Szia hadd beszélgetni látni, mi történik van felnőtt hölgyek is

Szia hadd beszélgetni látni, mi történik van felnőtt hölgyek is Igazi kultúrhely volt, tusolóval. Elképedtem a fergeteges igyekezet láttán. Az elképzelésemet leírtam user:Ogodej vitalapján, ott megtalálod egy elég hosszú párbeszédben.

  • Orientáció:
  • Gyermek férfi
  • Testalkattípus :
  • A testalkatom eléggé pufók
  • Mi a kedvenc italom:
  • Cider
  • Mit hallgatok szívesebben:
  • Inkább hallgatom a country-t
  • Hobbijaim:
  • Szabadidőmben szeretek zenét hallgatni

Egy izlandi karácsonyt — a maga közhelyes idilljével, szívmelengetően nemes egyszerűségével együtt. Remélem, hogy minél többünknek lesz abban részünk, hogy szeretteinkkel összegyűlve, meleg italt iszogatva beszélgessünk, olvassunk! WMN Life — Lucának az idei volt az első külön töltött karácsonya, már a saját otthonában.

Az egyedüllét pedig előhívott minden szorongást, félelmet és fájdalmat. Attól, hogy nincs mentális betegséged, még nem biztos, hogy teljesen egészséges vagy. Miért érzed üresnek, bágyadtnak magad, és mit lehet tenni, hogy javuljon a helyzet?

Itt találsz párat a lehetséges válaszok közül:. Fogtak már rá pisztolyt szemetelők, ő azonban továbbra is a fenntarthatóságért harcol, művészetével és hétköznapi tetteivel is. Ismerjétek meg Sinkovics EdE lenyűgöző világát! WMN Ügy — Kult — Bátorságlabor Hesnával Komposzt Mindent bele!

Közös hang. Szia, Mikulás! Ez egy segélykiáltás — Három levél a Télapónak Ez egy segélykiáltás. Sajnos már az alapfogalmakban sem értünk egyet: mi a család, mi a védelem, mi a diszkrimináció.

Persze, amikor erre jársz, látni fogod, hogy nem teljesen sötét a helyzet. Itt jössz a képbe te.

Tele vannak aggodalommal, vágyakkal a jelent és a jövőt illetően: mi lesz a felvételijükkel, tetszeni fognak-e másoknak, lesz-e megint veszekedés otthon, szóljanak-e, hogy bántják őket, komolyan veszik-e őket, vagy meghallják-e végre az emberek, hogy a veszélyben a bolygó… Kérlek, beszélgess velük, legyél kíváncsi az ő vágyaikra is!

Addig is, hadd írjak most kívánságlistát a nevükben: 1. Barbi És akkor most jöjjön a két kamasz levele: Kedves Mikulás, avagy anya és apa! Németh Barbara legnépszerűbb cikkei Mitől kell a gyerekeket megvédeni valójában?

LIKE 0 Like. Ajánlom másnak is:. Szólj hozzá a Facebook-on! Neked ajánljuk. A húsvéti csoda nem veszik el Általános iskola, felső tagozat, testnevelés óra: melyik kölyök nem szereti a kidobósdit?

A mi csapatunk egyre fogyatkozott, és már csak ketten ugrottunk, vetődtünk el a labda elől. Először ott, abban a teremben költözött belém az életre-halálra küzdés szelleme. A labdával célzó osztálytársak vadászoknak tűntek számomra.

Kezük volt a messzehordó puska, az elszabaduló labda pedig a lövedék. Űzött vadként menekültem a labda elől. Egyedüli célpont maradtam. Orrlyukam kitágult, tekintetem riadttá vált. A végsőkig küzdés szellemének mágikus hatása alá kerültem.

Már nem csak a saját bőrömet mentettem, hanem a kidobott csapattársak becsületéért is harcoltam. Egy éber macska ügyességével ugrottam félre, hirtelen mozdulattal fordultam ki. Igyekeztem olyan helyre húzódni, ahol meg is kaparinthattam a rosszul célzott labdákat.

Ritkítani kezdtem az öt főnyi ellencsapatot, és a siker tovább szította becsvágyamat. A sok futástól, vetődéstől, no meg a taktikázástól egyre jobban kalimpált a szívem, zihált a tüdőm, kattogott a z agyam.

Már kétszer is pontosan céloztam. A rám tüzelőket hirtelen bemozdulásokkal próbáltam megtéveszteni, az egyik dobásba mégis belefordultam. Az ellenfelek hatalmas hurrával adtak hangot örömüknek - én meg lelkileg összetörve roskadtam magamba.

Mindez az óra végét jelző csengő előtt egy perccel - hogy a fene egye meg! Bár valahol mélyen tudtam, hogy nem lenne szabad fociznom, de nem tudtam felhagyni vele. A helyszín a lakótelepi majomketrec. Az ellenfél egyik, amúgy jégkorongozó játékosa nagyon durva fickó volt.

Pipaszár lábammal el akartam piszkálni előle a labdát, mire kemény öklével belevágott a látó, bal szemembe.

3d shemale játék

Elsötétült előttem a világ, milliónyi, szikrázó csillag gyúlt az agyamban. Kezemet előrenyújtva, tántorogva próbáltam elérni a pálya szé lét, megálltam a kerítés tövében, és sírtam. Percekkel később kezdett csak visszatérni a látásom.

Kinőttem az általánosból, már középiskolába jártam. A tornateremben a fejem fölött akartam hátrahúzni a labdát, de olyan szerencsétlenül, hogy képen lőttem vel e magam. Ismét elsötétült a világ, ismét ott szikrázott a milliónyi csillag és ismét percekbe telt, mire visszatért a látásom.

Így hát már gyermekként is értékén kellett volna kezelnem, hogy látok. Bár ez a két példa ennek ellentmondani látszik, én mégis vallom: akként is tettem. Van, aki csak a közlekedési lámpa zöld jelére megy át a kereszteződésen, mégis elcsapja az autó. Más pedig gyakorta átrohan a tiloson, és mégis szép kort él meg.

Ha betartottam volna mindazt, amit a szembetegségem miatt az orvoso k ajánlottak, valóságos élőhalottként élhettem volna - úgy meg minek? Orvosi szentencia: a napsütés kitágítja az ereket, és ez növelheti a szemnyomást. Hétágra sütött a nap az Alföld felett. Forró levegő ülte meg a hosszúkás, falusi portát.

Az elülső udvarban játszottam. Volt ott hinta, homokozó, és még macska is, játszótársnak. Idővel mégis eluntam magam. Van-e még vize a lábasjószágnak? Kireteszeltem a drótkerítés favázas ajtaját, és máris a tágas hátsó udvarban voltam. Még el sem jutottam a nyári konyha előtti, porlepte cserépitatóig, barátom már elő is szaladt az óljából, és ott pipiskedett előttem két lábon.

Azért tudott olyan hosszasan ágaskodni, mert láncra kötötték. Mit sem törődtem már eredeti célommal: odasiettem az apró, leginkább németjuhászra h asonlító keverékkutyához, és megsimogattam a buksiját.

Nem is maradt el a hála; alig nedves nyelvével nyaldosni kezdte a kezemet. Gyakran vetődött fel bennem tízévesen: milyen remek dolgom van nekem, pesti srácnak, hogy a nyári szünidőből egy egész hónapo t falun tölthetek, és aközben szabad vagyok! Ha engem ennyire boldoggá tesz a kötetlenség, így lehet ezzel a csak esténként szabadjára engedett Pici is.

Merészet gondoltam: teletöltöttem friss vízzel a kukorékoló, káráló és hápogó társaság itatóját, majd leoldottam a láncot haverom nyakörvéről. Boldogan szaladt körbe-körbe az udvarban, rémült menekülésre késztetve az árnyékban pihegő tollasokat. Az ebadta szuka bohémsága felvidított.

Örömét látva még merészebb gondolat ütött tanyát a fejemben Mielőtt kitártam volna az elülső udvarba nyíló kaput, szétnéztem: van-e macska a láthatáron?

Füttyentettem, és a mellettem várakozó pára szélvészként rontott előre. Utána loholtam, és men et közben kaptam kézbe a tornacsukámat.

Bekiáltottam a nyitott konyhaajtón, és kikéredzkedtem az utcára, kutyástól. Most sem tudtam betelni a táj szem- és léleknyugtató szépségével. Hát persze, hogy a világ végére! A hatalmas rét felé tekintettem. Betoncső kötötte össze a házak előtti, apró víztározókat.

A csontszárazzá szikkadt vizesárok átjárójához hívtam Picit, és megragadtam a nyakörvét. Az úton óránként csak öt-tíz autó, traktor, lovaskocsi haladt el - mégis alaposan szétnéztem, mielőtt átrohantunk volna a melegtől süppedős bitumenen.

A túloldalt gazzal dúsan benőtt árokba eres zkedtünk alá. Volt ott tűzhelysalak, lyukas lavór, koromrágta sparhertcső, meg effajta haszontalanságok. Felhágtunk a töltésnek alig nevezhető földhalomra, majd a túlfelén aláereszkedtünk a hepehupás legelőre. A falu népes csordája tőlünk balra irtotta a füvet.

Tudtam, hogy a terelőkutyák egyben kiváló őrzők is, ezért nyílegyenesen haladtam Picivel. Szaglóhámja leginkább a sárgálló kutyatej illatát érzékelhette, de itt-ott más, apró virágocskák is tarkállottak. Szedhettem volna szerencsét hozó, négylevelű lóherét is, de úgy voltam vele: itt vagyunk mi ketten.

Rutinosan lépkedtem a bokaficamító talajon. Bogarak zsongtak fülembe: a szemtelenebbjüket kénytelen voltam lapátra tenni.

A nagy csapkodás közben majdnem megbotlottam egy lyukban. Leguggoltam, félrehajtottam a száraz növényzetet, és szemügyre vettem a buktatót. Ez bizony egy rágcsáló ürege - állapítottam meg.

Harsányan kiáltottam a távolban csalinkázó ebnek. Kedvetlenül kocogott felém. Megállt előttem, és kérdőn rám nézett. Ide nézz, pontosabban: ide s zagolj, pajtikám! Keresd, keresd! Néhány másodpercig értetlenül állt a lyuk előtt, majd villámgyorsan kaparni kezdett. Két hátsó lába között úgy repült ki a porhanyós anyaföld, mintha futószalag hányná a rögöket a világba.

Elképedtem a fergeteges igyekezet láttán. Nézd csak: mit nem művel ez a kis vacak! Kisvártatva még az óbégatóm is tátva maradt. A csőpucoló szájával kezdte tépni a földet.

Addigi, eseménytelen élete mélyen eltemette benne az ősi ösztönt, de az most végre utat tört magának, és Pici úgy viselkedett, mint egy igazi kotorékeb.

Erre aztán végképp nem számítottam. Néha, amikor a száját eltömte a tépett fű és a kiharapott föld, valósággal fuldokolt tőle. Arrébb mentem egy kőhajításnyit, és keres tem egy másik lukat, hogy legalább addig pihenjen, amíg odaér.

Odacsaltam, és ő ugyanolyan vehemenciával fogott az ürge kiköltöztetéséhez, mint az előbb. Pár perc múltán meggondoltam magam, és továbbindultunk a világ vége felé. Bepillantottam a dögkútba: semmi érdekes. A görbelábú tőlem tíz-húsz méterre bóklászott.

Sűrűn vett szagmintát a különböző korú tehénlepényekből. Azokat már jól ismertem, hiszen nem egyszer léptem ilyesmibe mezítláb.

Mintha megkergült volna, úgy száguldott jobbra, a Nagyútra vezető országút felé. Csak nem azt a békésen karikázó férfit vette célba ez a némber? Lábamat futásra kényszerítettem, de a két láb nem veheti fel a versenyt a duplaannyival.

Egyre nőtt köztünk a tá volság. Ijedten kiáltottam: Állj meg, te bolond, gyere vissza! Hiába kérleltem, csak egy pillanatra torpant meg, és újra nekieredt.

Az addig mit sem sejtve tekerő öregember - kapáját a bicaj oldalához kötötte - észrevette, hogy nemsokára kutya fog csüngeni nadrágszárán; úgy meg ki szeret kerékpározni?

Nagy elszántan a pedálra taposott és gyorsított, de mi haszna? Teljesen kétségbeestem. Tüdőm vadul zihált, lábam meg-megbicsaklott a göröngyökön. Még egy perc, és ha nem jön közbe valami, akkor nagy baj lesz. De ugyan, mi történhetne? Beláttam, hogy teljesen értelmetlen a kutya után vágtáznom - egyébként is, már alig kapok levegőt.

Zakatoló szuszogással telt el néhány másodperc. A blöki alig ötven méterre volt a már módfelett iparkodó gazdától.

És ekkor a kutya végre pár másodpercre megállt, és visszanézett. Erre a pillanatra vártam!

Ezzel a betegséggel annyi mindent nem lenne szabad csinálni az életben, hogy ha mind betartottam volna, nem lett volna életem - és akkor Szia hadd beszélgetni látni úsztam volna meg.

Sarkon fordultam, és ahogy csak bírtam, elkezdtem rohanni az ellenkező irányba - most én cselekedtem ösztönösen. Negyed perc utá n hátratekintettem, és - lássunk csodát! Hatalmas kő esett le a szívemről; majd' lábamat törte. Pár másodperccel később elszáguldott mellettem a kis dög.

Lefékeztem; megtöröltem verítékben úszó homlokomat. Már túljutottunk a falu határát jelző, kopottas közlekedési táblán. Egyre egyenetlenebbé vált a talaj, és nem véletlenül: a csordakúthoz értünk.

Többször is jártam már arra, amikor felkerestem a deleltető pásztorokat.

Egyszer még vizet is húzhattam, de vékonyka karomnak bitang nehéz volt a tele vödör. A kútágas egy villám sújtotta fa törzse volt. Hosszan sorakoztak az összekötött vályúk; órán át kellett önteni a vizet, hogy teleigya magát a sok száz, jóllakott tehén. Belekiáltottam a kútba, és az viszonozta üdvözlésem.

Arrébb van még az! Nagyobb gödrökön és mélyebb árkokon kellett átküzdenem magam. Ahogy közeledtem a gáthoz, úgy láttam halmát egyre magasabbnak. Nagy nyögdécselve kaptattam fel a meredeken. Visszanéztem a falura. A házak pirinkónak, az úton a járművek miniatűrnek tűntek, az emberek pedig nem is látszottak.

Hát igen, tudtam én, hogy messze van az a messze! Vékonyan csörgedezett a Mátra közelében eredő patak. Vize enyhén zavaros volt, de tiszta. Tényleg: milyen remek ötlet! Harsant a bevált füttyjel: magam mellé kellett csalnom Picit, mert tudtam, hogy utálja a fürdést.

Jobb lábam mellé tereltem, és igyekeztem apránként mind közelebb kerülni a patakhoz. Amikor már csak úgy másfél méterre volt, megpróbáltam beletaszítani, de Pici olyan ügyesen és fürgén védte ki az alantas támadást, hogy majdnem én pottyantam a vízbe. Irtó izgis volt előretörni az ismeretlenbe. Ide aztán érdemes volt eljönni!

Mit hallok? Tán agyamra ment a hőség? De nem! Apró lábak csobogtatják a sekély patakot. Megdörzsöltem glaukómás szememet, de nem volt hiba a gukkerral: nem látomás volt, hanem színtiszta valóság: a mindaddig víziszonyban szenvedő barátom nagy iparkodással tapicskolta a vizet egy kisebb nádas felé.

A sűrű sz álak rejtekéből hápogva repül fel egy gácsér, és az eb meglepetten bámulta a távolodó szárnyast. A kotorékeb mellé vadászkutya vizsgát is teszel? Jól tettem, hogy kihoztam a szabágba!

De nehogy rátaláljon a nádasban fészkelő vadkacsa apróságaira, és kárt tegyen bennük! Lábhoz rendeltem a lábát továbbra is áztató, egyre éberebb tekintetű blökit.

Szakácskönyveket is írt, amelyeket több nyelvre Szia hadd beszélgetni látni.

Mennydörgő dörgedelem zendült a magasban. Megszeppenve behúztam a nyakam, és föltekintettem a magasba.

Vadőr állt ott délcegen, kétcsövű puskával a vállán. Becsületesen megmondtam, hogy melyik ház kapuján fordultam ki egy órával azelőtt. A merevarcú mintha meg se hallotta volna ártatlan hangomat.

Belém nyilallt valami addig nem ismert érzés. Mintha görcsbe rándult volna a gyomrom és a szívem is - kegyetlen volt.

Levette válláról a flintát. Tekintetemmel megkerestem a hűséges házőrzőt: alig négy méterre ült tőlünk, és békésen bámészkodott. A legelő síkjára érve visszanéztem. A puskatus a vadőr vállán, a fegyver csöve a világ legboldogabb kutyájára mutatott.

Végtelenül tehetetlennek éreztem magam. Hogyan fogom hazacipelni Pici tetemét? Mit szólnak érte otthon? Annyira kétségbeestem, amennyire ilyen szorult helyzetben csak egy gye rek eshet.

Lóhalálában futottam, Szia hadd beszélgetni látni a mit sem sejtő eb is szedte a lábát - csak épp távol tőlem.

Lóhalálában futottam, és a mit sem sejtő eb is szedte a lábát - csak épp távol tőlem. Hirtelen felismeréssel hátranéztem, és már úgy futottam, hogy a flinta csöve és az eb közé kerüljek.

Hol előre pillantottam, hol meg hátra, hogy testemmel mind végig oltalmazhassam a kutyát.

Sokáig futottunk, és már szúrás hasogatta az oldalamat. Megálltam, és újra visszanéztem. Az aprónak látszó gát tetején pöttömnyivé zsugorodott a vadőr, a puskaszíj már újfent a vállán. Picihez léptem.

Lágyan tenyerem közé fogtam a fejét, és az arcom felé fordítottam. De jó, hogy itt lehetsz mellettem - mondtam, ő meg képen nyalt. E falusi emlék tán épp azért oly kedves nekem, mert angyalföldi aszfaltbetyárként nőttem fel.

Játszóhelynek sokáig ott volt az Árpád-híd északi tövében elterülő gazos grund, annak nyugati végében az iparvágány, amin ott rozsdásodtak a forgalomból kivont, szétdarabolásra és beolvasztásra váró gőzös ök, de kiválóan megfelelt a felállványozott házak csőrengetege is.

A természet iránti vágyat először egy többnapos osztálykirándulás hangulata ültette el bennem. Annyi bolondságot követtünk el a Janda Vilmos kulcsosházban, hogy azt felülmúlni aligha lehet.

Janda Vilmos kulcsosház: Alig telt el pár hét a középiskola megkezdése óta, amikor kiderült, hogy kirándulni megyünk.

Az osztályfőnök elmondta, hogy Pomáztól nem túl messze, az erdő közepén van egy kulcsosház, amit ő remek helynek tart. A Pilis máskülönben is gyönyörű, és csodálatos az őszi erdő színkavalkádja. Huszonnyolcan bólintottunk rá: ennyire egybehangzó véleményt azután sose tudtunk produkálni.

Na jó, de helyet is kéne foglalni!

DenesFeri Szia hadd beszélgetni látni

A ház fenntartóján ak Újpesten, az Állami Áruházhoz közel van a központja. Ki intézi el? Nagy csend, mindenki lapított.

Felálltam, és jó hangosan kiböktem: én! Ráadásul senkinek nem kell eljönnie velem. Széles mosoly terült el a pedagógus kerek ábrázatán: bólintással akceptálta jelentkezésemet.

Kiváló hangulatban indultunk. A HÉV-vel elzötyögtünk Pomázig, ahol az egyik, odavalósi lány várt az állomáson. Hiánytalanul megvoltunk, és egy felnőtt kíséretében útnak indultunk a falun át. Jócskán kellett kutyagolnunk már ahhoz is, hogy kiérjünk a hosszúra nyúlt településről, de a java csak azután jött.

Kis csapatunk alaposan szétrázódott - hol egy kertbe ugrottunk be gyümölcsért, hol valami más fontosat kellett elintézni. Az egyik beváráson kiderült, hogy két lány hiányzik. Mint va lami kocsisok, úgy kezdtünk kurjantgatni, kiabálni.

Hiába jutottunk el a rekedtség küszöbére, nem érkezett válasz az erdő sűrűjéből. A sustorgó hírmondóból megtudtam: cigizni maradtak le. Az illetéktelen fülek elől persze titkoltuk, de a bennfentesek tud ták. Tovább mentünk, bízva abban, hogy előbb-utóbb a tévelygők is rátalálnak a szállásra.

Bedobáltuk a lakatlan faházba a cuccokat, és kényszeredetten tipródtunk az apró tisztáson. Az osztályfőnök már-már hazavezényelt - no, még csak ezt kellett hallanunk!

Ez a legrosszabb megoldás, mert ha a két eltévedt csaj turistákkal találkozik, azt fogják kérdezni tőlük, hogy merre van a Janda Vilmos kulcsosház? A hibátlan, ifjonti gondolatmenet hatott: az egyre idegesebb pedagógus letett botor tervéről.

Nem sokkal ké sőbb a miénkkel teljesen ellentétes irányból be is állított a két lány; két férfi kísérte őket.

Hű, de nagy volt az öröm - mi, bennfentesek pedig szép halkan, de jól lebaltáztuk a két bagózni vágyót. Végre szóba kerültek a fontos témák is, mármint hogy ki hol aludjon.

Mi, fiúk nagy disznóságnak tartottuk, hogy a mi helyünket a tetőtérben jelölte ki az osztályfőnök.

Pedig lett volna egy vegyes csapat, akik szívesen aludtunk volna egy helyiségben, és biztos vagyok benne, hogy a korunkhoz illő marháskodás után tényleg csak alvásról lett volna szó.

De az osztályfőnök mindig határozott volt, az ukáz pedig szent és sérthetetlen. Nyolcan ballagtunk fel a vastag porral borított padlástérbe, és kisebb bikáskodás után mindenki elfoglalta a helyét. Páran megbeszéltük, hogy a két, kisebb növésű srác közül legalább az egyiket begyömöszöljük a fent talált poros zsákok valamelyikébe.

Hajkurászni kezdtük őket, és hamarosan be is kerítettük az egyiket. Derekasan küzdött, de csak az mentette meg a zsákba dugástól, hogy elke zdett vadul csípni, rúgni és harapni.

Bár megmenekült, elsírta magát a végén. Mi meg jót röhögtünk, és nagy csörtetéssel levágtáztunk a földszintre, ahol persze nagy pofával, megfelelően körítve számoltunk be a történtekről. Kisebb vihogásnyi sikert besöpö rtünk a lányoktól, de újabb alakítani való várt ránk: egy kis közös fecserészés.

Közben eszegettünk is, meg szétnéztünk a környéken. Közvetlenül a ház alatt volt egy forrás, amiből merőkanálszerű alkalmatossággal húzhattuk a vizet. Rohangáltunk ki és be, ig azi kerge kamaszos hangulatban. Zsivajgás verte fel a naplemente halványsárga sugaraival megvilágított, ezernyi színben pompázó rengeteget.

Egyébként Szia hadd beszélgetni látni szép észrevétel volt, gratulálok, hogy kiszúrtad!

Lebukott a nap, és már csak az olajlámpák halovány világa világított - no meg zseblámpáink pásztázó fénye.

Riogatni kezdtük a lányokat, azok meg visongtak, mintha ölnék őket. Addig-addig baromkodtunk, amíg az osztályfőnök fel nem zavart a padlástérbe. Úgy éreztük, ez még viccnek is rossz: tízkor aludni? Mindenféle marhaságról kezdtünk beszélgetni, vaskos beköpésekkel, amint ez ebben a korban szokás.

Addig járt a szánk, amíg valamelyikünk épületesen okos fejéből ki nem pattant az isteni szikra: ki milyen állathangot tud utánozni? Egyesével adtunk hangot állati műveltségünknek, és közösen bíráltuk meg a kétlábú négyláb úkat. Jókat röhögtünk egyes túl jól vagy nagyon rosszul sikerült próbálkozáson, és végül meghirdettük az éjszakai koncertet!

Kiosztottuk a szerepeket: ló, kutya, kecske, kakas, béka, macska, szamár és birka: tehát mindenkinek jutott egy állat.

Az egyetlen kikötés az volt, hogy a nyolchangú kórusnak tele torokból, egyszerre kell felharsannia. Hát azt elmesélni lehetetlen! Újra és újra kezdtük a hihetetlenül improvizatív műsort, és ahogy belejöttünk, úgy éreztük, felléphetnénk a világ bármelyik arénájában - sőt, akár az Állatkertben is.

Bíztunk benne, hogy csak meghallják a csajok, és reménykedtünk, hogy díjazzák is művészetünket. Aztán csak kifogyott belőlünk a szufla, és a nagy nótázásban ki is melegedtünk. Volt ott egy ablaknak alig nevezhető, üvegezett n yílás: kihajtottuk a táblát, és illatos erdei levegő tódult be a résen.

Az egyik srácra rájött a pisilés, de nem volt túl sok kedve lemenni a ház mögé. Odaállt a kisablakhoz, és a rácson át nagy ívben meglocsolta az éjszaka sötétjébe bújt természetet. Előb b-utóbb aztán elnyomott az álom, és belesüllyedtünk szétnyitható, kényelmetlen fekhelyünkbe.

Nem állítom, hogy a kelő nap sugaraival egyidőben pattant ki az álom a szemünkből, mégis hamarabb voltunk kint, mint a csajok. Szétnéztünk a ház körül, és elhatároztuk, hogy kimerjük az összes vizet a forrásból.

A lányok úgyis csak afféle cicamosdást tartanának - ahhoz meg minek a hideg víz? Hamar ki is szárítottuk alig szivárgottés egy-két, friss vizet remélő lány szomorúan ballaghatott vissza: mit sem értette k az egészből. Tudományos fejtegetésbe burkolva előadtunk valami logikusnak látszó, hidrológiai szakértő véleményt, amit talán be is vettek.

Arra figyeltem fel, hogy nagy röhögéstől fuldokol az éjszakai pisilő. Kiderült, hogy az egyik lány kérdezte a másiktól: hallottad, hogyan zuhogott éjszaka az eső? Nyerítettünk a nevetéstől, és az időközben felvilágosított csajok szája is a fülükig szaladt.

Igazán jó hangulatú nap kezdődött. Amikor a lányok közül többen valamilyen állati jó éjszakai koncertre célozgatta k, büszkén húztuk ki magunkat. Napközben kiadósat barangoltunk a Pilis méltán híres erdejében.

Gyönyörű a száradó falevelek sok színe, és hogy nyugtatja a szemet a lombpaplannal fedett talaj képe! A reggel felszálló párája a mesebeli varázslatot idézi felés csak fa és fa, amerre nézünk. És még egy dolog. A források két utolsó linkje nem működik. Mit akartál itt megadni? Ez az a kettő:.

Én itt leszek. Addig is boldog karácsonyt neked! Üdv, -- Burumbátor Mondd, mit tehetnék érted? Lásd itt. Szerintem az utolsó tételt talán törölni is kellene, ugyanis nem biztos, hogy létezik önállóan is a fogalom. Természetesen érdemes létrehozni a Haláp település lapot.

Minden — legalább egykoron — önálló település wikinevezetes. Majd ha lesz ilyen lap, akkor a Debrecen-Haláp címszóról redir szükséges rá. A keresztnév, a másik község, a királyság és Aleppó jöhet, viszont a király és a vezetéknevet ráadásul nem is pontosan viselő labdarúgó kerülendő, én a Budánál se sorolnám fel szívem szerint.

Riethmüller Ármin cikkében gyakorlatilag biztosan Cserháthalápról van szó, lehet hogy régen csak Halápnak hívták. Nem pontatlan, hanem nem pontosan az egyértelműsítendő címszó a labdarúgó neve. Ha valaki Halápi, akkor biztosan nem venném fel a Haláp egyértlapjára, de egyébként se vennék fel személyneveket, akiknek éppenséggel pusztán az a vezetéknevük: szerintem ezek oda nem valók, mert nem összetéveszthetők.

Személyekről akkor kell egyértlap, ha több ugyanolyan nevű is van, de ez már egy másik kérdés. Szia, a Növények Műhelye vitalapján írtam választ: én személy szerint örülök és támogatom, hogy felvedd a Haláp egyértelműsítő lap ra a mohákat.

Látom, hogy sokat foglalkozol a növényekkel, gombákkal. Ha van kedved, csatlakozz a növényműhelyhez, esetleg a gomba munkacsoporthoz. Páfrány vita Kevésbé tapasztalt szerkesztőket is szívesen látunk, és valószínűleg járőrünk is lesz, de ha nem szeretnél tag lenni, nem erőltetem.

Boldog karácsonyt! Szalakóta vita A megerősített szerkesztői jogot megkaptad, további jó munkát! Köszönöm szépen! Nagyon kedves. Hungarikusz Firkász Ide írkássz! Lásd: Wikipédia:Kocsmafal javaslatok Fauvirt javaslata tömörítve -- Karmela posta Ilyesmikre gondoltál?

Hát ha értem a kérdést, akkor szerintem nincs sok értelme. A szerkesztőségen belül szóval köztünk időzített bomba lenne, a külvilágnak meg mit is jelentene?

Akikért a Wikipédia van, úgy egyáltalán. A képek funkciója egyféle: illusztrálni a szócikkeket. Most kivételesen ide válaszolok, hogy mindketten lássátok. Igen, az illusztrálásra van és a linkelt oldalak passzolnak a kérdésemhez, de én inkább olyan oldalra gondoltam, ahonnan mindezekhez el lehet jutni, a kocsmafalat is beleértve Ahogy látom de javítsatok ki :.

Ezért arra gondoltam, hogy amatőr fotós egyesületeket lehetne bevonni pl. E mellett bele lehetne őket vonni a wiki szerkesztői munkába, ill. Ehhez viszont jó lenne egy hely, mint más, enciklopédiai altémákban a portálok, műhelyek, ahol lehet koordinálni a folyamatot.

Mit gondoltok? Mert ha rossz ötlet, még megpróbál hat ok más tematikát kitalálni. Fauvirt vita OsvátA Palackposta Van egy ilyen is: Wikipédia:Kocsmafal képek. Oda is kitehetnél egy meghívást ehhez az ötletbörzéhez, vagy akár oda is telepítheted, ha gondolod. Igazából majdnemkész tervem van ketten már régebb óta "beavatottak", azóta pedig a pályázati lehetőséggel új terep nyílt a megvalósításra és néhány IRL beszélgetés is mögöttem van már.

Látnak-e ebből az irányból fantáziát az ötletben. Mert elindítani és megszervezni meg tudom, de ha nincs fogadókészség más szerkesztők oldaláról, csak egy wiki-blama lenne, azt meg minek.

Akkor egy másik utat kell választanom Tudom, még ott a tojáshéj Áruld már el, hogy fiú vagy-e vagy lány vagy? A bemutatkozólapodból nem tudtam kideríteni. Válasz nálam. Véleményem szerint -figyelembe véve a színész cikkek színvonalát- nyugodtan el lehet távolítani az észrevételező sablonokat.

Ha van időd, jó lenne, ha mást is megkérdeznél. Átnézve, javítgatva a cikk szövegét, levettem a sablonokat.

Amit még javítani kellene az az, hogy a táblázatokban a színházak nevei minden sorban fölöslegesen linkelve vannak.

Ez csúnyán néz ki, és a szokásokkal is ellenkezik. Ezek kiszedésére nem vállalkoztam, mert elég babra munka, de nem ártana megcsinálni. Elegendő az adott színház első előfordulására linket tenni mondjuk táblázatonként az elsőn lehet link, de ismétlődés esetén azon se muszáj.

Ennyit tudtam tenni a cikk érdekében. Ezen kívül a többi feltölthető filmkocka sablonnal.

Amelyik nem az újságot jeleníti meg és nem képeket mutat, valamint nem képmontázsokat tartalmaz azok mehetnek filmkocka sablonnal. A most felsoroltak nem. Légy szíves valami informatívabb néven töltsd fel a képeket, mert egy 12 digites, színész nevéhez nem kapcsolódó képet az életbe soha senki nem fog megtalálni.

Köszi, -- OrsolyaVirág HardCandy Azt nem tudom, de át kell akkor nevezni. Képeket csak admin tud átnevezni, látom közben HuFi intézkedett! Szia Fauvirt! Megkaptam üzenetedet. A vitalapomon válaszoltam, hogy egyben legyen a beszélgetés.

Sphenodon vita Gratulálok a szócikkhez. Véleményem szerint példaértékű. További jó szerkesztést kívánok! Úgy kell alkalmazni, ahogyan az útmutatóban le van írva: mindig annak a szócikknek az elején helyezendő el, ami önmaga önálló szócikk, de arra átirányít egy másik cím is.

Ennek két esete képzelhető el alapvetően: mint ahogy a példában is van, az egykori Karácsonyfa településről még nincs önálló szócikk, így azt a Mikekarácsonyfa cikk tárgyalja; ennél azonban jóval gyakoribb alkalmazás az ami a Wikipédia:Egyértelműsítő lapok Használata szakaszban van leírva, vagyis hogy homonimák közül a vitathatatlan főjelentés elején helyezzük, jelezve azt, hogy pl.

Szívesen, gratulálok a cikkhez. Lellenőriztem a cikket. Itt: Szerkesztővita:Karmela egyért és kat — folytatás -- Karmela posta Kedves Fauvirt! Igen, lehet, hogy félreértettem valamit, én is szeretném, ha a WP-n minél több szakember venne részt a munkában, támogatom az egyetemi projekteket, szócikkíró versenyeket, a szakmai segítség minden formáját, akár a lektorálást is, feltéve, ha az nem megfellebbezhetetlen, és nem végleges bizonyítvány.

A cikk folyamatosan bővül, változik, többféle nézőpont szakmai jelenik meg benne, és az jó. Az már kevésbé, hogy az egyik szakértő kidolgoz valamit, és nem hagyja a másik szakértőnek, hogy módosítson a cikken. Ugye, minden téma más, iskolák vannak, műhelyek egyetemeken is, néhány, főleg történelmi, de akár szociológiai, társadalompolitikai kérdésben is eltérhet a véleményük.

Az a jó, ha mind teret kap a cikkben. Persze a réz olvadáspontjáról sokat nem lehet vitatkozni, gondolom így van ez rendszertani besorolásokkal is, de nyelvtani kérdésekben már láttam szakértőket egymásnak esni.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szakértők munkájának bevonásának más keretet és ösztönzést kellene kitalálni, mint a képviselői rendszert userneveken keresztül, szerintem.

Lehet erről a kérdésről beszélni, nem zárkózom el, de ez a felvetés ami a javaslatok KF-en megy, csak félreviszi a dolgokat, és felesleges vitákat generál. Végezetül egy kis történet, ami velem esett meg itt a wikin: Egy cikkbe rakott nagy mennyiségű anyagra forrást kértem attól a szerkesztőtől, aki berakta a szöveget egy templom történetéről volt benne szó.

Erre azt a választ kaptam, hogy neki a püspök úr megengedte azt, hogy a szöveget feltegye.

A források meg különben is a saját emlékezete, és a fiókjában őrzött dokumentumok. Elég nehéz ilyenkor vitatkozni, győzködni. Ogodej vitalap Nem zaklatsz, csak az utóbbi időben elég sok dologgal el vagyok maradva és nem igazán tudok belegondolni a kérdésbe.

Mindenesetre a témát az együttműködések formáiról érdemes továbbgondolni, akár több szinten, vagy több szálon is. Amennyiben elárulod, hogy mit kell keresni, én is utána tudok nézni. Sajnos nincs levél, amely a témához kapcsolódna. Több keresési profillal is próbálkoztam. Sok sikert! Az engedély megérkezett.

A sorszámon lett lekönyvelve.

Mit mi történik van felnőtt hölgyek is itt megadni?

Köszönjük az engedély utánajárását. Javaslom, hogy vedd fel a kapcsolatot Zafir vita szerk. Az informatikában egyébként gyakoriak a mozaikszavak, és nem tudom, hogy a műhely melyik elnevezési szokást választotta, miszerint a hosszú kifejtősebb vagy a rövid közismertebb elnevezést használják e inkább a szócikkek címére.

Általában az egyért2-t kell használni, ezt kell betenni az új cikkedbe. Az egyért3 egyelőre jó a másik cikkben, ha ez marad a címe. Nálam rendben van, nem tudom, hogy mi lehet a hiba oka, a műszakiakat érdemes esetleg megkérdezni. De ha tudsz, akkor jobb lenne engedélyt szerezni rá indoklás a sablon szövegében.

Van erre a célra használható szabványszöveg: Wikipédia:Engedélykérés Engedélykérés a céges logó használatára. Remélem, erre voltál kíváncsi! A nincs engedély sablont levettem, hiszen folyamatban van az engedélyezés. Ilyenkor a "Kézzel írom be a licencet" opció választható és feltöltés után szerkesztéssel vihető be a kívánt sablon.

A másik kérdésedre, amiket én töltök fel, azokkal meg szoktam várni az engedély megérkezését és csak aztán teszem be a szócikkbe, de nem feltétlenül kell ezt a megoldást követni.

Köszönöm jelentkezésedet! A figyelmeztetést egyébként a vitalapomra író szerkesztők érdekben írtam. Nem akarom kommentálni az ügyet, annyit azonban leírok, hogy október végéig megegyezett a véleményünk az említett szerkesztővel kapcsolatban.

Ami ezután következett, az már az én elveimmel nem védhető, így elképzelhetetlen, hogy elhatározásomat megváltoztassam. Nyugodt szerkesztést és jó egészséget kívánok! A Szabványosítás szócikket jelenleg feleslegesnek tartom.

Ha mégis javítani szeretnél rajta, nyugodtan átteheted a jelzett bekezdést. Én magam dolgoztam néhány évig a gödöllői MÉM Műszaki Intézet ágazati szabványközpontja részére, úgyhogy van némi fogalmam a folyamatról.

Az emberek többségének fogalma sincs, mi az a standard lásd: BSés mi a norma lásd: DINés elképpesztően sokféle módon érrtelmezik. A szabványosítás jelenleg több sebből vérzik. Egyrészt a Szabványügyi Testület képtelen követni a nemzetközi változásokat.

Másrészt, a törvény újabban kiegészült azzal a hülyeséggel, hogy a szabványok nem kötelező érvényűek. Hát akkor minek?? Hozzáteszem: nemcsak a magyar szabványügyi szervezetekkel van probléma. Egy ici-picit beleláttam a Világytástechnikai Szótár módosítási folyamataiba, és a nemzetközi szervezetek sem voltak képesek új változazot létrehozni a harminc éves régi helyett.

Nem ígérem, hogy azonnal, de átnézem az Oltalom alatt álló eredetmegjelölés lapot. Első gondolatom, hogy ez rokon téma az ipari védjegyoltalom és a Hungarikum témákkal.

Az allapodon történő szerkesztés eddig rendben van figyelmesen még nem olvastam át. Annyit vegyél tekintetbe, hogy az angol wikipédiához legyen jó az illeszkedés.

Ott ugyanis van szabvány és szabványosítás. Ha csak az egyikhez illeszkedik magyar szócikk, akkor a másik a semmibe mutat.

Ha pontos akarnék lenni, akkor mi kerülne a szabványosítás szócikkbe? A szabvány szerkesztés szempontjai, a technical committeek munkája, a felszólamlásra kiadott szabványok kiértékelésének metodikája.

Én magam is úgy jutottam régebben szabványokhoz, hogy a felszólamlásra kiadott nyers dokumentumokat szereztem meg.

Tollaslabda röppent a kék ég felé, és aláhullva ism ét űrhajó módján Szia hadd beszélgetni látni kitörni a Föld vonzásából.

Mert a véglegesért már fizetni kellett volna. Miközben írtam, én is bizonytalanná váltam egy pillanatra. Én azon lepődtem meg, hogy már február én felkerült két pályázat is.

Azt gondoltam, hogy mindenki csak az utolsó pillanatban teszi fel a pályázati anyagát. Már olvasható a programtervem. Talán még érkezik néhány pályázat.

Jó versengést kívánok. Kizárólag a "külsős szakértők" személyes lapjára gondoltam, oda javasoltam, nem általánosságban a Növények Műhelyének lapjára.

Bár szerintem oda sem árt. Hasonló kezdeményezés már volt a Földrajzműhely lapján, ott fel vannak sorolva az ajánlott források, amiket szakmailag hitelesnek, korrektnek, elérhetőnek tartottak azok a szerkesztők, akik felsorolták őket. Ezek után a kapcsolattartó szerkesztő beillesztheti a cikk végére a Források közé, vagy akár ref-be a külsős így adja meg neki: "3.

Sajnos az általad linkelt lap nem az enyém, így nem segíthetek. Viszont ez Commons:File:Raunkiaerlife forms-small. A jognyilatkozatban én egy Copyright jelzést láttam.

Nemigazán tudtam összekapcsolni a másik dokumentummal, de a szövegek akkor is jogvédettek, ha nincs feltüntetve a Copyright jelzés. Ezért a felhasználásukhoz mindenképpen a szerző írásos engedélye kell.

Szöveget engedély nélkül felhasználni ugyanúgy lehet, mint képeket. A szerzőjük 70 éven túl történt elhalálozása esetén. Ezért lehet felhasználni szó szerint a Szinnyeit és a Pallaszt bár a nyelvezetük miatt nem éppen szerencsés a dolog. Erre a Szabvány írásra mindenképpen írásos engedély kell.

Szabad licencre méghozzá. Az ábrákra is engedély kell. Mivel nekem címezted a kérdéseket, megpróbálok válaszolni rájuk, és elmondom a véleményemet a dologról.

Nem ugyanaz, két különböző dolog. Annyi kapcsolata van a kettőnek egymáshoz, hogy a kiemelés során formai, tartalmi, helyesírási, forrás, stb.

Mi történt Szia hadd beszélgetni látni

Nem tudom mit értesz "keveredés" alatt. A cikkértékelés nem formai ellenőrzést jelent, hanem az egyik szempont a "fontosság", a másik a "kidolgozottság".

Ez utóbbiban formai szempontok is vannak, pl. Értem, nem vagyok rendszeres szerkesztő, de köszi a segítséget, beírom oda is akkor! Szokol Aolesnek nem sok értelmét tartom megőrizni a wikidatán a törlési megbeszélés után.

Azt mások szokták törölni onnan? Bocs, ha ostoba a kérdésem. Nem ostoba a kérdésed, de sajnos én sem tudom a választ.

Még soha nem töröltettem semmit a Wd-n. Köszönöm a választ, szép estét kívánok!

Apród : Itt válaszd ki a szerkesztés 4. Hova fordulhatok segítségért?

Szia hadd beszélgetni látni Kiszel szerint:.

Próbálkozz a Wikidata:Requests for deletions oldalon! Ha létezik másik elem arra a dologra, amiről elemet hoztál létre, akkor lásd a Help:Összevonás oldalt.

Megoldódott közben. Salamon Istvánról készítettek ma este egy szócikket Érdekesség, hogy a Wikidata vandalizálását nem lehet észrevenni, pedig annak eredménye megjelent az infoboxban:.

Április Persze valószínűleg én sem veszem észre, mivel valami miatt a WD módosításait nem látjuk, pedig az is a cikk tartalmát érinti, de ezek szerint észrevétlen tud maradni. Igen, sajnos itt hiába figyelünk, ha a Wd-ben vandalizálnak, és ott nem figyelik.

Lehet, hogy van valami mód arra, hogy helyben figyeljük a Wd-s változtatásokat, de én nem ismerem ezt a módot. Egyébként sajnos nem csak a mű eredeti címét vandalizálták.

Gábor László wikipédia oldalán, kisebb pontosításokat, korrigálásokat végeztem, forrásokhoz is csatoltam még.

Kérlek ellenőrizd, már korábban is ellenőrizted az oldalt, ha jól emlékszem ben. Köszönöm a segítséget, és további szép estét!

Szia, igen, a címet valahogy jó lenne beleeszkábálni. A másik, amit nem értek, hogy miért fordult meg a sorrendjük? Korábban Delvina—Curri—Zogolli volt, most Zogolli—Curri—Delvina, holott látom a szerkesztéseden, hogy megtartottad a sorrendet. Pasztillaigen, én megtartottam a sorrendet, csak elfelejtettem, hogy ez a módozat viszont megfordítja.

Ez korrigálható könnyedén. A címet nem tudom, hogy lehetne betenni. Köszönöm a kategóriatörlést, összekevertem a szezont a fazonnal, azt hittem, a Commons-on vagyok. Érdeklődésedre számot tartó helyismereti cikk keletkezett Warp Drive címmel. Azt hiszem, az én érdeklődési körömbe egy másik Warp Drive tartozik.

Ez egy egyértelműsítő lap, amely az azonos című szócikkek közötti eligazodást segíti. A típus értsd: film, vagy televíziós sorozataz évszám és a rendező neve ehhez nem elégséges? Ha ezek alapján továbbra is bizonytalan az olvasó, pont a gyártás éve és a műfaj fog segíteni?

A fontos információknak véleményem szerint nem itt, hanem a szócikkekben kell ene lenniük.

Most komolyan, ezt minden egyes egyértelműsítő lap után el fogjuk játszani? Egyrészt korábban leoltottál, hogy én akadályozom a Wikipédia profibbá válását. Nos minden de legalábbis a legtöbb szakmai grénum feltünteti, hogy adott film melyik országban készült.

Én ehhez tartom magam, mert így profi bb. Nem tudom, neked ez miért okoz problémát? Ha meggyőződésed, hogy nem kell, akkor ne foglalkozz a beírásukkal, de legalább ne vedd ki, ha már más vette magának a fárágot, és beírta.

A műfajt nem fontos odaírni, ezt elismerem, de az évszámot és a rendezőt utóbbit filmnél mindenképpen. Vannak szócikkek, amelyek még nem készültek el vagyis ezek még nincsenek. Nemlétező szócikkbe miképpen írsz be adatokat? És igen, szerintem nagy az esélye, hogy pont az évszám fog segíteni az olvasóknak a döntésben.

Mint írtam, a műfaj mehet, az évszám, a rendező filmeknélés a gyártási ország viszont fontos, hogy maradjon. Mit, hogy én mást gondolok arról, hogy mit szükséges egy egyértelműsítő lapon feltüntetni, mint Te és ezért visszavonod a szerkesztésem?

Úgy tűnik. Kivettem az ország és a műfaj adatot, Te visszavontad.

Én próbáltam érvelni a szerkesztésem mellett, ennyi történt. Nagy a valószínűsége, hogy továbbra is fogom szerkeszteni a Wikipédiát a jövőben.

Majd jobban odafigyelek, hogy minden benne hagyjak a szócikkekben, ha már más vette a fáradtságot és beletette. Nincs mindenhol, minden feltüntetve. Nem világos, hogy miért nem érted meg, hogy vannak olyan filmek, amelyekről még nincsenek szócikkek, így azokban az elkészültükig nem is lehet semmilyen adatot feltüntetni.

Viszont az egyértelműsítő lapokon is szükséges lenne az egységes kinézetre törekedni. Az ország feltüntetésére azért is szükség van, hogy törekedhessünk a profibb látszatra. A múltkor számon kérted rajtam, hogy én ennek az útjában állok, most meg azt veted a szememre, hogy ennek próbálok megfelelni.

Minden filmnél fel van tüntetve, hogy mely ország a gyártója. De ha nem is megyünk messzebb és maradunk a filmeknél, akkor erre az érvre alapozva minden filmes szócikkből is kitilthatnánk ezt az információt.

Eljátszani azt, hogy én valamit feltűntetek az egyértelműsítő lapon, te meg "korr" felkiáltással törlöd, aztán amikor én visszateszem, idejössz szóvá tenni. Ha jól számolom, ez már a harmadik forduló. Egyébiránt nagyon örülök neki, hogy továbbra is fogod szerkeszteni a Wikipédiát a jövőben.

És annak is örülnék, ha mindeközben nem tennéd tönkre sem az én, sem más munkáját.

Viszont az se jó, hogy most a szócikkben április 19 van Pulai Miklós halálozási idejeként, a halálozási listában viszont április 20 k.

A szócikkben vissza legyen állítva április 20 k. Na rohanok vissza, mert az angol halálozási listában májusi részben két magyar témájú halálhír is van, ami a magyarban nincs benne egy rabbié és egy nagyköveté.

ÉN Pulai esetében azért vagyok bizonytalan, mert nyomtatott adatra hivatkoznak a szócikkben Gyászjelentés.

Nem tudom, hogy ilyenkor mi a teendő - hiszen nem tudom, hogy a nyomtatott adatban tényleg április 19 szerepel-e?

És ha igen, akkor nyomtatott adatot hogyan lehet halálozási listába beiktatni. Akinek inge, majd magára veszi. Ha senkinek sem inge, senki sem veszi magára, és elkönyveli mindenki, hogy tévedtem.

Kérlek tartózkodj attól a jövőben, hogy olyasmiért próbálj rám szólni, ami nem ellentétes az irányelvekkel. Előbbi sosem fog előfordulni, utóbbihoz viszont jogom van, és ezzel a jogommal ha olyan nevetséges döntést látok mint ez a fenti, élni fogok.

Köszönöm megértésed. Szeretném tudni, mivel érdemeltem ki rosszindulatodat? Szalakóta vita Valahol azt mondtad, hogy rosszindulattal vádollak, mintha ez teljesen alaptalan lenne. Azonban ennek van alapja.

Elővenni egy majdnem kétéves, lezárt konfliktust a Ló kiemelésemajd az abban tett állításaimat meghamisítani, és úgy beállítani, mintha az ellenfelemre tett kijelentésem más szerkesztőkre is vonatkozna, bizony az rosszindulatra vall.

Akkoriban munkanélküli voltam. Komolyan gondolod, hogy, ha úgy gondoltam volna, hogy az adminok fizetést kapnak, akkor nem éltem volna a lehetőséggel, és nem választattam volna meg magamat? Lehet, hogy nem rosszindulatból írtad, hanem csak figyelmeztetni akartad a közösséget, hogy én összeesküvés-elméletekben hiszek.

Valóban, sikerült a közösség egy részét ellenem fordítanod. Lám, te is hiszel annak, akit szeretsz; azonban Malatinszky ebben az ügyben megbízhatatlan. Olvasd el a Ló kiemelését, ott írta Malatinszky, hogy nem kötelessége segíteni. Bármit írhatott volna indokként, hogy nincs időm, nem értek hozzá, nem vagyok annyira benne a cikkben, csak ezt nem.

Nagyon megszenvedtem ezzel a kiemeléssel, ő pedig kínzott. Egy kérdéssel fordulnék hozzád. Annak idején az Örkény Színház társulati képeit Te töltötted fel a wiki-re, a jogok tisztázása után, ha jól tudom.

Jó pár színész szócikket létrehoztam, amelyekhez sajnos nem elérhetőek képek az oldalon. A különböző színházak társulati képei viszont nagyon jók, mint az Örkényé, hasonló módon jó lenne ezekkel illusztrálni a megfelelő szócikkeket.

Mennyire könnyű ezekhez jogilag hozzájutni? Mennyire kérhetlek meg ebben, hogy légy a segítségemre, mint rutinosabb szerkesztő?

Köszönöm előre is válaszod és együttműködésedet. Szia Betomi23! Sajnos nem egyszerű. Minden eset más. Leggyakrabban az van, hogy a színház a fotóművészhez irányít, onnantól pedig a fotóművészen áll vagy bukik, hogy a fényképeit Cc-by-sa licenc alapon engedélyezi-e.

Sajnos nem minden szerző áll kötélnek, ami azért érthető is. Első lépésben, ha közvetlenül nem tudom elérni a szerzőt vagy mert nincs feltüntetve, hogy kicsoda, vagy mert nincs közvetlen kontaktus hozzáakkor a színház elérhetőségeinek valamelyikére általában a leglogikusabbnak tűnő címre — igazgatóság, titkárság, sajtós szoktam írni.

Ők vagy megadják az illetékes elérhetőségét, vagy nem hála égnek, utóbbira nem volt még példaés onnantól a fotóssal beszélek. Ők viszont nem mindig adnak olyan engedélyt, amely a Wikipédia számára megfelelő. Valamikor még úgysem, hogy először rábólintanak.

Sajnos gyakorta esik meg, hogy rábólintanak, aztán, amikor el kéne küldeniük az engedélyt, akkor "eltűnnek" és többet nem válaszolnak semmire. Mi történt itten? Van egy kis egyetnemértés a laptopom és a rácsatlakoztatott készülékek között, ami azt eredményezi, hogy kurzor néha célt téveszt.

Bocsánat az esetleges kellemetlenségért! Egyébként akkor a wikidatából is lehet törölni a First Lady kifejezést?

Ahova egyébként dec. Amíg nem jelenik meg szócikk szövegében, addig nekem teljesen mindegy, mi szerepel a Wd-ben. Felteszem, angol nyelven nincs megfelelőbb kifejezés rá persze ez csak feltételezésde nálunk biztos, hogy nincs ilyen titulus, rang, tisztség vagy mifene ez, és nem is kéne terjesztenünk.

Pláne ilyen vészterhes időkben. Még azért is pellengérre állítanák a magyar Wikipédiát, hogy azt terjesztjük, hogy a köztársaság elnök felesége first lady.

Jó, akkor nem törlöm a wikidatából. Teljesen igazad van, csak a cikk maga egy szót se beszél a gyermekpornográfia-ügyről. Én pedig nem látok magamban elég elszántságot arra, hogy tárgyilagosan megírjam.

Az a a cikk szerzőjének és a cikk megjelentetőjének a hülyesége hirtelen nem találtam jobb szót ráhogy nem tudják összehangolni az irományaik címét az irományaik tartalmával. Ettől függetlenül nekünk pontosan kell megjelölni a forrásokat. Ha nem azt tartalmazza, amit a címben ígérnek, az nem a mi felelősségünk, hanem az övék.

Betettem a vitalapi szavazásba az általad preferált képet is. Kérlek ott tedd le a voksodat, illetve hangoztasd az indokaidat.

A másik képet eddig 3 szerkesztő támogatja. A közösség arculköpése ez a fajta erőszakosság. Nem fogom visszacserélni, erre Téged kérlek. Amint az általad támogatott kép kerül szavazattöbbségbe, azonnal átcserélhetjük.

Szubjektív véleményem szerint, a koszos menzatányérba öntött konzervlecsó reprezentálja ugyan a mai magyar valóságot, de a szakma szerencsére elindult a fejlődés irányába.

A képed a múltat reprezentálja. Azt a Kádár-Venesz-korszakot, ami rettenetesen sokat ártott a magyar gasztronómiának. Csak sajnálni tudom, ha Te a jövőre nézve is ezt tekinted követendő példának. Javaslom, nézz körül a Bűvös Szakács oldalon és nézd meg, hogy hogy néz ki egy lecsó a Szerintem egy kicsit vissza kéne venned a lendületből és ebből a stílusból.

Higgadj le, és gondold át alaposan, hogy mit is szeretnél, ugyanis egészen mást írtál a vitalapodon Csigabinak és egészen mást akarsz itt elérni.

Sajnálatos, hogy valaki még egy tányér lecsóba is politikát lát bele. Bár a lecsóba sok minden beletehető, de azért ezt talán mégse tegyük bele.

Megkérlek, velem szemben ezt a kioktató, lekezelő stílust a jövőben hanyagold. A kioktató stílusra hivatkozás egy kommunikációs csapda, ahogy a lehiggadásra vonatkozó kioktatásod is. Így nem jutunk dűlőre a lényegi kérdésben. Amit csináltál, én helytelennek tartom, aminek jogom van hangot adni.

Ezt lehetetlen úgy megfogalmazni, hogy ne tartsd indulatosnak és kioktatónak, ha erre kívánsz rámenni. Válaszod erősen arrogánsnak tartom, de ez legyen az én bajom. A Csigabival folytatott vitám egy másik ügy.

Te most szerintem ezt egy jópofa húzásnak gondoltad, hogy a "legit" jelzőmmel megfricskázol. Biztos nagyon elégedetten dőltél hátra utána. Én nem élveztem ezt az alázást annyira. Furcsa, hogy még Te sértődsz meg azon, hogy én ezt nem vettem annyira poénra. Ironizálhatsz az érveimen, politikát látok bele egy tányér lecsóba de ez is csak egy kommunikációs agresszió.

Megkérlek, velem szemben ezeket a jövőben hanyagold. Shakes Ide recsegj Legyél szíves befejezni a trollkodásokat, személyeskedést és ezt az agresszív viselkedést. Nem úgy alakult, ahogyan szeretted volna. Van ilyen, nem lehet mindig minden úgy, ahogyan akarjuk.

Lépj tovább, és ne zaklass másokat! További jó szerkesztést! Ha lehet, a továbbiakban hagyj békén ezzel a témával és a kocsmafalon fejtsd ki a véleményedet!

Legyen olyan kellemes a vasárnap délutánod, mint nekem!

Üdv: Shakes Ide recsegj Hungarikusz Firkász. Bár tudom nem ez nem elfogadható, ez csak úgy jött. Ha mégis így lenne, akkor meg mi a szükség a saját emlék említésének?

A saját emlék nem elfogadható a Wikipédia számára, akármennyire is bízol meg a memóriádban. Rosszul tettem. Tudjuk be az újoncok, és hozzá nem értők hiányosságának. A lényeg, hogy elsődleges és hiteles a stáblista. Az ilyen cikkeket jó lenne bekötni wikidatába kitölteni rá wikidata-adatlapot.

Ezt megcsinálom, csak gondoltam szólok. Egy bot automatiksan megcsinálja az adatlapot, de üresen hagyja. Üdv Xia Üzenő Nem mindig jut eszembe a Wd. Köszi az értesítést! Most nem áll módomban foglalkozni az üggyel.

Kérlek, tájékoztasd a lehetőségekről. Már ismered a metódust. Úgy vélem, hogy ha nem tudsz uralkodni a velem kapcsolatos ellenérzéseiden, akkor vigyük a WT elé a konfliktust.

Fehér oldalak ausztrál crescenta coffs harbour

Véleményem szerint megengedhetetlen, hogy többedjére provokálsz, majd burkoltan vagy nyíltan blokkolást érő személyeskedéssel vádolsz, ha kulturáltan válaszolok. Ez nem fog működni, mert panasszal fogok élni a WT felé, ha nem hagyod abba.

Miért cseréled vissza hibásra a javított adatot? Miért rontasz el belső Wiki linkeket? Hogyan tegyek föl a családtól kapott, abszolút hiteles információt, ha bárki törölheti, aki nem tudja személyesen ellenőrizni?

Üdv: Szkari vita Kedves Szkari! Leírtam a szerkesztési összefoglalóba a visszamódosítás indoklását, amely a WP:ELL irányelvünkre vonatkozik: csak olyan információk szerepelhetnek a szócikkekben, amelyeket bárki, bármikor ellenőrizhet, a család közlése nem ilyen.

A kérdésedre a válasz az, hogy a család a WP:OTRS oldalon található címre elküldi a forrásokat, amit onnan be tudunk hivatkozni.

Ellenőrizhető forrás hiányában az információ nem jeleníthető meg. Köszönöm figyelmedet! Szkarielőző válaszomban megírtam, hogy mi az eljárás, de megismétlem: a család a WP:OTRS oldalon található címre elküldi a forrásokat, amit onnan be tudunk hivatkozni.

Pontosan, amire nincs forrás, azt törölni kell ene. Az nem mentség, hogy más információk is forrás nélküliek: akkor azokra is forrást kell hozni, nem a forrástalan információkat szaporítani.

Családtagoktól közvetlenül a levél tartalma alapján el szoktuk fogadni az állításokat, amennyiben meggyőző az, hogy valóban a családtag írta. Ha az adat helytálló, akkor nem jelenthet problémát az információ forrásolása.

Amennyiben ez nem így van, akkor igen, bármikor törölhető a forrásolatlan információ. De elsősorban a forrásolt információk közlésérére törekszünk vagy legalábbis többségünk erre törekszikmert a nem forrásolt információk nemcsak elfogadhatatlanok a szabályok szerint, de sem hasznuk, sem előnyük nincs.

Forrás nélkül bárki azt írhat be, amit akar, és sajnos azt ellenőrizetlenül bárki megoszthatja. Ha az információ pontatlan, akkor a pontatlan információt adja tovább.

A forrásolás a Wikipédia védelmét is szolgálja. Anélkül nem védhetjük meg magunkat, hogy az információ forrásból származik. Anélkül úgy tűnhet, az információ a WP, illetve a beíró szerkesztő kitalációja.

Remélem, minden kérdésedre megválaszoltam! Folyamatosan erről beszélek az OTRS oldal emlegetésével. Ne haragudj, de ennél érthetőbben már nem tudom leírni. Egy egyszerű "igen" is elég lett volna.

Megkérlek, ne nyúlj a szócikkhez, amíg az eljárás le nem zajlik. Megkérlek, ebből a stílusból szétbarmolnád és kioktatásból vegyél vissza. Nem most kezdtem a Wikipédia szerkesztéset, tisutában vagyok vele, miképpen.

A szócikk szerkesztését pedig nem tilthatod meg. Viszont nagyvonalú leszek: egy hetet kapsz rendezni a dolgot. Utána a "családi közlés" alapján bevitt informaciókat eltávolítom. Annyira, hogy ebbe belekötni az szőrszálhasogatás.

Ha valakit megkérek valamire az egyik mondatomban, akkor a másik mondatomban nem esek neki azzal, hogy szétrombol valamit, kivéve akkor ha az tényleg rombolás. A rombolást itt tényleg barmolásnak olvastam, ezért maximálisan elnézést kérek.

A megbeszélés valóban fontos dolog, ez is történt itt, viszont vannak dolgok, amiket már megbeszélés előtt meg lehet vagy meg kell lépni. Az itteni lényegét tekintve egyáltalán nem eltérő, mert végeredményben ugyanazt jelenti: ellenőrizhetetlen információt.

És itt kapcsolódik az, hogy ellenőrzés nélkül honnan tudható az, hogy amit te beírtál az jó? Mert te állítod? Mert te azt állítod, hogy a családtól kapott információ? Ne haragudj, de messziről jött ember azt mond amit akar.

Bárki állíthatja önmagáról, hogy családtag, családtag ismerőse, családtagtól kapott információk alapján módosít. Eklatáns példa: 4. Szerencsére a következő szerkesztés végző tudta, hogy, akinek az IP-cím kiadja magát már elhunyt: 5.

Szia Hungarikusz Firkász! Nem tudom, értesz a taxodobozokhoz? Ezt hogyan lehet orvosolni? Az nem számít, hogy a szó subordo legyen, csak az hogy a Cetruminantia és az Artiofabulaa Cetancodontamorpha és a Párosujjú patások Artiodactyla között helyezkedjen el.

DenesFeri vita DenesFerisajnos nem értek a taxodobozokhoz. OK, nem baj. Akkor bízzgetek másokat. Szeretném megkérdezni, hogy a bizalmas információkat minden esetben el kell rejteni?

Klaciszia! Konkrétan valami, vagy csak általános érdeklődés? Igen, találtam olyan szerkesztéseket egy szerkesztő vitalapján. Megadhatom itt a lapváltozatot? Ha a saját adatait írta ki, ahhoz joga van. Legfeljebb fel lehet rá hívni a figyelmét, hogy ez mivel jár vagy járhat.

Ilyenkor ha kéri kitakarjuk, ha nem, akkor úgy marad. Nem a saját, hanem más adatait. Elnézést, ez félreérthető volt, mivel megadtam a szerkesztői lapot is. Megadhatom a linket ezen az oldalon? Persze, mindenképpen. Klaci : Köszi szépen a jelzést! Az címeket tartalmazó változatokat kitakartam.

Hatékonyabb és ilyenkor a gyorsaság sokat számít. Egyébként nagyon szép észrevétel volt, gratulálok, hogy kiszúrtad! Klacit egy nagyon tehetséges szerkesztőnek tartom.

Szép éjszakát mindkettőtöknek! Gondoltam, rákérdezek… Köszönöm a választ! Apród : Viszont kívánom! De, hogy miért nem megerősítt még mindig ez a szerkesztő Hol vannak Any szerkesztőnek már írtam korábban.

Klaci : Rákerestem, de nekem sem szerkesztő- sem szerkesztő vitalapi névtérben nem adott találatot.