Szükségünk van helyettesekre ma estére

Szükségünk van helyettesekre ma estére Sajnos erre semmilyen kilátás sincs, ugyanis a titokzatos Nagy Testvér kamerákon keresztül mindenkit folyamatos megfigyelés alatt tart, és folyamatban van a nyelv leegyszerűsítése, hogy az emberek ne tudják kifejezni a magukat, illetve hogy ne is tudjanak megfogalmazni államellenes gondolatokat. A regény vitákkal, titkolózással és szeretettel teli történései a könyv végére többé-kevésbé megoldódnak, és íródik egy levél is… Amy Ewing: Az Ékkő The jewel trilógia I. Ő most megy egyetemre Skóciába, így otthon hagyja két húgát, és szakít szerelmével, Joshsal, akibe Lara Jean is szerelmes volt annak idején, és akinek íródott egy ilyen levél is. A grófné akkorig negyvenöt tavaszt látott, és préselt muszlinből készült otthonkája minden kikészítettség, sőt fűző nélkül mutatta a keblét!

  • Etnikai:
  • Szenegáli
  • Szem:
  • Hideg zöld szemem van, de színes kontaktlencsét használok.
  • Milyen színű a hajam:
  • Ash-blond
  • Testalkatom :
  • Az alakom jellemzői erősek
  • Szeretem:
  • Horgászat

Nézeteikkel tehát egyezők lévén az egész nemzetnek képviselői által nyilvánított közkivánata, nem marad részükről más hátra, mint követeiket ujabban utasítani, miszerint minden törekvéseiket oda irányozzák: hogy az elől érintett feliratban az országgyűlése által kijelölt teendők még a jelen országgyülésén mulhatatlanul megoldattassanak, s már valahára egyszer az ige testté váljon.

De a mint egyrészről a megye rendei a nemzet alkotmányosságát s törvényes szabágát biztosítani óhajtják, úgy reményüknek teljesülhetése felett mindaddig kétkednek, a meddig a kormány oly egyének kezében van, kik azt a nemzet érdeke és a törvény ellen és ezek sértésével kezelik; kivánják tehát követ urak e megye nevében az országgyülésén azt: hogy mind azon kormányi hivatalnokok, kik a részek visszacsatolása iránt alkotott iki Végre oda is utasítják követ urakat a megye rendei, hogy azon nem várt és reménylett esetre, ha a rendek táblájának egyező közakarata által az országgyűlése teendői iránt ő felségéhez intéztetni kívánt felírást a főrendek táblája bármely tekintetből s a kormánynak tulnyomó befolyása miatt ő felsége elibe juthatni meggátolni kivánná, akkoron, hogy e felírást a rendek táblája egy külön követsége által terjeszsze a nemzet koronás királya elébe, és az abban foglaltaknak létesülését maga a rendek táblája kérje: a megye nevében követ urak az országgyülése előtt indítványozzák, s így a nemzet közóhajtásának koronás királya elébe juthatását s a teendőknek megoldhatását e móddal is sikeresíteni törekedjenek, s ebbeli határozatunkat követ urakkal gyors postával közleni rendelik.

Hogy pedig azon akadályok, melyek a bank jegyeinek pengőpénzre lehető átváltásában mutatkoztak, annál inkább megszüntethessenek, a tett intézetek bejelentése mellett ő cs. Hogy azok, mik legujabban Európában, s magában az örökös tartományokban történtek, és a napról-napra kifejlődő események a jelen országgyűlésére bizonyos befolyással leendenek, igen érzik a megye rendei, és ezért teljesen meg vannak győződve: hogy a magyar nemzetnek a jelen átalakulási korszakban jövendőjének boldogsága vagy boldogtalansága a körülmények bölcs és okszerű felhasználásától vagyon felfüggesztve, és a mi a jelen időben vagy felhasználatlanul elhanyagoltatik, vagy czélt tévesztve alkalmaztatik, a jövendő helyrehozni s kipótolni sohasem fogja: legszentebb kötelesség tehát minden erőt s minden módot arra alkalmazni, hogy a nemzet jövendő boldogsága s törvényes független alkotmányossága biztosíttassék.

Ezen eszközök legfőbbike az: hogy az országgyűlése czélszerű irányban folytattassék, s mivel érzik a rendek, hogy a magyar hazának fiai közt Deák Ferencz táblabiró úr azon legfőbb egyik egyén, ki rendíthetetlen jelleme, tiszta hazfiusága, mély belátása, a multat, jelent és jövendőt összefüggeszteni képes itélő tehetsége által a haza javára legtöbbet eszközölhet, polgári bünt követnének el a magye rendei, s hazájok és a nemzet iránti kötelességökről felejtkeznének meg, ha őt ismét a haza és az egész nemzet nevében fel nem hívnák, hogy ő a jelen országgyűlésen mint a megye képviselője megjelenve, azt, mit hazájára nézve jónak és üdvösnek itélend, eszközölje.

Elhatározták tehát: hogy holnap tüstént annyi számban minden rang és sors különbsége nélkül, a mennyiben lehet, másod alispán úrnak elnöklete alatt Kehidán Deák Ferencz úrnál megjelenvén, őt az országgyűlési követségnek elvállalására már a követválasztási gyűléskor a megye rendei általános közakaratával történt elválasztása után újabban ismét megkérjék.

A mint ezeket ilyképpen a rendek elhatározák, megjelent a közgyűlésben Horváth János kamarás úr, s előadta Tolnay Károly egyik országgyűlési követ úrnak bár magán úton érkezett hivatalos levelét, melyben a Bécs városában történt eseményeket rövid vázlatban megírva tudtul adja: hogy ezek következtében az országgyűlésének egy igen számos tagokból 24 álló küldöttsége magának a fenséges főherczegnek, az ország nádorának, vezérlete alatt, ő felségéhez Bécsbe az országgyűlési teendők iránt felment; arról is tudósítván őt, hogy az összegyűlt országos rendek pártszínezet nélkül, a mágnások s ott maga az ország fenséges nádora, közakarattal Deák Ferencz úrnak az országgyűlésén leendő megjelenését ohajtják, a körülmények szüksége pedig ezt parancsolja.

Megtették már felebbi végzésükben a rendek azt, mit Deák Ferencz úrnak az országgyűlési követség elvállalása reábírhatására egyeleve szükségesnek láttak; az őt megkérő küldöttség eljárásának sikerét várva, a jelen közgyülekezetet ideiglen felfüggesztik, s annak azon helyen és napon leendő folytattatását, mint azt a küldöttség eljárása igényelni fogja, ezennel elhatározzák.

A küldöttség eljárásáról márczius dikén tett a közgyűlésnek jelentést. A közgyűlés jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontja így szól:. A gyülekezet következő napján 2-od alispán úr, mint Deák Ferencz táblabiró úrnak az országgyűlési követség elvállalása iránti megkérésére kiküldött választmány elnöke, a gyülekezetben jelentette: hogy mielőtt a választmány elindult volna, Deák Ferencz táblabiró úr ide Zalaegerszegre bejött, hol is a szállásán ő s a rendeknek s községeknek számos tagjai megjelentek, és midőn az általános közóhajtást annak elejbe adta, Deák Ferencz úr akképpen nyilvánult: hogy ámbár roncsolt egészsége miatt érezné, hogy a követi pályát az országgyűlés végéig kibírni képes alig leend, de a benne helyezett bizodalom, s az ujonnan kifejlett körülmények kötelességévé teszik, hogy akármely áldozatába kerüljön is, polgári kötelességét teljesítse, s ha annak rende s módja szerint törvényesen a megye képviselőjének elválasztatik, a követséget igenis elfogadandja.

Mely elnöki jelentést a Karok és Rendek hangos és szünni nem akaró éljen kiáltásokkal fogadták. Zala vármegye ennek következtében a következő határozatokat hozta:. Az e határozat értelmében végbement követválasztásról a következő jegyzőkönyvi kivonat szól:.

A követválasztásra kitűzött napon, úgy mint tavaszelő ikén, az igen nagy számmal jelenlevő Karoknak és Rendeknek a megyeháza előtti téren közgyülekezetét elnök alispán úr megnyitván, röviden a Karoknak és Rendeknek előadta: hogy mivel Csuzy Pál egyik országgyűlési követ úrnak lemondását a rendek már elfogadták, annak helyébe most törvényes joguknál fogva országgyűlési követet válaszszanak.

Melyre egy hanggal, szívvel és lélekkel Deák Ferencz urat országgyűlési követjökké elválasztották, s annak a megbízó levelet oly meghatalmazással rendelik kiadatni: hogy Pozsonyban az országgyűlése helyén jelenjen meg, s ott mint a megye teljes hatalmu megbízottja a tanácskozásokban és törvények alkotásában minden utasítás nélkül, önbelátását s meggyőződését követve szavazzon; kijelenték a rendek ezuttal azt is: hogy az esetre, ha Deák Ferencz táblabiró úr akármely előre nem látott ok miatt a megyét tovább képviselni nem akarná, akkoron ifj.

Csuzy Pál táblabiró úr minden újabb megválasztás nélkül követségét újra folytassa, s ezért e végzésöket Csuzy Pál táblabiró úrnak, valamint a megbízó levelet Deák Ferencz táblabiró úrnak, siető postán megküldeni rendelik.

Egy pár nappal 26 később egyhangulag elfogadtatott a Rendeknél. Nem végeztek semmit.

Apponyi folyvást beteg volt. Magam is mindig rosszul voltam. Már akkor nagy volt az ingerültség. Én dikén ismét Bécsbe mentem szegény Apponyihoz, a ki dikén mondott le hivataláról és a kit dikén estve már magánszállásán a Teinfaltstrasseban találtam. Itt azután több hétig időztem, csendben, távol minden politikai tevékenységtől, mint nézője a bécsi dolgoknak, s távol Pozsonytól, hol vágtatva ment minden, tanácskozási szabág többé nem létezett, kihágásoktól naponta félni lehetett, s a főrendek semmiségig sülyedtek, csupán a Rendek határozatainak belajstromozására lévén kénytelenek szorítkozni.

Hajón mentünk és hajón jöttünk; de mielőtt Pozsonyban kikötöttünk, Batthyány Lajos gróf, a kinevezett miniszterelnök, hozzám közeledve felkért, hogy estére mennék el hozzá conferentiára. Mert az ellenzéki urak se voltak minden aggodalom nélkül, kivált a Pestről érkezett hamis, vagy eltorzítva nagyított hírek folytán, Bécsben pedig Apponyi beteg, Metternich herczeg meg nagyon öreg lévén, egészen megzavarodtak, és mint mondani szokás, fejüket vesztették.

Ezen értekezletben kimondatott és tettleg elhatároztatott az urbériség azonnal való megszüntetése stb. Mindezek már akkor postulatumai voltak az inaugurált békés forradalomnak.

Köztem és Kossuth között párbeszéd folyt le a lépcsőn, a mint Batthyánytól távozva ketten együtt lementünk. Ne bántsd a dynastiát, mert, mellőzve minden más tekinteteket, a monarchicus érdek európaszerte oly hatalmas, hogy ezt nem tűrné el, a dynastiának még ellenségei is védelmére sietnének.

Ne alapítsd Magyország jövőjét népképviseletre, mert evvel akaratlanul a nemzetiségek harczát idéznéd elő; őseink 27 bölcsességéről tanuskodik, hogy ily polyglott országban a hatósági képviseletet törvényesítették; ragaszkodjál ehhez, mint a mely kiterjesztve a királyi és nagyobb mezővárosokra, századokra biztosíthatja a magyarság fennsőségét, holott ellenkezőleg, ha nem is veszélyeztetve, de folytonos támadásoknak lesz az kitéve a különböző nemzetiségek részéről.

Egytől-egyig mind!

Gay escort new blackburn

Az «országosan egybegyült KK. Március dikán a küldöttség a fönséges nádornak vezérlete alatt ő felsége koronás királyunk által kegyelmesen fogadtatván, a nemzet bő kivánatait magában foglaló fölírást a trónnak zsámolyához letette. Ez alkalommal kijelentette ő felsége, hogy folytonosan atyai szívén viselvén a trónja alatt álló népeknek boldogságát, az általa különösen kedvelt magyar nemzet óhajtásait mielőbb sikeresíteni óhajtja.

És még azon napon a nádorhoz intézett kegy k. Batthyány Lajost a törvények értelmében független miniszterium elnökévé kinevezvén, a gróf minisztertársait belátása szerint akként és oly számmal tegye legfelsőbb kir. Pozsonyból Batthyány Lajos azonban Deák Ferenczre várván, a miniszteriumot még nem alakítá meg».

Deák Ferencz Wenckheim Béla b. Az az nap estve Batthyány Lajos gr. Megnyugvással és bizalommal van függesztve reá a közönség szeme, mely a közelebbi napok villámzó eseményei közt káprázni és tévedezni kezdett.

Most minden ember miniszteri combinatiókat csinál. Hogy Deák egyik combinatióból sem marad ki, természetes, s reméljük is tiszta hazaszeretetéből, hogy erős kezét nem fogja megvonni a kormányrudtól.

A miniszterelnök sokat tanácskozik vele, s ezen tanácskozás eredménye csak üdvös lehet.

A márczius dikán tartott kerüelti ülésben Batthyány Lajos gr. Igazságügyi miniszternek Deák Ferenczet nevezte meg. Deák Ferencz márczius dikán a következő levelet írta sógorának, Oszterhueber Tarányi Józsefnek.

Pozsonyba érkeztem márczius án délután 1 órakor, s itt mindent lázas állapotban találtam. Már akkor a közteherviselés s az urbéri viszonyok megszüntetése mind a két tábla által elfogadtatott. Pesten minden a legnagyobb izgatottságban volt, sok követ az urbéri viszonyok megszüntetése iránti törvényjavaslatot azonnal megküldötte a megyének, sok megye azt a jobbágyoknak kihirdette, s így, mikor én ide érkeztem, már semmit javítani, igazítani nem lehetett.

Sokan a főrendek közül, s maga a nádor is, felszólítottak, hogy ha lehet, eszközöljek valami változást az urbéri viszonyok iránti törvényben; de én kijelentettem: hogy ezen rögtönzését a törvényhozó testületnek épen nem helyeslem ugyan, s nem is vagyok arról meggyőződve, hogy azt épen így tenni szükséges lett volna; de miután ez megtörtént; miután a törvényjavaslatot mind a két tábla egyhangúlag elfogadta; miután azt sok megyében kihirdették: minden lépést veszedelmesnek tartok, s elvenni ismét az adottat, egyenesen annyi volna, mint öldöklő parasztháborút előidézni.

Csütörtökön kaptam meg a credentionalist, s még az nap kerületi ülésbe mentem, hol épen azt akarták elhatározni, hogy az ősiség az uti possidetis alapján eltöröltetvén, még a zálogokat se lehessen visszaváltani; ezt csakugyan meggátoltam, s a határozat az lőn: hogy az ősiség eltörölhetvén, a miniszterium készítsen új polgári codexet.

Pénteken fölmentem Batthyány Lajossal Bécsbe, eszközölni a felelősség kérdésének 29 meghatározásáról szóló törvény felsőbb helybehagyását, s onnan csak ma délben jöttünk vissza. Sokat futkostunk, kértünk, okoskodtunk, fenyegetőztünk a főherczegeknél; sükere fáradozásainknak nem volt ugyan tökéletes, de mégis reményt nyújt, s a holnap érkezendő válaszból lehet, úgy hiszem, valami jót csinálni.

Bírák és ügyészek s mindazok, akik a börtönöket akár puszta kíváncsiságból, akár tudományos érdeklődésbő l látogatni szokták, ilyen beszédekre csak mosolyognak. Hosszú időn keresztül csakugyan szörnyű dolgok voltak.

Bizonyos, hogy a régi főtörvényszék idejében, XIII. Lajos és XIV.

Lajos századaiban a vádlottakat zagyva összevisszaságban dobták a kapu fölött l evő félemeleti helyiségbe. A börtönrendszer volt az es forradalom egyik fő-fő gazsága is, és elég megnézni a királyné és Madame Elisabeth tömlöceit, hogy az ember megundorodjék az igazságszolgáltatás egykori formáitól.

Azok nyomán, Szükségünk van helyettesekre ma estére részint a leiratban már említtettek, részint a fölirásban fölhozatnak, újabban biztosítja, ő fölsége az országos rendeket arról, hogy az

De manapság a filantropizmus, ha bár a társadalomnak kiszámíthatatlan károkat okozott, az egyénnek mégis szerzett némi előnyt.

Büntető kódexünket Napóleonnak köszönjük, és inkább tekinthetjük, mint a polgári törvénykönyvet mely némely pontjában sürgős reformra szorulama rövid uralom egyik legnagyobb alkotásának.

Ez az új büntetőjog a szenvedések egész örvényét betemette. Ezért eltekintve a szörnyű erkölcsi tortúrától, melyet a felsőbb társadalmi osztályokba tartozóknak kell elszenvedniük, ha a törvény kezére kerülnek bátran elmondha tjuk, hogy e hatalom kezelése enyhe és egyszerű, ami annál feltűnőbb jelenség, mert váratlan.

Ezen jegyzéket nem mint oly Szükségünk van helyettesekre ma estére okiratot küldjük meg a tekintetes RR.

A terheltek és vizsgálati foglyok bizonyára nem laknak úgy, mint otthon; de mindent, amire szükségük van, megtalálnak a párisi börtönökben.

Különben is a súlyos é rzések, melyekbe a rab elmerül, az élet mellékes dolgait megfosztják szokásos jelentőségüktől.

Rebecca canberra escort

Sohasem a test szenved. A lélek pedig oly izgatott állapotba jut, hogy bármiféle durva bántalom éri is ebben a környezetben, azt elviselni nem esik nehezére.

Meg kell adni, hogy aki ártatlannak bizonyul, azt, főleg Párisban, hamarosan szabadon eresztik. Így Lucien, mikor belépett a cellába, pontos mását ismerte föl legelső párisi lakószobájának a Hôtel Clunyben.

Az ágy olyan volt, aminőket a diáknegyed nyomorúságosabb bérházaiban látni; szalmafonatú székek, asztal és néhány apró tárgy: ennyiből áll ezeknek a kamráknak a berendezése. Egy ilyen cellába gyakran két vádlottat is összetesznek, ha nyugodtan viselik magukat, és a bűneik hamisítások, hamis bukások nem sú lyos természetűek.

Ez a hasonlatosság pályájának kezdete és vége, az ártatlanság és a gyalázatos lezüllés állomásai közt, költői vénájának utolsó föllobbanásában oly élénken szökkent az öntudatába, hogy a szerencsétlen zokogásra fakadt. Négy óra hosszat s írt, látszatra oly érzéketlenül, mint valami kőszobor. De a valóságban szétfoszlott reményei gyötörték, társadalmi légvárainak összeomlását, semmivé vált büszkeségét, a törtető, a szeladon, a boldog vőlegény, az arszlán, a párisi aranyifjú, a költő, az él vhajhász s az előkelő személyiség képeiben tündöklő sokféle énjének megszűntét siratta.

Mindez összetört ebben az ikároszi zuhanásban. Carlos viszont, mihelyt egyedül maradt, úgy kóválygott a cellájában, mint a Jardin des Plantes jegesmedvéje a ketrecében. Gondosan megvizsgálta az ajtót és meggyőződött, hogy a kukucskálón kívül semminő nyílás nincs rajta.

Szemügyre vett minden falat, megnézte a kályhalyukat, melyen át bágyadt világosság derengett, és így szólt magában:. Leült egy sarokba, ahol a fölvigyázó szeme a rácsos kukucskálón át nem láthatta.

Azután levette fejéről a parókát és gyorsan letépett egy darab papírt, ami az alsó felére volt ragasztva. A papírnak a fejével érintkező fele oly zsíros volt, hogy a paróka belső felületén ek látszott.

Ha Bibi-Lupinnek eszébe jut, hogy levegye ezt a parókát, a spanyol és Jacques Collin azonosságának megállapítása végett, erre a papírdarabra nem gyanakodott volna, annyira egynek látszott a parókakészítő munkájával. A papír túlsó fele még elé g fehér és tiszta volt, hogy pár sort lehessen írni raja.

A leválasztás nehéz és óvatos munkáját Carlos már a Force-ban megkezdette. Két óra kevés lett volna hozzá, azért már az előző nap egyik felét erre fordította. A fogoly először is valami nyolc-tíz mi lliméter széles csíkot vágott le ebből a drágalátos papírból és több darabra szabdalta.

Majd, miután megnyálazta a gumiarábikum réteget, hogy ismét ragadóssá tegye, papírkészletét ebbe a furcsa raktárba helyezte vissza.

Egyik hajtincséből elővett egy tűny i vékonyságú iront újabb svájci találmányamely enyvvel volt odaerősítve.

Letört belőle egy darabot, elég hosszút ahhoz, hogy írni lehessen vele, és elég kicsinyt, hogy a fülében elrejthesse.

Szerintem rá egy hétre be tudunk Szükségünk van helyettesekre ma estére jó néhány olyan intézkedést, amit a kormány megalakulásától függetlenül már a parlament megtárgyalhat és jóváhagyhat.

Miután Collin mindezen előkészületeket a régi fegyházviselt emberek gyors és biztos kezével - ügyesek ezek, akár a majmok - elvégezte, az ágy szélére ült és gondolkozott, minő utasításokat adjon Ázsiának.

Ugyanis szentül hitte, hogy találkozni fog vele, oly biztosan számított e nő leleményes eszére. Közbe-közbe ájulási rohamokat produkáltam, el-elhallgattam, sóh ajtoztam, egyszóval végigkomédiáztam a haldoklást. Maradjunk meg emellett! Az irataim rendben vannak.

Ázsia meg én, közös erő vel, majd csak fölültetjük Camusot urat! Nem valami nagy lumen. Gondoljunk tehát Lucienre. Fontos, hogy bátorságot öntsünk belé. Mindenesetre el kell jutnunk valahogyan a fiúhoz, haditervet kell adnunk neki, máskülönben saját magával együtt engem is kiszolgáltat és mindent elront!

Kihallgatása előtt ezt meg kell vele értetni valahogyan. Azután tanúkra lesz szükségem, hogy papvolto mat igazolni tudjam. Ilyen volt a testi-lelki állapota a két rabnak, akiknek sorsát e pillanatban Camusot úr tartotta a kezében, Szajna megye vizsgálóbírája az első fórumon.

A büntetőtörvénykönyv által megszabott határidőn belül ő intézte korlátlanul létük minden legapróbb mozzanatát.

Mert a Conciergerie orvosa, lelkésze, vagy bárki más csak az ő engedélyével érintkezhetett velük. Semmiféle emberi hatalom, sem a király, sem a miniszterelnök, sem az igazságügyminiszter nem avatkozhat be a vizsgálóbíró rendelkezéseibe.

Senki meg nem akaszthatja munkájában, senki meg nem szabhatja teendőit. Mindenkitől független, egyedül lelkiismeretének és a törvénynek felelős. Ma, amikor filozófusok, filantrópok és publicisták állandóan azon vannak, hogy letörjenek minden t ársadalmi tekintélyt, a vizsgálóbíróink törvényadta hatalma is támadásoknak van kitéve, s e heves támadásokat szinte igazolja az a hatalom maga, mivel - mondjuk meg őszintén - valósággal emberfölötti.

Ennek ellenére minden józaneszű ember előtt bántatlanul kell maradnia e hatalomnak.

Bizonyos esetekben a biztosíték liberális alkalmazásával mérsékelni lehet. De a társadalmat, melyet már amúgy is erősen megingatott a maga elfogultságával és gyengeségével az esküdtszék - ez a fensőbbséges és magasztos intézmé ny, melynek tisztségeit csak válogatott notabilitásokra szabadna ruházni - a társadalmat végromlás fenyegetné, ha büntető jogunknak ezt a legerősebb tartóoszlopát derékba törnék.

A vizsgálati fogság borzalmas, de szükséges intézmény, társadalmi veszélyét ellensúlyozza a bírói tekintély nagysága. Egyébként a társadalom bomlása ott kezdődik, amikor az emberek gyanús szemmel kezdik nézni az igazságszolgáltatást. Romboljátok le ezt az intézményt, építsétek újjá más alapon, követeljetek a bíráktól, miként a for radalom előtt, óriási vagyoni garanciát.

De bízzatok benne! Ne faragjátok az igazságszolgáltatást a társadalom képére és hasonlatosságára, hogy aztán gúnyt űzzetek belőle! Manapság a bíró, akit éppúgy fizetnek, mint minden más hivatalnokot; a többnyire vag yontalan bíró egykori méltóságát a hivatali gőggel cserélte föl, s ez tűrhetetlen mindazok szemében, akiket vele egy sorba helyeztek.

Mert a hivatali gőg olyan méltóság, melynek nincsenek támasztó pillérei. Ebben rejlik a mai berendezkedés minden hibája. H a Franciaország tíz kerületre lenne felosztva, akkor emelni lehetne a bírói osztályt azáltal, hogy a bíráktól nagy vagyont követelnének. Huszonhat kerület mellett ez nem lehetséges.

Az egyetlen javítás, amit a vizsgálóbírák kezébe adott hatáskör gyakorlásában kívánni lehet, a vizsgálati börtönök becsületének helyreállítása.

A vizsgálati fogságnak nem szabadna megváltoztatnia az egyének szokásait. Páris vizsgálati börtöneinek úgy kellene építve, berendezve és bútorozva lenniök, hogy alapjában megváltoztassák a vizsgálati foglyok helyzetéről elterjedt közfelfogást.

A törvény helyes és szükséges, de helytelenül alkalmazzák, és az emberek a törvényeket alkalmazásuk módja szerint ítélik meg.

Érthetetlen ellentmondás van abban, hogy Franciaország közvéleménye elít éli a vizsgálati foglyokat és lovaggá üti a vádlottakat. Ennek magyarázata talán a kákán is csomót kereső francia néplélekben rejlik. A párisi nép e következetlensége adta meg az egyik lökést e dráma katasztrofális kimeneteléhez - mint látni fogjuk, talán a legerősebb lökést.

Hogy megértsük a vizsgálóbíró szobájában lepergő iszonyú jeleneteket, hogy teljesen megismerjük a két szembenálló fél, a vizsgálati fogoly és a törvénykezés kölcsönös helyzetét - mert küzdelmük mindig egy titok körül folyik, melyet a f ogoly a bíró kíváncsisága ellen védelmez, hiszen a börtönök nyelve méltán mondja a bírákat kíváncsinak - nem szabad elfelejtenünk, hogy a vizsgálati fogoly sohasem sejt semmit abból, amit az a hét-nyolc szál hallgatóból álló "publikum" beszél, sem abból, amit a bírák és a rendőrök tudnak a bűntény részleteiről, sem az újságok gyér közleményeiből.

Ezért, ha valaki hírt juttat egy fogolyhoz, mint ahogy Collin az imént Ázsia révén Lucien elfogatásáról értesült, ez körülbelül annyit jelent, mint mikor a fuldokl ónak kötelet hajítunk a vízbe. Ebből ki fog derülni, hogyan hiúsul meg egy merénylet, mely e közlés nélkül holtbiztosan a fegyenc vesztét okozná.

Ha ezek az előfeltételek megvannak, a legnehezebben meghatódó embereket is meg fogják rémíteni e hármas okból származó következmények: elzártság, némaság, lelkifurdalás. Camusot úr, egy udvari tisztviselő veje, akit már eléggé ismerünk ahhoz, hogy ne legyen szükséges helyzetét és összeköttetéseit közelebbről megvilágítani, e pillanatban a reábízott vizsgálatra nézve sokkal tanácstalanabb volt, mint maga Herrera.

Nemrégiben ragadták ki egy vidéki törvényszék elnöki székéből, és nevezték ki párisi bíróvá, aminél óhajtottabb állás kevés volt az egész bírói testületben.

Kineveztetését a híres Maufrigneuse hercegnőnek k öszönhette, akinek férje, mint a trónörökös gyerekkori játszótársa és a királyi testőrség ezredese a király előtt éppoly magas kegyben áll, mint a hercegnő madame előtt.

Valami jelentéktelen, de a hercegnőnek életbevágóan fontos szolgálatért, amelyet akko r tett neki, mikor egy alençoni bankár a fiatal d'Esgrignon grófot feljelentette hamisításért l.

Régiség-gyűjtemény - Jelenetek a vidéki életbőlegyszerű vidéki bíróból törvényszéki elnökké, elnökből párisi vizsgálóbíróvá emelkedett. Tizennyolc hó alatt, mióta az ország egyik legtekintélyesebb bírói székében ült, Maufrigneuse hercegnő ajánlatára már bemerészkedhetett egy nem kevésbé befolyásos hölgy, d'Espard márkiné látókörébe, de sikertelenül l.

A gyámság alá helyezés. Lucien, mint e könyv elején mondottuk, hogy megbosszulja magát d'Espard-nén, aki férjét gyámság alá akarta helyeztetni, módját ejtette, hogy fölvilágosítsa a főállamügyészt és Sérizy grófot a dolog valódi állásáról.

Mikor ez a két hatalmas férfi d'Espard márki barátainak állt a pártjá ra, az asszonyt csak férje nagylelkűsége mentette meg, hogy szégyent nem vallott a bíróság előtt. Mikor d'Espard márkiné hírét vette Lucien elfogatásának, másnap a sógorát, d'Espard lovagot elküldte Camusot-néhoz, aki azonnyomban fölkereste a híres márkiné t.

Ebéd előtt került haza és hálószobájában félrehívta a férjét. A hátam is borsózott, mikor azt a gyűlölködő beszédet hallottam olyan csinos asszony szájából. A márkinéval ugyanoly bájosan képmutatók voltunk, mint te most velem szemben. Meg akarta köszönni, hogy kezére jártál a dolgában, és azt mondta, a sikertelenség dacára is hálás neked.

Beszélt a te rettentő teljhatalmadról, amit a törvény biztosít. Iszonyú dolog egy embert vérpadra juttatni, de azt!

Az csak igazságos lenne! És így tovább. Kesergett, mil y kár azért a szép fiatal emberért unokahúga, du Châtelet-né hozta föl Párisbahogy ily rossz útra tért. Hogy du Châtelet-né azt mondotta neki, Lucien ezerszeres halált érdemel, mert majdhogy meg nem ölte a húgát és az édesanyját Beszélt valami üresedésről a főtörvényszé knél, azt mondja, jól ismeri az igazságügyminisztert.

A bíró ajkán az a bizonyos mosoly játszott, amely a bírák különleges sajátja s éppoly jellegzetes, mint a táncosnők mosolya.

Kéreti a nagyságos asszonyt úrnője nevében, tessék a lehető legsürgősebben a Cadignan-palotába fáradni. Kalapját újból a fejére tette, azzal visszaült a kocsiba, és húsz perc alatt a Cadignan-palotában volt.

Camusot-nét a kis kapun vezették be és tíz percre magára hagyták egy boudoirban, a hercegnő hálószobája mellett. A hercegnő tündöklőn lépett be, mert éppen indulóban volt Saint-Cloud-ba, ahová az udvar részéről hívták meg. A vizsgálatot az ön férje vezeti. Kezeskedem a szegény fiú ártatlanságáért.

Huszonnégy órán belül ki kell szabadulnia. De még nem vagyunk készen. Valaki titokban találkozni akar Luciennel a börtönben. Az ön férje, ha akar, jelen lehet, föltéve, hogy észrevétlen marad Tudhatja, hogy kitartok azok mellett, akik szolgálatomra vannak.

A király sokat vár bíráinak bátorságától, mert igen hamar komoly körülmények közé fog jutni. Én gondoskodni fogok férje érvényesüléséről. Ajánlani fogom őt, mint olyan férfiút, aki hű marad királyához, ha mindjárt a fejét is kockáztatná. Camusot barátunk előbb királyi tanácsos lesz, azután elnök, hogy hol, egyre megy Isten önnel!

Várnak rám, ugye megbocsát? Nemcsak a főállamü gyészt kötelezi le, aki ebben az ügyben nem beszélhet szíve szerint: megmenti egy szenvedő asszonynak, Sérizynének az életét is.

Így hát lesz elég támogatója Láthatja, mennyire megbízom önben. Talán fölösleges figyelmébe ajánlanom, hogy Beszámolt férjének a márkinéval folytatott beszélgetéséről, a fülébe súgott mindent, mert félt, hogy a szobalány a kulcslyukon hallgatózik.

Az egyik bizonytalan ígéretekkel traktált, míg a másik azt mondta: "Királyi tanácsos lesz, azután elnök! Nem fogom magam beleártani a Palota ügyeibe. De kötelességem híven közölni veled, amit udvari körökben beszélnek, hogy ott készülőben van Az országos közbiztonsági rendőrség egyik főemberével, a politika Bibi-Lupinjével üzente, hogy ehhez a pörhöz titkos állami érdekek fűződnek.

Együnk, aztán menjünk a Varietés Színházba Ma este a dolgozószoba csöndjében mindent meg fogunk hányni-vetni, mert szükségem lesz az o kosságodra. Az én bírói eszem talán nem elegendő Tíz bíró közül kilenc le fogja tagadni, hogy ilyen helyzetekben a feleség befolyásolhatja a férjét.

De noha a legnagyobb kivételek közé tartozik a társadalmi életben, meg lehet figyelni, hogy előfordul, habár csak alkalomadtán. A bíró e tekintetben hasonlít a paphoz, legfőképpen Párisban, ahol a bírói társadalom színét-javát találjuk.

A bíró ritkán beszél törvényszéki ügyekről, legfeljebb, ha már be vannak fejezve. Az asszonyok nemcsak tettetik, minthogyha semmiről sem tudnának, hanem többnyire van is bennük elég tapintat: kitalálják, hogy ártanának a férjüknek, ha elárulnák, hogy valamely titokba be vannak avatva.

Mindazonáltal nagyobbfajta ügyekben, ahol a jobbra vagy balra való döntéstől az előmenetel fü ggött, sok feleség, úgy, mint Amélie, közreműködött bíró-férjének fontolgatásában. Végül ezek a kivételek, melyek annál könnyebben letagadhatók, minthogy mindig az ismeretlenség homályában maradnak, teljesen attól függenek, hogyan zajlott le a két ellenté tes jellem harca a házaséleten belül.

Márpedig Camusot-né tökéletesen uralkodott a férjén. Mikor már az egész ház aludt, a bíró és a felesége az íróasztalhoz ültek, ahol a bíró előre kikészítette a pör aktáit. Ez egy Vauquer-né nevezetű asszony házában történt, aki a Sainte-Geneviè ve utcában polgári penziót tartott fönn.

Itt lakott Collin, Vautrin álnév alatt. Bibi-Lupin, a közbiztonsági rendőrség főnöke sürgönyparancsot kapott, hogy azonnal térjen vissza a szembesítés foganatosítására, minthogy ő ismeri Jacques Collint, akit ben bizonyos Michonneau kisasszony közreműködésével letartóztatott.

Az állítólagos Carlos Herrera benső barátja és tanácsadója Lucien de Rubemprének, három éven át tekintélyes összegeket juttatott neki, melyek nyilván lopásból származtak.

Ez a fegyverbarátság, föltéve, hogy az állítólagos spanyolnak Jacques Collinnal való azonosságát sikerült megállapítani, nyakát fogja szegni Rubempré úrnak.

Peyrade rendőrügynök hirtelen halálát mérgezés okozta, mely Jacques Collin, Rubempré vagy valamelyik segítőtársuk műve volt. E gyilkosságra az adott okot, hogy ez az ügynök régóta nyomában volt a két ügyes gonosztevőnek.

Minderről személyesen meggyőződtem. És bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy Lucien Rubempré Sérizy gróf úr őméltóságával és a főállamügyész úrral csúfos játékot űzött. Ezt a rendeletet Maufrigneuse hercegnő és gróf Sérizy kérésére bocsátották ki. Az as években ez a fiatalember fillér nélkül jött Párisba, mégpedig Sixte du Châtelet grófné, Espard-né unokahúga akkor Bargetonné kíséretében.

Később hálátlannak mutatkozott Bargetonné iránt: közös háztartásra lépett bizonyos Coralie kisasszonnyal, a Gymnase színház azóta elhalt művésznőjével, aki az ő kedvéért elhagyta Camusot urat, a Bourdonnais utcai selyemkereskedőt. Nemsokára nyomorba jutván, mivel a színésznő pénzbeli segélyei nem fedezték a kiadásait, c súnyán bemártotta a sógorát, becsületes angoulême-i könyvnyomtatót.

Hamis váltókat bocsátott forgalomba, s ezeknek értéke fejében David Séchard, nevezett Lucien rövid angoulême-i tartózkodása idejében, letartóztattatott. Ez ügyből kifolyólag Rubemprének sz öknie kellett, de nemsokára ismét fölbukkant Párisban Carlos Herrera abbé társaságában. Lucien de Rubempré, noha semminemű tudott jövedelme nem volt, második párisi tartózkodása első három esztendejében mégis vagy háromszázezer frankot költött, s ezt csaki s az állítólagos Herrera abbétól kaphatta.

De milyen címen? Azonkívül utóbbi időben több mint egy milliót fordított a Rubempré-birtok megvásárlására, hogy eleget tegyen egy kikötésnek, mert különben nem veheti feleségül Clotilde de Grandlieu kisasszonyt.

Ez az eljegyzés azért ment füstbe, mert Grandlieu-ék, akikkel Rubempré úr el akarta hitetni, hogy ezeket az összegeket a húgától és a sógorától kapta, tudakozódtak a tisztes Séchard-házaspárnál, mégpedig Derville ügyvéd útján.

De azoknak nemcsak, hogy sejtelmük nem volt a birtokvásárlásról, hanem ellenkezőleg: fülig eladósodottnak hitték Lucient. Különben is a Séchard-házaspárra szállott örökség ingatlanokból áll, a készpénz, saját kijelentésük szerint, mindössze kétszázezer frankot tett ki.

Lucien titokban Esther Gobseckkel élt együtt. Nyilvánvaló, hogy mindazok a kiadások, amiket erre az ifjú hölgyikére pártfogója, Nucingen báró rápazarolt, nevezett Lucien zsebébe vándoroltak.

Lucien és fegyházviselt barátja tovább tarthatták magukat a világ előtt, mint annak idején Cogniard, mivel költségeiket nevezett Esther, azelőtt bárcás nő, fedezte feslett életével. Jóllehet ezek a följegyzések a cselekmény menetét ismétlésekkel hátráltatják, szó szerinti közlésük szükséges volt, hogy szemléltetni tudjuk, minő fontos szerepet játszik Párisban a rendőrség.

A rendőrségnek, miként ez már a Peyrade-ról bekért följegyzésből is kiviláglott, majdnem mindig megbízható aktái vannak mindazon családokról és egyénekről, akiknek élete gyanús, életmódja kifogásra ad okot. Mindig p ontos értesülései vannak mindenkiről, aki letér az egyenes útról.

Ez a mindenre kiterjedő jegyzőkönyv, ez a lelkiismeret-mérleg éppoly gondosan van vezetve, mint a Francia Bank vezeti a vagyoni állapotok mérlegét.

Úgy, mint ahogy a bank minden kis fizetési késedelmet nyilvántart, ahogy mindenkinek a hitelképességét mérlegeli, minden tőkést fölbecsül és műveleteit szemmel tartja, így tesz a rendőrség a polgárok becsületével.

Az ártatlanoknak sem itt, sem a Palotában nincs mitől tartaniuk. Első tekintetre megismerhette ebben Zokoli a szentírást, mely akkor minden keresztény családnak igen becsben tartott bútora volt, s külsejére is sok tekintetet fordítottak a régiek.

Az öregebbel szemközt, de, fájdalom! Karjainak igéző kereksége, teljes nyaka, s a legszebb fodrokban gazdagon vállait körülfolyó szőke hajhullámok láttaták, hogy ő a fiatalság éveiben van.

Helyzetének ellenére, gyönyörű idomai termetének, egész szépségökben tűntek elé, s ülése, mely valamennyire oldalt hajlott, alig engede egy féltekintetet arczának kis részére, mindenesetre elegendőt arra, hogy kalandorunk, a helyzet regényessége hozzá járulván, a hölgyet a legszebbnek s legigézőbbnek színezze ki képzeletében, melyet valaha látott.

Magán kívül volt, s szemei az ablakra tapadva, leheletét maradozni érzé. A vele szemközti éltesb alak, a világított boltozatban, az átellenben vonuló sötét hágcsó öblözetében természetesen semmit sem láthatott; de aggály nélküli tartásából is az vala kivehető, hogy meglepetéstől nem tart, s azért Zokoli egész kényelemmel folytatá vizsgálatát.

Gondolat gondolatot űzött elméjében. Az idő késő, így vélekedett magában; tizenegy óra bizonyosan elmúlt már, itt a szobában ágy van, a hölgy itt fog nyugodni, ő le fog vetkezni; azalatt a lámpa égend, én őt meglátom, bizonyosan meglátom szemben, s mivel vizsgálattól nem tart, én őt egész fiatal bájában lát andom.

Lehetetlen, hogy ily angyali termethez a természet nem a legszebb főt adta volna. Az ifjúság sajátja, a képzelgés tündérhonába merülni, kiszínezni azon képeket, melyek a valóságban megjelennek s a regényesség dicskoszorúját fonni alakjainak homloka körül. De a képzelet csapong, eszme eszméhez simul, s a szent, tiszta lelki rajzokkal jókora adagja vegyül a földiségnek; bár egy szűrt, tisztult kedély mindent visszautasít, mi képzeteink szentségét homályosítja: mégis önkénytelen s akaratlan elhullámzik elméje előtt az, a mi érzékeire hat, s a mit testisége anyagit állít elő a lélek emelkedettségének daczára.

Itt is látjuk, miként tér el Zokoli a meglepetés első hév pillanatai után az ihlettségtől, melyet a szép hölgy megjelenése s azon rejtett, távol visszhangzó kardalnak szívet emelő hangfuvalma ébresztett benne. A helyzet maga fejti meg, hogy neme a magasztaltságnak fogta lelkét körül, s a lélek ily iránya, ily mozdulata ment egyelőre minden földitől: ím egy pár gömbölyű kar, havas váll, a karcsú derék, a ruházat alakhoz simuló s annak szép idomait kitüntető redőzete elég arra, őt fellengéseiből a földre, s az érzékek vágyainak, sejtéseinek országába leszállítani.

Gondolatinak folyamát néhány perczre önvád szakasztá félbe. Átfutotta kevés pillanat alatt érdekes helyzetének minden árnyéklatát; s mi a valóban kegyes, helyes, élvezhető abban?

A történet vezeté őt ide; az ifjú szív, s azon lovagi kör, melyben élt, megfejti, hogy ő kapva kapott az előtte kinálkozó kalandon.

Szex foltok Virginia Beachen

A szép hölgyet látta; de a látás kétes, talányos volt csak, mely a képzeletnek tág mezőt nyitott, a nélkül, hogy egész tudnivágyát kielégítheté; mert a már előtte érdekessé vál t hölgynek arczát még mindig nem láthatá, s talán egy tekintet arra, őt fellengéséből felköltötte volna.

Mindeddig a dolog természetes volt. Ő magát nem vádolhatta, mert semmit sem látott, a mit akárki ne láthatott volna; de azon gondolat, hogy az érdekes hölgynek lefektét kilesse, s egy látást kerítsen hatalmába, melyet az illendőség s a lovagi kimélet hölgy iránt, már magában tilt: az ifjunál legfeljebb önkénytelenül felmerülő eszme lehetett, de jobb meggyőződésén kívül esett.

Ő magához tért, mint minden gyöngéd érzetű ember, ki ha egyedül van is, bizonyos mérték érzete, s illő tudása, nem engedi, bár minő becscsel kinálkozó vágyait gyöngétlen s illetlen úton kielégítnie. Tréfa, gondolá magában: ha látom, hogy vetkezik, hátravonulok. Őt kilesni, ez helytelen!

Ez őt - ha tudná - sértené s szégyenítené. De arczát látni, egy pillanatra. Tehát béketűrés; ő csak megfordul, így el nem töltheti a hosszú éjszakát. De minő han gok ezek, melyek mint égi fuvalmak susognak itt körültem?

Shemale dublin

Nem volnék férfiú, ha rettegnék annak végére járni, a mi itt történik. E közben szemei mindig a nyiláson függöttek; az öreg nő újra olvasott, oly nyelven, mely re kemény kiejtése miatt lehete tüstént ráismernie, tudniillik csehül.

Ezen eszközök legfőbbike az: hogy az országgyűlése czélszerű irányban folytattassék, s mivel érzik Szükségünk van helyettesekre ma estére rendek, hogy a magyar hazának fiai közt Deák Ferencz táblabiró úr azon legfőbb egyik egyén, ki rendíthetetlen jelleme, tiszta hazfiusága, mély belátása, a multat, jelent és jövendőt összefüggeszteni képes itélő tehetsége által a haza javára legtöbbet eszközölhet, polgári bünt követnének el a magye rendei, s hazájok és a nemzet iránti kötelességökről felejtkeznének meg, ha őt ismét a haza és az egész nemzet nevében fel nem hívnák, hogy ő a jelen országgyűlésen mint a megye képviselője megjelenve, azt, mit hazájára nézve jónak és üdvösnek itélend, eszközölje.

Negyed óra telt el, s a hölgy arczczal nem fordult feléje; végre az öreg betevé a könyvet. Zokoli távol harangnak kondulását hallá, de nem volt az harangozás, hanem inkább egyes kongatás valami érczlapon.

Az öreg nő fölemelkedett üléséből. A csinos hölgy fölegyenesedett, s a mit már ülőhelyzete kétségtelenné tett, arról hősünket felállása tökéletesen meggyőzte, hogy tudniillik a hölgy termete egyje volt a legfinomabbul emelteknek, karcsú- s gyöngédeknek, melyeket valaha látott.

A Serena név lelkére hatott; úgy tetszett neki, mintha annak értelemteljes fogal ma összhangzásban állana azon érdekes kalanddal, mely vele pillanatra mindent feledtetett maga körül. Serena hófehér, szépen aranynyal hímzett fátyolt tett fejére.

Szexi kanos lányok Midland Texasban

Serena az ajtó felé vevé útját, mely balra esett, s annak küszöbe előtt megfordult, pillanatra fölemelte fátyolát. A levente szíve hallhatólag dobogott, ő látta Serenát, m int egy álomképet, mint alakját szeszélyének; mert e pár szó után: menjünk, kedves anyám! A mit látott, lelkébe edzé magát olthatatlan színekkel; nem tudá e hirtelen tekintetében Serenának vonásait felfogni, nem tudott számot adni magának arról, a mit látott; de egy kép élt e pillanattól óta lelkében, határozatlan színekkel, tűnve jelenve, de örökösen, kimozdíthatlanúl.

Serena s azon sugárövedzett alak lelkében, mely ott a kormányt erős kézzel ragadta meg, állott előtte; ez, és ennyi. Magyarul szólottak, mond Zokoli magában; s csehül olvastak.

A lámpa folyvást ömleszté maga körül kétes fényét, s az ifjú vaskemenczét, egy más ágyat jobbra a szegletben pillantott meg, melyhez csinosan dolgozott lant volt támasztva; egy széken több téli öltözet halmozva.

Minden tárgynak itt sajátságos érdeke volt lovagunk előtt; mintha elméjébe akarná e kalandnak emlékezetét a leg kisebb részletekig vésni, állott, gondolatiba merülve az ablak előtt. Visszavárja-e Serenát? Végül fölemelkedett görnyedő helyzetéből, s kezde az előtte újra jobbra kanyarodó lépcsőkön lejebb haladni.

Alig ment néhány másodperczig, midőn magas, vasbádoggal borított, félig nyilt ajtót vett észre; nyilásából ennek némi derengés hatott hozzáig; megkeményíté magát, s a nélkül, hogy az ajtót tá gabbra nyitná, igyekezett oldalast a szomszéd boltozatba belépni, mi, nagy vigyázat után, zörej nélkül sikerült is.

Végig menve a földalatti teremen, előtte oszlopos folyosó nyílt, melyből az előbb hallott kardal egész hangözönében hatott fülébe. A legmagasb csillagzathoz Emelték büszke vágyai. Nem volt oly messzeség, hová nem Vivék fellengő szárnyai.

Egy nyiláshoz ért, mely e földalatti tágas boltozatnak kapuját képezé, s vastag vasrudakból készült rostélylyal volt azon sötét folyosótól elkülönözve, melyben állott. Helyzeténél fogva őt lehetetlen volt a teremből látni; hallani pedig lépteit annál kevésbbé, mivel az odabenn hangzó dal minden neszt felülmult.

A földalatti öböl előtte annyiban különbözött pinczétől, hogy ékbe futó ívei igen magasak voltak, s góth ízlésben több szorgalommal készítve, mint közönségesen pinczékben szokás. Várfenék 24 volt ez, melyet történetünk korában vagy rejtett kincsnek tartására, vagy vívás alkalmával menedékül használtak.

Többnyire tekervényes és földalatti utak vezettek ki ezekből, eleség megszerzésére ostrom idején s menekvésre sürgető veszélykor számítva.

A mint Zokolinak tekintete a nagyszerűen ünnepélyes, fényesen szövétnekekkel világított boltozatokba mélyedett, az első, a mit megpillantott, oltár neme volt, majdnem szemben vele, aranytól csillogó; alatta emelvény vonult körül, három lépcsővel, finom szőnyeggel borítva.

Az oltáron fekete feszület, s az istenember rajta a legfinomabb ezüstből; jobbra az oltártól más emelvény állott három karszékkel, s ezt hófehér mennyezet borítá, gazdagon színes virágokkal hímezve. Az áldozóasztal két oldalában háromlábú, földön álló magas tartókban, ezüst serpenyőkben töménynyel vegyült szuro k égett.

A mennyezet alatti székek középsőjében ült egy azon aggszerű ritka alakok közől, melyek tiszteletre, sőt ájtatosságra ragadják a nézőt. Feje teteje hajtalan volt, míg halántékait s agya túlrészét sürű ezüst hajhullámok folyák körül, s szabályos, majdnem görög tisztaságú arczélének dicskoszorújaként fénylettek.

Szemei az öregnek, ki több mint századosnak tetszett, mélyen feküdtek öbleikben; de azokban valami oly szilárd erő s áthatás mutatkozott, mely szinte félelmet gerjesztett, de olyat, mely nem aggasztó nemű, hanem azon tartózkodásból foly ki, melyet egy tiszteletreméltó alak idéz elő.

Öltözete e férfiúnak nyuszttal prémzett s béllelt felső öltöny volt, hasított ujjakkal, térden alól érő, alatta festetlen magas bőrcsizmák valának láthatók, minden sarkantyú nélkül.

Kard nem csüngött oldalán; s alsó öltözetét az összevont felső nem hagyá kitűnni; gömbölyű, alól elálló nyusztprémmel kerített süveget tartott kezében.

Tekintete nemével a megszokott felsőségnek járt az őt körülözönlő sokaságon végig. S zakálla ezen ritka alaknak övön alól ért, s nagy szorgalmazásra gyaníttatott. Az oltártól s az elébb leírt érdekes alaktól balra, egymással szemközt magas férfiak állottak, téliesen öltözve, többnyire fegyveresek, s mivel a teremnek két öblét sokaságukkal betöltötték, az egész jelenetnek felséges tekintetet adtak.

Előttük s itt ott a terembe lenyuló vaskarzatoktól védett hágcsókon nők és gyermekek valának kivehetők.

Ezen egész népcsoportozat, mely több százból állott, csendes hangon énekle egy ünnepélyes teli hangzatú szent dalt, melynek verseit előbb egy ember mondá el, halk, de érthető hangon előttök.

Nemsokára a Zokoli megérkezése után, a teremnek azon ajtószárnyai, melyek tőle balra estek, felnyíltak, s Serena lépett be festői bársony öltönyében, melle alól fehér fellegzett selyem alsó ruhája hullámzott ki; fejét irigy fellegébe borítá a kétrétű fátyol, kerek télies süveghez tűzve, s termetének felső részét egészen körülfutá.

Serena volt. Az ifjúnak egy tekintet kelle csak őt megismerni; a fennebb leírt kisebb boltozatban látott idősb nő követé a szép hölgyet, hasonlóul fátyollal elfödve. A nők haladtak, s minden szem rajtok függött. Járása Serenának könnyed, nemes, méltósággal teljes volt, s mégis oly gyermekded, szűzies, hogy lebegni látszott inkább, mint menni.

A százados agg mellett foglalának jobb és baloldalon álló karszéken helyet, míg az öregnek egy szeretettel teljes, majdnem kényeztető tekintete látszék Serenát üdvözleni. Később jobbra fordítá fejét, s szeme egy az oltárhoz közelgő férfiúval találkozott, kinek tagjait finom gyolcs-ümeg borítá bokáig, melyen felül tág pluviale a legszebb aranyszövetből, volt terítve; fejét sajátságos alakú, a püspöki süveghez igen hasonló föveg födé.

Tizenkét, fehér talárokba öltözött fiatal férfiú követé őt, va stag sárgaviasz- kiáltó színekkel tarkított szövétnekekkel.

Az első, kiben azonnal felsőbb tisztű lelkészre ismert Zokoli, az oltárhoz lépett föl, s miként egy ihletett, alázatos tekintettel fordult az őt bámuló néphez, s áldó kezeit nyujtá ki; leventénk a szétvált köpenyeg alatt, a hófehér ing mellén, egy vérveres, aranyszélű kelyhet látott hímezve, arany ostyával, mely fölötte lebegett.

Azonnal tudta: hol és kik között van. Ezek hussiták, szólt magában: s mivel üldözéseknek vannak kitéve, rejtekben s távol magányban tisztelik önmódjuk szerint a menny urát; alkalmasint valamelyik martyrjoknak ünnepét ülik most, mert azt mindig éjjel szokják tenni.

Ezen óvott földalatti ünnepély minden jelenségeit mutatá azon felhevülésnek, azon hivői odaengedésnek, mely az anyaszentegyház kora századaiban annyira feltünő volt. Nem vala itt azon hanyag egykedvűség látható, mely egyházba nem az ájtatos hivőt, az Isten alázatos imádóját, hanem a heverő időlopót vezeti; szentségtelen könnyed beszéd hangjai nem susogtak, nem ült a ledér mosoly az ajkakon; nem csevegett szomszéd szomszéddal; nem járt-kelt a teremben: imádni jött ide a nép s titkon gyűlt össze; kereste rokonhitű sorsosát; a lélek, a hit, a szent szenvedély folyt s olvadott össze.

Egy arcza volt a jámbor gyülekez etnek; egy óhajtása emelkedett a durva kőiveken keresztül a magasba; minden gondolat Istenhez volt irányozva.

Végre az éjfélutáni mise elvégződött s a hajnali harmat gyöngyeivel, a derengő koránynyal szállt a szent áldozat a hivő keblekbe.

Kenyeret osztott az oltár embere a zsámolyához egyenkint járulóknak s ezt a kehely szőlőnedve követé. Az öreg, ingadozó lábain egy vértes ifjú lovagtól s a szelid fátyolozott Serenától vezettetve, szállt le mennyezete alól s borult az oltár elébe; ezüst szakállának erdeje az emelvény szőnyegén hevert, mint havasi hó.

Így fogadá ő a kenyeret s a kelyhet; így Serena, ki még egyszer emelte föl csipkefátyolát, még egyszer láttatá arczának ábrándvonásait az elragadott Zokoli előtt, de újra egy pillanatra, újra csak a körülte gomolygó tömjénfüstnek ködétől határozatlan vonalokba elfolyva. Az ifjúnak lelki állapotja valami oly sajátnemű volt, hogy önmagát lepte meg; Serenát második látás után már olybá tekinté, mint régi ismerőt; úgy jött neki, mintha tőle elválni nem lehetne, mi ntha végre azon érzés magasztaltságát és szentségét, mely egész lelkét elfogta, megkeskenyítné, megszentségtelenítné, egy nyiltabb, öltözetlenebb tekintet a bájos hölgynek arczába, s mintha jól esnék neki szerelmének dicsőült alakját, mérhetlen távolban, mint égből lepillantó szerafot, tekinteni.

Mindezen emelkedettsége az érzéseknek, mely a jelen köznapi életben a hihetőség határain túl esik s csak ritka, szűzien tiszta kedélyekben lakozik, egész összhangzásban volt történetünk korának szellemével.

Nem volt e kor ment nemétől a rejtélyes ábrándságnak: a holtak lelkeinek megjelenése nem nevetséges, tagadott; s a gonosz lélek beavatkozása az élet viszonyaiba, számtalan esetekben előhozott, beszélt, igaznak állított dolog volt. A csillagok befolyása az ember ek életére s az események fordulataira; a jóslók hitelessége s több ilyenek, napirenden valának.

Az emberek azt érzik, hogy most az a kérdés, hogy Szükségünk van helyettesekre ma estére tudnak-e bújni a politikusok a felelősség vállalása helyett a mentelmi jog mögé, vagy lesz egy erő a parlamentben, amely azt mondja, hogy ennek vége van, ez nem működik.

Ezek a szellemi összefüggés lehetőségét képezék; élő, halott; emberi lény, magasabb szellemek; ég, pokol, ember és ördög közt; s e hiedelemnek rejtélyessége minden tekintetben az akkori életet, főleg a szerelmet regényes színezetével aranyzá s annak érdekét növelte.

A kor szellemének vissza kellett Zokolira is hatni, kinek magasabb emlékű lelke a köznapiság kábultságát, balhiedelmeit s babonáit megvetette. Végre az ének szívet emelő árjai elnémultak s az egybegyűltek kebleikre hanyatló főkkel s földre szegzett szemekkel oszlottak el egyenkint, hátra sem tekintve s magukba mélyedve.

Zokoli eszmélni kezdett; úgy vélte, hogy neki is jó lesz azon az úton visszatérn i, melyen jött; talán, így gondolkozott magában, még egyszer, pillanatra megláthatom Serenát s hangjának édes csengését vihetem magammal; igen!

Megfordult; de ki írja le megütközését, midőn alig három lépésnyire tőle, az oszlopos folyosónak oldalában egy eddig észre nem vett ajtó nyilt meg s abból lobogó szövétnekkel lépett két férfiú ki, talpig aczélban s ezeket a fentebb leírt százados öreg követé; utána Serena jött anyjával.

Zokolinak öltözete annyira különbözött mindnyájokétól, hogy ő neki fel kelle szükségképen tünnie; azonban első pillanatra az emelkedő oszlop által félig-meddig elfödözve, az ajtón kilépő szövétnekesek figyelmét kikerülte.

Lovagunknak szive hallhatólag dobogott a helyzet kétességétől, bár, mint bizonyost állíthatjuk, hogy félelmet nem érzett; sőt azt hitte, hogy ezen ájtatos nép közt, a fölfedezés alkalmával is, nem történhetik vele semmi, a mi lovagi becsületére nézve őt aggodalomba ejthetné.

A szövétnekesek keresztül menvén csendes haladtukban a folyosón, az előbbivel szembe nyiló ajtónak szárnyai közt tünedeztek el, melyek kisértetien világított öblözetben engedék mélyedni a szemet.

Ezeket többen is kisérték azok közül, kik a földalatti imahelynek talán e nyilásán kivántak inkább távozni, mint azon, melyen a bennlevők többsége haladott ki.

Zokolit mindeddig senki sem vette észre. Az öreg már eltávozott, Serena pedig épen Zokoli előtt lépett el, midőn egyszerre az utána jövők egyike, vad tekintetű hussi ta a Prokopok korából felkiáltott: «Kém van itt! Serena hátra fordult, a gyönyörű ifjúnak bátor, nyilt tekintetével találkoztak szemei.

A ritkás csipkefellegen keresztül úgy tetszett Zokolinak, mintha Serenának tekintete szilárdul és hidegen ütközött volna egy perczre össze az övével s a hölgy ajkait megvetőleg emelte volna fel. Serena az őt követő fiatal lovaghoz közeledett, kinek lelkes arcza, bátor tekintete az ünnepély alatt feltünt kalandorunknak: «Boris!

Szünet lőn. Zokoli előre lépett s Boris előtt megállapodva, szemeit nyiltan függeszté a leventére. Az öreg a szövétnekesek kiséretével visszatért s ezen utóbbiak, a tág folyosón kört képezve, az egész jelenetnek éjjeli ábrándvilágítást adának, míg a jelenlevők vonásain a legkülönbözőbb kifejezése mutatkozott az indulatoknak.

Az öreget Boris s az előbb megszólalt éltesb lovag fölsegíték egy síma, nyomnyi emelékű kőlapra, mely az egyik oszlop talapzata hosszában hevert.

Kelet-chattanoogai swing klub

A szövétnekeseken túl a nézők bámuló arczai piroslottak. A tágas körnek öblében Zokoli egyedül állott, tekintetét bizalommal s nemével a tiszteletnek függesztvén az öreg hősre, kinek az egyházban látott, ájtatosan ihletett arczkifejezését a birói fönség szilárd, nyugodt kinyomása váltá fel.

Ez a harmadik rejtek már, honnan az irigyek kaján vizsga szeme űz bennünket, - haljon meg! Ő Zokoli Mihály! Az ifjúnak ajkai körül megvető mosoly vonaglott: - Istenemre!

De csak akkor halok meg önkényt s védelem nélkül, ha itéleted, te mogorva vén, ott az oszlop alatt! Ő itéljen közöttünk. Borisnak arcza lángolt s egy bámuló részvéttel teljes tekintetet vetett Zokolira, ki fennyen s nyugodtan állott előtte, mint egy Isten, s a levetett keztyűre mutatott: «Én Zokoli Mihály Kálmán, Isten s emberek előtt állítom s jó kardommal vagyok kész, komoly vádperre kiállani minden ellen, ki ellenkezőt mond: hogy ezen öregnek itélete hamis és nem Istentől jő; mert az irás mondja: «Ne itélj, hogy ne itéltessél meg».

Én kém nem vagyok, átok ezekre! Az öreg Bolezláw mellett álló idős lovag leszállott a széles kőlapról, s a lovaghoz közeledett, míg az ifjabb Boris egy ugráss al mellette termett s kardja már hüvelytelen fénylett a majd nappalian, bár vérpirosan, világított körben.

Első komoly csatám ez; Is tenemre! Az öreg Bolezláw megszólalt: - Ketten indultatok a viadalra; te ragadtad a keztyűt fel előbb, de a másik nemes lovag ott idősb náladnál s övé az évek elsősége, - t ehát határozzon a sors közöttetek.

Az éltes lovag udvariasan fordult Boris felé: - Én az ellenkezőt állítom, ifjú s a kinek igaza leend, azé a csata. Az agg Bolezláw intett, s a kopjások kardhüvelyeiből a világos aczélok kisurrantak, mint két holdsugár s fényesek és tiszták voltak.

Egyszerre a rejtett folyosónak magas boltozatáról egy nedvcsöpp vált el s az egyik kinyujtott kardlapnak vasára hullván, elszéledett rajta, s mint könnyű rozsdának indult folt fellegzett azon.

A kör, melyben állottak, azonnal megtágíttatott; Zokoli bő mentéjét leveté s ragyogó mellvért e csillámlott. A magyar levente nyájasan elfogadá, hátrészén a kapcsot bővebbre eresztvén, föltette azt, s kar dot rántott.

A sisakot átengedő lovag hosszú kardját vonta ki. Zokoli átnyujtotta a lovagnak kardját s az övét fogadá el.

A csatára készen állott a két lovag, merészen, de tisztelettel mérve egymást tetőtől-talpig.

Szent Huszra! Zokoli bámuló tekintetet vetett a szólóra. Lemondanék a csatáról, ha nem kivánná ezúttal becsületem azt; de veszítsek bár, vagy győzzek, a mit szemeim itt láttak, titok marad az egész világ előtt. Keztyűjét vonta le kezéről, s magasan emelve vetette a küzdhomokra s ajkairól hangzott az elhatározó: - előre!

Isten nevében. A viadal megkezdetett, minden felbőszülés és gyűlölség nélkül, körüllehelve azon lovagi szellemtől, mely hajdan e vad bizonyítványaiban a férfiúerőnek, nemét az enyhítésnek és számításnak vegyíté. Úgy látszott, hogy mindketten állásaik vételében s azon biztos szemmértékben, mely annyira szükséges és emeli a viadalt, igyekeztek kitüntetni magokat, kevesebbet törődve azon, hogy egymásnak ártsanak, mint azon, hogy élénk csapásaikat hideg szemiránynyal fogják fel s a kardjátékban azon szabatosság s tisztaság tünjék fel, mely nélkül a vívás durva kardcsörgéssé aljasul.

De mindig ők döntöttek. És kétségkívül a mi fajtánk azért elég hiszékeny, egy jó szóért a csillagot lehozza az égről, tehát kétségkívül be lehet csapni a magyarokat, nem olyan nagy dolog becsapni a magyarokat.

Miközben azt gondoljuk magunkról, hogy egyébként dörzsöltek meg agyafúrtak vagyunk, kitalálunk ilyen legendákat, hogy a forgóajtónál később megyünk be, előbb jövünk ki, és közben olyan hiszékenyek vagyunk, hogy el sem tudom mondani.

Kis-várdai Zokoli Mihály 21 egy volt azon ritka jelenetek közől az életben, melyeknek lelkületét csak Szükségünk van helyettesekre ma estére értheti, ki maga bizonyos magasztaltabb s emeltebb fokról képes vizsgálatot tenni.

Hát az összes piramisjátékot nyolcszor etetik meg időnként egy-egy település lakóival ugyanazok a bűnelkövetők. Tehát kétségkívül, hogy mondjam, a magyar választópolgárok karaktere mutat intenzív mozgást választásról választásra, de egy dolgot azért nem lehet tőle eltagadni.

Hogy azért helyén van az esze. Tehát a végén valahogy nagy nehezen az utolsó pillanatban valahogy visszakapja a kormányt.

Tehát valahogy azért mégsem futunk a szakadékba, valahogy a végén mégiscsak jó döntést hoz. S a dolog úgy áll, hogy ez az igazi demokrácia, amikor az emberek, akik olyanok, amilyenek, úgy gondolkodnak, ahogy gondolkodnak, az a fontos nekik, ami, elmennek és eldöntik, hogy mi történjen az országgal.

Ettől nem kell rettegni. Akinek vaj van a füle mögött, az persze retteg. Hát az, aki úgy gondolta, hogy ő bármit megtehet nyolc éven keresztül, aztán legfeljebb elveszti a választást, de majd kétharmados mentelmi jog mögé behúzódik a parlamentbe, és onnan nevet az emberek meg a leendő kormány képébe, azok most meg vannak ijedve.

Hát nem így lesz. Tehát én megértem a szocialisták lélektani helyzetét, bár meg kell mondanom, hogy ez a próbababás marháskodás a parlament előtt nem sikerült túl szellemesre, mert egy villanás erejéig én is láttam a képeket és sajnos, anélkül, hogy bántani akarnám a szocialistákat, akik ott voltak, a babák sokkal jobban néztek ki, jobb állapotban voltak.

De ha véletlenül mégis csökkentenétek bizonyos adót, ami — ötször hozzátették, hogy — érdemben ez úgysem fog menni, akkor az pedig hány és milyen társadalmi rétegnek fog majd fájni, tehát hogy ez mennyire lesz majd igazságtalan. És azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy valami fikcióról hosszú perceken, félórákon keresztül így el lehet vitázni.

Szóval mire volt jó ez az egész? Kövér László mondott valamit, és azóta csak arról szól a média, hogy téged arról próbálnak faggatni, hogy mikor, hány százalék, és mondd meg azonnal. Valahogy, amit mondok, nem elégíti ki őket.

Kahuku hi bi kanos feleségek

Megmondtam, hogy lesz. Magunk között, az kétségkívül fontos kérdés, hogy amikor a gazdasági tényfeltáró bizottság előterjesztést tesz az ország valóságos állapotáról — mert ugye az egyelőre homályban van, a kormányzópártok adatokat hamisítanak, titkolnak el, valótlan számokat mondanak, valójában söprik ki a padlást….

De még az utolsó pillanatban akarnak szerződéseket kötni hosszú távra, állami földekre, sorolhatnám. Tehát sok-sok sötét dolog történik most a félhomályos minisztériumi dolgozószobákban. Tehát kitakarítják a kasszát.

Kétségkívül majd az ott föltárt helyzet függvényében tudom megmondani, hogy az az adócsökkentés milyen mértékű és milyen gyorsaságú lesz. De lesz, még az idén lesz, mert szükség van rá. Van itt egy dolog, amit nem értenek az elemzők. Tehát én megemelem a nem létező kalapomat a közgazdasági számokkal mindenfajta összefüggéseket elmondani képes közgazdászok előtt, de az életnek nemcsak ez az olvasata van.

Mondok egy egyszerű dolgot, ami világossá teszi, hogy miért kell, hogy adócsökkentés legyen Magyarországon, és megváltozzanak a dolgok az adózás környékén.

Ha ma valaki keres egy bizonyos összeget, vagy rendelkezik megtakarított pénzzel, és úgy dönt, hogy azt mind bedobálja a félkarú rablóba, nőkre költi, elissza, földobja és engedi, hogy elvigye a szél — a hatóságok, a magyar állam meg se vonja a vállát.

Ha ugyanaz az ember, ugyanebből a pénzből egy másik embernek munkát akar adni, akkor lecsapnak rá a hatóságok, papírokat kell kitölteni, piszkálják, potenciális bűnözőnek és csalónak tekintik. Most ez nyilvánvalóan nem maradhat így. Tehát ma maga az állam alkot és tart hatályban olyan szabályokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy akinek pénze, vállalkozó kedve, ötlete van, megpróbálhasson másnak munkát adni.

Most ez nem maradhat így!

Helyzetének ellenére, gyönyörű idomai termetének, egész szépségökben tűntek elé, s ülése, mely valamennyire oldalt hajlott, alig engede egy féltekintetet arczának kis részére, mindenesetre elegendőt arra, hogy kalandorunk, a helyzet regényessége hozzá járulván, a hölgyet a legszebbnek s legigézőbbnek színezze Szükségünk van helyettesekre ma estére képzeletében, melyet valaha látott.

Hát, ha ez így marad, akkor minek van kormányváltás? Akkor minek küldenek bennünket, személy szerint engem a parlamentbe, vagy a kormányba?

Bárki, aki hosszú távú kapcsolatot keres

Hát, ha minden így marad, akkor mi az értelme? Meg kell változtatni; kevesebb bürokrácia, sokkal kevesebb adóbürokrácia, alacsonyabb adókulcsok, átláthatóbb adórendszer, és a munkát támogató szabályozás - ez lesz az eredménye a mostani választásnak. Ezeket a híreket hallottam, és fölmerült bennem, hogyha ezt megteheti egy kormány két hét, három hét, mondjuk egy hónap alatt, megtegyen ilyen intézkedéseket, akkor az eddigiek vajon miért nem tették meg?

De az én elgondolásom az az, hogy ha a választók kifejezték az akaratukat most vasárnap, és utána a köztársasági elnök megadja a startjelet, durran startpisztoly, és meg lehet kezdeni a kormányalakítási munkálatokat — mert ehhez az elnöknek a kezdőrúgása szükséges —, onnantól kezdve már a kijelölt miniszterek elkezdik a munkájukat, és azt várom el a leendő belügyminisztertől, hogy már másnap irány Észak-Magyarország, járja végig azokat a helyeket, ahol én is jártam, konzultáljon az ottani rendőri vezetőkkel, önkormányzati vezetőkkel, és mire hivatalba lép, addigra egy kész akcióterve legyen arra nézve, hogy valóban néhány héten, ha kell két héten belül, milyen lépéseket fogunk Észak-Magyarországon megtenni annak érdekében, hogy mindenki megértse, hogy Magyarországon a törvény és a rend az úr, és az mindenkire vonatkozik: cigányra, magyarra, szegényre, gazdagra, északon vagy délen, mindenkire vonatkozik.

Na most, ehhez néhány törvényt majd meg kell változtatni. Mondok egyet-kettőt, bár még egyszer mondom, voksok leadásának utolsó pillanatáig nem illendő dolog leendő kormányzati lépésekről beszélni, de hogy kicsit testet adjak annak, amit elmondtam, néhány intézkedésről talán most szabad beszélni.

Ma például a kis vagyoni értékre elkövetett szabálysértési eljárások ügyében a jegyző jár el. Teljes félreértés, tévedés.

És ha valakinek nincsen arra pénze, hogy az okozott vagyoni kárt megtérítse, akkor elzárás lesz, és addig kell dolgoznia, míg elő nem állítja azt az összeget, amivel mást megkárosított.

Ilyen egyszerű dolgok fognak történni. Most ha nincs elegendő parlamenti támogatás, akkor ebből hosszú, elhúzódó, a jóég tudja, meddig tartó vita lesz a parlamentben.

Ha kapok elegendő támogatást, ha meglesz a parlamentben a kormány mögött az a támogatás, amihez a választók támogatása kell most, hogy erős többség legyen, akkor pillanatok alatt megalkotjuk ezeket a jogszabályokat és megkezdődhet a rendteremtést.

Itt pontosan mit kell ez alatt érteni? Abban mi fog változni? Ez arra vonatkozik, hogy hogyan tudjuk leépíteni az önkormányzati bürokráciát, hogyan tudjuk polgárbaráttá tenni, ügyfélbaráttá tenni az önkormányzati hivatalokat. Mekkora legyen egyáltalán az önkormányzati hivatalok létszáma? Legyen-e valami korlát?

Ki fedezze: helyi adóból, vagy központi adóból is lehet? Tehát itt lesz egy vita arról, hogyan kell az önkormányzatok működését kisebbre, hatékonyabbra, takarékosabbra és polgárbarátabbra faragni.

De van egy másik ügy, ami nem igényel ilyen hosszú egyeztetéseket, hiszen már nagyon régóta beszél róla a politika, ez pedig arról szól, hogy az önkormányzati választásokon megválasztandó politikusainknak a létszámát is felére kell csökkenteni. Most ha innen nézzük az európai politikát, akkor jól látható, hogy a válságkezelés képessége a pénzügyi válság következményei szempontjából szándékaink és érdekeink ellenére az Európai Unió egyre világosabban két csoportra bomlik szét.

Vannak az eurózónások, és vannak az eurózónán kívüliek.

Serena Szükségünk van helyettesekre ma estére, szépen aranynyal hímzett fátyolt tett fejére.

Ugye, a magyar külpolitika része volt annak a nemzetközi erőfeszítésnek hosszú időn keresztül sikeresen, hogy bár kétségkívül van az életnek az a ténye, hogy vannak, akiknek közös a valutájuk, és vannak, akik nem tartoznak ehhez a körhöz, és nyilvánvaló hogy egészen más létfeltételeket jelent közös valutával létezni, mint önálló nemzeti valuták hátterében létezni.

Az volt a törekvésünk, hogy ez a kétségkívül súlyos realitás a lehető legkevésbé fejeződjön ki az európai uniós intézményeken belül.

Tehát ne jöjjön létre az a helyzet — mintegy viccet űzve a mi történelmi törekvéseinkből —, hogy a perifériáról folyamatosan igyekszünk az európai főáramhoz tartozni, és amikor sikerül bekerülni az Európai Unióba, akkor úgy érezzük, most már a perifériáról bejutottunk a magba vagy legalábbis közel ahhoz, és utána ott egy újabb struktúrálódás, tagolódás következzen be, és az, amit mi a központnak gondoltunk, odébb csúszik, és mi ugyan belül vagyunk az unión, az egy perifériális szituációvá váljon.

Ugye, ennek a helyzetnek az elkerüléséért nagyon sokat dolgozott a magyar diplomácia az elmúlt, mondjuk, úgy, hogy talán tíz- tízegynéhány esztendőben, és azt kell mondanom, nem is alakultak számunkra kedvezőtlenül a folyamatok. Hogy ez összefügg-e az erőfeszítéseinkkel vagy sem, egy sokkal nehezebb kérdés; valószínűleg egy olyan értelmezést meg tudnánk védeni, hogy összefügg, habár biztosat nem tudhatunk e felől.

Azonban ahogy a válság egyre mélyebbé válik, és egyre inkább elhúzódik, úgy válik egyre inkább reménytelenné ez a kísérlet, és úgy jelennek meg egyre erőteljesebben azok a törekvések az eurózónához tartozó országok körében, hogy ők a saját gondjukat mégis saját körben és saját intézményeikkel próbálják megoldani.

Ha valaki odafigyelt a legutóbbi francia—német egyezkedésekre, akkor ennek már világos lenyomatát láthatta, bár kétségkívül a maga brutalitásában ez az új korszak majd a német választások után bontakozik ki — érthető okokból.

De számolnunk kell azzal, hogy egyre erőteljesebb lesz az az európai politika, amely az eurózóna számára folyamatosan külön tanácskozásokat, külön intézményeket, külön eljárásokat hoz létre egész addig elmenve, amíg szerződésmódosítás nélkül, mármint az alapszerződés módosítása nélkül el lehet menni.

A legutóbb már a hétéves költségvetés tárgyalásakor az a veszély is föltűnt a horizonton, nem vált közvetlen veszéllyé, de megjelent a horizonton, hogy esetleg az eurózónás országoknak egy külön költségvetéssel is kéne rendelkezniük.

Szerencsére ebből nem lett valóság, mert számunkra az egy komoly kockázatot jelentett volna, hogy az eurózónások költségvetése esetleg csökkentette volna a nem eurózóna tagok számára elérhető költségvetési forrásokat.

Ez egy nagyon reális föltételezés. Úgyhogy nekünk nem érdekünk, hogy két költségvetés legyen, sikerült is a távoli jövő fejleményei között tartanunk, nem következett ez be, de jól jelzi, hogy egy belső újratagolódás küszöbén állunk.

Az eurózóna egyre inkább intézményesülni fog. Magunk között legyen mondva ez elég logikusnak is tűnik, mert hosszú időn keresztül próbáltuk mi azt a világnak is, meg magunknak is elmagyarázni, hogy lehet úgy egy közös pénzhez tartozni, hogy közben nincs közös költségvetésünk, hogy lehet úgy közös pénzhez tartozni, hogy közben nincs közös, mondjuk úgy, hogy társadalmi fölzárkóztatást finanszírozó rendszerünk.

Az igazság az, hogy lehet ugyan ezt elképzelni, és amikor konjunktúra van a világgazdaságban, ez lehetséges is, de abban a pillanatban, ahogy a konjunktúra eltűnik, nehezebb világgazdasági időszak következik, lehetetlenné válik annak az állapotnak a fönntartása, hogy ugyan van közös pénzünk, de nincs közös költségvetésünk ennek minden következményével együtt.

Mert ha közös költségvetésünk van, akkor már közösen kell döntenünk a nyugdíjrendszerünkről, a szociális rendszerünkről. Tehát ezer dolog következik ebből. Most ezért tekintettel arra, hogy az Amerikából ide beérkezett válság nem múlt el két-három év alatt, ebből fakadóan nyilvánvaló, hogy az eurózónának, ha meg akarja tartani a pénzét, ami elemi érdeke mindenkinek, nekünk is, nemcsak nekik, meg akarja tartani a pénzét, kénytelen egyre mélyebb integrációt végrehajtani a gazdaságpolitikában.

Amikor a miniszterelnöki csúcsokat tartjuk Brüsszelben, lényegében a megbeszélések tekintélyes része direkt vagy indirekt formában erről szól. Tehát nekünk is, a magyar külpolitikai gondolkodásnak is, ezt mondanám, számolnia kell azzal, hogy az eurózóna intézményesülése a következő évek meghatározó folyamata lesz, és az eddiginél nagyobb lépésekkel halad majd előre.

Aztán hogy a végén ebből egy sikeres eurózóna kerekedik-e ki, vagy az integráció ellenére marad a hosszabb távon is a mostani válságos helyzet, erre a választ senki sem tudja megadni, mert természetesen szeretik a bürokraták azt gondolni, hogyha egy mélyebb integrációt létrehoztak, azzal megvan a siker.

Holott az egyébként a siker előföltétele. Az csak arról szól, hogy versenyképesek lehetnek.

De hogy versenyképesek lesznek-e, az a konkrét gazdaságpolitikától, a konkrét adópolitikától, a konkrét befektetési politikától, a redisztribúció és a piacon termelt jövedelmek arányától és hasonló versenyképességi összefüggésektől függ. De hát mindannyian ismerjük, vannak itt sokan, akik voltak valaha értelmiségiek, még talán magamat is odasorolhatom, tehát van egy olyan föltételezésünk, hogyha egyszer sikerül egy struktúrát megváltoztatnunk, azzal bekövetkezett a siker.

Holott a struktúraváltozás csak a siker előföltétele, mert utána kezdődik a meló. Tehát egy versenyképességet lehetővé tevő szabályozó rendszer nem azonos a versenyképességgel. Azért utána még dolgozni kell a magánszektornak, az állami szektornak és még a pénzügyi szektornak és még nagyon sok gazdasági szereplőnek.

No, nagyjából ez zajlik az eurózónán belül. Most mi nem ehhez a zónához tartozunk, mi ezen a zónán kívül helyezkedünk el. Mi a mi érdekünk? Az első és legfontosabb dolog, amit jó tisztán látnunk, hogy nekünk érdekünk az eurózóna sikere. Olyan sok szálon fonódott egybe az eurózóna és az eurózónán kívüli országok — ezen belül különösen Magyarország — élete, ha megnézik az exportadatokat, ha megnézik az importadatokat, a befektetési számokat, jól láthatják, hogy egy sikeres eurózóna esetén a magyar gazdaság sikerének esélyei jelentősen megnőnek, és egy sikertelen eurózóna jelentős mértékben hátráltatja a magyar gazdasági sikereket.

Szerényen kell mondanunk, mert sok vaj van a fülünk mögött ig számolva, tehát ben csatlakoztunk, tehát ig sok minden bajt okoztunk mi magunk is az eurózónán belül az eurózóna számára, de a dolog úgy fest ma, hogy az eurózóna sikertelensége egy visszahúzó tényező a magyar gazdaság számára.

Azért ezt korábban nem mondhattuk el. Korábban mindig azt mondtuk, hogy az eurózóna meg az ahhoz való kapcsolódás egy fölhajtóereje a magyar gazdaság teljesítményének. Ugyanakkor olyan sok szállal kötődünk hozzá, hogy ezeket a szálakat nem lehet elvágni.

Tehát az a kérdés, hogy az eurózóna sikeressé válik, és így a mi sikerességünkhöz is hozzájárul, vagy továbbra is egy válságsújtotta övezet lesz, és ilyen értelemben az export-importunk százalékát magába foglaló térség folyamatosan visszahúzza azt a magyar gazdaságot, amely képes lenne egyébként nagyobb ütemben is fejlődni.

Ez nemcsak magyar dilemma. Ez egész Közép-Európa dilemmája.

Nyugalom masszázs spokane valley washington

Ha Önök vetnek egy pillantást a gazdasági adatokra, akkor jól látszik, hogyha Közép-Európa ma nem volna tagja az Európai Uniónak, akkor az Európai Unióban nem lenne gazdasági növekedés.

Sőt, egy nagyon jelentős folyamatos recesszió lenne már évek óta. Az igazság az, hogy az összeurópai gazdasági teljesítményt a növekedés szempontjából a pozitív tartományban a közép-európai államok tartják, ami egyébként, ha már beszéltünk arról, hogy értelmiségiként is kell viszonyulni néha a politikához, világos bizonyíték szerintem arra, hogy stratégiai hibát követett el az Európai Unió, amikor a es falleomlás után csak ben vette föl az közép-európai országokat a tagjai sorába, és egy óriási növekedési potenciált tartott kívül az Európai Unió határain.

Én még odáig is elmennék a spekulációban, hogy könnyen lehet, hogy a as pénzügyi válságot is sokkal könnyebben élte volna túl egy olyan Európa, amely egyébként már tíz éve vagy akár tizenöt éve a soraiban tudhatja a közép-európai gazdaságokat, de hát ez most már a történelmi kérdések közé tartozik.

Visszatérve tehát a mi dolgunkra. Nekünk az eurózónás országokkal való összenövekedésünk következtében az első érdekünk az, hogy az eurózóna meg tudja oldani a saját problémáit. A túlfeszült lényeglátás, amely a magyar diplomáciára és a magyar értelmiségre jellemző, természetesen állandóan azt a csábítást is magában rejti, hogy azt hisszük, hogy ezt a körülményt mi befolyásolni tudjuk.

Kérem Önöket, ezt ne higgyék. Tehát azt, hogy az eurózóna sikeres lesz vagy sem, teljesen független attól, hogy mi mit csinálunk. Úgyhogy csak imádkozni meg a jókívánságokat átadni lehet, a saját dolgunkkal kell törődni, az eurózóna meg, ha tudja, saját magát tudja rendbehozni.

Mi pedig a miniszterelnöki csúcson — Gottfried Péter kollégámmal egyetemben — folyamatosan bejelentjük, hogy az eurózóna mélyebb integrációja, az eurózóna válságkezeléséhez szükséges lépések tekintetében mi mindig a pozitív oldalon vagyunk, semmit nem fogunk megakadályozni, és mindent megadunk, amire szükség van.

Általában leginkább arra van szükség, hogy mi semmit ne akadályozzunk meg, mert a bonyolult döntéshozatali rendszer miatt akár még ez is előfordulhatna, tehát ez a legtöbb, amit tudunk tenni az eurózóna sikeréért.

Forró punci tokhal

Visszatérve magunkra. Ugyanakkor van egy speciális érdekünk, amiért nap mint nap harcolnunk kell az európai politikában.

És itt nem a nemzetállamokkal kell harcolni, van egy ilyen akna- és vitamezőnk is, ezt talán hagyjuk későbbre, hanem Brüsszellel kell harcolnunk, a bürokratákkal kell harcolnunk. Azért a gondolatért folyamatosan meg kell küzdenünk Brüsszellel, hogy az eurózónán kívül lévő országok számára nem lehet egységes gazdasági javaslatokat megfogalmazni, egységes gazdaságpolitikát kérni vagy diktálni.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy, mondjuk, Svédországnak, aki nem tagja az eurózónának, meg Magyarországnak más kihívásokkal kell szembenéznie.