Új memphisi leszbikus közösség

Új memphisi leszbikus közösség Ball televíziós karrierje a Anya csak egy van és a Cybill szitkomok írásával indult. Lehetséges, hogy valaki az egyik projektben vezető szerepben van, egy másikban pedig követő szerepben. A Wikipédiából, A Szabad Enciklopédia.

  • Etnikai hovatartozás:
  • Zambiai
  • Mi a hajam:
  • Sötét hajú
  • értek:
  • Spanyol
  • Kedvenc italom:
  • Brandy
  • Kedvenc zeném:
  • Opera
  • Szabadidőmben szeretem:
  • Főzés

A nõtörténet-írás fejlõdésére nyát az egyiptomi politikai- vagy közéletben, míg ugyanezen kedvezõen hatott az es és as években a személyes források manapság, enyhén feminista nézõpontból olvasva, az élmény történeti jelentõségének felismerése, annak elfogadá- óegyiptomi nõk életlehetõségeinek, önmegvalósítási útjainak sa, hogy ugyanazon történést a nõk a férfiakétól eltérõ módon beszûkítésére szolgáltatnak bizonyítékot.

A példa arra is alkal- élhették meg, illetve az a felfogás, mely a múlt értelmezésé- mas, hogy rávilágítson a gender-kutatás egyik még mindig ér- ben az egyénit, a sajátosat, az idioszinkretikust helyezte elõ- vényes jellegzetességére, nevezetesen, hogy a múlt szellemi térbe — ez utóbbit a régészet terén a posztprocesszuális irány- kolonizációjával a jelen társadalmát igyekszik alakítani, for- zat képviselte.

Megközelítésmódjára azonban hölgyek, a nemek arányának folyamatos kiegyenlítõdése az felettébb jellemzõ, hogy — részben a források töredékessége egyiptológiai professzúrák, oktatói és kurátori állások tekinte- miatt, ami elég helyet hagy a kutatói intuíciónak — nagymérték- tében pedig természetszerûleg vonta maga után a társadalmi ben befolyásolják a nõkrõl, a nõk szerepérõl aktuálisan alkotott nemek kutatásának növekvõ népszerûségét a tudományos uralkodó nézetek.

Tudományágként való megszületése óta az diskurzusban. Gay Robins közel tizenöt év tanúsága szerint a politika- és hadtörténetet a férfiak alakítot- kutatási eredményeinek összegzéseként jelentette meg ták. Mivel az egyiptomi királyság intézményében és a kor- ban monografikus munkáját Women in Ancient Egypt címmel.

Nagyjából ugyanezen kor- lyet követelõ asszonyokat, Egyiptom királynõit látta meg. Az egyik, hogy a nõkutatás jelenlegi odáig merészkedik, hogy a magánélet változatos formáinak fel- nõdominanciájával szemben ezeket a mûveket szinte kivétel tárásakor egyenesen az egyént, az egyén tapasztalását teszi meg nélkül férfiak írták, így a források szükségszerûen a férfiak elemzési kategóriának, és az emberi életút egymásra épülõ nõkrõl alkotott képén átszûrve jelentek meg az olvasó elõtt.

Enter the address you ed up with and we'll you Új memphisi leszbikus közösség reset link.

Márpedig a nemek közötti különbségek fiak szintúgy használták, és ezek jelenléte a sírban inkább társa- firtatása a hatalom és befolyás tekintetében egy olyan rendszer dalmi státuszt, mintsem nemi hovatartozást jelöl.

Tudjuk, hogy az óegyip- metkezések tárgyakban gazdagabbak, viszont a férfiak sírjai lé- tomi minden korban egy erõsen rétegzett, zárt csoportokon ala- nyegesen nagyobbak, arra is figyelmeztet, hogy a sírmelléklet puló társadalom volt, melynek csúcsán a királyt és az országot összetétele egymagában nem tekinthetõ a tehetõsség vagy stá- igazgató, írástudó, kizárólag férfiakból álló bürokrata appará- tusz kifejezõeszközének sem.

A társa- gen-felvételek, komputertomográfia, MRI stb. Két különbözõ fogalmi kör, szexuális jelleg és gender ke- állami hivatalt nem viselõ tömegei a kutatás számára gyakorla- veredik egymással, ha az elhunyt nemét a fiziognómiai paramé- tilag láthatatlanok,18 mint ahogy az állami bürokráciában részt terek helyett a sírmelléklet összetétele alapján próbáljuk nem vállaló, így a formális oktatás körébõl kirekesztett nõkre meghatározni, és ez megbízhatatlan adatokhoz vezet.

A bioló- vonatkozó forrásanyag is egyszerre csekély és egyenlõtlen el- giai nemet és a társadalmi nemet tehát eltérõ archeológiai oszlású, elit-centrikus.

A nõstúdiumoknak mindazonáltal fi- láthatóság jellemzi: a szexuális jelleget mutató emberi marad- gyelembe kell venniük azt a körülményt, hogy ha az egyiptomi ványok feltárhatók ugyan, de az erre rétegzõdött gender már társadalom felépítményét a nemi hovatartozás szempontja alap- nem ásható kategória.

Szûkössége mellett szembeszökõ a nõkre vo- kal láthatja el a nemek kutatóit. Sajnálatos, hogy az egyiptomi natkozó forrásanyag egyenetlensége: koronként más-más for- település-lelõhelyek többsége egykori ártéri fekvése vagy a re- rástípusok tûnnek dominánsnak, bár általánosságban igaz, cens megtelepedés következtében elpusztult vagy csak korláto- hogy az Újbirodalom idejébõl és a késõbbi korokból lényege- zott mértékben hozzáférhetõ; de az egyiptomi régészet hajnalá- sen több adat áll rendelkezésre, mint a megelõzõ korszakokból.

Még a korai módszeres ása- végbe, a különbözõ korok evidenciáiból kirakott mozaik nagy tások esetében is lényeges információk vesztek el mindörökre eséllyel az egyiptomi nõk hamis képét fogja csak visszaadni.

Napjainkra a régészet módsze- fel. A nem meghatározása férfi-nõ, illetve nem ritkán fér- reinek folyamatos fejlõdésével és tökéletesedésével karöltve a fi-nõ-gyermek mérhetõ, tényszerû adatok számbavételén és a kutatóknak a lelõhelyhez intézett kérdései is megváltoztak.

Szeszósztrisz dél-abüdoszi halotti templomát és az általa ezért az ásatási adatokra támaszkodó kutatónak célszerû meg- alapított települést feltáró amerikai expedíciónak például a pe- bizonyosodnia afelõl, hogy ki, mikor, milyen kritériumok alap- csétek és pecsétlenyomatok szisztematikus gyûjtésével és szó- ján és hol terepen vagy utólag laboratóriumban végezte el a ródási mintáinak felrajzolásával sikerült régészetileg is igazol- nemi meghatározást.

Azt a kérdést ugyanis, hogy a társadalmi nia egyrészt azt, hogy a nõk viselhettek adminisztratív titulust nem milyen formában kódolt a régészeti anyagban, a nemében és lehetett saját pecsétjük, mivel a pecsételés technikailag nem ismert holttest mellé helyezett tárgyak összetételébõl próbálták számított olyannyira speciális tevékenységnek, hogy a formális megválaszolni.

Ebbõl a szempontból a legmegbízhatóbb ada- oktatásból kirekesztett nõk ne tudták volna felelõsen elvégezni; tok az egyszemélyes sírokat rejtõ temetõkbõl várhatók, egy- másrészt azt, hogy a nõk adminisztratív feladatai kizárólag a részt, mivel a többszemélyes temetkezésekkel ellentétben, min- lakóházakra korlátozódtak, a templom mûködtetésében sem- den egyes bolygatatlan sír tartalma egyetlen hajdan élt illetõ milyen szerepük nem volt 1.

Tarhán koradinasztikus temetõjének sír- lékek erre a szûk elit csoportra vezethetõk vissza.

Mindez nem befolyásolja azt a tényt, hogy az óegyiptomi szöveges emlékek egy erõsen elitista és androcentrikus né- zõpontot képviselnek, legyen szó akár az örökkévalóságnak szánt felirat-jelle- gû hieroglif kompozíciókról a templo- mok vagy sírok falán, akár az egyiptomi hétköznapokba bepillantást engedõ kur- zív iratokról.

Az Óbirodalom korától a nõk levelek Múzeum egyiptomi gyûjteményét gazdagító erotikus szobrocs- íróiként és címzettjeiként is elõfordulnak, de — mint említettem — ka, mely egy nõalakot örökít meg a felkínálkozás pillanatában, az autográfia egyetlen esetben sem bizonyított.

Maguk a levelek sem látható az állandó kiállítás mûtárgyai között 2. A fér- a nõk jogi, gazdasági és családi helyzetére vonatkozó fontos for- fi- és nõalakokat aktus közben, változatos testhelyzetekben, rások közé tartoznak, ám elliptikus jellegük és kontextusból kira- túlméretezett genitáliákkal ábrázoló Torinói Erotikus Papiruszt gadott voltuk miatt az üzenet tartalmát a maga teljességében nem obszcénnek bélyegzett tartalma miatt hosszú ideig sehol sem vagyunk képesek megérteni.

A formális mûvészet így Min isten szobrairól leválasztott hímtagot talált. Az asszonyok általában egy férfialak férjük vagy fiuk oldalán jelen- nek meg a falképeken, bizonyos szobor- típusokban sosem örökítették meg õket pl. A thébai Enter the address you ed up with and we'll you a reset link.

Need an ? Download Free PDF. A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? A közösségszervezés alapjai Napvilág Kiadó, Bernadett Sebály. Vojtonovszki Balint.

A short summary of this paper. Download Download PDF. Translate PDF. Megfordítva ezt, az állampolgárok közösségeinek is képesnek kell lenniük arra, a t a lm hogy a saját kezükbe vegyék életüket és ügyeiket, minden alkalommal, amikor a helyzet megköveteli a bátor, nyilvános kiállást.

Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint nemcsak kiérlelt módszertant, hanem e r v e z é új szemléletet is közvetít: ez a közösségszervezés.

A tanulmányok sz ö s s é g a jelen társadalom súlyos demokráciadeficitjére, az embert, a polgárt : Ak ö z az állam, az intézmény mögé és alá utasító működésmódjára mutatnak rá.

Számtalan helyzetben mind tapasztaltuk. Önérdek — ez határoz meg minket. Politika — és már menekülőre is fogtuk Hogyan lehetne ez másképp?

Hogyan indulhatnánk el ebben a köztársaságban abba az irányba, hogy a demokratikus alapértékek határozzák meg a hétköznapjainkat?

Hogyan állhatunk ki azért, amiben hiszünk, egy tekintélyelvű urambátyám- valóság ellenében? Hogyan vehetnénk vissza azokat a tereket, intézményeket, eljárásokat, melyeket a demokrácia ígért?

Hogyan szerezzük vissza a hatalmat az életünket befolyásoló körülmények fölött?

Henrik éppen ezt tette: az emberei múlttal kapcsolatos megértésére és identitására támaszkodott, hogy szembe tudjanak nézni egy nehéz helyzettel a jelenben, annak reményében, Új memphisi leszbikus közösség elérjenek egy lehetséges új, jobb jövőt.

Közösségszervezés — egy hatékony válasz lehet ezekre a kérdésekre, ha az olvasó elmerül a kötetben összegyűjtött és jó érzékkel válogatott szakirodalom megismerésében. Kovács Tímea Éva közösségszervező A kiadvány párja a Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás című kötet.

A kötetek célja a demokratikus közösség- és mozgalomszervezéshez, valamint a polgári engedetlenség és az erőszakmentesség alkalmazásához szükséges alapismeretek átadása.

Első kiadás, www. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel — elektronikus, fényképészeti vagy más módon — a kiadó engedélye nélkül közölni.

Felelős szerkesztő: H. Nem kell több parkoló! Szállj szembe a polgármesteri hivatallal — és nyerj! Biztosan mindenkinek eszébe jut valami e szó hallatán, és kap- csolni tudja, próbálja valamilyen vélt vagy valós tevékenységhez, feladathoz. Ha fel- tárnánk ezeket a kapcsolódásokat, valószínűleg hamar világossá válna a megfejtések sokszínűsége.

Új memphisi leszbikus közösség a pufferzóna ügynökei — nem vé- letlenül — a rendszer megváltoztatását követelő csoportokból kerülnek ki.

Bizonyos, hogy ez a paletta igen széles lenne a közönségszervezéstől akár a kulturális, szabadidős, szociális programok szervezéséig. Egy fokkal letisztul- tabb lenne a kép, ha ugyanezt humán szakemberek körében vizsgálnánk. Néhány évvel ezelőtt mi sem tartottunk ennél sokkal előrébb, pedig a közösség- fejlesztés-közösségszervezés hasonlóságairól és különbözőségeiről, illetve relevanci- ájáról már Közép-Kelet-Európában is évtizedes vita zajlott szakmai berkekben.

A so- kunk által ismert hazai és nemzetközi — magyarul is elérhető — szakirodalmakban is találhattunk irányadó fejezeteket, kiérleltebb és felületesebb rendszerezéseket is. A viták a szlovák—magyar gyakorlat közösség- szervezés-közösségfejlesztés körül kumulálódtak, és ebből indult ki végül az együtt- működés is, ami idővel mozgásba lendítette a hazai közösségszervezés megszületését.

Mindez szinte sorsszerűen jókor kezdődött. Különösen fontos lett új dimenziókban gondolkozni a közösségi aktivizmus vo- natkozásában egy olyan politikai — és egyre inkább társadalmi — berendezkedésben, ahol a demokrácia tere és eszközrendszere is folyamatosan sérül.

Egymást érik a legkiszolgáltatottabbakat — a szegényeket, a hajléktalan embereket, az LMBTQ-embereket, a kisebbségeket, a migránsokat — diszkrimináló jelenségek, narratívák és intézkedések, de sok példa akad akár a civilek, vagy csak az eltérő gondolkodásúak célpontba állítására, ame- lyek ezáltal a szabad állampolgári cselekvés terét is igyekeznek minimalizálni.

A vidéki valóságban mindez hatványozottan igaz, a kommunikáció, a köz munkahelyek, a szűkös javak és lehetőségek mindinkább egy irányba mutat- nak, és sosem látott függőséget és kiszolgáltatottságot eredményeztek. A hatalomhoz való viszonyunk átgondolatlanságának felismerése volt talán az áttörés néhányunk számára azok közül, akik részt vettek a Chuck Hirt — az Ökotárs Alapítvány alapítója — és Joe Szakos amerikai kollégáink vezette közösségszervező képzésen, a kunbábonyi képzőközpontunkban ben.

Megértettünk valamit ab- ból, hogy a kezdeményezések motorja a közös érdek, hogy egy szervezet egyetlen ismérve a szervezettség, és a pozitív változások elérésének kulcsa az erő felmutatásá- nak képessége.

Jobban körvonalazódott, hogy ezekben a vonatkozásokban mennyi- re rosszul áll a hazai civil közösség, és hogy ilyen folyamatok felépítéséhez másfajta hozzáállásra van szükség, illetve sokkal több tudásra és módszerességre, ami akkor még nem állt rendelkezésre.

A képzésen többen is elköteleződtünk a folytatás mel- lett, és azóta is a közösségszervezés hazai megalapozásán dolgozunk. Már akkor szembetűnő volt az alapossága, amellyel a hallottak megértésére és dokumentálására törekedett az akkori irányadó jegyzete ma is elérhető a közösségszervezés oldalainés céltudatossága, ami ahhoz is hozzásegítette, hogy néhány hónappal később Joe Szakos meghívására egyéves gyakorlatra szegődjön az amerikai Virginia Organizing egyedülálló szervezetéhez.

Megérkezése óta a hazai építkezés csaknem minden szálán jelentős mozgásokat ge- nerált, és ma már a Civil Kollégium Alapítvány vezető közösségszervezőjeként végez hasonlóan szerteágazó és innovatív munkát. A es képzést követően én vállaltam el a közösségszervező tanulókör megszer- vezését, mellyel párhuzamosan igyekeztünk folyamatosan lehetőségeket teremteni a további képzésekre és tapasztalatcserére, illetve a hazai gyakorlatok elindítására is.

Ez utóbbi szálon a Magyar Szegénységellenes Hálózat tudott először lépni, és kötelékébe véve az első hazai főállású közösségszervezőt, a szintén AVM-színekben gyakorlatot szerzett Vojtonovszki Bálintot, aki közmunkásokkal kezdeményezett közösségszervező programot.

Talán sorsszerű, hogy a civil szervezetek támogatásában több mint 25 éves múlttal rendelkező Ökotárs Alapítvány részéről engem ért a megtisztelő feladat, hogy Bálint szakmai mentoraként segítsem ezt az úttörő kezdeményezést.

Már akkor úgy éreztem, és ma is azt gondolom, hogy ha valaki, akkor ő született közösségszervező. A ha- zai és nemzetközi közösségszervező szálak további kumulálódásával egyre égetőbb szükség lett masszív szervezeti háttérre, amely koordinálni, összehangolni és fejlesz- teni is tudja a különböző programokat és erőforrásokat.

Az évek során számos part- nerével szoros együttműködésben végül a Civil Kollégium Alapítvány köteleződött el leginkább ezen a téren, és a több száz előadás, beszélgetés, konzultáció, műhely, képzés, rohow, hazai és nemzetközi tapasztalatcsere mentén sikerült kiépíteni a hazai módszertani, képzési és konzultációs kereteket, ami mára közel 30 közösség- szervező alkalmazását és komplex támogatását teszi lehetővé.

A gyakorlat tehát beindult, és a jövő feladata, hogy sikerüljön mozgásban is tarta- ni ezeket a közösségszervező folyamatokat, s azok országos szintű együttműködése tovább fejlődjön.

Létrejöjjenek kisebb egységei, csomópontjai, amelyek a saját szű- kebb körükön túl is képesek a tanításra, helyi csoportok támogatására, innovációk megvalósítására, a munkára fordítható erőforrások növelésére.

A gyakorlat terjedésével egyre fontosabbá válik az elmélet szélesebb körű és mé- lyebb megismerése is. Az elmélet megismertetéséhez kapcsolódó erőfeszítések mind ez idáig meglehetősen véletlenszerűen alakultak.

Az Amerikából hazasegített irodalmak és segédletek részleges fordítása és elérhetővé tétele, a éves hazai kiadványok, vagy még régebbi szamizdat relikviák felku- tatása és leporolása, illetve az új hazai gyakorlatok nyomán létrejövő írások és eset- tanulmányok adják ki közösségszervező irodalmunk döntő hányadát.

Ez a kötet most áttörést jelent a hazánkban magyar nyelven megismerhető és hozzáférhető közösségszervezési szakirodalom tekintetében.

Több mint időszerű, hogy végre átgondoltan összegyűjtött írások segítsenek a hazai közösségi aktivizmus újra- értékelésében, a szerepeink és lehetőségeink azonosításában, és reményeink szerint egyszersmind a pozitív változásokért való cselekvésben is.

A kötetben szereplő tanulmányok szándékunk szerint sokat segíthetnek abban, hogy végre csökkenjen a közösségszervezést övező fogalomzavar, szélesebb körben ismertté váljon ez a megközelítés, és tisztázódjanak annak specialitásai a különbö- ző szakmai körökben, valamint elnyerje megfelelő helyét a társadalomtudományos képzésben is.

A gyűjtemény érdemes kapaszkodója lehet egyetemi oktatóknak, elméleti és gya- korlati humán szakembereknek, nonprofit szervezeteknek, aktivistáknak, szakszer- vezeteknek és minden állampolgárnak, aki szeretne többet érteni az életét nap mint nap befolyásoló tényezők és folyamatok természetéből.

Csak csodálattal és elismeréssel lehet tekinteni arra az elkötelezettségre, amely a fentebb zanzásított szerteágazó gyakorlati folyamatok ápolása mellett egy ilyen kö- tet megszületéséhez szükséges sziszifuszi munkához is adott elég erőt és energiát.

Köszönet illeti a szerkesztőket, a kiadvánnyal kapcsolatos feladatok közreműködőit, a szakszerű fordítás gondozóit, a forrásokat és hátteret biztosító Humán Platformot és adományozóit, illetve végül, de nem utolsósorban a Virginia Organizingot.

Kívánjuk, hogy legyen ez a kötet mérföldköve a hazai közösségszervezésnek, és járuljon hozzá a nyitottabb és közösségibb Magyarország kialakulásához.

A hatalom nem eleve gonosz vagy jóságos, hanem egyfajta erő, amelyet tudunk jól és rosszul is használni. E kötet fő mondani- valója pedig éppen az, hogy a hatalom nem a politikusok és a gazdasági szereplők előjoga. A mi értelmezésünkben — a közösségszervezésben — a hatalom cselekvőké- pesség, ami mindenkit megillet.

Világunkban a rendelkezésre álló erőforrások — jól fizető munkahely, emberhez méltó lakhatás, kiépített közlekedési hálózat stb. Létünk örökös küzde- lem ezeknek az erőforrásoknak a megszerzéséért és megtartásáért, társadalmi rend- szerünk is ennek mentén szerveződik.

Ez saj- nos Magyarországra is igaz. Másrészt függ attól is, hogy sikerül-e gátat szabni a politikai és gazdasági érdekek egyre inkább jellemző egyoldalú érvé- nyesítésének.

In: Kovách Imre szerk. Érdekek és hatalmi viszonyok, individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Budapest, Napvilág Kiadó, A magyar társadalom szerkezete.

Vagy az elnyomókat támogatom, illetve a status quót tartom fenn? A mai globalizált világunkban már végképp nem nehéz belát- ni, hogy minden személyes döntésünk fontos és felelős döntés. Mondhatni, politikai tett, mert fenntartja vagy leépíti az uralkodó társadalmi és gazdasági rendszert, és egy bizonyos értékrend megszilárdulásához járul hozzá.

A személyes mindig politi- kai is egyben: a saját életünkben tapasztalt igazságtalanságnak, megfosztottságnak rendszerszintű okai vannak, tehát nem csak velünk történnek, és ezért a hosszú távú megoldás érdekében rendszerszinten kell rá választ keresnünk.

A hatalomnak mint cselekvőképességnek, és a közélet, valamint a magánszféra határainak végiggondolása után tudunk elkezdeni beszélni a közösségszervezésről. Hiszen csak így válhat egyértelművé, hogy a közösség ebben a tekintetben nem elsősorban személyes kapcsolatokon alapuló, támogató társaságot, hanem embe- rek egy olyan érdekközösségét jelenti, akik politikai céljaik érvényesítése érdekében szerveződnek, és a társadalmi változás tekintetében közvetlenül érintettek.

Más szóval, az érdekcso- portok belátják, hogy ahhoz, hogy több fizetésük legyen, megfelelő ellátást kapja- nak, legyen lakhatásuk, vagy akadálymentesen be tudjanak menni a középületekbe, a saját ügyeiknek kell napirendre kerülnie.

A közösség szót innentől kezdve ilyen értelemben használjuk. Ezeknek az átgondolásával világos lesz továbbá az is, hogy a közösségszervezésben a kirekesztés elleni küzdelemről és általában az emberek szervezettségéért és politi- kai részvételéért folyó munkáról van szó.

Ez az erőforrások igazságos újraelosztását, a hátrányos megkülönböztetés különböző formáinak, illetve a természeti erőforrások kizsákmányolásának felszámolását is jelenti a demokratikus értékeket és az emberi jogokat tiszteletben tartva.

Nem a szélsőséges nézeteket valló, gyűlöletkeltő csopor- tokról beszélünk tehát, akik bűnbakképzéssel és előítéletekre építő általánosításon keresztül mozgósítanak. A kötetünkben szereplő Susan Stall- és Randy Stoecker-tanulmány a közösség- szervezést a kapcsolatok szervezésének, az ügyek azonosításának, a meghatározott ügyek körüli mozgósításnak és egy hosszú életű demokratikus szervezet felépíté- sének a folyamataként határozza meg.

A szereplők a győzelem érdekében külön- böző taktikákkal és támogatottságukat bizonyítva mozdítják ki a döntéshozókat a komfortzónájukból, egyezségre törekedve, és ennek érdekében szükség esetén akár a konfrontációt is felvállalva.

A mozgósításban és a szervezetépítésben az ügyben érintettek kapnak szerepet, tehát nem érdekképviseletről, hanem közösségi érdek- érvényesítésről beszélünk.

A közösségszervező — az a szakember, aki ilyen csoportok megalakulását segíti vagy létezésüket támogatja — új szakma Magyarországon, amely most van kibontako- zóban.

A szakmai keretrendszer sarokköveinek lefektetésében alapvető szerepe van a Civil Kollégium Alapítványnak, amely a módszer elméleti kereteinek a megszilár- dítása és népszerűsítése mellett az elmúlt években már főállású közösségszervezők foglalkoztatását is lehetővé tette.

Arról, hogy mi és hogyan vezetett a közösségszer- vezés létjogosultságának felismeréséhez, majd kereteinek tudatosabb alakításához Magyarországon, lásd a Közösségszervezés hazai pályán című cikkünket.

NIOK vitatér, Magyarországon is számos példa akad az alulról szerveződő mozgalmakra, és talán elég néhány kiragadott utalást tenni azokra, amelyek fontos eredményeket értek el az érintettjeik körében, mint a bérlőmozgalom a Nem is beszél- ve a szakszervezetiség évszázados hagyományáról.

A közösségszervező módszer- tan alkalmazása során építenünk kell ezekre a hagyományokra és tapasztalatokra.

Az viszont tény, hogy Alinsky népszerűsítette a közösségszervező kifejezést, és az Amerikai Egyesült Államokban épült ki a közösségszervezés mint szakma, ahol szinte külön ágazattá nőtte ki magát. Mára több ezer nonprofit szervezet alkalmaz közösségszervezőket és épít tagsági alapú közösségi szervezeteket, és számos donor kifejezetten ezeknek a szervezeteknek a támogatására alapozza stratégiáját.

A kö- zösségi érdekérvényesítés történelmi eredményei beépültek a nemzeti hagyomány- ba, nemzeti ünnepeken emlékeznek meg egyes emberi jogi aktivistákra, továbbá a közösségszervezés számos egyetemen oktatott tantárgy, és hatalmas szakirodalom- mal bír.

A szakma kiterjedtségének és működésének hátrányait is elismerve fontos megjegyezni, hogy az amerikai hagyomány alapos, gyakorlatias és tapasztalataiban kiválóan dokumentált módszertannal rendelkezik többek között arra nézve is, hogy hogyan építhető ki az a közösségi infrastruktúra, amely a megfelelő pillanatban egy mozgalom születésének bázisát adhatja.

A közösségszervezési folyamat következté- ben létrejövő közösségi szervezetek és a sokszínű közösségi vezetők ugyanis szük- ségszerű alapját, ha nem feltételét képezik a mozgalmak megszületésének.

Az amerikai hagyományokon nyugvó közösségszervezés népszerűsítésének hozzá- adott értéke éppen ezért Magyarországon sem csupán az, hogy megvilágítsa a közös- ségi érdekérvényesítés jelentőségét. Sokkal inkább az, hogy módszeresen kidolgozott eszköztárát adja a már létező és születő magyar állampolgári szerveződések, illetve mozgalmak kezébe.

Még mindig sokan hisznek abban a mítoszban, hogy ebben a társa- dalomban bárkinek sikerülhet — Új memphisi leszbikus közösség mindenki egyenlő esélyekkel indul.

Szerintünk inkább érdemes beépíteni a jó példákat, levonni a tanulságokat, és saját igényeinkre szabni őket. Ráadásul a nonprofit szektorra jellemző projekt- és szolgáltatásfókusz, amely sok esetben állami szereplők támogatásával vagy rajtuk keresztül valósul meg, a gyakorlatban a legtöbb szervezetet ellehetetleníti attól, hogy aktuális közéleti dolgokra reagáljon, még olyan esetben is, amikor az általa nyújtott szolgáltatások szakmai vagy anyagi ellehetetle- nítéséről van szó.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a szervezeteknek nincs valódi kapcsolata a környezetében élőkkel, illetve azokkal, akikért dolgoznak.

A projekteket a szervezetek gyakran nem igényfelmérés alapján vagy a szervezet stratégiai céljai mentén választják ki, hanem a döntésben a pályázati kiírások a meghatározók.

Segíthet abban, hogy minél több em- ber válhasson demokráciánk alakítójává, minél többen kezdhessük el együttes erővel használni a részvétel csatornáit népszavazás, petíció, tárgyalás, közmeghallgatás, tüntetés, bojkott, sztrájk, polgári engedetlenség stb. A közösségszervezőknek egyáltalán nincsen könnyű dolguk.

A vidéki kistelepüléseken a függőség egészen közvetlen, melynek már csak kisebbik része következik a döntéshozóhoz fűződő személyes, és közvetlen ismeretségből. A függőség hosszú távú fenntartásának nagyobb részét teszi ki az országos közmun- karendszer kiépítése és a segélyezési rendszer átalakítása, mely a legtöbb esetben al- kalmas arra, hogy csírájában fojtsa el a legkisebb konfrontációt is.

Az ellátórendszer és a szociális szolgáltatások mára szinte teljes leépítése a közösségszervező munkáját is megnehezíti. Ha a szegénységgel, az éhezéssel, a hideggel, a hajléktalansággal ta- lálkozik, akkor a segélyszervezetek és a szociális munkások jelenlétének hiányában nem dobhatja le magáról ezeknek a segítő feladatoknak egy részét, de ennek a reali- tásában kell az érdekvédő szerep felé billentenie a mérleg nyelvét úgy, hogy közben a nélkülöző rászorulónak is segítsen érdekvédővé válnia.

A közösségszervezés éppen ezért egy kihívásokkal teli, fontos és izgalmas szak- ma. A közösségben való működés — ahogy egy baráti vagy párkapcsolat — mindig magában hordozza az átalakulás szépségét: a saját magunk és mások változását.

Máig em- lékszem, hogy mennyit adott nekem emberileg és szakmailag az a kölcsönösségi viszonyrendszer, aminek a kialakítására az elejétől kezdve törekedtünk a lakhatási problémákban érintett tagok és szövetségeseik között. Ez a közösségszervezés egyik csodálatos oldala, ami életre szóló élmény.

A tanulmánykötet módszertani útmutatóként szolgál a gyakorlati szervezői munkához, illetve egyetemi kurzusokon szöveggyűjteményként is jól használható. A kötetet — némileg mesterkélten — két részre osztottuk, egy elméleti és egy gyakorlati fejezetre.

Noha az elméleti részben található tanulmányok is többségében gyakorla- ti példákra épülnek, összességében a közösségszervezési megközelítést értelmezik. A második, a gyakorlati részben pedig a közösségszervezéshez szükséges készségek- ről és a folyamat során használt taktikákról szerezhet mélyebb ismereteket az olvasó.

A kötet első, elméleti fejezetét Marshall Ganz tanulmányának felhasználásával kezdjük, hogy definiáljuk a közösségszervezés fogalmát. Így kialakul egy kép az ol- vasóban, hiszen a tanulmány áttekinti a folyamat jellemzőit.

Már itt egyértelművé válik, hogy elmélet és gyakorlat csak nehezen választható ketté. A második, Paul Kivel-tanulmánynak az a szerepe, hogy elhelyezze a közösség- szervezést a társadalmi beavatkozások egyik legfontosabbjával, a szociális ellátással és általában a kizárólag szolgáltatást nyújtó projektekkel szemben, hiszen azok kri- tikai elemzése sokat elárul a közösségszervező munka lényegéről.

Az első két szöveg könnyebb feldolgozása érdekében, segítségképpen egy többéves munka során sikerrel záruló közösségszervező kampány bemutatásával folytatjuk a sort Ai-jen Pootól, amely a folyamat pontos és érzékletes leírása mellett már a meg- közelítésre oly jellemző önreflexív hozzáállást és a közösségszervezésben központi fontosságú önérdek fogalom kritikus értelmezését is tartalmazza.

Ezen kritikai hozzáállást viszi tovább a vezetéselméletek irányzatainak értékelé- se során Ronald A.

Heifetz, amely írás segítségével az ideáltipikus és a demokratikus értékek iránt elkötelezett közösségi vezető képét ismerhetjük meg.

Ezt követően egy közösségi vezetőből közösségszervezővé vált aktivista, Willie Baptist válaszol Jan Rehmann kérdéseire, akinek szakmai és részben személyes életútjának megismerésével láthatjuk a gyakorlatban is a közösségszervezésben rejlő vezetői döntési dilemmákat és a hatalom mint közösségi erő megjelenését.

Az elméleti fejezet zárásaként Susan Stall és Randy Stoecker társadalmi nemi szempontból, meglehetősen kritikusan vizsgálja meg az egyesült államokbeli közös- ségszervezés Alinsky nevéhez kapcsolódó ideáltípusát, valamint az e mellett kialakult női szervezőkhöz köthető szervezői munka jellemzőit.

Az elmélet nem más, mint a valóság leegyszerűsítése bizonyos Új memphisi leszbikus közösség, például egy valószínűsíthető eredmény megjósolása érdekében.

Ezen a komplex szemüvegen keresztül ismét feltárul és összegződik a sok dilemma és jelentős szempont, ami a folyamatot jellemzi, többek között az, hogy egy közösség érdekérvényesítő képessé- gét mennyiben szolgálja a belső építkezés.

A gyakorlati fejezet bevezetéseként a közösségszervezés kapcsolati oldalát hang- súlyozza Larry B. McNeil, amikor a tapasztalata alapján osztályozza a sikeres és si- kertelen közösségi szervezetek közötti működésbeli különbségeket. A második írásban egy közösségszervező meséli el egy munkanapját Joe és ­Kristin Layng Szakos szerkesztésében, amely révén bemutatjuk a toborzásban használt fon- tos eszközöket, mint a kopogtatás és az interjúmaraton.

Nincs közösségszervezés Saul Alinsky nélkül: a közösségszervezés kifejezés elter- jesztőjének és a megközelítés ikonikus alakjának egyik könyvéből hozunk egy rész- letet, melyben gyakorlati tanácsokat ad a jövő szervezőinek, különös hangsúllyal a konfliktus felvállalásának képességére, valamint a csatákat megnyerhetővé tevő erős, azaz hatalommal rendelkező közösségi szervezetre.

Ezután egy sikeres városi kampány bemutatása következik Mike Evans—George Goehl—Kim Bobo szerzőtriótól, majd a vidéki közösségszervezés jellemzőiről olvas- hatunk Gary Sanduskytól, akik közérthetően, átélhetően és nem utolsósorban lel- kesítően beszélnek a szervezői munka értelméről.

A kötet lezárásaként az egyesült államokbeli közösségszervezők és közösségi ve- zetők nemzedékeit kiképző iskolaalapító, Myles Horton beszél a képzési felfogásáról és a megfelelő elvárásokkal párosuló oktatás fontosságáról. A szövegeket azzal a céllal válogattuk, hogy közösségszervezők, aktivisták, non- profit szakemberek, egyetemi tanárok, a humán szakmában dolgozók vagy aktív kö- zösségi emberek gyakorlati munkájához adjunk új szempontokat, továbbá az erre a pályára készülők számára mutassuk be ezt a megközelítést.

Végezetül szeretnénk felhívni a figyelmet arra a fontos tényre, hogy kötetünk egy sorozat tagjaként jelenik meg. Biztosak vagyunk benne, hogy a mi könyvünk iránt érdeklődők jelentős része számára fontos gondolatokat tartalmaz a sorozat szintén frissen, Misetics Bálint szerkesztésében megjelenő másik tagja, a Polgári engedetlen- ség és erőszakmentes ellenállás is.

Reméljük, hogy olvasóink elégedettek lesznek majd a sorozat által felkínált tarta- lommal, és munkánk hazánk épülését is szolgálja majd.

Köszönöm Gregory Markusnak és Ian Robinsonnak, hogy a Michigani Egyetem tanáraiként rendelkezésemre bocsátották közösségszervezési kurzusaik olvasmány- listáját.

Köszönöm Misetics Bálintnak is, hogy szívén viselte a kötet megjelenését. Nem utolsósorban köszönöm aktivistatársaimnak, kollégáimnak és egyben ba- rátaimnak, hogy véleményükkel gazdagították e tanulmánykötet mondanivalóját. Az Egye- sült Államokban az egyenlőtlen és egyre csökkenő állampolgári részvétel miatt ke- vésbé hallatszik az állampolgárok hangja.

A világ más pontjain az új demokráciák a hatékony állampolgári részvételt elősegítő intézményeket próbálnak bevezetni. A közösségszervezés úgy kezeli ezt a kihívást, hogy új életre kelti az elavult de- mokratikus intézményeket, illetve újakat hoz létre.

A közösségszervezés során meg kell tanulni, hogyan lehet az embereket hathatós közös cselekvésre mozgósítani.

Ahhoz, hogy az emberek közös értékeiket cselekvésre váltsák, meg kell tanulniuk, hogyan azonosítsanak, toborozzanak és képezzenek közösségi vezetőket.

A közösségszervezők arra ösztökélik az embereket, hogy közös értékeik és érdekeik szerint cselekedjenek. Új kapcsolatokat alakítanak ki az emberek között, ami lehetővé teszi, hogy ezáltal új fényben lássák az érdekeiket.

Segítenek számukra új erőforrásokat fejleszteni és megtanulni, hogyan használják ezeket a köz javára. Ezek a kapcsolatépítő tevékenységek olyan új kapcsolatrendszer- hez vezetnek, mely elég széles és erős ahhoz, hogy egy új, cselekvő közösség alapját képezze.

A másik eredmény az az új narratíva3, amit a közösség alkot magáról; arról, hogy kik ők, honnan jöttek, hová tartanak. A harmadik eredmény pedig a cselekvés, ahogy a közösség megmozdul, és latba veti erőforrásait az érdekei képviseletében.

A szöveget kísérő lábjegyzetek a kötet szerkesztőitől származnak. Segítenek nekik ráébredni, miért érdemes tenni azért, hogy változzon a világ — azaz segítenek az embereknek motivációt találni a változtatáshoz —, továbbá segítenek azt is kitalálni, hogyan tud az ember változtatni közvetlen környezetén segítenek a stratégia kidolgozásában.

A motiváció érdekében a közösségszervezők segítenek az embereknek megérteni önmagukat, hogy mit akarnak, és miért. Mozgásba hozzák az emberek érzéseit, a haragot, a reményt, az önbecsülést, a szolidaritást és az azonnali cselekvés igényét, ugyanakkor szembeszállnak a félelem, az apátia, az önbizalomhi- ány, az elszigeteltség és a tehetetlenség érzésével.

A motivációkból új közös narratíva születik, ami tükrözi, milyen kihívásokkal kell szembenézniük és miért, illetve miért kellene ebben segíteniük másoknak. A közösségszervezők alkalmat teremtenek arra, hogy az emberek eltöprengjenek a körülményeiken, újraértelmezzék őket úgy, hogy új lehetőségek mutatkozzanak meg számukra, és kigondoljanak egy stratégiát erőforrásaik kreatív felhasználására.

A kö- zösségszervezők arra ösztönzik az embereket, hogy merjenek cselekedni. Egy egyén számára a képessé válás4 a felelősségvállalással kezdődik; egy szervezet számára a képessé válás a tagok elköteleződésével kezdődik, vagyis azzal, hogy a tagok felelős- séget vállalnak a szervezetért.

A felelősség viszont ott kezdődik, hogy az ember úgy dönt, cselekedni fog. A közösségszervezők nemcsak arra ösztönzik az embereket, hogy megértsenek dolgokat, hanem arra is, hogy elköteleződjenek, és cselekedjenek.

A cselekvés legfőbb eszköze a kampány, ami nagyon energikus, erősen egy té- mára összpontosító, intenzív akciófolyam, melynek megvannak a konkrét céljai és határidői.

A kampányokon keresztül embereket toborzunk, programokat indítunk be, csatákat vívunk és szervezeteket építünk. A kampányolás velejárója az a dilem- ma, hogy hogyan csökkentsük a kampány során kialakuló feszültségeket, amikor az elkerülhetetlen konfliktusok felütik a fejüket.

A nagyobb cél szem elől téveszté- se beszűkítette Új memphisi leszbikus közösség férfiak látásmódját.

A másik dilemma eközben, hogy ho- gyan teremtsünk egyensúlyt a kampányolás és a szervezetfejlesztési munka között. Azután ott van még a közösségszervező folyamat és a közösségi vezetők közöt- ti kapcsolat. A közösségszervezők azáltal építenek közösséget, hogy támogatják a közösség aktívabb tagjait abban, hogy közösségi vezetőkké váljanak.

Segítenek ne- kik készségeik fejlesztésében, értékeik megfogalmazásában és vállalásaik kialakítá- sában. Ezt követően pedig azon dolgoznak, hogy a közösség és a vezetők között a kölcsönös felelősség és elszámoltathatóság elvén működő kapcsolatot alakuljon ki.

A cselekvés azzal jár, hogy elfogadjuk a kockáza- tot — a kudarc, a hibázás, a megszégyenülés, a visszautasítás stb. Mivel a közösségszervezés kapcsolatokon keresztül azaz másokkal történő interakcióban valósul meg, annál könnyebb vállalni a tanuláshoz szükséges kockázatot, minél job- ban meg tudjuk különböztetni a saját céljainkat mások céljaitól, és meg tudjuk érte- ni a kettő közötti interakciót.

Minél mélyebb az elköteleződésünk az ügyünk iránt, annál többet fogunk tanulni, mert annál erősebb lesz a motivációnk arra, hogy vál- laljuk az ezzel járó kockázatot.

A közösségszervezésnek természetesen van elméleti oldala is, de más tudomány- ágaktól eltérően itt nem az elmélet elsajátításával kezdjük a munkát, hogy aztán azt a gyakorlatban alkalmazzuk. Az elmélet nem más, mint a valóság leegyszerűsítése bizonyos célok, például egy valószínűsíthető eredmény megjósolása érdekében.

Ha vi- szont az időre mint nyílvesszőre gondolunk, az arra figyelmeztet minket, hogy bizo- nyos eredmények elérése érdekében változtassunk, és hogy jobban összpontosítsuk erőfeszítéseinket. Amikor kampányolunk, az időt nyílvesszőként érzékeljük.

Van egy intenzív akciófolyam, amely egy alapozó szakasszal kezdődik. Ez elvezet az indulás- hoz, amit időnként csúcspontok követnek, és végül elérkezik egy végső csúcspont, majd azt követően a megoldás. Ahogy a kampány mozgásba lendül, egyre több erő- forrásra tesz szert, mint ahogy egy hóban görgetett hógolyó is egyre több havat szed magára.

Amikor közösségszervezésről beszélünk, a másokkal való interakció nem csak hab a tortán: valójában ez áll a tanulási folyamat középpontjában. Az egyik leghasznosabb dolog, amit a közösségszervezés során elsajátíthatunk, az az, hogyan ösztökéljük, támogassuk és motiváljuk társainkat — és az, hogy tőlük hogyan fogadjuk ugyanezt.

A közösségi vezetők olyan erőforrásokat biztosítanak, melyekre a közösség tagjai- nak szükségük van ahhoz, hogy képviselhessék az érdekeiket, a közösség tagjai pedig olyan erőforrásokat nyújtanak, melyekre a vezetőknek van szükségük saját érdekeik érvényesítése érdekében.

A közösség tagjai segítséget kaphatnak valamely problémá- juk megoldásához, erősebbnek érezhetik magukat, hozzáférhetnek erőforrásokhoz és így tovább. A vezetők is megkaphatják ugyanezeket, de kapnak még valami pluszt, ami miatt hajlandóak vállalni a vezetéssel járó felelősséget.

Ha a vezetést kapcsolat- ként értelmezzük, rögtön nyilvánvaló válik az a kulcsfontosságú alapvetés, hogy nincs vezető követők nélkül. Bármilyen szép beszédet tud mondani valaki, és akármennyi kitüntetés birtokosa lehet, ha nincsenek követői, nem vezető.

Mivel a közösségszervezés művészetének központi eleme a kapcsolatépítés, a kö- zösségi vezetők munkájának ez ugyanannyira fontos része.

Amennyiben a közösségi vezető és követői közötti interakció az értékek mélyebb megértéséhez és ahhoz vezet, hogyan lehet ezeket az értékeket cselekvésbe átültetni, akkor létrejön az, amit Burns morális vezetésnek7 hív.

Noha a vezetők megtalálása, bevonása és képzése kulcsfon- tosságú a legtöbb szervezet működésében, különösen a közösségszervezők számára lesz ez központi kérdés, hiszen az ő feladatuk, hogy a közösségi vezetők vezetőivé váljanak.

A közösségszervezők legfontosabb feladata, hogy mások vezetői készségeit fejlesszék, és ilyen módon fejlesszék a szervezeteket, melyeken keresztül a közösség tagjai közös érdekeik védelmében cselekedhetnek.

Hogyan működik a közösségszervezésben a vezetés? A közösségszervezés során kialakított önkéntes csoportok csak akkor működnek, ha az emberek hajlandók felvállalni mind a vezető, mind pedig a követő szerepét.

Az, hogy valaki vezető vagy követő, nem annak a függvénye, hogy az illető kicsoda, hanem hogy mit vállal egy bizonyos találkozón, munkacsoportban, projektben, szer- vezetben vagy intézményben. Lehetséges, hogy valaki az egyik projektben vezető szerepben van, egy másikban pedig követő szerepben.

Mi tehát a különbség e két szerep között? A vezetők nagyon pontosan körülha- tárolt feladatokért vállalnak felelősséget, melyeket egy csoportnak el kell végeznie ahhoz, hogy tagjai sikeresen dolgozzanak együtt.

Jo Freeman feminista kutató sze- rint a szerveződés vagy bármilyen együttműködés nem működik, ha az emberek nem határolják körül világosan, ki miért felelős, és nem kérik számon a tagoktól a feladatok elvégzését.

New York, Harper and Row, Bár a vezetői feladatokat több fő- ből álló csoport is elláthatja és ilyen közösségi vezetőkből álló csapat kétségtelenül előnyös lehet, ha problémákat kell megoldania csoport egészével valakinek min- denképpen törődnie kell. Különbséget kell tennünk a tekintély és a vezetés között is.

A tekintély legitimitást teremt az irányításra, mely általában bizonyos társadalmi pozíciókkal, hivatalokkal vagy szerepekkel társul. Ezt a legitimitást kulturális hiedelmek és kényszerítő erők teremtik. A szervezet a résztvevők közötti tekintélyviszonyok formálissá tételének egy módja.

A hivatali szerkezetekben a tekintély egy szabályrendszer, amely alapján a vezetők a beosztottjaikat irányítják.

A piacok a tekintélyt olyan szabályrendszer- ként strukturálják, mely alapján a vállalkozók olyan ösztönzőket találnak ki, hogy az emberek saját gazdasági erőforrásaik alapján kikényszeríthető döntéseket hozzanak.

A tagsággal rendelkező civil szerveződés — a közösségszervezők által létrehozott szerkezettípus — általában demokratikusan strukturálja a tekintélyt: a vezetők elszá- moltathatók azon közösség felé, melynek szolgálatában állnak. A vezetés gyakorlása civil kontextusban nagyobb felkészültséget igényelhet, mint más környezetben, mi- vel inkább a meggyőzésen, semmint az utasításokon alapszik.

A kultúrák azzal kapcsolatos intézményesített hiedelmei, hogy kinek van jogosult- sága a vezetésre és kinek nincs, bizonyos embereket elzárhatnak annak lehetőségétől, hogy vezetővé váljanak.

Az ilyen körülmények közül kinövő vezetők alááshatják a te- kintélyről alkotott bevett elképzeléseket. A tekintély olyan erőforrás is lehet, melyre akkor támaszkodik valaki, ha vezető szerepre szeretne szert tenni. És fordítva, a veze- tők néha azt veszik észre, hogy korábban elnyert vezető szerepük folyományaképpen tekintéllyel ruházzák fel őket.

A vezetés és a tekintély mégsem ugyanaz. Végül, különbséget kell tennünk a közösségi vezetők és az aktivisták között. A szorgalmasan dolgozó aktivisták napi szinten látnak el telefonszolgálatot, szóró- lapot osztanak, plakátoznak, így tehát hozzájárulásuk minden önkéntes szervező- désben felbecsülhetetlen értékű.

Ez azonban nem ugyanaz, mint bevonni másokat a szervezet munkájába.

A vezetés során a kapcsolatrendszerünket használjuk. Mit csinálnak a közösségi vezetők? Az egyik módja annak, hogy megértsük, mit csinálnak a közösségi vezetők a kö- zösségszervezés folyamatában, hogy egy sikeres és egy sikertelen civil szerveződést összehasonlítunk egymással.

Ezekre a következők a jellemzők: Megosztottak. A szervezet klikkekre és táborokra oszlik, és ez szétforgácsolja az erőit. A továbbiakban is ebben az értelemben használjuk a kifejezést.

Mindenki máshogy értelmezi a történéseket. Sok a pletyka, és köz- ben kevés az információ.

Mindig valamilyen előre nem látott fejleményre próbálnak reagálni. Senki nem jár a találkozókra. Clarke Charles BrackettRichard L. Ward Robert Towne Frank Pierson Filmművészetportál Irodalomportál USA-portál. Névterek Szócikk Vitalap. Nézetek Olvasás Szerkesztés Laptörténet.

Kezdőknek Segítség Közösségi portál Kapcsolatfelvétel Adományok.

A keretek érzelmileg beágyazottak, Új memphisi leszbikus közösség tapasztalatainkból származnak, és segítségükkel fogjuk fel a világot.

Mi hivatkozik erre? Kapcsolódó változtatások Speciális lapok Hivatkozás erre a változatra Lapinformációk Hogyan hivatkozz erre a lapra?

Wikimédia Commons. Peter Macdissi. University of GeorgiaFlorida State University. Rendezői pályafutása. Sírhant művek — True Blood — Banshee — Írói pályafutása. Amerikai szépség Díjak Oscar-díj — Amerikai szépség Golden Globe-díj legjobb eredeti forgatókönyv — Amerikai szépség Amerikai Forgatókönyvírók Céhe legjobb eredeti forgatókönyv díja — Amerikai szépség Amerikai Filmrendezők Céhe kiemelkedő rendezői teljesítmény díja — Sírhant művek Emmy-díj kiemelkedő rendezés drámai tévésorozat — Sírhant művek Amerikai Producerek Céhe legjobb drámai tévésorozat díja — Sírhant művek.