Új ember gondviselése

Új ember gondviselése Isten kegyelmes és ítélő cselekvése nem csak a természeti eseményekben valósul meg 1Móz 8,22 ; Jób 26,10 ; Ézs 16,9 ; 5,14 ; 50,2 ; Jer 5,17 ; Ez 36,29 ; Jóel 1,11khanem a történelem alakításában 2Móz 33,19 ; Zsolt 9,8k ; 51,20 ; 89,2 ; ,43 ; Ézs 60,10 ; 2,4 ; Ez 7,3 ; Mik 4,3 ; Jóel 4,2az egyén életének irányításában 1Móz 6,8 ; 5Móz 5,33 ; 10,12 ; 10,18 ; Zsolt 5,13 ; 51,3 ; ,41 ; ,13 ; ,7 ; Jer 5,28k ; 21,12 ; 22,16 és ő irányítja az emberi szívet 1Kir 3,12 ; 8,38 ; Jób 17,4 ; Zsolt 26,2 ; 90,12 ; Péld 24,12 ; Ézs 57, Így végül az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtő Isten terve akkor fog megvalósulni, amikor mindazok, akik az emberi természet részesei és Krisztusban a Szentlélek által újjászülettek, együtt szemlélve Isten dicsőségét, elmondhatják: "Mi Atyánk". Mivel pedig az emberek egyre inkább közösségeket alkotnak, nagyon helyénvaló, ha a püspöki konferenciák közös tervet készítenek, hogyan kezdjenek az ilyen csoportokkal párbeszédet.

  • Mi a nemem:
  • Lány
  • Testalkatom :
  • Izmos
  • Mit szeretek inni:
  • Vodka
  • Mi a kedvenc zeném:
  • Pop

Azóta is minden évben országos zarándoklatot tartunk halála évfordulóján. Ez is rámutat, hogy Mindszenty József halhatatlan életműve ma is szolgálja a keresztény élet megújulását, a magyar önazonosság erősödését és az erkölcsi alapokon nyugvó magyar jövő építését.

Érsek úr tizenkét éve tagja a bíborosi kollégiumnak is, az egyház legrangosabb és legnagyobb felelősségű testületének. Több kuriális dikasztérium munkájában is részt vesz.

Escort lány mountain view 16

Milyennek látja a világegyház központjának működését? A jelenlegi pápa különböző módosításokat is eszközölt, s igyekszik szűkíteni az egyházkormányzás központosítottságát azokon a területeken, ahol ez lehetséges.

A vatikáni tisztviselői karban a világ szinte valamennyi népe képviselve van, ez is jelzi, hogy a Római Kúria a világegyházat képviseli.

Hosszú tapasztalat áll a vatikáni hivatalok működése mögött, hogy csak egy példát említsek, a szentszéki diplomáciát szinte mindenütt példaszerűnek tartják. Tapasztalata szerint Rómából hogyan tekintenek a magyar egyházra?

Mit kellene tennünk, hogy a világegyház vérkeringésében jobban jelen tudjunk lenni? Ez indokolta például az ban megvalósított egyházmegyei határrendezést.

A határon túli magyarsággal kapcsolatban megemlíteném, hogy a lelkipásztori szempontok érvényesültek akkor is, amikor Kárpátalján, ahol a latin rítusú hívek nagy többsége magyar nemzetiségű, apostoli adminisztratúrát állítottak fel, és Magyarországról érkezett papot nevezett ki a pápa püspökké, Majnek Antal ferences személyében.

Az első szabadon választott parlament idején hozták az egyházi Új ember gondviselése tulajdonrendezéséről szóló törvényt.

Rómában is jelen vagyunk. Az egyik kongregáció második számú vezetője magyar érsek, Ternyák Csaba.

Az államtitkárságon is képvisel minket egy bencés Somorjai Ádám. Hogy nem vagyunk jelen nagyobb számban, annak a legfőbb oka, hogy itthon is kevés a pap. Melyek a legfontosabb feladatai a harmadik évezredbe lépő egyházunknak? A belső egyházi feladatokon kívül mindenképpen szükséges, hogy a vallásos lelkületű emberek kivegyék részüket a társadalmi és a politikai életből.

Mit üzen államalapító szent királyunk a harmadik évezredbe lépő magyarságnak? Első királyunkban a legnagyobb magyar államférfit tiszteljük, aki olyan alapra helyezte a nemzet életét, amelyen nem fogtak a történelmi viharok.

Ez nem egy államforma, hanem a keresztény erkölcs és lelkiismeret, a magyar nemzeti értékek és összetartozás megbecsülése, ápolása.

Házas szőrös nők houston texas

A Szent Koronában egyesek a királyság jelképét látják, holott a magyar nép tudatában sokkal többet kell jelentenie: magyar múltunkat, küzdelmeinket, kultúránkat, sajátos magyar vonásainkat, amelyek révén Európához tartozunk.

Szent István azt üzeni, hogy ezek az alapok a jelenben is érvényesek és szükségesek, hogy az eredményes magyar jövőt tudjuk szolgálni.

Mennyiben lesz más az idei Szent István-ünnep, mint a korábbiak? Szerzője Jean-Pierre de Caussade francia jezsuita szerzetes, korának híres lelki mestere, misszionáriusa, prédikátora.

Isten rendelkezése, Isten akarata, Isten működése, Isten parancsolata, Isten kegyelme: a gyakorlatban mindezeknek a fogalmaknak ugyanaz a jelentő ségük.

Isten munkálkodását jelentik a lélekben, hogy azt önmagához hasonlóvá tegye. A tökéle tesség pedig nem más, mint a lélek hűséges együtt működése Istennek ezzel a munkálkodásával. Állandó folyamat ez, amely gyarapszik, izmosodik a lelkünkben anélkül, hogy mi magunk tudomást vennénk róla.

A misszionárius az evangéliumot hirdetve a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, az ő nevében beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát.

Szelíd és alázatosszívű mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és az ő terhe könnyű. Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.

Az evangélium hirdetői, hogy el ne hanyagolják a bennük lévő kegyelmet, napról napra újuljanak meg lelkükben. Erre a célra akár külön házat is rendezzenek be. A leendő misszionáriust különleges lelki és erkölcsi neveléssel készítsék föl nagyszerű feladatára.

Nyílt lélekkel és kitárult szívvel közeledjék az emberekhez; szívesen vállalja a rábízott szolgálatokat; nagylelkűen alkalmazkodjék a számára idegen népek szokásaihoz és az új helyzetekhez; összefogásra készen és kölcsönös szeretetben segítse testvéreit és mindazokat, akik ugyanannak az ügynek szentelték magukat.

Mindnyájan egy szív és egy lélek legyenek tehát a hívekkel együtt, az apostolok közösségének mintájára.

Ezeket az erényeket már a tanulmányi időben komolyan gyakorolják s fejlesszék, a lelki élet által pedig tegyék őket természetfölöttivé és életerőssé. Az élő hittel és rendíthetetlen reménységgel áthatott misszionárius legyen az imádság embere; lángoljon benne az erő, a szeretet és a józanság lelke; tudjon megelégedni azzal, amije van; igazi áldozatkészséggel hordozza önmagában Jézus halálát, hogy Jézus élete működhessen azokban, akikhez küldték; a lelkekért való buzgóságból szívesen hozzon áldozatot, sőt önmagát áldozza föl a lelkekért, hogy "feladata mindennapos gyakorlásával növekedjék Isten és a felebarát szeretetében".

A különböző nemzetekhez küldöttek pedig, mint Krisztus jó szolgái, a hit és a helyes tanítás -- elsősorban a Szentírásból merített -- igéivel vö.

Ezért minden misszionáriust -- papot, szerzetes testvért és nővért vagy világit -- feladatának megfelelően elő kell készíteni, és ki kell képezni, hogy a reá váró követelmények meg ne haladják képességeit.

Ez érvényes azokra a tantárgyakra, melyek a rájuk váró szolgálatra készítik föl őket, nemkülönben olyan egyéb ismeretanyagra is, amelyeket hasznos elsajátítaniuk, hogy átfogó ismeretet szerezzenek a népekről, kultúrákról és vallásokról, de nemcsak a múltjukról, hanem a jelenükről is.

Mindaz tehát, aki valamelyik néphez készül, becsülje nagyra annak ősi örökségét, nyelvét és szokásait. A leendő misszionárius föltétlenül végezzen missziológiai tanulmányokat, azaz ismerje meg az Egyház missziós tevékenységgel kapcsolatos tanítását és szabályait, tanulja meg, hogy a századok folyamán milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az evangélium hirdetői, s azt is, hogy milyen a missziók jelen helyzete, s melyek a mai időkben hatékonyabbnak tűnő módszerek.

Jóllehet az egész képzést lelkipásztori szellemnek kell áthatnia, jól megtervezett és sajátos apostoli nevelést kell adni elméleti és gyakorlati foglalkozásokban egyaránt.

Új ember gondviselése 8.

Minél több szerzetes testvért és nővért képezzenek hitoktatóvá, hogy az apostolkodásban ezáltal is közreműködhessenek.

Feltétlenül kapjanak megfelelő kiképzést azok is, akik csak egy időre vesznek részt a missziós tevékenységben.

Ezt a fölkészítést pedig ki kell egészíteni ott, ahová küldik őket: a misszionáriusok a helyszínen még alaposabban ismerjék meg a nép történelmét, társadalmi szervezetét és szokásait: erkölcsi rendjét, vallása parancsait s azokat a mély eszméket, melyeket szent hagyománya alapján Istenről, a világról és emberről alakított ki.

Egyesek alaposabban is készüljenek föl missziológiai intézetekben vagy más karokon, illetve egyetemeken, hogy tudjanak hatékonyabban különleges feladatokat is vállalni, és szaktudásukkal más misszionáriusok hasznára lehessenek a missziós munkában, mely különösen korunkban igen sok nehézséggel, de ugyanannyi kedvező alkalommal is találkozik.

Ezenkívül nagyon kívánatos, hogy a területi püspöki konferenciáknak elegendő olyan szakembere legyen, akinek tudását és tapasztalatát fölhasználhatják, ha munkájukban valami nehézséggel találkoznak. Ne legyen hiány jó technikus szakemberekben és olyanokban sem, akik tökéletesen tudják alkalmazni a tömegkommunikációs eszközöket.

Ez utóbbiakat tartsa mindenki igen fontosnak. Missziós intézmények A felsoroltakra minden misszionáriusnak feltétlenül szüksége van, de az egyének számára alig elérhetőek.

A tapasztalat tanúsága szerint a missziót nem teljesíthetik különálló emberek, ezért a közös hivatás a meghívott személyeket intézményekbe vonzza, amelyekben egyesülnek erőik, alkalmas nevelést kaphatnak, s az Egyház nevében és a hierarchikus tekintély irányítása alatt végezhetik a tevékenységüket.

Ezek az intézmények, melyek hosszú századok óta viselik a nap terhét és hevét, részben vagy teljesen a misszióra szentelték magukat. Gyakran óriási területeket bízott rájuk a Szentszék az evangélium hirdetésére, ahol Istennek új népet, saját pásztorát körülvevő helyi egyházat gyűjtöttek össze.

A verejtékükkel, sőt sokszor vérükkel alapított egyházaknak buzgóságukkal és tapasztalatukkal legyenek segítségére testvéri együttműködéssel a lelkeket gondozva, vagy különleges szolgálatot végezve a közösség javára.

Olykor egy egész régióban vállaljanak el sürgős munkákat, például az evangélium hirdetését olyan csoportnak vagy népnek, amely valamilyen okból még nem hallott az evangéliumról, vagy annak mindeddig ellenállt.

Tapasztalataik alapján, ha szükséges, ők vállalják el azok kiképzését és segítését, akik a missziós tevékenységre csak átmenetileg vállalkoznak. A felsoroltak miatt, s mivel napjainkban még igen sok népet kellene Krisztushoz vezetni, az ilyen intézményekre ezután is feltétlenül szükség lesz.

Krisztus híveinek, mivel különböző kegyelmi adományokkal rendelkeznek, lehetőségeik, képességeik, karizmáik és szolgálataik szerint együtt kell dolgozniuk az evangélium terjesztésében; ezért egyek legyenek mindannyian, akik vetnek és aratnak, akik ültetnek és öntöznek, hogy "ugyanarra a célra szabadon és rendezett módon törekedvén" együtt vessék be erőiket az Egyház építésére.

Ezért az evangélium hirdetőinek munkáját és a többi Krisztus-hívő segítését úgy kell irányítani és összefogni, hogy "minden rendben történjék" 1Kor 14,40 a missziós tevékenység és együttműködés egész területén.

Elsősorban a püspökök testületének kell gondoskodnia arról, hogy az evangéliumot az egész földkerekségen hirdessék, ezért a püspöki szinódus, vagyis "a püspököknek az egész Egyház számára létesült tanácsa" egyetemes fontosságú ügyei között különös gondot szenteljen a missziónak, az Egyház legnagyobb és legszentebb feladatának.

Új ember gondviselése papok missziós felelőssége

Minden misszió és az egész missziós tevékenység számára csak egy illetékes hivatal legyen, a Hitterjesztés Kongregációja. Ez irányítsa és hangolja össze az egész földön a missziós tevékenységet és a missziók támogatását, tiszteletben tartva a keleti egyházak jogát.

A Szentlélek ugyan sokféle módon ébreszti a missziós buzgóságot Isten Egyházában, s nemritkán meg is előzi azok a tevékenységét, akik az Egyház életét irányítják, mégis ez a kongregáció a maga részéről is toborozzon missziós hivatásokat és szorgalmazza a misszionárius lelkiséget, a missziókért vállalt tevékenységet és imádságot.

Az is rá tartozik, hogy a missziókról első kézből való és tárgyilagos hírekkel szolgáljon. Feladata továbbá gondoskodni misszionáriusokról és szétosztani őket az egyes vidékek szükségletei szerint.

Állítson össze jól átgondolt munkatervet, bocsásson ki a helyzethez alkalmazott irányelveket és szabályokat az evangélium hirdetésére, s adja a lendítő erőt.

Kezdeményezzen és hangoljon össze gyűjtéseket, s eredményüket, a szükségletek szerint és a területet, a hívők és nem hívők arányát, szervezeteket és intézményeket, a segéderők és a misszionáriusok számát figyelembe véve ossza szét.

A Keresztény Egység Titkárságával együtt keresse a kongregáció az utakat és módokat a testvéri együttműködés ápolására és szervezésére, s arra, miképpen lehet más keresztény közösségek missziós műveivel úgy együtt élni, hogy a megosztottság botránya a lehető legkisebb legyen.

E hivatalnak tehát a hivatali ügyintézés szervének és az irányítás dinamikus központjának kell lennie. Használja föl a tudományos módszereket és a korszerű eszközöket, azaz vegye figyelembe a teológia, a módszertan és a missziós lelkipásztorkodástan kutatásainak jelenlegi eredményeit.

A hivatal irányításában a pápa által meghatározott módon szavazati joggal kapjanak szerepet mindazok képviselői, akik a missziós munkában részt vesznek: püspökök a világ minden részéből a püspöki karok kijelölése alapján, valamint az intézmények és a pápai missziós művek vezetői.

The real housewives of montebello korosztályok

A nevezetteket meghatározott időközökben össze kell hívni; az ő feladatuk ugyanis a pápa legfőbb irányítása alatt az egész missziós tevékenység irányítása. E hivatalnak álljon rendelkezésére egy állandó szakértő-tanácsadó testület, melynek tagjait tudományuk vagy gazdag tapasztalatuk alapján válasszák ki.

Feladatuk többek között az, hogy megfelelő információkat gyűjtsenek az egyes területek helyi viszonyairól, a különböző embercsoportok eszmevilágáról és az evangélium terjesztésének módszereiről; tudományosan megalapozott javaslatokat kell előterjeszteniük a missziós tevékenységre és együttműködésre vonatkozóan.

A női szerzeteknek, a területi missziós műveknek, a világiak szervezeteinek, különösen a nemzetközieknek is legyen megfelelő képviselete. Hogy a missziós tevékenység elérje célját és eredményes legyen, mindazoknak, akik a missziókban dolgoznak "egy szív és egy lélek"-nek kell lenniük ApCsel 4, Az egyházmegyei apostolkodás irányítójára és központjára, a püspökre tartozik a missziós tevékenység előmozdítása, vezetése és egybehangolása, de úgy, hogy becsülje és támogassa a misszionáriusok kezdeményezéseit.

A misszionáriusok, még az exempt szerzetesek is, alá vannak vetve a püspököknek az apostolkodással kapcsolatos dolgokban. A püspöki konferencián közös megfontolással tárgyalják meg a súlyosabb kérdéseket és a sürgősebb feladatokat, de ne hagyják figyelmen kívül a helyi sajátosságokat.

Ilyen együttműködést különböző püspöki konferenciák között is létre lehet hozni. Össze kell hangolni a szerzetesrendek és az egyházi társulatok missziós tevékenységét is. Bármely intézmény a missziós munkában a helyi főpásztor irányítása alá tartozik.

Ezért nagyon hasznos, ha részletes megállapodást kötnek, mely szabályozza az illetékes főpásztor és a missziós intézmény vezetőjének kapcsolatait.

Locanto masszázs észak newcastle

Ha valamelyik intézményre rábíztak egy területet, a püspök és az intézmény minden igyekezetével azon legyen, hogy az új keresztény közösség olyan helyi egyházzá fejlődjék, melynek vezetését alkalmas időben bennszülött főpásztor és papi testület veszi át.

Ha egy meghatározott területre szóló megbízás megszűnik, új helyzet áll elő. Ekkor a püspöki konferenciák és a missziós intézmények közösen állapítsák meg azokat az elveket, melyek a helyi ordináriusok és az intézmények között lévő kapcsolatokat rendezik.

Jóllehet a missziós intézményeknek készen kell állniuk a megkezdett tevékenység folytatására, együttműködve a lelkipásztorkodás rendes szolgálatában, a bennszülött papság megnövekedése esetén gondoskodni kell arról, hogy ezek az intézmények, amennyiben célkitűzésüknek megfelel, hűségesen megmaradjanak az egyházmegyében, nagylelkűen átvéve különleges feladatokat vagy egy területet.

Figyelmesen vizsgálják meg, hogyan lehetne a keresztény Új ember gondviselése életbe átvenni azokat az aszketikus és szemlélődő hagyományokat, melyeknek csíráit Isten már az evangélium hirdetése előtt nem egyszer régi kultúrákban rejtette el.

Azoknak az intézményeknek, amelyek ugyanazon a területen végzik a missziós tevékenységet, meg kell találniuk a módokat tennivalóik egyeztetésére.

Ezért igen hasznos a szerzetesek konferenciája és a szerzetesnővérek szövetsége, amelyekben részt vesz a nemzet vagy terület minden szerzetesrendje.

Ezek a konferenciák keressék, hogy mit tehetnének közös erőfeszítéssel és szoros kapcsolatban álljanak a püspöki konferenciákkal.

A missziós intézmények együttműködése az anyaországban is tanácsos, hogy a közös ügyekben, kezdeményezésekben könnyebben és kevesebb költséggel lehessen eljárni. Ilyenek például a leendő misszionáriusok tudományos képzése, tanfolyamok misszionáriusok részére, a polgári hatóságokkal vagy a nemzetközi és nemzetek fölött álló szervekkel a kapcsolatok fönntartása.

Tudományos együttműködés Mivel a helyes és tervszerű missziós tevékenység megköveteli, hogy az evangélium munkásai küldetésükre, különösen a nem keresztény vallásokkal és kultúrákkal való párbeszédre tudományosan fölkészüljenek, és hatékony segítséget kapjanak, kívánatos, hogy a missziók érdekében testvériesen és nagylelkűen dolgozzék együtt minden olyan intézmény, mely missziológiával és más, a misszió szempontjából hasznos tárgyakkal foglalkozik: néprajzzal, nyelvészettel, történelemmel, vallástudománnyal, szociológiával és a lelkipásztorkodás különféle szakterületeivel, s hasonlókkal.

Mivel az Egyház a maga egészében missziós természetű, és az evangelizáció Isten népének alapvető kötelessége, a Szent Zsinat mindenkit komoly benső megújulásra szólít, hogy mindenki érezzen felelősséget az evangélium terjedéséért, s ezért vegye ki részét a nemzeteknél folyó missziós munkából.

Isten egész népének missziós felelőssége Minden hívőnek -- mivel az élő Krisztus tagja, s a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia által Krisztusba épült és hozzá vált hasonlóvá -- kötelessége együttműködni Krisztus testének gyarapításában és növelésében, hogy e test minél előbb elérje a maga teljességét.

Ezért az Egyház minden gyermeke érezze felelősnek magát a világért, ápolja magában az igazi katolikus lelkületet, és segítse az evangelizáció művét. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy a hitterjesztés szolgálatában az első és legfontosabb kötelesség a mélységesen keresztény élet.

Buzgó szolgálatuk és szeretetük lelki szellőként újjáéledést hoz az egész Egyházba, mely így a nemzetek között fölemelt jel, a "világ világossága" Mt 5,14 és a "föld sója" Mt 5,13 lesz.

Az élet e tanúságtétele könnyebben kifejti hatását, ha az ökumenikus dekrétum szabályai szerint más keresztény közösségekkel együtt történik. E megújult lélekből önként ajánlanak föl imádságokat és vezekléseket Istennek, hogy kegyelmével tegye termékennyé a misszionálást; támadnak új missziós hivatások és adják össze a missziók számára szükséges anyagiakat.

Ezek az intézmények, melyek hosszú századok óta viselik a nap terhét és hevét, részben vagy teljesen a Új ember gondviselése szentelték magukat.

Annak érdekében pedig, hogy a keresztény közvélemény és minden egyes Krisztus-hívő értesüljön az Egyház jelen állapotáról a világban, és meg is hallja a kiáltó tömegek szavát: "Segíts rajtunk! A tudósításokat össze kell hangolni a nemzeti és nemzetközi hírügynökségekkel.

Mivel Isten népe közösségekben, főként plébániai és egyházmegyei közösségekben él s ezekben válik láthatóvá, ezeknek is feladata a tanúskodás Krisztusról a nemzetek előtt.

Ingyen puncit akarok

A megújulás kegyelme a közösségekben csak akkor növekedhet, ha szeretetük határait az egész földkerekségre kiterjesztik, s a távollévőkről ugyanúgy gondoskodnak, mint saját tagjaikról. Így Istentől e nagyszerű feladatra kiválasztott tagjai révén az egész közösség imádkozik és tevékenyen együttműködik a nemzetek között.

Új ember gondviselése 1.

Igen hasznos, ha a közösség -- ügyelve arra, hogy el ne hanyagolja az egyetemes missziót -- kapcsolatot tart a belőle származott misszionáriusokkal, egy missziós plébániával vagy egyházmegyével, hogy a közösségek közötti egység látható legyen és egymás épülésére is szolgáljon.

Az összes püspököt mint az apostolkollégium örökébe lépő testület tagjait, nemcsak egy egyházmegyéért, hanem az egész világ üdvösségéért is szentelik föl. Krisztus parancsa, hogy az evangéliumot hirdetni kell minden teremtménynek, Péterrel együtt és az ő vezetése alatt elsősorban és közvetlenül rájuk vonatkozik.

Ebből fakad az egyházaknak az a kommuniója és együttműködése, mely ma annyira szükséges az evangélium hirdetéséhez.

Ts robina shemale

E kommunio nevében minden egyes egyház gondját viseli a többinek, szükségleteiket kölcsönösen föltárják, egymás javaiból részesednek, hiszen a püspöki kollégium egészére tartozik Krisztus testének építése.

A püspök a vele egységben lévő egyházmegyéjében a missziós tevékenységet megszervezve, serkentve és irányítva megjeleníti és láthatóvá teszi Isten népe missziós lelkületét és buzgóságát, úgyhogy az egész egyházmegye missziós természetűvé válik.

A püspök dolga, hogy népében, különösen a betegek és szenvedők körében találjon olyan lelkeket, akik készek a világ evangelizációjáért teljes önátadással fölajánlani Istennek imádságaikat és vezekléseiket; nagylelkűen támogassa azokat a fiatalokat és klerikusokat, akik missziós intézménybe éreznek hivatást, és hálás lélekkel fogadja, ha Isten egyeseket kiválaszt és beállít az Egyház missziójába; biztassa és segítse az egyházmegyei jogú szerzeteket, hogy ők is vállalják a rájuk eső részt; hívei körében mozdítsa elő a püspök a missziós intézmények, különösen a pápai missziós művek ügyét.

E műveket kiemelt hely illeti meg, mert általuk érhető el, hogy a katolikusokat már gyermekkoruktól kezdve igazán egyetemes és missziós lelkület hassa át, s lehet jó eredménnyel szervezni olyan gyűjtéseket, melyekből szükségletei arányában valamennyi misszió részesedik.

Mivel az Úr szőlőjében napról napra több munkásra van szükség, az egyházmegyés papok óhajtsanak egyre nagyobb részt vállalni a világ evangelizálásából; ezért a Szent Zsinat nyomatékosan kéri a püspököket, fontolják meg, mennyire hátráltatja sok területen a súlyos paphiány az evangélium hirdetését, s küldjenek jobb papjaik közül néhány missziós munkára ajánlkozót -- megfelelő fölkészítés után -- paphiánnyal küzdő egyházmegyéknek, s végezzenek legalább egy ideig, a szolgálat szellemében, missziós tevékenységet.

Annak érdekében, hogy a püspökök missziós tevékenysége hatásosabb legyen az egyetemes Egyház javára, hasznosnak látszik, hogy a püspöki konferenciák hangolják össze és irányítsák területükön a missziók ügyét.

A püspökök konferenciáikon tárgyaljanak egyházmegyés papok átengedéséről a nemzetek evangelizálására; bizonyos hozzájárulásról, melyet minden egyházmegye, bevételeinek arányában évenként tartozik a missziók ügyére áldozni; közvetlen segélyakciókról a missziók javára, ezek irányításáról és szervezéséről; döntsenek a missziós intézmények és a missziókba készülő egyházmegyés papok szemináriumának ügyeiben, esetleg éppen létesítésükről; végül a missziós intézmények és az egyházmegyék kapcsolatának szorosabbá fűzéséről is.

A püspöki konferenciákra tartozik olyan intézmények fölállítása és pártolása is, melyek a missziók területéről jött vendégmunkásokat vagy diákokat testvériesen fogadják és megfelelő lelkipásztori gondozásban részesítik.

Ezek személyében ugyanis a távoli népek valamiképpen szomszédokká lesznek, a régi keresztény közösségeknek pedig igen jó alkalmat adnak arra, hogy elbeszélgessenek olyan népekkel, melyek még nem hallottak az evangéliumról, és szolgálatukkal, szeretetükkel és támogatásukkal Krisztus igazi arcát fölragyogtassák számukra.

A papok Krisztus személyét képviselik és a püspökök munkatársai abban a hármas tisztségben, mely természeténél fogva szolgálja az Egyház küldetését. Mivel sajátos szolgálatuk által -- mely főleg az Eucharisztiával, az Egyház növekedésének forrásával kapcsolatos -- Krisztussal, a fővel egyesülnek, és másokat is ehhez az egyesüléshez vezetnek, lehetetlen nem érezniök, mi minden hiányzik még a Test teljességéhez, tehát mennyi tevékenységet igényel még szüntelen gyarapítása.

Lelkipásztorkodásuk olyan legyen tehát, hogy javára váljék az evangélium terjedésének a nem keresztény népeknél. A papok szítsák föl és tartsák ébren a hívők körében a missziós buzgóságot, magyarázzák meg a hitoktatásban és az igehirdetésben, hogy az Egyháznak kötelessége hirdetni Krisztust a nemzetek között; értessék meg a keresztény családokkal, milyen szükséges és milyen megtisztelő feladat ápolni fiaikban és leányaikban a missziós hivatást; ébresszék föl az iskolák és a katolikus társulatok fiataljaiban a missziós érdeklődést, hogy soraikból jöjjenek az evangélium hirdetésére.

Buzdítsák hiveiket, hogy imádkozzanak a missziókért, és mint akik Krisztusért és a lelkek üdvösségéért koldussá lettek, ne szégyelljenek támogatásukra a hívektől alamizsnát gyűjteni. A szemináriumok és az egyetemek tanárai ismertessék meg az ifjúságot a világ és az Egyház valódi helyzetével, hogy tudatosodjék bennük, milyen égetően szükséges a nem keresztények evangelizálása, s ez ébressze föl buzgóságukat.

A dogmatika, a szentírástudomány, az erkölcstan és a történelem tanítása közben mutassanak rá a missziós vonatkozásokra, hogy ezzel is növeljék a papnövendékekben a missziós felelősség tudatát. A szemlélődő és a külső tevékenységet folytató szerzetes intézmények eddig is igen nagy részt vállaltak a világ evangelizálásából és vállalnak ma is.

A papok Krisztus személyét képviselik és a püspökök munkatársai abban a hármas Új ember gondviselése, mely természeténél fogva szolgálja az Egyház küldetését.

Érdemeiket a Szentséges Zsinat szívesen elismeri, és hálát adva Istennek az ő dicsőségére és a lelkek szolgálatára tett oly sok erőfeszítésükért buzdítja őket, hogy fáradhatatlanul folytassák a megkezdett tevékenységet, hiszen tudják, hogy a szeretet, amelyet hivatásuknál fogva tökéletesebben kötelesek gyakorolni, igazi katolikus lelkületre és munkára készteti és kötelezi őket.

A szemlélődő intézmények imádságaikkal, vezekléseikkel és szenvedéseikkel igen sokat tesznek a lelkek megtéréséért, mivel Isten az, aki kérésükre küldeni fog aratásába munkásokat, megnyítja az evangélium befogadására a nem keresztények lelkét és megtermékenyíti szívükben az üdvösség igéit.

A külső tevékenységet folytató intézmények valamennyien őszintén kérdezzék meg maguktól Isten színe előtt: nem tudnák-e bővíteni tevékenységük körét Isten országának terjesztésével a nemzetek között; nem tudnának-e bizonyos szolgálatokat másokra bízni annak érdekében, hogy a fölszabadult erőket a missziónak szentelhessék; nem tudnának-e munkába lépni -- figyelembe véve alapítójuk szándékát -- a missziókban is, esetleg szabályzatuk módosításával is; a tagok erejükhöz mérten részt vesznek-e a misszióban; vajon életmódjuk a népek szelleméhez és körülményeihez alkalmazott tanúságtétel-e az evangéliumról?

Mivel pedig a Szentlélek indítására az Egyházban egyre több a világi szerzetesi intézménytevékenységük -- mint a világ evangelizálásáért való teljes odaadás jele -- a püspök vezetése alatt sokféle formában lehet gyümölcsöző a missziókban.

A világi hívek működjenek együtt az Egyházzal az evangélium hirdetésében, és mint tanúságtevők és élő eszközök vegyenek részt az Egyház üdvösségszerző küldetésében, kiváltképpen ha Isten hívja, a püspök pedig elfogadja őket erre a munkára.

A már keresztény területeken a világi hívek támogassák az evangélium hirdetésének művét: növeljék a missziók ismeretét és szeretetét önmagukban és másokban, családjukban, katolikus társulatokban és iskolákban; segítsék kibontakozni a hivatásokat; ajánlják föl sokféle formában támogatásukat, hogy a hit adományával, melyet ingyen kaptak, másokat is meg lehessen ajándékozni.

A missziós területeken pedig a világi hívek, akár jövevények, akár bennszülöttek, tanítsanak az iskolában, intézzék az anyagi ügyeket, vegyenek részt a plébánia és az egyházmegye munkájában, szervezzék meg és mozdítsák elő a világiak apostolkodásának különféle formáit, hogy a fiatal Egyház hívei minél előbb kivehessék a maguk részét az Egyház életéből.

Végül a világi hívek szívesen ajánlják föl munkájukat gazdasági és társadalmi téren a fejlődésben lévő népeknek.

Segítségük annál dicséretesebb minél inkább olyan intézmények létrehozására irányul, melyek a társadalmi élet alapvető struktúráit erősítik, vagy a leendő felelős vezetők képzésére szolgálnak.

Meleg leszbikus bárok törött nyíl

Különösen dicséretre méltók azok a világiak, akik egyetemeken és tudományos intézetekben történelmi és vallástudományi kutatásaikkal mozdítják elő a népek és vallások megismerését, segítik az evangélium hirdetőit, és előkészítik a nem keresztényekkel való párbeszédet.

Más keresztényekkel és nem keresztényekkel, különösen a nemzetközi szervezetek tagjaival testvéri szeretetben működjenek együtt, mindig szem előtt tartva, hogy "a földi város építésénél az Úr legyen az alap és a végső cél ".

Mindezen feladatok elvégzéséhez a világi híveknek föltétlenül szükségük van szakmai és lelki előkészítésre -- melyet adjanak is meg nekik, e célra szolgáló intézményekben -- hogy életük a nem keresztények között igazi tanúságtétel lehessen Krisztusról, az Apostol szavai szerint: "Se zsidót, se pogányt, se az Isten Egyházát meg ne botránkoztassátok, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok.

Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek" 1Kor 10, Befejezés A zsinati Atyák a római pápával együtt, átérezve súlyos kötelezettségüket, hogy Isten országát mindenhol elterjesszék, nagy szeretettel köszöntik az evangélium minden hirdetőjét, különösen azokat, akik Krisztus nevéért üldözést szenvednek, s így az ő társai lettek a szenvedésben.

Az a szeretet lángol bennük is, amellyel Krisztus szerette az embereket. Tudják, hogy Isten műve az ő országának eljövetele, ezért az összes kereszténnyel együtt azért imádkoznak, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, az apostolok királynéjának közbenjárására a nemzetek mielőbb eljussanak az igazság ismeretére, és a Szentlélek által mindenkinek fölragyogjon isteni fényessége, mely Jézus Krisztus arcán tündöklik.

Mindazt, amit e dekrétum egészében és részleteiben tartalmaz, helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli hatalmunkkal a tisztelendő Atyákkal együtt a Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezőként kimondjuk, tekintélyünkkel megerősítjük, és amit a Zsinat alkotott, Isten dicsőségére közzétenni elrendeljük.

Rómában, Szent Péternél, Én, Pál, a katolikus Egyház püspöke. Ágoston, Enarr. Irenaeus, Alv, Haer. II, 18, I: "Az Ige, aki Istennél van, aki által minden lett, és aki mindig jelen volt az emberi nem számára XII, ; Sohurces Chrét. Kelemen, Protrept.

Clemens I, 79 ; Strom. Clemens II, ; 13,3 és 4 ib. Pius, Nuntium radiophon.

Köztünk lakott ugyanis, aki természete szerint Fiú és Isten; ezért Új ember gondviselése ő Lelke által kiáltjuk: Abba, Atyánk!

Dogmatikai konstitúció az Egyházról. Lumen Gentium, Athanasius, Ep.

Epictetum, 7 PG 26, ; Jeruzsálemi Sz. Cirill, Ca­tech. Arium, 3,3 PL 8, ; Sz. Bazil, Epist. Gergely, Epist.

Naughty háziasszonyok akar szex ma este boonville

Megjelent az Új Ember Magyar Kurír. Kapcsolódó fotógaléria. Mai evangélium Hogy örömhírrel induljon minden nap Korábbi napi evangéliumok ».

Postacím: Budapest, Pf.