Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel

Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel Griffith Platón Timaiosának egy helyére hivatkozik: γῆν Camillus; Kraus, i. Bizonyos elemek a folyamatosságot hangsúlyozzák: a líra például fokozott mimetikus képességével azo- nosította magát az eposszal szemben Hom.

  • Szemtónus:
  • Hatalmas mogyoróbarna szemem van, de színes kontaktlencsét használok.
  • Mi a nemem:
  • Női

A hálózatok elméletével és a statisztikával valamelyest abba a korai, homályos korszakba is be tudunk világítani, amelyekből nem maradtak fenn emlékek. Látjuk, hogy abban a régi hálózatban is vannak már szöveghordozók, hálózati végpontok szerzők, másolók, olvasókcsomópontok könyvtár, másolóüzem és útvonalak külső hálózati — mondjuk: benedekrendi — és belső alhálózati — mondjuk : apátságon belüli — összeköttetések.

Az útvonalakon át zajlik a szöveghordozók forgalma a végpontok között, gyakran a csomópontokon keresztül. Aztán szerzetesi közösségek és káptalanok tehetséges tagjai, külföldi minták nyomán, párhuzamosan, egymás hasonló kísérleteiről nem tudva hozzálátnak népnyelvű írásművek megalkotásához.

A népnyelvű szövegek akkor még nem lépnek ki az olvasói helyi hálózatból local area networkvagyis az illető monostorból vagy káptalanból. Latin kódexbe rejtett vendégszövegek ezek — létezésükről csak a bejegyző és legfeljebb néhány közvetlen munkatársa a kódex többi használója tud.

Csak akkor lépjük át az általános olvasáshatárt, amikor a népnyelvű szövegek — akkor már alapvetően népnyelvű kódexek — elhagyják a közösségeket, amely- ben létrehozták őket. Ekkortól fogva népnyelvű olvasóközönségről beszélünk. Az olvasói helyi hálózatokat — mondjuk : kolostorokat — immár hálózatközi hálózat internet kapcsolja össze.

A modell elég jól ellenőrizhetően megfelel a történelmi valóságnak, úgyszólván megjósol olyan trivialitásokat, hogy az abszolút olvasás- határ átlépésének korszakában a népnyelvű irodalom kizárólag egyházi lehetett, azon belül pedig várhatólag csak olyan műfajokat tartalmazhatott, amelyek az egyházi előírások szerint a pap népnyelven, élőszóban közölt híveivel, tehát főleg részleges vagy teljes, prózai vagy verses imákat és szentbeszédeket.

A hálózati modellt az ómagyar, ill.

Régi wollongongi ribancok

Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarorszá- gon, Bp. Az abszolút olvasáshatár utáni, 15— A hordozó a magyar nyelvű olvasóközönség megoszlásának korában is érzékenynek bizonyul a bejegyzett szöveg műfajára. Két példa. Mindkettőt jogkönyvbe jegyezték be német-magyar kétnyelvű, városi jegyzők.

Mátyás politikai törekvéseihez kapcsolható. Besorolásához tö- kéletesen illik az a körülmény, hogy, bár mindkét hordozó kódex jobbára val- lási anyagot tartalmaz, valószínűleg mindkettő világi személy használatára ké- szült.

Érdekes, hogy a két műfaji változat másként tapad a két kódexhez. Az egyházias himnusz a Peer-kódexben a törzsállományhoz tartozik, az ódaszerűbb, világiasabb változat viszont lazán, vendégszövegként kapcsolódik a Gyöngyösi kódex kolligátumához, együtt egy másik politikai énekkel, a Néhai való jó Mátyás király kezdetűvel.

Hordozó és műfaj összefügg. Még a nyomda sem hoz minden műfajt egyazon szintre, a nyomtatvány szint- jére, még hosszú idő alatt sem. Nagyon különbözik az egyházi felügyelet alatt készült, hivatalos kiadvány a kis példányszámú, szűk körben terjesztett magánki- adástól, és hatását is másként fejti ki.

Nem tudnánk Bornemisza Elektrájáról, sem Balassi pásztorjátékának nyomtatott kiadásáról, ha az egyetlen nyomtatványpél- dány, amely megőrizte őket, elpusztult volna.

A Balassi-verskötetből egy példány sem maradt fenn — talán meg sem jelent. E kéziratszerű kiadványok textológiai kivételességével párhuzamba állítható az a poétikai megfigyelés, hogy a bennük megvalósított műfajok addig csak más irodalmak poétikai hagyományához tar- toztak.

Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára, Bp. Elkészül az olvasóközönség hálózati modellje. A finomabb modell lehetővé teszi, hogy végre feladjuk, pontosabban: okosabbra, hajlékonyabbra cseréljük népköltészet és mű- költészet, közköltészet és magas irodalom, populáris és arisztokratikus regiszter szembeállítását, a rousseau-i—herderi dichotómiát.

Dichotómia helyett n-chotómia. A kozmográfiák nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint a világ leírására : kézen fogják az olvasót és bevezetik a matematika, geometria alaptételeibe, hogy aztán megértessék a szférák, csillagok, bolygók mozgását, illetve azok hatását uni- verzumunk apró részeire, folyóinkra, hegyeinkre, az emberre, állatokra és minden isteni teremtményre, kijelölve helyünk és történetünk pozícióit.

A kozmográfiák tanulmányozásához fogó kutatók többsége kéretlenül is belegabalyodik az ilyen jellegű definitív állításokba, majd leszegett fejjel veszi tudomásul, hogy az anyag annyira sokszínű és bőséges, hogy képtelenség effajta rendet teremteni.

Jelen értekezés szerzője okulva elődei tapasztalatából, erre nem is tesz kísérletet, a tanulmányban kozmográfiának azokat az alkotásokat nevezi, amire a korszak, melyben született, akként hivatkozik, vagy amely mű önmagát annak nevezi.

A kozmográfiáknak jelentős szakirodalma van, azonban a tanulmányok első- sorban a kartográfiai, asztronómiai, matematikai, filológiai újításokra, megfigye- lésekre koncentrálnak.

A kozmográfiákat, mint ténylegesen használható tankönyve- ket is igénybe vették, így John Dee, aki tavaszát hajófedélzeteken töltötte, ahol a személyzetet tanította geometriára, geográfiára és a különböző hajózási eszközök használatára. Érdekes megvizsgálni, ahogy a kozmográfiák re- agálnak a korok változásaira : hogyan jutunk el az antikvitás felfogásától, mely szerint minden, ami nem tartozik a görög vagy latin kultúrához, az barbár, a ¹ Gerald Strauss, Topographical-Historical Method in Sixteenth-Century German Scholarship, Studies in the Renaissance, Vol.

Arra keresem a választ, hogy milyen változásokat követhetünk nyomon a három szerző kozmográfiáiban a nyelvekről való gondolkodás tekintetében. A példák felvetésével újabb szempontokkal szeretnék szolgálni a kozmográfia kutatás tör- ténetéhez. A műnek nagyszámú másolata keletkezett a században mind görög, mind latin nyelven, először kéziratosan, majd nyomtatványként terjedve.

A Geográ- fiához elsőként itáliai humanisták szóltak hozzáértéssel, így Palla Strozzi, Iacopo di Angelo da Scarperia, aki latin nyelvű fordítását V. Sándor pápának ajánlotta, ekkor még térképek nélkül. A mű első modern átdolgozása ban készült Fran- ciaországban Guillaume Fillastre bíboros szerkesztésében, aki kommentárokat is fűzött a szöveghez, valamint hozzácsatolta Európa akkor rendelkezésre álló tér- képét.

Aeneas Silvius Piccolomini, Historia rerum ubique gestarum-ba építette bele a kozmográfiát.

A korábbi, ismert klasszikus leírásokkal szemben, így Sztrabón, Pomponius Mela vagy Plinius mű- veihez képest Ptolemaioszéban több volt a matematikai fejtegetés, illetve nagyobb hangsúlyt kaptak a térképészeti ismeretek is.

Jól példázza a középkori gondolkodás reneszánszban való továbbélését, amikor Indiát tárgyalva Nicolaus Germanus azt állítja, hogy az aranyhegyeket nem lehet megközelíteni sárkányok és griffek és az embereknél jóval nagyobb szörnyek ³ Hálával tartozom Bartók István Tanár Úrnak, amiért rendelkezésemre bocsátotta a tanulmány további részeiben olvasható latin idézetek magas minőségű magyar fordítását, illetve, amiért lektorálta az általam hibásan olvasott részeket vagy értelmezéseket.

A tanulmányban előfor- duló összes latin idézet fordítása az ő keze munkáját dicséri.

A népnyelvek keletkezését a bábeli zűrzavarral magyarázza : A nyelvek különbözősége a torony építése közben keletkezett, a vízözön után. Mielőtt ugyanis az az elbizakodottság, amely ama toronynak az építé- séhez vezetett, az emberi társadalmat megosztotta volna úgy, hogy külön- féleképpen fejezzék ki mondandójukat, valamennyi nemzetnek egy nyelve volt, melyet hébernek hívunk.

Ezt használták az ősatyák és a próféták : nemcsak szóban, hanem a szent szövegek lejegyzésére is. Eleinte annyi nyelv volt, ahány nép. Később több nép lett, mint nyelv, mivel az egy nyelvet beszélők több népre oszlottak.

E helyen nyelveket említünk a szavak helyett, amelyek a nyelv által jönnek létre, a szerint a beszédmód szerint, amellyel azt nevezik meg, ami létrehoz valamit, ahelyett, amit létrehoz; ahogy szokás szájat mondani szavak helyett, ahogy kezet betűk helyett.

Három szent nyelv van, a héber, a görög és a latin, amelyek az egész világon a leginkább elterjedtek. Deinde plures gentes q uae linguae. Tres autem sunt linguae sacrae hebrea. Lindsay, Oxford, Oxford University Press, Konrad Celtis Flavio Biondo Italia illustratájának modelljére megalkotta a Germania Illustratatezt tekinthetjük az egyik legelső lépésnek.

Az egyetemes leírás műfa- jának azonban ezúttal is a kozmográfia kínálkozott, Sebastian Münster es Ptolemaiosz-kiadása pedig meghatározta a későbbi műveket. Sebastian Münster volt a szerzője az első modern és népszerű kozmográfiának.

Elmélyülten tanul- mányozta a klasszikusokat, de felismerte azon hiányosságaikat, melyek korának igényeit nem elégíthették ki. A kötet abban az időszakban látott napvilágot, amikor Columbus és Vasco da Gama is meghatározó felfedezéseket tettek a vi- lágban. Az effajta szemléletre kiváló példa, amikor Magyarország tárgyalásánál a következő megfigyelést teszi: egyesek úgy vélik, hogy a hunok és magyarok két különböző nép voltak, két különböző nyelvvel, mások szerint pedig a két nép egy és ugyanaz.

Igazi protestáns személyiség volt, aki inkább a szent nyelvekben és tanokban való elmélyülést szorgalmazta a sko- lasztikus művek tanulmányozása helyett.

Az első német kiadást két újabb követte ben és ben, ami egyértelműen tudatos állásfoglalás az anyanyelv prioritásában. Ugyanebben az évben Münster saját művét latinra is lefordította, ben franciára fordították, ben csehre, ban olasz fordítása készült, Richard Eden a 4.

Az es évekig használatban volt, száz év alatt 46 kiadás ért meg 6 különböző nyelven. Továbbra is a három szent nyelv állt érdeklődése horizontjában olyannyira, hogy ban kiadta a Dictionarium Trilinguet. A három szent nyelv vizsgálata azonban nála más funkciót töltött be, mint a középkorban : a nyelvekben való elmélyülés és a magabiztos jártasság megszerzése volt az eszköze annak, hogy kitűnő műfordítá- sok jelenhessenek meg a különböző nemzetek nyelvein.

Münster szenvedélyes elköteleződése a nyelvészet iránt sűrűn megmutatkozik a Cosmographiában is. Szeret etimologizálni, hosszasan tárgyalja egyes nemzetek neveinek eredetét, így Írország latin elnevezését: Hybernia Hyberus fejedelem után kapta a nevét, aki először egy vegyes összetételű néppel érkezett a szigetre Hispániából.

Mások azt mondják, hogy Iberniát az Iberus folyóról nevezték el. Az angolt hosszan elemzi, egy keveréknyelvnek tartja a tütschből és a franciából.

Hogyan santa fe egy dühös barátja

Sok feltételezés kering a szerző kilétét és a tartalmat illetően is. Ki volt Aethicus? Az sem egyértelmű, hogy a nevét hogyan kell betűzni, többféleképp fordul elő magában a kéziratban is.

A hagyomány szerint Szent Jeromos fordította le görögből latinra egy utazó, Aethicus Ister Cosmographiáját és adta közre.

Az elbeszélő önmagát szkíta eredetűként definiálja Histria területről. Hangsúlyozza a szkíta eredetet mint barbár északi származást, szembefordulva a hellén vagy latin eredettel.

Histria több hely is lehet, például az isztriai félsziget, de a Duna folyása melletti területen élőket is hívták Istereknek, Aethicus a Pannonia és Albánia között elterülő részt is Histriának hívja.

Az is lehetséges, hogy helynevet jelölt Moesiában a mai Szerbia és Bulgária területén. Már a szerző neve is szimboli- kus jelentést takarhat, s a későbbiekben személyisége tovább árnyalódik : félig — autodidakta módon — művelt, félig barbár személy képét rajzolja elénk.

Szerinte Jeromos csak diktálta a fordítást egy latinul nem jól tudó szeretetesnek.

Későbbi tanulmányok már cáfolják, hogy Szent Jeromos lenne a szerző, hiszen a legkorábbi Aethicus kozmográfiája valószínűleg az első keresztény kozmográfia,²³ forrása mindenek előtt Julius Honorius munkája és Agrippa Kommentárjai. Az elkövet- kezendő századokban több kiadás is napvilágot látott.

A kozmográfia legújabb értelmezését ben Michael W. Herren professzor adta ki angol nyelven. Ezt tanúsítja Rabanus Maurus, aki a 9. Az aethicusi ábécé citálása a De inventione linguarum népszerűségének növekedésével a 9. Az egyik legszebb másolata az írásrendszernek a Az oxfordi kézirat kozmológiával, matematikával, nyelvtannal foglalkozik és megta- lálható benne többek között az írásrendszer is.

Roger Bacon és Richard von Haldingham feljegyzései arról tanúskodnak, hogy előszeretettel használták a kozmográfiát, majd a humanisták is forgatták. John Dee naplójában feljegyezte, hogy könyvtárában megtalálható volt Aethicus koz- mográfiája, talán két példányban is.

Ezek között már régóta kiemelkedő helyet foglal el a Balassa család: mert hogy ne is szóljunk a régi és az emlékezetből kiesett dolgokról, Nagyságod atyja abban a szerencsétlen kimenetelű mo- hácsi csatában bátran harcolva dicsőséges halálával bizonyította hűségét és kitartását Lajos király és egész hazája iránt.

Rabani Mauri… Opera omnia, juxta editionem Georgii Colvenerii anno Coloniae Agrippinae datam, mendis quibus scatebat innumeris cura qua par erat expurgatam, novissime ad prelum revocata et novo ordine, chronologico scilicet, digesta.

Migne Parisiis—52, — One I had with me, and one I left here, which is noted after. A hagyomány szerint a Föld 73 nép között osztódik fel: Aethicus nem részletezi hosszan mindegyiket, de egyeseknél kiemeli bib- liai eredetüket, így például a törököket és mórokat Gógtól származtatja.

Ennek messzemenő hagyománya van. Jones azt állítja, hogy az antik görögök találták ki a barbár szót a szkítákat jellemezve, s használták más, elsősorban ázsiai népekre, akik különböztek a klasszikus görög kultúra ideájától, tehát járatlanok voltak a hellén civilizáció világában.

Szeretik az öldöklést, a lemészároltak vérét a sebeikből isszák. Ilyenek élnek Szardínián is. Inter hos autem iam diu nobilissimum locum tenuit Balassa familia : nam ut uetera et ab hominum memoria remota omittamus, Magnificentiae tuae parens infoelici illo ad Mugacium proelio fortiter pugnans, morte generosa fide m suam et fortitudinem Ludouico regi et uniuersae patriae approbauit.

Frater uero Magnificentiae. Melchior Balassa comes Zakmariensis inter summos militiae duces facile principem locu mquamdiu uixit, obtinuit.

Bactri canibus ad hoc ipsum nutritis subiciunt senes. A kozmográfiák szerzői Európa és Ázsia egy részén végigtekintve kevés olyan népcsoportot említenek, akiket ne a szkítáktól származtattak volna. A nem hellén nemzeteken kívül az írástudó, tudománnyal rendelkező nemzetek eshettek ki a barbár gyűjtőfogalomból így az egyiptomiak.

A A Jelenések könyve, valamint Ezékiel Góg és Magógját a középkori ember mindig az éppen aktuális hordákkal azonosította.

Ez vezetett Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel a negatív Plinius-képnek a kialakulásához, amely szerint az enciklopédia téves információk tárháza.

Mivel a nevek ismeretlen eredetűek és máig megfejtetlenek, kiváló eszközül szolgáltak az öncélú etimologizáláshoz. Góg és Magóg török, tatár eredete széles körben terjedt el Európában köszönhetően Aethicus Isternek, valamint Pseudo Metho- dius apokalipszisének.

Gyakorlatilag a mű keletkezésétől kezdve két momentu- mot emel ki minden szerző : Aethicus szkíta eredetét és az ábécé létezését. Az ábécé a legkorábbi kéziratok — így a lipcsei vagy a francia nemzeti könyvtár- ban őrzött Jones, i.

Peterborough leggazdagabb embere

Hic vero suam litterationem et interpretationem inter reliquos philosophos per semet ipsum nisus est, quae aliqui et quamplures gentilium scriptores in usus varios scribunt ur lineam in diversa ponentes.

Sua laude sibimet solus sciebat. Sokan Aethicus ábécéjét megpróbálják azonosítani valamilyen létező ábécével, vagy legalábbis más írásrendszer forrását igyekeznek megtalálni benne, például a glagolitáét.

Fő cikk: Zaklatás Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel érzelmi intelligencia.

Az ez irányú kutakodások azért is lehetségesek, mert a szövegben többször előforduló utalások félreértésekre adnak okot, homályos tartalommal bírnak a következő sorok is : A következőkben lejegyezzük az ő ábécéjének a betűit, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a mi betűinkhez, a héberekhez, a görögökhöz, latinok- hoz, a káldeusokhoz, a szírekhez és az egyiptomiakhoz, amelyek bizonyos rokonságot mutatnak a mieinkkel.

Ő viszont arra törekszik, hogy ő maga alkossa meg a saját nyelvtanát és magyarázatát, a többi bölccsel együtt. Ugyanebben az énekben ilyen betűkkel írta le, hogy senki emberfia nem tudja elolvasni vagy kibo- gozni a hátradűlő héber, a befelé görbülő görög, a kettőzött latin betűket, amelyek a körhöz hasonlítanak, ékezettel a közepükön, és szabályosan vannak elrendezve.

Öndicséretével egyedül önmagát ismerte el. Engem a betűk inkább mesterséges, alkimista írásrendszerre emlé- keztetnek, de semmi esetre sem természetes nyelv közlését szolgáló ábécére.

A kézirat záró sorai szintúgy félreértésekre adnak okot : Úgy adta tovább a betűk formáját, ahogy rájuk talált adinvenit.

Vége van a nemes szkíta nemzetségből származó bölcs kozmográfus, Aethicus könyvének, amelynek etikája és filozófiája más bölcsekre vezethető vissza.

Ab eo enim Ethica philosophia a reliquis sapeientibus originem traxit. Bartók István, Wuttke, Bartók István, Uo. Attól függően, hogy milyen értelmet szeretnénk felfedezni a mon- datban, végzetesen eltérő jelentésekkel tarkíthatjuk. Mivel több kísérlet is születik annak érdekében, hogy létező, természetes nyelvnek az írásrendszerét találják meg Aethicus ábécéjében, a végeredmény szempontjából nem elhanyagolható a kérdés.

A felvetésem a következő: miért nem úgy interpretáljuk az ábécét, ahogy a kortársai is tették? A kutatás jelenlegi eredményeit és a kéziratok keletkezési idejéhez közelebb álló értelmezéseket figyelembe véve, úgy vélem az Aethicus Ister által közölt írásrendszer jobban közelít a középkorban és reneszánszban divatos homofonikus kódokhoz, rejtjelekhez vagy valamilyen alkimista ábécéhez, mely egy esetleges spirituális, okkult tartalmú szöveg lejegyzésére szolgálhatott.

A kéziratok datálása körüli évszázadokban és később is divatban voltak az úgy- nevezett mágikus célokra készített, angyali, alkimista mesterséges nyelvek és írásrendszerek.

Nem koridegen Aethicus ábécéjének létrehozásában ilyen jellegű célokat keresni. Ptolemaiosz A vi- lág leírására történő kísérletek nagyszerűen tükrözik szerzőjük és kortársaik véleményét az egyértelműen kijelölt témán túlmenően a történeti eseményekről és egyes nemzetekről, népcsoportokról.

Rendkívül bőséges a rendelkezésre álló anyag, mely alkalmas a nyelv- és írásszemlélet vizsgálatára is. Mindhárom szerző műve gazdag a rejtélyes, megfejtésre váró elemekben, amelyek vizsgálatához a kutatóknak jártasságot kell szerezniük a korszak gondolkodásában, irodalmában.

Ptolemaiosz, Münster és Aethicus művei még korántsem merítik ki a témában rejlő összes lehetőséget, de életművük kijelöli azokat a pontokat, melyekből kiin- dulva kiváló rálátást nyerhetünk a három korszak gondolkodásmódjára és az őket egyesítő érára, a reneszánszra.

But their oeuvre has made them close to each other in space and time since the renaissance scholars started to be interested in their cosmographies.

From my point of view these authors are giving very good feedback about the way how their eras were thinking about the languages and the writing systems. Sebastian Münster was a pioneer in the history of cosmographies. Münster is the author of the most modern cosmography of his time, he was very detailed, wise and prepared linguist interested in exotic languages.

He is open-minded in every opinion and not afraid to write down reverse voices. Münster is over with the three holy languages idea and prefers the mother tongue as the most natural way of communication.

Aethicus Ister got into this topic because of his mysterious alphabet in the back of the manuscripts. If we do so, then it is being interpreted as an artificial alphabet made to note probably occult ideas.

Ha folklórról és irodalomról van szó, a közvélemény gyakran szembenállásukat hangsúlyozza, két ellentétes kategóriára gondol. A két kategória között azonban nem húzódik éles határvonal. Hiszen a megkülönböztetés alapja az alfabetizá- ció képessége, az pedig még a közelmúltban sem volt általánosnak mondható.

A kimondott és a leírt szó közötti szoros összefüggést jól szemlélteti a következő, Keszeg Vilmostól származó idézet : Az oralitás és az írás oppozícióba való állítása megkönnyíti sajátosságaik megértését. Valójában azonban a kétfajta kommunikációs forma egyszerre van jelen, egymást erősítik vagy kiegészítik.

Lapszámunkban a magyarországi klasszika-filológiai irodalomban szokásos tudományos Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel gyakorlatot választottuk a bizonyos esetekben elterjedtebb foneti- kus átírással szemben.

Megjelenésekor évszázadokon keresztül az írás az élő, orális emlékezetet hivatott alátámasztani és megse- gíteni. A leírt szöveg éppen úgy közkincsnek számított, mint a szóbeli : szabadon lehetett felhasználni, alakítani.

Véleményem szerint folklór és irodalom, oralitás és litterátus műveltség között helyezkednek el a kéziratos könyvek. A kéziratos énekeskönyvek, füzetek a csa- ládi és az egyéni tudás letéteményesei, az emlékezet tárházai.

Garden of eden masszázs yardley

A 16— Elterjedésük, tartalmi változatosságuk szoros összefüggést mutat az alfabetizációval, a könyv- kiadás elterjedésével, a folyóiratok, könyvek, lapok elérhetőségével.

A kéziratos könyvek már korábban megjelentek, mint hogy a könyvnyomtatás általánossá vált volna. Összeállításuk alapvetően a deáksághoz, illetve a kis- és középnemes- séghez köthető. A nevezett társadalmi rétegek a könyvnyomtatás megjelenése mellett is ragaszkodtak a kéziratos gyűjtemények gondozásához.

A közköltészet fogalmának meghatározására rendkívül alkalmasnak tartom a Csörsz Rumen Istvántól vett idézetet : Ilyen aljnövényzethez hasonlít a régebbi vagy modernebb korok köz- költészete, amelyről valamiért alig akar tudomást venni az irodalom- történet.

Alkalmas lenne pedig annak a hiátusnak a kitöltésére, mely az írott, apránként önelvűvé váló »magas« irodalom és a szájhagyo- mányozó, jórészt paraszti közösségekben virágzó folklór közt tátong. A kézirat 55 oldalból áll, bár az utolsó lapra nem került szöveg.

Az első oldal ki- vételével a szöveg könnyen olvasható, tisztán kivehető. A kézírás végig egységes, a füzetbe került verseknek mindig van címe, így elkülönítésük egyszerű.

Az es dátumot csak hozzávetőleges időpontnak szánták, a könyv részletes tanulmányozása azonban megerősíti a datálást. A hallgatók több mint 16 százaléka komolyan fontolgatja az öngyilkosságot, 13 százaléka készít tervet, 8 százaléka pedig komoly kísérletet tett.

Egyesek azzal érveltek, hogy a bántalmazás megtaníthatja az életet és erőt adhat. Helene Guldberg, a gyermekfejlesztési akadémikus vitákat váltott ki, amikor azt állította, hogy a zaklatás célpontja megtaníthatja a gyereket "a viták kezelésére és a kapcsolattartásra való képességük fokozására", és hogy a tanároknak nem szabad beavatkozniuk, hanem hagyniuk kell a gyerekeket, hogy reagáljanak rá.

Az ilyen megfélemlítéssel szembeni megküzdési készségek oktatása "célpontok" felé sikertelen ellenőrzés és másoknak hatékony, hosszú távú eszköznek tekintik a zaklatás előfordulási arányának csökkentését, és értékes készségeket kínálnak az egyének számára.

Az életkor és a pubertás állapot statisztikailag kontrolláló eredményei azt mutatták, hogy a verbálisan erőszakos lányok átlagosan kevesebb tesztoszteront termeltek, a verbálisan erőszakos fiúk pedig több tesztoszteront termeltek, mint a nem zaklatott társaik.

A sötét triász kutatása önimádatMachiavellizmusés pszichopátia jelzi a zaklatással való összefüggést e tulajdonságok elutasító jellegének bizonyítékaként.

A zaklató a kiszolgáltatottság érzését vetítheti rá a bántalmazási tevékenység célpontjára.

A zaklatás a társak közötti visszaélésszerű társadalmi interakció, amely agressziót, zaklatást és erőszakot is magában foglalhat. A zaklatás jellemzően ismétlődik, és azok vannak, akik helyzetben vannak erő az áldozat felett. Egyre több kutatás szemlélteti a zaklatás és Az érzelmi intelligencia EI.

Mayer és munkatársai a teljes EI dimenzióit definiálja, mint "az érzelem pontos érzékelését, az érzelmek használatát a gondolkodás megkönnyítésére, az érzelem megértésére és az érzelem kezelésére".

Úgy tűnik, hogy az EI fontos szerepet játszik mind a bántalmazási magatartásban, mind az áldozattá válás a zaklatásban; tekintettel arra, hogy az EI képlékeny, az EI oktatás nagymértékben javíthatja a zaklatás megelőzését és a beavatkozási kezdeményezéseket.

A számítógépes zaklatás minden olyan zaklatás, amelyet a technológia alkalmazásával hajtanak végre.

Mivel a bántalmazók másként is pózolhatnak, ez a zaklatás legnévtelenebb formája. A számítógépes zaklatás magában foglalja, de nem kizárólag, az e-mail, azonnali üzenetküldés, a szöveges üzenetküldés, a webhelyek, a közösségi oldalak stb.

Különleges felügyeleti szervezeteket alakítottak ki az internetes zaklatás terjedésének visszaszorítására. Megjegyezték, hogy a fogyatékossággal élő embereket aránytalanul érinti a zaklatás és a bántalmazás, és ezt a tevékenységet gyűlölet-bűncselekménynek nevezték.

Van egy további probléma, hogy a tanulási nehézségekkel küzdők gyakran nem képesek megmagyarázni a dolgokat más embereknek, ezért nagyobb valószínűséggel hitetlenkednek vagy figyelmen kívül hagyják őket, ha panaszkodnak.

A meleg zaklatás és a meleg meggyalázás közvetlen vagy közvetett szóbeli vagy fizikai Egy személy vagy csoport olyan cselekedetei, akik melegek vagy leszbikusok, vagy akikről ezt vélik pletykák, vagy mert meleg sztereotípiáknak megfelelőnek tartják. A meleg és leszbikus fiatalok inkább, mint az egyenes fiatalkorúak, jelentenek zaklatásokat, valamint megfélemlítik őket.

A legális zaklatás a kellemetlen jogi fellépés hogy irányítsanak és megbüntessenek egy személyt.

A jogi zaklatás gyakran komolytalan, ismétlődő vagy megterhelő perek formájában valósulhat meg, amelyek az alperest megfélemlítik abban, hogy engedelmeskedjen a peres kérelemnek, nem pedig azért, mert az alperes álláspontjának jogi érdeme miatt, hanem elsősorban azért, mert az alperes képtelen fenntartani a jogi csatát.

Egyesek szerint ezt a magatartást meg kell engedni, annak a módja miatt, hogy a "katona" eltér a többi foglalkozástól. Azoknak a katonáknak, akik várhatóan életüket kockáztatják, szerintük fejleszteniük kell a test és a szellem erejét a zaklatás elfogadásához. A börtön környezete megfélemlítésről ismert.

További bonyodalom a személyzet és kapcsolataik a fogvatartottakkal. Így a következő lehetséges megfélemlítési forgatókönyvek lehetségesek:.

A bántalmazás az iskola épületében vagy annak környékén szinte bármely részen előfordulhat, bár testnevelési órák és olyan tevékenységek során, mint a szünet, gyakrabban fordulhat elő.

Az iskolai zaklatás néha abból áll, hogy egy diákcsoport különösen kihasználja vagy elszigeteli az egyik diákot, és elnyeri azoknak a szemlélőknek a lojalitását, akik el akarják kerülni a következő célpontot.

A es dokumentumfilmben Terrorizálelső kézből látjuk azt a kínzást, amelyet a gyerekek mind az iskolában, mind az iskolabuszon átélnek.

Ráadásul a Vályi Pál és a költőnő közti kapcsolat ellenőrizhető, hiszen a Vályi család rokonsági viszonyairól Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel állnak a rendelkezésünkre.

Mivel a film néhány gyerek körül követi, láthatjuk, hogy a zaklatás milyen hatással van rájuk mind az iskolában, mind az otthonaikban. Noha a zaklatásnak nincs korhatára, ezek a bántalmazók megcsúfolhatják és kötekedhetnek a célpontjukkal, mielőtt végül fizikailag megfélemlítik őket.

A Bystanders általában a részvétel vagy a nézés mellett dönt, néha attól félve, hogy a következő célponttá válik. A megfélemlítést a tanárok és maga az iskolarendszer is elkövetheti; a rendszerben rejlő erőkülönbség van, amely könnyen hajlamos lehet finom vagy rejtett visszaélésre relációs agresszió vagy passzív agressziómegaláztatásvagy kirekesztés - még akkor is, ha nyilvánosan elkötelezettek a zaklatásellenes politikák iránt.

Az anya és fia bírósági eljárást nyert az Ottawa-Carleton Kerületi Iskola Igazgatósága ellen, ezzel Észak-Amerikában ez az első eset, amikor egy iskolaszék gondatlannak bizonyult egy bántalmazási ügyben, amiért nem teljesítette az ellátás színvonalát a gondozás ", amelyet az iskolaszék a diákjaival tartozik.

Így precedenst teremt abban, hogy az iskolaszék gondatlanságnak minősüljön a gyermeknek okozott kárért, mert nem védték meg a gyermeket a többi tanuló zaklatásával szemben. Csak egy hasonló hasonló bántalmazási eset fordult elő, és ban Ausztráliában nyerték meg Oyston kontra St.

Patricks Főiskola A szexuális zaklatás "bármilyen, fizikai vagy nem fizikai zaklatás, amely az ember szexualitásán vagy nemén alapszik.

Akkor, amikor a szexualitást vagy a nemet fegyverként használják fiúk vagy lányok más fiúk vagy lányok felé - bár ez inkább általában a lányokra irányul.

Lehet végezni az ember arcán, a háta mögött vagy a technológia használatával.

Trans bashing cselekedete áldozattá válás egy személy fizikailag, szexuálisan vagy verbálisan, mert az transznemű vagy transzszexuális. A munkahelyi zaklatás akkor következik be, amikor a munkavállaló a munkahelyen másokkal szemben folytatott helytelen bánásmódot tapasztal, amely kárt okoz.

Ez a fajta munkahelyi agresszió különösen nehéz, mert a iskolai zaklatása munkahelyi zaklatók gyakran szervezetük és társadalmuk kialakított szabályai és politikái szerint működnek.

A munkahelyi zaklatásról az esetek többségében beszámoltak úgy, hogy azt a célpont felett hatósági felelős személy követte el. A zaklatók azonban lehetnek társaik is, és alkalmanként beosztottak is lehetnek. A "munkahelyi zaklatás" első ismert dokumentált felhasználása - ben található Andrea Adams hívott A munkahelyi zaklatás: Hogyan lehet szembeszállni és legyőzni.

Lehet, hogy a felettesei hiányolják, vagy sokan ismerik az egész szervezetben. A negatív hatások nem korlátozódnak a megcélzott egyénekre, és csökkenéshez vezethetnek munkavállalói morál és változás szervezeti kultúra.

Az akadémiai zaklatás az akadémiai tudósok és alkalmazottak munkahelyi zaklatása, különösen a felsőoktatási helyeken, például főiskolákon és egyetemeken. Úgy gondolják, hogy gyakori, bár a kutatók nem kaptak akkora figyelmet, mint a zaklatás néhány más összefüggésben.

A zaklatásokat kiemelkedően fontosnak találták a kékgalléros munkákban, ideértve az olajfúrótornyokat, valamint a szerelő- és gépműhelyeket is. Úgy gondolják, hogy a megfélemlítés és a megtorlástól való félelem csökkentette az incidensek jelentését. A férfiak által uralt, általában alacsony iskolai végzettségű ágazatokban, ahol az incidensek nyilvánosságra hozatalát nőiesnek tekintik, az ilyen iparágak társadalmi-gazdasági és kulturális közegében történő beszámolás valószínűleg ördögi kör.

Ezt gyakran együtt használják manipuláció és kényszerítés tények megszerzésére, hogy a magasabb rangúak körében kegyelmet szerezzenek rendszergazdák. Az informatikában informatikában elterjedt a bántalmazás kultúrája, ami magas betegségi arányhoz, alacsony morálhoz, gyenge termelékenységhez és magas személyzeti forgalomhoz vezet.

Zaklatás a jogi szakma úgy gondolják, hogy gyakoribb, mint más szakmákban. Úgy gondolják, hogy ellentétes, hierarchikus hagyománya hozzájárul ehhez.

Zaklatás a orvosi hivatás gyakori, különösen hallgatói vagy gyakornok orvosok és ápolók esetében. Úgy gondolják, hogy ez legalább részben az orvosi szakma konzervatív hagyományos hierarchikus struktúráinak és tanítási módszereinek eredménye, ami megfélemlítési ciklust eredményezhet.

Annak ellenére, hogy a American Nurses Association úgy véli, hogy az ápolószemélyzetnek joga van biztonságos, nem visszaélésszerű környezetben dolgozni, a bántalmazást különösen az ápolói szakmában jellemzőnek találják, bár az okok nem világosak.

Úgy gondolják, hogy a relációs agresszió a zaklatás pszichológiai vonatkozásai, például pletykák és megfélemlítés relevánsak.

A lányok körében tanulmányozták a relációs agressziót, a felnőtt nők körében azonban nem annyira.

Iskola tanárok általában megfélemlítés tárgyát képezik, de olykor az iskolai környezetben is a megfélemlítés kezdeményezői.

Mint ige zaklatni a "pusztán agresszív kényszerítés vagy megfélemlítés útján" definiálva van, ez a kifejezés általában bármely élettapasztalatra vonatkozhat, ahol az embert elsősorban megfélemlítés motiválja, nem pedig pozitívabb célok, például kölcsönösen megosztott érdekek és előnyök.

Mint ilyen, minden olyan hatalmi vagy hatalmi alak, aki a megfélemlítést használhatja mások motiválásának elsődleges eszközeként, mint például a szomszédság "védőütője", egy nemzeti diktátor, egy gyermekkori gyűrűvezető, egy terrorista, egy terrorista szervezet vagy akár egy könyörtelen üzleti vezérigazgatót joggal nevezhetnénk zaklatónak.

Pauline Rennie-Peyton pszichológus szerint mindannyian szembesülünk azzal a lehetőséggel, hogy életünket bármely szakaszában megfélemlítsék. Gyermekeket figyeltek meg antropomorf robotok megfélemlítésére, amelyeket az idősek megsegítésére fejlesztettek ki. Támadásaik azzal kezdődnek, hogy blokkolják a robotok mozgási útvonalait, majd verbális visszaéléssé fokozódnak, eltalálják és elpusztítják a tárgyat.

Ezzel szemben néhány kevésbé konstruktív szülő-gyermek kapcsolat autoritárius, nem érintett vagy megengedő szülői stílusból származik lásd az 1. A szülők egyre inkább közvetítőkké vagy kapusokká válnak, hogy gyermekeik részt vegyenek társaikkal és a családon kívüli tevékenységekkel.

Az értékek kommunikációja és gyakorlata hozzájárul a gyermekek tanulmányi eredményéhez, erkölcsi fejlődéséhez és aktivitási preferenciáihoz. Gyakran látjuk ennek bizonyítékát, amikor a szülők elkezdenek beilleszkedni tizenéves gyerekeik függetlenségi érzésébe azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy autókat, munkahelyeket szerezzenek, részt vegyenek a pártokon, és később kimaradjanak.

Az otthonon belül, a szülői házassági nehézségek vagy a válás az Egyesült Államokban ma felnövő gyermekek több mint felét érinti. A válás jellemzően a gazdasági hangsúlyozza a gyermekek, mind a szülők, a újratárgyalása szülő-gyermek kapcsolatok egy szülő általában, mint elsődleges letétkezelő, a másik feltételezve, hogy egy látogató kapcsolatvalamint számos egyéb jelentős kiigazításokat a gyermekek számára.

A válást gyakran a gyermekek szomorú fordulópontnak tekintik az életükben, bár a legtöbb esetben nem kapcsolódik a hosszú távú alkalmazkodási problémákhoz Emery, A Peer kapcsolatok szintén fontosak. A társas kapcsolatokban a gyerekek megtanulják, hogyan kezdeményezzenek és tartsanak fenn társadalmi interakciókat más gyermekekkel.

Elsajátítják a konfliktusok kezeléséhez szükséges készségeket, például a fordulást, a kompromisszumot és az alkudozást. A játék magában foglalja a célok, cselekvések és megértés kölcsönös, néha összetett koordinációját is.

Például csecsemőkorukban a gyerekek először találkoznak a megosztással egymás játékaival ; a színlelt játék során, mint óvodások, elbeszéléseket hoznak létre együtt, szerepeket választanak, és együttműködnek a történeteik megvalósításában; és az általános iskolában csatlakozhatnak egy sportcsapathoz, megtanulhatnak együtt dolgozni, és érzelmileg és stratégiailag támogatják egymást egy közös cél felé.

E tapasztalatok révén a gyermekek olyan barátságokat alakítanak ki, amelyek további biztonsági forrásokat és támogatást nyújtanak a szüleik által nyújtott támogatásokhoz.

A többi gyermek elfogadása fontos megerősítési és önbecsülési forrás, de a társak elutasítása előrevetítheti a későbbi viselkedési problémákat különösen akkor, ha a gyermekeket agresszív viselkedés miatt elutasítják.

Az életkor növekedésével a gyermekek szembesülnek a megfélemlítés, a társak áldozattá válása és a megfelelőségi nyomás kezelése kihívásaival. A társaikkal való társadalmi összehasonlítás fontos eszköz, amellyel a gyerekek értékelik képességeiket, tudásukat és személyes tulajdonságaikat, de ez arra késztetheti őket, hogy úgy érezzék, hogy nem mérnek fel jól másokkal szemben.

Például egy nem sportos fiú méltatlannak érezheti magát futballozó társaihoz, és visszatér a félénk viselkedéshez, elszigeteli magát, és elkerüli a beszélgetést.

A serdülőkor megközelítésével a társas kapcsolatok a pszichológiai intimitásra összpontosítanak, beleértve a személyes felfedést, a sebezhetőséget, a hűséget vagy annak árulását —ami jelentősen befolyásolja a gyermek világnézetét.

Én akarok, - te nem; én nem, - hát pont akkor akarsz te; tisztázzuk, Liberám, végre: mikor mit akarsz. Cur penem cunnus, cur contra mentula cunnum Appetat, haec, vulgo iudice, causa facit: Cum primos homines uda ex tellure Prometheus Confinxit, geminum non variavit opus.

Membra nec apposuit duplicem dirimentia sexum, Unde novum posset se reparare genus. Mox cum non aliter naturae iura manerent, Discrevit propriis, corpora bina, notis. Quippe puellari raptam de pectine carnem, Alterius mediis fixit in inguinibus.

Inde suam partem semper locus ille requirit, Inde suum semper pars petit illa locum. Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst? Nem formált testrészt, amitől szétválik a két nem, s mellyel az emberi faj újrateremti magát.

M ajd azután később, hogy a természet legyen úrrá, más-másfélékké tette az embereket. Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított, s tette a másik lény lába közé e csomót.

Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát, és e csomó folyton viss zakivánja helyét. Vel metuunt vel amant, qui te, Lupe, non bene norunt; Ast ego qui novi, nec metuo, nec amo.

Retteg vagy szeret az, ki nem ismert téged eléggé; Én egyiket se teszem: jól tudom azt, te ki vagy. Quam te, Prosper, amem, potes hoc cognoscere solo, In coelum e terris te quod abire velim.

Nők keresnek telefonon szex centertown missouri

Mennyire kedvellek, Prosper, megtudhatod ebből: földi terekről juss égbe, csak ezt akarom. Heu mihi! Hos ego complexus tunc vellem, vita, resolvi, Quercubus implexae cum caderent hederae. Haec ego tum cuperem disiungi basia, quando Desereret concham lubrica concha suam.

Consortes utinam Veneris sic vincla catenent, Haeret ut implicito cum cane nexa canis! Jaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kell ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?

Vénusz lán cai bár úgy kötnék a szeretőket, mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.

Gallio, quid prensas? Si caveat, satis est, qui rediturus abit. Gallio, mit kapkodsz? Mondd, mért ellenkezel egyre?

Jó, ha vigyáz, aki megy s jönni szeretne megint. Plus me tu perdis, data quod duo reddere non vis, Si duo reddisses, mille daturus eram.

Engem is elvesztesz, ha a két aranyat nem adod meg, hogyha megz kettőt, ezret adok szivesen. Immerito plane succenses. Lucia, nobis, Prodita sit tanquam res tua voce mea. Prodita voce mea non est. Unde ergo loquuntur Vicini? An, rogo, tu quenquam tam surdum existere credis, Qui non ballistas audiat et tonitrus?

Nincs igazad, ha megorroltál rám, Lúcia, lelkem, mert - úgymond - ügyeid szétsusorogta a szám. Nem susorogta, bizony!

Hogy honnan tudja a szomszéd? Hogy s mint tölt velük a város is annyira meg? Mondd, oly töksüketet láttál-e, Lucám, aki azt sem hallja, ha ágyú szól, azt se, ha dördül az ég?

Te, non nos, fallis, cum nos ea credere credis. Credere tute, alio quae referente, neges. Desine mentiri, iam desine dicere, demens, Quae vix crediderit morio Musicius. Hogyha hiszed: hisszük mindezt, magadat csalod és nem minket; nem hinnéd másnak el azt te magad. Hagyd a hazugságot, hagyd abba szavalni, bolond, mert nem hiszi még a gyagyás Musicius se talán.

Aureolos abs te peterem cum forte novenos, Utebar multis, Carole, blanditiis, Nec dominum, nec te regem appellare verebar, Tunc frugi et pulcher, doctus et acer eras. Miraris quod te contra nunc, Carole, culpo; Non ego, sed tempus dixerat illa tibi.

Addig, amíg szükségem volt a kilenc aranyadra, Hízelgő szó folyt, Károly, az ajkaimon; Váltig uraztalak én téged tisztelve királynak, Voltál bölcs és szép, szellemes, éles eszű.

Meg ne lepődj, amiért ellenződ lett a beszédem: Mert nem is én, az idő mondta meg ezt teneked.

Quid tibi cum claudo, dicebam, Prisca, marito? Optimus est claudus, Prisca, fututor, ait.

Si mihi sit quisquam, quod erat tibi, Fulvius, Enni, Aut qui periuram contudit Hannibalem; Bellator molli vel erat Messala Tibullo, Quod Flacco Tuscis regibus ortus eques; Huic ego sim contra, Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel erat tibi maxime Caesar, Qui silvas et agros dixit et arma virum.

Mit mondtam, Priscám, látván férjed bicegését? Nincs bicegőnél jobb - szólsz - s ügyesebb szerető. Haec mihi nescio quas continget capta per artes, Nam servat clausas, Tyndarus ipse fores.

Si via nulla patet, nisi quam mens alta Tonantis Commenta est; et me candida pluma tegat.

Megsebzett szerelem-lövedékkel aranyhaju Léda; isteni nászra való, istenek anyja lehet. Hogy mily fortéllyal nyerem el, biz nem tudom én még, mert maga Tündareosz őrzi a zárt kapukat. Más út nem nyílik, Mennydörgő szelleme ad csak ötletet és hattyútoll lepi testemet el.

Tu mihi per terras, nec non iurata per undas, Laeva tibi pontum, dextra premebat humum. Esküt tettél már földekre nekem s a vizekre, tengert érte balod, jobbod a földi talajt. Sunt natae tibi nubiles, Rinuci, Moratae satis et satis decentes.

Has tu tradere nuptui laboras, Ac toto generos foro requiris. Sed sic aedibus intimis retrusas Custodis, uti Perseos parentem Argivus socer aurei Tonantis.

Non illas, miser, ad sacella, sanctas Non accedere praedicationes Permittis, quoties pater Rubertus.

Rauca se crucifigit in cathedra. Nedum visere festa, vel choreas, Per convivia vel sinis vagari, Aut communibus interesse ludis. Non est haec via filias locandi, O vicine pater; meo nec unquam Hunc tu consilio modum sequeris.

Sed venalia mercium tuarum, Prima fronte locabis officinae, Imis nec penetralibus recondes. Tali tractus ut hospes illecebra, Vel nolens emat, et nec autumanti Securum tibi promat arrhabonem.

Omnis, iudicio meo, Rinuci, Maturae genitor viro puellae, Mores debet habere venditoris. Van néked nem is egy anyányi lányod, S erkölcsös, takaros, Rinucius, mind. Dugnád őket a főkötő alá már; Így hát vőkre vadászol utca hosszat.

Ám rejtekhelyen őrzöd őket, úgy, mint Árgus-szemmel a színaranyt esőző Istenség ipa Perseusnak anyját.

Nem tűröd, hogy a szent helyekre járva Hallgassák meg a prédikációkat, Hol Róbert atya, szószék-rengetően Felbömbölve, magát keresztre szegzi. Nem tűröd meg az ünnepélyt, a táncot, Sem, hogy részt vegyenek baráti lagzin, Játé kon s a közös mulatgatáson.

Nem jó mód ez a lány fejét bekötni, Ó, szomszéd apa, és ha z szavamra, Mást próbálj meg a célod érdekében. Árucikkeiden túladni vágyva Rakd őket kirakatba, műhelyedben.

Ház mélyére ne rejtsd, ne dugd a sutba. Portékádra a jó vevő becsábul, Rátukmálni se kell - akarja, vagy sem, Szédülten viszi már s előleget szór. Szomszéd, hogyha a lányka férjre érett, Akkor lányos apáknak, úgy találom Át kell vedleniök kereskedőkké.

Qui centena tuo numeravit nomine nobis, Attulit is nullum, Prosper, epistolium; An veritus non es centum cui credere numos, Es veritus totidem credere litterulas?

Küldöncöd száz pénzt számlált le kezünkbe nevedben, ám nem nyújtott át semminemű levelet. Prosper, hogyhogy száz aranyat rábízni merészelsz, s félsz rábízni talán épp ugyanannyi betűt?

Non instrumento grandi, non testibus amplis In causa quicquam proficit Ambrosius. Lis sibi cum Thecla est, sed quicquid pondere magno Proferat Ambrosius, nil nisi Thecla negat.

Hogyha dologkerülőként teng-leng jókora lőcsöd, Ambrus, zsémbes a nőd, Tekla pöröl, csupa vád. Ám ha feszíti a készség, máris fordul a kocka: Ekkora érv láttán Tekla megadja magát.

Dico prudentem, dico te, Celse, disertum, Omnia tu credis, mentiar ipse licet. Bölcs vagy, igen, Celsus, szólok, s ékesszavu, mondom; és te hiszel mindent, bárhogyan is hazudok.

Quo me, quo trahitis, mei sodales? Ad foedum, puto, adimus lupanar. Nam quis tam procul hic locus recessit, Post pomoeria sacra, post tot hortos, Cellis vilibus et frequens cathedris?

Fucatae quibus insident puellae, Structuris caput arduae superbis, Collo pendula vela gestitantes, Nec pressae teretes sinu manillas. Quidnam hoc? Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti; Non vos ducere me deambulatum Dixistis, simul ire cum negarem? Hoc me iam indice resciet Guarinus.

Mondjátok, hova visztek, cimboráim? Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom. Más ház állhat-e itten, messze túl a Szent gyümölcsösök és tanyák határán, Telve ennyi silány szobával, ággyal?

Lám, itt felcicomázott lányok laknak; Gőgösen meredő magas hajéket S vállukon lebegő lepelt viselnek, Érett mellüket el se rejtve abban.

Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál! Más ölelkezik, ott meg csókolóznak, Ismét mások amott szobára mennek.

Különös módon tehát a stasimon végére érve ott állunk, ahol az elején: valami nagyon nehéz helyzetet kell valahogyan megoldani… Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel Antigoné, temetés, Kreón… Mi lesz ebből?

El innét a pokolba, el, paráznák! Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra Visztek?

Mert ide - jönni sem kivántam. Ezt megtudja ma még Guarino tőlem. Si iaceat mecum laeta et lasciva, licebit Ne sit bella nimis, neve puella nimis. Non tristis facies, non me rudis allicit aetas. Omnibus his unam plus amo nequitiam.

Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű, nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.

Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon: minden nél inkább kell bujasága nekem.

Cum vicina magis sectare cubilia Crispo, Uxorem quare non potes, Arbe, tuam? An tibi securo languet permissa voluptas? Nec nisi in illicito mentula amore viget?

Mért koslatsz még Crispusnál is jobban a szomszéd- asszony után, Arbus? Mért nem a nőd öle kell? Ellankaszt-e talán a szabág és a jogos kéj? S nem hergel föl egyéb, mint a tilos szerelem? Quo tibi personam? Nudo licet ore vageris, Omnes larvatum te, Cypriane, putant.

Nincs szükséged a maszkra, csupasz képed se valódi s azt hiszi úgyis a nép: arcodat álca födi. Cum nec amicitia nobis sit iunctior ullus, Nec Permessiacis tam madefactus aquis, Carmina Marcelli patrios solantia luctus, Iudicio misi discutienda tuo.

Non ego nunc abs te plausus expecto crepantes, Nec vanum clames ut, Galeotte, σοφως ; Ista dabit vulgus, vel garrula turba clientum, Tu fac, Quintilio me recitasse putem. Jobb pajtásom nincs, aki még kedvelne is engem, És Permessa-vizet többet ivott valaha. Marcellus gyászolja fiát.

Vigaszára megírtam Versemet. Itt küldöm s várom itéletedet.

Nem kell tőled a taps, sem az ujjongó egyetértés, Jó Galeottóm, sőt még te σοφως -t se kiálts! Megkapod azt a kegyencek hitvány, rossz seregétől, Hadd véljem, hogy e vers Quintiliusra talált.

Improba ni tenerum, Valeri te, fata tulissent, Esses Marcellae, fama secunda, domus. Tecum spes Venetum, tecum solatia matris, Tecum deliciae disperiere patris. Si probitas, si forma, Deos, si lingua moveret, Nestoris aetatem vivere dignus eras.

Mota erat his Clotho, Lachesis non ipsa negabat, Tertia, sed rupit stamina, pulla soror.

Drága Valér, ha kegyetlen sorsod nem visz a sírba, Marcellus-háznak hírneve nő teveled. Íme, Velence reménye s vígasza édesanyádnak Elszállt már, s oda van híres atyád öröme.

Hatná csak meg erény vagy szép szó isteneinket, Méltó voltál, hogy érd meg a nesztori kort. S bár ezt óhajtá Lakheszisz s Kl othó helyeselve, Zord nővérük el így vágta e szép fonalat. Phoebus quadriiugo surgit cum lampade curru, Bellantis um hoc Amphitryonis erat.

Phoebus négyfogatú fáklyás kocsiján kel az égre, ez volt Amphitryon hősnek a harci jele. Hunc cum, Lucia, mentulatiorem, Qui nasatior est, inepta credas, Rivali puto me carere summo, Quod nondum tibi visus est Philemon. Minthogy, Lúcia, azt hiszed, butácskám: orrosabb a legény - nagyobb tagú is: nem kell félnem a fő riválisomtól, mert hisz még nem akadt eléd Philémon.

Non credis nostro cur Praetor inique, Galeso? Legitimos testes nonne Galesus habet? Prétor, ugyan mért nem méltó hiteledre Galesus?

Szorgalmas tanuként hozza eléd a herét. Nil satis, Aule, tibi est, cupis omnia et omnia captas, Quid dignum factis imprecer, Aule, tuis?

Aut tibi, quanta Midae fuerat, sit copia rerum, Aut Erysichthonia discruciare fame. Minden után kapkodsz, vágyadnak nincs zabolája. Mit kívánjak ugyan megfelelőt neked én? Hajdani Mídász híres kincsei dús özönét tán vagy Erysichton örök böjtre itélt beleit? Si nec legitimi curas chirographa ligni, Nec te nostra fides, numina nostra movent, Securum faxo te praestet idoneus auctor, An dubitas etiam credere pontifici?

Hát nem elég-e neked rendes hiteles kötelezvény És nem a szent becsület, és nem az eskü se még? Jó, ha kezes kell, hát megnyugtathatlak egészen: Főpapnak csak mersz bármikor adni h itelt? Perlegeres nostrum cum forte, Guarine, libellum, Dixisti ut perhibent : haec ego non doceo.

Non haec tu, venerande, doces, Guarine, fatemur, Sed quibus haec fiunt, illa, Guarine, doces. Így szóltál, Guarino, míg olvasgattad a könyvem: Nem tanitottam ilyet.

Mesterem, erre te nem tanitottál, ám amiből ez Sarjadt - kérdezem én - nem te vetetted-e azt? Quid mihi, nescio cur, arrides, Pindola, semper?

Istud non novi, qua ratione facis. Nil unquam de te merui bene; nil tibi certe Ante dedi, sed nec forte deinde dabo. Crustula tu nobis tamen et diapasmata donas, Vel ficos plena castaneasve manu.

Saepe ultro calamum largiris, saepe papyrum, Saepe mihi dicis: sum tuus, esto meus. Qui reblandiri norunt, blandire Latinis, Pindola, dedidici nondum ego barbariem. Mért mosolyogsz úgy rám, áruld el, Pindola, folyton? El sem képzelem én, erre mi adhat okot.

Hurth punci meztelen

Jót veled én soha nem tettem, de az is bizonyos, hogy adni sem adtam még, s tán ezután sem adok. Illatozó púdert küldsz mégis, gesztenye hullik két markodból vagy friss füge vagy sütemény. Tollal halmozol el sokszor, gyakran papirossal, több ízben szólsz így: "Én a tiéd, te enyém!

Grandem te et luscum, vere Cyclopa vocamus, Verius id fiet cum, Lupe, caecus eris. Félszemü vagy, óriás, joggal Küklopsz neve illett, több joggal lesz az, félszemed is ha kihuny.

Quid sit prima Monas summae Deitatis imago, Mascula dividuas admittere nescia partes, Non numerus, verum numeri pollentis origo. Haec Dyadem geminata creet, quam prima secare Possit, et imbellem referat, ceu femina, sexum. Legfőbb Istenség első képmása az Egyes, hímnemü, még osztott feleket nem tud befogadni, nem szám ő, hanem épp a hatalmas szám születése.

Megduplázva teremt Kettest, ezt tudja először szétvágni, s mint nő, meghozza a gyönge nemet majd. Dum culta incedis, maior mihi, Thecla, videris, Quam fuit Alcmene, quam fuit Andromache; Stringere cum nudam volui, tunc corpore maius Deplumata tuo noctua corpus habet.

Hogyan pasco egy érzelmileg bizonytalan emberrel másik osztályozás az elkövetőkön vagy az érintett résztvevőkön alapul, így a típusok magukban foglalják az egyéni és a kollektív zaklatást.

Úgy tűnt, Alkméné vagy Andromakhé, ki elém állt, oly cselesen dagadó, csábteli volt cicomád. Ám ha lehúzod a göncöd, Teklám, rémes a látvány: egy behemót, csupa csont, tolla kihullt bagolyé.

Sextus hic et decimus vitae mihi ducitur annus, Si nato verum tradidit ipsa parens, Septimus accedem, cum flava cucurrerit aestas, Mitior et Phoebum devehet Erigone. Iam mihi vox gravior, iam pubes inguina circum- Serpit, et in Venerem mentula saepe tumet.

Ignea iam visa vibrantur corda puella, Iam mihi per somnum lintea saepe madent. Eminus hinc igitur moneo, liberte, recedas, Quem puero comitem cura paterna dedit. Cedat et hircoso trux cum tutore magister, Nec iuris quisquam me vetet esse mei.

Hac nucibus, teneris hac luce renuntio bullis, Hac decus Ausoniae sumo virile togae. Rég elmúlt a tizenhatodik születésnapom is, ha Édesanyám el nem véti a dátumokat; Jő a tizenhetedik, mire elfut a szőkehajú nyár És a szelíd ősz felváltja a kánikulát Hangom vastagodik, s ágyéka körül kotorászik Már a kamasz; vágytól duzzad a vesszeje is.

Szívem lángba borul, ha csupán ránézek a lányra, Forró álmoktól lucskosodik lepedőm. Mondom, hagyj békét hát nékem, házitanítóm, Rád csak a gyenge pulyát bízta a gondos atya.

Máshova üsd ezután, zord iskolamester, az orrod! Bakbűzű nevelő, dolgaimat ne kutasd! Pár hét, s elhagylak, gye rmekruha, gyermeki boglár; Férfihoz illő szép tóga lesz öltözetem.

Mel, Iustina, meum, mea cara sororcula, quare Missa remisisti, munera nostra, tibi? Non ideo misi, quo te corrumpere vellem, Sit procul a nobis hic, mea vita, furor. Sed magis ut scires, quam te devotus amarem, Vult aliquo nosci pignore castus amor.

Qualiter offensam valeas pensare, requiris? Tu mihi fac mittas, ut nec ego accipiam. Mondd, az ajándékom mért küldted vissza, felelj csak, Justina, mézecském, drága húgom, no felelj! Hisz nem akartalak én megrontani ezzel, e téboly Fel se merült bennem, életem, elhiheted.

Lásd, csak azért küldtem, hogy hű szivemet bizonyítsam, Mert az igaz szerelem zálogot szívesen ád.

Abban fő a fejed, mint bosszuld rajtam e sértést? Rajta, no, küldj valamit, hadd ne fogadjam el én.

Pauper eram, tunc me nec noscere, Lappe, volebas, Sum locuples, offers mutua, Lappe, decem.

A kérdést a 3. Abbot a későbbi szakirodalomnál — egy bizonyos pontig — eredményesebben vizsgálja. Erre különben — kissé talán túl tömören, hiszen ő magát a szólást még jól értette, ezért nem kellett részletesebben magyaráznia — már Servius is felhívta a figyelmet. A hiedelemben paradigmatikus alakot öltő helyzet két főszereplője a mit sem sejtő erdei sétáló15 és a váratlanul felbukkanó farkas, az esemény által kiváltott reakció pedig az elnémulás.

Az a szituáció, amelyhez a szólásmondás kap- csolódik, voltaképp egy beszédhelyzet, vagyis az esemény közege egy beszélgetés lupus in fabula nem pedig mondjuk egy erdő, maga az esemény azonban hasonló: valaki mit sem sejtve beszél egy harmadik személyről, aki egyszer csak váratlanul megjelenik, mire az illető elnémul.

Más szóval a szóban forgó harmadik fél olyan lupus, amely nem az erdőben jelenik meg váratlanul, hanem a beszélgetés során in fabula.

A szóláshoz minden bizonnyal szorosan kapcsolódik Vergilius kilencedik eclogá- 12 ThLL, s. Az az érzésem, hogy Emil Vetter, a szócikk szerzője előtt a szólás eredete és pontos jelentése teljesen világos volt, de ezeket — éppen egy szócikk szoros keretein belül — nem lehetett részletesen kifejteni.

Havas László, Bp. Érdekes, hogy Havas kommentárja nem pontosab- ban az övé sem ad magyarázatot a lupi többes számára; erről később még lesz szó. Ez arra utal, hogy addig viszont hangot adott ki; nem tűnik tehát túlzásnak rákérdezni, hogy pontosan mit is csinált.

Mondjuk Lalagéjáról énekelt, magában, vagy beszél- getett — valakivel? Sed tamen ista satis referet tibi saepe Menalcas.

Nem érdektelen, hogy ezek után Moerisnek az egész eclogában, annak is a legvégén már csak két sora van, amelyben Lycidast arra inti, hogy azzal fog- lalkozzanak, ami a dolguk, énekelni jobb lesz majd máskor.

Ekkor hangzik el tehát: nemhogy elfelejtette a dalokat tot carminahanem már megszólalni sem tud. Ez utóbbi jelenség okát pedig a farkasokban jelöli meg.

A többes számot csak az magyarázhatja, hogy Moeris továbbra is a koráról beszél. Azzal teszi szemléletessé magas korát, hogy azt mondja: olyan hosszú életet élt, hogy már sokszor került abba a helyzetbe, hogy előbb látta meg őt a farkas, mint a farkast ő: vagyis a jelenség akut hatása az ő esetében krónikussá vált.

Az idézet utolsó sora ugyancsak Moeris koráról szól: ő olyan öreg, hogy már nem emlékszik a dalokra, és a hangja is elment, de Lycidasnak — épp azért, mert vele ellentétben ő még fiatal — lesz elég alkalma satis magától Menalcastól hallani a dalokat.

Vagyis a végig zsörtölődő Moeris az eclo- 16 Otto i. A mondás alapja inkább az az alapvető babonás hiedelem, hogy az embernek nem szabad a farkasról beszélnie, ha nem akarja odacsalogatni.

Clausen A Commentary on Virgil, Eclogues, ed. Wendell V. Clausen, Oxford, Clarendon Press,Pliniusra és Theokritosra hivatkozik, valamint — az erre a két antik helyre hivatkozó — Thomas Browne Pseudoxia Epidemicájára 3, 8. Then the paper, making use of this idea, offers an interpretation of Verg.

A hatalmas kudarcnak és a hatalmas sikernek azonban nemcsak a katonai oldalát ismerjük meg, hanem azokat a szociális és főleg vallási folyamatokat is, amelyek a szerző értelmezésében árnyalják vagy akár magyarázzák is a könyv rendkívüli eseményeit.

Ezek közül kiemelkedik a szövegben a pietas első megközelítésben jellegzetesen római problémája, amelynek a megsérté- se az istenek világán keresztül előbb-utóbb visszaszáll a határsértőkre.

Ez a probléma azonban, amint emellett érvelni fogok, sokkal árnyaltabb és még sokkal több formában van jelen a szövegben, mint gondolnánk. Különösen érdekessé teszik a kérdést az ellen- ség, az etruszk nép ambivalens szerepe a római vallásban, illetve a harcok közben zajló társadalmi belviszályok.

Utóbbi probléma ráadásul egy olyan további jelenlétre hívja fel a figyelmet a szöveg hátterében, amelyet más szempontokból már megfigyeltek, de remélem, bizonyítani tudom, hogy az itáliai vallási kötelmek szempontjából nézve is jelentős: a veii háború határozott párhuzamára a mitikus Trója világának epikus össze- omlásával.

Alább tehát először a pietas etnikai, közösségek közötti, majd társadalmi, a közösségen belüli vonatkozásaival foglalkozom, majd az ezekből levonható következte- téseknek a figyelembe vételével igyekszem árnyalni a homérosi szöveg liviusi olvasatát.

És végül, ahogy az egy Augustus-kori szerző esetében tulajdonképpen elkerülhetetlen, az így keletkező súrlódásokat és feltételezhető többletjelentéseket igyekszem röviden kontextusba helyezni a szöveg keletkezésének történelmi környezetében.

Livius sok modern értelmezője szerint nemcsak hogy nem igazi szépíró, de még csak nem is színvonalas történetíró. Mindkét törekvést megbénítja ugyanis az a mora- lizáló szempontrendszer, amelyet a narrátor már a bevezetőben siet kinyilvánítani, és amely talán túl jól is illeszkedik a szöveg keletkezésének politikai kontextusába.

Walsh, Livy, Oxford, Clarendon Press,kül. Ha gyengébb író is, jó történetíró: Torrey J. Igaz, azt azért senki sem vitathatja, hogy ha mást nem, ezt a válogatást ügyesen intézte.

Azonban — akár akarta ezt a szöveget megformáló biológiai személy, akár nem — a liviusi szövegnek is vannak mögöttes rétegei, ha tetszik, fő- és ellenszólamai,7 különösen a kultúra mélyebb rétegeivel, például a konvencionális etnikai sztereotípi- ákkal,8 vagy az ókori Itália esetében a rendkívül szorongásteli hagyományos vallásos- sággal kapcsolatban.

Tom R. Christina S. Kraus, i.

Alázatos fekete springfield

Vegyük például Liviusnak azt a kárhoztatott vagy helyeselt, de mindenképpen re- gisztrált eljárását, hogy a korai időszakokkal kapcsolatban a források hézagait temati- kus felosztású részletekkel töltötte fel, és ezek köré a témák köré rendezte el a rendelke- zésre álló kevés adatot. Melyek voltak azok a pontok, amelyeken az egyik kö- zösség olyannyira vét a világ rendje ellen, hogy az az adott közösség akár csak időleges pusztulását kell, hogy jelentse?

A válaszok nem egyértelműek, mert csak a sarokkövek adottak — miszerint Livius idején Veii már nem áll, illetve hogy Rómát kétségkívül el- foglalták a gallok —, a vallásos szempontból kiváltó oknak tekinthető tényezők ellenben nem evidensek. Márpedig ha ez a könyv a pietas könyve, mégis meg kell jelenniük.

Első ránézésre mégis kínálja magát az az értelmezés,12 hogy Veii elestét az okoz- za, hogy szemben az egy ideiglenes és már nevében is pius vezér, Camillus13 mögött járó rómaiakkal, a veiibeliek éppen most tértek vissza a királyság intézményéhez 5, 1, 3—7.

Aki ilyet tesz, arról jogosan veszi le a kezét a többi etruszk város, azzal szemben tu- 10 Luce, i. Stevenson, i. Camillus; Ogilvie, i.

A hivatkozások mostantól — ha külön nem jelzem — az 5.

Ogilvie, i. A néptribunusok lázadása ez ellen Veii király-botránya felől nézve apró csorba, melyet Ap. Claudius igazi rómaihoz illő beszéde azonnal ki is köszörül 2, 13—6, 17és a pietas és concordia ordinum zászlaja alatt kiálló sereg már indulhat is az apoka- liptikus súlyú etruszk impietas megtorlására.

A lovagok széleskörű elérzékenyülést kiváltó vállalásai 7, 5—13 után ismét egy kellemetlen közjáték következik, a féletruszk faliszkok16 váratlan támadása 8, 4—6amelynek kezelését szinte lehetetlenné teszi két később ezért közgyűlöletnek örvendő római hadvezér, Sergius és Verginius harctéri rivalizálása 8, 7— Ezt a szenátus új tribunusok választásával ismét semlegesíti, és még a néptribunu- sok kárörömének és bosszúszomjának is gátat igyekeznek vetni, de a pillanatnyi politi- kai helyzet miatt később mégis fel kell áldozniuk a két tribunust 11, 4—12, 2.

A válaszcsapás sikereket is ér el, a plebejusok azonban ismét új választást és vele egy plebejus katonai tribunust követelnek ki, aminek a büntetése ismét egy apokaliptikus jelenség, a dögvész megjelenése 13, 4. Az isteneket csak egy rendkívüli új rítus, a kar- neváli békét hozó lectisternium megalapítása 13, 6—8illetve a biztonság kedvéért a kö- vetkező évre egy tisztán patríciusokból álló tribunusi testület megválaszt at ása 14, 1—5 engesztelheti ki.

A sikerek viszont még mindig elmaradnak, ráadásul az albai tó kiáradása újabb prodigiummal sújtja a rómaiakat, sőt, mint utóbb kiderül, a helyes megoldást ki- nyilvánító etruszk jósnak sem hisznek, így ismét időleges balsikerek érik őket 15, 1—16, 7.

Mikor azonban Delphoiból megérkezik a követség, amely megerősíti az etruszk jós szavait, a rómaiaknak ismét lehetősége nyílik valódi rómainak lenni, azaz követni a jósok diagnózisát és pótolni az elmaradt szertartásokat, majd új, rituálisan tiszta tribunusokat választani, akik közül az egyik, nagyvonalú, és bizonyára vallási jelentőséggel is bíró gesz- tussal17 a fiára ruházza át ezt a jogot 18, 3—5.

Miután dictatorrá választották Camillust, az etruszkok pedig ismét elhatárolódtak a hozzájuk is méltatlan Veiitől, annak sorsa el- kezdhet beteljesedni 19, 2; 17, 6—10; 19, 1.

Camillus ekkor evocatio, illetve fogadalom segítségével maga mellé állítja a veii Iunót és Apollót, miközben a veii király a római katonák ügyessége folytán érvénytelen áldozattal tetézi addigi elátkozottságát 21, 1—4; 21, 8—9.

Strabón 5, 2, 9 az etruszkok közé számítanak. Ahogyan ennek a történetnek a hiteltelenként való, de mégis megtörténő elmesélése nem törli ezt az olvasatot, ugyanúgy sugárzik ki ugyanez a caveat a pár mondattal lejjebb a hitelesség explicit megkér- dőjelezése nélkül elmesélt ómenre, Camillus botlására — mert bizonyos szempontból az is ilyesmi vö.

Bár az elsődleges narrációban végig az övé marad a narrátor szimpátiája, mégis olyannyira megromlik a viszonya a rómaiakkal, hogy el kell mennie Rómából.

Az, hogy a szövegnek ezen az első szintjén ártatlanul bűnhődik, azért lehet- séges, mert a zsákmány felajánlása valóban megtörtént, és a nép haragjának felelőssége is részben a rosszindulatú tribunusok vállán nyugszik.

Távolabbról nézve azonban nem menekülhetünk meg attól a képzettől, hogy a dolgok egy másik szintjén tényleg vala- miféle határsértés, ha tetszik, hybris19 terheli a hőst. Ez a súly valahogy ráadásul mintha kapcsolatban állna a könyv második felét kitöltő, közel végzetes gall támadással — talán éppen azért, mert a rómaiak végső ostroma ugyanígy egy egész közösséget büntetett meg egy király impietasáért?

Livius első látásra tipikusan római, de némileg hiányérzetet keltő eseményt ad meg a szerencsétlenségek okaként. Tudniillik, mikor Camillus hálát adott az isteneknek a vá- ros elfoglalásáért, imádkozás közben megbotlott 21, 16 — ez viszont, bár a római vallás aprólékos, szorongó világában valóban probléma az ilyesmi, nem igazán meggyőző, főleg azok után, hogy Livius narrátora alig pár mondattal korábban kérte ki magának, hogy akár megerősítse, akár megcáfolja a Veii falain belül tartott haruspiciumhoz kötő- dő történetecskét, amely szerint a római katonák elragadták volna a leölt állat zsigereit, és ezzel végleg megfosztották volna a várost az istenek jóindulatától 21, 8—9.

Ennél nagyobb problémának kell a háttérben állnia: talán mégsem kellett volna elfoglalni a várost, akkor sem, ha szóltak ómenek mellette is? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához először lépjünk ki egy kis időre az 5.

A királyság korában és a köztársaság korai éveiben Veii, a többi dél-et- ruriai etruszk várossal együtt — bár nyelve valószínűleg már ekkor is más volt, mint Rómáé —, tárgyi kultúrája szempontjából ugyanahhoz a műveltséghez tartozott, mint a Város.

NPO, s.

Szőke telford érett

Ugyanaz, akinek a Villa Giuliában máig megcsodálható veii Apollót is szokás tulajdoní- tani. Valószínűleg nem így történt,23 ez azonban nem zárja ki, hogy Apollo egyes, akár ma már nem ismert aspektusainak vagy mítoszainak igenis lehetett az említett dél-etruriai-latiumi koiné a forrása — és minderről tudhat a liviusi szöveg beleértett szerzője és olvasója is.

Vagy ha nincs is szó valódi hagyományról, az ábrázolások és az etruszk jósok presztízse alapján akkor is gondolhat ilyesmire.

Hasonló a helyzet az aventinusi Iuno Regina-szentéllyel, amelynek istennője itt egy- értelműen a veii Iuno evocatiójával kerül Rómába: ha később a kanonikus Aeneas-mí- tosz szerint korábban magára is öltötte a karthágói Tinnit vonásait, és még akkor is, ha nem kizárt az sem, hogy a folyamat fordított irányú, és az etruszkok vették át a figurát az italicusoktól.

Ezt pedig, az itt is látott változatban rögzített kisebb latin városok Alba, Lavinium mellett egy időben talán Veii és környéke is a saját eredetmondájaként használhatta: például előkerült a város területéről egy híres agyagszobrocska, amely a pietasnak ezt a bajnokát ábrázolja, a hátán idős, beteg apjával.

Nem lehetséges-e mindezek miatt az, hogy Veiinek valahol a liviusi történet felszíne alatt különleges jelentősége lehet a rómaiak számára? Arra mindenesetre elég sok jel mutat, hogy egy bizonyos ponton Veii vallási szem- pontból, ha tetszik, akár Róma testvérvárosának is számíthatott.

Iuno Regina gyakran idézett evocatio-szertartásával megegyező rítust csak két másik alkalommal mutattak be a rómaiak a legyőzött város a két másik esetben is a már említett dél-etruszk érdek- 22 NPO, s.

Apollo, C. Dél-Etruriából előkerült görög, ill. Curia a mellékneve, tehát leginkább a város ifjúságáért felelős κουροτρόφος minőségében jelenik meg, ahogy erre Veii esetében is utal a Iuno-kultuszszobor római iuvenes általi átszállításának szinte illetlenül meghitt jelenete.

Erre a kérdésre maga az 5. Eleve árulkodó a kompozíció: Veii elfoglalása egyértelműen az 5. A nagyívű és baljóslatú, sőt, egyenesen apokaliptikus jegyeket mutató33 ostromról szemben az igen bőbeszédűen, kvázi tárgyilagosan bevezetett gall veszéllyel34 már az első sorokban expliciten megtudjuk, hogy valamelyik fél megsem- misülésével kell hogy végződjék.

Ez nemcsak egy hódítás a sok közül, hanem dupla vagy semmi, kozmikus jelentőségű küzdelem, amellyel kapcsolatban nem véletlenül merül fel a fosztogatás korlátozásának lehetősége sem 20, 4—6.

Van egy még kevésbé indirekt utalás is: bár Livius nem mindig tiszteli feltétlenül a jósok tekintélyét,35 ezt a várost itt is csak egyetlen módon lehet bevenni, mégpedig az 27 Uo. A város vallási szervezetének ugyanis hasonlónak kellett lennie Rómáéhoz, elég hasonlónak ah- hoz, hogy latinul urbsnak lehessen nevezni — vö.

Iuno, B2; vö. Hogy Volsinii általában hímneműként Vertumnus latinosított Voltumnáját lehetne Iunóval azonosítani, az elsőre lehe- tetlennek tűnik, azonban az etruszk képzőművészet tanúsága szerint nem biztos, hogy az: az etruszkoknál a mitológiai alakok neme nem annyira állandó, mint a ma jobban ismert antik mitológiákban Szilágyi, i.

Caere Szilágyi, i. Luce, i. Vagy ha nem is csak azt, esetleg a Veiivel itt is szövetségben lévő dél-etruszk városokból származót? Akárhogy is, ennek a helyzetnek a rómaiak csak akkor tudnak véget vetni, sőt, csak akkor tudják bevenni a várost, amikor igen kevéssé pius módon, fegyverrel köteleznek egy etruszk jóst arra, hogy fedje fel a város sorsa és az albai tó prodigiuma közötti kap- csolatot.

Amikor felfedi, még csak nem is hisznek neki — tekintélye csak akkor áll helyre, mikor jóslatát megerősíti a delphoi jósda is 16, 9—11pedig a jóslat helyesnek bizo- nyult volna egyébként is.

Az iménti apró Iliás-idézetek át is vezetnek a veii ostrom leírásának egy másik pers- pektívájába. Livius az intertextuális utalásokat is gyakran alkalmazza a kevésbé jól ada- tolt, régi történetek megformálásához: Gabii elfoglalásához 1, 53, 4—54, 10 például Hérodotos történeti művét használja fel 5, 92, 6.

Ez mind a történet jól-rosszul sikerült széthúzásában amelynek az a célja, hogy ez a kozmikus küzdelem is elérje amannak a tízéves időtartamát ,40 mind a lépten-nyomon előkerülő szövegszerű párhuzamok mi- att is szembetűnő.

Ehhez lásd Kraus cikkét, aki, helyesen, azt is megállapítja, hogy az azonosság nem lehet teljes: a rómaiak ugyanis nem hagyják el a hazájukat Kraus, i.

Ez azonban egyúttal ismét a plebejusokat helyezhetné a hagyomány és a pietas őrzőinek szerepébe. Bár a római köztársaság történeteiben eléggé megszokott a társadalom rendjeinek küz- delme, a néptribunusok és a szenátus állandó harcának néha az unalomig részletes le- írása jelentős többletjelentést kap a trójai háború, sőt, kifejezetten a homérosi szöveg felidézésétől.

A tribunusok jellemzően mindig függő beszédben idézett 42 megszóla- lásai ugyanis két szereplő beszédeit is felidézik a görög eposz szövegéből. Ez önmagá- ban nem olyan különleges, hiszen a görög epikus szövegek már ekkor is közhelyszerű ismertségnek örvendhettek Rómában: ami viszont figyelemre méltó, az a két homérosi szereplő igencsak eltérő személye.

A néptribunusok és párthíveik beszédei a következő pontokra koncentrálnak: 1 a katonák távolléte a biztonságot nyújtó otthontól és a segítségre szoruló családtól pl.

Ezek a szólamok elég kézenfekvőek egy ostromló sereg esetében Livius kora is jól ismerhette őketde egy tízéves, kozmikus jelentőségű, a trójai háborúhoz explicite is hasonlított harc esetében további jelentést is nyernek.

Egészen pontosan ezeket a vá- dakat hozza fel Achilleus is Agamemnónnal szemben az Iliás első énekében, például Én nem a dárdavető trósz népért jöttem e földre, harcot vívni velük: nem vétett énnekem egy sem.

Nem hajtották el soha ökreim és paripáim, és az erősrögü, férfinövesztő Phthía vidékén nem gázoltak a termésembe, hiszen nagy a térség közbül: mélyárnyú hegyek és zúgózaju tenger.

Szemtelen, érted jöttünk mind ide, hogy te örülhess, hogy Meneláosznak s neked, ebszemü, itt kicsikarjunk harccal elégtételt: de te ezzel mit se törődöl, sőt, most még fenyegetsz, hogy a zsákmányrészem elorzod, melyért fáradtam sokat, és mit a nép nekem osztott.

Úgysincs akkora zsákmányom, mint néked, ahányszor földúlnak valamely trósz várat a bajnok akhájok. Bárha a sokrohamú viadalnak legjavarészét mindig az én kezeim végzik: ha az osztogatás jön, több a te zsákmányod, míg én édeskevesemmel térek a gályákhoz, miután kimerültem a harcban.

A párhuzamok, azt hiszem, magukért beszélnek: ha nem is számítottunk erre, a ple- bejusok itt a római vezetők legitimációját, a római népet jelenítik meg, akit ugyanúgy egy nála kisebb jelentőségű vezetés használ ki, mint az isteni Achilleust, a saját érdekét nemcsak a népével, de még az istenekkel szemben is megvédő Agamemnón aki még egy jósra is kezet emelne.

Már megtelt érccel sok sátrad, válogatott sok rabnővel szintén, akiket mi akhájok először néked adunk mindig, ha egy-egy várost kiraboltunk.

Tán az arany kell még, mit hozzád hozna a várból egyik lónevelő trósz hős, váltságba fiáért, kit neked én hoznék ide, vagy más, összekötözve?

Vagy fiatal lány kéne, kivel szerelembe vegyülhess, míg mástól távol tartod? Nem járja sehogy sem, hogy te vezér létedre bajokba keverjed a népet. Nyámnyila nép, gyávák, ti akháj nők, már nem akhájok, induljunk haza hát a hajókkal, hagyjuk is itt őt Trója alatt, egye csak zsákmányát, s tudja meg immár, használunk-e mi is valamit neki, vagy nem, a harcban.

Halikarnassosi Dionysios 12, 13, 2—3; ill. Wiseman, i. Ebben a rétegben sze- rinte a patríciusok bosszantó inkompetenciája pl. Camillus diadalmenete a történet vezérfonala, szemben a plebejusok éles szemű ítéleteivel és valódi pietasával.

Ők fogják el ugyanis az etruszk jóst Wiseman nem emeli ki ennek problémás voltátők lopják el az áldozati állatot Veii királyától Livius talán ezért sem hiszi el a történetetés ők a felelősek a veii Iuno problé- mamentes Rómába szállításáért is Wiseman nem fogadja el ennek az eredeti bb rétegnek a részeként Camillus esküjét.

Nagyon jellemző, hogy ebben a változatban és leszármazottaiban köztük Enniusnál a gall ostrom alatt nem sikerül megvédeni a Capitoliumot sem Wiseman, i.

Ez a narratíva nyilvánvalóan a patríciusok jogi és vallási monopóliumai megdöntéséért küzdő plebs mellett érvel Wiseman, i. A kötekedő Thersítés szavai ezek, amelyek ismét csak azt mondják: hazamegyünk, aho- vá tartozunk 1mert nincs jogod ezt tenni 2hiszen ez csak a te érdeked 3és már eddig is több hasznot hajtottunk neked, mint magunknak 4.

De mennyire más ez így mégis: ha elsősorban a szatíralkatú, az eposz világához képest bántóan iambikus47 Thersítésszel azonosítjuk a római plebs szónokait, akkor ők egy alsóbbrendű, komiku- san önző emberi viselkedésformát képviselnek,48 amelyet teljes joggal próbálna nagyobb dolgok felé vezetni az így Odysseus félisteni szférájába lépő római patríciátus, ez esetben a derék Appius Claudius személyében.

Innen nézve a gall támadás az ἄριστοι briliáns játékához éppen megfelelő háttér, lehetőség a bizonyításra, nem valódi katasztrófa. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Camillus figurájá- nak hátterében több ponton is felsejlik az epikus hős, különösen Achilleus árnyéka.

Ahogy Achilleus visszaküldené Chryséist az apjához, úgy küldené a veii zsákmány tizedét Camillus Delphoiba: ha jóslat van róla, hogy tartozunk Apollónnak, akkor bizony tartozunk neki mindkét esetben ép- pen nekinem számít, pillanatnyilag mi a jobb a népnek és kicsinyes vezetőinek, mert az impietas következményei hosszú távon igen keservessé tehetik a hódítók életét.

Wiseman szerint a korábbi történet és talán a valós események inkább ellenszenves M. Ebben lehet valami, mivel ezekben az években körül más források szerint is volt egy L. Furius nevű dictator, és nagy hatalommal bírtak a Manlius Capitolinusok és a Fabius Dorsuók is Wiseman, i.

The Oxford Classical Dictionary, eds. Camillus; Kraus, i.

Egyrészt láthatunk egy kanonikusan augustusinak tűnő exemplumot, amely sze- rint Achilleus és Agamemnón viharos kapcsolatának Livius kompozíciójában a valódi főhős, Camillus és a nemes, de esetenként félrevezetett szenátus fatális következmé- nyekkel bíró viszálya felel meg.

A plebejusok folytonos akadékoskodása, rossz tanácsai innen nézve nem jelentenek többet, mint szánalmas közjátékokat, amelyeknek nincs köze a nagy dolgok beteljesüléséhez, csak lassítják azt ha másért nem, hogy kijöjjön a tíz év. Ebben a narratívában a dux fatalis egyértelmű főhős, akinek akkor is be kell teljesítenie a kötelességét, ha iszonyú tetteket, akár szentségtöréseket is kell elkövetnie közben; akkor is, ha a nyolcadik bőrt is le kell húznia a népről a közösség pietasa és az impius ellenség megbüntetése érdekében; és akkor is, ha ezért időbe telik, míg maga mellé állítja a Város makacs közvéleményét.

A történelmi idő kereke úgyis új kört kezd, a szenátus pedig egy idő után, bölcs lévén, úgyis mellé áll. Egy ilyenfajta Homéros- adaptáció viszonyát a princeps személyéhez és tetteihez azt hiszem, röviden sem kell kifejtenem. Hogy később, a pax deorum visszaállása után újabb végzetes butaságok történhetnek, például valakik megsértik a diplomácia íratlan szabályait, az innen nézve teljesen más kérdés.

Dolgozik azonban egy jóval kellemetlenebb ellen-Homéros is a szövegben, akár Li- vius gondolja bele, akár valamelyik forrása, akár a szóbeli hagyomány — akár csak a modern olvasó látja meg, amit talán maguk az alkotók sem. Mert ez árulás, és mert bukása ugyanúgy átkot hoz a rómaiakra, mint Agamemnónra és népére a király gőgje és önzése ráadásul mitológiai szempontból nézve a trójaiak is jócskán bosszút állnak magukért a görögökön — a rómaiak személyében.

Ennek a forgatókönyvnek a kicsi- nyítő tükre a szomorú párhuzam aközött, ahogyan Agamemnón, nem törődve a jós személyének szentségével, megfenyegeti Kalchast, és ahogyan a rómaiak kezet emelnek az etruszk jósra, majd pedig, ami talán még rosszabb,57 nem is hisznek neki.