80 kísérő Longview-ban

80 kísérő Longview-ban Ennek a mintateremtésnek különösen nagy a jelentősége annak tükrében, hogy a függő helyzetű, önállóan csak korlátozottan boldoguló emberek gyerekek, bete- gek, fogyatékossággal élők, közöttük növekvő arányban a koruk miatt fogyatékos- 33 Az ápolás és gondozás legátfogóbb feldolgozása az Unió FP VII. Koncert feltöltése Koncertbeszámoló feltöltése Lemezkritika feltöltése Zenekar feltöltése Zenész feltöltése. Az as évek végére ezek az együttesek teljesen eltávolodtak punk elődeiktől, és megalkották az alternatív rockot. A korábban már iatalabb korban jelentkező időskori elbutulás, demencia gyógyszeres kezelésében — mind annak minőségé- ben, mind kiterjedtségében — forradalmi fejlődés tapasztalható, aminek eredmé- nyeképp az agyi vérellátás elégtelenségeiből fakadó mentális és kognitív zavarok csak a legidősebb korosztályokban jelentkeznek már. Ez a fajta váltás, hogy bárki szedhet agyi teljesítményt javító szereket, ha kell, használhat segédeszközöket szemüveget, fogszabályozót stb.

  • Mi az én csillagjegyem:
  • Az én csillagjegyem Halak
  • Figura jellemzői :
  • Az alakom elég vékony
  • Dohányos:
  • Nem
Crc masszázs logan city ausztrál felülvizsgálat

Retegan az — közötti periódusra az ország mai területére vonatkoztatva publikálta az adatsort. Gheţăumint látni fogjuk, ezekre hagyatkozva csak a rendszerváltást követően rekonstruálta a teljes termé- kenységi arányszámot. Ehhez képest az egy termékeny- korú nőre jutó születések száma kevésbé képszerű.

Vasile Gheţău a romániai demográfiai átmenetet átpozícionáló a követ- kező fejezetben részletesen is szóba kerülő es tanulmányában is amel- lett érvelt, hogy a termékenység vonatkozásában ot a román demográ- fiai átmenet fordulópontjának lehet tekinteni.

Ez egyfajta laissez faire kontextus. Egészen pontosan hiányoznak azok a népesedéspolitikai intézkedések, amelyek kifejezetten e folyamat megváltoztatására irányultak, és kézzelfogható eredménnyel jártak volna.

Így szerinte az abortusz, ha nem is tekinthető a termékenységcsökkenés okának, mégis több volt a születés- korlátozás elérésére szolgáló puszta eszköznél. A kezdeti periódusban a döntéshozók népesedési folyamatokról alkotott képében a termékenységi mutatóknak lehetett sze- 22 A szövegben előforduló román nyelvből átvett idézeteket magam fordítottam.

Ennek világos jele, hogy ekkor a termékenység köré szerveződő népesedési dis- kurzusok gyakorlatilag hiányoztak. Az viszont — ha a logikai érvek szintjén maradunk — teljesen homályos, hogy az — és az — közötti periódust mi alapján különbözteti meg, ugyanis mindkét periódusra igaz, amit Gheţău a liberális abortusztör- vénnyel kapcsolatban mond, hogy a reprodukció kereteit befolyásoló törvénykezés, bár elsődlegesen nem népesedéspolitikai célzattal született, befolyásolta a folyamatokat.

Ezt azonban nem szabad túlértékelnünk. Úgy tűnik ugyanis, hogy a politikai centrum az — közötti periódus egészében, ráadásul időben fokozódó mértékben nyers mutatószámokban gondolkodott.

Kligman a.

Némiképp leegyszerűsítve: az idősek korából semmilyen életviteli, beilleszkedési probléma nem keletkezik, gondot 80 kísérő Longview-ban a kor okoz, hanem az, hogy nehezebb a lépcsőt megmászni, romlik a látás, a hallás, gyakoribbak az olyan mentális problémák, mint az alvászavar vagy a memóriakihagyás.

A demográfusok és a népesedéspolitika által használt mutatók távolodá- sával párhuzamosan a demográfusok kiszorultak a népesedéspolitikai döntés- hozatalból.

Ettől a periódustól kezdve a népesedéspoli- tika egyre inkább abortuszpolitikává alakult. A pozitív ösztönzők háttérbe szorultak a büntetőjogi eszközökkel szemben Kligman a: — Ilyen körülmények között a demográfusok társadalommérnöki tudására és elkötelezettségére már nem volt szükség.

A demográfusok eközben egyre ár- nyaltabb és matematikailag egyre kifinomultabb elemzésekkel álltak elő. A népesedéspolitika deklarált célja az volt, hogy a reprodukciós ma- gatartást a családdal és gyermekvállalással kapcsolatos mentalitásokon keresztül változtassa meg.

A szakirodalom szerint a hatvanas évek kö- zepére kialakult domináns reprodukciós modellt a korai házasságkötés24 és a házasság első éveiben világra hozott két gyermek jellemezte.

Ezt a reprodukciós modellt a demográfusok nem pusztán statisztikai átlagnak tekintették, hanem olyan kulturális mintának, amely a családtervezés- sel és gyermekvállalással kapcsolatos elképzeléseket és a hosszabb távú életstratégiákat habitusokat alakítja.

Kligman például arról beszél, hogy fővárosi értelmiségi párok számára a két gyermek helyett az egy gyermek világrahozatala volt a követendő életstratégia, amelyet a ko- rai házasságkötést követően szintén a házasság első éveire terveztek be.

Másrészt a reprodukciós modell tekintetében — főként a falusi lakosság körében — regionálisan is jelentékenyek voltak az eltérések, nemcsak a nagyobb történelmileg kialakult tájegy- ségek, hanem ennél kisebb területi egységek viszonylatában is.

Gheţău, ; Trebici—Ghinoiu ; 80 kísérő Longview-ban a.

Gheţău, ; Trebici—Ghinoiu ; Kligman a. A Ceauşescu-féle népesedéspolitika — amennyiben reprodukciós mo- dellben és nem éves nyers arányszámokban gondolkodott — a tradicionális reprodukciós modellhez való visszatérést propagálta mint erről a 6.

Vagyis a hatvanas évekre kialakult modellben pozitív elem- ként jelölte meg a korai házasságkötést és az első szülés korai időpontját, miközben helytelenítette, hogy a családok nem vállalnak harmadik, ne- gyedik gyermeket.

A népesedéspolitikai gyakorlatot azonban, mint arról szó esett, erős voluntarizmus jellemezte. A döntéshozók nem annyira reprodukciós mo- dellekben, mint éves nyers születési arányszámokban gondolkodtak.

Ebben a korszerű 80 kísérő Longview-ban az egész- ségügy nemcsak a betegségek gyógyítását, hanem az egész élet egészségességéhez, az egészséges és egészségtudatos életformák gyakorlásához való hozzájárulást te- kinti küldetésének.

Vasi- le Gheţău és Vladimir Trebici elemzéseiben a reprodukciós modell fogalma a népesedési döntéshozatalból való kiszorulással párhuzamosan értékelő- dött fel. Trebici esetében a családi életciklus fogalma játszott kulcsszerepet, míg Gheţău a longitudinális termékenységvizsgálat szükségességét hangsú- lyozta.

Az empirikus elemzések tekintetében — lévén, hogy a nemzetközi demográfiai gyakorlatban többet használt, matematikailag jobban kidol- gozott eljárásról van szó — Gheţău longitudinális megközelítése bizonyult gyümölcsözőbbnek.

Ha a reprodukciós modellt olyan keret- ként mintaként értelmezzük, amely a különböző történeti és strukturális tényezők által befolyásolt hosszú távú életstratégiáknak ad irányt, akkor az valóban egy-egy kohorsz reproduktív viselkedésének hosszabb távú megfigyelésén keresztül vizsgálható.

Az így megragadható hosszú távú stratégiáknak a naptári éves termékenységi együtthatók csupán szeg- mentumai.

Ebből a perspektívából azt kell kiemelnünk, ahogy ezek a hosszú távú stratégiák ütköztek a törvénykezés konjunkturális hatásával. Gheţău szá- 26 óta egy ettől alapjaiban különböző trend érvényesül.

A termékeny életszakasz első felében vállalt gyermekek száma és aránya csökken, ezzel párhuzamosan kitoló- dik az első gyermekvállalás időpontja.

Ez a tényező a termékenység mai szintjét is befolyásolja. Hajlunk azonban arra a következtetésre, hogy a közvetlen hatás mellett a törvénykezés a magasabb termékenységhez egy új családmodell megteremtésével is hozzájárult, amely különbözött az előttitől, amely átlagosan két gyermeket irányozott elő.

Így a longitudinális vizsgálat előtérbe állításával — amely elsősorban természetesen a demog- ráfiai elemzés eszköze volt — Gheţău burkoltan a népesedéspolitikával szembeni kritikájának adott hangot.

A román demográfiai átmenet színeváltozásai A demográfiában szigorú diszciplináris szabályok szerint épülnek fel a legitim népesedési narratívák. Ebben, mint azt az előbbi fejezetben láttuk, döntő szerepe van a matematikai apparátus helyes használatának.

A kö- vetkezőkben a mellett fogok érvelni, hogy az egzakt módszertan ellenére a népesedési narratívákon markáns nyomot hagynak a diszciplínán kívüli elemek, nevezetesen az a diskurzív és politikai környezet, amelyben a de- mográfus dolgozik.

A fejezet központjába állított szövegek Vladimir Trebici és Vasile Gheţău különböző időpontokban készült tanulmányai. Az ezekben megjelenő narra- tívák közös sajátossága, hogy a demográfiai átmenet elméletére támaszkodva írják le a romániai népesedési folyamatokat.

Mielőtt a szövegek tárgyalásába belekezdenék, két dolgot vélek szükségesnek tisztázni: 1 Milyen körülmé- nyek között jelent meg a demográfiai átmenet elmélete a nemzetközi tudomá- nyosságban?

Ezért kézenfekvő, hogy a román értelmezések változását a társadalmi modernizációra vonatkozó képzetekhez kapcsolva tárgyaljam.

Arachova webkamera szex ingyenesen

Ez előtt viszont — miután egy vitatott és többértelmű fogalomról van szó — szükséges azt is tisztázni, hogy a tanulmány milyen értelemben használja a társadalmi modernizáció kifejezést. Ehhez kap- csolódóan fogom bevezetni a modernizációs konszenzus fogalmát.

A demográfiai átmenet elmélete A demográfiai átmenet elmélet létrejöttét és változását meghatározó diskurzív, diszciplináris és politikai keretet többen vizsgálták, a kérdésnek mára jelentős szakirodalma alakult ki.

Az elemzők elsősorban a politikai és diskurzív környezetbe való beágyazottságra mutattak rá. A princetoniak- nak döntő szerepük volt a diszciplína egyesült államokbeli intézményese- désében és a különböző nemzetközi szervezetek népesedési programjai- ban, valamint jelentős hatással voltak a nemzetközi demográfiai diskurzus alakulására is.

Bár Thompson már ben megfogalmazta az elmélet összes lényeges tételét, ennek akkor nem volt különösebb visszhangja lásd Thompson Az elmélet a második világháborút követően No- testein és Davis megfogalmazása nyomán került a demográfiai gondolko- dás középpontjába lásd Notestein ; Davis A demográfiai átmenet nem más, mint a kétféle szisztéma közötti váltás.

Az elmélet szerint elsőként a halandóság csökkenése játszódik le, elsősor- ban az életszínvonal emelkedésének és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően. A termékenység alakulása a halandóságnál kevésbé érzé- keny a modernizációs folyamatokra.

A premodern társadalmakat ugyan- is minden esetben magas halandósági ráta jellemzi, ilyen körülmények között pedig a társadalom túlélése szempontjából kulcskérdés a magas termékenység. Ebből következően a premodern társadalmakban — állítja az elmélet — a vallási tantételektől a morális kódrendszeren keresztül a házasodási szokásig minden a magas termékenységet hivatott fenntarta- ni.

Ahhoz, hogy ez megváltozzon, mélyreható társadalmi változásoknak kell lejátszódniuk. Az átfogó modernizációs folyamatra adott válaszként az individualizációs tendenciák, a népesség növekvő igényszintje, a csa- lád funkciójának átalakulása, illetve az egyes gyermek mint individuum anyagi biztonsága és egészsége fölötti szülői aggodalom az utódok számá- nak csökkenéséhez vezetnek.

Szreter Mind a halan- dóság, mind a termékenység a modernizációs folyamat következtében alakul át.

Míg azonban a halandóság átalakulásához elég az egészségügyi ellátást, a mezőgazdasági termelést és a közigazgatást érintő felszíni válto- zás, addig a termékenységi magatartás megváltozásához a modernizációs folyamatoknak el kell érniük a társadalmi struktúra mélyebb rétegeit.

Röviden: a gyarmati rendszerben az anyaországok hatalmuk és az ipari termékeik számára szükséges piac fenntartása érdekében véghezvitték a halandóság csökkentését elindító racionalizációs folyamatot, de nem igye- keztek előmozdítani az iparosodást, illetve a társadalom mélyebb átalaku- lását.

Az így létrejövő egyoldalú modernizáció beindítja ugyan a halandó- ság csökkenését, de nem elegendő a termékenységi magatartás átalakulá- sához, amely a népesség robbanásszerű növekedéséhez vezethet. Szreter megjegyzi, hogy ebben a megfogalmazásban a gyarmati rend kritikája mellett az amerikai demokrácia és piacgazdaság exportálható- ságába vetett optimista hit tükröződik Szreter Maga az elmélet is egy olyan kontextusban vált érdekessé az Egyesült Államokban, amikor a második világháborúból győztesen kikerülő nagyhatalom feladta addigi izolacionista külpolitikáját, és a nemzetközi szcéna fele fordult.

Az elmé- let vonzereje abban rejlett, hogy egy viszonylag egyszerű fogalmi rendszer segítségével képesnek látszott arra, hogy az összes nem európai társadal- 30 Malthus abból indult ki, hogy az ember azon indíttatása ha úgy tetszik, ösztönehogy a rendelkezésére álló erőforrásokhoz viszonyítva több utódot hozzon világra, antropológiai állandó.

Azt vizsgálta, hogy melyek ennek a túlszaporodásnak a társa- dalmi és gazdasági következményei lásd magyarul Malthus Semlyén István Malthus-olvasatát lásd az 5.

Ebből a szempontból — a korabeli modernizációelméletekhez hasonlóan — a demográfiai átmenet elmélete univerzális érvényességre formált igényt. A demográfiai átmenet elméletében a tipológiáknak kiemelt jelentő- ségük van, hiszen az elmélet önmagában csupán annyit mond, hogy egy adott társadalom modernizációja során a népesedési alrendszer átalakul.

Ehhez az univerzális narratívához a tipológiák rendelik hozzá a hierar- chikusan szerveződő regionális különbségeket.

A kezdeti tipológia három csoportról beszélt: 1 egyrészt a nyugat-európai és nyugat-európai erede- tű országok csoportjáról, ahol a halandóság és a termékenység átmenete egyaránt lezajlott, 2 másrészt a kelet- és dél-európai országokról, ahol a termékenység csökkenése megkezdődött már, de korántsem ért véget, 3 harmadrészt pedig a fejlődő országok csoportjáról, amelyekben épp, hogy elkezdődött a halandóság csökkenése, de a termékenység még konstans értékeket mutat.

A tipológiák a későbbiek során finomodtak, bővültek. A román anyagon azt próbálom majd végigkövetni, a különböző átmenet-ti- pológiákban gondolkodva és helyenként azokkal vitatkozva, hogy a román demográfusok miként próbálták meg saját társadalmukat e hierarchikus evolúciós sémán belül pozícionálni.

A vonatkozó nemzetközi szakirodalom kérdésfelvetéshez kapcsolódva a demográfiai átmenet értelmezésében bekövetkezett változások diskurzív és politikai okaira kérdezek rá.

A fordulat előtt a demográfus a termékenység tartós csökkenését csak a modernizációs folyamatba beágyazva tudta elképzelni, a fejlődés a legjobb fogamzásgátló elve alapján, később viszont azt hangsú- lyozta, hogy a fejlődő országok nem várhatnak addig, amíg a modernizá- ció következményeként a termékenységi magatartás megváltozik, hanem hatékony antinatalista népesedéspolitikára, a fogamzásgátlási eszközök terjesztésére van szükség.

A fordulat okát a különböző szerzők különbö- ző tényezőkhöz kötötték. Szreter szerint a változás okát az ameri- kai külpolitikában, illetve az ehhez kötődő diskurzusok átalakulásában, nevezetesen a hidegháborús kontextusban kell keresnünk Szreter Melegh Jelen elemzés a demográfiai átme- net román iai értelmezéseit elsősorban a román modernizációra vonat- kozó képzetek változásához fogja kötni.

Társadalmi modernizáció és modernizációs konszenzus A társadalmi modernizáció kifejezés a tanulmányban több helyen is megjelenik.

Elsőként a két világháború közötti román népesedési diskur- zusok kapcsán használtam, mondván, hogy azokban Románia illetve a román falu modernizációs deficittel küszködő térségként jelent meg. A ko- rabeli elemzők a modernizációs deficit alatt leginkább civilizációs, illetve a román etnikumú parasztság az idegen etnikumú polgársággal szembe- ni többlethalandóságán keresztül eugenetikai deficitet értettek.

Eszerint a modernizáció egy olyan te- leologikus-evolúciós mintázat, amely minden egyes társadalom számára sablonként univerzális fejlődési modellként szolgálhat. Mivel a modernizáció fogalma igen vitatott és különböző értelemben használható, szükségesnek tartom annak a tisztázását, hogy azt az elem- zés során milyen értelemben használom.

Ehhez kapcsolódva szükséges- nek tartom bevezetni a modernizációs konszenzus fogalmát. Meghatáro- zás szerint: a modernizációs konszenzus egy olyan teleologikus konstrukció más szavakkal a társadalom számára konstruált fejlődésirányamely egy- fajta tágan értelmezett, nemcsak a közvetlenül politikai, hanem egyéb, pél- dául kulturális tőkével rendelkező csoportok által osztott hatalmi mezőben 31 Melegh Attilának köszönöm, hogy erre ráirányította a figyelmem.

A meghatározáshoz kapcsolódóan három dolgot emelnék ki. Termé- szetesen nem gondolom, hogy a társadalmi változásnak lenne valamilyen szükségszerű, eleve adott mozgásiránya objektív teleológiája Ezen utópiák népszerűsége a kilencvenes években Kelet-Európában a hatalmi erőtér átrendeződésével, a hatalmi erőcentrumok megsokasodásával és a geopolitikai irányváltással függött össze.

Az átrendeződést kísérő bizonytalanság közepette nem okozott gon- dot annak felismerése, hogy a hatalmi központ ok akaratérvényesítési ké- pessége soha nem korlátlan, illetve, hogy a társadalomnak szánt projektek képződését egy többszereplős stratégiai térben érthetjük meg.

Viszont az a veszély fenyegetett, hogy helyenként a másik végletbe esünk, és teljesen megfeledkezünk a hatalmi erőtérben konstruált projektek — nem csökkenő — jelentőségéről. Részben azonban meghatározza. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az eredmény a projekt és a történeti-társadalmi körülmények egyfaj- ta összjátéka.

Ilyen- kor a hatalmi erőtérben konstruált projekt-mivoltuk elfedődik, és mindegy magától értetődőnek objektíve adottnak tűnnek.

Ez az epidemiológiai korszakváltás, ha csak részben is, de mutat párhuzamot a demográiai korszakváltással, ugyanis az epidemioló- giai korszakváltás előtti tipikus betegségek, mindenekelőtt a járványok, jelentős arányban 80 kísérő Longview-ban a iatalabb generációhoz tartozók halálát is.

Ezt a helyzetet nevezhet- jük modernizációs konszenzusnak. Ezt megkülönböztetjük a szubjektív teleológiától, ahol a cselek- vők beazonosíthatóak. Másrészt viszont, szemben a második világháború utáni modernizá- ció-felfogással, megengedő, abban az értelemben, hogy — a közös pontok hangsúlyozása mellett — lehetőséget ad az egyes projektek különbségei- nek, illetve időbeni változásának vizsgálatára.

Ez utóbbi aspektusnak van kulcsszerepe a demográfiai átmenet romániai értelmezésében bekövetke- zett változások elemzésében.

A meghatározás alapján talán érthető, hogy a két világháború közötti román szociológusok, a princetoni demográfusok, a kommunista rend- szer ötvenes és hatvanas évekbeli, illetve Ceauşescu alatti projektjeit, de hasonlóképpen a rendszerváltást követően az EU integrációban érdekelt román vagy az erdélyi magyar társadalom alapú intézményesítését célul kitűző magyar elit útkereséseit modernizációs projektként értékelem.

Ezek ugyanis mind olyan társadalmi közegben születtek, ahol a jövőre vonatko- zó tervnek, illetve az ehhez kapcsolódó teleologikus-evolúciós perspektí- vának kiemelt szerepe volt.

Ez az a közös elem, ami miatt úgy vélem, hogy a modernizáció kifejezés használatát nem kell elvetnünk. Az elemzés során azonban arra is ügyelnünk kell, hogy a társadalmi modernizáció kifejezés használata ne mossa el az egyes elképzelések kö- zötti különbségeket.

A demográfiai diskurzusok felől közelítve fontos vá- lasztóvonal, hogy egyes projektek előirányozták a közvetlen népesedéspo- litikai beavatkozást, míg más projektek nem.

Láttuk, hogy a demográfiai átmenet eredeti változata szerint a társadalmi modernizáció automatiku- san magával hozza a termékenységcsökkenést, így a közvetlen beavatko- zás szükségtelen. A közvetlen népesedéspolitikai beavatkozás a kommu- nista rendszer első felében sem volt kiemelt prioritás.

Ezzel szemben a neo- malthusiánus népesedéspolitikák, a Ceauşescu rezsim vagy a magyar népi diskurzusok a közvetlen beavatkozást irányozták elő. Hasonlóképpen az is fontos rendező elv, hogy a szükségesnek vélt beavatkozás pronatalista vagy antinatalista.

A különböző elképzelések szisztematikus összehasonlí- tására a tanulmány utolsó fejezetében kerül majd sor. A román demográfiai diskurzusok szempontjából fontos kiemelni, hogy Arnason a kommunista típusú modernizáció reprezentáci- ójában is alapvetőnek tartja azt a tervet, amely egy nagyon világosan lo- kalizálható monopolisztikus hatalmi centrumhoz köthető.

Ezt a reprezen- tációt a demográfiai átmenet első verziója kapcsán fogjuk tetten érni. Ez a legmonopolisztikusabb hatalmi be- rendezkedés esetében is illúzió, az illúzió plauzibilitása azonban arra utal, hogy a hetvenes évek elején volt valamiféle modernizációs konszenzus Ro- mániában.

Más szóval: a rendszer által propagált modernizációs projekt, bár egy meglehetősen monolit hatalmi erőtérben jött lére, a hetvenes évek elején nagyfokú legitimitásnak örvendett.

A hetvenes évek végétől azonban ez a fajta legitimitás fokozatosan erodálódott. A demográfusok azért mondták fel a hatalommal való kon- szenzust, mert kiszorultak a népességpolitikai döntéshozatalból, és társa- dalommérnöki tudásukra egyre kevésbé volt igény.

A totalitarizmus fele elmozduló diktatúra azonban lehetetlenné tette egy új modernizációs dis- kurzus kialakulását, az alternatív teleológiákról való beszédet.

Lőrincz D. József szerint az ellenzékiség Romániában nem jelentett alternatív beszéd- módokat, hanem a rendszer retorikáját elutasító gesztusban merült ki Lő- rincz 33— Így az új modernizációs konszenzusnak a kilencvenes években kellett kiformálódnia.

A következőkben azt követjük végig, hogy mindez miként tükröződik a demográfiai átmenet elméletének színeválto- zásaiban. Az elmélet tartalma, a demográfiai átmenet román olvasatai azonban időben nagymértékben változtak.

A demográfiai átmenet elméletének Romániára való első adaptációját Trebici egyik, ban megjelent cikke alapján rekonstruáltam.

A cikkben Trebici a rendszerelméleti terminológia népesedéstudományon belüli meghonosí- tását javasolja. A népesedést egy viszonylagos autonómiával — demográfiai inerciával — rendelkező társadalmi al rendszerként határozza meg, amely egyrészt állapotváltozók korstruktúramásrészt a kimeneti és bementi ér- tékek születések, halálozások alapján jellemezhető.

A népesség, mint ki- bernetikai rendszer az adaptáció képességével rendelkezik. A népesség egy ellenőrzött rendszer; a népesedéspolitika szempontjából különösen fontos, hogy az állam megtalálja-e azokat a módozatokat, amelyeken keresztül az adott rend- szerrel kapcsolatos céljait érvényesítheti.

Ezt követően a népesedéspolitika ellenőrzése alá vonja a bemeneti változót — a születésszámokat —, hogy azt a halandóság- gal összhangba hozza, és a demográfiai egyensúlyt helyreállítsa a halan- dósági és a születési arányszám egy alacsony szintjén fejlődő országokvagy hogy a születésszámokat relatíve magas szinten tartsa, és ezáltal racionális, a gazdasági fejlődéssel összefüggő növekedést biztosítson.

Ez — Trebici szerint — nem pusztán a rendszer egyensúlyi ál- lapotának újfajta helyreállítását jelenti, hanem lehetővé teszi a környezet állapotváltozásaival számoló távlati racionális adaptációt is.

De hogyan zajlott le Románia esetében ez a folyamat? A natalitás és a mortalitás párhuzamos csökkenése — mondja ban Trebici — a két világháború között kezdődött meg.

Airways 80 kísérő Longview-ban.

Ekkor azonban még a halandóság, kü- lönösen a gyermekhalandóság olyannyira magas volt, hogy semmi esetre sem beszélhetünk a modern viszonyokra jellemző, ellenőrzött halandó- ságról. Olyan körülmények között, amikor a kulturá- lis színvonal, illetve az anyagi helyzet javult, az egészségügyi stratégia sikere a mortalitás látványos csökkenésében nyilvánult meg.

Az állam a halandóságot hatékonyan vonta ellenőrzés alá. Trebici-nek a demográfiai átmenetre vonatkozó értelmezésével kap- csolatban három dolgot érdemes kiemelni: 1 Az államhatalom, mint a modernizáció motorja. A demográfiai átme- net az államhatalom népesedési folyamatok fölött kiteljesedő kontrollja- ként jelenik meg.

A termékenység vonatkozásában különösen látványos, hogy egyrészt nem individuális, hanem állami kontrollról van szó, más- részt pedig a szükségszerű termékenységcsökkenés — a demográfiai átme- net nemzetközi szcénán forgalomban lévő megfogalmazásaival szemben — nem jelenik meg.

Ezek az elemek a korabeli Romániában forgalomban lévő társadalomtudományos modernizációértelmezésből következnek.

Az erdélyi magyar demográfiai diskurzus összehasonlító elemzéséhez 4.

A demográfiai ábra. Vagy megfordítva: a modernizáció motorjaként tételezett 1 Az államhatalom, racionalitás mint a modernizáció egy monopolisztikus hatalmimotorja. A demográfiai erőtérben átmenet létrejövő az államhatalom projektben lelhető fel. Ezt a szerepfelfogást 35 a demográfia közpolitika és tudomány közötti szemléletmódja is erősíti.

Azt mondhatjuk, hogy a társadalomtudományok általában érdekeltek a társadalom ésszerűbbé tételében, modernizálásában. A makroperspektívában gon- dolkodó társadalomkutatók hajlamosak ezt az utat favorizálni.

Eközben maguk is átvesznek valamit a döntéshozói ágazat adminisztratív-hatalmi nézőpontjából. A demográfia erre más területeknél is hajlamosabb. Ebben a reprezentációban a tár- sadalom a piac analógiájára elképzelt horizontális szerveződésként jelenik meg. Ez a nézőpont a racionalitás helyét nem a hatalmi elit teleologikus konstrukcióiban, hanem az egyéni cselekvés mindennapi teleológiájában határozza meg.

A nézőpontot Kuczi Max Weber szociológiájával példáz- za, ahol a megismerés a társadalmi cselevés szubjektív szándékolt értelmét veszi célba. Ezzel — a weberiánus vagy egy racionális döntéselméleti para- digmában az elemzés középpontjába kerülő — a társadalmi cselekvésben immanensen benne lévő racionalitással szemben a hatalom modernizációs teleológiája transzcendens racionalitássá külsődlegessé, esetenként irraci- onálissá válik.

Kuczi szerint annak a fajta szociológiai szerepfelfogásnak, amely elsődlegesen nem a hatalmi teleológiával, hanem a mindennapi cselekvési stratégiák racionalitásaként felfogott valósággal való kommuni- kációt tekintette elsődlegesnek a hetvenes években Magyarországon, ko- moly kritikai potenciálja volt.

Kuczi e kritikai potenciál kialakulásaként és nyilvánosságbeli artikulációjaként láttatja a magyar szociológia hetvenes évekbeli történtét. A társadalomtudományok romániai helyzetét nem szeretnénk sarko- san szembeállítani a Kuczi által leírtakkal. Ezért itt is jelezzük amire a kö- tet második tanulmányában, a romániai magyar társadalomtudományos nézőpontok bemutatásakor ki fogunk térnihogy a Kuczi által leírt, a tár- sadalmat a piac analógiájára konstruáló nézőpont is egy — a rendszer által propagálttal szembeni — modernizációs projekt része volt.

Azaz a leíró, elemző apparátus nemegyszer értékelő apparátussal egészült ki. A szerzők gyakran jelezték a hatalomnak, hogy igényt tarta- nak tudásuk felhasználására, vagy legalábbis arról igyekezték meggyőzni, hogy a társadalom nem lehet sikeres objektív s ezen azt értették: szocio- lógiai valóságismeret nélkül.

Például Kulcsár Kálmán azzal érvelt, hogy a gazdasági tervezés helyét fokozatosan átveszi a társadalmi tervezés. A radikálisan kritizáló, a hatalommal rossz viszonyban lévő szociológus e szerint megfosztja magát és szakmáját a jobbítás lehetőségétől, azaz társadalmi szerepétől, létének erkölcsi alapjá- tól.

Az »ellenzéki« szociológus tulajdonképpen egy kókler, hiszen nem 33 A hatvanas évek végén újrainduló román társadalomkutatás nem eszmeileg kapcso- lódott a harmincas évek szociológiájához.

Több, a Gusti iskolához kötődő kutató újra- kezdte vagy fokozta tudományos aktivitását.

Amellett, hogy a demográfiai átmenet Trebici-féle értelmezésében kulcsszerepet kap az államhatalom, külön ki kell emelnünk azt is, hogy a teoretikus szempontból kétségtelenül legérzé- kenyebb román demográfus a hetvenes években bizonyára leginkább az évtized legelején elképzelhetőnek tartotta, hogy a reprodukció ténylegesen egy, az állam által monopolisztikusan uralt hatalmi erőtérben alakuljon.

Ezen a ponton — mivel ez a továbbiak megértését is megkönnyíti — érde- mes ha nagyon vázlatosan is felleltározni, hogy miben tér el Trebici moder- nizációértelmezése a Michel Foucault-étól, és miben hasonlít ahhoz.

Foucault itt azért érdekes számunkra, mert ő is kiemeli, hogy a modernizáció során az állam ellenőrzése kiterjed a halandósági és termékenységi viszonyokra vö. Foucault Más szavakkal: a népesedés az élet felett gyámságot vállaló, pásztori hatalom érdeklődésének homlokterébe kerül.

Foucault az alatt, hogy a népesedés kérdésköre a hatalom látókörébe kerül, egy stratégiai játéktér kinyílását érti, amelyben azonban korántsem érvényesül egyetlen hatalmi centrum monopolisztikus uralma.

Trebici demográfiai átmenetről való értel- mezéséből azonban árad a hetvenes évek elejének modernizációs optimiz- musa.

Ez a népesedéstudományban azt a hitet jelentette, hogy az állam való- ban képes a népesedési folyamatok egyoldalú, racionális kontrolljára. Végül érdemes a nemzetállami szint prioritását kiemelni.

A nemzetállami szintnél alacso- nyabb népesedési rendszernek tekinthető például a történelmi régiók, a városi vagy a falusi lakosság népesedése.

Magasabb szintű az európai népesedés vagy a világnépesedés. Trebici, amikor népesedési rendszerről beszél, akkor e mögött mindig valamilyen sajátos kulturálisan megha- tározott reprodukciós mintát feltételez. Románia egyébként az es Népesedési Világkonferencián is, amikor a nyugati országok által szorgalmazott, a harmadik világra kiterjedő globális antinatalista népesedéspolitikával szemben az egyes államok szuverenitását hangsú- lyozta, ezt az álláspontot képviselte.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy a román demográfus ekkor szembetű- nően nem volt receptív a demográfiai átmenet területi tipologizálására, illetve a geopolitikai szempontokra. Trebici Romániát — hasonlóan ahhoz, ahogy a román demográfusok az említett népesedési világkonferencián jellemezték — a fejlődő országok közé sorolta.

A román demográfia ekkor még láthatóan nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a demográfi- ai átmenet különböző fázisainak időpontjai Romániát egy modernizációs lejtőn pozícionálták. A rendszerrel együtt Trebici ekkor egy belső erőforrá- sokra támaszkodó, autochton modernizációban gondolkodott, és még hitt ennek sikerében.

Románia ebben az értelmezésben nem szorult arra, hogy magát más nemzetek modernizációs fokához mérje. Második verzió: Románia kezdeti helye a területi tipológiákban A hetvenes évek közepétől, végétől a reprodukciós magatartást alakító hatalmi játéktér monopolisztikus struktúráját tételező modernizációs op- timizmus fokozatosan megcsappant.

Ilyen körülmények között a demográfusok társadalom- mérnöki tudására már valójában nem volt szükség. Ezzel függött össze, hogy a nyolcvanas években Gheţău a magas fokon matematizált, az admi- nisztratív ágazat igényeitől egyre távolabb kerülő elemzések fele fordult. Trebici ezzel szemben egyre gyakrabban foglalkozott a népesedés helyett a népesedéstudománnyal.

Reflexív tanulmányok sorában foglalkozott a diszciplína romániai történetével,36 határaival37 és társadalmi funkcióival. Ezek között egy sor olyan tanulmányt jelentetett meg, amelyben hitet tett a társadalommérnöki szerepkör mellett Trebici, Ugyanebben a tanulmányban sé- relmezi, hogy ben megszüntették a CEDOR-t, és a CND-t jó tíz éve 36 A diszciplína romániai múltjára vonatkozóan Trebici a nyolcvanas évek közepétől ban bekövetkezett haláláig legalább tíz írást jelentetett meg.

A kilencvenes évek elején halála előtt több írásában hangoztatta, hogy a román demográfia történetének megírását tekinti a diszciplína egyik legfontosabb feladatának. Ebben a periódusban megjelent írásai egy részét egy ilyen munka számára készült útmutatónak, előtanul- mánynak szánta Trebici b.

Úgy vélte, hogy az átfogó demográfiatörténetet egyes személyiségek életútját feldolgozó monográfiáknak kell bevezetniük.

Koncepció- jának a mai napig igen erős pozíciói vannak a román akadémiai szférán belül.

Láttalak csütörtökön a Mc Kinney kocsiban a kilátónál.

Úgy tűnik, a múltteremtés mellett ennek Trebici esetében is kiemelten fontos szerepe volt. Bár a hatalom valóban állan- dóan a hálószobákban ólálkodott, a népesség reprodukciós viselkedése mégsem a hatalmi akaratnak megfelelően alakult.

Nem kétséges, hogy az abortusz es liberalizálása csak ab- ban az értelemben játszott szerepet, hogy gyorsította a folyamatot, mi- ként az abortuszra vonatkozó restriktív rendelet sem tudta megállí- tani a folyamatot.

Gheţău ben úgy vélte, hogy egy egységes európai trend keretében a román népesség saját termékenységét is teljes mértékben ellenőrzése alá vonta Gheţău A román demog- ráfusok, azzal párhuzamosan, hogy a modernizáció okozta termékeny- ségcsökkenést univerzálisként ismerték fel, az ezt meggátolni igyekvő ha- talom racionalitásába vetett hitük is megrendült.

Ennek összefüggésében a demográfiai átmenet értelmezésében az autochton modernizációval szemben egyre inkább az európai trendek, illetve a nemzetközi szakiroda- lomban megjelenő nagy regionális tipológiák értékelődtek fel. A francia nyelvű irodalomnak kitüntetett szerepe volt, de angolszász referenciák is megjelentek.

A román demográfusok — elsősorban természe- tesen Trebici és Gheţău — a továbbiakban az ezekkel a szerzőkkel folytatott párbeszéden keresztül, e szerzők tipológiai rendszerében gondolkodva, majd velük vitatkozva értelmezték a romániai demográfiai átmenetet.

Ahogy már érintettük, a demográfiai átmenet általános, ahistorikus narratívájához a tipológiák rendelik hozzá a modernizációs szintek regio- nális különbségeit.

Azt mondhatjuk, hogy a tipológiák töltik fel a modellt történeti és egyben geopolitikai tartalommal. A tipologizálás alapját a kö- vetkező tényezők képezik: 1 Mikor kezdődött el a demográfiai átmenet Tα?

Mekkora időbeli fáziskülönbség van a mortalitás és a termékenység csökkenése között D1? Ezen tényezők alapján határozták meg a fent említett szerzők az Eu- rópán belüli regionális típusokat. Ezek a az észak-európai, b a nyugat- európai, illetve c a dél- és kelet-európai országcsoportok.

Romániát e ti- pológiák a harmadik csoportba utalják, kiemelve a demográfiai átmenet azon jellegzetességét, hogy későn kezdődik, és viszonylag rövid ideig tart.

A két világháború között a termékenység és a halandóság még nagyon magas értéket mutatott, amely nagymértékben megegyezik a fejlődő országok jelenbeli helyzetével.

Ezzel a jellemzéssel a román demográfusok a kilencvenes évek közepéig alapvetően egyetértet- tek. Konszenzus volt abban is, hogy a halandóság és a születésszám csökke- nése a két világháború között igen lassú volt, és ez csak a második világhá- ború után, a kommunista modernizáció hatására gyorsult fel.

Trebici szerint a termékenység csökkenését a kollektivizálás, az intenzív iparosítás és az általuk kiváltott nagyfokú ur- banizáció és migráció indította be. Gail Kligman, aki az ban angol nyelven megjelent könyvében a kilencvenes évek első felében tehát a demográfiai átmenet korszakolásában bekövetkezett fordulat előtt gyűj- tött anyagot, eszerint értelmezte azt Kligman a: 55— Ezekhez az írásokhoz hasonlóan azt hangsúlyozza, hogy a háború előtt a modernizációs folyamat urbánus szigetekre korlátozódott, míg a lakosság többségét közel 80 százalékát kitevő vidéki lakosságot nem nagyon érintette.

Elemzésében az hangsú- lyozódik, hogy Románia a két világháború között, illetve a kommunista modernizációs kísérlet kezdetén alapvetően elmaradott agrárország volt, a modernizációs folyamatok pedig — legalábbis a túlnyomó többséget ké- pező vidéki lakosság életében — valójában csak a második világháborút követően indulnak be.

Az értelmezés, amely abból indul ki, hogy bár lé- teztek modernizált, urbánus szigetek, ám az ország nagyrészt elmaradott volt, megegyezik a múlt rendszer modernizációs narratívájával.

A demog- ráfiai átmenet tárgyalása itt alapvetően a kommunista modernizáció által kiváltott folyamatok elemzését jelenti. Harmadik verzió: A tipológiák átrajzolása, Erdély és Regát A kilencvenes évek közepéig a demográfiai átmenet leírásakor a kom- munista modernizáció előtti periódusra kevés hangsúly esett, amelyben az országot érintő területi változásokkal összefüggő adathiány is szerepet ját- szott39 Gheţău ; Mureşan A kilencvenes évek második felében azonban Gheţău tanulmánya nyomán markáns váltás zajlott le Gheţău Ekkor Románia területe km² volt.

Területe ekkor: km².

De hogy mi miért sok vagy miért kevés, vagy mi a következménye annak, ha valami sok vagy kevés, 80 kísérő Longview-ban csak a nemzetállami kontextusokban elemezhető, és a fentiek szerint, a következtetések relevanciája is e körben nyerhet értelmet.

Területe km²-re nőtt. Ez utóbbit —ben kapta vissza. A területe azóta km². A tanulmányt követően a román demográfus szakmában konszenzus ala- kult ki a tekintetben, hogy az ország helyét a Chesnais- Bourgeois-Pichat- vagy a Coale-féle tipológiákhoz képest át kell gondolni.

Technikai-módszertani szinten a probléma abból adódott, hogy míg a bukaresti Statisztikai Hivatal által szolgáltatott adatok mindig az ország éppen aktuális területére vonatkoztak, a demográfusok hajlamosak vol- tak azokat az ország jelenlegi területére vetíteni.

Trebici például az előtti Ó-Romániára, az — közötti Nagy-Romániára és az utáni Romániára vonatkozó adatsorokat minden átalakítás nélkül tette egymás mellé vö. Trebici Gheţău kimutatta, hogy a korábban emlí- tett szerzők, Chesnais, Bourgeois-Pichat és Coale hasonlóképpen jártak el.

Gheţău ezzel szemben ben határozottan foglalt állást amellett, hogy az elemzést az ország jelenlegi területére átszámított adatokra kell alapoz- ni. Belefoglalhatók-e Románia tör- ténetileg különböző fejlődési pályán lévő tartományai egyetlen modellbe? Számukra magától értetődő, hogy a Románia jelenlegi területén élők előtt is egy populációt alkottak.

Egy erdélyi magyar szerző ezzel szemben az adatsorok különbözőségéből a két terület különneműségét olvassa ki, eltérő fejlődési pályák jelentőségét hangsú- lyozza. Tanulmányomnak nem célja, hogy egy ilyen vitában állást foglaljon.

Az álta- lam felvett elemzői perspektívából nyilvánvaló, hogy ez a vita alapvetően geopolitikai indíttatású, tétje pedig a mai Románia területének egy- illetve különneműsége. Gheţău alapvetően ezekre alapozta az elemzését, egyben az adatokat nyilvános- ságra hozta Gheţău 33— Gheţău ezekre hagyatkozva rekonstruálta a teljes termékenységi arányszámokat TFR.

A demográfiai átmenet Romániában, Gheţău es tanulmánya 5. A demográfiai átmenet Romániában, Gheţău es tanulmánya alapján alapján Ezrelék 50 Ezrelék 40 születések halálozások szaporodás 30 20 10 0 D1 Tα Tβ Forrás: Gheţău: Forrás: 29— Gheţău: 29— Gheţău szerint a halandóság csökkenésével induló de- 1 Halandóság.

Gheţău szerint a halandóság csökkenésével induló demográfiai átmenet kezdete az mográfiai átmenet kezdete az es évek első felére esetleg ezt megelőző es évek első felére esetleg ezt megelőző időpontra tehető. Ha az aggregált adatokat a mai időpontra tehető.

Ha az aggregált adatokat a mai Románia területére vetítjük Románia területére ki az vetítjük utáni ki az periódust és utáni periódustéveket a háborús és a háborús éveket kivéveaztkivévelátjuk,azthogy látjuk,az hogy azes es év év volt volt az az utolsó, utolsó, amikor amikor azazelhalálozások elhalálozások száma száma meghaladta meghaladta az élve- az élveszületésekét.

Gheţău erre alapoz, amikor az es évek első felére Gheţău erre alapoz, amikor az es évek első felére teszi a demográfiai átmenet kezdetét. Az általa közölt adatok alapján készített 5. Ennek halálos áldozatait Keleti ginál súlyosabb kolerajárvány okozta.

A Dash 8 különösen előnyös időben került bevezetésre; a legtöbb légitársaság éppen új repülőgépekkel bővítette flottáját, mivel a légi járműipar az as években jelentősen bővült. Az ötvenes és hatvanas évek regionális repülőgépeinek idősebb generációja a nyugdíjhoz közeledett, ami magas eladási adatokhoz vezetett.

A De Havilland Canada nem tudta kielégítő termeléssel kielégíteni a keresletet. Végül az Airbus nyerte el, amely 34 Aas repülőgép megrendelését kapta rendkívül ellentmondásos mozdulattal.

A vesztegetés vádjait ma Airbus-ügynek nevezik. A versenyen elért kudarcát követően a hivatkozás szükséges a Boeing azonnal eladta a kanadai Havillandot.

A céget végül a Bombardier vásárolta meg ben. A meglévő turbopropellerek helyettesítésére szolgáló új repülőgépek piaca az es évek közepén ismét növekedett, és a DHC a továbbfejlesztett "Series " kialakításával válaszolt. Az második negyedévétől leszállított összes Dash 8 beleértve az összes as szériát is tartalmazza az aktív zaj- és rezgőrendszert, amelyet úgy terveztek, hogy a kabin zaját és rezgését szinte a sugárhajtású repülőgépekéig csökkentse.

A nyugalmuk hangsúlyozása érdekében a Bombardier a Dash 8 modelleket Q sorozatú turbopropellernek Q, Q és Q nevezte át.

A Q és Q gyártását májusában le kellett állítani. Összesen Dash 8 klasszikus készült; az utolsót májusában juttatták el az Air Nelsonhoz.

Dash 8-at novemberében szállították. A Bombardier célja a Q gazdaságosabb gyártása volt. A gépgyártók szakszervezetével júniusában kötött megállapodás lehetővé tette a szárnyak és a pilótafülke szakaszának összeszerelését Kanadán kívül, és megkezdték a potenciális partnerek felkutatását.

A Bombardier várhatóan a mexikói Queretaro- i üzemében gyártja a pilótafülke-részt, és kiszárítja a szárnyakat a kínai Shenyang Aircraft Corp-hozamely már építi a Q középső törzsét. A Bombardier ben egy Q szakasz fejlesztését javasolta két plug-in szegmenssel, az úgynevezett QX projektet.

Abban az időben a Bombardier nem volt annyira elkötelezett a QX iránt, mint korábban. Legalább hároméves késést képzeltek el.

A Bombardier a A hasznos teher fonttal kg nő, és a repülőgép karbantartási ellenőrzési intervallumai megnőnek: óra ról A-ellenőrzésre és óra ről C-ellenőrzésre. A gyártó azt tervezte, hogy a torontói Downsview létesítményét elhagyja, és közben alkalmazottat bocsát el.

A társaság a pandémiát követően új helyszínen kívánja újraindítani a termelést. Megkülönböztető jellemzői a Dash 8 de a nagy T-farok célja, hogy tartsa a farok mentes prop mosás felszállás közben, nagyon magas képarány szárny, a hosszúkás motor nacelles is tartja a menetiránynak összecsukható futóműés a hegyes orra profil.

Felnőtt spa warren

A Dash 8 kialakításának jobb utazási teljesítménye van, mint a Dash 7-nek, üzemeltetése olcsóbb, karbantartása pedig sokkal olcsóbb, főleg azért, mert csak két motorja van.

Kicsit zajosabb, mint a Dash 7, és nem képes megegyezni korábbi DHC-elődeinek STOL-teljesítményével, bár továbbra is képes kis repülőterekről üzemeltetni, amelyek m hosszú kifutópályákkal rendelkeznek, szemben a m-es ft-os futópályákkal.

A regionális sugárhajtómű bevezetése megváltoztatta az értékesítési képet. Noha drágábbak, mint a turbopropellerek, a regionális sugárhajtású repülőgépek lehetővé teszik a légitársaságok számára a személyszállítási szolgáltatások üzemeltetését a turbopropellerek számára nem megfelelő útvonalakon.

A turbopropeller repülőgépek alacsonyabb üzemanyag-fogyasztással rendelkeznek, és rövidebb kifutópályákról tudnak közlekedni, mint a regionális sugárhajtású repülőgépek, de magasabb a motorfenntartási költségeik, rövidebb hatótávolságuk és alacsonyabb utazási sebességük.

A Q menetsebessége megközelíti a legtöbb regionális sugárhajtású repülőgép sebességét, kiforrott motorjai és rendszerei ritkább karbantartást igényelnek, ezzel csökkentve hátrányát.

A repülőgépet négy sorozatban szállították. A as sorozat maximális kapacitása 39, a as azonos kapacitású, de erősebb motorokat kínál, a as sorozat feszített, 50 üléses változat, a as sorozat pedig tovább húzódik, maximum ig 37 utasok. Az után szállított modellek utastéri zajcsökkentővel rendelkeznek, és "Q" előtaggal vannak jelölve.

A as sorozat a Dash 8 eredeti utas változata volt, amely ben állt forgalomba. A motor névleges teljesítménye shp kW. A as sorozatú repülőgép ugyanazt a 37—39 utasszállító repülőgépet tartotta fenn, mint az eredeti as, de a jobb teljesítmény érdekében újból meghajtották.

A tervezett élettartam 80 repülési ciklus. A ben indított kibővített szervizprogram keretében a Dash élettartama 50 százalékkal, azaz körülbelül 15 évvel meghosszabbodik, repülési ciklusra. A maximális üzemi magasság m a normál változatnál, bár legördülő oxigénmaszkkal ellátott verziót kínálnak, amely a maximális üzemi magasságot m-re növeli.

A DHC-8 80 repülési balesetben és eseményben volt része, köztük 31 hajótest-veszteségnek.

Ebben a főképp gazdasági logikában alapvető gazdasági szükséglet az, hogy le- gyenek — főleg lakossági — megtakarítások, 80 kísérő Longview-ban, közvetlenül vagy a banki hitelezés révén, keletkezzenek befektetések, és a pénzügyi befektetések forrásait, a keletkezett tőkét felhasználva a vállalatoknak, vállalkozóknak legyenek hite- leik a beruházásaikhoz.

A harmadik baleset októberében történt, aminek következtében a típus kivonult a légitársaság flottájából.

Szeptember 9-én,a legénység SAS Flightútban Koppenhága a Aalborgproblémákról számolt be a zárszerkezet jobb oldali futómű, és az Aalborg repülőtértől készítettünk kényszerleszállást.

Röviddel az érintés után a jobb fő hajtómű összeomlott, a utasszállító pedig lesiklott a kifutópályáról, miközben a jobb légcsavar töredékei az utastérnek és a jobb motornak lőttek. A fedélzeten tartózkodó 69 utas és négy személyzet közül et kórházba szállítottak, ötöt könnyű sérüléssel.

Három nappal később, szeptember én, a Scandinavian Airlines Koppenhágából Palangába tartó, as járatának hasonló problémája volt a futóművel, és a repülőgép leszállására kényszerítette Vilnius vilniumi nemzetközi repülőterét Litvánia.

Sem utas, sem személyzet nem sérült meg. A jobb szárnyas hajtómű nem megfelelően vagy részben nem indult megfelelően, és a repülőgép ellenőrzött vészleszállásban csúszott le a kifutóról. A Q 38 utast, két csecsemőt és a személyzet négy tagját szállította a fedélzeten.

Statisztikai apparátusként, hála fő- képp a nemzetközi szervezetek site-jainak, számos összehasonlításra, komparatív elemzésre alkalmas adatállományt lehetett letöltenem, ám használatukban jelen- tős korlátozó tényező volt, hogy leginkább csak aggregált adatokhoz tudtam hozzáférni.

Mindez kijelölte okoskodásom követhető útjait. Azok a kényszerek és beszorultságok, amelyekkel könyvem írásakor szembe- sülnöm kellett, olykor szokatlan, mondhatnám újszerű megközelítések alkalma- zására is késztettek. A legfontosabb szokatlanság talán az, ahogyan a halálozási adatokkal és az azok- ból számolt várható élettartam adataival bánok.

Hogy ezeknek az adatoknak oly nagy szerepük van az elemzéseimben, talán nem annyira a kreativitásom, mint inkább a kényszereim következménye.

Az ilyen adatok és információk bizonyosan sokkal gazdagabbak lettek volna azoknál a nyersanyagoknál, amelyek így álltak rendelkezésemre, de egyetlen kérdésben bizonyosan nem szolgáltat- hattak volna információkat: nem lehetett volna tudni, hogy a megkérdezettjeim meddig élnek.

Az internetes adatok között viszont épp a várható élettartamra és a halálozásra vonatkozó adatok voltak a legerősebb, leggazdagabb forrásaim — így, némiképp kényszerből, és ugyancsak némi szerencsével akadtam rá elemzéseim legfontosabb kiindulópontjaira.

A halálozási adatok leginkább önmagukban és önmagukért való adatokként szoktak megjelenni demográiai dolgozatokban, ezzel szemben én, leginkább a halálozásból visszaszámolva, az élet utolsó időszakára, az időskorra és az idősek- kel foglalatoskodó közpolitikai rendszerek elemzésére próbálom meg alkalmazni ezeket.

Ma úgy gondolom, hogy ezek a módszerek nem csupán kény- szerből alkalmazhatóak, hanem számos, különösen az idősödéssel összefüggő társadalmi jelenség vizsgálatához és értelmezéséhez erős és megbízható megkö- zelítéseket tesznek lehetővé.

Könyvem utolsó fejezetében némiképp túllépek a halálozási adatok pusztán empirikus háttérként és módszertani segédeszközként való alkalmazásán.

Bár sokan úgy gondolják ezekről, hogy elhanyagolhatók hisz mindannyian megha- lunkde talán az élet egyenlőtlenségeivel azonos mértékűek. Egyrészt köszönetet kell nyilvánítsak azoknak a szerzőknek, kollégáknak és szakértőknek, akik nyilvánvalóan befolyásolták ismereteimet és gondolkodásomat, de akikre nem utalok a könyv lábjegyzeteiben és hivatkozásaiban.

Ha az ember valamiféle kutatási projektet vezet, akkor iatalabb munkatársainak felvilágosítása, orientálása érdekében muszáj előhalásznia porosodó emlékeiből és könyvei közül mindazt, ami orientálja gondolatait, kérdéseit, megoldandó problémáit.

Abban a masinériában, amelyben dolgoztam, a munka menetében minderre nem volt iga- zán szükségem, ezért csak a közvetlenül felhasznált forrásokra hivatkozom. Bizarr, de igaz: nélkülük e munka nem születhetett vol- na meg, és ehhez így, a vége felé közeledve, kevesebb dühvel és indulattal, viszont sokkal több szarkazmussal és iróniával, sőt kimondott hálával tudok viszonyulni.

A könyvet végső formájában Kaliforniában raktam össze, ahol hat hetet tölt- hettem vendégkutatóként a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i campusán. Abban, hogy Kaliforniában ideális körülmények között élhettem és dolgozhattam, nagy szerepe volt régi barátaimnak, Róna-Tas Ákosnak és feleségének, Herskó Jutkának, akiknek hálával tartozom mindezért.

Meg másról is. Végül köszönettel tartozom debreceni egyetemi kollégáimnak: Ábrahám Kata- linnak, Csoba Juditnak, Czibere Ibolyának, Nagy Zita Évának, Rácz Andreának, Takács Erzsébetnek, akik munkám különböző fázisaiban, különösen a végső stá- diumaiban értékes megjegyzésekkel, kritikákkal segítették mondandóm tisztább kifejtését és nógattak munkám megírására.

Ezt a könyvet eredetileg a habilitált doktori fokozat megszerzéséhez szükséges dolgozatként, disszertációként írtam meg.

Érveim pontosításához értékes segít- séget kaptam opponenseimtől: Simonovits Andrástól és Neményi Máriától. Emberünk nem beszélne ostobaságokat, igaza lenne. Ha megnézzük azokat az adatokat, amelyek leginkább kifejezik, mennyi ideig élnek az emberek, azaz a születéskor várható élettartam adatait, akkor emberünk banális válaszát empirikus adatok alapján bizonyítottnak véljük, bármilyen idő- perspektívában vizsgáljuk a kérdést.

A várható élettartam alakulása az USA-ban és tizenhat fejlett országban, — Ugyanezen időszak alatt a születéskor várható élettartam magyarországi ada- tai is igen jelentősen javultak: míg az ban született gyerekek átlagosan csak 37,3 évig éltek, addig a körül születettek várható élettartama már 73,9 év.

A várható élettartam alakulása a Világbank adatai szerint5 3 K. A fériak várható élettartama az Európai Unió tagországaiban, —, a legmagasabb, az átlagos és a legalacsonyabb országos adatok6 EU27 legmagasabb EU27 átlag Korév EU27 legalacsonyabb 4.

A nők várható élettartama az Európai Unió tagországaiban, —, a legmagasabb, az átlagos és a legalacsonyabb országos adatok 6 Európai Bizottság munkaanyaga, A korábbi korokban ugyanis a születéskor várható élettartam alapvetően attól nőtt, hogy csökkent a iatalabb korban, mindenekelőtt a csecsemőkorban elhalá- lozottak száma.

A demográiai változások hosszú időperspektívájához képest vi- szonylag rövid idő alatt az átfogó életkilátások szempontjából szinte elhanyagolha- tóvá vált annak a csecsemőhalandóságnak az aránya, amely a várható élettartamok alacsony szintjéért leginkább felelőssé tehető 5.

Ezt mutatja a korábban idézett tanulmányból átvett graikon 6.

Gulfport meleg kempingek

Jellemzően két demográiai változást egymással össze- mosva szokás e címszó alatt tárgyalni: 1. Az egyes emberek várható élettartamában jelentkező életnyereségek jellemzően az időskor meghosszabbodásából, a 65 feletti életévek nyereségéből származnak. A 60 fölötti lakosság arányának növekedése nagyrészt annak tudható be, hogy a második világháború után mindenhol ritka Eggleston—Fuchs, i.

A XIX. A 15 év alatti gyerekek aránya a XIX. A generációk közötti arányok drámai változását jól szemlélteti, ha az átfogó de- mográiai trendeket összevetjük az idős lakosság arányának növekedési ütemével. Az OECD aktuális előrejelzései szerint ig jelentős átrendeződések várha- tók a korfa szerkezetében.

Az OECD teljes népessége korcsoport és nemek szerint, az adott korcsoport a teljes népes- ség százalékában OECD, 15 Ennek a kiegyenlítődési folyamatnak a lényege az idősek létszámának és ará- nyának megdöbbentő növekedése.

Ha az OECD adatait továbbszámoljuk, akkor azt az adatot kapjuk, hogy míg és között az OECD-tagországokban a népesség kevesebb mint másfélszeres növekedése várható, addig a 65 fölötti ge- neráció létszámnövekedése három-négyszeres, a 80 fölötti generáció növekedése pedig hat-nyolcszoros az előrejelzések szerint ugyanebben az időszakban 9.

Napjainkra az Unió or- szágaiban a nők születéskor várható élettartama 82,6 évre, a fériaké 76,9 évre nö- vekedett. Ez a trend köszön vissza abban, hogy a 80 fölötti kohorszok növekedési üteme gyorsabb, mint a 60 vagy 65 feletti kor- csoportoké 3.

A 60, illetve 65 éves életkorban várható élettartam az Unió tagországaiban, nemenként Eurostat, 18 EU 27 tagállam átlaga, években nők — nők — fériak nők fériak nők fériak fériak 60 éves korban várható élettartam 19,5 23,7 4,2 21,1 25,1 4,0 65 éves korban várható élettartam 15,9 19,5 3,6 17,3 20,9 3,6 Az elmúlt néhány évben a népegészségügyi szakirodalom és nyomában a né- pesedési stratégiák a várható élettartam növekedésénél nagyobb hangsúlyt he- lyeznek az egészségben értsd: komolyabb orvosi panaszok nélkül leélt életévek várható tartamára.

Az egészséges évek és a várható élettartam összefüggései Eurostat, fériak nők EU átlaga, években egészséges várható egészséges várható évek élettartam évek élettartam születéskor 60,9 76,4 61,6 82,4 65 éves korban 8,2 17,3 8,3 20,9 Az adatokból azonnal szembeötlik, hogy az egészségben várható életévekben lényegesen kisebb a fériak és a nők közötti különbség, mint a várható élettartamok- ban.

Mindezt két, egymásnak ellentmondó magyarázattal értelmezhetjük. Egyrészt mondhatjuk azt, hogy bár a nők tovább élnek, de nem egészségesen élnek tovább.

Vagyis ez utóbbi magyarázat sze- rint a nők várható élettartamtöbbletében szerepet játszhat a testükre és mentális állapotukra való, a hagyományos női szerepekből adódó nagyobb odaigyelés, így a problémák korábbi érzékelése.

Ennek klasszikus esete, ha a várható élettartamot tekintjük függő változónak: a trend egyértelmű, a fejlettebb, gazdagabb, nagyobb jólétben élő országok lakói tovább élnek. Ebből annyi bizonyosan állítható, hogy a gazdasági fejlettség és a csecsemő- illetve gyermekhalandóság, valamint ennek hatása a várható élettar- tamokra nagyon erős összefüggést mutat Fitoussi eds.

Student escort bexley

A 65 évnél iatalabbak halálozása, főre vetítve, fériak és nők, Ám ha az idősek várható életkilátásait nézzük, akkor messze nem mondhat- juk, hogy az összefüggés szigorúan érvényesülne. A várható élettartam különbségei az EU régiói között A két ábrából az is látható, hogy a mediterrán és latin országokban élők életki- látásai jobbnak tűnnek annál, mint amilyen várható élettartamra az egy főre jutó GDP-adatuk alapján számítani lehetne.

Így például jobbak, mint a skandináv or- szágok, Észak-Németország vagy Skócia lakosainak életkilátásai. Ugyanakkor az alábbi, a nők várható élettartama szerint rendezett graikonon Ha mégis, akkor a mediterrán és latin országok életkilátásokban való előnyeit talán azzal indokolhatnánk, hogy az egészséges környezet és életmód, illetve az egészséges táplálkozás életkilátásokat jobbító tényezői között olyan or- szágonkénti szokásokat is igyelembe vehetünk például időjárás, a szabad levegőn eltöltött idő, a délutáni szieszta, hal vagy vörösbor fogyasztása stb.

Várható élettartam az EU-tagországokban Eurostat, Míg a várható élettartamról még mondhattuk, hogy alakulása nagyjából az egyes országok fejlettségi szintjét követi, úgy messze nem tekinthető ez általános trendnek az egészségben eltöltött élettartam alakulásában Az egészségben eltöltött várható élettartam az EU-tagországokban Eurostat, 24 Az alábbiakban az Eurostat ben publikált, a honlapról letölthető, re vonatkozó demográiai adatait mutatjuk be.

A nők és a fériak életkilátásainak különbségei nők adatai — fériak adatai Eurostat, És hogy a trendek kuszaságát még tovább fokozzuk, elég egy pillantást vetnünk arra, hogyan változtak időben a várható élettartamok és az egészségben eltöltött várható élettartamok.

Hölgyek keresnek alkalmi szex east canton

Azt a furcsaságot tapasztalhatjuk, hogy az Unió egészében mind az életkilátások, mind a nemzetközi egészségügyi stratégiák szellemében az egészségben leélt élettartam kilátásai javulnak, és az életkilátások dolgában a fér- iak hátrányai lassan, de csökkennek Meglepő módon azt is tapasztaljuk, hogy Európa legfejlettebb, leggazdagabb országaiban az elmúlt években az egészségben eltöltött várható élettartam jellem- zően kissé csökkent!

Vagyis az adatok mintha nemcsak azt mutatnák, hogy az emberek tovább élnek egészségben, hanem — a legfejlettebb országokban, talán épp a prevenciós programok sikereként — azt is, hogy a betegségeket, az egészség elveszítését egyre korábbi stádiumban ismerik fel az egészségügyi rendszerek.

A várható élettartam és az egészségben eltöltött várható élettartam különbségei az EU-tag- országokban Eurostat, Nos, az adatok csaknem megmagyarázhatatlanok.

Első ránézésre teljességgel érthetetlen, miképpen lehet e problémás időszak közel duplája Finnországban, mint Svédországban, vagy több mint duplája Szlovákiában, mint Bulgáriában.

Úgy tűnik, számos igen fejlett ország arra van berendezkedve, hogy az egészségi problémákat minél korábban érzékelje. Ezekben az országokban az egészségben eltöltött életévek száma viszonylag ala- csony, majd a korábban globális trendként jelzett segédeszközök, terápiák, szol- gáltatások viszonylag intenzív igénybevétele mellett az emberek az egészségügyi problémáikkal elég hosszú ideig meg tudnak birkózni, sőt hosszan és jól együtt is tudnak élni azokkal.

Mindezek persze igencsak leegyszerűsített, elvi lehetőségként felvethető sémák, az összefüggések magyarázata ennél bizonyosan sokkal bonyolultabb, még ha nem is feltétlenül ismerjük e bonyolultabb összefüggéseket.

Az alábbiakban megpróbáljuk röviden áttekinteni, hogy mi is jellemzi általá- ban ezen időszakban az emberek életkörülményeit, illetve mik a globális trendek abban, ahogyan az életkörülmények e periódusban változnak.

Egyszerűbben szólva: ma az idősek többségének van rendszeres jövedelme: nyugdíjat kap. Az adat re vonatkozik.

Ugyancsak strukturális tényezőnek tekinthető, hogy a reálbérek növekedésével a jobb kereset- tel nyugdíjba vonuló iatalabb nyugdíjasoknak általában magasabb a jövedelmük, mint a korábbi, alacsonyabb jövedelmek alapján nyugdíjat kapó idősebbeknek. Ta- gadhatatlan hatás azonban, hogy a nyugdíjrendszerek indexálási problémái miatt számosan veszítenek jövedelmük reálértékéből, pusztán amiatt, hogy sokáig élnek, és a hosszú ideig tartó alulindexálás következtében romlik nyugdíjuk reálértéke.

A sze- génységen túlmenően az idősek elmagányosodását, izolálódását szokás az egyik legsúlyosabb problémának tartani.

Mindez az időskorú lakosság igen komoly há- nyadát érinti 5.

Teljes testmasszázs otthoni szolgáltatás Tempe-ben

Marlier eds. Az egészség korral járó romlását jelentős mértékben ellensúlyozzák az elmúlt évek technikai, mindenekelőtt orvostechnikai és gyógyszeres fejlődései, számos területen forra- dalmi változásai.

Hosszasan lehetne még sorolni mindazokat a terápiákat és eszközöket, amelyek bár nem gyógyítanak ki a különféle időskori leépülésekből és károsodásokból, de lehetővé teszik, hogy kényelmesen, gyakran tünetmentesen együtt lehessen élni az időskorra jellemző egészségi problémákkal.

Az idősek életkörülményein furcsamód sokat javítottak az időskérdést orvo- si-medikális problémaként fókuszba állító szemléletmóddal konkuráló szociális modellek megerősödései is.

A koncepció és az abból fakadó technikai és szociális beavatkozások relevanciája maradéktalanul érvényesíthető az idősekre is. Nemcsak azért, mert alapvetően a kor éppúgy megváltoztathatatlan, mint a fogyatékosság, hanem azért is, mert nem maga a kor okozza a problémát, hanem az azzal járó képességvesztések, a kor- ral gyarapodó, visszafordíthatatlan fogyatékosságok.

Némiképp leegyszerűsítve: az idősek korából semmilyen életviteli, beilleszkedési probléma nem keletkezik, gondot nem a kor okoz, hanem az, hogy nehezebb a lépcsőt megmászni, romlik a látás, a hallás, gyakoribbak az olyan mentális problémák, mint az alvászavar vagy a memóriakihagyás.

Www forró lányok kibaszott punci kövér com

Ennek legmarkánsabb jelei a gyógyszeres terápiákban mutatkoznak meg. Részben azért, mert mára egyre bővülőbb körben alkalmazhatók gyógyszeres terápiák olyan kórismék kezelésére is, amelyek korábban legfeljebb zárt intézetben ágyba való lekötéssel, hálós ággyal, humanizáltabb elkülönítésekkel stb.

Az USA egyik egyetemén tanító kollégám szerint dolgozat- írás előtt a hallgatók legalább fele él ilyen koncentrációra rásegítő gyógyszerekkel.

Ezek a jelenségek talán egy új korszakhatárt is jelölnek. Ez a nárcizmus azóta messze túlhaladta a személyes megjelenés, a diva- tos és csinos kinézet világát, hiszen az üzleti élettől a tudományig, az élet minden területén leértékelődött az, hogy mit tudsz, és felértékelődött az, hogy minek lát- szol, hogyan marketingeled, adod el magad, hogy miként adod el és elő a tudá- sodat, azt, amid van.

Bár kétségtelen tény, hogy az állapotokat feljavító, a gyengeségeket leplező sze- rek és segédeszközök tára illeszkedik a látszatok feljavítására törekvő világhoz, másfelől e segédanyagok és segédeszközök tömeges, széles körben elterjedt hasz- nálata, igénybevétele azt is jelzi, hogy csaknem mindenkinek van mit rejtegetnie; 6 Christopher Lash, he Culture of Narcissim, New York, Warner Books, Ez a fajta váltás, hogy bárki szedhet agyi teljesítményt javító szereket, ha kell, használhat segédeszközöket szemüveget, fogszabályozót stb.

Így azután mára a fejlett világban a különböző csökkent képességekkel való együttélést vagy éppen a csökkent képességeket tünetmentessé tevő eszközök hasz- nálata nem sokban különbözik azon sajátos fogyasztói szokásoktól, ha valaki nem tud vagy nem szeret főzni. Az idősek jövedelmi és lakáskörülményei nemzetközi összehasonlításban Az idősek jövedelmi pozíciói az elmúlt évtizedekben jelentősen javultak, így körükben a szegények aránya globálisan immár alig haladja meg az átfogó sze- génységi rátákat.

Régebben ez nem így volt, az öregséget az egyik legjelentősebb szegénységi kockázatként tartották számon. Ezzel együtt az időskori szegénység aránya nemcsak országonként, hanem ne- menként, az egyes országok különböző korcsoportjai, háztartástípusai között is viszonylag jelentősen eltér 6.

Egyrészt az, hogy a nők körében csaknem mindenhol magasabb a szegény- ség aránya, mint a fériak körében, ami alapvetően azzal függ össze, hogy a fériak jövedelme aktív korukban is magasabb, mint a nőké. Másrészt az is egyértelmű, hogy az egyedül élők szegénységi kockázata maga- sabb, mint a párjukkal együtt élőké.

Az egyedül élők relatív pozícióját rontja az is, hogy lakásuk fenntartási költségeit egyetlen jövedelemből kell izetniük, ezzel szemben ha több személy él egy háztartásban, a lakásköltségek is megoszlanak az együtt élő személyek és jövedelmeik között.

Harmadrészt a jövedelmi pozíciók az életkor növekedésével romlanak Korcsoportok jövedelme az átlagjövedelem arányában8 A három egyértelmű tendencia erősen összefügg egymással és a demográiai tényezőkkel. Így a korral csökkenő jövedelmeket magyarázza az is, hogy az amúgy is alacsonyabb jövedelmű nők tovább élnek, és egyre nagyobb arányt tesznek ki az idősödő korcsoportokban.

Mindezzel együtt a korral romló jövedelmi pozíciók nem magyarázha- tóak kizárólag a demográiai összefüggésekkel, abban szerepet játszanak külön- böző gazdasági tényezők is. Így az évtizedek óta tartó reálbér-növekedés mellett a iatalabb öregek jobb kondíciókkal vonultak nyugdíjba, és a nyugdíjrendszerek is jellemzően alulindexáltak a reálbér növekedéséhez képest.

Ha ezen általános tendenciák mellett az egyes országok időskorú lakosságának jövedelmi viszonyaiban további összefüggéseket keresünk, akkor az látható, hogy az idősebbek, illetve — ezzel összefüggően — a nők jövedelmi elmaradásai orszá- gonként jelentősen eltérnek.

Általában igaz az, hogy az átfogóan gyengébb szociális biztonságot nyújtó Eu- rópán kívüli fejlett országokban OECD-tagállamokban az idősek szociális és szegénységi kockázatai is magasabbak.

Ahol tehát általában magasabbak a sze- génységi kockázatok, ott viszonylag magasabbak az életkor előrehaladtával az idős- kori szegénységi kockázatok is Ami azt jelzi, hogy bár a szegénységi ráta növekedésével nő az idősek szegénységi rátája is, de nem azonos, hanem lényegesen kisebb mértékben.

Azaz mintha a fejlett világ az idősek közötti szegénységet kevésbé fogadná el, kevésbé tartja természetesnek, mint általában a szegénységet. Jövedelmi szegénységi ráták, kor szerint9 Egyértelmű a nemek közötti egyenlőtlenség is: az idős nők szegénységi kockáza- ta gyakorlatilag mindenhol Új-Zéland, Izland, Hollandia és Luxemburg kivételé- vel nagyobb, mint a fériaké.

Ha úgy tetszik, ez a különbség is részben a bismarcki hozomány és hagyomány része: a fériak hosszabb ideig, nagyobb arányban és több bérért dolgoznak, tehát magasabb nyugdíjat, így magasabb időskori jövedelmeket élvezhetnek, mint a nők.

Egyszerűen nem igaz ugyanis, hogy az idősek egyetlen jövedelme a nyugdíjuk lenne, sőt még az sem mondható, hogy az lenne mindig és mindenhol a meghatározó jövedelem- forrásuk.

Az idősek jövedelemszerkezetében ugyanis meglepően nagy eltéréseket tapasztalhatunk az egyes országok között.

Ha azt is igyelembe vesszük, hogy az egyes jövedelmi kategóriákban például jövedelmi decilisekben miképpen alakul a jövedelemszerkezet, akkor azt a nem meglepő adatot kapjuk, hogy a jöve- delemszerkezet alsó felében, az alsó 5 decilisben a legtöbb országban a jövedelem túlnyomó többségét, több mint háromnegyedét, a szociális transzferek teszik ki, még azokban az országokban is, amelyekben a teljes jövedelemszerkezetben nem túl jelentős e transzferek teljes súlya Innen nézve viszont a szegénységi ráták kérdése elsősorban a szociális transzferek eloszlásának a kérdése: ott sok az idős szegény, ahol az idős- kor okán járó jóléti transzferek minimális szintjei alacsonyak, ahol a jövedelmi transzferek egyenlőbben oszlanak meg a különböző jövedelmi csoportok között, és nem kompenzálják a munka- és tőkejövedelmekből származó egyenlőtlenségeket.

Még egy tényezőről érdemes szót ejteni: az idősek háztartásainak összetételéről. Mint azt a globális trendek kapcsán jeleztük, legmarkánsabban az egyedülálló idősek, jellemzően az idős nők aránya nőtt ami egyszerre magas szegénységi koc- kázattal jár ; a fériak javuló halandóságának betudhatóan nő az együtt élő idős 12 OECD, Income Distribution and Poverty Database www.

Hogy az idősek magukra maradása a háztartásukban nem okoz igen kiugró szegénységi kockázatot, annak döntően az az oka, hogy a fejlettebb, gazdagabb országokban még magasabb az egyedül és párjukkal élő idősek aránya, mint a ke- vésbé fejlett országokban 7.

Az idősek jövedelmi helyzetét elemezve hallgatólagosan azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az időseknek már nem kell költeniük felnőtt gyerekeikre, hogy a meg- szokott lakásaikban laknak, nincsenek megtakarítási és felhalmozási kényszereik.

Az átfogó modernizációs folyamatra adott válaszként az individualizációs tendenciák, a népesség növekvő igényszintje, a csa- lád funkciójának 80 kísérő Longview-ban, illetve az egyes gyermek mint individuum anyagi biztonsága és egészsége fölötti szülői aggodalom az utódok számá- nak csökkenéséhez vezetnek.

Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy napi kiadásaikra elkölthetik, felélhetik a rendel- kezésre álló jövedelmüket.

Sőt általában az a közvélekedés, hogy a folyó kiadásaik is alacsonyabbak, mint az aktívakéi — nem vesznek ruhát, a drágább munkahelyi és más éttermi meleg és hideg élelem helyett van idejük főzni maguknak, holt- szezonban turistáskodnak stb.

Mégis ennek az alacsonyabb napi költségszintnek a feltételezése indokolja, hogy az idősek korábbi kereseténél kisebb jövedelmét, nyugdíját jogosnak szokás tartani. Mindezt igyelembe véve sem lehet eltekinteni attól, hogy az idősek olykor pél- dául Magyarországon minden más korcsoportnál takarékoskodóbbak.

A demográfiai 80 kísérő Longview-ban elmélete 39 3.

Ennek oka lehet valamilyen paraszti vagy háborús komplexusból megmaradt szorongás, ir- racionális kuporgatás, de racionális magatartásnak is tekinthetjük, ha igyelembe vesszük az újabb kori változások hatására a nagyon idős korban az egészségügyi és szociális gondozás növekvő co-payment és bekerülési költségeit.

Ennek a logikai ellentétét, hogy korábbi felhalmozásaik mennyiben járulnak hozzá folyó jövedelmükhöz, fentebb ismertettük. Ahogyan korábban azt mondtuk, a generációk közötti jövedelmi különbségekben az idő- sek az elmúlt évtizedek relatív nyertesei, úgy a gyerekek — az unokák — ugyanen- nek a folyamatnak a relatív vesztesei.

A szakirodalomban és a zsurnalisztikában régi közhely, hogy a nagymamák egyre intenzívebben vállalnak részt az unokák gondozásában, nevelésében, arról azonban tapintatosan hallgatni szokás, hogy a nagyszülők tőlük telhetően pénzben is gavallér szponzoraik az unokáknak.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az idősek életkörülményeit globálisan veszélyeztető és azokat lerontó tényezők intenzívebben vannak jelen a fejlettebb országokban, hogy az idősödés társadalmi problémái súlyosabban jelentkeznek ott, ahol erőteljesebb maga az idősödés.

Ezzel együtt az idősek átfogó jövedelmi helyzete és átlagos életkörülményei viszonylag gyenge korrelációt mutatnak a de- mográiai adatokkal: az idősek helyzetét erőteljesebben befolyásolják az adott or- szág közpolitikái, időseket támogató rendszerei és átfogó szegénységi-jövedelmi mutatói, mint az adott ország demográiai adatai.

Mindez némiképp árnyalja azt a banális következtetést, hogy egy ország fejlett- sége és az ott élő idősek anyagi létfeltételei között lineáris, oksági összefüggés lenne.

Ennek ellenére nem kérdés: jobb egy gazdag és fejlett országban megöregedni, mint egy szegényebben. Azt hiszem, nincs igazuk: nem teljesen mellékes, hogy mikor… Az egészségügyi mutatók és ezek között a mortalitási adatok társadalmi hátrá- nyok körében való bemutatása jószerével egyidős a társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatával, ami már Le Play vagy Engels szegénységről, kizsákmányolásról írt klasszikus munkáiban is megjelenik.

Ennél szisztematikusabb társadalmi hátrány- ként mutatja be a halálozás egyenlőtlenségeit a szegénység A korábbi, ma már klasszikusnak számító demográiai és szociológiai munkák mégis alig tulajdonítot- tak a halálozás egyenlőtlenségeinek társadalmi struktúrát befolyásoló erőt.

A ha- lálozási mutatók eltéréseit részben a társadalmi egyenlőtlenségek következményé- nek tekintették, részben a társadalmi egyenlőtlenségek illusztratív bemutatására használták hasonlóan ahhoz, amikor a gyerekek iskolai eredményeit mint függő változókat a szülők társadalmi státuszának mint független változónak a függvénye- ként értelmezték — anélkül, hogy az iskolai eredményeknek önálló státuszkijelölő tartalmakat tulajdonítottak volna.

Hogy a halálozási mutatóknak önálló egyenlőtlenségi magyarázó erőt és jelen- tőséget tulajdonítanak a társadalomkutatók, viszonylag új keletű, mintegy kísér- 1 A Brit Egészségügyi Minisztérium megbízásából Sir Douglas Black vezetésével munkacsoport vizsgálta a szegénység egészségügyi összefüggéseit.

Sen és J. Azaz herborn számára a legfontosabb egyenlőtlenségi tényező maga az élet, ha úgy tetszik: maga a halál.

A ilozoikus magasságokból a középtávú elméletek szintjére leszállva nincsen könnyű dolgunk a halál, a várható élet társadalmi jelentőségének meghatározá- sával.

A halálozás, a várható élettartam különbségei igen markánsan eltérnek egyes országok átlagaiban, és nagyjából az is igaz, hogy a fejlettebb, gazdagabb országok- ban az emberek tovább élnek. Ez nemcsak országokra, hanem kisebb egységekre, régiókra, településekre is igaz. A különbségek még az EU régiói között is megdöbbentően nagyok, és a várha- tó élettartam meglepően meredek regresszióval, igen erősen követi a régiók egy főre jutó GDP-adatait is Deboo- sere—S.

A jövedelem és a halálozás holland összefüggéseit igazolja: A. Magyarországon a nyugdíjasok életkilátásainak és jövedelmének összefüggéseit vizsgálja: P. A túlzóan makro- és túlzóan individuális szintek között viszonylag kevés szó esik az adott társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetek, státuszok életkilátásokkal való kölcsönös összefüggéseiről.

Nemzetközi összehasonlításban a megoszlások alapvetően demográiai muta- tók nem, kor mentén elemezhetők, ezen túl inkább csak országos átlagokat, és kevésbé az átlag mögötti eltéréseket szokás komparatív elemzés tárgyává tenni.

A társadalmi státuszt illetően még nemzeti szinten sem könnyű az idősek helyzetét elemezni, hiszen nekik jellemzően az a státuszuk, hogy idősek, már nem vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban — miközben szinte valamennyi rétegző- dési és struktúraelmélet épp ezt, a munkamegosztásban elfoglalt helyzetet tekinti kiindulópontjának.

Láttuk, hogy 80 kísérő Longview-ban demográfiai átmenet eredeti változata szerint a társadalmi modernizáció automatiku- san magával hozza a termékenységcsökkenést, így a közvetlen beavatko- zás szükségtelen.

Európai Bizottság munkaanyaga: Report on health inequalities in the European Union, A kér- dőíves vizsgálatok viszont keveset mondanak az életkilátásokról, már csak azért is, mert a megkérdezettek élnek, és nem tudható, hogy meddig fognak még élni.

A halálozás társadalmi egyenlőtlenségeinek meghatározottsága tekintetében — a nemek közötti és területi egyenlőtlenségek mellett6 — szinte kizárólag az is- kolázottság szerepéről találhatunk — súlyos adatokat. A halálozásban kimutatható iskolázottsági, azaz a fentiek alapján ennek stá- tuszkijelölő értelmet tulajdonítva, általánosabb társadalmi egyenlőtlenségeit első- sorban magyar adatokon, Hablicsek László és Kovács Katalin ben publikált tanulmányának adatsorai alapján fogjuk bemutatni.

A tanulmány érdemeihez képest alig kapott visszhangot és ismertséget, noha a benne jelzett idősorok trendjei az elérhető forrásokból sejthetően mindmáig to- vább folytatódtak.

Általánosságban elmondható, hogy a magasan iskolázott, diplomás és az érett- ségivel nem rendelkező, alacsony iskolai végzettségűek közötti életkilátások igen jelentősen eltérnek egymástól a magasabb iskolázottságúak javára.

Lásd R. Masters— R. Powers, Educational Diferences in U. A 30 éves korban várható élettartam eltérései az átlagosan várható élettartamtól, iskolai végzettség szerint Eurostat, Fontos azonban jeleznünk, hogy bár az iskolai végzettség mint társadalmi stá- tuszjelző igen erős összefüggést mutat a különböző státuszú csoportok életkilátásai között, de ebből nem lenne szabad arra következtetni, hogy az iskolai végzettség egyértelmű oksági magyarázata lenne a halálozási adatoknak, vagy hogy az isko- lai végzettség növelése önmagában képes lenne javítani a halálozási adatokat.

Azt, hogy az iskolai végzettség emelkedése nem javítja a várható élettartam adatait, idősorokban, longitudinális vizsgálatban az USA népességére mutatták ki, és ezt nemzetközi adatok is megerősítették.

Diagramjainkon magunk által becsült adatokat mutatunk be azt feltételezve, hogy az egyes is- kolai végzettségű csoportokban a várható élettartam és az egészségben várható élettartam különbsége megegyezik az átlagos eltérésselfeltüntetve az EU leg- alacsonyabb és legmagasabb, valamint átlagos adatait, és Magyarország megfe- lelő adatait.

A fériak egészségben várható élettartamának becsült különbségei iskolai végzettség sze- rint Eurostat, 75,00 7 70,00 7 65,00 6 60,00 6 55,00 5 50,00 5 fHOVĘIRN 45,00 4 középiskola EU-minimum nincs középiskolája nincs középiskolája Magyarország EU-átlag EU-maximum Az egészséges életévekben az egyes országokon belüli különbségekről gyakor- latilag nincsenek empirikus adataink, ilyeneket a nemzetközi szervezetek adat- bázisaiban sem találtunk.

A várható élettartamokról szóló hazai adatok az Unió sztenderdizált, nemzet- közileg is összehasonlítható ISCED iskolázottsági skálájánál részletesebbek, és a részletezettségnek is betudhatóan még jelentősebb eltéréseket mutatnak a 30 éves korban várható továbbélési kilátásokban az iskolai végzettség szerint Némi- képp meglepő módon a fériak 30 éves korban várható életkilátásai az előző szá- zadfordulótól ig átlagosan romlanak, majd onnan viszonylag gyorsan emel- kednek.

Az iskolázottság szerinti halálozási olló óta folyamatosan nyílik, ám az olló szétnyílása az átlagos életkilátások javulása alatt gyorsabban nő. Azaz az átlagos javulást döntő hányadban a magasabb iskolázottságúak javuló életkilátásai hozzák, a legalacsonyabb végzettségűek életkilátásai az átlag emelkedése mellett is csökkennek.

Így re a diplomások és a csökkenő létszámú általános iskolával sem rendelkező fériak közötti életkilátások 16,5 évre növekedtek.

Ugyanezek az adatok a nők esetében sokkal nagyobb változatlanságot mutat- nak, időben is, és az iskolai végzettség szerinti különbségek is lényegesen kiseb- bek, de még mindig igen jelentősnek mondhatók.

A diplomás és az általános is- kolával sem rendelkező nők közötti 30 éves korban várható élettartam különbsége ben 10,2 év. Ezek a különbségek általában még a hazai társadalomtudományban jártasaknak is megdöbbentően nagynak tűnnek, jogosan, hiszen a különbség valamiféle sza- kadékot jelez.

Nem kívánunk belemenni Erdei megkettőződött társadalmistruk- túra-elméletének bonyodalmaiba, analógiaként mégis utalnunk kell rá. Ha felvetésünk jogos volt, és a fejlődő és fejlett országok között egy demográiai korszakváltásnyi távolság keletkezett, akkor ebből az is következik, hogy e megkettőződöttség, a korszakhatáron inneni és túli világ széthasítottsága Magyarországon belül is dokumentálható.

A nagyrészt 60 év alatt elhalálozó képzetlen féri, háztartásfő népességet, amelynek gyakorlatilag nincs is időskora, egy demográiai korszak szakadéka választja el attól a képzet- tebb népességtől, amely már nagy valószínűséggel megéri az időskort, és amely életkilátásai már nagyrészt azon múlnak, hogy hány évet élnek le 65 évnél koro- sabb, idős emberként.

A fejlett világ demográiai korszakváltás utáni időszakában, a nemzetközi ada- tok különösen nagy igyelmet szentelnek a 80 fölötti generáció létszámának gyors növekedésére, azt feltételezve, hogy a iatalabb idősek egyre egészségesebbek, és egyre kisebb és kevesebb, az öregedésnek betudható problémával kell megküzde- niük, miközben az öregség gondjai a 80 feletti életkorban gyakrabban és intenzí- vebben jelentkeznek.

Természetesen a társadalmi egyenlőtlenségek amelyek indikátoraként hasz- náljuk az iskolázottsági különbségeket még markánsabbak abban, hogy kik élnek 80 évnél tovább. Ennek ellenére az egészséget, betegséget és halált mégis jellemzően az egészségügy, az orvoslás szemüvegén keresztül szoktuk szemlélni.

Ez a nézőpont egészen bizonyosan torz látásmódot eredményez, noha nem tudunk ennél szakszerűbbet. Az orvoslás saját tudása, eszközei és érdekei szerint könyvel el betegségeket és halálokokat.

Ez az epidemiológiai korszakváltás, ha csak részben is, de mutat párhuzamot a demográiai korszakváltással, ugyanis az epidemioló- giai korszakváltás előtti tipikus betegségek, mindenekelőtt a járványok, jelentős arányban okozták a iatalabb generációhoz tartozók halálát is.

Environ, Res. Tuberkulózis okozta halálozás a 30 éves és idősebb magyar fériak körében iskolai végzett- ség szerint, — illesztett adatok 20 Ezzel szemben az epidemiológiai átmenet során vezető halálokká előlépő da- ganatos és kardiovaszkuláris megbetegedések okozta halálozás nemcsak összessé- gében nő, de társadalmi különbségei is növekednek 33— Légcső, hörgők és tüdő rosszindulatú daganata okozta halálozás a 30 éves és idősebb ma- gyar fériak körében iskolai végzettség szerint, — illesztett adatok 21 20 Kovács, i.

Alultápláltság és táplálkozási hiánybetegségek okozta halálozás a 30 éves és idősebb magyar népesség körében iskolai végzettség szerint halálozási esetszámok— Túltápláltság okozta halálozás a 30 éves és idősebb magyar fériak körében iskolai végzett- ség szerint halálozási esetszámok— Az orvoslás sajátos érdekeltségi rendszere sem hagyható igyelmen kívül a ha- lálokok dokumentálásában.