Forró és kanos nők a harag

Forró és kanos nők a harag Nem is akart belegondolni, micsoda különbség van közte és a nővérei között. Isten porbul is tud embert teremteni. Ijedten eltakarja Tarkócz arczát fátyoléval.

  • Etnikai:
  • Szenegáli
  • Zene:
  • Jazz

Ilyet szamon kerni. Amugy talan jobb neki egyedül mint a barinöjevel. Tehat azt a par alkalmat minösegi sexel kellene eltölteni. Es ez a figyeles, "adat es bizonyitek"gyüjtes eleg kellemetlen dolog. Hol lehet kapni ilyen ginzeng tablettát? Egyébként én félnék beadni a pasimnak, mert mi van, ha nem mellettem lesz meg a hatása?

Miért okozzak én örömet a kolléganőinek, akik közül az egyik egyébként is hajt rá? Sajnálatos, hogy a szexuális kultúra némely pasinál kimerül az önkielégítésben. Talán egy szexuálterapeuta segítene. Vagy nem tudom. Nagyon súlyos, ha még beszélni sem lehet róla.

Azért érdekelne, hogy más téren működik-e a házasság. Mert, ha az ágyban minden rendben van, akkor más téren is működik a kapcsolat, de ha alapvető dolgok hiányoznak, vajon működik-e a többi is?

Igen, elég ciki. A saját családomban tapasztaltam, hogy ha a nő szép szóval segíteni akar a pasinak a libidó növelésében mert már nem a régi akkor elutasító, és túl büszke.

Ha melletted szereti a Playboy lanyokat is, az teljesen rendben van. Ha viszont helyetted szereti oket, akkor tenyleg gaz van.

De annak valami oka kell, hogy legyen! Vagy nem szeret mar teged, vagy nem talal eleg kivanatosnak.

Jaj Csicso! Csak igy erdemes a dolgokat csinalni. Minden mas ut jarhatatlan szamomra. Es erdekes, amennyi energiat a megertessel es pozitivnyugodt hozzaallassal beleadtam a dologba, sokszorosan jött vissza bizalom, erzelem stb. Ne haragudj, de szerintem Te kicsit el vagy tévedve.

Szerintem valami gáz lehet a pasival. Úgyértem, érzelmileg. Én imádom a barátnőm és azt szeretem a legjobban, ha örömet szerezhetek neki. Szerintem, az a fickó belül már űrt érezhet. Unja a házasságát, vagy a szexet a nejével, ezért keresi a változatosságot. A férfiúi önérzet valóban gyakran megbonyolítja az életet, de ezen további szemrehányás aligha fog segíteni.

Meg aztán sok oka lehet a visszafogott szexuális viselkedésnek, vannak - szerintem nem csak nők - akik nehezebben oldódnak, nehezebben söprik ki magukból a mindennapi gondokat stb.

Ha így van, ezen is meg kell próbálni segíteni. Bár én éppen nem így vagyok, mert egy jó szeretkezésnél hatásosabb gondűzőt még nem láttam, s elgondolni sem tudok. Szerintem erről van szó.

Szerinted a nök nem eleg hülyek neha. Ez nem ok hozza allas. Mindent pasikra es nökre osztani. Ez igy tul egyszerü lenne. Mert en mit veszek ki a szavaitokbol tisztelet a kivetelnek!!!!!

Hogy a pasik a sexben alulteljesitenek, uncsik, önzöek es meg sorolhatnam. Vegyük h ez egy altalanos problema. Akkor ennek egy altalanos kivalto oka is lehet.

Es az nem a nökben kersendö????? Hozzaallas, szimplan csak elvaras, stb. Bocsi, de szerintem girlnek igaza van. Mi értelme az olyan kapcsolatnak, ahol külön oldják meg a szexet. Teljesen alapvető a szex egy házasságban, ha az nincs, akkor ott tuti gáz van!

Ezzel a hozzáállással biztosan messzebbre lehet jutni, mint pl. Arra hosszú kapcsolatot aligha lehet építeni. Most jöttem meg ebédből, és olvastalak vissza benneteket. Köszönöm a sok-sok hozzászólást. Válaszolnék is néhány kérdésre. Persze, hogy szoktam kezdeményezni!

A legutóbbi eset két napja történt. Este nagyon-nagyon fáradt és álmos voltam, és bár simogatott, egyszerűen fizikailag képtelen voltam a dologra.

De mondjuk azt megbeszéltük a házasságunk elején, hogy bármelyikünknek nincs kedve, a másik nem sértődik meg. Na most fél öt körül felébredtem hatra jár dolgozniés elkezdtem simogatni.

Elég ráutaló voltam. Fél óra simogatás után megfogta a kezem, és eltolta magától. Mire én rákérdeztem, hogy mi baja, mert este még akarta. Én meg megkérdeztem, hogy és azóta mi történt??? Nem válaszolt. Később jöttem rá, hogy mi történhetett éjjel. Biztosan kiment, de én erre nem szoktam felébredni.

Ő rossz alvó, én meg úgy alszok, mint egy mormota. Reggel írtam egy sms-t, ami lehet, hogy kicsit bunkóra sikerült. Azt írtam neki, hogy remélem jó volt magával az éjjel, és megírtam, hogy milyen megalázó volt ez a számomra.

És azt is, hogy már jó párszor megfogadtam, hogy többet nem kezdeményezek, mert állandóan kudarc a vége. Most annyira megbántott, hogy azóta nem szólok hozzá.

A nyomokról pedig amikre utaltam: fehérneműs fiókjában foltos zokni. Amikor ezt mondtam neki, a válasza: az orrát fújta bele. És többször is. És még valami! Ő nem tud egymás után többször. Úgyhogy tényleg a szex rovására megy a dolog. Elle magazin :.

Bocsi én nem mondtam, hogy minden pasi pancser az ágyabn például az én párommal megvagyok elégedve semmi gond nincs :- Csak van egy apám is aki elég hülye volt nem régiben.

Tudom h altalanositottal. De egy ket esetböl ilyet altalanossagot leszürni tul egyszerü. Es tuti nem fedi a valosagot. Megse irom h a nök ilyenek meg olyanok.

Sok szex és csak együtt. Akkor neked jól fel van most adva a lecke. Kitartást, és szerintem próbálj nyugodtan gondolkodni, keressétek megy együtt az okokat! Hát tudod a nőkröl ne is beszéljünk, vagy túl prűdek sokszor vagy túl kurvásak szerintem a szex terén.

Nem ertem ezek utan miert vagy felhaborodva. Szerintem mindenkivel előfordulhogy lehet fáradt. Nem olvastam végigbocsik! Egy kapcsolaton belül szerintem mindíg valamilyen kielégítetlen vágyat jelez!

Ha a szex köztetek jól működiknem hiszem, h előfordulna! Lehet valami olyan titkos vágya, mit nem mer kinyögni, de ha nincs semmi rendkívüli akkor meg a szex felülvizsgálandó, ha az is ok akkor a szereplők elégedetlenek egymással!

Na ezt nehéz leginkább elmondani ha így van! Nekem az az erzesem, hogy ok mindig akkor akarjak a szexet, amikor a masiknak pont nincs kedve hozza.

Igy aztan sosincs szex:. Mindenképpen nagyon nehéz ügy, pláne annak fényében, amit most leírt a topic indító.

Ha én például egy picit fáradt vagyok hozzá de rá veszem magam a párom kedvéért közben úgy is megjön a kedvem A farag se lehet ok.

Attol meg egy finom összebujas lehet. Es abbol barmi kisülhet. Ezert nem erdemes mekibe jarni, mert ott csak elcsapja az ember a gyomrat.

De ez egy masik topic temaja. Fehérneműs fiók zoknijába?? Na akkor üdv mindenkinek ez nem az én topikom!

A szemrehányásos SMS pedig különösen jót tesz az elkövetkezendő helyzeteknek is.

A pasik ezt úgy szokták lereagálni, hogy csakazértis marad a maszti. Írjátok, hogy velem is lehet baj. Prűdnek semmiképpen nem nevezném magam. Egy csomó dologra hajlandó vagyok.

De azt hiszem jogom van néha fáradtnak lenni. Az mennyivel lenne jobb, ha hagynám magam, mint egy fadarab. Ami még furcsább a történetben, hogy a legutóbbi szeretkezéskor azt suttogta a fülembe, hogy imádja kefélni a p. Akkor most mi van??? Bocs, de nem tudom megállni!

A fehérneműk közé, a zokniba? Lehet a keze többet tud mint a topic indito. Nos igen, orrot fújni zokniba??? Elég gáz. Mint ahogy átvizsgálni valaki fehérneműjét nyomok után kutatva. Ahogy a zsebeket kifordítani, ingek nyakát vizslatni.

Ő is megnézi a bugyijaidat?? Bizottság : Elvette az eszemet a. Elvette az eszemet a pia és hatott rám sok ideológia láttam magam visszatükröződni de az ösztöneimet nem tudom legyőzni azóta se pusztán azzal, hogy a földön élek éppen elég munkát végzek persze egy-két dolgot ezen kívül még teszek s csak ezek után eszek.

Bocs mindenki, nekem mennem kell, sok sikert a topicindítónak! Szerintem ezzel a pasival semmi baj. Hát akkor imádja. Az, hogy imádja kefélni a p. De egyébként szerintem sem érdemli meg az ilyen.

Nem az abj, hogy masztizik, mert ki nem, hanem, hogy letagadja, de mégis csinálja továbbra is. Na ez elég jellemtelen dolog. Az, hogy aztán utána teljesíteni sem tud, na az már csak hab a tortán. Sztem nem kell ahhoz kutatni, ált-ban a nő tartja rendben ezeket a dolgokat, persze kivételek akadnak.

Nekem nagyon gyanus ez a topic. Orrot fujni zokniba hmm. Neked meg nem kellene itt puffogni, ha nem tetszik kívűl tágasabb!! Szerinted szándékosan kutattam a fehérneműs fiókjában?

Én teszem be oda a kimosott holmijait. Mért kutattam volna, nem is tudtam egy darabig a dologról!

Rendben, persze, de pl. A szennyest sem, mert minek?? Bevágom a mosógépbe, ne is lássam koszosan.

Lehet, hogy akkor szembesült vele, mikor a tisztát tette a helyére! Látom, ez a zokni téma izgisebb az alaptémánál. Ez se semmi. Viszontha ez a pasi ilyen, nem valószínű, hogy nekem kellene. Renben van, hogy házasságban elkényelmesednek, na de ennyire?! Uj topic : Slejm vagy nem slejm a zokniban?

Szerintem arra gondolt, hogyha hajnalban volt kedve, akkor miért nem őt keltette fel, hanem inkább segített magán? Ez tényleg fura! Nem kívánom neked, hogy átélj ilyet!!! Nem lehet, hogy részéről tényleg kihűlőben a kapcsolat? Nem tudom, hogy részéről kihűlőben van-e a kapcsolat.

Szerintem nem. Ez az önkielégítéses dolog egyébként nem mai keletű dolog. Jó pár éve történt, amikor először szembesültem vele.

Botond a Forró és kanos nők a harag Mint zihar, úgy hatolt a had derekába.

Egyébként még mindig szerelmes vagyok a férjembe. Pont ezért bírom ennyire gyűlölni, ahogyan most gyűlölöm.

Rettenetesen megalázott!!! Bocs Az egész azzal kezdődött, hogy Micki kivezette a férfit a buliról, és igyekezett kijózanítani, mielőtt olyan jelenetet rendezne, amely biztosan belekerül a lapokba.

És egy olyan csókkal végződött, amely a lány egész világát megrengette, és rámutatott arra, mi is hiányzik a csupa munka, semmi szórakozás életéből.

Sajnos a férfi vagy olyan részeg volt, hogy nem emlékezett Micki varázslatos pillanatára, vagy olyan keveset jelentett számára ez a csók, hogy kiverte az agyából.

Vagy, ami még rosszabb, ki akarta verni az agyából. Miért is ne akarná. Csak gyönyörű nők társaságában mutatkozik.

Modellekkel, színésznőkkel, még Playboy-nyuszikkal is, csupa komoly idomokkal rendelkező játékszerrel. Egy olyannal sem, mint minden srác haverja, Micki Jordan. Így aztán Micki egy szót sem ejtett a csókról, vagy arról, milyen hatással volt ez rá. Arról, hogy a csók óta másként látja a világot, és kénytelen szembenéznie azzal, hogy elégtelennek találja az életét.

Még Yank bácsi is érezte, hogy újabban idegesebb és feszültebb a szokásosnál, és rá is kérdezett, miért. A lány nem akarta bántani, ezért nem vallotta be az igazat.

Azt az igazat, hogy Damian Fuller az a férfi, ami miatt már bánja, hogy nem töltött kevesebb időt a bácsikája és annak barátai társaságában, és többet a nővéreivel, amikor azok bezárkóztak a fürdőszobába, nevetgélve, kuncogva sminkelték magukat és beszélgettek fiúkról.

Az, hogy Yank bácsival lógott, nem készítette fel arra, hogyan kell flörtölni a férfiakkal, s arra sem tanította meg, miként tartozzon azon nők közé, akik automatikusan felkeltik a férfiak figyelmét. Damiant a nyíltan nőies nők vonzzák, és az, ahogyan Mickire reagált, vagyis inkább a reakció hiánya azt eredményezte, hogy a lány rosszabbul érezte magát, mint egy suta tinédzser.

Igyekezett elrejteni, mennyire elégedetlen önmagával és azzal, hogy nem tud nőiesen viselkedni.

És addig, amíg Damian nem állt előtte, ez sikerült is neki. Segített a dologban az, hogy a Renegades játékosok nagyrésze Annabelle ügyfele volt, és Micki el tudta kerülni a középcsatárt. Jellemző John Roperre, hogy ostobaságot csinál, ami miatt ő a kísértés útjába kerül.

Igaz, eddig nyomát sem látta Damiannak. Carter útmutatását követve meg is találta Ropert. A férfi frissen zuhanyozva tréfálkozott néhány riporterrel. Micki megállt az újságírók mögött, és várt. Nem akarta a sajtó előtt felolvasni neki a cikket és leteremteni, és ezzel még több problémás főcímet okozni.

A New York-i sajtó külön kis világ. Képes híressé tenni játékosokat, de arra is, hogy főcímekben harsogják világgá a játékosok magánéletét. Akárcsak városbeli vetélytársaik, a New York Yankees játékosai, a Renegades játékosok is tudták, hogyan dolgozzák meg a sajtót, és élvezték, ha a nevüket az újságban látják.

Senki nem jobban, mint Damian Fuller, kinek neve nemcsak a sportrovatban bukkant fel gyakran, hanem a pletykalapokban is. A főcímek éltették és tartották ébren a közönség érdeklődését. Ha Damiannak rossz napja volt, a rajongók lelkesedése rángatta ki a gödörből. Képes volt megtölteni a stadiont, és a csapat vezetése számított rá.

A New York-i lapok egyik kedvenc időtöltése volt azt figyelni, melyik nő hányszor jelenik meg az oldalán, mielőtt Damian továbblép. Közte és Roper között az volt a különbség, hogy Damian sajtója mindig hízelgő volt.

Barátként Roper a lehető legjobb volt. Ügyfélként csak púp az ember hátán. Azért fogadta fel Mickit, hogy segítsen megőrizni a maszkulin imázst, ám minden lehetőt megtett, hogy nehezítse a lány munkáját. Egyértelműen élvezte a rá irányuló figyelmet, amikor valami felháborítón metroszexuális dolgot művelt, de ezek újra meg újra szükségessé tették, hogy egy ideig meglapuljon, és a média figyelme csakis a játékára irányuljon.

Micki tudta, nem maradt sok ideje arra, hogy némi józan észt csepegtessen Roper fejébe. A torkát köszörülve furakodott az újságírók közé. A mély tenor hallatán Micki testében különös változások álltak be. A bőrét hirtelen forróság öntötte el, nehezen lélegzett és a gyomra forgott. Az öltözőben lévő többi félmeztelen férfire könnyű volt ügyet sem vetnie.

De nem erre az egyre. Megfeszültek az izmai, mikor Damian szexin, magabiztosan felé vonult.

Frissen zuhanyozhatott, mert egy törülköző volt a csípőjére kötve, felfedve napbarnított, izmos mellkasát. Sűrű hajába épp csak egy kevés őszes szál vegyült. A lány lélegzete elakadt, torka kiszáradt. Tökéletesen tudatában volt a fölé tornyosuló százkilencven centinek és száz kiló izomnak.

Egy gyenge pillanatában, egy nappal az után, hogy megcsókolta azt a szépen ívelt ajkat, ujjával a sűrű, barna hajba túrt és arcát súrolta a rövid borosta, elolvasta az anyagot, amelyet Annie készített a sajtódossziéjába a huszonkettes mezt viselő játékosról.

Elég volt arra a holdvilágos szilveszter éjre gondolni, hogy újra elöntse a vágy. A torkát köszörülve Damian csokoládébarna szemébe nézett, de a férfi szinte ügyet sem vetett rá. Micki gyomra görcsbe rándult, szíve fájdalmasan szúrt, de valahogy sikerült tartania magát.

Az arcáról senki nem tudta volna leolvasni csalódását vagy fájdalmát. A játékos hallgatott csapatkapitányára, és véget vetett a rögtönzött sajtótájékoztatónak. De még mielőtt az újságírók elvonultak volna, Ricky Carter lépett oda Roper mellé, és karolta át a játékos vállát.

Félsz attól, hogy sajtosod elkapja a… — Fogd be — szólt közbe Damian. Veronica Butler volt az, az Esports Network-től. Vörös hajú bombázó volt, a kábeltévé- hálózat legnépszerűbb show-műsorának egyik házigazdája. Azon kívül Micki barátja, és kollégája, aki a Hot Zone sok ügyfelével foglalkozott.

És, akárcsak Micki, olyan nő, aki megállja a helyét a férfiak világában, és kivívta magának a tiszteletet. De Mickivel ellentétben megkapta a hölgynek kijáró viselkedést, legalábbis Damian Fullertől.

Az ő szemében Veronica egyáltalán nem volt fiús lány. Micki nagyot nyelt. A neveltetését tekintve nem zavarták a csúnya szavak, és mégis hálás lehetett volna Damiannak a közbeavatkozásáért — ha a férfi az ő kis lelkét féltette volna. Egy perccel sem bírta volna tovább. Roper karjára csapott.

Most rögtön. Ügyfele követte, és a kioktatást Micki azzal a fenyegetéssel fejezte be, hogy ha Roper nem működik együtt azzal a PR-tervvel, amelyben megegyeztek, és a szezon végeztéig nem fogja vissza magát, akkor végeztek egymással.

Aztán, amint lehetett, Micki menekült az öltözőből, amelyben szinte érződött a férfi tesztoszteron és az ő megaláztatásának szaga. Aznap este Micki lakása kis konyhájában ült Roperrel szemben. A férfi csillogó szemmel falta az ételt. Nem először főzök neked. Tudta, hogy John úgy érti, elmennek valahová.

Ők ketten gyakran mentek együtt egy késő esti vacsorára, amikor mindketten ráértek. Roper azok közé a srácok közé tartozott, akik társaságában a lány tökéletesen ellazulhatott, önmaga lehetett. Johnt nem érdekelte, hogy ő hogyan néz ki, milyen ruha van rajta.

Elfogadta őt munka utáni szabadidőruhában vagy kopott farmerban is. Micki ezért is főzött inkább, hogy igazán ellazulhassanak, nem úgy, mint egy étteremben, ahol idegenek veszik körül őket.

Lenézett a spanyol omlettre, majd a homlokát ráncolva odébb tolta a tányért. A férfi félretolta üres tányérját, és a lány teli tányérja felé nyúlt.

Micki a fejét rázta. A srác örömmel csapott le az ő adagjára. Micki megdermedt. Hogy ki vegyen észre? Ő és John sok szinten megértették egymást, és elég közeli barátok voltak ahhoz, hogy a lány lelke több mély titkába is beavassa.

De soha nem beszélt vele Damian Fullerről és arról a csókról. Roper Damian csapattársa, és Micki jól tudta, milyen szövegek mennek az öltözőkben. Igaz, a legtöbb férfival ellentétben John nem fojtotta el az érzékeny oldalát, és Micki úgy gondolta, nem élne vissza a bizalmával, ha most beavatná.

Elgondolkodva biggyesztette le ajkát. Még mindig nem döntötte el, mennyit is mondjon. Látom, hogy odavagy Fullerért. Nyugi — nevetett fel. Azt is tudom, milyen nehezedre esik randizni vagy megnyílni valaki előtt, aki nem barát.

Akkor miért nem tűnhetne fel nekem, hogyan reagáltál, amikor Fuller szinte vörös szőnyeget fektetett Veronica elé, de rád ügyet sem vetett. Nem akart a férfi szemébe nézni, és nem akarta elismerni, hogy igaza van.

Ezért döntöttem úgy, hogy ideje tisztázni a dolgokat. Hála istennek, nem tartozom ezek közé a nők közé, gondolta Micki savanyúan.

Az is elég, hogy meg kell birkóznom a Damian Fuller iránti vonzalmammal. Mit csináljak? Igazán nem szívesen evezett ilyen fájdalmas vizekre.

Nem is akart belegondolni, micsoda különbség van közte és a nővérei között. Az izzig-vérig nők és a fiús lány között. Nem mintha a nővérei valaha is kritizálták volna, amiért úgy döntött, hogy inkább lesz olyan ő is, mint Yank bácsi. Sőt, Annabelle valósággal dédelgette.

És bár Sophie visszafogottabb volt, neki ilyen az egyénisége. Annabelle Sophie-val jobban szót értett, mert több bennük a közös.

Mégis, mindezeken túl a három lány mélyen kötődött egymáshoz. Szíve mélyén egyik Jordan lány sem felejtette el, milyen volt egyedül maradni, tudva azt, hogy csak egymásra számíthatnak. Hármójukra, meg Yank bácsira és Lolára, a nevelőanyjukra. Olyan gyengéd volt a hangja, hogy a lány sejtette, nem fog tetszeni neki, amit mindjárt hall.

Roper a fejét rázta. A lány arca megrándult a nagyon is pontos észrevétel hallatán. Roper megpaskolta a kezét. Én például imádlak.

Csak éppen egy olyan pasi után bolondulsz, akinek tetszik a csillogás. Vegyél például engem. A férfi nevetve csóválta a fejét. Mickinek sejtelme sem volt, mire akar kilyukadni. Roper felnyögött. A hajamat zseléztem, és… — És kilakkoztad a körmödet. Fogtam az adást.

Mindazt megtetted, amiről le akarlak beszélni a szezon végéig. Micki az égnek emelve tekintetét arra gondolt, hogy van benne valami. Ismét felmerült benne mindaz a bizonytalanság, amelyet a gyönyörű nővérei mellett felnőve érzett, és az, hogy milyen kicsinek érezte magát, amikor Veronica bejött az öltözőbe.

A férfi előrehajolt. Nem érdemlem meg, hogy találjak valakit, aki olyannak szeret, amilyen vagyok?

John vállat vonva tűnődött a dolgon, aztán ismét hátradőlt. Csodálom őt. De még mindig annak a sportolónak az életét éli, aki most kereste élete első millióját.

Lehet, hogy egyszer felnő, de nem biztos. Nem akarom, hogy bántson téged, de… — De mi? Neked kell eldöntened.

Micki megborzongott a gondolatra. Roper közben izgett-mozgott a székében, és amikor azt hitte, Micki nem látja, az órájára pillantott. A lány a szemét forgatta. A szezon idején nem sok szabad éjszakájuk van a játékosoknak.

Ez a kérdés foglalkoztatta Damiant Forró és kanos nők a harag, amióta csak meglátta a képet.

Semmi különcködés, semmi, ami okot adna találgatásra a sajtónak. Nem veszek fülbevalót, ha te megígéred, hogy elgondolkodsz a tanácsomon. Egy kicsit kihúzod magad, és kiderül, hogy Fuller akkor észrevesz-e. Ez a férfi egy főnyeremény. A lány felállt, és kikísérte. John csókot lehelt a feje búbjára és már ott sem volt.

Miután egyedül maradt, Micki elmosta a tányérokat, megszárította őket, de közben Roper szavai jártak az eszében. A férfinak sok mindenben igaza van, de leginkább a Damiannal kapcsolatos érzéseiben.

A múlt szilveszter óta gerjed utána. Damian csókja, amelyet részeg bódulatában adott neki, csak előjáték volt.

Ennyi nem elég, csak az étvágyát keltette fel. Amikor a férfi telt ajka az övére tapadt, és kemény teste az övéhez simult, felmelegítve a hideg, téli levegőn, Micki rádöbbent, mennyire kívánja. Micki érezni kívánta azt az izgalmat, amikor gólt érnek el Damiannal.

Sajnos a férfi még arra sem emlékszik, hogy átmentek a felezővonalon. Másnap reggel Micki megállt a Hot Zone mosdójában a tükör előtt.

A szokásos kép fogadta — sietve lófarokba rendezett szőke, göndör haj, fehér begombolt ing a fekete nadrágba gyűrve.

A homlokát ráncolta a látványtól. Elege volt abból, hogy úgy tekintenek rá, mintha ő is fiú lenne. Főként Damian.

Roper tökéletesen rá világított, miért nem törődik vele a férfi. Még mindig az agyában csengett a tegnap esti beszélgetésük, és Mickit tehetetlen haraggal töltötte el a helyzet.

Bár a gyakorlatias esze tisztában volt azzal, hogy női újságírók sora évek óta harcol azért, hogy egyenlőként bánjanak vele, ő maga túl régóta háttérbe szorítja a női mivoltát, és ez nincsen rendben.

Kezdődik az értekezlet. Sophie pillantása végigfutott Micki arcán. Azzal a mindentudó tekintettel nézett rá, amelyet még gyerekkorában sajátított el. Nagyon erős volt a vágy, hogy mindent eláruljon, amíg Micki végig nem nézett gyönyörűen öltözött nővérén.

Valószínűleg Chanel. Sophie és Annabelle nem kapkodva, az akasztóról levéve vásárol valamit, gondolta Micki. Még jobban elöntötte saját tökéletlenségének érzése, és Sophie tökéletessége láttán minden vágy elillant belőle, hogy bevallja gondolatait.

Sophie elfordította a zárat, bezárva kettejüket a mosdó kis előterébe. Amióta Annabelle hozzáment Vaughnhoz, és teherbe esett, nem a szokásos hetyke kiscsaj vagy. Micki a fehér mosdókagylóra tette kezét, és érezte tenyere alatt a hűvös porcelánt, no meg azt is, milyen erővel szorítja.

Micki egy biccentéssel ismerte el az állítás igazát. Annabelle azelőtt a folyosó másik oldalán lakott, amíg ő és Vaughn nem költöztek a saját szállodájukba Greenlawnban, ebben a New York állambeli kisvárosban.

Bár megtartották Annabelle lakását, nem sok időt töltöttek itt. Még Sophie közelsége és Roper látogatásai sem töltötték be az űrt. Lehet, hogy az önbizalommal teli Sophie habozik? Micki nem is értette. Sophie bólintott, és Mickit elöntötte a megkönnyebbülés.

Úgy tűnik, bármennyire különbözik is a személyiségük, Sophie meg ő között mégiscsak feszül egy kötelék, mégha egy időre eltávolodtak is egymástól.

Az Annebelle életében bekövetkező változás tökéletes lehetőség arra, hogy ők ketten elölről kezdjék. Micki azt is tudta, hol kezdje. Mickinek még a fülében csengett Roper javaslata, hogy tegye észrevehetővé magát, így nyerje el Damian figyelmét.

Ezért nőies, tökéletes külsejű testvéréhez fordult. Sophie szeme felragyogott a meglepetéstől és izgalomtól.

Valósággal lubickolt a gondolatban, hogy átalakítja Mickit. Együtt mentek be a konferenciaterembe, ahol igyekeztek nem sürgetni túlságosan Yank bácsit, hogy minél hamarább túljussanak a heti értekezleten. Nem kellett aggódniuk, mert bácsikájuk igen mogorva volt, amiért Lola tegnap este megjelent egy jótékonysági eseményen.

Lola volt a lányok pótanyja. Azonkívül Yank asszisztense is, amíg meg nem elégelte ezt a helyzetet. Közölte Yank bácsival, hogy vallja be az érzéseit, mert ha nem, ő végleg elmegy. A férfi nem hitt neki — miért is hitt volna, amikor az asszony ötvennyolc éve javát azzal töltötte, hogy az ő minden szavára vigyázzba állt.

Feláldozta a fiatalságát, és többet érdemelt az élettől, no meg az életében lévő férfitól is. Ezért aztán kilépett, és munkába állt Spencer Atkinsnál, Yank legnagyobb üzleti vetélytársánál, aki furcsa módon a legjobb barátja volt. Azonkívül járni is kezdett vele, Yank bácsi pedig a fogát csikorgatta — mást nemigen tehetett.

Az irodában mindenki tudta, a nővérektől a takarítókig, hogy Yank bácsinak nem kéne mást tennie, mint bevallani, hogy készen áll egy komoly kapcsolatra, Lola boldogan visszatérne.

Míg Árpád Forró és kanos nők a harag él, mindig abból legyen a nemzet vezére, fejedelme.

Legalábbis így gondolták, bár újabban az asszony egyre több időt töltött Spencerrel, Yank bácsi pedig egyre makacsabb lett.

Annabelle-nek időre kellett orvoshoz mennie, Yank bácsi pedig pocsék kedvében volt, ezért hamar véget vetett a megbeszélésnek, és azt követelte, hogy másnap reggel ismét jelenjenek meg valamennyien.

Mivel szabad volt a délutánjuk, Micki és Sophie távoztak az irodából, és az a cél lebegett a szemük előtt, hogy átalakítják Mickit. Micki Sophie ágyán ült a lábát maga alá húzva, Sophie pedig a fürdőszoba és a szekrénye között létesített ingajáratot, miközben ruháit nem egészen világos elvek szerint külön-külön halmokba rendezte.

Mert Forró és kanos nők a harag végzetes volna.

Micki a szemét forgatta. Csodás hajad van, de elrejted, mint gyerekkorodban, amikor a kölyökligában játszottál. Sophie ügyet sem vetett rá. Beszéd közben Sophie Micki hajával játszott, ahogyan annak idején Annebelle-ével, amikor kisebbek voltak. Micki felnevetett, de engedelmeskedett. A lényeg, hogy kihangsúlyozzuk a természetes szépségedet, hogy jobban kitűnjön.

Különben elrángatnálak Bendelhez egy teljes kezelésre. De ez várhat a hétvégéig. Magyarázat közben dolgozott is, és Micki arca kisvártatva ki volt sminkelve. Azt várta, hogy úgy érzi majd, mintha páncél borítaná az arcát, de nem így történt, és olyan… szexinek látta magát, amikor gyorsan a tükörbe pillantott.

Izgatottan vert a szíve, és hagyta, hogy Sophie ruhákat is kölcsönözzön. Miután teljes volt az átalakulás, megperdült az életnagyságú tükör előtt.

Döbbenten meredt arra a nőre, aki visszanézett rá. Nem ismert rá, de határozottan meg akarta ismerni. Vajon Damian is így érez majd? Láthatóan örömét lelte abban, hogy Mickit végre nőies dolgok érdeklik.

Nem kérdezte, miért. Csak flörtölsz egy kicsit, és minden sínen van. Micki kihúzta a vállát, és laza, táncos mozdulattal megrázta a mellét. Sophie felnevetett. Használd a hangodat is. Egy kis lihegés szexi. Nővére csak vigyorgott. Micki az órájára pillantott és felnyögött.

Van arról fogalmad, milyen korán kell keljek ahhoz, hogy újra elővarázsoljam ezt a külsőt? Micki nem tudta, mit is feleljen.

Még nem állt készen arra, hogy kimondja az igazat. Hiszen magának is nehezére esett szembenéznie vele. Egyetlen vigasza volt: Damian Fullertől teljesen függetlenül is régóta esedékes volt ez a lépés.

Általában nem volt szigorúan vett munkaidő, de ma tartották a heti értekezletet. Most, hogy a bácsi ilyen kedvében van, Micki nem óhajtotta felhívni magára a figyelmet, főleg, hogy ennyire nem rá jellemző módon öltözött.

Igaz, Yank bácsi látása egyre romlott, és nem volt hajlandó foglalkozni a pigment- degenerációjával, így volt rá esély, hogy nem tűnik fel neki a változás.

Elhaladt a recepciós pult előtt, és egyenesen a konferenciaterem felé tartott, de a telefon csöngése megállította.

Raine, a vadiúj, fiatal recepciósuk nem ült a helyén. Az üzenetrögzítő ugyan teszi a dolgát, de Micki gyűlölte ok nélkül várakoztatni az ügyfeleket. Felkapta a telefont. Miben segíthetek?

Annabelle-lel szeretnék beszélni. A mély, férfias hang visszahangzott a telefonban, és Micki megborzongott. Érzelmek kuszasága öntötte el. Nem tudta volna megmondani, mi hatott rá inkább, a dörgő bariton, vagy az, hogy a férfi nevét hallja, vagy annak a megaláztatásnak az emléke, amelyet tegnap az öltözőben élt át.

A lány a torkát köszörülte. Megzavartak, valaki megállt a pultnál — hazudta. Íme a férfi, aki erre az egész átalakulásra késztette. Miért is ne kezdene rögtön flörtölni vele?

Jó gyakorlás lenne. A szíve hevesebben vert a gondolatra. Még mielőtt a férfi letehette volna a kagylót, Micki összeszedte magát. Kapcsolok valakit, aki segíthet. Lenyomta a várakoztatás gombját, aztán mély lélegzetet vett. Gondolkodj szexin, gondolkodj pikánsán, utasította magát, majd letelepedett a hatalmas székbe.

Nagyon nőiesen keresztbe vetette lábát, és lassan fölvette a telefont. Megvolt a reggeli gyönyöre?

Beszélnem kell Annabelle-lel a csapat hétvégi programjáról. Damian Fuller bármivel meg tudott birkózni a pályán és azon kívül is.

Micki azt kívánta, bár csak vele kívánna megbirkózni. A férfi beleköhintett a telefonba. Az első helyért játszunk augusztusban, és nem akarom, hogy azért szúrjuk el, mert a fiúk túl kimerültek ahhoz, hogy jól játsszanak.

Damian felnevetett, és a hangtól a lány idegvégződései megborzongtak. Nagyon rekedtes a hangod. A lány letette a kagylót és felnézett.

Iszonyú megaláztatást érzett. A falióra követelte figyelmét, és láttára Micki úgy szitkozódott, mint Yank bácsi kártyás haverjai, akik csütörtök esténként jártak hozzájuk gyerekkorában.

Lefirkantott egy üzenetet Annabelle-nek, aki késett, vagy tán Raine csak nem írta be, ahogyan kellett volna. Micki felállt, és a konferenciaterem felé sietett. Bizonytalanul billegett a kölcsönkapott magas sarkúban, és amikor befordult a sarkon, csak az mentette meg, hogy a falnak támaszkodott.

Intett a megriadt Gertnek, az új irodavezetőnek. Gert testes asszony volt, aki már három hónapja bírta a többiekkel ellentétben, akik könnyes szemmel menekültek Yank elől — még a férfiak is. Nem várok tovább. Az értekezletet megnyitom. A lány lekapta a Sophie-től kölcsönkapott cipőt. Igyekezett feltűnés nélkül beosonni.

De ha a fizikai átalakulást is ugyanúgy elszúrta, mint a flörtölést Damiannal, akkor nem kell aggódnia. A bácsikája nem fogja észrevenni, hogy bármi is megváltozott.

Lenyomta a Forró és kanos nők a harag gombját, aztán mély lélegzetet vett.

Bement a konferenciaterembe, és halkan leült a székébe. Sophie a szemébe nézett, és feltartotta a hüvelykujját.

Mickit elöntötte a megkönnyebbülés hulláma. Úgy tűnt, nem Raine hanyagolta el a munkáját, hanem csakugyan hiányzik az egyik nővér.

Micki felnevetett. Elég átlátszó volt, hogy a bácsi Lolára gondol. Annabelle három hónapos terhes, remélhetően minden rendben van.

Végül Yank bácsi hallgatta el kalapácsát lengetve. Micki sóhajtott.

Sophie már mióta könyörög neki, hogy elvihesse egy orvoshoz, aki valami új eljárást használ a pigment-degenerációs betegeknél. De a nagy ember félt.

Nem mintha bevallotta volna. Mickinek esze ágában sem volt hagyni, hogy ő kapja ezt a megbízást. Yank bácsi pillantása Mickiről Sophie-ra esett, láthatóan nem tudta eldönteni, kit zavarjon el Dél-Floridába.

De még mielőtt választhatott volna unokahúgai közül, Sophie a fejét csóválta. Elfuthatsz, de nem rejtőzhetsz el. Ami tökéletesen megmagyarázná, miért akarja a bácsi, hogy Sophie ne legyen a városban, gondolta Micki.

Az öreg mogorván nézett rájuk.

Lehet a keze többet tud mint Forró és kanos nők a harag topic indito.

Ebben a pillanatban szólalt meg egy elektromos hang. Arra tervezték, hogy a rosszul látóknak ne legyen gond kibogozni a kis számokat.

Az is lehet, hogy igazat mond. Micki nem tudta eldönteni mit lát és mit nem lát a nagybátyja, csak abban, hogy romlott a helyzet az egy évvel ezelőtti diagnózis óta. Bármennyire is tagadja, hogy szüksége lenne egy specialistára, nekilátott beszerezni mindenféle holmit, amelyet a gyengénlátók számára készítettek.

Mintha csak harc nélkül belenyugodott volna az elkerülhetetlenbe. Annyira nem volt ez jellemző az ő hetyke bácsikájára, hogy a lány szíve sajgott a gondolatra.

Bármennyire közel is álltak egymáshoz ő és Yank bácsi, hármuk közül Sophie értette meg leginkább az orvosi dolgokat, ezért a nővérek megegyeztek abban, hogy Sophie foglalkozik a bácsival és a szakorvosokkal. De most az egyszer helyettesítheti őt. Szorult a hurok.

Egyre közelebb került ahhoz, hogy neki kelljen helyettesítenie Annabelle-t Tampában. Micki szíve vadul kalapált a gondolatra, hogy sok időt fog Damian közvetlen közelében tölteni, vagyis akaratlanul is szembesülhet azzal, mennyire alkalmatlan.

Az újonnan felvett reklámszakembereikre gondolt. A Jordan nővérek büszkék voltak arra, hogy a cégük családi vállalkozás, de annyira megnőtt az ügyféllistájuk, hogy nem volt más választásuk, mint a növekedés.

Ennek ellenére a heti értekezleteket szigorúan a családtagokra korlátozták, hogy a vállalkozás PR- és sportágazatában is naprakészek legyenek. Micki és nővérei aztán külön értekezletet tartottak a saját stábjuknak, ezért is javasolhatta, hogy valamelyik újonnan felvett szakemberük utazzon Floridába.

Micki tudta, hogy a kétségbeesés hajtja. Az alkalmazottak több okból sem voltak megfelelőek erre a feladatra. Sophie az iratokat rendezgette, amíg nem álltak elvágólagosan. Te vagy én. Csak elfelejtettem — mondta Micki. Bácsikája a fejét rázta. Te megbirkózol a csapattal, Micki.

Nincs olyan, amivel te nem birkóznál meg, ezt ne feledd. Ha tudná, gondolta Micki, és lemondóan sóhajtott. Tehát észrevette.

Bóknak veszem. Csak ne nézz úgy ki, mint egy prosti, különben azt kell hinnem, hogy Lolától veszel leckét. Tehát észrevette a ruháit is. Lehet, hogy mégis javítottak a szemén, gondolta Micki, és megérezte magán Sophie értő pillantását. És talán elérhetnék azt is, hogy Yank bácsi nyisson a nő irányában, aki annyira hiányzik neki.

A férfi lecsapott kalapácsával. A bácsi olyan konok, akár egy öszvér. Nem irigyelte Sophie-t azért, hogy ő mehet vele a doktorhoz. És ez nem semmi. Ligák közötti meccs.

A szurkolók imádják, gondolta Damian Fuller a középpályán várva, hogy Martny Ramirez, a Red Sox legjobb ütője következzen. Ramirez labdája közép felé szállt. Damian futni kezdett hátrafelé, futott, futott, majd felugrott a magasba, elkapta a labdát, s közben a falnak ütközött.

Összeszedve magát azonnal dobta is tovább, megelőzve, hogy a bázison lévő futó hazafusson. De ahogy elengedte a labdát, égő fájdalom hasított a bal csuklójába. A fájdalomtól felszisszenve ragadta meg a fájó részt a másik kezével.

Egy óra múlva már a kórházban ücsörgött. Amilyen szerencséje van, a stadion röngtengépe elromlott. Az eredményt várva mosolyt erőltetett magára, és Darlával, a csinos nővérkével flörtölt, akinek nem akaródzott kimenni a szobájából. Fogadom e kardra, a ki vérre szomjas, Hogy megvendégelem keselyűk táborát, Kik az elmúlt éjjel népünket fölverték, S eléneklem Dávid királynak zsoltárát, Babyloni vizek partjáról kiáltót: «Boldog, ki néked ezt a dolgot Megfizeti, ezt a gonoszságot, Ki gyermekid a bölcsőbiil kirántja Es az erős kősziklához paskolja.

A két sellyehordó vitézhez. Vigyétek csendben és tegyétek el. Tudom Már az utat. Az ég siet felém. Lelkem repül. Karjai közé fogja Halvaélt, Repülj!

Ez a föld nem tiéd, De az enyém sem. Minden föld futott Alólam. A mely ringatott, A mely táplált és a mely eltemet, Nem fogsz rám várni, megelőzlek én, Elébb leszek odafenn, mint magad. A tenyerem tartom lábad elé, Mikor lehibbansz.

Elébb ott leszek! Meggyújtom még itt lenn az új tüzet, De többet ki nem oltom. Jer szívem, Alugyál kedvesednél. Férjhez adlak, Halottat a halotthoz.

Menjetek, Pihenjetek. Nyugalmas ágy a sír. Csak egy kelés onnan a napmező, Szűz arafátyolod lesz szemfedőd. Halvaélt beburkolja fátyolába, karjaira emelve leviszi a birgejbe.

És most kimondtam az Ítéletet A holt fölött. Jön a boszukiáltás! Az árulásnak büntetés a díja! A hitszegőt, ki vendégét megölte Orozva, álnokul, hálóba ejtve, Meg kell torolni!

Lóra bajnokok! Fújjátok meg a harczi kürtöket! Vezérek, menjetek dandáritokhoz, Fiák! Gyújtsátok meg az új tüzet. Előjönnek a birgejből, a takaró követ az üreg szélére fordítják. Azután máglyát raknak az oltárkövön.

Jahel újból. Előjön sátorából, fejétől sarkáig fekete fátyolba burkolva. Kezében tal¬ pas gyertya meggyújtatlan.

A bét küllös kerékhez sietnek, annak az agyán keresztül dugott rúddal, sebesen dörzsölve, tüzet támasztanak.

Kardalt énekelnek. Megjött az új tűz! Fölébred, fölmelegszik a világ. Hintsünk rá illatos füvet, Legyen bőven virágszüret, Ezerjót és százszorszépet, Hemutkát, abrutot tépek. Virágokat hintenek az oltárra.

Meggyújtja a viaszgyertyáját a tűzkeréknél, odaviszi a birgejhez, annak a padkájára leteszi, leül a földre, Izraél hivének a temetésénél Egy szál égő gyertya az egész gyász jele, A ti büntetéstek a mi szertartásunk.

A távoli hegyek ormán nagy füstfelleg támad, mely lassankint tűzfénybe megy át. Árpád vezér! Tekints hátad mögé, A mint Isten kövén a tűz kigyúlt Amott, a begy gerinczén odafenn, Meglátod a füstöt gomolygani.

Az ott a máglya, melyen ősz apád ül! Csak arra várt, te mit határozol? Há visszafordulsz, négy fiad kímélve, Az őshazába ismét ő vezet. Előre törsz? Eád hagyja a világot. Már lobog az óriási máglya! Hogy hömpölyög a tűzfelleg fölötte! Látod őt? A tüzfényben óriási lovas alak látszik. Láng a palástj a, tűz tekintete!

Zsarátnok harczi paripája! Hogy hull nyomán a sok ezernyi csillag! Villámmal korbácsolja a lovát. Még utol érem őt. En veled megyek! Tőrét szivébe döfi, összeroskad, meghal. Édes hazám! Leendő szép hazám! Te érted én, íme, megáldozom, Agg ősz apám és deli négy fiam!

Vajha megáldanák négy sarkaid Ez áldozatok drága hamvai! A cseberbe öntött földbül markába vesz s azt az ég felé szórja, lm, égnek szórlak új hazámnak földje!

Csókold meg a napot, és vissza úgy Szállj a fejünkre, és úgy hozd az áldást Onnan magasból, bolygó nemzetemre.

Táj rajz : Háttérben a hegytetőn az ujonépült Munkács vár, tuskó építmény, körülpalánkolva, oldalt síkság, elől szekérsáncz, a lőcsök végére ökörfejek tűzve. Baloldalon tábori kovácsműhely, jobbon szárazmalom, mögötte do- gáity55 Elébb jobbról-balról vezéri sátorok, melyeknek bejáratát kézíjasak őrzik.

Kovácsok, őrök, rableányok, Gönczöl. A műhelynél verik a vasat. A malomkereket hajtják körben, énekelnek. Jaj ne verd úgy azt a vasat, Mert a szivem majd meghasad. Kard lesz abból, talán szablya, Ki a babám le vagdalj a. Jaj ne verd úgy azt a vasat, Mert a szivem majd meghasad, Láncz lesz abból, békó talán Az én bátyám kezén-lábán.

Alá s fel jár a műhelyek között, mindenütt vizsgálva a munkát. Viselete: fején kéthegyii vidrabőr 38 süveg, darutollal; térdig érő zeke, derekán csatlós bőröv¬ vel. Ez öv körül van aggatva mindenféle szerszámmal, balrul egy rövid kard, aztán kalapács, harapó fogó, nagy knl cs, jobbrul pénzes tarsoly, irónád és tintatartó, hátul kurtanyelü korbács, görbe kés becsukva, olló, fűrész, aczél, kova, tapló-tok.

Mindezek együtt jelvényei a magyaroknál nagy becsületben tartott bajdorának.

Tarkócz, íjászok. Baloldalról jő, kezében hegedű, öblös, gerezdes hátú szerszám, hét húrral. Tarkóczot követik, mindegyiknél van egy tegez, melynek húrjai kii- lömböző hangokat adva egy egész oktávát képeznek, azon kisérik a dalt, az ideghúrok pengetése a hárfát helyettesíti.

Levente, a sátorok felől jön. Nem hagynátok abba már a pengetyűzést? Szívesebben pengetnék magam is Kardot kardhoz verve, gyatra hegedűmnél, Mint hogy nap nap után azt nézzem, hogy őrlik A tönkölyt, a kölest, aggasztják 58 a bálmost, Szikkasztják a napon a leabált konczot.

Nyílvesszőket edznek, ősidet 59 kovácsolnak, Melledzőt fi0 cserzenek, ideghúrt csavarnak. Hallgatom vigyázó kutyák ugatását61 Legelő paripák babos 62 nyerítését. Nem csak azok teszik a hadrontást, Kik kardot forgatnak, de a többiek is, Kik derczét őrölnek, melledzőt cserzenek.

Aztán egyebet is láthattál támadni. Ott azon a tetőn egy várat emeltünk, Erős czölöpvárat, mint hajdan a győrök. Mindent általhoztunk, szekerekre raktunk, Semmit a mienkből kinn nem felejtettünk, Asszony, gyerek, jobbágy s meg a nyájak, csordák, Mind átkeltek velünk.

Hidd el, nagy munka volt. Annak emlékére «Munkás»-nak nevezzük Ezt az új hazában legelső várunkat. Ezzel eszelte ki egész átkelésünk. Biznák hát ő rá a szekérvár őrzését, Miért te reád, a legjóbbik vitézre?

Gyere csak, kis öcsém, hadd mondjam el néked, Mért bizták magamra szekérvár őrzését? Kicsiny voltál te még, nem emlékezel rá, Mikor Etelközben, második hazánkban 40 Tarkócz.

Megszállott a népünk, jól megtelepedtünk. Lakokat építünk, szép tanór-kapukkal, Földet felszántottunk, árpát elvetettünk, Nagy tónak partjait gyümölcsös kertekkel Mind tele ültettük, egész otthon voltunk. Görögök császárja segítségül hívta Harczos magyarokat vad bolgárok ellen.

Nagy folyón áttörtünk, lánczot elszakítánk, Bolgárok seregét három nagy csatában A porig gázoltuk, székes városában Királyostul együtt kegyetlen bezártuk.

Nagy fizetség mellett erős hitét vettük, S aztán hazatértünk nagy diadalommal. Szép hírünk bejárta hetedhét országot. Meghallotta e hírt Arnulf fejedelem, Kinek nehéz harcza volt kemény morvákkal. Segítségül hívta magyarok seregét, S szép húgom ívidőt feleségül kérte Egyetlen fiának, jeles Etelridnek.

Kapva-kaptunk rajta, mind nyeregbe ültünk, A ki csak harczos volt, apraja és nagyja, Nosza neki indult dicsőség aratni.

Volt is nagy aratás: kaszáltuk a rendet. A morva elfutott a hegyei közzé. Mi áldomást ültünk jó Arnulf királynak Márványból épített dús palotájában. Hét nap, hét éczaka tartott a dáridó. De szerettem volna magam is ott lenni! Kedves kis ívidő két bogár szemére 11 Levente.

Még jól emlékezem, mint parázs, úgy égett. Keresztvíztől nem lett-e búzavirággá?

Most az ügyfeléről Forró és kanos nők a harag kép izgatta.

Hajh öcsém, a míg mi lakodalmaskodtunk : Hiteszegett bolgár neszt fogott, megtudta, Hogy a férfi sereg távolban kalandoz. Aztán az asszonyok, a nép jobbik fele, Kicsiny porontyokkal, balustya kölykekkel.

Ki állt volna ellent nagy fegyveres hadnak? Ki bizony? Ha nem lett volna ott egy asszony, A kinek az Isten férfi szívet adott. A mi édes szülénk, a Regehű aszszony, A mint megértette szaladó hidóktól, Hogy jön az ellenség, baromsokasággal, Védtelen asszonynép, gyalogjáró szolga Lemészárlására: «no hát hadd jöjjenek!

Érje a fejüket az a szégyen, kudarcz, Hogy asszonykéz töri össze sisakjukat. Fel magyar asszonyok!

Kelevézt a kézbe! Nyilat a puzdrába! Aratók a kaszát üssék egyenesre! Annak majd a bolgár hordja el a hirét! Felépült falukat rendre felgyújtották, Szüleség, takarmány, mi szekérre nem fért, Tarkócz. Porrá, hamuvá lett: ellenség ne kapja.

Vagy, ami még rosszabb, ki akarta verni az Forró és kanos nők a harag.

Ne találjon az mást boldog Etelközben: Mint üszköt, romokat, letarolt mezőket. Előtte szekerek sorját hold alakban, A hogy a magyarok szokták, karajítva. Ottan várta be a bolgár rohanását.

Az őrpata 67 sereg felállt a szekérre, Nyilak záporával fogadta az ellent, Távolból is ölve s mikor közel kapta, Vágta, a fokossal paizsát, sisakját, Hogy a vére omlott asszony kéz csapástól. Kaszásnép vagdalta a paripák csülkét, Hős szülénk Regehű asszony egyik kézzel A turulos zászlót suhogtatta fennyen, Más kézzel a kardját, a kiből fűrész lett A sok csapkodástól: «no te turzott bolgár!

Hozd ide a fejed, majd én megfésüllek! Gyerek voltál: téged dajkáddal elküldték.

Regehű asszonyunk észrevette a cselt. Gyilkoló temető lett a rengetegből, Húsz ezer bolgár hős ott adta ki lelkét, Dús lakomája a sasnak, toportyánnak. Orzötte előled, — mintha lánya volnál. De bizony keserű lett annak a vége. Egyszer csak rajostul jött a tündelevény70 Alvó ember vérét szípolyozó lályú 71 A pokol fecskéi, vijjongva, sikoltva, Hajával az egész csarnokot megtölté, Minden szövétneket kioltott szárnyával, Belecsimpajkozott az üstökeinkbe, Feldöntögeté a serlegünk borostul.

Egyszerre vége lett a nagy dáridónak. Nyeregbe vitézek! Haza ment a bolgár, — Még is jókor jöttünk. Menekülő népünk A Dón mellett lakó kun és orosz nemzet Körülkerítette, rabbá készült tenni. No ez jól járt aztán! Volt kinek fejére Haragunk kiöntsük! Elvertük kegyetlen Oroszszal összeszürt kun atyánkfiáit, S oda szorítottuk kincses Kiov várba, Törés alá fogtuk magát a várat is.

Faltörő bikáink falait rontották, — Könyörgésre fogták jófejük a dolgot, Váltságot fizettek: aranyat, ezüstöt, Kondérszámra mérték, kevély fejdelmeik Mezítláb, térdhajtva jöttek vezérünkhöz Békét könyörögni.

A kun hozzánk állott, Még az orosznak is fele vitéz népe Inkább velünk jött el, mint otthon maradjon Rablánczot viselni.

Nálunk szabág van. Ámde a magyar is tanult maga kárán. Elvesztők Etelközt, majd-majtk cselédinket, Azóta vigyázunk s ha seregünk fele Ellenségrontásra messze világban jár, A másik felével tanyánkat őrizzük.

Békült ellenségnek, színlelő szomszédnak Nem hagyjuk zsákmányra a sátorainkat. Most már tudod öcsém, mi az én nagy dolgom. S én e nagy dolgodban mind nem segíthetek, Hősökről danolok, máshoz még nem értek.

Hegedűt pengetek, más fegyverem még nincs. Ez a szokás nálunk. Tinót még járomba Nem fogunk, csikóra nem teszünk még nyerget, Siheder fiúnak nem adunk még kardot.

Mást dalolnak rólad ám a hegedősök. Azt dalolják rólad, — nyáladék fiúról, Mikor még más suhancz pillangókat kerget, Te már kardot kaptál, egy égből esettet, Kis kézhez kis kardot, de nem is játékra, S aztán a hogy nőttél, akként nőtt a kard is, A míg termetedhez egészen hozzá nőtt.

Hogy a nép mesét hisz, jól van: én is hiszek. Tündérhős, óriás, hiszem, hogy ámbolyog. S ha bennem is azt lát czimbora, ellenség, Nem rontom el hitét: erősödjön benne. De neked kis öcsém, kedves kis pilinkóm Ne legyek mesehős, csak szerető bátya, Te ne bámulj engem, de ne is félj tőlem, Duda-bátyád vagyok, a hogy hajdan hittál.

Kis kardot, kis kézhez, a hogy gyerek voltam, Aztán a hogy nőttem, újra kovácsoltam, Minden évben újra kitoldtam, nádaltam, 45 Újra aczéloztam, míg velemmel együtt A kard is nagyra nőtt: az én kalapácsom Verte ilyen nagyra, ez volt a regéje.

S nekem nincs egyebem árva hegedűmnél. Fegyver az, jó öcsém: csak tudj bánni véle. Lásd én gondoltam rád, Arnulf hazájában Jártamba-keltembe. Ott is bőven vannak Derék hegedősök, a kik bnzdítgatják A népet a harczban, maguk is ott járnak.

Tőlük tanultam el azt a mesterséget, Hogy a hegedühúrt nem pengetni szokták, Hanem végig húznak rajta nyirettyűvel. Kád gondoltam akkor: egyet el is hoztam, Itten hordom azt a kaczagányom alatt, Szólítsd meg, rikasd meg a hegedőd véle.

A nyirettyűvel próbát tesz a hegedűjén, végig húzogatja a húrokon, elébb halkan, aztán erősebben, előbb a vékonyakon, aztán az öregeken, Jaj bátyám! E szerszám csodahangot támaszt! Ezzel én tündérek raját ébresztem fel. De mondsza csak, mért oly nehéz e nyirettyű? Megmondom öcsécském.

Ha a szálát húzod a húron, úgy hangzik, Hogy a halottat is életre idézi. Ha a görbéjével suhintasz erősen, Az halálba küldi az eleven élőt. Énekek éneke, halálnak halála A mi egyesítve van a nyirettyűben.

Le ne mondd senkinek és ne használd soha Az éles oldalát, ha csak nagy baj nem bánt. Játékszer lehet kard ; de kard nem játékszer! Ajándékot hoz, mit saját keze hímzett. Csak ne hína mindig kicsi pulyájának! Hiszen nagy vagyok már, nem hordanak ölben.

En még nagyobb vagyok, még sem tudok jobbat, Mintha fejem anyám ölébe tehetem. Feje fátyollal takarva, mely sarkig leér, öltözete ibolyaszín, a régi magyarok gyásza; egyik kezében összegöngyölt kantust hoz, másikban esztergályozott elefántcsont guzsalyszár, övébe dugva egy orsó elefántcsontból, a vár felől jön.

Anyja elé megy, fátyolát ajkához emeli. Meg vagy-e nyugodva az új pitvarodban?

Köszönöm jó fiam, hogy reám gondoltál, Mindent úgy találtamba hogy elvesztettem. A milyen volt hajdan Etelközi várban, A pitvart, tornáczot, kandallót és pestest, A tálast, a lóczát, medvebőrös Sellyét, Illatos füvekkel megtöltött nyoszolyát, Kerekes rokkámat s az osztovátámat; Fel sem keltem addig a mellől napestig, A míg meg nem szőttem szép hímes fonálból Az én pulyókámnak ezt a szép új köntöst.

Ej hold reggelére ezt adom fel rája. Biz én rám nem adod! Ezt hiába szőtted! Nem vagyok én pulya, hogy tarka ruhában Hímes lebernyegben tilinkót duvaszszak 75 Levente.

Ejh, ejh! Tarkócz öcsém! Ez nem szép szótőled! A mit édes szülénk ád, meg kell becsülnöd. Látod, én rajtam még nem volt soha köntös, A mit nem az anyám keze szövött volna. Nem kértem belőle, van én nekem drágább, A minek fonalát anyám fonta, szőtte; Danolt a míg fonta, rám gondolt, míg szőtte.

Ezt a vezérfarkas irhát a vállamon Saját kezem lőtte, a kiről elhoztam. Ezt nem cserélem el senki bársonyával.

Szívesen vállalom azt, a mit te viselsz. A vásznat, daróczot, vadállat irháját. De a mi gyereknek, meg leánynak való, Talitarka köntös nem illik már hozzám, Anyjához, Hagyd el már! Nem vagyok már gyermek. S ha én igen szépen kérlek, édes anyád, Szívtől szakadt legeslegkedvesebb fiát Kéri mézesmázos szóval: légy még gyermek!

Légy még nekem gyermek: csak egy kis ideig. Csak míg ez új köntös leszakad majd rólad.

Maradj nekem addig az én kis pilinkóm. Megragadja anyja kezét, Anyám! Te hallottad a napmezejéről Elhozott hírmondást? Hogy Jelieked után Legkisebbik fiad következik sorban?

Mit száz asszony hallott, én ne tudnám azt meg? S űtjába állsz annak, a mit Isten végzett?

En harczoltam tábor-ördögökkel, Hogy fiam megvédjem! S ha Istent találom Utamban, fiamért vele is megküzdök! Pihentesd meg fájós anyai szivedet, Itt leszek mellette én s megoltalmazom. Tarkóczhoz megy, a ki duzzogva félrevonult. Vedd fel, édes öcsém, azt a hímzett köntöst.

Látod, ennek szárnya alá eldughatod Azt a jó nyirettyűt, a mit neked hoztam. Te engem az ujjad körül csavarsz.

Hadd mondja hát ez a köntös: gyerek vagy még! Ez a vas melegít, azt mondja: férfi vagy!

Odamegy anyjához, kehiére borul. Átöleli, megcsókolja fiát, vállára kapcsolja a hímes köntöst. A magasban hattyú repül végig, mélabús hangon kiáltozva alá ; Tarkócz. Eegeh ü. Bég eh ü. Egy hattyú repült el a fejünk felett.

Azt kiáltá: várj! He mire várjak? Piros kláris örv volt nyakára szorítva. Jaj fiacskám, ne nézz te a hattyú után, Tündér volt, sellő volt, még vele álmodok He nézd, a viheder repíti utána Tánczoló szélarát! Nézd, hogyan orsódzik!

Szoknyája a földet sepri, boglyos feje Fellegeket zilál. Nem a szélanya ez? Viharok anyja, azt elhiszem. Ki ott elévágtat ama porfellegből, A mi selyemángyónk. Bettegés száll mindig rám, ha nevét hallom.

A merre csak vágtat, a hadak fölkelnek. Kardjukkal csapkodják a paizsaikat, Ez diadalhírt hoz apánk csatájából 78 He hát minek küldik ily hírrel az asszonyt? Vezérfi özvegyét, gyászba öltözöttet, Kinek most a földön ülni volna dolga? Elmondhatom biz én: Mikor Kiov várát vivattuk népünkkel, A bálványimádó kun és orosz ellen, Ott a nagy pusztából odakerült hozzánk Egy nemzet, a kit mi kabaroknak hívunk.

Ezek a láthatlan Istennek áldoznak, A kinek a nevét kimondani tiltják. Hozzánk elszegődtek.

Ennek a nemzetnek Malachja, fejdelme volt a Jahel apja, Ottan szeretkőztek össze a Jeliekkel, Bele is avatták Mózes vallásába, Mert ragad az új hit az asszonyféléről. Jahel hát nem tudja, minő harczot vívott Asszonyánk 81 a régi honban Etelközben, Hogyan öldökölte fegyverrel a bolgárt?

Nem tudja. Azt hiszi, csak szőni, fonni tud, A hol perpatvar van, jó szóval csijgatni. Elébbiek, Jahel. Yiselete : fején kerek ezüst sisak, hátul lefüggő lánczokkal, melyek haját takarják, derekán feszes szarvas¬ bőr balidó, 83 vállain hegyes végű csészealakú védők, keb¬ lén ezüst pánczél, hasonló domború védőkkel; csipőjén ezüst öv, melyről az egyenes kard kettős lánczon középen lóg le.

Bal válláról, hosszú lánczra kötve s csipőjéig alá- csusztatva hiuzbőr kaczagány, bal vállán a puzdra, át¬ vetve rajta a tegez, két összerótt ökörszarvból; karjai vál- lig meztelenek, de előkarjai ezüst tekercsekkel védve.

Bal kezében ezüst paizs, melyet megjelentében az elészó- lított hadnagynak ad át; a paizson czimere, sugáros háromszög, középen egy szemmel. Szoknyája skarlátveres, magyaros himzésekkel, két oldalt csípőig felhasítva a lovaglás végetta szélek boglárokkal összekapcsolva, lᬠbain piros csizmák, egyenes sarkantyúkkal.

Jókai: Levente. Balról jő sietve. Visszatartja Jahelt. Asszonyoknak szóló hírt hozasz-e lyányom? Férfiaknak szóló hírt hozok, anyósom. Ide vezérfiak! Ide fel hadnagyok! Diadalhírt hozok, boszuállás hírét! Gönozöl, Tana, Szila, Tahó, Kerencs.

Elé jönnek, Levente. Honnan jöttél ángyom? Honnan hát? Diadalt vett Árpád a rósz marahánon Első rohanással a porig gázolta, Pedig azok is jól forgatják a fegyvert.

Nem félnek a vastól, vérüket nem szánják. Kezükben két ágú bárd és csatacsillag, A mi keresztül tör rézveretes paizson, De még is megtörtek. Botond a középen Mint zihar, úgy hatolt a had derekába. Hatalmas nagy harcz volt, a szörnyű ordítás Felhatott az égig, hogy a fellegek is Bomladoztak tőle, de a föld is rengett S a folyó hulláma piros lett a vértől.

Ne szólj erről! Tudom : nem szereted, Ha vérről beszélnek. A fiamról mondj hírt. De akkor épen sírva fakz.

A mint az ellenség egyszer hátat adott, S mind fejedelmestül rohant fel Ungvárba, Jutócs süvem vágott mindenütt nyomába, Ott voltam mellette. Hisz az én Jeliekem Vérbucsúja volt e vérrel pazarló nap.

Mikor a marahán futtában becsukta A várkaput, Jutócs leugrott lováról, Fogta a szekerczét két erős markába, Maga adott példát a kaputörésre.

Tarkó ez. Fenn a falpárkányról a vad marahánok Kelevézt, köveket hajigáltak rája. Ne mondd! Erősítsd meg szived. Ott voltam mellette: tekenő paizsom Feje fölé tartám, semmi baj nem érte. Reccsent a döngetett kapu, hamar bediilt. Jutócs vitézei tódultak a résre, Lábtókon megmászták a magas kőfalat.

Ungvárát csűrvén íve 84 bevették a hősök. Faltörő bikákat be sem várták hozzá, A turulos zászló ott leng már az ormán.

Hogy nem voltam én ott! Tarkóczot magához vonja. Jaj fiam, te neked Nem jó ezt hallanod. Harsogtak a kürtök. Hirdették a világ mind a négy sarkának, Hogy a magyar győzött véres diadallal. Kürtök szólnak a szekérvárból, Hanem Laborcz vezér maga elmenekült, Föld alatti úton, rejtett folyosón át, Mire észrevettük, már a mezőn porzott Vágtató lovával.

De nem csak magában. Tán ha egyedül fut, utána se fújok; De magával vitte azt az átkozottat, Azt az alirumnát, Mén Marót leányát, Ki férjem megölte: elébb elszerette, Talizmán gyűrűjét új járói lecsalta, Azután ölében altatva megölte : Azt vitte, nyergébe ültetve, magával.

Ráismertem lengő bongyora 85 hajáról, Arannyal versengő átkozott hajáról! Ez az én zsákmányom! Erre mi vadászunk! Tizenkét jó lovas legényt tartok díjban, A kabar népemből szedett daliákat. A makkabéoknak igaz utódait, A kik nyereg nélkül ülik meg a lovat, Nem kell nekik kengyel, se kantár, se zabla.

Egyik kezükben csíd, a másikban pányva. S hogy könnyebben fusson, mindannyi felfűzte Egész az övébe sokránczú fersingét, Hogy a fehér teste villogott alóla. Ijedten eltakarja Tarkócz arczát fátyoléval. Beszélj inkább vérről, férfiak dolgáról!

Ezek a leányok elzárták az utat Előlem s vágtató makkabéim elől, Méneink ügy vannak szoktatva, hogy azok A fehér cselédre reá nem taposnak. Talán a ficzkók is. Bontsatok közéjük!

Fogjátok a csídet, szúrjátok beléjük! Megfordultak, szembeálltak a legénnyel, S elkezdtek nevetni.

Ez ám a gonosz nyíl! A nevető lányarcz, a mi ellen nem véd Bivalybőr melledző, rézzel kivert paizs, S ez még nem volt elég, a lányok leránták Keblükről takaró patyolat kendőjük, S ezzel a lebegő kendővel csapkodták Félre daliáim nekik szegzett csídét, Fehér kebleiket hagyva takaratlan.

Regehíú Haraggal. Ne beszélj ily dolgot Tarkócz előtt! Nem tudtam, hogy szűz lány. Férfi ő, de azért 53 «Az» a minek mondod : a kinek az arcza Elpirul, ha ilyet beszélnek előtte. Hát még nem potyogott ki a csikó fog a 9 87 Bár az én vitézim is ily szégyenlősek Lettek volna; de sőt inkább vigyorogtak, S egyszer csak azt látom, hogy a tizenkét lány Ott van a nyakukban, kiki egy legénynek Felkap a lovára, borul a vállára, Vihogva, kaczagva, czudar boszorkányok Az egész csapatom mind megbabonázták.

Máskor asszonyokból szedd a kíséreted. Velem az Ur lelke, Ki Juditnak adta Holofernes fejét. Utána száguldtam. A mint nyillövésre Kaphattam, a tegzem idegét megvonva Utána röpítém a tollas nyílvesszőm. Eltalálta a nyíl, de lepattant róla. Második, harmadik nyilam is lesiklott. Ennél van a gyűrűm!

Ezt fegyver nem fogja. No hát majd akkor a pányvával köszöntőm!

Közeibe rugtattam, a honnan elértem, Hogy a pányvát oda vethessem fejére, A hurok találta, lovam visszarántám, S arra Laborcz vezér hátradült nyergéből.

Hajh ez rút halál volt! Meggyaláztad az elfogott vezért.

Hisz ha láttam volna, hogy varázs gyűrűmet Jahel. Lováról leesve új járói lerántá S az alirumnának adta, talán inkább Karddal vágatára le. Most az ő nevéről híják a magyarok Azt a folyóvizet, a hol ez megtörtént, Mig magyar magyar lesz, Laborczának híják, Erhet-e egy vezért ennél több dicsőség?

Mit mentegetőzzem! Én tettem! Jól tettem! Boszúállás napja.