Nők keresnek forró szex ketchikan

Nők keresnek forró szex ketchikan A nő tisztában van vele, hogy nem várhat, míg a rendőrség feltálalja a megoldást, így kézbe veszi a dolgot. Fényre fény — ja, kutyaharapást szőrivel, méláztam majd söröztem. Józan kezek. Jamie elindult, majd amikor a lépcsőfordulónál tartott, a modulált felszisszent. Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek Kis pénisz szex este a buliban.

  • Mi az etnikai hovatartozásom:
  • Görögországból származom
  • Szivárványhártyám színe:
  • Meleg, sötét szemem van, de színes kontaktlencsét használok.
  • Mi az én csillagjegyem:
  • Gemini

A jelenlegi számban a novellákra kívántuk helyezni a hangsúlyt — nyolc izgalmas történet, elbeszélés olvasható, hat különböző szerző tollából.

Nők keresnek forró szex ketchikan amióta a hetvenes években újrakeresztelték, sötét múltja feledésbe merült, falai közt béke honol.

Főként ismét a fantasztikum birodalmában barangoltak íróink, ám ezúttal a poszt apokalipszis a vezérfonal, ami összeköti a történeteket. Természetesen mindezek mellett a régóta megszokott hírek, olvasónaplók, filmkritikák, interjúk, versek, illusztrációk és egyéb, kultúrával kapcsolatos cikkek is megtalálhatóak.

Akik egy ideje várják már a magazint, azok minden bizonnyal tudják, hogy a korábbi számoknál megszokott periodika helyett — némi csúszással —, ezúttal nem három hónap telt el a legutolsó megjelenés óta.

Több olyan bürokratikus kötelességnek kellett eleget tennünk, amik sajnos teljes mértékben akadályozzák a konstruktív munkát.

Sajnos ezek a kötelességek évről-évre egyre nehezítik a művészek tevékenységét. A törvényhozók elfelejtik, vagy nem akarnak róla tudomást venni, hogy a művészek nem aktatologatók.

Támogatás helyett egyre újabb és újabb akadályokat gördítenek elénk. De nem adtuk fel, küzdöttünk pályázatokért, küzdöttünk a közhasznúságunkért, és közben mégis valahogy összeállt ez az anyag, hála a kitartó szerkesztőknek, íróknak, korrektoroknak és természetesen azoknak az embereknek, akik közreműködtek abban, hogy az egyesület adminisztratív ügyei is rendben legyenek.

Reméljük, mindenkit kárpótol majd a tartalom, valamint a megnövelt ter. Több mint hetven oldalra duzzadt a SpiritArt Egyesület folyóirata.

Reméljük, tartalmas szórakozást biztosít majd, és annyi örömöt szerez, mint nekünk, akik megírtuk, szerkesztettük és csiszolgattuk.

Kellemes olvasást! A SpiritArt Egyesület kiadványai továbbra is megrendelhetőek a spiritart. Cserébe egy írótanyán teljes ellátással, minden zavaró momentum kizárásával az alkotásnak szentelheti magát.

Csakhogy — persze — semmi nem az, aminek látszik. Az alkotótábor nem kies, festői vidéken van, hanem egy elhagyott, lepusztult színház épületében. Whittier, ez a tolószékes, ősöreg ember nem önzetlen mecénás, asszisztensének, Mrs.

Clarknak sem az írók istápolása a célja, és a leendő bestseller-szerzők sem csupán írói babérokra vágynak… Ők tizenkilencen, és a huszadik, a láthatatlan narrátor bizony hamar hozzákezdenek helyzetük súlyosbításához. Megkésve, hiszen nem mai alkotás, de eredeti elgondolásom ellenére mégiscsak jövök ezzel az ajánlóval Chuck Palahniuk Kísértettek című könyvéről… Pontosabban talán vele kapcsolatban inkább.

Ezer kritikát olvastam ugyanis róla, de valahogy egyik sem volt igazán eltalálva; képtelenek voltak visszaadni a mű mibenlétét, vagy akár csak kedvet csinálni hozzá. Nem török ilyen babérokra. Számomra a kritika, mint olyan, elsősorban személyes jellegű, és az ember — az adni kívánó művész és az eredeti alkotásokra igényes műélvező — érdekét szolgálja.

Számomra a kritika nem szakbarbár, aki nem a kritizált alkotást, hanem önnön imponálónak vélt szakrizsáját lovagolja meg; nem is értetlenkedő aktakukac, aki ezer felesleges kérdésen lovagol sőt, elmegy a szándékos félreértésig iscsak hogy legyen mit megválaszolnia.

Ezer műértő és műértetlenkedő… A kritika nálam ajánló, vélemény, vagy épp elmarasztalás, de sohasem öncélú: mindig Hozzád szól, Kedves Olvasó. Miután kiderült, hogy legvérmesebben a rossz kritikát kritizálom — nos, akkor a könyvtől már igazán nincs félnivalónk, igaz?

Dehogy igaz. Ha még nem olvastad, figyelmeztetlek: gyomor kell a jó öreg Palahniukhoz. Ja, hogy pont ezért vetted meg?

Akkor persze, hogy csalódtál. Én egy jó könyvet akartam, azért vettem meg. Nem csalódtam. Szóval: gyomor kell. Meg fogod tudni, milyen érzés elharapni a saját vastagbeledet az életben maradásért.

Tudni fogod, milyen az íze, a tapintása. Kicsivel többet fogsz tudni a kannibalizmusról, mint szeretnél — langyos levessé hűlik majd minden, amit e témakörben valaha olvastál. Ismerni fogod a bomlási folyamatok mibenlétét, megtudod, milyen elevenen megfőni… vagy épp szétfagyni, hogy szád helyén örök életedre csak egy barna fogtövekkel zsúfolt sötét lyuk marad.

Bár a könyv és maga a szerző is tagadja, hogy köze lenne bármi misztikumhoz, természetfelettihez — Palahniuk abszolút reál történetet akart írni —, azért mégiscsak meg fogod ismerni a Rémálomdobozt, vala. Épp erre utalnék ironikusan. Mindig, de ez itt nagyon is tetten érhető.

Igen, az ájulás-effektusra gondolok a könyv első története, a Zsigerek kapcsán. Arra, hogy szerte a világon a történet felolvasásakor összesen több mint hatvanan ájultak el.

Arra, hogy Palahniuk nemritkán úgy fejezte be a felolvasást, hogy közben a helyiség előtt parkoló mentőautó fényei tükröződtek az arcán. Arra, hogy erről sokat és részletesen mesél a könyv utószavában, és arra, hogy amilyen büszke a jelenségre, legalább annyira szen.

Lector Magazin ved tőle. Végül pedig arra, hogy ez utóbbitól nagyvonalúan eltekintve a kritikusok és a média nem átallották ezt reklámként felhasználni, olyannyira, hogy egy részlete hátsó borítószövegként is helyet kapott.

Hogy ne legyen feltűnő, azért odakenték a szerző egy ellenpontozó mondatát is, de ettől még átlátszó maradt a hadművelet… Az eredeti mondanivaló immár senkit sem érdekelt. A sok ájuldozás volt a lényeg, és nem az, hogy mit akart mondani Palahniuk azzal, hogy ezt elmesélte.

Íme, így vezetnek félre minket, mi pedig hálásan kepesztünk a műbalhéra — azután szabályosan megdöbbenünk, és jó esetben kicsit el is szégyelljük magunkat, amikor felvillan az igazság. Ugyanis kiderül, hogy az író kimondatlanul is egyfajta emberi gyarlóságból fakadó láncreakciónak tartja az ájulás-sorozatot — igen, pontosan arra az emberi gyengére célzok, melyen maga a könyv is alapszik.

Szeretünk szenvedni, drámázni. Dülledő szemmel, két pofára falunk mindent, ami ocsmány, beteg, gusztustalan, aberrált, viszolyogtató, tragikus, szörnyű.

A Kísértettek valahol nem más, mint Palahniuk összetett víziója arra nézve, meddig hajlandó elmenni az ember ez ügyben.

Hogy meglegyen a napi betevő szörnyülködni- pánikolni- és kínlódnivalója. Palahniuk csupán ezt hitelesíti utószavában, felidézve az ájulás-sorozatot — és ránk bízva, hogy ha már a média direkt nem teszik, felismerjük-e, mit akar, és felismerjük-e benne önmagunkat.

Meglátjuk-e, megérezzük-e a mondanivalót? Felismerjük-e a gyengeségünket, és végül: meglátjuk-e a kiutat?

Tudja, hogy nem, nem igazán. Mert nekünk nem a kiút a lényeg. És súg. Hőseit nem tudta megmenteni, de minket megakar! És súg, mint egy jó tanár, aki köhögésnek álcázva, halkan dünnyögi a helyes válasz elejét a nebulónak, hogy a gyerek legalább egy kettessel átmenjen.

A tömegmédiumok ezen formáinak olyan magas az előállítási költsége, hogy az alkotók nem kockáztatják meg, hogy elveszítsék közönségük egy részét. A könyvek előállítási költsége viszonylag alacsony. A könyvek olyan kölcsönös és intim élményt nyújtanak, mint a szex.

A fenét se érdeklik már az írott történetek. Évtizedek óta nem tiltottak be egyetlen könyvet sem. Ezzel a hátránnyal együtt viszont ott van a szabág is, amit egyedül a könyvek birtokolnak. És ha egy történetmesélő forgatókönyv helyett regényírásra adja a fejét, kötelessége kihasználni ezt a szabágot.

Különben írjon inkább forgatókönyvet. Abban van az igazi pénz. Írjon sorozatot a tévének. De ha valaki olyan szabágra vágyik, hogy elmehessen bármeddig és beszélhessen bármiről, akkor írjon könyvet. Ezért írtam meg a Zsigereket.

Ezt a háromfelvonásos novellát, amit megtörtént esetek ihlettek. Ez az az előny, amit a könyvek mind a mai napig birtokolnak. Ezért írok. Az a Chuck, aki kultuszt teremtett a Harcosok Klubjával; aki néha dedikált guminőket osztogat a rajongóinak az író-olvasó találkozókon; aki tényleg nem fél elmenni bármeddig és beszélni bármiről.

Az a kicsit se szívbajos Chuck, aki gondolkodás nélkül önt eléd olyan válogatott borzalmakat, melyeket elképzelni sem tudsz, és megfejeli az egészet azzal, hogy elmondja: a sztorik megtörtént eseteken alapulnak… És ha ezen a ponton nem hajítod el a könyvet.

A következő lépcsőfokon eltűri, hogy öncélúnak, írói erőfitogtatásnak tituláld szatirikus prózáját; egyáltalán, hogy megkíséreld műszavakkal keretbe foglalni azt, amit lehetetlen: írói erejét, zsenialitását.

Sebaj, Chuck ezen is mosolyogni fog. Elnézően, belátóan. Várva, hogy eljuss a megértésig, ugyanakkor pontosan tudva, mennyire nem egyszerű az. Túlságosan intelligens, túl bölcs ahhoz, hogy ne ezt tegye. Ennek a Chuck-nak — aki talán csak az én elképzelésem szerint ilyen — a mosolya csak egyvalamitől válik szomorkássá.

Attól, ha nem látod meg a kiutat…. Vagy agyonstrapált, közhelyszámba menő sztereotípiával élve: a fényt az alagút végén. Ha — macskaköröm a sztereotípia jelzőihez — nem tudod levonni a végső konzekvenciát.

Tudni kell. Nincs másik lehetőség. Élvezkedhetsz a sokkoló horroron, ha neked az elég. Akkor is, ha sokkol, stilizál, itt-ott túlír, mintha csak direkt csinálná; ha a legbrutálisabb, legbetegebb horrorral jön hogy megpróbálja elterelni a figyelmedet?

Akkor is értened kell, mert aki egy Palahniuk-ot vesz a kezébe, nem érheti be kevesebbel.

Tj masszázs spa casas adobes

Ezért ír. Ezért a fajta szabágért. A Te szabágodért is. Ajánlom a Kísértetteket azoknak, akik nem csak falni, de emészteni is tudnak. Borzongva ténfergett a kockakövekkel kirakott szűk utcákon, feje felett, a felhők rojtos ködhúsán átszűrődött a rézvörös, alkonyi fény. A város zsongott és pulzált, a tömeg lökdösődött, riksakulik küszködtek, mélyen a kormányrúdra dőlve, a városdomb meredek kaptatóin.

Nem messze tőle egy törött szárnyú arkangyal állt; a génhekkelt fajzat bokáján rozsdás acélbéklyó feszült, előtte ócska konzervdobozból nyírt edény hevert, benne néhány szögletes rézgaras. Jamie szédelegve megkerülte a koldust, majdnem beleütközött néhány, közeli kapualj takarásából előbukkanó seftesbe, akik nagyívű mozdulatokkal hajtották el a fenébe.

Egyiknél penge is villant, és a fiú elértette a célzást.

Lábát a nyakába szedve kotródott át a túloldalra. Ereiben folyékony lávaként buzgott a vére, szájában savanyú ízt érzett, amit sem kiköpni, sem pedig lenyelni nem tudott.

Az utca sarkán, egy kis terecskén, kartondobozokból összehordott emelvény állt, melyen szakállas szónok kárhoztatta fröcsögve a világvégét.

Senki nem törődött vele, pedig vicsorogva rázta a nyakában lógó, selejtes kvantumprocesszorokból szőtt láncot.

Jamie alig két hete került ide, a Süllyesztőbe; csapdába esett ezen az érthetetlen, pokoli helyen.

A gigászi város a tenger mellett sorakozó dombok tetejétől egészen a mocsaras folyódeltáig nyújtózott, ám a metropoliszból kivezető utakat, akárcsak a fiú emlékeit, áthatolhatatlan falak zárták el.

A város széle azonban makacsul útját állta. A tér kicsavarodott és önmagába fordult, amikor megközelítette a szürkén gomolygó ködfalat, csontját és húsát elviselhetetlen kín járta át.

Ennek ellenére térden és könyökön kúszva küzdötte magát előre, amíg csak a hólyagja és záróizmai fel nem adták.

Saját mocskában fetrengve kárhoztatta a sorsot, mert tudta, érezte, hogy valahol a közelben rejtőzik a megoldás. Ezután emlékeit kezdte kíméletlen módszerességgel átfésülni, de azok makacsul csak az itt és a most válaszait böfögték vissza.

Az estéket rendszerint tömegszállásokon töltötte, tetvektől és DNS-kullancsoktól nyüzsgő gyékényeken izzadva.

Átkozódva tűrte a csípések tucatjait, mégis, talán ez bizonyította számára leginkább, hogy nem ál.

Ha pedig ő is, és a világ is létezik, akkor minden bizonnyal kiút is akad.

A fiú ezen az estén a kikötő felé vette az irányt, ahol a fából tákolt kocsmák és bordélyok közt húzódó, állott sör és vizeletszagú sikátorokon átvergődve a tengerre láthatott. A romos, plasztbeton mólók mellől persze rég — vagy talán soha — nem indultak hajók, és a mozdulatlan, fekete víztükröt szegélyező keskeny partszakaszon tenyészprostik kínálták a garasos kéjt.

Ruha helyett vékony bőrfonatokat viselt, amelyek nemcsak a testét, hanem a hátán ágaskodó, hártyavékony szárnyait is láttatni engedték.

A fiú reflexszerűen megrázta fejét, majd mégis megtorpant, és foszladozó nadrágja zsebébe túrt. Régóta nem volt már nővel, tényleg, valójában egész pontosan mióta nem? Bátortalanul nyújtotta a lány felé, aki halkan felnevetett.

Széttárta a combjait, és magába fogadta a fiút, aki három görcsös mozdulat után elélvezett. A nadrágja a bokáján lógott, tudata még ködös volt az őrült kéj homályától. A lány keményen megmarkolta a fiú nemiszervét, és durván csavart rajta egyet: — Te is afféle nyughatatlan menekülő vagy, ugye?

Jobb lesz, ha megszoksz itt! Jóképű vagy, nem kérek pénzt. A fiú bólintott, és a legközelebbi Menedék felé indult. Az alkony már csaknem csillagtalan szuroksötétbe fordult, és nem akarta megvárni, amikor a Süllyesztő előizzadja magából az éjszakát uraló árnyakat, lidérceket.

Az utcákat napközben galerik és élősködők lepték el, kövér, fehérhasú nyüvek módjára fúrták magukat a sikátorok, félreeső terek és homályos kapualjak mélyére.

Lector Magazin — éjjelente azonban még a legkeményebb bandatagok is remegve kucorogtak vackukon.

Ezt Jamie már a legelső napon megtanulta; amikor egyik pillanatról a másikra a semmibe vezető utcák roppant rengetegében találta magát, tébolyultan, pániktól fűtve rohangált fel és alá a járókelők közt, rángatta a ruhájukat, nemegyszer egy-két nyaklevest is begyűjtött.

Busz- vagy vasútállomást, esetleg repülőteret keresett, mígnem egy hályogos szemű, öreg muccso röhögve kioktatta: — Innen legföljebb csak a lidércek rághatnak ki, fiam.

Várd meg az éccakát, eljönnek és bezabálják a lelked! Azóta nemegyszer látott olyan páriákat, akik alkonyat után kint maradtak. Néhányan nap-nap után így próbáltak elszabadulni innen. Miután a sötétséget felmarja a hajnal, rendre ott hevernek az utak mentén, elzöldült, összeaszott testük rothadó hússal borított, törött porcelánbábként foszladozik, groteszk kínvigyorba nyílt ajkaikkal pedig, mintha az élőket gúnyolnák.

A Menedékek által nyújtott biztonságért fizetni kellett, de akadtak olyan helyek, ahol az ember ingyen is elvackolhatta magát. Jamie így vészelte át az első éjszakákat, és ezúttal is a koldusok és semmirekellők által birtokba vett katakombák felé indult.

A lepusztult, boltívekkel és oszlopokkal megtámasztott építmény egykor talán fürdő lehetett, de az sem kizárt, hogy csupán egy jókora szennyvízülepítő.

A fiú helyet keresett magának a patkányszaros, hányásszagú padlón; már félig álomba merült, amikor meghallotta, hogy odafent elreteszelik az alagsorba vezető nehéz fémajtót. Azt már korábban is sejtette: nem véletlenül került ide. Azt pedig tudta, ha korábban akadt rá módja, minden bizonnyal kieszelt magának valamiféle egérutat.

A gond csak az volt, hogy a használati tárgyaival egyetemben az emlékeit is elorozták.

Még csak a DNS-ébe sem kódoltathatta a megoldást, hiszen sejtette, igencsak alaposak lehettek azok, akik ebbe a bűzös pokolba taszították.

Viszont egyvalami mégis ugyanaz maradt: ő. Jamie pedig pontosan úgy gondolkozik, mint Jamie; nagyot csapott a homlokára, miután rádöbbent erre a nyilvánvaló következtetésre, és ezzel párhuzamosan arra is, hogy vannak olyan sejtek, amelyek napok alatt újratermelődnek. A kromoszómákba rejtett aszimmetrikus kódolást pedig, aligha tudja értelmezni egy átlagos DNS-scanner.

Alig tudott elaludni, annyira buzgott benne a tenni akarás. A fiú másnap már kora hajnalban ott lődörgött a koszos, bámész tekintetű munkások közt, Kövér Charlie bányatelepén. A városdomb oldalába mart fejtések mélyéről hatalmas, gerendákból és vashulladékból barkácsolt gépezetek szipolyozták a kormos füsttel égő olajat, majd jókora, színig pakolt társzekereken szállították azt tovább, hogy felfűthessék a módosabb üzletemberek és gengszterfőnökök kazánjait, gőzjárgányait.

A munkavezető egy széndarabbal az izzágtól pecsétes papírlapra körmölte a fiú nevét, majd az egyik járomkerék felé intett. Jamie a húzószár mellé lépett, átfűzte a mellkasa előtt a durva bőrszíjakat, és amikor egy vaskos husánggal rácserdítettek a szerkezetre, néhány másik munkással együtt nehézkesen vonszolni kezdte maga után a nehéz póznát.

Körbe és körbe, amíg már csak szuszogni tudott; szeme előtt sötét karikák ugráltak, a lába bokáig süllyedt a taknyosfekete agyagba.

Húzták, vonták, nyüsztették azt az átkozott masinériát, miközben a rozoga áttételek csikorogva újabb és újabb vödörnyi olajat emeltek egy távolabb fekvő, rozsdás fémteknőbe.

A fiú csak a mellkasára hurkolt hevederek miatt nem rogyott nyomban a földre. Néhány percnyi pihenő következett, mialatt hatalmas fahordókba csapolták a teknő tartalmát, majd kezdődött elölről az egész. Amikor elérkezett a műszakváltás, és a tenyerébe nyomták a néhány garasnyi bért, szennyes rongykupacként zuhant az agyagos talajra.

Nehézkesen lábra állt, és tántorogva a város egyik legnagyobb vásártere felé indult. Végtagjait cseppfolyósnak érezte, halántéka dobolt, de amióta a Süllyesztőbe került, még soha ennyire nem rendeződtek szabályos mintázatba tudatában a teendők és lehetőségek kusza valószínűségfonatai, mint most.

Nemtörődöm lázzal rótta az utcákat, kanyargós utakon haladt lefelé a városdombról, kéregetők, seftesek csoportjain vágott át. Lejjebb, a művésznegyedben, véleményüket saját húsukból formáló, büszkén tetszelgő génszimbolistákat kerülgetett; mint egy kilőtt töltény, amelyet már elsütöttek, és a Newtoni törvények ósdi eleganciájával suhan célja felé.

Zsebében félénken csilingelt aprócska vagyona. A rikító árnyékvetők és a hömpölygő tömeg ellenére azonnal kiszúrta, akit keresett, pedig az arctalan embermassza kitakarta előle a szemmagasság alatt felállított pultokat. Nem a látvány, hanem az attitűd vezette nyomra, a csalókból és zavarosban halászókból kisugárzó, ragacsos, szennyes aura, amelyet lelki szemeivel mindannyiszor látni vélt, ahányszor megpillantott egy lefelé görbülő szájszéllel mosolygó, hamisvidám tekintet.

Izzágszagú csődületen vágta át magát, míg oda nem ért a rongyos anyagdarabbal letakart, plasztikrekeszekből állított asztalkához.

A koreográfiát már kölyökkorában kiismerte — de vajon hol, és mikor? Talán magával. Lector Magazin az anyatejjel együtt szívta magába az összes ehhez hasonló, kisstílű trükköt. A hiéna boszorkányos gyorsasággal helyezgetni kezdte a poharakat, de az apró kődarabot a hüvelykujja gyengéd pöccintésével az ölébe lökte.

Többen elbukták a tétet, csupán Jamie látta a villámgyors mozdulatot és azt, amikor a csaló a tenyerébe csippenti az elrejtett kövecskét, hogy visszacsempéssze az asztalra.

Újabb menet kezdődött, ezúttal azonban a kavics az egyik csetresz alatt maradt.

A fiú a zsebébe nyúlt, és az asztalra csapta a szerényen pengő garasokat, majd rámutatott a pohárra. A csaló vigyornak szánt, bagószagú koldusvicsorral fizetett. Miután néhányszor megismételték a fogadást, és Jamie előtt már nagyobb halom rézgaras hevert, felmarkolta a nyereményt, majd beleveszett a tömegbe.

Az átdolgozott nap dacára végre elemében érezte magát, lubickolt az emberárban, körbeszaglászott mindenhol, akár egy vizsla a hentesboltban; oldódott benne a napok óta érzett üres, tébolyhoz közeli zavar. A sötét tekintetű ördögfajzat azután került elő, miután a vásártéren a harmadik hazárdőrt is lenullázta; a piacon megtelepedett csalók minden bizonnyal leadták a drótot a bandáknak, hogy menyét jár a csirkeólban.

A fiú számított erre, ezért idejében kiszúrta a felé közelítő, bioplasztikkal felpumpált izomzatú, zöldbőrű monstrumot. A kreatúra fekete bojtban végződő farka egy valódi alfahímre valló magabiztossággal meredt a magasba. Jamie zsebre vágta a zsákmányt és kereket oldott.

A megtermett figura elvesztette szeme elől a tömegben cikázó, a pultok közt rejtőző, szűk átjárókban megbúvó fiút. Nem sokkal később garasos-gazdagként, a tengerpart felé tartott.

Peckesen lépkedett, kedélyesen kortyolta a kátrányszagú levegőt. Tudta, hogy az igazi játszma még el sem kezdődött; de legalább újra játékban volt. Egy korhadt fapadon ült, és a tengert bámulta. Rózsaszín mellbimbója keményen, hegyesen ágaskodott a víz felől fújó szellő hűvösétől.

Jamie is a lapos horizontra emelte a tekintetét. A távolban szürkén gomolygott az áthatolhatatlan ködfal. A lány lustán megrezegtette hártyaszerű szárnyait, majd egy homályos sikátor felé intett, de Jamie, bár már nem csupán a zsebébe rejtett garasaitól dagadt a nadrágja, megrázta a fejét: — Most nem.

Inkább szeretném, ha segítenél. Ismersz erre valakit, aki kromoszómatesztet tud csinálni? Viszont úgy hallottam, hogy az öreg csóka egyszer még a horogspermával is elbánt.

A fiú felvonta a szemöldökét. A harci erőszakra kódolt szaporítósejteket még felkészültebb kórházakban is csak mikrosebészeti eljárásokkal tudták eltávolítani. A vendégem vagy, amíg telik… de azért azt a sikátort ne kerüljük el.

Ígérem, finomabb leszek, mint tegnap. Jamie néhány perc múlva kéjtől remegő hangon beismerte, hogy ez volt a legjobb üzlet, amit ez idáig a Süllyesztőben kötött. Nem sokkal később Jamie megtudta, hogy a lány egy alig tíz négyzetméteres, kátránypapírral szigetelt, düledező viskót bérel, hogy vannak normális ruhái is, és hogy Alexnek hívják.

Alex finom gyolccsal a hátához kötözte törékeny hártyaszárnyait, egyrészes nyári ruhát vett magára, és lapos sarkú cipőbe bújt.

Nem sokkal később már a világítótorony felé kanyargó, szűk utcácskában lépdeltek. Alex megfogta a fiú kezét; olyanok voltak, mint egy átlagos fiatal pár. A domboldalba vésett sikátorokat düledező, mohos falú kőházak szegélyezték, homorúra vetemedett tetőgerendáik ímmel-ámmal tartották csak a nehéz cseréptetőket.

Az egyik keskeny kanyar után borostyánnal és vzőlővel benőtt vaskerítéssel találták szembe magukat. Alex nagyot lökött a rozsdás kertkapun, amely neheztelő nyikorgással utat engedett nekik.

Az előkertben mindenhol színes gombák kandikáltak ki az aljnövényzetből, kalapjaikkal mintha bólogattak volna, akár száz és száz bizarr kertitörpe. Csípős illatú szömörce és csalán övezte a málló téglával kirakott keskeny járdát. Mikor a vetemedett bejárathoz értek, amelyre szakadt moszkitóhálót feszítettek, a lány hangosan kopogtatott a szúvas ajtókereten.

Szederjes bőrű vénember nyitott ajtót nekik, ráncos testét csak egy koszlott alsónadrág takarta; odabentről halk dzsesszmuzsika szólt. Vizenyős, kéjvágyó tekintettel mustrálta a lányt, majd megemelte hangját.

Gyertek csak be! A verandáról egy tágas szobába jutottak. Odabent mindenhol szétszórt holmik hevertek, a sarokban, egy kis asztalkán, gramofon pörgetett recsegve egy ősrégi bakelitlemezt, a bezsaluzott ablakon átszűrődő fénypászmák porszemcsék táncán törtek apró kaleidoszkópszilánkokra.

A bejárattal szemközti fal tövében rozsdamentes acélból készült boncasztal állt, amelyen egy elnyílt szájú, meztelen női holttest hevert.

Lector Magazin — A legújabb menyasszonyom — mutatott az öreg büszkén a foszladozó tetemre.

Nos, ki vele, miben lehetek a szolgálatotokra? Egy kicsit sokat fogyaszt ez a drágaság.

Az egészet hidraulikus csövek hálóztak át meg át, kusza összevisszaságban; a gépezet olyan látványt nyújtott, mint egy saját csapdájába rekedt groteszk óriáspók. Alex nem szólt egy szót sem; levette a ruháját, és letekerte a szárnyait leszorító gyolcsot.

Dudley olcsó lakhatás

A vénember ósdi lézerszikét kapart elő egy polcra hányt műszerhalom mélyéről; szája széle megremegett és keskeny nyálpatak csordult végig az állán, miközben izgalomtól fátyolos tekintettel a lányhoz lépett.

Jamie tiltakozni próbált, de Alex szigorú tekintete belefojtotta a szót.

Mi a szendvics masszázs miltonban

A doktor finom bemetszéseket ejtett a hártyavékony szárnyakon, és a sötéten gyöngyöző vércseppeket egy sterilnek tűnő petricsészébe terelte.

Térjünk rá a ti ügyetekre. Eltekert néhány falból kiálló csapot, egy rozsdás karhoz lépett, és zihálva rángatni kezdte. Képzett szívó fej bitchcraft and jizzardry Lovag ad a szopást, majd elpusztítja a gyökér a farkam.

Legmelegebb ebben a könyvben hindi doctor Labarbara a csodálatos barna, hd szex klip. Hihetetlen ebben a könyvben alum creek Arany csodálatos szopás, indiai pornó jelenet. A visszautasításokkal, hitegetésekkel, ígéretekkel és sehová nem vezető várakozásokkal.

Sok regényem indult irodalmi versenyeken, volt két kiadóm is, de idővel elhaltak, bedőltek. A Kárhozat éjjele első részének megjelenését követően hirtelen kinyílt egy addig elzárt világ, megismerkedtem a kortárs hazai fantasy és történelmi irodalom ma élő íróival, lett egy lektorom, akivel immáron három éve dolgozom együtt, és hét megjelent regénnyel, több novellával és két életrajzi kisregény megírásával a hátam mögött egész szép munkásságot tudhatok magaménak.

Az egyik a kalandregényekből a Titokzatos felcser. A középkori orvoslás, jelesül a vándorló hályogszúró felcserek mindennapjairól szól, romantikus keretbe ágyazva és a korabeli kórságokkal megfűszerezve.

Olyan orvostörténeti regény, ami végigvezeti az olvasót azokon a küzdelmeken, amit még a modern eszközök és gyógyszerek elterjedése előtt vívtak a felcserek és ápolók.

Masszázs kis el cajon

A másik a hadtörténei regény, a frissen megjelent Birodalmi kalóz.

Bekerülni a Nyakonöntött Próbagoblin világába, ez olyan megtiszteltetés, amiről nem is álmodtam, ezelőtt három évvel. Aztán egy adott pillanatban arra gondoltam, felrúgom az eddigi szoros tervet, és belekezdek az új sorozatba, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy halogassam a szívbéli regényeket.

Megváltozott a munkafolyamat, rengeteget tanultam a lektorom segítségével, és tanulok a mai napig. Jelenleg a kutatások töltik ki a mindennapjaimat, mert csak angol és német szakanyag áll rendelkezésünkre, az elhanyagolhatóan csekély magyar nyelvű irodalom épp csak útmutatóul szolgálhat.

Céljaim is megváltoztak, jelen pillanatban azon dolgozom, hogy az adott korszak és témakör elismert hazai írója legyek. A Történelmiregény Írók Társaságának tagjaként, ez mondhatni kötelességem is.

Közben idén szeretném a kalandregény sorozat következő részét is megjelentetni — ez egy vándorcirkuszról szól —, ugyanakkor a fantasy sorozat IV.

Henrik és Michelangelo korába viszi el a kedves olvasót —, kiegészítve vámpírok, vérfarkasok, alakváltók színes, vidám és meglehetősen hangos csapataival. Köszönöm a lehetőséget és ezúton üdvözlöm az olvasókat! Izolde Johannsen. Ha ennyi elég, hogy élvezhetőek legyenek az írásaim, akkor minek beszéljek többet magamról?

Ha meg nem, akkor úgyis megette az egészet a fene. Tessék inkább az irodalomról kérdezni. Egyébként nem biztos, hogy író leszek — szerintem attól, hogy valaki körmölget, esetleg meg is jelenik itt-ott, még nem lesz automatice író. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyon jó lenne, ha író lehetnék.

Salinger… Mindenkitől próbáltam átvenni egy picit, de annyit nem, hogy epigonná váljak. Így aztán létrehoztam a saját stílusom. És persze kihagyhatatlan, megkerülhetetlen írás Chris Kelvin egzisztencialista regénye, a Kelvin tér, metróállomás, mely igazi míves stílusban, mély rálátással világítja a nagyvárosi, elidegenedett ember lelkének finom rezdüléseit.

A kedvencem, amiben a multimilliomos filmsztár azért panaszkodik, mert frizurakészítés során a fodrász oldalra fordítja a fejét.

Mert ez a sztárvilág igazi árnyoldala. A frizurakészítés. Komolyan, az ilyen művekből mindig tanulok valami újat. James megmentik a világot az igényes irodalomtól. A végén szexjelenettel. Na, azt biztos, hogy nem olvasnám el. Ha nincs, akkor könyveket, vízhatlan sátort a könyveknek, meg annyi infrastruktúrát, hogy zenét hallgathassak.

Egy barátnőm volt a minta az egyik legsikerültebb novellakarakteremhez, de a hölgyek egyébként is inspirálóan hatnak rám. A novelláim narrátorában pedig ott vagyok én is. Valamilyen szinten. Nem akartam mindenáron megjelenni, nem tepertem ezért, szóval számomra nem volt sem hosszú, sem út.

Csak úgy megtörtént. Miután megjelenik egy művem, már nem igazán hoz lázba. Néhánynak a címére sem emlékszem. Mondjuk azon tényleg meglepődtem, hogy voltak, akik igényt tartottak az az aláírásomra.

No de akadnak, akik sörösdobozfüleket vagy gemkapcsokat gyűjtenek, mások meg aláírásokat többek közt olyan alakoktól, mint én.

Ettől színes a világ. A tervezgetés legfeljebb az érvényesülést segítené, abban meg nem vagyok jó.

A középkori orvoslás, jelesül a vándorló hályogszúró felcserek Nők keresnek forró szex ketchikan szól, romantikus keretbe ágyazva és a korabeli kórságokkal megfűszerezve.

Az elsőre: egy hatkötetes romantikus Twilight-fanfictionön dolgozom. Zseniális újításom, hogy az én vámpírjaim nem csillognak, hanem konfettit izzadnak, és pezsgő folyik az orrukból. Két lábon járó jegygyűrű Edward után jöhetnek a humanoid partykellékek.

Valójában egy novellaciklussal vacakolok, amelyet leginkább ecchi-sci-fi skatulyába tudnék betuszkolni.

Földönkívüli fajok, kivillanó bugyik, zenei utalások meg sok szexista hasonlat. Annak ellenére, hogy emberekkel dolgozom és írásaim során sok minden kiderülhet rólam, nem vagyok éppen egy szószátyár alkat. Röviden annyit rólam, hogy olykor elkap a gépszíj, na jó… örökösen teszek-veszek, tanulok, rajzolok, írok.

Talán, mert nehezen tűröm a monoton hétköznapokat. Egyébként pszichológus és grafikus vagyok a papírjaimat nézve.

Egyébként mind a két szakma tagjai úgy nyilatkoznak magukról, hogy ők nyitottak, különcök, megfigyelők az életben. Úgy érzem, ezek rám duplán igazak. Mindig is introvertált kölyök voltam, az írással szórakoztattam magam.

Alsós koromban állatokról írtam. Hol a biológiájukról, hol meséket találtam ki. Tizenkét évesen már rendszeressé vált a grafomániám, és, amikor megkérdezték, mi leszek, rögtön rávágtam, hogy író.

De persze, már akkor tisztában voltam vele, hogy valami piacképes szakmára is szükségem lesz mellé. Vannak egy páran. Ha romantikus történetről, akkor Jane Austen.

Ha korszakról, akkor imádom a sötét romantika időszakát és a gótikus történeteket. Viszont a magyarok között is akad ám kedvencem, mint Benyák Zoltán, vagy Gaál Viktor.

Ezek az írók és regényeik mind hatottak rám, az írásaik belém épültek és segítettek, hogy kialakuljon a saját írói stílusom. Ami persze még alakulóban van, és folyamatosan lesz is még.

Az Ahol a part szakad gondolata még a gimnáziumi éveim alatt megszületett, a valóságban is már három-négy éve porosodott a többi kéziratommal együtt. Még abból az időszakomból származik, amikor az ifjúsági, romantikus vonalon mozogtam. Hát, ez is elmúlt nálam, mostanában a fantasy és a horror, ami közel áll hozzám, viszont rengeteget írtam akkoriban, tizenéves fejjel és ezek az írások is közel állnak hozzám.

És hogy kicsit az Ahol a part sztorijáról is meséljek, egy zeneiskolában játszódik, ahol rengeteg elvárás nehezedik a diákok vállára, barátságok szövődnek meg szerelmek, miközben igyekeznek a felszínen maradni a kamaszkor háborgó tengerén.

Egészen húszéves koromig csak regényben bírtam gondolkozni. De ugye, azzal nehéz érvényesülni, főleg az elején. Több kéziratom készen állt, de a kiadók nyilván elhajtottak kezdőként, meg természetesen volt és ma is van még hová fejlődnöm.

Aztán egyszer az egyik barátnőm küldött egy pályázatot, ahová novellákat vártak, éppen nyári szünet volt az egyetemen, így nekiültem és két-három nap alatt megszületett a Bukott angyal, az első próbálkozásom mind a novellák, mint az irodalmi pályázatok területén.

Pár héttel később meg is jelent egy antológiában a Holnap Magazinnál, és utána még jópár írásom is. Rákattantam a pályázatokra. Vágytam a visszajelzést, a kritikát, az eredményeket, hogy lássam, van-e értelme komolyabban foglalkozni az írással.

A mutáns halak sem vittek magukkal akváriumot, mikor meghódították a Nők keresnek forró szex ketchikan.

A regényeim közül A táltosok öröksége az első olyan írásom, amiben több karaktert és idősíkot mozgatok egyszerre, és történelmi, illetve fantasy elemeket is beleszőttem. Borzasztóan sok tervezést és időt igényelt, hogy megszülessen, ennek ellenére hamar megírtam, szinte minden időmet nekiszentelhettem, mert élveztem írni, kihívás volt, viszont a javítgatás a mai napig is tart.

Még mindig nem érzem késznek, viszont büszke vagyok rá, mert hatalmas áttörés volt számomra, hogy hozzá mertem nyúlni egy ennyire komplikált történethez. A novelláim közül a Segítség áll most a legközelebb hozzám, amelyet a korábbi munkahelyemen írtam még, ahol sok-sok hátrányos helyzetű és magatartászavaros gyerekkel dolgoztam együtt.

Belőlük merítettem, az ott töltött tíz hónapom eszenciája. Az eredmények szempontjából a legnagyobb büszkeségem az, hogy novella közül az Egymásért harmadik lett a es Erénynek Erejével pályázaton, amelyet az Új Akropolisz szervezett.

Meg persze a Titkok, ami itt, a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház Varázslatos pályázatán lett második!

Kibaszott lányok Londonban

Félévvel ezelőttig úgy éreztem, hogy öt-hat éve állóvízben veszteglek. Pályázgattam, írogattam, kaptam hideget és meleget, viszont antológiáknál tovább nem jutottam. Gondolni nem mertem, de reménykedtem benne, hogy egyszer majd újjászülethetnek a regényeim nyomtatott formában is.

Sok mindent. De két fő csapásvonalon mozgok: a Diabolika regényemen amelynek az előtörténete a Kalandok és Kalandozók második kötetében meg is jelentés a Dévald novellasorozaton.

Mind s kettő dark vagy urban fantasy zsánerhez áll a legközelebb. Remélem, ha nem is mind a kettőt, de legalább az egyiket decemberig befejezem.

Ezeken kivül olykor becsúszik egy-egy novella is, ha látok valami izgi pályázatot.

Meg a régebbi regényeimet javítgatom, amiket folyamatosan jelentetek meg a Colorcom Kiadó színei alatt.

Nem unatkozom, annyi biztos. Negyedszázada különböző munkakörökben és területeken, de vasúti szállítással kapcsolatos feladatokat végzek. Az írói mivoltom tekintetében nehéz röviden válaszolni erre a kérdésre. Ami a lényeg, elég régen foglalkozom már írással, az első országos megjelenésem már ben megtörtént egy színes magazinban leközölt novellámmal.

Azóta két könyvem és nagyon sok novellám jelent meg, és bizony jellemzően olyan témákról, amikre bátran aggathatjuk a misztikus vagy a paranormális jelzőt. Az utóbbi években már tudatosan törekszem arra, hogy a magyar olvasók igényeit kiszolgálva már-már hiánypótló jelleggel transzcendens thrillereket írjak.

A könyvesboltok polcain fájdalmasan kevés ilyen témájú könyv sorakozik, magyar szerzőktől meg pláne. Remélem most, hogy kikötöttem egy nagyratörő terveket szövögető kiadónál, lehetőségem lesz a tervem megvalósítására, méghozzá hosszú távon.

Félévvel ezelőttig úgy éreztem, hogy öt-hat éve állóvízben Nők keresnek forró szex ketchikan.

A kudarcok természetesen nem szegték kedvemet, mert mesélni akartam és kerestem, kutattam a módját, hogy ehhez közönségem is legyen. Szerencsére az évek során mindig megtaláltam az utat, így vagy úgy, kisebb-nagyobb olvasótáborom mindig volt. Az írói létezés elég speciális, néha valóban a szakadék alján van, máskor meg fenn a hegycsúcson.

Volt időm megszokni és meg is szeretni ezt. Ráadásul a korai évek magányos farkas életmódja, munkamódszere után az utóbbi időben hála istennek egyre több írókollégával hozott össze az élet és nagyszerű barátokra tettem szert. Lehet, hogy az írók mind flúgosak, de a legtöbbjük nagyon is szeretnivaló figura.

Koontz nevét. Utóbbi a misztikus thriller emblematikus figurája, talán ő volt a legnagyobb hatással rám. Több jó szemű olvasóm jelezte, hogy regényeimen egyértelműen érződik az ő hatása.

Első regényed, milyen rá visszagondolni az eltelt néhány év távlatából? Nagy örömömre új olvasóim felfedezték a korai munkáimat, így nem győzöm boldogan konstatálni a facebookon, hogy újabb és újabb új olvasóm szerezte be valamelyik antikváriumból.

A blog fiatalabb olvasói talán már nem is tudják, mekkora különbség van egy számítógép szövegszerkesztője és egy régi mechanikus írógép között.

Nos, én ez utóbbi elszánt püfölésével hoztam létre a kéziratot még ben, amely két év múlva jelent meg könyv formájában. A szöveg még kissé nyers, ami nem csoda, hiszen még igen fiatal voltam, de a sztori elgondolkodtató és mindent elsodró lendületű, egyenesen filmre kívánkozik.

Még ban, az akkor még nagyon is létező, népszerű borsodi bulvárhetilap, az Új Hírnök kért fel rövid, csattanós novellák megírására. Sem a főszerkesztő, sem én nem gondoltuk, hogy ez egy nagyjából hat éves együttműködés lesz, amelynek keretében minden héten egy új novellát kellett szállítanom.

Az egykori szocialista gazdasági szlogen itt is érvényesült, legalábbis remélem, és a mennyiség átcsapott minőségbe. Ha a sorozat minden darabja nem is, sok közülük nagyon a szívemhez nőtt.

Nagyon hasonló felkérés talált meg a méltán népszerű Hihetetlen! Magazintól a kétezres évek elején. Első könyvem kiadója a mai napig sikeresen működteti a paranormális jelenségekkel is foglalkozó nagypéldányszámú országos magazint. Néhány évig nekem is lehetőségem volt nekik dolgozni, és hasonló történeteket írtam, mint az előbb említett sorozat darabjai.

Második könyved ben jelent meg. Mennyiben lett más, mint az első? A hosszú évek intenzív novellázása megtette a hatását. A tempó talán valamivel lassabb, viszont a filozófiai mélység, ha lehet rá ilyen kifejezést használni, sokkal mélyebb. Nem én nyúltam először az elcserélt lelkek témájához, nagyon sok film és könyv foglalkozott vele korábban, ám én a kalandok, az akciók és a szórakoztatás mellett igyekeztem együttgondolkodásra hívni olvasóimat.

A test, szellem és lélek egysége adja a keretet az izgalmas történetnek. Mivel lehet azonosítani bennünket, testünk vagy a lelkünk tudatunk tesz-e bennünket azzá, amik vagyunk? Már előrendelhető a legújabb regényed, ami a Mogul Kiadónál jelenik meg.

Mesélj róla! A legjobb regényem. Nem csak, azért mert a legújabb és a legtöbb tapasztalat birtokában írtam. Olvasói és szerkesztői vélemények alapján ezt tulajdonképpen éveken át csiszoltam a végleges formájára. Ezúttal is olyan témát jártam körül, amely az emberek többségét érinti.

Transzcendens thriller ez is, tehát úgymond az alkonyzónába kell lépnünk, hogy megértsük, mi miért történik körülöttünk a világban. A többszörösen is hátrányos helyzetű pozitív főhős például szinte állandó jelleggel megéli a deja vu -érzést, amelyet az emberek százaléka az élete során legalább egyszer átél.

Erre a jelenségre a tudomány még nem tudott egyértelmű magyarázatot adni. Nem mondom, hogy én tudom a tuti megoldást, de nagyon is valószínű elméletet fabrikáltam, amely köré sikerült egy olyan feszültséggel teli, nagyon gyors tempójú sztorit építeni, ahol más paranormális jelenségek, és azoknak a lehetséges magyarázatai is megjelennek.

Ráadásul még csak főiskolás voltam és szinte ölembe hullott a lehetőség. Mondhatni jókor voltam jó helyen, vagyis jókor küldtem be jó anyagot az egykori Vénusz Magazinba. Erről az es történetről meséltem az interjú elején. Így aztán ehhez rövid út vezetett, mint ahogy az első könyvig is, amelynek könyves-standokon történő megpillantása annak idején euforikus boldogságot váltott ki belőlem.

A sors úgy akarta, hogy a gyors sikerek után egy hosszabb utat járjak be az új könyvekig. Sokat tanultam és sokat fejlődtem az évek alatt, és most is, mint régen, rettentő izgatottsággal várom az október végi megjelenést. Nagyon szurkolok, hogy az olvasók szeressék ezt a könyvet.

Egyelőre úgy fest, kíváncsiak rá, mert elég nagy érdeklődés mutatkozik iránta már most is. Vannak kedvencek a novelláim között, egyikük éppen A leselkedőami nagy örömömre a Kalandok és kalandozók második könyvében is ott lehetett, azonban mindig is regényírónak tartottam magam, így mindhárom megjelent vagy éppen megjelenésre váró regényem különös helyet foglal el a szívemben.

Büszke vagyok arra, hogy sikerült a bennem születő ötletekből olyan komplex történeteket felépíteni, amelyek szórakoztatják az olvasókat, örömet okoznak nekik. A megfelelő kiadó megtalálása ugyan lassabban ment a tervezettnél, de aki benne van ebben a világban, az tudja, hogy megírni egy regényt sokkal könnyebb, mint kiadót találni hozzá.

Itt most kicsit hosszabb távra tervezhetek, és pontosan ez az, amit szerettem volna elérni.

Vannak elképzeléseim, hogyan kellene átdolgozni, hogy az önmagammal szemben támasztott mostani elvárásoknak megfeleljen. Szóval ben szeretném megjelentetni a Rossz hold című regényemet és természetesen a világ minden kincséért sem hagynám ki, hogy a Kalandok és kalandozók harmadik könyvében ott legyek egy novellámmal.

Brekking Nyúsz: — Magyar H. Wilson — Robokalipszis. Amikor már a harmadik testes, görögdinnye keblű asszony gyalogolt át a lábán, Zeusz kezdte úgy érezni, nem ér annyit a házsártos neje bűnbocsánata, hogy ő még egyszer az athéni piacra bedugja az orrát.

Idegesítette az a sok hangoskodó halandó: az árusokkal harsányan alkudozó szolgálók, a tavernákon a vendégeket kiszolgáló karcos hangú kocsmárosnék és a zengőtorkú zenészek. A pergő athéni dialektus hangjai betöltötték az egész agorát.

Az emberek egyre csak tülekedtek, hogy közelebb kerüljenek a friss áruhoz.

Zeuszt például oldalba könyökölte egy kecskeképű uraság, ahogy a nyárszagú fűszereket kóstálta, és a sült húsos pultnál valaki rá fröccsentette az olajat. Ennyi szenvedést elviselni csak azért, mert elment egy hosszú munkahétvégére az egyik nimfával.

Talán pont szegény Io volt az, aki most bánatos fehér tehénként járja a világot vagy Callisto, akiből halálos ölelésű medveasszony lett. Zeusz elrévedezve csóválta meg ezüstösbe vont fejét, a csuda tudja számon tartani azt a sok nőt. Lehet már abba kéne hagynia… elvégre nem mai legény már, a nőkkel meg csak a baj van.

Féltékenység, hisztéria meg az a rengeteg ajándék! Az embernek, sőt az istennek még a tógája is rámegy! Ajándék, hogy megfogdoshassa őket, ajándék, hogy maradjanak egy kicsit nyugton, ajándék, hogy ne nyaggassák! Pedig örülhetnének, hogy maga a főisten részesíti őket kegyeiben!

Hiszen mindenki csak jól járt… ott van például Léda a gyönyörű lányával, Danaéra meg aranyeső hullott, de nem értékelnek ezek semmit se! Megszaporázta a lépteit, hogy minél gyorsabban kijusson ebből a kakofóniából és káoszból. Zeusz a szakállát vakargatva próbált visszaemlékezni, mit mondott az orákulum, mikor lesz a nyílt házasság társadalmilag elfogadott gyakorlat.

Túl soká, túl soká. Miért is nem pár országgal arrébb ütött tanyát? A török szultánnak háreme van, senki nem macerálja, ha minden este más nővel hál! Sőt még örvendeznek is, ha az este rájuk esik a választás! Örül Héra annak, hogy az Olümposz trónján pihentetheti megereszkedett hátsóját?

Örül a fenét.

A keskeny, fiús csípőjű lány, akinek olyan bávatag tekintete van, mint egy halottfáradt kurvának, a rejtélyes körülmények közt eltűnt Eva Braun helyét foglalta Nők keresnek forró szex ketchikan a Führer mellett.

Régen bezzeg milyen mosolygós menyecske volt… és a domborulatai! Kemények és zamatosak, mint a napcsókolta olajbogyó! Azok voltak ám a szép idők! Akkor nem is hajtott más nők után… annyira. Mindegy, ami elmúlt, elmúlt. Kicsit megpofozgatta magát, hogy visszarázódjon bevetési üzemmódba.

Leporolta a tógáját, és kihúzta magát. Na, ezt meg is bánta, mert a háta már napok óta rakoncátlankodott.

Pontosan azóta, amióta Héra kirúgta az ergonomikus hitvesi ágyból, és azóta kénytelen volt a jacuzziban álomra hajtani a fejét. Mindegy, majd most vesz neki valami csecsebecsét vagy kenceficét, aztán el van intézve a dolog, újra a puha ágyikójában fog szenderegni.

De hiába szagolgatta az egyiptomi import illóolajakat vagy nézegette a bronz fülönfüggőket, valahogy egyiket sem érezte elegendőnek arra, hogy visszavásárolja a hitvesi ágy kényelmét. Héliosz tűzszekere már erősen a horizont felé tartott, de Zeusz még mindig üres kézzel járta a bazár bizarrul tekergőző sorait.

Egyszer csak betévedt egy szűk utcácskába, ahol egy takaros ház előtt mindenféle szárnyasok kapirgáltak.

A kapun pedig ott trónolt a hiúság megtestesítője, és Héra kedvenc egzotikus háziállata, egy páva. Hirtelen elöntötte a megkönnyebbülés, fütyörészve kopogtatott az ajtón.

Bentről cserzett bőr és sülő dolmades illata szűrődött ki. Zeusz minden múló másodperccel egyre jobban meggyőzte magát, hogy jó helyen jár. Az ajtót egy apró termetű, kopasz férfi nyitotta ki, aki rögtön mélyen hajbókolni kezdett, pedig egyszerű halandóként nem is tudhatta, milyen illusztris vendéget köszönt is valójában.

Megmondanád, milyen portékát kínáltok itt? Nem illik a vásárlókat a küszöbön várakoztatni! Árulunk itt sarukat, csizmákat, mi szem s lábnak ingere — sietett Prádosz az új vendég üdvözlésére. Parancsol esetleg egy kis dolmadest? Netalán egy korty finom óbort? Zeusz szélesen elmosolyodott.

Na, ezt nevezik vendéglátásnak meg jó ügyfélszolgálatnak. Megkóstolta a felé kínált töltött szőlőleveleket, leöblítette egy pohár borral, és belekezdett mondókájába.

Na meg az ágyába. Mikor újra előbukkant, arcán diadalittas mosoly ült, karján két pár papucs pihent. Egy pár a kedves férjnek, egy pár a bájos feleségnek, most éppen egyet fizet, kettőt kap akcióban. A férfi papucs elegáns mégis kényelmes, méltó lábbelije a ház urának, míg a női pár kecses, finoman díszített és igazán csábos.

Zeusz félrebillentett fejjel nézegette a portékát. Tetszetős daraboknak tűntek, kivált a Hérának szánt pár. Valóban nagyon csábos volt, és Zeuszt egyébként is mindig megbizsergették a csinos cipőt hordó nők. Volt valami különösen izgató egy szép keretbe foglalt lábfejben.

A papucs valóban nagyon kényelmes volt, szinte isteni, úgy belesüppedt, mint a házassága egyforma hétköznapjaiba. Ekkor a hátsó szobából lassú tapsolás hallatszott, majd az ajtóban megjelent egy elegáns pávakék ruhát viselő nő. Haja barna csigákban hullott a vállára, és összességében egy jól karbantartott negyvenes benyomását keltette.

Zeusz szemébe kiült a rémület, és húsos ajkára fagyott a szó. Az asszony megint kibabrált vele.

Tibeti hűség-papucs — magyarázta Héra, ahogy egyre közelebb lépdelt. Zeusz arcán a félelmet lassan felváltotta a csodálat és a rajongó szerelem.

Héra belebújt a saját lábbelijébe, megragadta a bágyatagon pislogó Zeuszt, és magával ragadta az Olümposzra, miközben arany dénárok esőjét zúdította Prádosz műhelyébe. Ezzel véget értek Zeusz legendás kalandjai, és Héra egy szerető férjet kapott, aki minden reggel az ágyba vitte neki a kávét.

A szíve mélyén Zeusz megkönnyebbült, egy idő után még egy istenségnek is sok energiába kerül fenntartani a nagy nőcsábász látszatát. És hogy mi lett Héra hű alattvalójával, Prádosszal? Utódai még mindig virágzó üzletet vezetnek, és nők ezrei tipegnek az általuk fémjelzett lábbelikben.

Pontosan tudom, amennyiben lelassítanék, maga megpróbálná elkapni a torkomat. Fuldoklás közben pedig nem tudok beszélni, azaz feltételezhetően magát valójában nem is a pontos idő érdekli.

Mellesleg szeretném tájékoztatni, hogy amennyiben tíz centivel közelebb jön a faromhoz, orrba fogom rúgni. Amúgy, ha jobbra tekint, láthatja, amint az antilop urak épp legelésznek. Nekik is van órájuk. Kérdezze meg őket, ha tényleg annyira kíváncsi.

Egyébként miért nem elég magának annyi, hogy kora délután van, ami mind üldözésre, mind menekülésre a legalkalmatlanabb napszak. Meleg van, száll a por, allergének, ilyesmi. Mindenesetre jót beszélgettünk és köszönöm a tippet az antilopokkal kapcsolatban. Egyébként miért olyan fontos az magának?

Ne haragudjon, most nem áll módomban továbbkergetni önt. Amúgy hol van az órája? Egy hete sincs, hogy mindenki újat kapott a parkban. Azóta teljes időzavarban vagyok. Ez elég komoly figyelmetlenség volt. Máskor jobban vigyázzon, tudja, milyen ritkán küld manapság segélycsomagot a Rolex.

Igazság szerint megvan még a Breitlingem tavalyról, de részben nem megy a bozót színéhez, részben pedig mindössze öt centiméterig vérálló, ami nekem sajnos kevés.

Arról nem is beszélve, hogy a formavilága is meglehetősen kínos. Nagyon érződik rajta a tavalyi jelleg. Annyira elavultnak tűnik, hogy magam sem viselném szívesen.

Ezt mondtam én is a feleségemnek, de láttam rajta, hogy nem érti, miről beszélek. Inkább sose tudjam többet a pontos időt, minthogy kinevettessem magam azzal az vacakkal.

Mindenesetre annak örülök, hogy ennyire egyezik az ízlésünk. Igazán sajnálom a nagymamáját, minden bizonnyal tőle örökölte a világlátását. Finom asszony volt. Nem véletlenül nem menekült ön elől sem. Ez az első regénye. Avon gyanította, hogy a finom vonású szép apród, Léon valójában Léonie, és nem más, mint az elvetemült Saint-Vire gróf törvényes leánya, akit a gróf fiú örökös iránti mindenre elszánt aljas vágya fosztott meg örökségétől.

A herceg terve egyszerű volt: Léonie-t ellensége előtt parádéztatni, ártatlan gyámoltjával visszaköveteltetni születési jogait, és ezzel tönkretenni valódi apját. Ám a herceg nem számított arra, hogy Léonie bámulatos átalakulása milyen gyengéd érzelmeket támaszt benne… és már beindította a veszélyes ármány gépezetét… Georgette Heyer ben született, Közel hatvan romantikus regényt és detektívtörténetet írt.

Regényeinek szellemességéért és humoráért ünnepelték, történelmi hitelességéről volt híres. Azt tartják róla, hogy ő alapította meg a ma ismert Számos író tekinti ihletőjének műveit… és olvasók milliói gyűjtik könyveinek példányait.

Aki már olvasott, fedezze fel újra Heyer varázsát. Hiszen a klasszikusok soha nem avulnak el, csak egyre jobbak lesznek.

Ezért Mary hidegfejjel eltervezte, hogyan védheti meg húgát úgy, hogy becsapja Vidalt. De arra nyilván nem számíthatott, hogy a feldühödött nemes úr őt szökteti meg! Vidal vonakodva, de felismeri felelősségét, és miután rájön, milyen komolyan őrzi erényét Mary, házasságot ajánl a hölgynek.

Ám hiába a gondosan kigondolt házassági terv. Vidal sosem gondolta volna, hogy egy nő elutasítja. A megrökönyödött, elbűvölt és zavaróan kísértésbe került Vidal megesküszik, hogy Mary a felesége lesz.

Jóképű, izmos, és csak egy kicsit veszélyes, a félkomancs Chase Wolf hozzá van szokva ahhoz, hogy megkapja, amit akar. Így amikor meglátja Franny-t — a gyönyörű, aranyszőke hajú angyalt mélyzöld szemekkel, kifinomult adottságokkal és a legédesebb mosollyal — elhatározza, hogy az övé lesz.

A sokkoló igazság Chase-t fejbe vágja… Hosszú idővel ezelőtt, a körülmények kényszerítették arra Franny-t, hogy ezt a borzalmas választást tegye meg annak érdekében, hogy gondoskodni tudjon azokról, akik számára a legkedvesebbek.

Ezért kénytelen egy titkos kettős életet élni — megbecsülve az egyik világban, a másikban elkerülve — mindig rettegve a lelepleződéstől, állandó szégyenben. De Chase szerelme Franny iránt töretlen, türelmes és nem ismer akadályt. Olyan életet ajánl neki, ami után vágyódik, de úgy hiszi, nem érdemli meg.

Franny megpróbál ellenállni Chase-nek, de a férfit nem érdeklik az okok, és nem tágít addig, míg védőgátjai át nem szakadnak, míg szíve be nem gyógyul, és szerelmük nem győzedelmeskedik. Amanda Collier és Dawson Cole tizenévesen szeretnek egymásba mélyen és visszavonhatatlanul.

A kettejük közötti kötelék széttéphetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a családi hátterük végzetesen különbözik egymástól, és a szüleik sem nézik jó szemmel a kapcsolatukat. A főiskola előtti utolsó nyáron azonban előre nem látott, tragikus események szakítják el őket egymástól, és terelik teljesen más irányba az életüket.

Huszonöt évvel később Amanda és Dawson visszatér szülővárosukba annak az embernek a temetésére, aki fiatal korukban egyedüliként támogatta a szerelmüket, és menedéket nyújtott nekik.

Egyikük sem azt az életet élte, amelyet elképzelt magának, és egyikük sem tudta elfelejteni azt a szenvedélyes első szerelmet, amely örökre megváltoztatta a sorsukat. Miközben Amanda és Dawson teljesítik öreg barátjuk végakaratát, minden, amit eddig biztosnak hittek, kétségessé válik, arra kényszerítve őket, hogy szembenézzenek fájdalmas emlékeikkel, újragondolják a döntéseiket, és az együtt töltött varázslatos hétvége után feltegyék a kérdést: újraírhatja-e a szerelem a múltat?

Nicholas Sparks Menedék, Szerencsecsillag legújabb regénye az életre szóló szerelem szépségéről és fájdalmáról szól. Simon Malmainnek, Falconer grófjának az a feladata, hogy az Őrzők törvényét betartassa. Ép Lord Drayton várába igyekszik, hogy megbüntesse, amiért az emberiség ellen használta varázserejét.

A küldetés azonban nem várt eredménnyel zárult: a férfi üldözőből üldözötté válik. Simon a kezdetben őrültnek tűnő Meg segítségével szökik meg a várból.

A lány is egyike Lord Drayton áldozatainak, aki több éven át Meg rendkívüli varázserejét használta alantas céljai megvalósításához. Miután az ifjú hölgy megszabadul az elméjét eltorzító varázslattól, egyetlen vágya, hogy elégtételt vehessen a rajta esett sérelmekért.

Simon és Meg immáron együttes erővel veszi fel a harcot a lorddal szemben. A kettejük között kialakult mágikus kötés nemcsak az erejüket, hanem a köztük vibráló szenvedélyt is megsokszorozza.

Végzetük azonban nem teljesedhet be mindaddig, amíg le nem győzik Lord Draytont, aki ördögi tervet eszelt ki, hogy megszerezze a Nagy-Britannia feletti uralmat….

György korabeli Londonba, a mágia és a szenvedély titokzatos világába kalauzolja az olvasót. Vincent Ruiz, a Scotland Yard visszavonult felügyelője egy bárban megvéd egy törékeny fiatal lányt vehemens barátja ökölcsapásaitól.

Nők keresnek forró szex ketchikan az elmúlt perceken.

A kétségbeesett nőt magához menekíti. Másnap reggel viszont arra ébred, hogy összefolynak az este eseményei, ráadásul kirabolták. Egy halvány nyomot talál, amelyet követve a vehemens barát kegyetlenül megkínzott holttestére bukkan, összeakad egy veszélyes bérgyilkossal és néhány titkos ügynök is üldözőbe veszi.

Ruiz már saját családját is veszélybe sodorhatja az ügy felgöngyölítésével, amikor útja keresztezi Luca Terracini Pulitzer-díjas újságíróét, aki sorozatos bagdadi bankrablások eltűnt több százmilliói után nyomoz.

A szálak Londonba vezetnek… Ettől kezdve együtt kutakodnak, és minden jel arra mutat, hogy az angol és az amerikai titkosszolgálatok is belekeveredtek az ügybe, az egykori nyomozó és az újságíró versenyt fut az idővel, no meg velük is.

Michael Robotham Éjjeli kompjárat, Igazi fájdalom lebilincselően izgalmas és fordulatos regénye a nagyhatalmi játszmák, a terrorizmus és a pénz szövevényes, rejtélyes világába vezeti az olvasót. Az irigység és babonáktól való félelem Elizabeth Winthropot és családját messzire űzik Watertownból, távolra nagybátyja, John Winthrop kormányzó védelmétől.

Rokonuk, Toby hajóján kelnek útra a még meghódítatlan területek felé, hogy új otthonra leljenek az üldöztetés elől menekülve. A korábban áttelepült régi barát, Daniel Patrick és családja mellett azonban az őslakos indiánok törzsei is várják az újonnan letelepedőket.

Hiába Elizabeth barátságos természete és indián szolgálóleányuk, Telaka békítő személye, a nyugodt egymás mellett élés itt is megvalósíthatatlannak látszik.

Az angol és a holland kolóniák diplomáciai villongásai az ott élő telepeseken csapódnak le, és Elizabetht jogos szabágvágya és függetlenségi törekvései ismét bajba sodorják.

Az asszony találkozása a rég látott fiatalemberrel, Will Halettel mindenestül felforgatja kettőjük életét, s míg egyik oldalról kibontakozó szerelmük, másik oldalról férje rejtélyes, félelmet keltő leépülése válasz elé állítja Elizabetht: vagy a magány száműzöttségét választja, vagy új társával vág bele az otthonteremtésbe.

A regény lebilincselően izgalmas folytatása Elizabeth és Will végsőkig elszánt küzdelmét beszéli el a boldogságért, amelyet folytonos újrakezdésben a hatalmi játszmák, a vallási bigottság és a korabeli törvények kíméletlenségének árjával szemben kell megvívniuk.

Harvey Rodriguez, a többszörösen kitüntetett amerikai veterán tengerészgyalogos csalódottan kivonult a társadalomból: a hobók magányos, de szabad életét éli, miután egy tizenéves lány megrágalmazta zaklatással. Amikor egy reggelen azonban a sátra közelében rátalál egy elkábított fiúra, akit volt medikusként szerzett tapasztalatainak köszönhetően sikerül visszahoznia az életbe, olyan események sodrába kerül, amelyek ellen eleinte kézzel-lábbal tiltakozik.

Abban a meggyőződésben, hogy ezzel jó ügyet szolgál, csatlakozik Jonathan Grave, a túszmentés specialistája kis csapatához, hogy megtaláljon és hazahozzon egy Kolumbiába menekített s ott egy kokaintelepen rabszolgasorban tartott gyermeket, s eközben felgöngyölítsen egy szövevényes bűnügyet, amelynek szálai egyenesen a világpolitikai események egyik fő irányítójához vezetnek.

Nero halála után a Római Birodalom a káosz felé halad.

Politikusok és hadvezérek próbálják magukhoz ragadni a császári hatalmat: ki ármánnyal, ki erőszakkal igyekszik megkaparintani a bíborpalástot. E vészterhes időszak, a négy császár éve, mindent megváltoztat — különösen két testvér életét. Az elegáns és ambiciózus Cornelia a tökéletes római feleség megtestesítője.

Minden erejével és befolyásával segíti a férjét, hogy egy nap ő lehessen a császár. Húga, Marcella visszahúzódóbb, inkább megfigyeli a történelmet, nem alakítja. Ám amikor egy véres hatalomátvétel romba dönti addigi életük, a két nővérnek minden ügyességére szüksége lesz, ha túl akarja élni a cselszövésekkel és hatalmi játszmákkal átszőtt római mindennapokat.

Miközben Cornelia megpróbálja újra felépíteni darabokra hullott életét, Marcella rájön, hogyan tudja befolyásolni Róma legnagyobb hatalommal rendelkező férfijait. A végén viszont csak egy császár lehet… és egy császárné. Kate Quinn A császár szeretője legújabb regényében megelevenedik az ókori római császárság egyik legvéresebb éve, és kiderül, hogy egy férfiak uralta világban beteljesítheti-e az álmait és megtalálhatja-e a boldogságot egy nő.

Lady Helen Barstairs egy előkelő angol grófi család egyetlen leánya.

Szigorú neveltetésben részesült, majd fiatalon megismerkedett későbbi férjével, akiről mindenki úgy gondolta, hogy nagyszerű parti egy eladósorban lévő lány számára.

Nők keresnek forró szex ketchikan van rád a fosósok seregében!

Az első világháború miatt azonban nem nyílik lehetőségük arra, hogy jobban megismerjék egymást: az ifjú férj hamarosan a franciaországi frontra utazik. Lady Helen nem tudja, mi az igaz szerelem, így felkészületlenül éri, amikor találkozik a környéken állomásozó Oliver Donovannel.

A fiatal lány hamarosan teherbe esik a férfitól, míg szerelme erről mit sem tudva visszaindul a frontra.

Helen a gyermekét titokban szüli meg, és nem elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon a szüleivel, akik örökbe adják a Laura névre keresztelt kislányt. A történet több mint húsz év elteltével folytatódik, immáron a második világháború idején. Laura fiatal gyönyörű ápolónő, akire a sors csapások sorozatát méri: egyszer csak egyes-egyedül találja magát a világháború kellős közepén, áldott állapotban.

Úgy tűnik, a múlt megismétli önmagát; Laura arra kényszerül, hogy elhagyja Londont, és anyjához költözzön, akit nem is ismer. Mary Nichols háborús szerelmi regénye két ember egymásra találásának, anya és lánya zaklatott kapcsolatának megindítóan szép története, melynek a háború sújtotta Anglia szolgál érdekes hátteréül.

Alyss van Doorne anyagi szempontból függetlenedni kíván mihaszna, adósságokat halmozó férjétől, és vissza akarja szerezni a hozománya felett való rendelkezési jogot. Bár városszerte köztiszteletnek örvend, férje, még elutazása előtt, bosszúból eladja az udvarházukhoz tartozó szőlőt, amely fiuk halála után az egyetlen boldogságot jelentette az asszonynak.

Ráadásul Alyss helyzetét súlyosbítja, hogy elrabolnak a házából egy gondjaira bízott gyermeket s vele együtt hozományának legértékesebb és legszebb darabját, menyasszonyi koronáját.

Még ban, az akkor még nagyon Nők keresnek forró szex ketchikan létező, népszerű borsodi bulvárhetilap, az Új Hírnök kért fel rövid, csattanós novellák megírására.

Megindul a hajsza a gonosztevők után. A nyomozásban testvére mellett a gáláns és titokzatos John of Lynne siet az asszony segítségére, aki az események során nemcsak a bűntettről, de saját titkairól is kénytelen lerántani a leplet. Mindeközben Alyss testvére, Mariann az éj leple alatt a város hóhérjának segédkezik különös útjain, hátborzongató kalandokba keveredve.

Megkerül-e a gyermek és a korona? Ki állhat a gaztettek hátterében? Beteljesül-e végre az Alyss és John között vibráló elfojtott szenvedély?

Ezekre a kérdésekre ad választ Andrea Schacht A kölni rejtély folytatásában. Az izgalmas detektívtörténet hátterét ezúttal is a történeti hűséggel megrajzolt középkori Köln szolgáltatja, nyüzsgő piacával, zsúfolt kikötőjével, sötét és szűk sikátoraival, ahol egyaránt megfordulnak kalózok, örömlányok, kereskedők, jogászok és apácák.

Marietta Greentree szépsége és fiatalsága ellenére úgy érzi, zsákutcába jutott az élete, mert jó hírén folt esett: elcsábította, majd elhagyta egy fiatalember.

A lány így nem lát más kiutat, mint hogy anyja, a híres kurtizán nyomdokaiba lépjen.

A sors azonban keresztülhúzza a számításait Lord Roseby, azaz Max Valland személyében. Marietta és Max kapcsolata meglehetősen szerencsétlenül indul, és a mogorva lord viselkedése nem sok jót ígér a jövőre nézve. Ráadásul Marietta édesanyja egyetértésével úgy dönt: Maxet fogja használni tanítómesternek kurtizánná válásához.

Csakhogy ekkor még egyikőjük sem sejti, hogy a szívük szava minden tervet felülír, és kapcsolatuk egészen másként alakul, mint ahogy azt előre elgondolták… Miközben lassan fény derül a múlt és a jelen titkaira, Marietta apránként megismeri a testi örömök elképesztően sokszínű tárházát, és olyan gyönyörteljes élvezetekben lesz része, hogy mindenestül újra kell gondolnia korábbi terveit.

Sara Bennett A csábítás fortélyai regénye szórakoztató, izgalmas és bizsergetően erotikus románc, amely most sem okoz csalódást az olvasóknak.

Egy tavaszi délutánon harminc tengeri mérfölddel az amerikai partoktól egy fiatal pár álldogál a klinikává átalakított óceánjáró helikopter-leszállóhelyén, és aggodalmas arccal kapaszkodnak a hajókorlátba.

Mindketten tisztában vannak vele, hogy most már túl késő; nem gondolhatják meg magukat. Vajon helyesen cselekszenek? Mindkettejük szívét a félelem mardossa, amikor az előttük álló beavatkozásra gondolnak.

John és Naomi leírhatatlan fájdalmat élt át, miután elvesztették négyéves kisfiukat egy ritka genetikai betegségben. Újabb gyermeket szeretnének, de attól félnek, ő is örökölné a hibás gént.

Leo Dettore, a világ vezető génsebésze azonban megígéri nekik, hogy minden kórtól megóvja a születendő babát. Nekik csak annyit kell tenniük, hogy megbíznak az orvosban és cseppet sem hagyományos módszereiben… Peter James Ádáz küzdelem, A halott szorítása regényei méltán hozták meg számára a világhírt: könyveit immár harmincöt nyelvre lefordították, az idegfeszítő történetek nemsokára a filmvásznon is megelevenednek.

A szerző új könyvével az orvostudomány területére kalandozik, a tőle megszokott elképesztő izgalmakkal ragadva meg az olvasó figyelmét.

Hogyan fér meg egymással a hitleri Németország, a második világháborús Kína és Tibet, valamint napjaink Amerikája és Svájca? William Dietrich legújabb könyvében a Harmadik Birodalom rettentő világába csöppenünk.

Himmler arra utasítja Kurt Raedert, a kiváló természettudóst, hogy menjen el Tibetbe, és kutassa föl az ősi árja gyökereket, nem mellesleg azt a hatalmas erőt, amelyről Shambala legendája beszél. Ám az amerikai hadvezetés sem tétlenkedik: a CIA elődje, az OSS azzal bízza meg a híres-hírhedt kalandort, felfedezőt, Benjamin Hoodot, hogy fusson versenyt a német expedícióval, tudja meg, mi után kutakodnak a nácik Tibetben, és hárítsa el a világméretű veszélyt.

A regény egyik fő szála kettejük vesszőfutása, számos gyilkos fordulattal, és az elmaradhatatlan segítőkkel: életüket áldozó, szerelmes asszonyokkal, női pilótákkal és szerzetesnőkkel. Az as Európa és Amerika? Hiszen mindez ma már történelem. De akkor hogyan kerül a történetbe napjaink kvantumfizikája, a genfi részecskegyorsító, és a mit sem sejtő tipikus amerikai szingli, Rominy Pickett?

Talán a mindent elsöprő szerelem köti a múlthoz? Vagy a kincsvadászat?

Netán a hatalom utáni vágy? Ha az olvasó már ismeri a Dietrich-kalandregények Hadrianus fala, Napóleon piramisai, A rosette-i kő, A dakotakód, A berber kalózok világát, tudja, hogy a szerző valós, ám tisztázatlan történelmi tényeket fűz össze és egészít ki szertelen fantáziájával.

Az eredmény pedig egy sodró lendületű, sok bájjal, humorral és érzelemmel fűszerezett, szórakoztató olvasmány. A nő — Kendall Moore, a bátorlelkű, büszke déli szépség az életét is hajlandó kockára tenni szabágáért… A férfi — Brent McClain, a déliek ügynöke, a Jenni-Lynn hadihajó fedélzetén találkozik Kendallel, s a szenvedély perzselő éjszakáján szíve szerelemre lobban a lány iránt… A dicsőség — A háború és az árulás hamarosan elszakítja őket egymástól — Brent harcba indul, Kendallnek pedig menekülnie kell zsarnok férje kegyetlen bosszúja elől.

Csak a holnap ígéretének élhetnek, és a szerelemnek, mely örökké ott fog égni szívükben. Édes kísértés A leszerelt katona, Walker Buchanan olyan környékre költözik, ahol senki sem sejti, kicsoda. De amikor a csinos szomszédasszony kocsija defektet kap, nem tudja megállni, hogy ne segítsen….

Csábító nyalánkság Elissa meggyőzi magát, hogy az új szomszéd nem lehet sorozatgyilkos, mert azokat mindig kedves embereknek tartja a környezetük, Walker Buchananre azonban mindent lehet mondani, csak ezt nem….

Hab a tortán Walkert nem hagyja nyugodni, hogy még mindig nem találta meg elhunyt bajtársa barátnőjét, Elissát pedig azzal zsarolja a volt barátja, hogy elveszi tőle az ötéves kislányukat….

Nekem rendelt asszony Az egykori tengerésznek, Zack Muldoonnak okos, tapasztalt ügyvédre van szüksége, aki kihozza az öcsét, Nicket a börtönből. Eleinte bizalmatlan Rachel Stanislaskival, a hivatalból kirendelt védővel szemben, de minél jobban megismeri a temperamentumos lányt, annál biztosabb benne, hogy mellette szívesen lehorgonyozna.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az öccse is beleszeret a csinos ügyvédnőbe…. Alex meggyőzése Alex Stanislaski az utcalányokat rettegésben tartó sorozatgyilkos után nyomoz, és tévedésből lecsukja Besst üzletszerű kéjelgésért. Hamarosan kiderül, hogy a lány forgatókönyvíró, és csak azért öltözött prostituáltnak, hogy anyagot gyűjtsön a sorozat következő epizódjaihoz.

S ha már a dolgok ilyen fordulatot vettek, úgy dönt, kell neki a jóképű nyomozó, aki rendőrségi szakértőként is segítségére lehet szappanoperája megírásában. Már csak a férfit kell meggyőznie erről…. Nora Roberts regény, több mint millió eladott példány. Az írónő jól ismeri a férfiak észjárását, a férfi-női játszmákat, a féltékenységet, a szenvedélyt és az igaz szerelem hatalmát.

Műveiben éppoly könnyedén repíti el az olvasót a zord skót felföldi kastélyokba, mint a New York-i társasági elit köreibe, otthon van a romantikus krimi és a misztikum világában is. Regényei letehetetlenek! Kelet-Texas, A howbutkeri Houston Avenue-n lakik a várost alapító három család -a Toliverek, a Warwickok és a DuMont-ok- akik már több nemzedék óta rózsák formájában rendezik nézeteltéréseiket: vörös rózsát adnak egymásnak, ha bocsánatot akarnak kérni valamiért, és fehér rózsával jelzik megbocsátásukat.

Amikor a tizenhat éves Mary Toliver apja halála után megörökli a család gyapotültetvényét, Somersetet, még nem tudja, mekkora fájdalmakat kell még ezért kiállnia. Nem veszi komolyan az átkot, amelyről az apja az utolsó levelében írt. Megszállottságában csak arra tud gondolni, hogy méltó úrnője legyen Somersetnek, és ezért még azt is képes elviselni, hogy anyja és bátyja elhidegül tőle.

És ez csak az első alkalom, amikor Mary eladja a lelkét Somersetért. Amikor visszautasítja a jóképű, dúsgazdag Percy Warwick házassági ajánlatát, aki tiszta szívéből szereti és akit ő is viszontszeret, még nem sejti, hogy ezzel a döntésével több eljövendő nemzedék életét teszi tönkre.

Dátum online chat

Uganda nyugati részén, a helyi gerillavezér likvidálására kiküldött amerikai speciális osztagot lemészárolják az egyébként békés földművesek. A támadásról készült videofelvételen jól látszik, ahogy nemcsak a férfiak, hanem a nők és a gyermekek is eszelős dühvel, természetfeletti erővel és sebességgel vetik magukat a katonákra, akiket valósággal ízekre tépnek, miközben ők maguk szemlátomást sem fájdalmat, sem félelmet nem éreznek.

A Covert-One első számú emberét, Jon Smith ezredest, a hereg mikrobiológusát küldi a helyszínre, hogy derítse ki, mi rejlik az eset hátterében, és szerezzen bizonyítékot egy veszélyes, évszázadok óta szunnyadó parazita létére, amely a gazdatestbe kerülve tébolyodottságot okoz.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a parazitát már a terroristák ismerik — sőt életben tartják, és kísérleteznek vele. Ráadásul titokban az iráni titkosszolgálat vezetője is megérkezett Ugandába, hogy megszerezze ezt a biológiai fegyvert, amellyel végzetes csapást mérhet a Nyugatra.

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc.

Szó szerint. Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.

Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt.

A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna.

És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba. Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát — mert ez természetesen vitatható tett lett volna - hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik.

Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket? Georges Duroy leszerelt őrmester mindössze néhány frankkal a zsebében érkezik Párizsba.

Egykori bajtársa szerez számára állást egy helyi lapnál. Ifjú hősünknek nincs különösebb tapasztalata a tollforgatás terén, ezért eleinte barátjának felesége, Madeleine segít rajta.

Ám nem ő az egyetlen nő, akinek a rendkívül ambíciózus és nem kevésbé vonzó Georges igénybe veszi a segítségét… A férfi hamar felismeri ugyanis, hogy az érvényesülés legegyszerűbb útja Párizsban a női szalonokon — esetenként hálószobákon — keresztül vezet… Ezzel egy nem mindennapi karriertörténet veszi kezdetét, melyet a szerző csípős iróniával és érzéki megjelenítő erővel mutat be.

Sokan úgy tartják, ez Maupassant legteljesebb regénye, melyben leginkább megmutatkozik páratlan társadalom- és lélekábrázoló képessége, éles szatírája.

A regényt többször is megfilmesítették már világszerte. A legújabb filmváltozat az Alkonyat-sagával ismertté vált Robert Pattinson főszereplésével készült, és egyes jeleneteit Budapesten forgatták.

A tükörolvasás különös képességével rendelkező Virginia Dean rémálmából arra riad, hogy idegen ágyban fekszik, egy halott férfi mellett, véres késsel a kezében. Nem emlékszik rá, hogy mi történt vele és körülötte, mert a szoba tükörfalai által kibocsátott sötét energiák eltompították az érzékeit.

Reménytelennek tűnő helyzetéből Owen Sweetwater menti ki, aki családja férfi tagjaitól örökölt vadásztehetségét kamatoztatva éppen egy különösen veszélyes pszichobűnöző után nyomoz — így jut el a lányt foglyul eljő tükörszobába.

Virginia korábban csak egyszer látta a férfit, de már akkor tudta, hogy egyhamar nem fogja elfelejteni… Az előkelő Arkane Társaság úri tagjai sarlatánoknak, sőt bűnözőknek tartják a tükörolvasásból élő pszichikus tehetségeket, így Virginiát is.

Owen azonban másképp gondolja. A férfi tudja, hogy a lány tehetsége valódi, és hogy éppen Virginia fogja elvezetni annak a kettős gyilkosságnak a felderítéséhez, amelyen dolgozik.

Sőt, a közös nyomozás során kettejük között kibontakozó ellenállhatatlan vonzalom arra is ráébreszti: csakis a lány mentheti meg attól, hogy beteljesedjen rajta a Sweetwaterek átka…. Kirill kisemberből akaratán kívül lett szuperhős, de amikor a párhuzamos világok markában tartó kísérlet nyomára bukkant, elveszítette hatalmát, pozícióját.

Újra üldözötté vált, de immár nem csak saját hazájában. Tervét mégsem adja fel, meg akarja menteni a Földet mindenható irányítóinak uralma alól.

Wcool chat szoba

Ehhez azonban segítségre van szüksége. Céljának elérése érdekében akár még régi ellenségeivel is hajlandó szövetséget kötni, és különös világok sorát járja be, azt az egyet keresve, amely sikerrel lázadt fel a funkcionálisok ellen.

Az univerzumokon át folytatódó fogócskába Kirill egyre jobban belefárad, és időközben hiába nyerte vissza hatalma egy részét, kételkedni kezd, valóban neki találták-e ki a megváltó szerepét.

Persze üldözőit nehéz meggyőzni ennek ellenkezőjéről, márpedig ha nem sikerül, elkerülhetetlenné válik az életre-halálra menő, végső leszámolás. Az Őrség- és Ugrás-regények sikerszerzőjének újabb kötete sem okoz csalódást a kalandokra és egzotikumra szomjas olvasónak.

Ám amikor egy véres hatalomátvétel romba Nők keresnek forró szex ketchikan addigi életük, a két nővérnek minden ügyességére szüksége lesz, ha túl akarja élni a cselszövésekkel és hatalmi játszmákkal átszőtt római mindennapokat.

A Világok őre történetének lezárása a pergő cselekmény és a tarka ötletek valóságos tűzijátékát adja, miközben azon is elgondolkodtat, vajon mi mit tennénk a rendkívüli helyzetekbe kerülő kisember helyében.

Mi nehezebb döntés: a házasság vagy a válás? Gwyn Huntington mindig csodás partikat rendez, s ezúttal is egy egészen különleges összejövetelre készül a Férjével, Thomasszal azonban utoljára látják közösen vendégül a családjukat és a barátaikat képeslapra illő házukban, amely túlélte Montaukban az as nagy hurrikánt is.

Ez ugyanis a válási ünnepségük lesz. És ha már rendhagyó az esemény, rendhagyó módon akarja emlékezetessé tenni.

Ugyanezen a reggelen Maggie Mackenzie brooklyni otthonában nekilát új élete megszervezésének. A vándorélet után eljegyezte magát egy csodás férfival, és közös vállalkozásba fognak.

Ráadásul ugyancsak ezen a napon fog először találkozni a vőlegénye szüleivel Montaukban, egy meglehetősen különös alkalomból. Az életét alapjaiban felforgató meglepetések azonban már az elindulás előtt elkezdődnek. Bármennyire is eltérők a körülményeik és a koruk, Gwyn és Maggie helyzete mégis azonos: mindketten útelágazáshoz érkeznek.

És bár az egyik még el sem kezdte a házaséletet, a másik pedig épp most készül pontot tenni a végére, ugyanarra a kérdésre keresik a választ: mikor kell küzdeni egy kapcsolat megmentéséért, és mikor kell végleg elengedni? Ám a mágia kétélű kard is lehet: a Gyiloktűz elégette mind a charrokat, mind az embereket.

A charrok hullái még füstölögtek, amikor a megölt ascaloniak ismét életre keltek. Királyuk haragja azonban kísértetekké változtatta őket, akiknek az a feladata, hogy a birodalmat védelmezzék… Mindörökké.

Az egykor hatalmas királyság korábbi dicsőségének szellemjárta árnyává torzult.