Southall élve personals

Southall élve personals Longstreet a vasúti szállítást kihasználó stratégiai átcsoportosítást szorgalmazta Mississippi, vagy Tennessee megsegítése céljából a Gettysburgi hadjárat előtt. Miközben Pratt-tal dolgozott, Rogers feltalálta az elválasztás jobb módját benzinszénhidrogénvegyületek keveréke, amelyet a desztilláció során állítanak elő nyersolajaz olajból. A szuburbanizációs folyamatok ennélfogva dezurbanizációs folyamatokkal ötvöződtek lásd többek között Irmen—Blach ; Bade—Niebuhr ; Läpple a. Az ottani kedvező ökológiai adottságoknak megfelelően. Wild-geese, of course in the majority of cases, bean-geese, were still transported to the Budapest game dealer's but only from the nearest surroundings.

  • Sex:
  • Szeretem inni:
  • Stout
  • Kedvenc zeném:
  • Szeretem a folkot
  • Mi a hobbim:
  • Autóvezetés

The field of research of famous ornithologists from abroad staying in our country just at the same period J. Naumann, J. Keresztély Landbeck, Löbenstein, E. Baldamtjs, a. Fritsch, K. Wodzicki etc.

Kanos nők adelaide

Thus regarding winter-geese, essential reference can be made only to three sources, i. This is the smallest type of wild-geese, its breeding area is extended up to the North-East. In our country it appears during spring on the waters of the Great Hungarian Plain as well as oìi the inundation areas of the same, and remains here the till the autumn, passing over to warmer territories in larger flocks late in the autumn.

Accordingly, this author gives the prooves of complete faunish ignorance which represents, after Petényi, a relapse. It seems that he had no recourse to Petényi's notes, although, even reference is made on them in the preface. Be it said in his excuse that he was not an ornithologist, but a collector of insects.

János Frivaxdszky was, in the first place, also a collector of insects, although he pubHshed ornitofaunistical studies too. In his Catalogue the museum specimens and their provenance were registered toget- her with general faunish summaries. Both of the white-fronted geese-species are charac- terized by him in one line only declaring their presence rare.

Two A. Aebly's collection. Thus white-fronted geese were present near Pest and in the most Western corner of the Transdanubian region, i. The 9 specimens oi A. Specimens of A. Hence, the classical passagearea of winter-geese, the Great Hungariati Plain, in particular the Eastern part of the same is entirely omitted from the collecting place!

This fact is self-explanatory and hardly requires any comment and even justifies the supposition according to which official professional authorities, which had to be taken into consideration also by Chernél, were uninformed on the circumstances of East Himgary and on those of the Great Hungarian Plain.

What might be the reason of this will be subject of my further explanations. All the more should we have expected from Otto Herman's observation on species made in spring Otto Herman: Elements of the migration of the Birds in Hungary 26 untilBudapest, Unfortunately, the Great Hungarian Plain has been treated also for this time in an unfavourable way, which fact surely might have had good reasons.

Altogether only three points of observation of the Great Hungarian Plain were indicated therein, all of them in the surroundings of Szeged, and two of them situated between the rivers Danube and Tisza Sövényháza, at 30 km to the North from Szeged, Nagyszent- miklós at 40 km to the South-East of Szeged, Horgos at 40 km southwards from Szeged.

Notwithstanding, the control of the rivers Tisza and Maros as well as the anti-inundation works of the country were accomplished by that time, consequently the present circum- stances were already prevailing there, therefore, within the course of observation on appropriate places data of decisive importance could have been acquired.

Unfortunately it did not turn out as it was expected, and the data are meaning.

By unfortunate accident namely as described by Otto Herman in his above writing, : "spring has set in very early inand loas exceedingly tnild". Thus when ro got dry and observers could start their observations February 20thwhite-fronted geese obviously had passed over already.

Kuhn from Nagyszentmiklós on March 18th but he did not see any other goose-species. Otto Herman at the same time took notes oi A.

To all this we just want to add that observers of Transdanubia were professional ornithologists, while those of the sur- roundings of Szeged were only shooters requested to assist the observers, they all were only amateur ornithologists, among which only the competency of Lakatos cannot be called in question, however, he did not see any winter-geese then.

With the above we have almost finished the exposition of the official scientific standpoint and of data, res- pectively. Let us see now, what Károly Lakatos, the shooter-author of Szeged, passionate orni- thologist, writes about geese, living in Szeged, beside the river Tisza and having been shot in that surrounding.

It could also be said that he "ventured" to write in this way, in contradiction to the official standpoint, having been Lakatos very well acquainted with the professional literature. In chapter: "The ivild-goose" of his book entitled "From my Shooting and Ornithological Memories"that had been published ini.

Elvált háziasszony, hogy beköt fiatalabb srácok boise idaho

So grey-lag geese are mentioned by Lakatos as one of the three most frequent geese-species, eight years before Chernél.

Moreover Lakatos emphasized that this statement referred to the Great Plain! As it can be seen, he already had a correct know- ledge of the geographic separation of the geese species — conception which corresponds to Olir up-to-date notions.

Then he goes on in the following way: "White-fronted geese, as wild-species from, the North, approach our country only when overflying the sam,e.

During moonshiny nights of November, white-fronted geese pass over to their winter-quarters closed up in numerous flocks making hear their "language".

In autumn as well as in spring they usually fly together with larger geese-species.

Csaló feleségek Palmdale ca

They settle very rarely in spring, but on the other hand in cold autumn days November they frequently graze together ivith big goose- species forming large flocks. It can be noted time after time, that all his saying was based on his personal experiences and obser- vations.

It is a surprising phenomenon, we find with him not only here, but in all his books, that while whole chapters are dedicated to grey-lag geese and other goose-species and to their shooting, winter-goose species are hardly mentioned by him, being s says restricted to the most necessary.

In chapter "The white lake" of his book entitled: "My shootiiig and ornithological memories" the autumn-passage in characterized in the following way: "Down there, in the surroundings of the lake, there is also a great movement, particularly at night.

Until the sunrise the music of thousands and thousands of bird-throats floivs continuo- 27 iisly together, into an excessive concert oj birds and there is no interruption. In his important writing: "The book of the hunter's profession" Budapest, methods of hunting and shooting are dealt with over s, and in his quality of shooter of the Great Huìigarian Plain, in chapter: "October" p.

The of grey-lag geese Anser cinereuson the other hand decreases already by the beginning of the saine month; but there are others, i. Quite small goose-species white-fronted geese, loughing- geese can be seen only exceptionally by setting in the cooler weather.

In chapter : "November" p. For shooters, in this case, many unusual opportunities present themselves for shooting, but if somebody wants to occupy his lurking-place for shooting of wild-geese, he should thoroughly and before hand examine the directio?

Bean- geese can be successfully tumbled down in considerable quantities near the sown-areas from appropriate lurking-placesespecially during morningstalkings.

If geese are present in large quantities, they can be followed with success in gloomy and foggy iveather even by carts.

That is all. Let me draw from the aforesaid the following conclusions : At the turn of the century and during the period prior to the same shooting of winter- geese did not attract the shooter very much, particularly not those who were living in towns.

Only shooters who lived on the spot, i. Roast of shooting was not so much attractive that people would have considered worth venturing to advance in late autumn towards their settling places for out and therefore difficult to approach at that time, braving cold, mud and waters, moreover driving along in a cart on bad ro over hours before and or after the shooting.

There were other field games in a great quantity, the peak season of shooting was the end of simimer and early autiunn, and at that time they could delight themselves in shooting of plenty of ducks, in the surroundings of Szeged : the curlewsnips, sandpipers and grey-lag geese, of exceedingly fine roast and very frequent at that time.

It was very difficult to frequent sites where these geese could be found, because of the primitve road-circumstances, and even shooting itself was more complicated, too. Flocks of wild-geese were taking cover in the middle of spacious marshy, tracts and it was difficult to come close to them at that time, so they could be tumbled down rather by chance.

It was not like nowadays, when shootei's can come close to geese -flocks on the most appropriate places by -walking on comfortable damsystems of fish ponds built on suitable places. Equipped with rubber-boots and dressed with waterproof mackin- toshes, if needed, thus without any truble and releived of the risk of getting soaked to the skin.

Let alone easiness of communication and accommodation problems! All these circumstances made goose -shooting of late autumn in our century a popular passion. So it may be understood that Károly Lakatos, though he had been twice at the Hortobágy, bvit he had sojourned there only at the end of summer and early autumn enjoying himself in shooting of the numerous flocks of wild-ducks, and never awaited the season of winter-geese Pictures of Nature and Shooting, Szeged Consequently he had no direct, personal experiences regarding winter-geese, i.

We also know it from experience that shooters of the Great Hungarian Plain and of the territory East of the river Tisza did not bother much with the différenciation of winter- geese.

Even in the middle of this century we could hardly find shooters that could give an of the quantity of bean-geese and white-fronted geese, i.

Generally they could tell it only approxi- matively or by remembrance. This also ified an awkward situation, because reports were made on a far too less quantity of white-fronted geese than they were really available. In the light of the aforesaid, I will try to summarize the lesson that can be drawn from: 28 Obviously the reason for lack of information during the last century lies in the fact that fréquentation of more distant sites of the Great Hungarian Plain by an ornithologist -of Pest or of Transdanubia under primitive road-circumstances of that time met with great difficulties, and he did not even venture such an outing, particularly during the rainy autumn days when in really should have been worthy to undertake such a journey.

By autumn-rains ro of the Great Hungarian Plain especially on districts frequented by geese, became impassable in the strictest sense of the word. One more fact should also be pondered over; in Petényi's age, when guns had to be charged through the barrel, shooting was byno means an attractive entertainment that could have promised a satisfying game-bag, as it was in our century.

Their bringing down in great quantities could not be frequent, and not so important that also the game-dealers could have received a certain part of it.

But suppose there were enough birds at disposal, it very rarely happened — because of transport difficulties — there was no railway yet, this game was considered as a third-class roast and "was not sought for, so from the dist- rict of the river Tisza and from the territory East of the same this game very rarely reached the game-dealers' shops in Budapest.

That is the reason why Petényi made reference to species of white-fronted geese found only in collections. Wild-geese, of course in the majority of cases, bean-geese, were still transported to the Budapest game dealer's but only from the nearest surroundings.

This could, however, be made only till ! After this date possession of shooting arms was prohibited in Hungary up to the middle of the sixties and therefore, shooting with gun and consequently the collection of material for research purposes had been stopped, so many shooters switched over to hunting with grey hounds.

Petényi's birds examined as fresh game were almost all, shot in the period to ! Instead of a progress a decline had to be noticed by us.

Consequently the primitiveness of the communication and accomodation possibilities broke of correspondance almost completely between the Western and Eastern districts of the country.

Allowance had to be made for the above mentioned inconveniences even at the close of the century. Excursions of collecting and shooting were not in the least -attractive because they lasted several weeks and so they had to be considered — at that time — very important expeditions.

Therefore, in winter time explorers had avoided by far the Great Hungarian Plain during the course of the last century a fact justified by the data of provenance and by those of observation.

So the theory accord- ing to which white-fronted geese had been dominant in the Eastern district of the Great Plain only since Chernel's age, i. It is much more probable that white-fronted geese were dominating also ly in the Eastern district of the country. But it also appears from Petényi's short-spoken or may be rather unsufficient notes that the presence of white-fronted in the territory of Transdanubia was already regular even during the first half of the last century.

So it can be taken for certain that they could have been much more frequent in the area between the rivers Danube and Tisza Apaj-puszta and on the lowlands puszta abound- ing at that time in marshy tracts similar to sodic wastes of the territory East of the river Tisza.

And in all probability they ought to have been more frequent in the territory East of the Tisza, especially at the Hortobágy as well as in the similar meadow-land abounding in water too, that are situated along the river Tisza and in the area beyond it. In the light of the aforesaid facts the following question can be raised : if the Eastern district of the country was abounding in white-fronted geese in the age of Petényi and Chernél, for what reason were they present in Transdanubia only in such small quanti- ties, and why has migration of white-fronted geese started towards the Western regions only by the beginning of the present century?

Siimmarizing the effects influencing the migration of geese, the same can be appreciated in the following : Anti-inundation works of the Great Hungarian Plain were started during the first half of the last century, thus coinciding with Petényi's period of activity, when water-con- ditions still were almost enth'ely of primitive and natural feature.

The area along the river Tisza and the territory East of same were rich in enormous marshlands, in reedy pounds of wide extent, and in meadow-lands irrigated by the river Tisza and its affluents.

Flocks of white-fronted geese arriving to us from the Nort-East could find their own living con- ditions in the entire Eastern district of the country, above all in the territory East of the river Tisza, i.

Thus the territory East of the river Tisza had attracted the flocks of white-fronted geese to such an extent that the territory between the rivers Danube and Tisza — comparatively poor in sodic meadows and lakes— got only a less nvunerous c uantity of the same.

In Transdanubia, a territory unfavourable for water fowl for its oecological conditions even lesser quantity of these birds could be seen. It might have been probably characteristic of this period that the territory East of the river Tisza was occupied by white-fronted geese on the whole in uniform distribution due to its abundance in favourable districts.

Centres assembling relatively large flocks could nowhere be found then perhaps with the exception of the Hortobágy as it happens in this century East of the river Tisza, when flocks of white-fronted geese are concentrated only to three or four appropriate sites.

Later on during the winter when snowfalls set in, they moved more and more towards the South, to the region of the Lower Danube, where hugh water -surfaces adjecent to grassy lowlands could be found in aboundance at that time, too.

Consequently their over- flight in flocks might have been almost exclusively of the direction North to South following the line of the river Tisza towards the South, too.

The river-system of the Tisza, running in the direction North-South and the marshy low country of the territory East of this river play a prominent separating role even nowadays in the migration of water-birds through the Carpathian-basin, and as regards to several species of the lowland, even an exclusive role is contributed to them.

Likewise whimbrels and curlews, sandpipers and migrating flocks of thousands and ten-thousands of white-fronted geese are still nowadays charac- teristic of the district along the river Tisza and of the sodic lakes situated in the territory East of the river Tisza!

It is conceivable that in ancient times when sodic grassy lands that were rich also in water could be found in abundance by white-fronted geese in the territory East of the river Tisza, the area of Transdanubia was, in fact, completely avoided by them.

The conditions that could roughly be deated as original and primitive in the first half of the last century, got radically changed in the second half of the last century being completed by the turn of the century.

Anti-inundation works on country-scale conside- rable also on worldwide scale started during the first half of the last century or about the middle of same were namely accomplished round the close of the XIX century. This accomplishment was so successful that as a result the Great Hungarian Plain became — "without exagération — almost "waterless"!

The Great Hungarian Plain that ivas aboundant in hungh inundation areas and marshes finally underwent a tranformation to the a dry, and ivaterless steppe of cultures I This far-reaching oecological alteration and transformation lasting nearly over half a century has exerted in all probability a troub- lesome, later on a inodifying influence on the rhythm, dynamics and direction of the mig- ration of geese uj3 to the present time.

Let us see how did it happen? The entire river system as well as the iinmediate neigh- bourhood of the rivers Tisza, Bodrog, Berettyó, the rivers Kőrös, Maros etc. This alternation-transformation was developing so far within a short time that goose-flocks arriving from the North have to move nowadays quite down to the district situated in the middle coiu-se of the river Tisza in order to find there a territory suitable for a prot- racted stay.

This excessive transformation, however, that made disappear about 90 per cent of the 30 natural water-surfaces of the Great Hungarian Plain did not bring about any essential changes in the territory of Transdanubia.

The attractive force of the Transdanubian big lakes augmented as against the dried Great Hungarian Plain, particularly during the dry early-automn period, and it is probable that flocks of bean-geese that arrived earlier mo- ved preferably more and more in the direction of Transdanubia.

As a consequence of the decreasing of bean-geese in the Great Hungarian Plain, the of white-fron- ted geese has increased relatively. That was certainly the period when the importance of the Hortobágy increased, because, almost at its entire area, it became to a dry steppe, however unsuitable for cultivation, hence transformed to a pasture land i.

Since else- where in the country areas suitable for their stay were decreased, the of same in the Hortobágy and on one or two appropriate places of the Great Hungarian Plain became proportionally increased.

Consequently flocks of white-fronted geese that overs- warmed the entire territory East of the river Tisza a century ago, were restricted at the turn of the century only to a few appropriate sites.

And as it became lesser the of white-fronted geese on other areas of the territory East of the river Tisza, their presen- ce increased more and more on the aforesaid favourable sites, first of all on the Horto- bágy. The Hortobágy, however, and in general the entire territory of the Great Hungarian Plain became by the turn of the century waterless to such an extent, that in the early- autumn period, "particularly in very dry years, there were hardly any water-surfaces there suitable for geese, so that these birds could live there onty when autumn rains set in.

See: K. Thus the intensitiy of the migration of geese was in a ificant part a function of weather and the Great Hungarian Plain became suitable to receive a larger of geese-flocks only after the beginning of the rainy period of the autumn, when new water-sufaces were formed and also their increased.

The oecological decline of the Great Hungarian Plain, in this sense, reached its bottom by the turn of the century and during the period following the same, but thereupon a favourable change has come by the establishment of fish-ponds of considerable dimensions. The building of the fish-pond of the Hortobágy in the second decade of this century — 18has charged the artificially damaged oecological circumstances due to the regulation of water-ways of the river Hortobágy at one stroke as regards the oecological circumstan- ces into very favourable ones for the white-fronted geese, and may be they have changed even to the most favourable ones.

And this exists not only in late autwrnn, but also during the early autumn period of increased water requirements, and in the most excessive dryness, too.

Másrészt éppen ellenkezőleg: a várossal foglalkozó egyetemi kurzusok, curriculumok meglepő stabilitást és állandóságot mutatnak: a szakirodalom jól körülhatárolt, intézményesült kánonját, a kutatásmódszertan elveinek kidolgozottságát, amelyek még akkor is képesek fennmaradni, s valamifajta normaképző erővel rendelkezni, ha vizsgálati Southall élve personals — a városok tényleges valósága — az utóbbi évben radikálisan átalakult.

White- fronted geese can be seen from this time ownward not only in October, they already make their appearance at the Hortobágy regularly in September. The force of attraction of territories disposing of such optimal conditions and permanent from this point of view will be more and more increased.

The aforesaid contributes to the fact that the Hortobágy starts to achieve a European reputation as classical area of the meeting place during the migration of geese ; and it begins to acquire a reputation among shooters, as an incomparable goose-shooting district.

This is due to the more and more increasing of flocks of white-fronted geese, and to the relatively easy accessibility of the region.

It may be pd that by means of this favourable changes increased by the spacious and steady water-surfaces of the fish ponds of Biharugra established in the territory East of the river Tisza, that disposes of similar dimensions and oecological fundamentals, moreover that of Szeged-Fehértó instituted later on the right riverside of the Tisza white-fronted geese are attended in more and more increasing flocks.

The attractiveness of other districts of the Great Hungarian Plain has rapidly decreased ever since as a consequence of the increase of agricultural activities and the descrease of primi- tive grass-plots and of natural water-surfaces.

This fact is of decisive importance not only in our country, but also in the territories of the neighbouring' countries in the East and in the South, hence in the whole Carpathian basin.

Legjobb szex oldalak mornington

Therefore, it is less attractive for ivhite-fronted geese to move towards the South, all the more is their flight towards the West more entincing on of the security offered by the large ponds of Transdanubia, which seems to exerce attraction on them in an increased degree.

Paralelly with the perfection of shooting guns and the development of the possi- bihties of communication, popularity of goose -shooting has increased since the beginning of this century.

Consequently the primitiveness of the communication and accomodation possibilities broke of correspondance almost completely between the Western and Eastern districts of the Southall élve personals.

Consequently flocks of white-fronted geese also move more and more towards spacious water-surfaces of more considerable security, avoiding hereby smaller ones.

Sterhetz István Annak ellenére, hogy a nyugat felé húzódó hlikinvázió a Kárpát-medencét már messze túlhaladta, Magyarországon ez a faj ma is csak a Tiszától keletre domi- nál.

A Duna— Tisza közén már kiegyenhtettebb a fajok megoszlása, a Dunától nyugatra pedig a vetési és hlik arány évről évre erősen ingadozik. E jelenség okát a lihk sajátos habitat-igényével magyarázhatjuk.

A vonuló lilikek első- sorban a sztyepp jellegű területeket kedvehk. A nagy kiterjedésű füves puszták és az ott található zátonyos, vegetációmentes, sekély, de terjedelmes vízfelüle- tek elégítik ki legjobban igényeiket.

AroundRogers attended Southall élve personals of Booker T.

Erre utalnak a táplálkozásvizsgálatok, s ezt látjuk a magyarországi tömegeloszlásukból is, amennyiben liliket a leg- nagyobb tömegben ma már szinte kizárólag a nagy halastavak környékén elterülő, szolonyec talajtípusú, Festucetum pseudovinae-sztyeppék adott- ságai között találjuk.

Az ország középső harmadában, a Duna — Tisza közén már lényegesen kevesebb a füves puszta és a nagyobb vízfelület, ennek meg- felelően már jóval kisebb általában a libák száma, valamint a lihkek aránya is. Itt egyedül csak a Tisza közvetlen szomszédságában elterülő, természetes szikes tóból alakított Szegedi-Fehértó halastavai forgalmaznak évről évre jelentős Hbatömegeket.

A lihkek nyugatra áramlását tehát a kedvező ökológiai ellátottságú területek megfogyása következtében érvényesülő kényszerhatásnak tulajdoníthatjuk, annak ellenére, hogy a Dunántúl természetes nagy tavai szintén jó megszálló- helyet biztosítanak.

Ezek a nagy tavak azonban erdős-dombos környezetükkel a múltban kevésbé vonzották a liliket.

Forró mell

Ma már az alföldi vízszegénység és a vadászat fokozódása folytán a Dunántúl biztonságot nyújtó nagy és állandó vizeinek jelentősége annál is inkább megnőtt, mert a dunántúh erdőségek meg- fogyatkozása nyomán megnövekedett vetésterületek a Dunántúlt is alkalmassá tették a lilik tartózkodására.

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Dunántúlon a vonuló libacsapatok ugyan a Balatont szívesen igénybe veszik beszállóhelyül, de csak szélcsendes időben. Már erősebb hullámzáskor elkerühk, s ilyenkor a Balaton keleti szélén sorakozó halastavakat keresik fel, ahol ivó- és éjjelezőhelyet találnak.

Ezek a jelen században létesült halastavak tehát szintén hozzájárultak a Dunántúl ökológiai félj avulásához. A libák legrendsze- resebben talán akkor keresik fel a Balatont, ha már befagy, de még nincs vastag hótakaró. A tó jegén messze a parttól, nagy csapatokban éjszakáznak. Mindebből azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a lilik számára az ökológiai optimumot a nagyméretű szikes, füves pusztákkal párosult, szintén terjedelmes és sekély vízfelületek képezik.

Ez az oka annak, hogy ahol ez a két tényező egymás szomszédságában található, ott tömörülnek a liliktömegek, ahol hosszú időn át helyben maradnak, amikor is egész napon át az éjszakázó víz- 3 Aquila —67 33 felület környékén tartózkodnak, ott táplálkoznak.

E két tényező közül pedig feltétlenül az utóbbi. Ebben az időszakban ugyanis a hlik napközben többször is megszomjazik, s ivás cél- jából a tavat naponta több ízben is felkeresi. Kora őszi meleg napokon, heteken keresztül, különösen csapadékszegény időben tehát a táplálkozóterület és ivóhely közelsége elsőrendű fontosságú számára.

Ezért nem távoznak ilyenkor az éjszakázó vízfelülettől messzebbre, és ez a magyarázata annak a közismert jelenségnek, hogy ebben a meleg ősz eleji időszakban a Tiszántúl sok tízezres libatömegei jóformán kizárólag ennek a néhány, de igényeiket legjobban kielégítő mesterséges nagy halastónak környékén tartózkodnak.

Az ivó és éjszakázó vízfelület fontosságából gyamtható. Azért ebben a századeleji időkben még az egyik-másik Szabolcs megyei kis szikes tó is jelentős libaforgalommal dicsekedhetett. Xem azért keresték fel. A hortobágyi és a többi nagy halastó létesítése után ezeket a kis szabolcsi szikestavakat a hba már nem, vagy csak igen elvétve keresi fel.

Később, amikor az időjárás hűvösebbre fordul, és a vízigény lecsökken, a megindult esőzések nyomán pedig napközben ivásra alkalmas természetes vizeket, tocsogókat is taláhiak, a nagy tavak közelsége kevésbé lesz fontos és. Ekkor vetődnek át a Dunántúba, ahol a táplálkozási terület és az éjszakázó helyül alkalmas nagy tavak közti távolság most már elveszíti jelentőségét.

A dunántúh nagy tavakon késő ősszel éjszakázó ülik- csapatok napközben 30 — 50 km-re is eljárnak táplálkozni. A századforduló és az azt megelőző időkből inncs semmi konkrét adatunk a tiszántúh pusztákon átvonuló vadludak faji megoszlásáról.

Az üzleti életben folytatott Southall élve personals kísérleteik során a kettő pénzügyi eredménye vegyes volt.

Az első hiteles számbavétel Szomjas László lőjegyzéke, az as évekből származik.

Az átvonuló hbák mennpségét még megközehtő pontossággal sem lehet fel- mérni. Az a kevés megfigyelő, aki megbízható adatokat szolgáltatott, csak a nagv gvülekezőhelyek egy-egy részletének egy alkalomra érvényes szemmel- tartására volt elegendő, így valószínűség-számításra kell alapoznunk az össze- sítő eredményeket.

A Kárpát-medence legjelentősebb állomáshelyén, a Hortobágyon, Nagy J. Udvardy hasonlóképpen nyilatkozik. Szomjas novem- berében ugyarntt több olyan Hbafalkát figyelt meg, melyekben kb.

The McClure family is passionately restoring American glory, one classic car at Southall élve personals time.

Az egész Hortobágyon ekkor feltételezhe- tően e mennyiség többszöröse tartózkodhatott Szomjas Az ország második legnagyobb forgalmú gyülekezőhelyén, a kelet-magyar- országi Biharugrán — A Tiszántúl e két legjelentősebb gyülekező- helyén kívül még több, kisebb-nagyobb szolonyeces szikes puszta szerepel a vadlúdvonulásban.

A Tisza, Körös és Maros által bezárt területen több jelentős for- galmú, bár nem állandó jellegű helyet ismertünk még azokban az években.

A Duna— Tisza közének egyetlen számottevő lilikállomása a Tisza közvetlen szomszédságában levő Szegedi-Fehértó.

A hektárnyi szikes terület — na- gyobbrészt ma már mesterséges halastó — az ország legnyugatibb pontja, ahol a lilikek minden évben túlhaladják a vetési lúd mennyiségét.

A századunk első évtizedeiben e területen több tízezer darabra volt tehető az évenkénti maxi- máhs libamennyiség Beretzk in lit.

A Dunától nyugatra a Balaton, a Velencei-tó, a tatai halastó és a Fertő magyar szakasza, valamint néhány nagyobb tógazdaság forgalmaz még közép-európai viszonylatban figyelemre méltó mennyiségeket, de itt már a vetési lúd száll meg rendszeresen.

Lihkből megközelítőleg sem tapasztalunk: a keleti országrészekhez hasonhtható tömegeket. A számlálási nehézségek ellenére is szembetűnő volt az egyes években átvonuló lihkek tömeg viszonyainak ingadozása.

Különösen erős beáramlás volt az Inváziók idején természetszerűleg feltűnően sok fiatal madár mutatkozik, ami a sikeres köl- tések kétségtelen jele. Ugyanekkor kizárólag fiatal Hhkekből álló csapatokat is megfigyelt. A sok évtizedes megfigyelések alapján Magyarországon szeptember utolsó napjaiban érkeznek az első hlik csapatok a Hortobágyra.

Számuk október első felében lassan növekszik, majd a hónap közepe táján liirtelen dinamikusabbá váhk a vonulás.

Ettől kezdve az időjárás érzékenyen szabályozza az átvonulás vagy telelés alakulását. A kelet-magyarországi gyülekezőhelyeken feltorlódó tömegek addig maradnak ott, amíg a beköszöntő fagyok, de főleg a havazások nem gátolják őket a táplálkozásban.

Enyhe, hómentes telek idején sokezres tömegek telelnek át. Tavasszal az olvadás kezdete indítja meg a nagyon gyors ütemben lezajló visszavonulást. Általában március első felében vonul át a zöm, de megkésett csapatok még április első napjaiban is láthatók. Tavaszi vonuláskor gyakran figyeltünk meg elpárzott, összetartó madarakat.

Több alkalommal feltételezték sebzetten visszamaradó hlikek magyaror- szági fészkelését TarjánUdvaedy Bizonyítva azonban csak két alkalommal volt, nyarán a debreceni városi parkban félvadon költő, sérült madarakon Nagy J. Az utóbbi években egyre feltűnőbb visszaesés mutatkozik a magyarországi gyülekezőhelyek vadlúdforgalmában.

Általános megállapítás, hogy tetőző 3' 35 vonulásidőben ma már sehol sem találjuk meg a harmincas-negyvenes évek- ben észlelt mennyiségeket.

Kirívóan rosszabbodnak a vadászeredmények és a kisebb forgalmú megszállóhelyeken különösen feltűnő elnéptelenedés tapasz- talható. Kétségtelen, hogy a füves puszták területi csökkenésével megromlottak az egykori táplálkozási lehetőségek.

Nem valószínű azonban, hogy a kulturális tájváltozás döntő szerej et játsszon a századeleji vadlúdtömegek távolmaradá- sában, hiszen azóta lényeges mennyiségi és minőségi változás az érdekelt terü- letek adottságaiban nem történt, sőt a mindjobban szaporodó halastavakkal és a mezőgazdaság nagyüzemesítésével még javult is a helyzet.

Sokkal való- színűbbnek látszik, hogy a megmaradott területek mindjobban fokozódó zavart- sága teszi azokat a libák huzamosabb ott-tartózkodására mind alkalmatlanab- bá. A közlekedő utak és az éjszaka reflektorfényt vetítő motoros járművek rohamos megszaporodása, a mezőgazdaság gépesítésének ugrásszerű megnöve- kedése és azok éjszakai műszakban való dolgozása, zaja és reflektorozása, nappal a műtrágyát és gyomirtó vegyszereket szóró repülőgépek közlekedése stb.

A hortobágyi puszta legjelentősebb területei sem mentesek ezektől a zaj- és fény ártalmaktól, sőt talán ott még jobban is érvényesülnek, miután csaknem teljes mértékben hiányzik ott a fás növényzet és a kiemelkedő terep - alakulatok árnyékoló hatása. Mert bár ez lehetővé tette, hogy napjainkban — kevés kivétellel — halastavainkra gyülekezzenek az éj jelező vadlibák, az új helyzet a vadászat régi formáját is megváltoztatta.

A pusztákon szétszórt lesgödrökből való félnapos, egésznapos — a tapasztalat szerint kevéssé zavaró — lesvadá- szat ma már csaknem teljesen megszűnt. A vadászok a hajnali és esti ki- és behúzáskor a halastavak gátjain állnak lesben, tehát a legtöbb nyugalmat kívánó éjjelezőhelyek közvetlen szomszédságában és lövöldözésük itt már rendkívül nyugtalanítja az összezsúfolt madártömegeket.

A halastóra behúzó übák állandó háborgatásához még a belterjesedő hal- üzemek fokozódó forgalma, gépesítése is hozzájárul.

Ha az este, vagy éjszaka közlekedő traktorok vagy gépkocsik reflektorfénye rávetődik a tavak vizére, ez minden esetben levegőbe kényszeríti az alvó ludakat.

A nappali legelőterü- leteken sincs nyugtuk. A Hortobágyon tapasztaltuk, hogy míg a récék és ludak figyelmen kívül hagyták a magasan húzó lökhajtásos gépeket, ugyanakkor j ánikszerűen menekültek, amikor a láthatáron egy-egy alacsonyan érkező műtrágyaszóró repülőgép megjelent.

Az es években az igen nagy vadlúd- forgalmú Űjkígyósi-legelőn Békés megye egyetlen idényben vadásztak néhány alkalommal sportrepülőgépről vadlibára. Ez a zaklatás elegendő volt ahhoz, hogy a tiszántúli vadlúdállomások sorából évekre Idiktassa a szóban forgó területet. A halastavak és a szomszédos ősi jellegű puszták vadlúdforgalmának ilyen értelmű alakulására a Szegedi-Fehértó számadatai is jól rávilágítanak.

Cambridge University Southall élve personals.

E területekről évtizedek keresztmetszetében Beretzk in lit. Századunk első évtizedeiben a Fehértó teljes egészében ősállapotban levő vadvizes, szikes puszta volt és rajta sok évi 36 átlag alapján 40 — 50 re becsülték a tetőző libamennyiséget.

A gátakkal körülvett tavakra kon- centrálódó ludak háborgatási lehetősége ezzel megnövekedett, amelynek hatása kitűnik abból, hogy ezekben az években már csupán 8 — 10 darabos meny- nyiségek kulmináltak.

A mindennapossá váló vadászat eredményeképpen tól kezdődően fokozottabb ütemben csökken a számuk, és és őszén már ezer alatt maradt a maximum.

A libák jelenlegi megfogyatkozására a vadászati eredmények is rávilágíta- nak. A két világháború közötti időben, akárcsak manapság, a Hortobágyon lőtték a legtöbb vadJibát.

Az egy vadász által elért napi rekord — db — késő őszén született Rhédey Ebben az időben 50 — 60 db-os eredmények nem számítottak ritkaságnak.

Ezzel szemben a Hajdú megyei Vadászati Felügyelőség jelentése szerint őszén mindössze 65 db vadlibát lőttek a Hortobágyon, és csak 3 db volt az egy vadász által elért napi maximum. A magyar vadlibarekordot, egy nap alatt db-ot A negyvenes-ötvenes években itt is ismét- lődtek a napi 40 — 50 db-os eredmények.

A megváltozott viszonyok jellemzésére Nagy László levelét idézzük, mely szerint egy jól lövő vadász őszén 12 húzáson mindössze 15 vadHbát lőtt, majd átment a Hortobágyra, de ott még ezt az eredményt sem érte el. Még szembetűnőbb a kis forgalmú lilikállomások helyzete.

Az utóbbi tíz évben itt egyáltalán nem láttunk leszállva vadlibát. A Dunántúlon, ha az alföldihez nem is hasonhtható, de eredményes libava- dászatok voltak az elmúlt évtizedekben.

Kimagasló eredmény a tatai halas- tavon éjjel, reflektor és csónakra szerelt tópuska segítségével novemberé- ben egy alkalommal lőtt vadliba. Nem sokkal ezután Longstreet megismerte jövőbeli feleségét Maria Louisa Garlandet, akit családja Louise néven hívott. Louise Longstreet ezredparancsnokának, John Garland alezredes lánya volt.

Noha több mint 40 évig együtt éltek és tíz gyermekük született, Longstreet emlékiratában egyszer sem említette meg feleségét.

A kapcsolatukról szóló legtöbb anekdotát a történészek második feleségének Helen Dortch Longstreetnek írásaiból ismerik. Körülbelül azzal egyidőben, hogy Longstreet udvarolni kezdett Louise-nek, Grant összeismerkedett barátja negyedfokú unokatestvérével Julia Denttel és udvarolni kezdett neki, amely viszony szintén házassággal végződött.

Történészek egyetértenek benne, hogy Longstreet részt vett Grant Louisban, de nem világos, hogy milyen szerepkörben.

Grant életrajzírója, Jean Edward Smith azt gyanítja, hogy Longstreet lehetett a tanú. Simon, Julia Grant memoárjának szerkesztője ellenben arra a következtetésre jutott, hogy az egyik vőfély lehetett.

Longstreet életrajzírója, Donald Brigman Sanger szerepét nem meghatározottként jellemezte, miközben rámutatott, hogy sem Longstreet, sem Grant nem említett semmilyen szerepet a visszaemlékezéseiben.

Longstreet kiváló eredménnyel szolgált a mexikói-amerikai háborúban a 8. A háború kezdetén hadnagyi rangban küzdött a monterreyi ütközetben szeptemberében Zachary Taylor tábornok heregében.

Pickett hadnagy kezébe adta át, aki felért vele a dombtetőre. Longstreet tagja lett az es Azték Klubnak, mely a háború veterán tisztjeit tömörítette. A háború a chapultepeci sebéből való felépülés után Longstreet a texasi határvidéken látott el katonai szolgálatot a Martin Scott-erődbenFredericksburg közelében, valamint az el pasói Bliss-erődbenahová feleségét is magával vitte.

Felderítő küldetéseket hajtott végre, illetve a 8. Longstreet nem volt lelkes támogatója a szecessziónak, de Augustus bácsikája viszonylag korán megismertette az államok önrendelkezési jogának doktrínájával, melyben saját maga szenvedélyesen hitt. Mikor a déli államok az Egyesült Államoktól -ben elszakadtak júniusban Longstreet kilépett az uniós heregből és csatlakozott a megalakuló Konföderációs Hereghez.

Noha dél-karolinai születésű volt és családja Georgiából származott, a west pointi ajánlás miatt szolgálatait Alabama államának ajánlotta fel.

Ebben talán az a számítás is közrejátszott, hogy ezzel ő lehetett a West Pointot végzet tisztek közül a rangidős Alabamában, így az állami milíciában is vezető pozíció betöltésére számíthatott.

Longstreet a konföderációs hereg alezredeseként érkezett meg Richmondba. Beauregard dandártábornoknál kellett szolgáltra jelentkeznie Manassasnél. Az irányítása alá rendelt dandárt három virginiai ezred képezte, az 1.

Longstreet összeállította törzskarát és folyamatosan gyakorlatoztatta dandárját. Július án estek át a tűzkeresztségen a Blackburn-gázlónál vívott ütközetben, mikor a Virginiai hereg harcfelderítési akcióját verték vissza.

Ez három nappal előzte meg az Unió fő támadását, melyet a hereg másik szárnya ellen indítottak, így a dandár és a védelmezett híd mellékes szerepet játszott a július i csatában, noha az ellenséges ágyútüzet kilenc órán keresztül kellett állniuk.

Longstreet nagyon dühös volt, hogy parancsnokai nem engedélyezik a megvert szövetségi hereg energikus üldözését. Törzsfőnöke, G. Kalapját mérgében a földhöz vágta, megtaposta és keserűen káromkodott. A pokolba is, a szövetségi hereg darabokra esett szét! A richmondi skarlátjárvány egy héten belül kioltotta az egy éves Mary Anne, a négyéves James és a tizenegy éves Augustus életét.

A 13 éves Garland szintén majdnem belehalt a betegségbe. Gyermekei halála mélyen leverte és visszahúzódóvá tette Longstreetet. A temetésről való visszatérése után komorabb lett, alkoholt vajmi ritkán ivott és hitbuzgó episzkopálissá vált. Yorktownnál és Williamsburgnél hatékony utóvédharcot folytatott az előrenyomuló Potomac hereggel szemben, mikor George B.

McClellan vezérőrnagy Richmond felé nyomult előre. A Seven Pines-i ütközet során rossz irányba vitte katonáit, s ezzel torlódás és káoszt okozott a konföderációs felsorakozás közben, amely szerepet játszott a McClellan ellen indított ellentámadás kudarcában.

Jelentésében a hibáért a valójában vètlen Benjamin Huger tábornokot okolta. Johnston tábornagy megsebesült az ütközetben és hamarosan Robert E. Lee tábornagy váltotta fel az Észak-Virginiai hereg élén.

Longstreet tehetséges és kezdeményezőkész parancsnoknak bizonyult új, megnövekedett felelősségű szerepkörében, különösen a Gaines' Mill-i ütközetben és Glendale-nél.

Lee heregének hadosztályparancsnokai közül többen gyenge teljesítményt nyújtottak, köztük rá nem jellemző módon Stonewall Jackson is, és emiatt nem sikerült a Potomac hereg megsemmisítése.

Lee hadtestparancsnokait általában úgy ábrázolják, hogy Stonewall Jackson volt a vakmerő, támadó szellemű komponens, és Longstreet inkább a védekező stratégiát, valamint taktikai megoldásokat testesítette meg. Míg Jacksont a hereg pörölyeként jellemezték, Longstreet volt az üllő a hasonlatban.

Longstreet irányította a hereg jobbszárnynak nevezett felét, melyet később az első hadtestté neveztek át, Jackson pedig a balszárnyat, későbbi nevén a második hadtestet. Jackson Lee parancsa alapján egy széles ívű kerüléssel rávetette magát egy kritikus pontra John Pope vezérőrnagy Virginiai herege vasúti utánpótlási vonalán Centerville-nél.

A depó készleteinek felprédálása és elégetése után védelmi állásba vonult a közeli vasúti töltés mögött és a dombok lankáin. Pope elfogadta a felkínált ütközetet és augusztus én egymás után indította a rohamokat azzal a céllal, hogy Lee heregének felét megsemmisíthesse.

A második bull run-i csatában Pope addig támadta Jackson erőit, míg Longstreet jobbszárnya megérkezett a csatatérre és megindított az ellentámadást, amely elsöpörte a szövetségi hereget. A háború után Longstreetet az a kritika érte, hogy lassú haladásuk miatt Jacksonnak két teljes napig kellett létszámhátrányban védekeznie, de a jobbszárny egy 24 órás periódusa alatt durván 50 km-t tett meg és Lee nem tett kísérletet rá, hogy gyorsabban koncentrálja erőit.

Amikor Longstreet csapatai augusztus én dél körül megérkeztek, Lee szárnytámadást tervezett az uniós hereg ellen, mely Jacksonra fókuszálta figyelmét.

Longstreet Lee három támadásra való ösztökélése alól is kibújt, azt ajánlva helyette, hogy harcfelderítést indítsanak az előttük levő terep felderítése céljából.

Délután ra Shanks Evans dandártábornok hadosztálya előrenyomult az V. Másnap Longstreet előkészületei meghozták eredményüket, mivel tüzérsége nagy szerepet játszott benne, hogy Jackson vissza tudta verni az V. A bekövetkező fényes győzelem ellenére Longstreet teljesítményét a háború után kritika érte a veszett ügy szószólói részéről, akik azt állították, hogy lassúsága és támadástól való vonakodása, valamint Lee-vel szembeni engedetlensége annak a vitatott viselkedésnek hírnöke volt, melyet A kritikával ellentétben másnap augusztus án Longstreet képességeinek legjavát adta.

Pope abba a hitbe ringatta magát, hogy Jackson visszavonulásba kezdett és Longstreet kihasználva a rossz helyzetmegítélést több mint 25 katonájával erőteljes támadást indított a Potomac hereg balszárnya ellen.

Longstreet és Lee egy helyen tartózkodtak és így mindketten uniós ágyútűz alá kerültek a roham közben. Noha a szövetségi csapatok elkeseredetten védekeztek, Pope herege a szégyenteljes első bull run-i vereséghez hasonlóan meghátrálni kényszerült, melyet nagyjából ugyanazon a területen szenvedtek el.

Az es évben hátralevő két nagyobb védekező csatában Longstreet kipróbálhatta a dominánsan védekező taktika erejét. A szeptemberben indított Maryland hadjárat során az Antietami csatában Longstreet sikeresen tartotta állásait a konföderációs védvonalban még kétszeres uniós létszámfölényű támadások ellen is.

A South Mountain-i ütközetben vívott utóvédharcok után Longstreet hadteste visszavonult Sharpsburg falujához, ahol Stonewall Jackson hadteste csatlakozott hozzá és felkészültek, hogy védekezve tartsanak ki. A terep adta lehetőségeket kihasználva Longstreet megbizonyosodhatott róla, hogy a taktikai defenzíva ekkor sokkal hatásosabb, mint a fedezékből jövő tűznek kitett támadó manőver.

Napóleon idejében a támadásnak volt domináns szerepe, de a technológiai fejlődés megváltoztatta a helyzetet. Harold M. Knudsen alezredes szerint Longstreet egyike volt azon kevés polgárháborús tisztnek, akik teljességében átlátták ezt.

Lee úgy intézte, hogy annak visszamenőleges hatálya egy nappal megelőzze Jacksonét, mellyel a Vén Csatamént tette az egész Konföderációs hereg rangidős altábornagyává és az Észak-Virginiai hereg második emberévé.

A novemberben végrehajtott heregátszervezéskor Longstreet parancsnokságát átnevezték az első hadtestté, mely öt hadosztályból és kb. Longstreet első hadteste döntő szerepet játszott a decemberben megvívott fredericksbugi csatában. Lee viszonylag korán Fredericksburgbe küldte az altábornagyot, mely elég időt adott csapatai számára, hogy állásaikat kiépítsék, gondosan kiválasztott helyre rakják a tüzérséget és eltervezzék, hogyan tudnak összpontosított tüzet zúdítani az uniós támadás várható irányaira.

Az antietami vérengzés tanulságait levonva Longstreet lövészárkokat ásatott, sáncokat és akadályokat készíttetett. Ezt követően elhelyezte embereit egy kőfal mögött a Marye's Heights magaslat lábánál és tizennégy egymást követő uniós rohamot vert vissza.

A szövetségi hereg majdnem fő veszteséget szenvedett a Marye's Heights környékén, Longstreet csapatai pedig csak ezret. Ezt a nagy defenzív sikert nem kizárólag a kihasznált terepelőnyök magyarázták, hanem a terepadottságok, a védelmi erődításek és a tüzérség egységes, központi irányítása hozta meg a sikert.

Rosecrans vezérőrnagy vezette Cumberland hereget megállítsa. Elképzelhető, hogy Longstreet önálló heregparancsnoki szerepkört akarva óhajtott kikerülni Lee árnyékából és a nyugati hzíntéren erre látott lehetőséget.

Bérlés fuck juneau

Az uniós IX. Pickett hadosztálya február közepén indult délre, később pedig John Bell Hood hadosztályát is utána küldték és Longstreet ekkor kapta a feladatot, hogy vegye át a két hadosztály és az Észak-Karolinai és Dél-Virginiai hivatal vezetését.

Áprilisban Longstreet ostrom alá vette Suffolk városát a Virginia-félszigeten.

Zeitschrift für Southall élve personals,

A művelet Lee heregének ellátása szempontjából bírt nagy fontossággal, ugyanis az Észak-Virginiai hereg az éhhalál szélére került a katasztrofális élelmiszerhiány következtében. A konföderációs hatóságok óriási mennyiségű ellátmányt tudtak gyűjteni az addig uniós ellenőrzés alatt álló területekről.

Ez azonban egyszersmind azt jelentette, hogy a két hadosztály 15 embere nem lehetett jelen a május legelején megvívott Chancellorsville-i csatában.

Lee kimagasló taktikai képességével kivívott győzelme ellenére Longstreetet tovább kritizálták, azt állítva, hogy embereivel odaérhetett volna Chancellorsville-hez, ha időben elindul Suffolk alól.

Longstreet a vasúti szállítást kihasználó stratégiai átcsoportosítást szorgalmazta Mississippi, vagy Tennessee megsegítése céljából a Gettysburgi hadjárat előtt. A chancellorsville-i csata és Stonewall Jackson halála után, Longstreet és Lee május közepén találkoztak, hogy megbeszéljék a hereg nyári hadjáratának lehetőségeit.

Longstreet még mindig saját hadtestének Tennessee-be való küldését szorgalmazta. Ez Ulysses S. Grant vezérőrnagy Mississippi mentén Vicksburgig való előrenyomulásával párhuzamosan vált sürgetőbbé.

Longstreet amellett érvelt, hogy Bragg megtámogatott herege legyőzhetné Rosecranst és az Ohio-folyó felé kergethetve megakadályozná Grantet Vicksburg megostromlásában. Lee ellenezte heregének megosztását és egy Pennsylvaniába indított nagyszabású offenzíva mellett tette le a garast.

Mindezt évekkel a hadjárat után írta, immár a későbbiek tudatában és a Veszett Ügy írói kritikájának kereszttüzében. A maga idejében írt levelekből nem látszik ilyen megegyezés a két vezető között. Lee átalakította az Észak-Virginiai hereg szervezetét Jackson halála után.

Két hadosztályparancsnokot, Richard S. Ewellt és A. Hillt előléptették altábornaggyá és ők lettek a második és harmadik hadtest új parancsnokai. Longstreet első hadtestétől Lee elvitte Richard H.

Anderson vezérőrnagy hadosztályát, így kiegyenlítve a hadtestek közti erőviszonyt. A hadjárat elején Longstreet hadteste Ewellét követte a Shenandoah-völgyön keresztül.

A június án éjszaka megkapott hír alapján Lee elrendelte a Gettysburg közelében levő Cashtown-szorosnál való összpontosítást. Longstreet gettysburgi ténykedése az őt körülvevő vita központi eleme immár több mint egy évszázada. Addigra már két uniós hadtestet futamítottak meg Ewell és Hill túlerőbe kerülő és kedvező irányból érkező csapatai.

Az Potomac hereg I. Lee előzetesen csak akkor akart ütközetbe bocsátkozni, miután heregét teljesen összepontosította, de mikor A.

Hill egyik hadosztálya uniós csapatokat vett észre Gettysburgben és harcérintkezésbe kerültek, Lee kiadta a parancsot a támadásra. A véletlen, a túlerő és az elszánt küzdeni akarás az első napon konföderációs győzelmet hozott. Lee-vel találkozva Longstreet aggodalmát fejezte ki a magaslatokon levő szövetségi állások ereje miatt és azt szorgalmazta, hogy az Észak-Virginiai hereg szakadjon el és az ellenség balszárnyát megkerülve vágja el annak útját Washington felé.

Ezáltal szerinte George G. Meade vezérőrnagy, a Potomac hereg frissen kinevezett parancsnoka arra kényszerült volna, hogy megtámadja a védősáncok mögé húzódó déli csapatokat. Lee július 2-i terve szerint Longstreet támadást intéz az ellenséges balszárny ellen, melyet Hill csapatainak támadása követ a centrumban levő Cemetery Ridge Temető-gerinc ellen, Ewell pedig leköti a jobbszárny figyelmét.

Longstreet nem készült fel a támadásra reggelre, ahogy arra Lee számított. A támadásba vethető erő növelése végett Lee engedélyezte, hogy megvárja Evander M. Law még úton levő dandárját megérkeztéig Longstreet nem végzett előkészületeket a támadásra.

Law erőltetett menetben közeledett és 11 óra alatt kb. Ekkor további három dandár vonal helyett még mindig oszlopba volt sorakoztatva, és az indulási helytől hátrébb várakoztak. A posztháború kritikák azt állítják, hogy Longstreetnek parancsa alapján kora reggel támadásba kellett volna kezdenie és hogy késlekedése jelentősen hozzájárult a csata elvesztéséhez.

Sok történész egyetért benne, hogy Longstreet nem erőltette Lee parancsainak kivitelezését a lehetséges legkorábbi időpontban megindítva a támadást.

Lee döntésével való egyet nem értése befolyásolta tevékenységét. Mihelyt parancsnoka elhatározta az ellenség megtámadását, kötelessége volt olyan eréllyel és alapossággal engedelmeskedni, mely korábban jellemezte irányítását. Az alaposság, az előzetes informálódás és a felkészülés mind hiányoztak tevékenységéből.

Mindez idő alatt Meade további csapatai érkeztek meg és az összpontosítás egyre magasabb fokúvá vált; délután 6 órára számbeli fölénybe került és balszárnyát kellően megerősítette.

Lehetetlen volt lényegesen korábban támadni a ténylegesnél és kétséges, hogy a Konföderáció biztosabb kezekbe adhatta volna a kivitelezést, mint Longstreet tábornoké. A történészek egyetértenek viszont abban, hogy mihelyt a támadás délután 4-kor megindult Longstreet és egysége egészen kiváló harci teljesítményt nyújtott.

McLaws és Hood hadosztálya olyan hozzáértéssel nyomult előre, hogy nagyobb veszteségeket okozott, mint elszenvedett. A szövetségi csapatok kemény ellenállását a megvert ezredek sokasága ellenére sem tudták legyűrni.

A támadás a kiváló tüzérségi állások építésére alkalmas magaslat elfoglalása előtt súlyos veszteségekkel elakadt és a katonákat vissza kellett vonni kiinduló pozíciójukba. Július 2-án éjszaka Longstreet szokásával ellentétben nem ment Lee főhadiszállására, hogy találkozzanak és megbeszéljék az ütközetet.

Azt mondta túlságosan fáradt a lovagláshoz. Ehelyett a Big Round Top Nagy Kerek Dombtető megkerülésének mozdulatát kezdte tervezni, hogy hozzáférhessen az ellenséges erők szárnyához és hátához.

Dacára annak, hogy felderítő csapatokat küldött ki, nem értesült róla, hogy a VI.

Nem sokkal azután, hogy Longstreet parancsot adott az új támadásra, napkelte körül Lee felkereste saját szállásán. A tábornagynak nem tetszett a dolgok alakulása, mert Pickett még érintetlen hadosztályának felhasználásával hajnalban meg akarta ismételtetni az uniós balszárny elleni támadást, mellyel egyidőben Ewell is megújította volna a támadást a Culp's Hill Culp Domb ellen.

Azonban rá kellett döbbennie, hogy Pickett hadosztályának senki sem adott parancsot, hogy esti táborukból mozduljanak ki és érkezzenek meg a csatatérre és Longstreet vele való konzultáció nélkül egy önálló műveletet tervezett meg, egy olyat, melyet ő már kétszer elutasított korábban.

Mivel kora reggelre előirányzott terveit nem lehetett kivitelezni, Lee azt az utasítást adta Longstreetnek, hogy az uniós centrum ellen szervezzen meg egy nagyszabású támadást, felhasználva Pickett hadosztályát és A.

Hill hadtestének különböző, még támadóképes dandárjait.

Longstreet tudta, hogy ennek a támadásnak rosszak az esélyei. Az uniós állások saját, rendíthetetlen fredericksburgi állásaira emlékeztették, melyben kivéreztette Burnside támadását.

A konföderációs gyalogságnak kb. Fredericksburg és Malvern Hill tanulságait Lee ezen a napon nem szívlelte meg. Longstreet memoárjában azt állítja, hogy világosan kifejtette számára, hogy szerinte a támadás kudarcba fog fúlni:.

Az új adatok Southall élve personals nagy valószínűséggel növekszik majd a betegszám, és így az egészségügyi ellátó rendszerre jutó terhelés is.

A gyalogság rohamát bevezető tüzérségi előkészítés során Longstreet azon gyötrődött, hogy a támadás katasztrófába fog torkollni. Ez a négy alapelv a következő volt: maximalizálni a szűkös erőforrásokból nyerhető előnyöket; egyenlően kezelni a pácienseket; előnyben részesíteni és jutalmazni az instrumentális értékeket; elsőbbséget adni a legrosszabb állapotúaknak.

Mind a négy fenti értéket különbözőképpen lehet alkalmazni. Az elosztásra vonatkozó fenti javaslatok figyelembe veszik azt is, hogy nem kerülhetőek meg a fenti értékek gyakorlati alkalmazására vonatkozó kérdések.

Nem lehet egyetlen érték alapján eldönteni, hogy melyik páciensnek jusson a szűkös erőforrásokból. A fenti etikai értékekből — az előnyök maximalizálása, egyenlő kezelés, az instrumentális értékek előnyben részesítése és jutalmazása, valamint a legrosszabb állapotban lévők segítése — hat konkrét ajánlás következik az orvosi erőforrások COVID19 idején való elosztására vonatkozóan: az előnyök maximalizálása; az egészségügyi dolgozók előnyben részesítése; érkezési sorrendtől független elosztás; beavatkozás-specifikus kritériumrendszert fenntartani; elismerni a kutatási részvételt; azonos elveket alkalmazni a COVID19 és a nem COVID19 páciensek esetében.

Ajánlás 1: pandémia idején az előnyök maximalizálása a legfontosabb. Nehezen indokolható, hogy miért kérünk kockázatvállalást és áldozatokat az egészségügyi dolgozóktól, ha csak illúzió az az ígéret, hogy az erőfeszítéseik életeket menthetnek és hosszabbíthatnak meg.

A lehető legtöbb élet megmentése, és a lehető leghosszabb várható élettartam biztosítása vonatkozásában egyetértés van a szakértői jelentések között. Viszont a COVID19 pandémia idején a szűkös információk és az idő rövidsége indokolttá tehetik, hogy előnyben részesítsük azokat, akik a kezelés után még érdemi idő van hátra a várható élettartamukból, míg az élet kezelés általi, lehető legnagyobb meghosszabbítását csak másodlagos célnak tekintsük.

Utóbbi csak akkor válik relevánssá, ha olyan páciensek között kell dönteni, akiknek a túlélési esélyei hasonlóak. A vészhelyzetben korlátozottan rendelkezésre álló idő és információk miatt az előnyök maximalizálásába nem célszerű beleszámítani a páciens jövőbeli életminőségét, és minőségarányos életéveit.

Ehhez ugyanis időigényes információ-gyűjtésre volna szükség, nem is szólva az etikai és jogi problémákról. Az előnymaximalizálás elvének gyakorlati megvalósítása azt is jelenti, hogy priorizálni kell azokat a betegeket, akiknek kezeléssel van esélyük meggyógyulni, azokkal a betegekkel szemben, akik kezelve sem valószínű, hogy meggyógyulnak, és azokkal szemben is, akik kezelés nélkül is feltételezhetően rendbe jönnek.

Mivel sok a fiatal, súlyos beteg páciens azok között, akiknek kezelést kapva van esélyük meggyógyulni, ez az operacionalizálás azt is jelenti, hogy előnyben kell részesíteni azokat a nagyon betegeket, akik kezelés nélkül fiatalon, egy teljes élet leélése nélkül halnának meg.

Mivel az előnyök maximalizálása pandémia-helyzetben kulcsfontosságú, meggyőződésünk, hogy indokolt lehet egy-egy pácienst levenni a lélegezetőgépről, vagy áttenni egy intenzív osztályos ágyról azért, hogy ezeket más, jobban rászoruló betegeknek adjuk.

A pácienseket már a betegfelvételkor célszerű tájéjoztatni arról, hogy erre sor kerülhet.

A térbeli hatótávolságokra irányuló Southall élve personals figyelem ahhoz az ellentmondásos eredményhez vezet, hogy a társadalomtudományos tudástermelés előterébe kerülnek a társadalmasodás kontextusának specifikus földrajzi, történelmi és kulturális feltételei.

Elvenni a lélegezetőgépet vagy az intenzíves ágyat egy korábban érkezett betegtől azért, hogy megmentsünk valakit, akinek jobb esélyei vannak, nyilvánvalóan súlyos terhet jelent az orovosok számára is — és lesz olyan orvos is, aki megtagadja, hogy ezt tegye.

Ezzel együtt számos iránymutatás egyetért abban, hogy elvenni a szűkös erőforrásokat valakitől azért, hogy másokat megmentsünk, nem számít emberölésnek, és nincs szükség az érintett páciens beleegyezésére sem.

Ajánlás 2: A COVID19 kezeléséhez kritikus fontosságú erőforrásokat — tesztek, személyi védőfelszerelés, intenzíves ágyak, lélegezetőgépek, légzésrehabilitációs szakemberek, oltások — először a frontvonalban dolgozó egészségügyi személyzetnek, és más, a betegekről gondoskodó személyzetnek kell juttatni, valamint azoknak, akik működtetik a kritikus infrastruktúrákat.

Utóbbin belül előnyben kell részesíteni azokat a dolgozókat, akik magas fertőzésveszélynek vannak kitéve, és akik a szakértelmük miatt nehezen pótolhatóak. Bár azt nem lehet előre tudni, hogy azok az egészségügyi dolgozók, akik lélegezetőgépre szorulnak, képesek lesznek-e visszatérni a munkába, mégis őket kell priorizálni.

Ezzel ugyanis egyrészt elismerjük a nagyobb kockázattal járó munkájukat, másrészt pedig a többieket is bátorítjuk, hogy ne hagyják el a munkahelyüket.

Nem szabad gazdag, híres, vagy politikailag befolyásos pácienseket sem előnyben részesteni a kritikus fontosságú dolgozókkal szemben, még akkor sem, ha a tesztelés kapcsán már volt ilyesmire példa.

Ajánlás 3: azoknál a pácienseknél, akiknek hasonlóak a kilátásaik, véletlenszerű kiválasztás útján kell biztosítani az egyenlő esélyeket például sorshúzássalnem pedig a korábban felvetteket látni el először.

A felvétel sorrendjében történő ellátást olyan erőforrások esetében használjuk, amelyekből tartós hiány van például átültethető veseés a páciens életben tud maradni az adott erőforrás nélkül is.

Ezzel ellentétben, mivel a koronavírus elleni kezelések sürgős helyzetben válnak szükségessé, az érkezési sorrendben történő ellátás tisztességtelen előnyben részesítené azokat, akik közelebb laknak az egészségügyi intézményekhez. Emellett az érkezési sorrendben történő kezelés vagy védőoltás tömegjelenetekhez, sőt, esetleg erőszakhoz is vezethetne olyankor, amikor pedig elsődleges fontosságú a társadalmi távolságtartás.

Végezetül, az érkezési sorrendben történő ellátás azt is jelentené, hogy azokat az emberek, akik később betegszenek meg — talán éppen azért, mert szigorúan betartották az előírt közegészségügyi intézkedéseket — kizárjuk a kezelésből, ami anélkül rontaná az eredményeket, hogy közben az eljárás bármivel is tisztességesebbé válna.

Ajánlás 4: fontos, hogy a priorizálásra vonatkozó iránymutatások beavatkozás-specifikusak legyenek, és meg lehessen változtatni őket az új tudományos eredmények fényében. Például a fiatalabb pácienseket nem kell előrébb sorolni azonknál a COVID19 elleni védőoltásoknál, amik megelőzik, nem pedig gyógyítják a betegséget.

Hasonló a helyzet a kísérleti megelőzési módszereknél is. Ha nincs elegendő oltóanyag a legveszélyeztetettebb páciensek — tehát a 60 év felettiek és a krónikus betegek — számára, akkor az egyenlőség elve mentén véletlenszerű kiválasztással, például sorsolással kell eldönteni, hogy kinek jut oltás.

Az epidemiológiai modellezés különösen fontos a koronavírus-tesztekhez szükséges priorizáláshoz. A szövetségi szintű iránymutatás jelenleg az egészségügyi dolgozókat és az idősebb pácienseket részesíti előnyben.

A fentiekkel ellentétben az intenzív osztályos ágyak és lélegezetőgépek gyógyító, nem pedig megelőző jellegű eszközök. Akiknek ezekre van szüksége, az életveszélyes állapotban van. Az előnymaximalizálás elve alapján indokolt a betegek kilátásainak figyelembe vétele — tehát, hogy várhatóan mennyi ideig él a páciens, ha megkapja az ellátást —, ez pedig a fiatalabb, és kevesebb krónikus betegséggel küzdő páciensek priorizálása felé mutat.