Hogyan kell tracy csókolni a barátodat

Hogyan kell tracy csókolni a barátodat A legtöbb orken - férfi és nő egyaránt - tengerész. Silwyth magától nem jött rá erre, főleg az után, hogy soha nem is volt ilyen kérése. Ez egy széket ragadott meg, és leverte a lámpát. Formáld a könnyeidet haraggá. Rongy, a hajó kormányosa és Paul, a vitorlamester természetesen nem tudhatták, hogy az idők folyamán egy és más megváltozott Marseille-ben.

  • Etnikai:
  • Kenyai
  • Service for:
  • Man
  • Mi a hajam:
  • Ezüstös
  • Mi a kedvenc italom:
  • Forralt bor
  • Hobbijaim:
  • Búvárkodás

Silwyth, aki csak azután ült le, hogyan úrnő elhelyezkedett, két Mabreton-harcost pillantott meg az egyik pavilon homályában.

A szolgák a katonáknak is vittek teát, hogy kötelességük teljesítése közben is felfrissülhessenek. Látva a nő fiatalságát és szépségét - Silwyth még életében nem látott ilyen szép asszonyt - az elf nem csodálkozott hogy a férj gondosan vigyáz egy ilyen kincsre.

Következő szavait a teljes őszinteség mondatta vele. Valura úrhölgy udvariasan biccentett.

Arcának orchideahamvú bőrét nem futotta el pír, kármin ajka nem húzódott mosolyra. Szokva volt a bókokhoz: untatták. Ha a másik lett volna magasabb rangú, ő vette volna át a háziasszony szerepét.

Borozni a Pártfogóval a citrusligetben. Valura úrhölgy felvonta finomvonalú szemöldökét: kissé nagyobb tisztelettel nézett Silwythre.

Lord Mabreton is borozik a Pártfogóval a citrusligetben. Ezzel természetesen nem szeretném lebecsülni ennek a kényelmes és vendégszerető háznak a nagyszerűségét. Erre a hölgy ajka már felfelé kunkorodott, s a zöld szemekből melegség sugárzott, ami Silwyth-t a zöld leveleken átsütő napra emlékeztette.

Silwyth meghajtotta fejét megértése jeléül. Tudhatta volna a nő maszkszerű szemtetoválásából, mely az elfeknél a származást jelölte.

Az asszony szépsége azonban annyira lefoglalta, hogy nem tanulmányozta a tetoválás részleteit.

Oklahoma city születésnap babygirl

A Pártfogó felesége a Tanath-házbeli Hira volt. A Tanath és a Llywer-ház pedig évszázadok óta huzakodott egymással. Most ugyan formailag békében éltek, de köztudottan ellenségek maradtak.

A Llywer-ház leánya így nem léphetett be a Tanath-ház leányának házába megszégyenülés nélkül, s a Tanath-leány sem szórakoztathatta ellenségét. De mivel egy ilyen magas rangú nemes feleségét nem lehetett a kapusházban hagyni, a kilencedik kert jelentette a kompromisszumot.

A két ház háborújának újbóli fellángolása esetén Lord Mabreton nehéz helyzetbe kerülhetett volna, mert döntenie kellett volna saját és a felesége családja iránti kötelessége és a Pártfogó iránti hűsége között, akinek szintén hasonló problémával kellett volna szembenéznie.

Ezt a Pártfogó is tudta, így minden tőle telhetőt elkövetett, hogy visszatartsa a két felet a háborúskodástól. Nem szívesen hagyott volna magamra a táborban, ezért ragaszkodott hozzá, hogy kísérjem el. És Ön? Úgy látszott, egyikük sem lépett még át a mágikus Portálon, s nem jártak még Vinnengael híres városában sem.

Persze mindketten hallottak történeteket, és összevetették ismereteiket. Megbeszélték a Portálon keresztüli utazást. A Portálok mágikus alagutak voltak, melyeket Vinnengael mágusai hoztak létre, s ezeken keresztül az elfek hat hónap helyett egy nap alatt a városba érhettek.

Szürke falak vesznek körül, melyek simák, mint a márvány, és szürke a mennyezet, szürke a padló, melyen könnyű a járás. Nincs se hideg, se meleg. Az út fél napot vesz igénybe, és amennyire tudom, roppant unalmas.

Nincs semmi látnivaló, nem történik semmi. Meg kell mondjam, hogy csalódott vagyok. Valami izgalmat vártam. Tehát Lord Mabretonnal nem izgalmas az élet. Vagy a hölgy nem is így értette. Silwyth mindenesetre úgy tett, mintha nem hallotta volna meg az utolsó mondatot, melyet a férj iránti sértésnek is lehetett volna venni.

Mindenesetre elraktározta az emlékezetében, hátha egy nap majd hasznát veszi. Gondoljon csak a kereskedőkre, akiknek sokszor kell rajta átmenniük. Ha az út félelmetes vagy akár csak kellemetlen volna, nem vállalkoznának rá olyan sokszor.

Kénytelen vagyok feláldozni az izgalmamat azért, hogy a szatócsok ne legyenek kitéve fölösleges idegfeszültségnek. A társalgás a Portálok után az emberekre terelődött.

Itt Valura úrhölgynek már volt reménye izgalmakra, bár talán nem olyanokra, mint amilyenekre vágyott. Történeteket mesélt arról, milyen szörnyű lehet az élet az emberek között, akik modortalanok, durvák és aljasak. Nem voltam rá hajlandó.

Lord Mabreton egy eldugott, erdős vidéken épített otthont nekem a Pörölyhegy folyónál, a lehető legmesszebb az emberek városától.

Ő is ide vonul vissza, ha már elege van az emberekből. Silwyth biztosította a hölgyet együttérzéséről, bár szavai nem voltak egészen szívbőljövőek. Igazság szerint nem túlságosan szimpatizált az úrhölggyel. Silwyth mégis az otthonához volt kötve. Nem hagyhatta ott a családját engedély nélkül, s ezt az engedélyt az apja sosem adta volna meg.

A család iránti kötelesség elnyomott minden vágyat és szükségletet. Ezzel még az apja sem szállhatott szembe.

Silwyth már régóta igyekezett elhinteni a megfelelő személyek előtt, hogy szívesen fogadna bármiféle megbízatást, amit a Pártfogó esetleg felajánlhat. A teáskannák kiürültek. A katonák zajosan zörögni kezdtek kardjaikkal, jelezve, hogy a véleményük szerint a találkozó úrnőjük és a jóképű fiatal idegen között már épp elég hosszúra nyúlt.

Silwyth maga is úgy érezte, hogy ideje távoznia. Felállt, meghajolt, s megköszönte a hölgynek a kegyet, amiért megosztotta vele ezt az étkezést. Megkérdezte, hogy lehet-e még valamiben Valura szolgálatára. Most már untatsz. Menj, amilyen gyorsan csak lehet. Átment a hídon, s kellemes két órát töltött magányosan a virágok közt, saját lelkének kertjében elmerülve, kiirtva a gyomokat, s gondozva azokat a növényeket, melyeket a legtöbbre becsült.

Itt, ebben a belső kertben, most ültetett egy virágot Lady Valura szépségének tiszteletére is. Az igazi kertet lassan elborították az alkony árnyai. A madarak belekezdtek esti dalukba, s az éjszakai virágok bódító illattal bontogatni kezdték szirmaikat.

Ekkor érkezett meg a szolga az üzenettel, hogy a Pártfogó bort iszik a citrusligetben, s kéreti Silwyth-t, hogy csatlakozzon hozzá. Silwyth követte a szolgát a házhoz vezető fedett járdán.

Csilingelés hallatszott: a tető minden sarkában szélcsengettyűk lengedeztek. Az elfek szentként tisztelték a szelet, az erdőből érkező mágiának tartották, s úgy hitték, hogy a szélcsengettyűk együtt énekelnek az istenek hangjával.

Silwyth belépett a házba, elment az őrök mellett; akik a rangjának kijáró tisztelettel — sem többel, sem kevesebbel — viselkedtek vele.

A ház belsejében várakoznia kellett egy folyosón, amíg a ház úrnőjét értesítik jöveteléről, s az úrnő engedélyt ad neki a belépésre. Ez meg is történt, bár a hölgy nem jött ki eléje személyesen, elvégre Silwyth csak egy Második Őr volt.

Az elf eleget tett a szokásos udvarias érdeklődés kötelezettségének az úrnő egészségére és jólétére vonatkozólag, majd miután megnyugtató válaszokat kapott, a Tiszteletreméltó Előd Szentélyébe vezették.

Minden elf háztartásnak volt egy előd-tanácsadója — olyan ősök, akik beleegyeztek, hogy feláldozzák pihenésüket az Atya és Anya örök kertjében azért, hogy rokonaikkal maradjanak és tanácsokkal lássák el őket.

Mivel az Atya és Anya a Tiszteletreméltó Elődön keresztül nyilvánította ki akaratát, az Előd tanácsát és javaslatát - bármily kellemetlen is — figyelmen kívül hagyni nagy veszélyt jelentett.

Minden házban állítanak szentélyt a Tiszteletreméltó Elődnek. A szegényebb otthonokban ez a szentély egészen egyszerű is lehet, csupán egy asztal, egy füstölő, egy kis ezüstcsengő, s az asztalon mindig friss virág, ajándékképpen. A szentély azonban lehetett nagy és díszes is, ahogy a Pártfogó házában, ahol egy egész szobát foglalt el.

Ez a szoba tele volt a Tiszteletreméltó Előd valamikori tárgyaival - festett táblákkal, kézzel díszített legyezőkkel, az ős cipőivel, és egy mah-jong készlettel, az előd kedvenc játékával.

Az idős hölgy gyakran játszott le egy-két partit a Pártfogóval esténként. Silwyth megzengette a kis harangot, hogy tudassa jelenlétét, s már épp távozni készült, amikor egy fenséges tartású, a Ház színeibe öltözött asszonyt pillantott meg a szentély hátuljában.

Áhítattal ismerte fel a nőben a Tiszteletreméltó Elődöt magát. Silwyth a meglepetéstől és az őt ért megtiszteltetéstől elhűlve hajolt meg, amilyen mélyen és tiszteletteljesen csak tudott, kezét a mellkasa előtt keresztezve, s így is maradt harminc szívdobbanásnyi ideig.

Mikor felemelte a fejét látta, hogy az Előd kegyesen tekint reá.

Az asszony mosolygott és meghajtotta fejét, majd eltűnt. A Silwythet kísérő szolga persze tanúja volt mindennek, bár nem tett semmiféle megjegyzést: a szolgák és a vendégek nem folytathattak hiábavaló csevegést.

Mindazonáltal a cédrusligetbe érkezve a szolga belesúgott valamit a Pártfogó személyi komornyikjának fülébe, aki szintúgy súgott valamit a gazdájának, s a Pártfogó újonnan támadt érdeklődéssel tekintett Silwythre. Az elfek, ha lehet, szeretnek a szabadban lenni. A ház arra való, hogy védjen az elemektől és az ellenségektől.

Ha sem rossz idő, sem rivális ház nem fenyeget, az elf odakint dolgozik, szórakozik, szeret és alszik. Ennek következtében a házon kívül sokkal igényesebb a bútorzat, mint odabent.

A Pártfogó hálóhelye mely titkos helyen rejtőzött az éjszaka virágzó fák alatt —, magán- és fogadó-ebédlője, konyhája, a gyerekek játszóhelye, a kilenc fogadóterem és a közös családi helyek mind odakint voltak, a hatalmas házikert különböző zugaiban.

A legtöbb ilyen helyet díszes, csipkeszerű rácsfalak határolták, felülről pedig leveles ágak fedték, melyek a legvadabb vihar kivételével mindentől megvédték az elfeket.

A Pártfogót rengeteg féle szempont vezérelte az éppen kedvére való fogadóhelyiség megválasztásánál: a napszak, a találkozó fontossága, s mindenekelőtt az, hogy mennyire akarta megtisztelni a látogatót. Ebből a szempontból a legalacsonyabb szinten a halas medence állt, melyet délelőtt használtak a mindennapi megbeszélésekhez.

A legelőkelőbbnek a cédrusliget számított. Egyszerű, elegáns, lenyűgöző — ezek voltak Silwyth első benyomásai, amikor belépett a ligetbe. Öt sornyi cédrusfa alkotott kört egy fényes fehér kőemelvény körül, melyen félkörben művészien kifaragott fa székek álltak.

A székek be voltak festve és vastagon lelakkozva, a szépség és időtállóság kedvéért. A cédrusfákat az évszázadok során úgy metszették és irányították, hogy ugyanolyan magasra nőjenek, alsó ágaik alól pedig ugyanakkora törzs-rész látsszon ki. Az ágak és levelek széles zöld szalagot alkottak a magasban, alul pedig a törzsek képeztek barna sávot.

Silwyth megállt a legkülső cédrusok árnyékában, várva a Pártfogó hívását. Nem kellett soká várakoznia. Alig jelentette be a komornyik Silwyth érkezését, s a Pártfogó máris felállt, hogy a cédrusok során átvágva személyesen üdvözölje vendégét — ez igen nagy megtiszteltetés volt.

Silwyth meghajolt, s egyik kezét tiszteletteljesen a szívére szorította. A pártfogó egy enyhe meghajlással viszonozta a tiszteletadást. Ez Silwyth rangjának udvarias elismerését jelentette, s ennél talán még egy kicsit többet is sejtetett.

Silwyth megdöbbent ezen a tiszteletlennek tűnő fiúi magatartáson, de aztán eszébe jutott mindaz, amit Lady Amwathról hallott: az úrnő fiatalon megözvegyült, híres volt független életviteléről, politikai tevékenységéről, hatalomvágyáról és életszeretetéről.

Az ő ügyessége és furfangos manőverezése tette lehetővé, hogy fia elérje a Nagyúri Pártfogó áhított posztját, ami az elf birodalom második legmagasabb rangját jelentette.

Az a tény, hogy a Pártfogó még innen is feljebb akart emelkedni, nyílt titok volt. Silwyth, mivel nem tudta, mit is felelhetne, újra meghajolt, hogy megkímélje magát a válaszadás kötelességétől. Valaki már ült a tisztáson álló székeken — Lord Mabreton, Lady Valura férje. A Pártfogó bekísérte Silwythet a tisztásra.

Mabreton felállt. A Második Őr meghajolt az Őr előtt, aki tisztelettel viszonozta a meghajlást. Silwyth még sosem találkozott Lord Mabretonnal, aki nem volt Silwyth hűbérura, a birodalom egy másik részéből jött.

Silwyth ura, akinek hűséggel tartozott, Lord Dunath volt. Dunath azonban kezdett benne járni a korban: lassan kétszázhetvenötödik évét taposta. Törékeny öreg volt, szinte feszes, vékony bőrrel borított csontváz, aki majdnem minden idejét írókészlete mellett töltötte, s hosszú költeményeket gyártott ifjúsága dicsőséges éveiről.

Silwyth annál is nagyobb érdeklődéssel tekintett Lord Mabretonra, hogy nemrég találkozott az uraság ifjú feleségével. A legtöbb elf házasságot a hagyomány diktálta: a frigyek sokszor már a házasulandók születése előtt el voltak rendezve.

Sok esetben azonban a felek menet közben megszerették mást. Az uraság jó száz évvel idősebb volt nejénél.

Ez nyílván már a második vagy harmadik házassága lehetett. Magas volt és erőteljes, hideg, tompa tekintettel és olyan szájjal, mely sosem húzódott nevetésre, hacsak nem valaki más baján lehetett örülni. Vastagcsontú, vastag koponyájú alak volt, épp az a fajta, aki esztelenül féltékeny tud lenni a feleségére, akinek szépségét nyilván csak mint trófeát tartja számon.

Silwyth azonnal ellenszenvesnek találta Mabretont. A Pártfogó leültette vendégeit. Lord Mabretont a jobbjára helyezte, Silwythet a baljára, de egy hely kihagyással. Az üres szék tiszteletadás volt a távollévő Lord Dunathnak. A szolgák fehérborral teli kancsókat hoztak, melyeket eddig hegyi hóban hűtöttek.

A csemegéstálak is előkerültek gyümölccsel, kenyérrel, cukrozott ostyával. A szolgák a külön e célra kihozott asztalra helyezték a bort és az ételeket, aztán — mint szokásos — távoztak.

Silwyth, a legfiatalabb és legalacsonyabb rangú töltött idősebb, rangosabb társainak. Bor mellett nem lehetett üzletről beszélni. Csak bizonyos körülhatárolt témák voltak megengedettek. Ezek közé tartozott a ház és a kert dicsérete,a házigazda családjának magasztalása, aki viszont a vendégek családját dicsérte.

Ezek a dicséretek történetek formájában voltak előadva. Az elfek szenvedélyesen szeretik a meséket, különösen az őseik dicsőségéről szólókat, s ezeket minden adandó alkalommal előszedik.

Minden elf életének célja, hogy valami bátrat, tiszteletreméltót cselekedjen, amiről leszármazottai majd büszkén beszélhetnek. Lord Mabreton egy jól ismert történettel kezdte, mely arról szólt, milyen bátran viselkedett Lady Amwath, amikor szembeszállt a férjét elpusztító orgyilkosokkal.

Silwyth, aki persze alaposan tanulmányozta a Pártfogó családjának történetét indulása előtt - ha esetleg arra kerül sor, hogy erről kell beszélnie —, eredetileg szintén ezt a történetet szemelte ki, de aztán elvetette, hisz ez volt a legismertebb, s valószínűleg legelcsépeltebb.

Silwyth most örült csak igazán, hogy egy másik történetet választott, s még egyszer el is ismételte magában, de közben fél füllel hallgatta Mabretont, s észrevette, hogy a lord szörnyű hibát követ el. Mabreton hízelegni akart a Pártfogónak — aki a történet idején még az anyja méhében tartózkodott - s célzott rá, hogy a Pártfogó maga adta a bátorságot anyjának a két orgyilkos megöléséhez.

Egy gyenge nő, mondotta, sosem lehetett volna ilyen bátor magától. A Pártfogó kellő udvariassággal nyugtázta a történetet, s egy hasonlóan hízelgő Mabreton-mesével válaszolt. Csak Silwyth láthatta a Pártfogó szandálos lábának dühös topogását hímzett köntöse alatt.

A Pártfogó mindig is büszke volt az anyjára. Silwyth sejtette, hogy Mabreton elvágta maga alatt a fát.

De vajon mennyire? És mire lesz ez nekem jó? Ezután Silwythre került a mesélés sora. Ő nem sajnálta a fárágot a kutatásban, és olyan történettel állt elő, melyet a saját tanácsadó elődjétől hallott - rég halott nagyapjától.

Silwyth nagyapja meglehetősen rossz természetű szellem volt: nála szó sem tehetett holmi kedélyes mah-jongozásról. Irigyelte az élőket, s szüntelen beleavatkozott a dolgaikba, egy nap legalább három isteni kinyilatkoztatással.

Az Atya és Anya, úgy tűnt, felettébb érdeklődik a csip-csup házi dolgok iránt, mert a tanácsadó előd szinte mindig erről beszélt. Lelkes támogatója volt viszont a Pártfogónak és házának, s egy rövidebb keserű monológ után, miszerint senki sem hallgat rá, hajlandó volt megosztani Silwythtel egy dicsérő történetet.

A Pártfogó elégedett volt, de ezt Silwythten kívül senki nem vette volna észre. A korlátolt Lord Mabreton bizonyosan nem, hisz oda sem figyelt Silwyth szavaira, hanem székébe süppedve félálomba szenderedett a bortól, s alig várta, hogy a találkozó szertartásos része véget érjen, s rátérjenek a lényegre.

Silwyth története alatt azonban a Pártfogó egyszer sem toppantott.

MARK TWAIN: AZ AMERIKAI ÖRÖKÖS

Silwythre szegezett tekintete egyszer se rebbent. Remélem, hogy még sokszor fogom tőled hallani. Silwyth tudta, mit sugall ez a kijelentés, és megborzongott az örömtől. Talán bekerül a Pártfogó személyes kíséretébe Lord Mabreton elnyomott egy ásítást.

A borivásra kiszabott idő leteltével a szolgák megjelentek hogy elhordják a kancsókat, havasvödröket, tálcákat. Elérkezett az igazi tárgyalás ideje. Mabreton azonnal éber lett, mint a kígyó. A Pártfogó hívatta személyi titkárát, aki a bor végeztével megjelent.

Átadott két irattekercset a Pártfogónak - az egyik sötétzöld szalaggal volt átkötve, a másik halványabbal. Mindkét férfi kibontotta a tekercsét és elolvasta a parancsokat, melyek a Nagyúr saját tollából származtak.

Ezek a parancsok cikornyás költemények formájában voltak megfogalmazva, s értelmük valahol a szóvirágok mélyen rejtőzött. Silwyth udvarias érdeklődéssel olvasta a sorokat.

Az igazi parancsok majd úgyis a Pártfogó szájából érkeznek. Az olvasás végeztével Silwyth felpillantott. A Pártfogó a cédrusokat bámulta, homlokán az elmélyült töprengés ráncaival.

Százötven éves volt, ami az élet delelője az elfeknél. Bátor és vad harcos hírében állott, törekvő volt, szerette a hatalmat, amit birtokolt, s el volt szánva rá, hogy megőrzi azt.

Vagy egy éve olyan szóbeszédek keltek szárnyra, hogy a Nagyúr megirigyelte a Pártfogó hatalmát, ami — mivel a Pártfogó jókora sereget irányít — nagyobb volt a sajátjánál. A Nagyúr ezért mindent elkövetett, hogy szövetségeket építsen ki a többi házak között, s nem volt kizárt, hogy összeesküvést szervez a Pártfogó megdöntésére, hogy helyébe olyasvalakit állítson, akinek hűségében megbízhat.

A Pártfogó Silwythre fordította elgondolkodó tekintetét, s Silwyth állta a pillantását. Megvolt a maga ideje az alázatnak is, de annak is, hogy valaki megmutassa belső erejét.

A Pártfogó elégedett lehetett azzal, amit látott, mert alig észrevehetően bólintott.

Lord Mabreton kifejezésre juttatta háláját s hajlandóságát, hogy teljesítse a parancsot, mely szemlátomást nem volt meglepetés a számára, hisz felesége és kísérete már tudtak a tervezett utazásról. A Pártfogó ezután Silwythhez fordult. Nagy szerencse ért téged, fiatalúr. Kérésed, hogy Tamaros király Nagy Könyvtárában tanulhass, meghallgatásra talált.

Tehát erről szólt a bonyolult versezet. Silwyth magától nem jött rá erre, főleg az után, hogy soha nem is volt ilyen kérése. Kifejezte szívbőljövő háláját a Pártfogónak, és Lord Mabretonnak, amiért megengedi, hogy ilyen kiváló társaságban utazzék.

A lord rosszalló arckifejezéséből látszott, hogy Mabreton most először hall a dologról — eddig fogalma sem volt róla, hogy útitársat kapnak, méghozzá jóképű és fiatal útitársat. Persze nem mert ellenkezni a Pártfogával, de azzal már nem törődött, hogy palástolja undorát — ezzel újabb hibát követett el.

A megbeszélés véget ért a Pártfogó elbocsátó gesztussal felállt. Lord Mabreton és Silwyth elbúcsúztak tőle, s megköszönték a megtiszteltetést, hogy a társaságában lehettek.

A Pártfogó elmondta saját bókjait, majd Silwyth felé fordulva kissé leeresztette szemhéjait, s felhúzta egyik szemöldökét. Silwyth és Mabreton elhátráltak a cédrusokig, ahol - mivel már megtették az előírt mennyiségű lépést - megfordulhattak a sértés veszélye nélkül — Azt hiszem, kissé el kell tolnunk az indulást, hogy te, uram, visszamehess szállásodra és összecsomagolhass.

Silwyth dühbe gurult: ilyen hangot egy paraszttal szembe meg lehet engedni, de nem egy úrral. Persze több esze volt annál, mintsem hogy kimutassa haragját. Lord Mabreton nyilván vitát akar provokálni, hátha akkor ráveheti a Pártfogót parancsa megváltoztatására.

Nálam van minden, amire szükségem van az útra. Nem fogok késedelmet okozni neked, Uram. Megszégyenülten tápászkodott fel. Gálánsan próbált továbbmenni, mintha mi sem történt volna, de érezte, hogy kificamította a bokáját, és nem tud ránehezedni.

Backstage pembroke pines kíséret

Összeharapta az ajkát fájdalmában, és leült egy kőpadra. Én még egy kicsit maradok, hogy alábbhagyjon a fájdalom. Magadra hagylak, uram. És remélem, hogy nem fog több baleset érni!

Azzal dohogva elvonult, jó néhány virágot letaposva. Silwyth ott maradt a padon. A szolgák segítőkészen eukaliptuszolajas meleg vizet és vásznat hoztak neki, hogy megmossa és beborogassa lábát. Így is tett, majd ülve maradt a padon és várt.

Körülbelül egy óráig szándékozott itt maradni, sötétedésig. Ha félreértelmezte volna a jelzést, akkor sem lesz semmi baj. Alig végzett a kötözéssel, amikor megjelent a Pártfogó. A szegélyt azonnal megjavíttatom, s a karbantartót megbüntetem.

Az én hibám volt. Nem néztem a lábam alá. A Pártfogó letelepedett a padra Silwyth mellé, aki hálás volt az alkonyi homályért, mert érezte, hogy nem tudja kellőképpen palástolni örömét.

Már érdeklődtem felőled, Második Őr. Azt mondják, értelmes fickó vagy. Silwyth meghajolt ültében. Tűnődve Silwythre meredt: magyarázatot várt. Nem messze lakhelyünktől van egy emberi település, és van némi érintkezés az emberek és a közelben lakó elfek között: némelyik ember dolgozott is a családomnak.

Persze csak mint béresek, a házba nem léphettek be. A Pártfogó értően bólintott. Egy ilyen otromba, kaotikus erő hónapokra felboríthatja az elf háztartás gondosan ápolt egyensúlyát.

Nem szívesen tette meg vallomását, mely vagy még feljebb emeli az uraság szemében, vagy örökre megpecsételi a sorsát. Fáj a bokád? Az biztos, hogy sok hibájuk van: bárdolatlanok, rossz szagúak és hangosak.

De rájöttem, hogy csodálom az energiájukat. Ha velük vagyok, az felélénkíti az elmémet, gondolkodásra és alkotásra késztet. Sokszor úgy érzem magam, mint egy halastó, uram. A gondolataim nyugodtak és mozdulatlanok, csak a legmélyben mozgolódnak, s csak etetéskor merülnek a felszínre.

Az emberek olyanok, mint a zúgó folyó, amibe belevethetem magam és érezhetem a hánykolódás extázisát, ahogy az áramlat magával ragad.

Silwyth megállt: szinte megijedt magától. Túlságosan elragadta a lelkesedés. A Pártfogót biztosan nem érdeklik egy Második Őr belső érzései. Silwyth lehorgasztotta fejét, s kezeit ölébe ejtve várta a feddést.

Te vagy a megfelelő ember a feladatra. Elég az hozzá, Második Őr, hogy véleményem szerint a Nagyúr úgy akarja fokozni hatalmát, hogy valamennyit elvesz az enyémből. A mi házunk, a Kinnoth-ház katonáit, akik a kaput létrejötte óta vigyázzák, máshová kell áthelyezni.

Silwyth meg volt döbbenve. Nehezen tudta elhinni, hogy a Nagyúr képes volt ezt kérni a Pártfogótól. Ez súlyos sértés. Silwyth arra gondolt, hogy talán már ki is tört a háború. Silwyth ki nem mondott gondolatára.

Ez a Lord Mabreton, akivel ma délután találkoztál, a Nagyúr egyik jobb keze. Tamaros király meglehetősen bölcs, ember létére. Nem fog akarni belekeveredni az elfek ügyeibe. A Nagyúr azt tervezi, hogy addig manipulálja Tamaros királyt, amíg az emberi katonákat nem küld a Portál elf bejáratához.

A Pártfogó egy pillantással észre térítette. A szolgákat elküldték, de szinte bizonyos volt, hogy némelyik közülük fizetett kém, aki a közelben lebzselhet.

A Pártfogó persze tudta, kikről van szó, és figyelte őket, de a diszkréció akkor is fontos maradt. Ha majd te meg én, meg a Kinnoth-ház tagjai nem léphetünk be, ha kereskedőink nem utazhatnak Vinnengaelbe, hogy eladják árujukat, ha raktáraik kiapadnak, a Nagyúr szemrebbenés nélkül mondhatja, hogy az emberek akarnak legyengíteni minket.

Ha a házunk meggyengül, magához ragadhatja a hatalmunkat. Ha egyszer beteszik a lábukat a házba, nehéz megszabadulni tőlük. A Nagyúr erre nem gondol. Nem lát tovább a saját orra hegyénél.

Tudósként fogsz utazni, s így is fogsz bemutatkozni. Tamaros tudós: a szívébe fogad majd, s hozzáférhetsz nagy könyvtárához, ami a kastélyában van. Kedveltesd meg vele magad, Silwyth. Legyél kellemes társaság, férkőzz a bizalmába. S ha alkalmad adódik, hogy belépj a király háztartásába, ragadd meg.

Így mindig tájékoztatni tudsz engem arról, mit tesznek és mondanak a Nagyúr képviselői, s némi ügyességgel és szerencsével olyan helyzetbe kerülhetsz, ahonnan sakkban tarthatod őket.

Helyrehozza a kificamodott bokát — mosolyodott el a Pártfogó szélesen. Ő is felállt, s a kezét nyújtotta Silwythnek. Jöjj, Második Őr. Gondolom, nagyon fáj a lábad. Fogd a karom. Elkísérlek a házig. Gondolom, még néhány napig sántítani fogsz.

Nagyon fáj. Köszönöm a segítséged. A Pártfogó támogatásával a Második Őr végigsántikált a kerten, be a házba, ahol a Pártfogó neje nagylelkűen egy hálózsákot biztosított neki éjszakára.

Silwyth másnap, mikor csatlakozott Lord Mabretonhoz és Lady Valurához a Portálnál, még mindig húzta a lábát.

A kastélybeli élet egészen más volt, mint amit Gareth eladdig ismert: korábban legtöbbször csak bolyongott szülei házának üres termeiben, s irigyen nézett ki a parasztgyerekek féktelen játszadozására, vagy tartotta Dadusnak a fonalat gombolyításnál.

Hetek teltek el, mire Gareth felfogta megváltozott körülményeit, s próbált alkalmazkodni hozzájuk.

Gondjait csak szaporította az a tény, hogy senki sem vette a fárágot és magyarázta el neki, hogyan is kéne viselkednie. Így aztán az elszenvedett veréseket saját jogán kapta, nem a gazdája helyett. Úgy esett, hogy Dagnarus — aki amúgy morcos és lázadozó diák volt - különösen jó magaviseletűnek bizonyult Gareth érkezésének első napjaiban, s Evaristo, a herceg sokat szenvedett tanítója büszke is volt rá, hogy ötlete a bűnbak bevezetésére remekül bevált.

Dagnarus viselkedése nyilván azért javult, mert nem akarja, hogy kis barátjának bántódása essen. Evaristo így gondolta, s ezt mondta a királyi fenségeknek is.

Ez még azelőtt volt, hogy mindnyájan kiábrándulni voltak kénytelenek, Gareth-t is beleértve. Az első néhány éjszakán, apró hálófülkéjében, mely közvetlenül a herceg hatalmas hálóterme mellett volt, Gareth minden éjjel álomba sírta magát.

Az udvari viselkedés elsajátításának előmozdítására kapott verésektől fájdalmas és merev volt a teste, s úgy vágyódott Dadus meg az otthon után, hogy komolyan azt hitte, belepusztul.

Az otthon ugyan unalmas és magányos volt, steril és hideg, de legalább ismerős. Ott tudta, mit várnak el tőle. Nem sokat. Elvégre gyerek volt. A palotában Gareth többé nem volt gyermek.

Laval escort ügynökség

Afféle kis felnőttként kezelték. Azt várták el, hogy felnőttként, nem pedig gyerekként viselkedjen. Igazság szerint a veréseket, amiket a kamarástól vagy a tanítótól kapott, nem kínzásnak szánták. Segíteni akartak neki, hogy kilencévesen a lehető legrövidebb idő alatt felnőttes érettségre tegyen szert.

Gareth az első verést a palotában töltött első reggelén kapta. A bűnbak kötelességei közé tartozott meglátogatni a herceget minden reggel, felkeléskor.

Gareth otthon megszokta, hogy addig alszik, ameddig akar — minél tovább volt ágyban, a szolgáknak annál kevesebbet kellett fáradniuk vele. Borzasztó kegyetlenségnek érezte, hogy kora hajnalban kiverik a meleg ágyból.

Dagnarus herceg ugyanis megvetette a heverészést. Korán kelt, hogy semmiről se maradjon le, s ugyanebből az okból későn is feküdt Az éjszakába nyúló borsószem-lövöldözés s a nap izgalmai után Gareth édesdeden átaludta a csengőszót, mely a szolgákat a herceg hálószobájába szólította.

Gareth-t egy szolga csattanós fenékreverése riasztotta fel álmából.

A fickó olyan gyorsan dobálta rá a ruhát, hogy a nadrág egészen bevágott, a kabátja pedig hátrafelé nézett. A szolga elküldte a kamaráshoz, aki életre rázta az álomittas gyereket, s betuszkolta a hercegi hálóba.

Gareth a szolgák mellett állt, s nézte, ahogy Őhercegsége megreggelizik az ágyban — forró csokoládét és meleg cukros brióst, melynek illata mennyeinek tűnt Gareth számára, akit előző nap a nagy izgalomban elfelejtettek megetetni. A fiú gyomor hangosan megkordult a síri csendben, mire az egyik szolga megfordult, és megdöbbentő gyorsasággal nyakon csördítette Gareth-t.

A fiú a fájdalomtól pislogva próbálta kiereszteni orrából a csokoládé illatát. Hogy elvonja a figyelmét valamivel, körbenézett a hálóteremben. A hatalmas faragott ágyat súlyos bársony függönyök keretezték, valamint ládák és szekrények, tele ruhákkal.

A herceg hegyesorrú cipellői takarosan sorba rakva álltak, s a falakat kárpitok díszítették, melyeket állítólag a királynő maga varrt. Dagnarus valóságos párnahegynek támaszkodva ült. Az ágy végén bársony ágyelő díszlett, melyen a családi címer - napkorongot tartó két griff — volt arannyal kihímezve.

A herceg gyorsan, mégis takarosan és kecsesen ette a brióst, itta a csokoládét. Türelmesen hagyta, hogy arcát, kezét megmossák, haját kifésüljék, aztán felkelt az ágyból. Gareth-en, akárhogy is igyekezett, úrrá lett az álmosság.

Hatalmasat, állkapocs-recsegtetőt ásított. A kamarás hűvös higgadtsággal megfordult és olyan erővel vágta pofon Gareth-t, hogy az belerepült az egyik ruhásszekrénybe.

A herceg a bűnbak-fiúra pillantott, aztán elfordította tekintetét. Gareth lehorzsolt, égő arcát tapogatva azt remélte, hogy a herceg lehordja a kamarást gonoszságáért, de reményei hamar elszálltak.

Dagnarus egy szót sem szólt. Elvonult a hálószoba melletti mellékhelyiségbe, hogy túlessen a reggeli megkönnyebbülésen. Mivel közel esett a folyóhoz; a palota el volt látva friss folyóvízzel, mely zseniálisan megszerkesztett vízemelők és csövek rendszerén keresztül jutott el az épület minden zugába, Gareth meg sosem látott ehhez foghatót.

Otthon mindig a ház melletti árnyékszékre járt, s most nem tudta leküzdeni azt az érzést, hogy a kastély falain belül piszkot csinálni mocskos és erkölcstelen dolog. Nehezére esett túllépni ezen az érzésen, s ez nagy gondot is okozott neki az első éjszakán, amíg fel nem fedezte, hogy kiosonhat a szolgák mellékhelyiségébe, ami egy fal mögött volt odakint, az udvarban.

Őhercegsége aztán visszatért és hagyta, hogy a szolgák felöltöztessék. Gareth visszafojtott lélegzettel állt, mint nyulacska a kutyák között, nehogy valami rosszat csináljon.

Miután felöltözött, a herceg elment tiszteletét tenni atyja, Tamaros király előtt, aki szintén korai kelő volt. Gareth-t visszatuszkolták a hálófülkéjébe, kapott egy maradék cukros brióst és egy pohár lefölözött tejet. Ezután elvezették a játszószobába, hogy ott várja a herceget.

Dagnarus hamarosan meg is érkezett — Hála istennek, ezen is túlvagyok — jelentette ki, s mohón lehuppant a hajítógép elé. Gareth kissé közelebb húzta székét a hercegéhez, hátha az meglátja a horzsolásokat és megsajnálja. Csalódnia kellett.

Dagnarus figyelmét teljesen lekötötte a harci gép. Gareth kíváncsivá vált. Remek - 1.

Lelkiismeretesen fizette az adót, ezért tudta, hogy csak egy őrjítő számítógépes hibáról lehet szó, ami persze nem jelentette azt, hogy egyszerű lesz kijavítani. Nem szerette Tomot háborgatni, amikor beteg volt, de a férfinak ezt holnap reggel azonnal el kell intéznie.

Beszélnem kell Tommal. Isabel szüleinek volt ilyen a hangjuk, amikor felöntöttek a garatra. Mikor megy haza? Azt hiszem, vészhelyzet van. Marilyn szipogott. S ahogy Isabel kevesebb mint huszonnégy órával később megtudta, az ő összes pénzével.

Michael Sheridan mellette maradt a rendőrséggel és az adóhatósággal folytatott fájdalmas találkozások hosszú során át. Nemcsak az ügyvédje volt, hanem a férfi is, akit szeretett, s Isabel még soha nem örült neki annyira, mint most.

De ő sem tudta elhárítani a katasztrófát, s május végén, két hónappal azután, hogy azt a borzasztó levelet kapta, Isabel legszörnyűbb rémálma vált valóra.

Mindent el fogok veszíteni. A szoba meleg cseresznye burkolata és keleti szőnyegei Frederick Cooper lámpáinak fényében ragyogtak. Tudta, hogy a földi javak mulandóak, csak azt nem, hogy ilyen gyorsan. El kell adnom ezt a lakást, a bútoraimat, az ékszereimet, minden régiségemet.

Mindenét elvesztette. Semmi olyat nem mondott Michaelnek, amit a férfi ne tudott volna, csak szerette volna kiadni magából, hogy könnyebben feldolgozhassa a történteket, s amikor Michael nem válaszolt, bocsánatkérően nézett rá.

Ugye unod már a panaszkodásomat? A férfi elfordult az ablaktól, ahonnan a parkot nézte.

Desi szex schwyz

Csak rendezed magadban a dolgokat. Nem költöztek össze - Isabel nem helyeselte - de néha azt kívánta, bárcsak megtették volna. Azzal, hogy külön éltek, túl keveset látták egymást.

Az utóbbi időben szerencséjük volt, ha szombat este el tudtak menni vacsorázni. Ami a szexet illette… Isabel már nem is emlékezett rá, mikor kívánták egymást utoljára. Abban a pillanatban, ahogy megismerte Michael Sheridant, tudta, hogy a lelki társa lesz.

Mindketten rossz családi körülmények között nevelkedtek, s keményen dolgoztak, hogy tanulhassanak. Michael intelligens volt és ambiciózus, rendszerető, akárcsak Isabel, s éppolyan elhivatott a munkáját illetően.

A férfi volt a hallgatósága, amikor az előadásai szövegét csiszolta, két évvel ezelőtt még az Egészséges kapcsolatok alaptörvényéibe is írt egy fejezetet, férfiszemszögből kifejtve véleményét.

A rajongók mindent tudtak a kapcsolatukról, s folyton azt kérdezgették, mikor házasodnak össze. Michael szerény, kellemes megjelenése megnyugtatóan hatott rá. A férfinak keskeny arca volt, elegánsan vágott barna haja. Alig valamivel volt magasabb százhetvenöt centinél, így nem magasodott Isabel fölé, ami őt zavarta volna.

Michael higgadtan és logikusan gondolkodott.

Hogyan kell tracy csókolni a barátodat örült volna egy új színfoltnak a társaságban.

Többnyire tartózkodóan viselkedett, nem voltak hangulatváltozásai vagy váratlan kitörései. Kedves volt és barátságos, jó értelemben véve kissé begyöpösödött, akit az isten is Isabelnek teremtett.

Már egy évvel ezelőtt össze akartak házasodni, de mindketten túl elfoglaltak voltak, s olyan jól kijöttek egymással, hogy Isabel nem látta okát sürgetni a dolgot. Az esküvő még azoknak az életében is nagy felfordulást okozott, akik mindent előre elterveztek.

Ma megkaptam az új könyvem eladási jelentését.

Két ujja közé fogta, Isabel pedig kilépett a testéből, s minél messzebbre távolodott tőle, annál jobban Hogyan kell tracy csókolni a barátodat magát.

Csak rossz volt az időzítés. Rajtam viccelődnek a Letterman-showban. Miközben a Pénzügyi felelősség alaptörvényét írtam, a könyvelőm elsikkasztotta a pénzemet. Bárcsak a kiadója le tudta volna állítani a szállítást, s akkor megmenekült volna a végső nyilvános megaláztatástól.

A legutóbbi könyve tizenhat héten át szerepelt a New York Times bestseller listáján, ez a mostani azonban olvasatlanul hevert a könyvesboltok polcain.

De az volt. A kiadója nem hívta vissza, a jegyeladások pedig annyira megtorpantak a nyári előadásaira, hogy kénytelen volt lemondani őket.

Nemcsak anyagilag juttatta csődbe az adótartozása, de az évek hosszú során át építgetett jóhírét is elvesztette.

Nagy levegőt vett, hogy megzabolázza a rátörni készülő pánikot, s próbált pozitívan gondolkodni. Hamarosan rengeteg ideje lesz, hogy megtervezze az esküvőjét. Bárcsak talpra tudna állni….

Túlságosan is hű volt a Négy alaptörvény elveihez, semmint, hogy átadja magát a negatív érzéseknek. Ezt tisztázniuk kellett. A férfi Isabel hifi-berendezésének hangerő-szabályozójával játszott.

Rengeteg stressz érte a munkája során, s most nagyon nem hiányoztak neki a menyasszonya gondjai. Isabel közelebb lépett, hogy megérintse, de Michael elhúzódott.

Isabel emlékeztette magát, hogy soha nem az a fajta turbékoló pár voltak, s próbálta nem a szívére venni a férfi visszautasítását, különösen, hogy annyi mindenen kellett keresztülmennie mostanában Michaelnek miatta. Már jó ideje egy szót sem szóltál az esküvőről, de tudom, hogy dühös vagy rám, amiért még mindig nem jelöltem ki az időpontot.

Most, hogy csődbe jutottam, az a helyzet, hogy nincs ínyemre a gondolat, hogy más tartson el. Még az sem, hogy te. Tizennyolc éves korom óta a saját lábamon állok és… Isabel, hagyd abba! Isabel örült volna egy új színfoltnak a társaságban. Erinnek hívják.

Idősebb nálam, majdnem negyven. Hát aztán? Nem vagyunk sznobok. Michael követte, s olyan gyorsan, olyan vehemensen beszélt, ahogyan Isabel hónapok óta nem hallotta.

Káromkodik, mint egy kocsis, és a legrosszabb filmeket szereti.

Társkereső oldalak több mint 40 waterloo

Akkor biztosan én is szeretni fogom, - Isabel elmosolyodott. Mosolygott, csak mosolygott, míg el nem zsibbadt az álla, mert addig amíg mosolygott, minden rendben volt.

A borospohár beleesett a mosogatóba és összetört. Isabel gyomra összerándult. Azt akarta, hogy Michael elhallgasson. Hogy az idő megálljon. Visszapörögjön az óra, és ez ne történjen meg. Ez csak… csak átmeneti. Ezt már megbeszéltük. Ez… ez csak átmeneti - ismételgette.

A férfi gyors, kurta lépést tett előre. Ne áltasd magad! A házaséletünk nincs beprogramozva az átkozott menedzserkalkulátorodba, azért nem szeretkezünk.

Ne beszélj nekem a menedzserkalkulátorról! Te még azzal is alszol! Legalább valami melegíti a kezemet! Isabel úgy érezte, mintha arcul csapták volna. A férfi elszomorodott. Ezt nem kellett volna. S nem is igaz. Többnyire élveztem a szexet.

Csak… - Tehetetlen mozdulatot tett. Isabel megragadta a konyhapult szélét. Felnőtt emberek vagyunk. Michael gyermekét egy másik nő várja. Amiről valaha ő álmodozott.

Hanem veled. Egyszer elengeded magad, másszor úgy csinálsz, mintha szívességet tennél nekem, s már alig várnád, hogy túl legyél rajta.

Ami pedig még rosszabb, néha olyan érzésem van, mintha ott se lennél. Talán ezért nem szereted a szexet.

Isabel nem bírta elviselni a férfi szánakozó pillantását. Neki kellett volna sajnálnia Michaelt. Megszökni egy slampos, öregedő nővel, aki rossz filmeket szeret és sört iszik. S nem skizofrén a szexben… Hallotta a saját kétségbeesett hangját. Én imádom a szexet!

Élek- halok érte! Másra se gondolok, csak a szexre! Mindig ezt csinálod. Azt hiszed, mindent jobban tudsz, pedig nem. Normális életet akarok élni. Szükségem van Erinre. S szükségem van a gyerekre. Isabel szeretett volna összegömbölyödni és ordítani a fájdalomtól.

Én soha többé nem akarlak látni. Mellette olyan, mintha… nem tudom… biztonságban érzem magam. Te túl sok vagy. Az őrületbe kergetsz.

Takarodj innen! Michael elment. Szó nélkül. Sarkon fordult és kisétált az életéből. Isabel fulladozott. A konyhaablakhoz tapogatózott, s sokáig vesződött a zárral, míg végre kidugta a fejét a friss levegőre.

Nem érdekelte. Levegő után kapkodott, s próbált imádkozni, de nem találta a szavakat. Aztán eszébe jutott valami.

Egészséges kapcsolatok. Pénzügyi felelősség Lelki elhivatottság A kellemes élet mind a négy alaptörvényéből csődöt mondott.

Lorenzo Gage piszokul jóképű volt. Haja koromfekete és sűrű, szeme jégkék és átható, szinte állatias. Vékony sötét szemöldöke magasan ível, homloka feslett arisztokrata ősökről árulkodott.

Ajka kínzóan érzéki volt, arccsontjait akár olyan késsel is faraghatták volna, mint amilyet kezében tartott. Emberöléssel kereste a kenyerét. Nőket gyilkolt. Gyönyörű nőket. Megverte, megkínozta, megerőszakolta és megölte őket.

Golyót röpített a szívükbe. Vagy felszeletelte és kockára vágta őket. Most is ezt tette. A vöröshajú nő, aki az ágyában feküdt, csak fehérneműt viselt. A fekete szatén ágyneműn bőre elefántcsontszínben ragyogott, mikor a férfi lenézett rá.

Lorenzo előrehajolt, s a tőrrel felhajtotta a lepedőt a nő combjáról. Az felsikoltott, felugrott és átmenekült a szoba másik felébe. Lorenzo szerette, ha a nők ellenálltak, s hagyta, hogy áldozata elérje az ajtót, mielőtt elkapta.

A nő vonaglott a karjában. Amikor Ren elunta a viaskodását, visszakézből pofon vágta. A nő a hatalmas ütéstől átrepült a szobán.

Az ágyra esett, zihált, combjai szétterültek. Lorenzo némi halvány várakozásnál nem mutatott több érzelmet. Aztán ívelt ajka kegyetlen mosolyra húzódott, s egyik kezével kioldotta ezüstövét. Gyomra kiszámíthatatlanul reagált az erőszakra, s a moziban ülőkkel ellentétben ő tudta, mi fog következni.

Remélte, hogy az olasz szinkron elvonja figyelmét a filmvásznon folyó mészárlásról annyira, hogy meg tudja nézni az utolsó filmjét, de az időeltolódás és egy csúnya másnaposság összeesküdtek ellene. Nem volt leányálom Hollywood kedvenc pszichopatájának lenni.

Régen John Malkovich játszotta a szerepet, de mióta a közönség meglátta Ren Gage-t, nem győztek betelni ennek a gazembernek a látványával, akinek imádták az arcát. Ma estéig halogatta, hogy megnézze a Mészárszövetséget, de mivel a kritikusok csak mérsékelten húzták le, úgy döntött, belepillant.

Nagy hiba volt. Sorozatgyilkos, erőszaktevő, bérgyilkos. Pokoli pénzkereset. Sean Conneryt meg is gyilkolta. Ez utóbbiért a pokol tüzében fog elégni. Sean Conneryvel senki sem húzhatott ujjat. Mielőtt azonban a forgatást befejezték volna, a sztárok kiegyenlítették a számlát.

Fojtogatták, megégették, lefejezték és kasztrálták - ez utóbbi fájt. Nyilvánosan kibelezték és felnégyelték, amiért öngyilkosságba kergette az amerika filmművészet üdvöskéjét. Várjunk csak…. Valóság volt, az élet, az ő elfuserált élete.

A sikoltozástól megfájdult a feje. Még éppen idejében nézett vissza a filmvászonra, hogy lássa, amint fröcsög a vér és a vöröshajú nő meghal. Micsoda balszerencse, drágám, így jár az, aki bedől egy szép arcnak. Sem az agya, sem a gyomra nem tudott többet megemészteni, s kisurrant a sötét moziból.

A filmjei külföldön is szépen hoztak a konyhára, s ahogy elvegyült a meleg firenzei estét élvező tömegben, körülnézett, nem ismerte-e fel valaki, de a turisták és az itteniek túlságosan elmerülten bámulták az utcai forgatagot ahhoz, hogy észrevegyék.

Most a legkevésbé sem vágyott a rajongók rohamára, ezért mielőtt elhagyta volna a hotelszobáját, időt és fáradtságot nem kímélve változtatta át a külsejét, pedig alig két órát aludt. Barna kontaklencsét rakott be, hogy eltakarja jellegzetes jégkék szemét, fekete haját pedig, amely még mindig hosszú és egyenes volt az Ausztráliában két nappal ezelőtt befejezett forgatás után, kiengedve hagyta.

Azt remélve, hogy borostája palástolja szépen faragott állát, amit talán Medici őseitől örökölt, borotválkozásra nem pazarolta az energiáját.

Bár szívesebben viselt farmert, elegáns, drága olasz öltönybe bújt. Fekete selyeminget, fekete nadrágot és kényelmes, mély karcolással elcsúfított cipőt vett fel, mert a ruhák éppúgy nem érdekelték, mint az emberek.

Felesége ugyan azt találta, hogy a ház homlokzata annál többet már nem viselhet el, mint a mennyit már eddig Hogyan kell tracy csókolni a barátodat.

Inkognitóban járni az újdonság erejével hatott rá. Általában szeretett a figyelem középpontjában állni. De most nem. Vissza akart menni a hotelbe és délig aludni, de túlságosan nyugtalan volt.

Ha a haverjai itt lettek volna, bement volna a klubba, de lehet, hogy mégsem. Már elvesztette a varázsát ez a fajta élet. Balszerencséjére éjszakai bagoly volt, s eddig még nem sikerült kitalálnia, mi mással üsse agyon az idejét.

Az elmúlt pár nap szörnyű volt. Karli Swenson, a volt barátnője és Hollywood egyik kedvenc színésznője a múlt héten malibui tengerparti házában öngyilkos lett. Karli régóta kokainfüggő volt, s Ren gyanította, hogy a halálát is kábítószer okozta, ami annyira feldühítette, hogy képtelen volt gyászolni.

Amikor együtt jártak, a lányt már akkor is jobban érdekelte, mit szívhat fel az orrába, mint Ren maga, de a közönség imádta, s a sajtó a kábítószernél zaftosabb történetet akart.

Nem meglepő, hogy rá akarták húzni a vizes lepedőt. Hollywood karriervadász, szívtipró fenegyereke a sírba kergette szegény Karlit. Mivel a rossz híre csak meghosszabbította a jegypénztárak előtt kígyózó sorokat, bármennyire is sérelmezte, nem hibáztathatta a médiát.

Ezért határozta el, hogy eltűnik hat hétre, amíg a következő filmje forgatása el nem kezdődik. Eredetileg úgy tervezte, hogy felhívja egy régi barátnőjét, elutazik a Karib-tengerre, s komolyan nekilát, hogy működébe hozza szexuális életét, amit hónapok óta elhanyagolt.

A Karli halála miatti felzúdulás azonban arra késztette, hogy távol tartsa magát az Államoktól. Ezért inkább úgy határozott, hogy Olaszországba utazik. Nem csak az ősei éltek itt valamikor, de a következő filmjét is itt kezdi majd el forgatni.

Így lesz ideje alkalmazkodni a környezethez, és belebújni az új szereplő bőrébe. Nem fogja hagyni, hogy bármelyik nyilvánosságra éhes régi barátnője megzavarja. Felnézett és látta, hogy Firenze központjába ért, a zsúfolt Piazza della orára.

Nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára egyedül. Rivoire-nál talált egy üres asztalt a napernyő alatt. A másnaposságára való tekintettel üdítőnél kellett volna maradnia, de ritkán tette azt, amit kellett, s inkább kért egy üveggel a legjobb Brunellóból.

A pincér olyan sokáig maradt el, hogy Ren lehordta, amikor kihozta az italt. Zsémbes hangulata kialvatlanságból, másnaposságból s kimerültségből fakadt. Karli szomorú halálából, s abból az általános érzésből, hogy nincs az a pénz, ami elég lenne, nincs az a hírnév, ami elégedettséggel töltené el, nincs az a reflektorfény, ami elég fényesen tudna ragyogni.

Elcsigázott volt, nyugtalan, többet akart. Több hírnevet. Több pénzt.

Több… valamit. Azzal nyugtatta magát, hogy a következő filmje meghozza. Bármelyik színész örömmel eljátszotta volna a gaz Kaspar Street szerepét, de csak neki ajánlották fel.

Élete alakítása lesz, lehetőség a sztárgázsira. Izmai lassan kiengedtek. Az Éjféli gyilkos több hónapnyi kemény munkát jelentett. Amíg a forgatás el nem kezdődik, élvezni fogja Olaszországot. Pihen, jókat eszik, s azt teszi, amit a legjobban tud. Hátradől a fotelben, borozik és várja, hogy történjen valami.

Nem tetszett neki a város. Még este is zsúfolt és zajos volt. Lehet, hogy a hagyomány szerint itt gyógyultak be a sebzett női szívek, de számára New Yorkból eljönni óriási baklövés volt.

Türelemre intette magát. Csak tegnap érkezett, s nem Firenze volt az utazása végállomása. A sors akarta így, s Denise, a barátnője, aki meggondolta magát. Denise éveken át álmodozott arról, hogy eljusson Olaszországba. Most végre szabágot kért Wall Street-i munkahelyén, s kibérelt egy házat Toscanában szeptemberre és októberre.

Úgy tervezte, hogy ezt az időt használja fel könyve megírására az egyedülálló nők befektetési lehetőségeiről. Olaszországban rengeteg ihletet kap az ember, mondta Isabelnek egy saláta felett, amit kedvenc éttermükben, Jo Jo-nál ettek.

Egész nap írni fogok, aztán mesés ételeket eszem, esténként pedig csodás borokat iszom. Nem sokkal azután azonban, hogy Denise aláírta álmai házának bérleti szerződését, találkozott álmai férfiával, s kijelentette, hogy egyszerűen most nem jöhet el New Yorkból, így jutott hozzá Isabel egy toscanai vidéki ház két hónapos bérletéhez.

Jobbkor nem is jöhetett volna. New Yorkban elviselhetetlenné vált az élet. Az Isabel Favor Vállalat nem létezett többé. Az iroda bezárt, az alkalmazottak elmentek. Isabelnek nem volt szerződése könyvre, nem volt meghívása előadásra, a pénze pedig fogytán volt. A háza, s szinte mindene, ami volt, az aukcióvezető kalapácsa alá került, hogy ki tudja fizetni az adótartozását.

Még az emblémájával díszített kristályvázát is elveszítette. Csak a ruhái, egy tönkrement élet és két hónapja volt Olaszországban, hogy kitalálja, hogyan kezdje újra. Valaki meglökte, s összerezzent. Az utcák kezdtek elnéptelenedni, egy tőzsgyökeres New York-inak már nem voltak elég biztonságosak.

A Via dei Calzaiuolin át a Piazza della oria felé vette az irányt. Séta közben azzal nyugtatta magát, hogy helyesen döntött.

Csak a teljes környezetváltozás tudta elterelni a gondolatait annyira, hogy ne kapjon sírógörcsöt. Pontos tervet dolgozott ki arról, hogyan fogja újrakezdeni az életét.

Thérèse előtt húzódó külvárosból az európai negyed felé tartott, Hogyan kell tracy csókolni a barátodat hosszú Avenue Magenta deszkaházai között.

Négy pont, akárcsak a Négy alaptörvény. Michael valamivel több mint három hónapja hagyta el egy másik nő miatt, de a hangja még mindig a fülében csengett. Ők soha nem bolondoztak. Isabel attól tartott, elfelejtette, hogyan kell. Szorította a bőrcipő, amit tavaly háromszáz dollárért vett, de nem akart visszamenni a hotelba.

Észrevette a Rivoire bézs és barna csíkos napernyőjét, a kávézót, amit az útikönyvében említettek, s átverekedte magát egy csapat német turistán egy szabadtéri asztalhoz. Szívesebben fogyasztott volna risottót, de az többe került, mint ahány kalória volt benne.

Mikor kellett utoljára egy étlap árai miatt aggódnia? Amikor a pincér elment, az asztalterítő közepére tette a só-és borsszórót, a hamutálat pedig a szélére. Michael nagyon boldognak tűnt a feleségével.

Gyorsabban megitta az első pohár bort, mint kellett volna, s rendelt egy másikat. A szülei mértéktelen italfogyasztása óvatossá tette az alkohollal, de most külföldön volt, s a bensejében hónapok óta növekvő üresség kezdett elviselhetetlenné válni. Megígérte magának, hogy ma este már nem rágódik ezen többet, de nem tudott túllépni rajta.

Ez nem igaz. Ő szerette a szexet. Még a gondolattal is eljátszott, hogy szeretőt tart, csak hogy bebizonyítsa, de irtózott az érzelmek nélküli szextől. Újabb tanúság a szülei hibáiból. Letörölte a pohárról a rúzsa nyomát.

A szex társas viszony volt, de úgy látszik Michael megfeledkezett erről.

Ha nem volt megelégedve, miért nem beszélt róla? Még jobban elszomorodott, mint mikor a piazzára megérkezett, így gyorsan megitta a második pohár borát és rendelt egy újat. Egyeden éjszaka alatt csak nem válik alkoholistává.

Túl fájdalmas volt belegondolnia, mit értett a férfi ezen a burkolt célzáson, ezért inkább a piazza másik oldalán álló szobrokat kezdte tanulmányozni, a Sabin nők elrablásának, Cellini Perseus-ának, Michelangelo Dávidjának másolatát.

Három asztallal arrébb ült gyűrött fekete selyemingben, borostásan, hosszú hajjal és La Dolce Vita szemmel. Ápolt kezében hanyagul billegtetett egy borospoharat.

Sugárzott róla, hogy gazdag, elkényeztetett és unatkozik. Volt benne valami ismerős, bár Isabel tudta, hogy még soha nem találkoztak. Arcát akár egy mester is festhette volna - Michelangelo, Botticelli, Raffaello.

Bizonyára ezért érezte úgy, mintha már látta volna. Ren azóta nézte, ahogy megérkezett. A nő két asztal mellett is elment, mire megtalálta a számára megfelelőt, aztán amint leült, átrendezte a fűszertartókat. Olyan nyilvánvaló volt, hogy okos, mint hogy olasz a cipője, s még messziről is sugárzott róla a céltudatosság, amit a férfi éppoly izgatónak talált, mint telt ajkait.

Harmincas évei elején járhatott, halványan sminkelte magát, egyszerű, de drága ruhát viselt, amilyet a kifinomult európai nők.

Arca inkább érdekes volt, mint szép. Nem olyan sovány, mint Hollywood divatdiktátorai, de Rennek tetszett az alakja - melle arányos volt a csípőjével, dereka karcsú, lába csinos fekete nadrágja alatt.

Haja festett szőke, de Ren fogadni mert volna, hogy más mesterséges nem volt rajta. Se műkörmök, se műszempillák. Ha pedig szilikonnal lett volna kitömve a melle, inkább mutogatta, mint elrejtette volna az alá az elegáns fekete pulóver alá.

Nézte, ahogy a nő felhajt egy pohár bort, majd másikat rendel. Belerágott a hüvelykujja körüli bőrbe. A mozdulat annyira nem illett egy ilyen komoly nőhöz, tőle furcsamód mégis erotikusnak hatott.

Ren megnézte a többi nőt is a kávézóban, de a tekintete minduntalan visszavándorolt ehhez. A nők találták meg őt - soha nem ő futott utánuk. Már nagyon régen történt meg vele, hogy talált valamit egy nőben. Hátradőlt a székben, s parázsló pillantással méregette.

Isabelt égette a férfi tekintete. Szexualitás áradt belőle. A harmadik pohár bor egy kicsit enyhített komor hangulatán, a férfi figyelme pedig még jobb kedvre derítette.

Itt egy ember, aki tudja, mi a szenvedély.

Csak az istenek szerethetik azt, ami nem méltó Hogyan kell tracy csókolni a barátodat, legalábbis így tanultam.

A férfi kissé megemelkedett, s felvonta egyik sötét szemöldökét. Isabel nem volt hozzászokva az ilyen nyílt felhíváshoz.

A jóképű férfiak tanácsot akartak Dr. Favortől, nem szexet. Túlságosan ijesztőnek tartották. Nem, az idegen fütyült dr.

Hogyan kell tracy csókolni a barátodat - Budapest.

Favorre és a bölcsességeire. Egyszerűen csak le akart feküdni vele. Isabel sebzett, bortól kába szíve repesett e félmosolytól. Ez a férfi nem hiszi rólam, hogy skizofrén vagyok, Michael. Ez a férfi tudja, milyen egy érzéki nő.

Quest irondequoit társkereső

A férfi Isabel szemébe nézett, s az ujja bütykével határozottan megérintette a szája sarkát. Isabelben úgy áradt szét a melegség, ahogy sütemény dagadt a sütőben. Elbűvölten nézte, ahogy a férfi ujja lassan az alsó ajkának enyhe bemetszésére vándorol. A mozdulat olyan közönséges volt, hogy Isabelnek meg kellett volna sértődnie.

Ehelyett azonban ivott még egy kortyot és várta a folytatást. A férfi felállt, fogta az italát, s lassan odasétált hozzá. A másik asztalnál a két olasz nő abbahagyta a beszélgetést, s azt figyelték, mi történik. Fiatalok voltak és szépek, ez a bukott reneszánsz angyal azonban csak őt nézte.

Isabel bólintott, pedig az agya az ellenkezőjét parancsolta. A férfi olyan érzékien, mint egy fekete selyemlepedő, belecsusszant a székbe.

Közelebbről nem kevésbé tűnt elbűvölőnek, bár a szeme egy kicsit véreres volt, borostáját pedig inkább fáradtságból, mint divatból hagyta meg. Furcsamód elcsigázott külseje csak fokozta szexuális kisugárzását.

Isabel már alig lepődött meg önmagán, mikor franciául válaszolt. Az egyik fele azt súgta, álljon fel és sétáljon el. A másik fele azt, ne siessen annyira. Semmi sem árulkodott arról, hogy amerikai, Európa tele volt szőkékkel. Fekete ruhát viselt, ahogy a férfi - szűk nadrágot és ujjatlan, csónaknyakú pamutfelsőt.

Kényelmeden cipője Olaszországban készült. Nem evett, amiből a férfi, ha amerikai szokás szerint átveszi a jobb kezébe a villát, miután felvágta a húst, következtethetett volna.

De különben is mit számít? Miért csinálja ezt? Mert a világ összeomlott körülötte. Mert Michael nem szerette, és túl sok bort ivott és belefáradt abba, hogy féljen, és szerette volna nőnek érezni magát, nem pedig egy csődbe jutott intézménynek.

É un peccato. Parlez-vous anglais? A férfi megrázta a fejét és megérintette a mellkasát. Dante… A név úgy melegítette Isabel bensejét, mint forró szirup, s az esti levegő fülledtté vált.

A férfi játszani kezdett az ujjai hegyével, biztosítva, hogy ez több, mint egy egyszerű flört. Ez csábítás, s a tény, hogy tudatos, csak egy pillanatig zavarta Isabelt. Ren hátradőlt, olyan könnyed eleganciával, amilyennel csak nagyon kevés férfi rendelkezett.

Isabel irigyelte tőle, hogy ennyire elégedett a testével. Ren megrendelte Isabelnek a negyedik pohár bort. Isabel döbbenten vette észre, hogy rebegteti a szempilláit.

Látod, Michael, értek én a flörthöz. Itt a nem egyszerűen kizárt! Az év egyik legszórakoztatóbb romantikus története. A barátokból szeretők az egyik kedvenc tematikám, és R. Grey tényleg nagyon betalált ezzel a történettel. Jump to. Felvidéki könyvkereső Aktuális katalógus Üzleteink Kapcsolat Facebook.

Beszerzés alatt! Küldési idő: nap. Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!

Kiadás dátuma:. Dalia László. Jessica Park. Valentina Nazarova. Sarina Bowen. Három vakrandi - Számok és randik 1. Meghan Quinn. Bálint Erika.

Mondok Hogyan kell tracy csókolni a barátodat valami jobbat.

Beate Rygiert. Ashley Carrigan. Dolly Alderton. Sarah Addison Allen. Hazaviszel magaddal? Julie Tottman. Christine Lynn Herman.