Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban

Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban A más városokból vagy a tengerentúlról érkező kereskedelem alááshatta a mesterek már nem tudták megszabni az árakat, így a műhelyek a maihoz hasonló módon versenybe kerültek egymással. Reed rendszeresen írt a "Metropolitan" című, a Morgan érdekeltséghez tartozó baloldali lapba is. A gyarmati Philadelphiában kialakult az ún. A "big business" új szabálya így hangzott: "Szerezz egy monopóliumot és dolgoztasd a magad számára a társadalmat.

  • Etnikai hovatartozás:
  • Svájci
  • Szivárványhártyám színe:
  • Ragyogó szürke szemeim vannak
  • Mi a nemem:
  • Lány
  • Mit szeretek inni:
  • Likőr
  • Szeretem a piercinget:
  • Nincs

Porgy és Bess opera, Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Szólj hozzá! Igazi kuriózum a Szegedi Szabadtéri Játékok idei operaprodukciója, hiszen George Gershwin Porgy és Bess című műve hosszú évtizedekkel ezelőtt szerepelt utoljára hazai színpadon, jelenleg pedig sehol Európában nem látható.

Az USA-ból érkezik a produkció, melyben kiváló afro-amerikai énekesektől hallhatjuk a Summertime vagy éppen az I got plenty o' nuttin' című slágereket.

A Porgy és Bess augusztus 9-én és én látható a Dóm téren. Ezért amikor a Porgy és Besst A történetre még ban, DuBose Heyward Porgy című regényében talált rá, és azonnal felismerte a benne rejlő drámai és operai lehetőségeket. Heyward mellett Ira Gershwin az opera librettistája és dalszövegírója.

A charlestoni kikötő egyik utcájában, a Catfish Row-n él egy nyomorék koldus, Porgy, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, majd befogadja a gyilkos barátnőjét, a gyönyörű Besst.

De régi párttag volt. Lenin," mondotta. A pénz a bolsevikok számára különböző személyektől, magán és állami intézményektől érkezett.

Tekintsük át az eddig ismertté vált ténye ket! A New York Journal-American A nagypénz bizonyos brit és amerikai körökből érkezett, akik már hosszabb ideje elkötelezték magukat az orosz forradalom támogatása mellett Az oroszországi eseményekben fontos szerepet játszott egy amerikai bankár, Jacob Schiff, akinek a tevékenysége már nem titok többé, noha csak részben ismert.

Négy egészséges fogát verték ki és Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban néhány tucat élénk színfol ttal tarkították.

Ismertették azokat a titkos jelentéseket, amelyek nemrég érkeztek Oroszországból a Párthoz és amelyek arról számoltak be, hogy a belső helyzet kedvező a forradalom számára. A tanácskozás résztvevőit biztosították, hogy az orosz nép felszabadításával rokonszenvező személyek elegendő pénzügyi támogatást fognak adni.

Ebben a vonatkozásban ismételten említették Jacob Schiff nevét. Az említett tanácskozásra az ös orosz forradalomban aktívan részt vett személyek gyűltek össze.

A HÁLÓZAT Wall Street-i szárnya, globális méretekben gondolkodó és tervező stratégái, már akkor úgy döntöttek, hogy hatalomra fogják segíteni Lenint, Trockijt és a bolsevikokat, mert az jól szolgálhatja a nemzetközi pénzvilág hosszú távú érdekeit.

Egy másik orosz tábornok, Alexander Nechvolodov, ezt írja a bolsevik forradalomról, amelyet ugyancsak idéz Arsene de Goulevitch: " áprilisában Jacob Schiff nyilvánosan közölte, hogy pénzügyi támogatásának köszönhetően győzött a forradalom Oroszországban.

Még ez év tavaszán Schiff megkezdte Trockij finanszírozását. Ron Chernov, "The Warburgs" c. A támogatás kifizetődő üzleti vállalkozásnak bizonyult. Arsene de Goulevitch írja:.

Nemcsak a Schiff-Warburg csoport, de a Morgan és Rockefeller érdekeltség is adott legkevesebb 1 millió dollárt a bolsevikoknak.

De Goulevitch kitér a brit pénzügyi támogatásra is: "Magáninterjúk során tudomásomra hozták, hogy Lord Milner több mint 21 millió rubelt költött az orosz forradalom finanszírozására".

Amikor meginogni látszott a kommunista diktatúra ban, személyes megbízottját, Elihu Root-ot, küldte Szovjetoroszországba azzal a feladattal, hogy az Egyesült Államok rendkívüli - millió dolláros - háborús segélyalapjából a rendelkezésére bocsátott 20 millió dollárral, mentse meg Lenin és Trockij hatalmát.

Root különleges háborús missziójára vonatkozó dokumentumok megtalálhatóak a washingtoni törvényhozás Úgy döntöttek, hogy a new yorki Kuhn, Loeb and Company átutal 50 millió dollárt a számukra egy stockholmi bankba, feltehetően a Nya Banken-be, Olof Aschberg bankjába. Ez akkor elsősorban az orosz cár makacs ellenállásán hiúsult meg.

Ez lényegében már ekkor eldöntötte a Romanov dinasztia sorsát. Nem légből kapott és semmivel se bizonyítható spekuláció az a feltételezés, hogy a háttér erőknek benne volt a keze I.

Sándor cár ben és I. Miklós cár ben történt megmérgezésében. Számos további merénylet következett a Romanovok ellen. Lenin bátyja, Alexandr Uljanov, pl.

Sándor cár ellen ben elkövetett merényletben. Ezért elítélték és kivégezték. A Romanovok sorsa megpecsételődött II.

Miklós cár lemondásával Nem érdektelen az sem, hogy mi történt II. Miklós, az akkori világ egyik leggazdagabb emberének a vagyonával. Lenin és Trockij vörösgárdistái Összesen több mint 1 - mai dollárban számítva - milliárd dollár értékű vagyont.

Ehhez jön még a cári család mintegy 74 millió hektár nagyságú f öldbirtoka, amelyet szintén elkoboztak. A New York Times ismertette, hogy mely európai és amerikai bankoknál, pénzintézeteknél helyezte el a cár készpénz tartalékait: 5 millió dollárt a Guaranty Trust-nál, 1 milliót pedig a National City Banknál.

Több kutató adatai szerint a cár náluk elhelyezett pénzéből. Az orosz cár millió dollárt négy angol bankban helyezett el: 35 milliót a Bank of England-nál, 25 milliót a Barings-nél, 25 milliót a Barclays-nál és 30 milliót a Lloyd Banknál.

A cár további millió dollárt tartott a párizsi Banque de France-ban és 80 milliót a Rothschild Bank of Paris-ban. Berlinben - az Oroszország hagyományos németországi bankjának számító - Mendelsohn Banknál volt még millió dollárja a cárnak.

Ezeket az összegeket - amelyek kamatostul már 55 milliárd dollárt tennének ki - soha, senkinek nem fizették vissza ezek a bankok. Eddig két igénylő jelentkezett a cár rokonságából, Alexis és Anastasia. Peter Kurth "Anastasia" c. Noha ő Alexandrának, a cár meggyilkolt feleségének, az unokaöccse volt, ő volt az Anastásiával szembeni ellenállás fő szervezője.

Nyilvánvalóan meg volt az oka Lord Mountbattennek arra, hogy ellenezze a cár vagyonának a visszaigénylé sét bárki által. Peter Kurth idézi a londoni Observer c.

A Baring Brothers cég kapcsán az Observer megemlíti, hogy "a Romanovok megkülönböztetett ügyfeleik közé tartoztak. A Barings-nél még mindig megvan az a több mint 40 millió font, amelyet a Romanovok helyeztek el nála. Az Observer főszerkesztője szerint senki nem tiltakozott ez ellen az állítás ellen.

Igaznak tekintik ezt a történetet. Lenin és hadügyi népbiztosa, Trockij, a Vörös Hereg parancsnoka, meg akart szabadulni a cári családtól. Úgy gondolták, hogy puszta létük veszélyt jelent a kommunista forradalomra, mert az orosz nép bármikor visszahívhatja őket.

Ezt az urali várost ben, Szverdlov halála után 5 évre, Szverdlovszknak nevezték el. Mára visszakapta eredeti nevét. A csekisták megölték a cárt és feleségét, a trónörököst, a négy nagyhercegnőt, a cári család orvosát, Dr.

Botkint, a férfi és női szolgálót, a szakácsot és a család kutyáját. A cári uralkodóház azon további tagjait, akik még igényt tarthattak volna a trónra, másnap ölték meg. Mindannyiukat a szibériai Alapajevszkb en dobták egy kútba. Michael Alexandrovics nagyherceget, kíséretével együtt, pedig Permben gyilkolták meg.

Már utaltunk rá, hogy a cári család kivégzésére szabadkőműves rituálé szerint került sor. Annak a szobának a falára, amelyben a kivégzés történt, vérrel egy misztikus jelet írtak, három nagy "L" betűt, aláhúzva. A falról készült eredeti felvétel szerint úgy tűnik, mintha ezek a jelek jobbról balra lennének írva.

A betűk fordított helyzetének azonban nem ez az oka, hanem az, hogy aki írta, háttal állt a falnak, leszorított jobb karral, így formálva ki a három betűt valójában balról jobbra, igazi kabalista stílusban.

A második jelentésváltozat : "Itt áldozták fel a királyt, hogy megvalósuljon királysága elpusztulása. A mágiával foglalkozó "tudományok" művelői szerint a horizontális vonal a passzív princípium jelképe. Kabalista interpretáció szerint tehát a vonal jelentése a következő: "Azok, akik megölték a királyt, nem saját akaratukból, hanem felsőbb parancsra cselekedtek.

John Daniel amerikai kutató szerint, ez a "felsőbb parancsnokság" valamelyik szabadkőműves irányzat, így, pl. A szabadkőműves titkos társaságoknak ez a századunkban, de különösen után, dominánssá váló része, mindig is ellenségesen viszonyult a Romanovokhoz, mert ők nem tartoztak a "Szent Grál"-lal szimbolizált leszármazási vonalhoz.

Arra a régi jövendölésre utal, hogy Moszkva lesz az "Új Róma". A család annak a Prus hercegnek volt a leszármazottja, aki Augusztus római császár testvére volt és megalapította azt a provinciát, amelyből később Poroszország lett.

A keleti szláv fejedelemségek egyesülése után, az orosz állam létrejöttekor, Mihály lett az első Romanov cár.

A "Szent Grál" vonalhoz tartozó dinasztiák ezzel szemben nem egy római előkelőségtől, hanem egyenesen Jézustól vezetik le családfájukat, mert immáron kétezer éves hitük szerint, Jézust Mária Magdaléna még élve levette a keresztfáról, majd pedig Palesztinából Dél-Franciaországba menekült vele, ahol összeházasodtak és családot alapítottak.

Ebből a csalá dfából származnak a Meroving dinasztia tagjai. A Priory of Sion történetével és mai szerepével komoly tudományos apparátussal megírt könyvek foglalkoznak.

A két, sok eredeti forrást tartalmazó, könyvet a tekintélyes new yorki Doubleday Dell Publishing adta ki. A Priory of Sion kékvérű követői jól ismerték a Kabala "keresztény" változatban is létező tanításait.

John Daniel szerint szerepe lehetett a cári család rituális kivégzésében a hivatalos szabadkőműves irányz atok által el nem ismert, szélsőséges Ordo Templi Orientis O. Ennek sok követője volt Oroszországban.

Bárki is rajzolta azonban a falra vérrel a rituális jeleket, járatosnak kellett lennie a szabadkőművesség, a fekete mágia és a kabala szimbolikájában.

A történelmet elsősorban az állami dokumentumok alapján feldolgozó szaktörténészek érthetően nem kedvelik a spekulációkat, feltételezéseket, a nehezen bizonyítható háttérhatások kutatását.

Ha azonban lemondanak az úgynevezett puha bizonyítékok használatáról, akkor az állami archívumok kemény, hitelesen és jól dokumentált anyagai is egyoldalú és eltorzított képet eredményezhetnek.

A kemény irattári dokumentum mit sem szól arról, hogy annak készítője milyen nem állami, rejtett struktúrákhoz is tartozott, az ok milyen befolyással voltak magatartására? Ezek a gyakran misztikus és irracionális hatások mennyiben határozták meg gondolkodásmódját, stratégiai és taktikai döntéseit?

Ezen hatásoknak csak az elenyésző töredéke tárgyiasul az állami archívumok anyagaiban. A titkos szervezeteknek természetesen a dokumentumaik is titkosak, de azért még létezőek. Hogyan lehet megírni a második világháború utáni korszak történelmét, pl. Vagy a világ pénzügyeit ma irányító központi bankok évtizedekre letitkosított dokumentumait?

Vagy ha nem tanulmányozzuk azokat a misztikumot sem nélkülöző titkos társaságokat, amelyekhez az előbb említett fontos szerepet játszó szervezetek vezetői nagy számban tartoznak ma is?

Albury call girl

Talán meseszerűnek és megmosolyogtatónak hat, hogy miben hisznek, pl. A kutató kénytelen nemcsak a saját agyával, de a hatalmi elit agyával is gondolkodni. Ezért - sajnos - nem lehet mellőzni az okkult és a misztikus szempontokat sem, - bármennyire is viszolygunk tőlük, - amikor meg akarjuk érteni, hogy miért és merre halad a világ, amelyben élünk.

Egyesek azt állítják, hogy a nemzetközi bankárok azért likvidáltatták ennyire alaposan a cári családot, hogy ne maradjon örökös, amely a náluk maradt hatalmas pénzvagyont visszakövetelhetné. Mások azt állítják, hogy csupán a szorongatott bolsevik vezetés politikai és katonai szempontjai játszottak döntő szerepet.

Megint mások okkult és misztikus erők kezét is látják ebben a véres tettben. Olyanok is vannak, mint e sorok írója is, aki úgy véli, hogy valamennyi válaszban benne van a komplex és teljesen soha ki nem deríthető igazság egy vagy több eleme, mozzanata.

De még más szempontok is felmerülhetnek az idő múlásával. Ezért nyitottnak maradva tartózkodni kell a szellemi monokultúrától és az úgynevezett "mainstream" fősodrú, hivatalos történetírás klisékké merevedett és ezért sematikussá vált akadémizmusától, kihagyásos történelemszemléletétől és érinthetetlen tabuitól, dogmá itól.

A Wall Street és a bolsevikok kapcsolata nem érthető meg anélkül, hogy mi játszódott le egy new yorki felhőkarcolóban, amely mellett e sorok írója is elhaladt naponta, amikor a New Yorki Tőzsdével pontosan szemben lévő "Security Pacific Clearing and Sevices" elnevezésű pénzintézetben dolgozott a Wall Streeten.

A most is álló felhőkarcoló ben épült, miután a telken lévő korábbi épület, az Equitable Life Assurance Company központja, leégett. Ez a vállalat ugyan nem költözött vissza az újjáépített felhőkarcolóba, mégis az Equitable Life Building nevet viselte ez a 34 emeletes ház, amely teljes mértékben elfoglalja a Broadway és a Pine nevű utca közötti utcatömböt.

A ma már csak közepesnek számító irodaház A ház többi használója ben szinte kivétel nélkül olyan amerikai intézmény volt, amelynek volt valami köze a bolsevik forradalomhoz, majd pedig az azt követő fejleményekhez. Itt volt a központja az American International Corporation-nek a továbbiakban AICamely kiemelkedő szerepet játszott a Wall Street és a bolsevikok kapcsolatában.

Ludwig Martens, aki majd a szovjet hatóságok által Amerikába kinevezett első bolsevik "nagykövet" lesz, a new yorki "Soviet Bureau" vezetőjeként, ben annak a Weinberg and Posner Company-nak volt az alelnöke, amelynek az irodái szintén a Broadway alatt voltak. A bol sevikok támogatása szempontjából messze kiemelkedően legfontosabb két intézmény egyike a Federal Reserve Bank of New York, az FRB of New York, amelynek a vezetői között számos Morgan által delegált személy volt.

Az American International Corporation-t J. Morgan alapította a National City Bank és a Rockefeller érdekeltség bevonásával. Az AIC központi irodái a Broadway alatt voltak. A vállalatot alapító okirata feljogosította arra, hogy a bankári és közszolgáltatási tevékenység kivételével, világszerte bármilyen üzleti vállalkozásban részt vegyen.

A korporáció okiratilag rögzített célja az volt, hogy olyan hazai és külföldi vállalatokat hozzon létre, amelyek kibővítik Amerika külföldi tevékenységét, elősegítik az amerikai és a nemzetközi bankári, üzleti és technológiai érdekek érvényesítését.

Az AIC indulótőkéje 50 millió dollá r volt és az igazgatóság a Wall Street pénzügyi elitjének a krémjéből állott. Két éven belül már mintegy 30 országban, köztük Petrográdban, Oroszországban is, működtek az AIC-nak vállalatai 27 millió dollár tőkével. Ezek vagy az AIC leányvállalatai vagy közösen működtetett vállalatok voltak.

Az AIC volt annak a United Fruit Company-nak az egyik tulajdonosa, amelyik fontos szerepet játszott a közép-amerikai felkelésekben az as években. Az AIC irányította a G. Amsinck and Co.

A felsorolást csak helyszűke miatt hagyjuk abba.

A legális bordélyházak queenslandi bevezetése az volt, hogy javítsák a szexmunkások, a fogadók a prostitúció ügyfelei és Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban közösség egészének biztonságát, és csökkentsék a bűnözést.

A lényeges az, hogy az AIC-na k igen komoly érdekeltségei voltak mind az amerikai, mind a tengerentúli háborús megrendelésekben. Ebből a 22 igazgatóból négy már a FRB of New York-nak is az igazgatója volt ekkor, illetve az lett később.

Itt emlékeztetnén k arra, hogy William Boyce Thompson, aki jelentős összegekkel támogatta a bolsevik hatalomátvételt, szintén az FRB of New York 9 tagú igazgatóságához tartozott.

Még csak Közép-Oroszország egy részére terjedt ki a szovjet hatalom, amikor Robert Lansing, akkori amerikai külügyminiszter, kikérte az American International Corporation álláspontját.

Válaszában ezt írja: "Bármit is mulasztottunk, azt most be kell pótolnunk, még akkor is, ha ez bizonyos fokú személyi győzelmet jelent Trockij számára Alapos okom van azt feltételezni, hogy a Kongresszus minden támogatást meg fog adni a kormányzat Oroszországgal kapcsolatos terveinek, és azokat az Egyesült Államok közvéleménye is jóvá fogja hagyni.

A new yorki FED igazgatójaként pedig ezzel egyidőben átutalt 1 millió dollárt Leninnek és Trockijnak. Sands, aki felváltva volt a washingtoni külügyminisztérium és a Wall Street magasbeosztású tisztségviselője, ban az amerikai "vöröskeresztes misszió" tagjaként az orosz fővárosban volt.

Visszatérve New Yorkba, az AIC ügyvezetőjeként, ő volt az illetékes bizonyos - Oroszországra vonatkozó - "titkos szerződések"-et illetően. Az időközben hozzáférhetővé vált amerikai, titkos irattári anyagok számos ilyen dokumentumot tartalmaznak.

Mivel egy kormánybizottság csak nehézkesen tudna ellátni egy ilyen feladatot, ezért célszerű ezt a magánérdekeltségek bevonásával elvégezni.

Vagyis Sands minél előbb biztosítani kívánta a " Broadway" alatti cégek számára a bolsevik Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok lefölözését. További kettő az American International Corporation-nak is az igazgatója volt. Sands javaslatát nem fogadták el. Ezt az új vállalatot az u gyancsak " Broadway" alatt tevékenykedő Guggenheim Testvérek finanszírozták, akiknek korábban üzlettársa volt a már bemutatott William Boyce Thompson.

John Reed, a bolsevik irányvonalat követő "Masses" Tömegek c. Reed rendszeresen írt a "Metropolitan" című, a Morgan érdekeltséghez tartozó baloldali lapba is. Reednek a bolsevik forradalmat dicsőítő könyve, "Ten Days That Shook the World" Tíz nap, amely megrengette a világotamelyhez Lenin írt előszót, annak idején széleskörben olvasott mű volt.

Mai szemmel nem több, mint az aktuális események felületes ismertetése, teletűz delve a bolsevikok felhívásaival, dekrétumaival, és a bolsevikok iránti misztikus lelkesedéssel.

A bolsevik hatalomátvétel után Reed a Harmadik Internacionálé végrehajtó bizottságának az amerikai tagja lett. Reed és között abból élt, amit a "Metropolitan" c.

Szex felek st albans megye

Ennek a new yorki újságnak a Guaranty Trust egyik igazgatója - H. Whitney - volt a tulajdonosa.

A másik lapot, a bolsevik-barát "Masses" címűt szintén egy gazdag bankár finanszírozta.

Hajlandó-e felvilágosítást adni Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban, hogy ki rejtőzik a tintapetty mögött, és milyen kapcsolatban van Ön ezzel az emberrel?

De kapott pénzt Reed az amerikai "vöröskeresztes" megbízottól, Raymond Robinstól is.

Ismét a Guaranty Trust ügyvezetőj e, Sands, volt az, aki interveniált az amerikai kormánynál, hogy érje az el a finn hatóságoknál Reed szabadonbocsátását. Mindez arra enged következtetni, hogy John Reed a Morgan-Rockefeller érdekeltség szolgálatában állott.

Antikapitalista írásai alkalmasak voltak annak a mítosznak a fenntartásához, hogy minden kapitalista szüntelen háborút visel a szocialista forradalmárok ellen.

Csak töredékét ismertettük azoknak a dokumentumoknak, amelyek arra utalnak, hogy a Morgan-Rockefeller érdekeltség, a FED, a Kuhn and Loeb és a Wall Street más potentátjai folyamatosan támogatták a bolsevikokat, nemcsak a forradalom előtt, de utána is.

Ennek a támogatásnak a központja pedig a Broadway, New York City volt. Miért vásárolt drága pénzért ellenségeket magának a Wall Street? Miért volt érdemes pénzelnie a bolsevikokat, hogy azok aztán "ez a harc lesz a végső" jelszóval megsemmisítsék, és a történelem szemétdombjára küldjék bankáraival és felhőkarcolóival egyetem ben, ahogyan fennhangon hirdették?

És ha már ellenségekre volt szüksége, tényleg a bolsevikok voltak a lehető legjobb - pénzért kapható - "ellenségek" a számára? Mielőtt válaszolunk ezekre a furcsának tűnő kérdésekre, vegyük szemügyre, hogy mi szükséges egy sikeres forradalomhoz?

Elsősorban két dologra, szervezetre és pénzre van szükség. A szegények és elnyomottak tömegei egyikkel sem rendelkeznek. A Morganok és Rockefellerek viszont mindkettőhöz hozzá tudnak segíteni.

Nesta Webster angol történész írja a bolsevikokról:. Csak a mögöttük álló hatalmas erőknek köszönheti ez a kislétszámú párt, hogy a hatalmat kézbe tudta venni és meg is tudta tartani. A történelem azt igazolja, hogy szívélyes partneri viszony volt a nemzetközi monopolista fináncoligarchia és a szocializmusért küzdő nemzetközi forradalmárok között.

Ez a viszony mindkét fél számára haszonnal járt. A számlát az oroszok, amerikaiak és más népek egyszerű polgárai fizették meg. Tévedés tehát az a mai napig élő hiedelem, hogy a nemzetközi pénzmonopolisták és a nemzetközi forradalmárok kibékíthetetlen ellenségei egymásnak.

A történelmi tények, amelyből csak töredéket ismertettünk, azt bizonyítják, hogy a nemzet közi bankárok, mindenekelőtt a Morgan és Rockefeller érdekeltség, pénzelték a bolsevik hatalomátvételt.

Az elég nyilvánvaló, hogy ez miért volt előnyös a bolsevikok számára. De mi hasznuk volt ebből a szuperkapitalista pénzembereknek?

Az előzőekben már utaltunk a gazdasági, pénzügyi előnyökre, arra, hogy a nemzetközi pénzvilág vezérkara szívesen üzletel centralizált kormányzatokkal. Ezt nem valamiféle ideológiai meggyőződésből teszi, hiszen a nemzetközi bankárok nem voltak sem bolsevikok, sem kommunisták, s em hagyományos értelemben vett szocialisták vagy demokraták.

Monopolisták voltak és a nemzetközi piac monopolellenőrzése volt az, amire törekedtek. Ezt a céljukat el is érték. Ezzel azonban nem érték be és ezért kezdettől fogva többről is szó volt, mint csupán gazdasági érdekeik érvényesítéséről.

Ugyanazok, akik pénzt adtak a kommunista forradalomra, bevezették az Egyesült Államokban az egyik legszigorúbb jövedelmi adórendszer t úgy, hogy magukat kivonták alóla.

Saját vagyonukat több ezer alapítványba vitték át, amelyek viszont adómentesek. A pénzrendszert magántulajdonukba vették és a kamatszedés révén egyre növekvő vagyonukat kezdettől fogva politikai hatalommá akarták átalakítani.

Lány vezetők goulburn

Céljuk nemcsak egy-egy ország politikai rendszerének az ellenőrzése volt, de egy irányításuk alatt álló világállam létrehozása is. A kommunisták is egy kommunista világrendszerért, világállamért, küzdöttek. A kartell-kapitalisták és a kommunisták végső célja tehát megegyezett.

A bolsevikok fennen hirdették, hogy az olyan szuperg azdag kartell- és banktőkésektől, mint pl. Ezek a fenyegetett pénzoligarchiák viszont nemcsak, hogy nem féltek ezektől a fenyegetésektől, hanem még együtt is működtek a fenyegetőkkel.

Erre a logikus magyarázat csak az lehet, hogy a bolsevikok kezdettől a szupergazdagok ellenőrzése alatt állottak. A Morganoknak és a Rockefellereknek, mindig is az volt a gyakorlatuk, hogy minden konfliktusban, mindkét oldalt ellenőrizzék.

A Rockefellerek, akik a HÁLÓZAT amerikai szárnyána k az irányítását hamarosan átvették a Morgan érdekeltségtől, már óta gondoskodtak a tőlük függő, bolsevizált Oroszország pénzügyi támogatásáról és rendszeresen ellátták technikai-technológiai információkkal is, amint azt Antony Sutton, a Hoover Intézet kutatója, erről írott és alaposan dokumentált könyvében - "Western Technology and Soviet Economy" Nyugati technológia és a szovjet gazdaság - bizonyítja.

Áttekintve mindazt a segítséget, amit a Szovjetunió a HÁLÓZAT jóvoltából az Egyesült Államoktól ka pott, az öt éves tervek pénzelésétől a lend lease-ig, akkor akár azt is az egykori kommunista nagyhatalom neve mellé lehetett volna írni, hogy "made in USA".

Ha a kommunizmus tényleg az lett volna, amit magáról állított, és aminek a Rockefeller irányította HÁLÓZAT feltüntette, akkor nem tudnánk értelmes választ adni e fejezet elején feltett kérdésekre. Ha azonban a kommunizmust hataloméhes milliárdosok, valamint a szolgálatukba szegődött és jól megfizetett értelmiségiek, azaz a HÁLÓZAT egyik történelmi léptékű vállalkozásának tekintjük, akkor logikussá válnak a kérdések és megadhatóak a válaszok.

Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy ez a HÁLÓZAT nemcsak Rockefellerekből, nemzetközi bankárokból és a korporációs elit tagjaiból áll, hanem az emberi társadalom és tevékenység szinte minden szférájából származó elitből.

Voltaire-től és Adam Weishauptól kezdve, John Ruskinon, Sidney Webben át Henry Kisingerig és John Kenneth Galbraith-ig, mindig a tanult koponyák voltak azok, akik keresték a hatalomhoz vezető utat és a leggazdagabbak fiainak megmutatták, miként lehet vagyonukat felhasználni arra, hogy a világ urai lehessenek.

Gazdag és gazdag között azonban óriási különbség van aszerint, hogy a vagyona kockázat és felelősségvállalással végzett értéktermelő tevékenységből, azaz termékek és szolgáltatások előállításából, vagy pedig csak a termékek és szolgáltatások cseréjéhez szükséges közvetítő eszközzel, - az önmagában értéktelen pénzzel, - való spekulációból és kamatszedésből származik.

Az érték előállításból fakadó, teljesítménnyel fedezett gazdagság erkölcsös, a másik nem tekinthető etikusnak. A politikai hatalom megszerzésére a monopolistának van szüksége, hogy az állam segítségével kényszerítse a saját teljesítményükre támaszkodó vállalkozókat a vele való egyenlőtlen együttműködésre.

Az állammonopolista szocializmus, a korporációs fasizmus, a privát szocializmus, vagyis a köz- és magánmonopolrendszereknek minden változata, - a jelenlegi magánpénzmonopóliumot is beleértve - a vállalkozói szabágon és versenyen al apuló piacgazdaság halálos ellensége.

A monopolista szupergazdagokról - a tények kényszerítő hatására - elhisszük, hogy felosztják a egymás között a világpiacot, hogy felszámolják a szabad versenyt, hogy diktálják az árakat, hogy tervszerűen eladósítják az államokat, hogy megvásárolják a politikusokat, hogy korrumpálják a függőhelyzetű alkalmazottakat, hogy megszegik az üzleti etika szabályait, hogy visszaélnek a pénz hatalmával, hogy együttműködnek a maffiokráciával, de azt már vonakodunk elfogadni, hogy ugyanezen szupergazdagok terveket szőhetnek, titkos hálózatot működtethetnek azért, hogy monopolhelyzetüket az egész világra kiterjeszthessék, s hogy ezt a privilegizált helyzetüket a világállam létrehozásával megszilárdítsák.

Ha pedig ennek a célnak az e lérését a kommunista kísérlettel felgyorsíthatják, akkor a kommunizmust is használhatják eszközként a Globális Unió megvalósításához. Ha viszont nincs többé szükségük a kommunizmusra, mert kényelmetlenné vált nyíltan diktatórikus módszerei és atombombái miatt, akkor félre is dobhatják úgy, ahogyan az a szemünk előtt lejátszódott az elmúlt években.

Helyette a kontroll egy hatékonyabb és kevésbé látható módszerét: az államok világméretű eladósítását, a világ energia- és élelmiszerellátásának, valamint pénzrendszerének a globális ellenőrzését vezették be.

Képzelje, világítótorony, le sem vetette Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban kardját, ha

A Wall Street hatalmát már szemléltettük, amikor Lenin egyik moszkvai megbízottjuk, Raymond Robins, kívánságára azonnal menesztette a helyettes külügyi népbiztost.

Ezért akinek a neve már ismertté válik, az valójában már a legfelsőbb vezetés második vonalába tartozik. Rockefeller ellátogatott a Kreml-be is, ahol két és fél órán keresztül tárgyalt Hruscsovval, a Kommunista Párt első titkárával, a szovjet kormány fejével.

Nyilvánvalóan nehézségek merültek fel, mert szeptemberben Johnson elnököt is be kellett kapcsolni a probléma megoldásába. Rá egy hónapra, októberben, Hruscsovot teljesen váratlanul leváltották.

David Rockefeller napokon belül ismét felkereste a Fekete Tengert és tárgyalt Brezsnyevvel, Kosziginnel és Podgornijjal, azaz a Hruscsovot a hatalomban követő "trojkával". Ha igaz, amit számos nyugati politológus állít, hogy David Rockefeller döntött Hruscsov leváltásáról, akkor fog almat alkothatunk arról, hol a hatalom igazi központja.

A választ nem fogjuk megtalálni a történelemkönyvekben. Csak az események nyomon követése adhat eligazítást. Ha a bolsevikok hatalomra juttatása teljesen eredménytelen lett volna, akkor a HÁLÓZAT nem támogatja a szovjetrendszert még további 74 évig és hagyja jóval hamarabb összeomlani.

Ha viszont sikeres volt a kísérlet, akkor támogatja a fennmaradását, sőt igyekszik hasznot hú zni belőle, hogy legalább befektetései egy része megtérüljön. Áttekintve, hogy miként viszonozták a bolsevikok a Wall Street-től kapott milliókat, kezdjük Leninnek a Kommunista Párt X.

De ezt meg kell értenünk. Vagy ilyen a gazdasági kapcsolatunk vele, vagy semmilyen Az alábbi hét példa mutatja, hogy a bolsevikok nem voltak hálátlanok Wall Street-i főnökeikhez:. A bolsevik államcsínyt követően minden bankot államosítottak Oroszországban, kivéve egyet, a Rockefeller család tulajdonában lévő National City Bank petrográdi részlegét.

Oroszország valamennyi nehézipari üzemét is állami tulajdonba vették, kivéve a Westinghause-nak azt az erőművét, amelyet az a Charles Crane létesített, aki együtt uta zott az S. Kristianiafjord fedélzetén Trockijjal és hivatásos forradalmáraival, hogy tanúja legyen a "re-revolution"-nek, azaz a forradalom elleni államcsínynek.

Ennek a banknak - a kommunista elméletnek megfelelően - állami tulajdonban kellett volna lennie és állami irányítás alatt működnie. A valóságban azonban egykori cári, német, svéd és amerikai bankárok privát szindikátusa irányította.

A külföldi tőke többsége Angliából é rkezett, maga az angol kormány is a bank tulajdonosai között volt. A bolsevik hatalomátvételt követő években a szovjet kormányzat folyamatosan és igen előnyösen, - azaz nem versenyeztetés alapján - ellátta szerződésekkel a brit és amerikai érdekeltségeket, amelyek mind közvetve vagy közvetlenül kapcsolódtak a HÁLÓZAT angol City of London és amerikai Wall Street szárnyához.

Ezek közül az egyik legnagyobb volt a chicagói húsforgalmazó céggel, a Morris and Company-val, 25 millió kiló élelmiszer szállítására kötött szerződés. Edward Morris cégtulajdonos felesége annak a Harold Swift-nek volt a testvére, aki az Oroszországban működő "Vörös Kereszt Misszió" őrnagya v olt.

Azért, hogy kifizethessék az ilyen szerződésekkel vásárolt árukat és törleszthessék a nemzetközi bankároktól kapott a "kölcsönöket", a bolsevikok Oroszország teljes aranytartalékát, beleértve a cári kincstárban tárolt aranyat is, amerikai és angol bankokba szállították.

Egyedül ban 39 millió svédkorona értékű orosz arany érkezett New York-ba Stockholmon keresztül. Három másik hajó közvetlenül Oroszországból szállított láda aranyat, több mint 97 millió aranyrubel értékben, és még egy negyed ik szállítmány is volt ebben az évben.

A teljes szállítmány értéke elérte a 20 millió dollárt. Ez mai értéken kétmilliárd dollárra rúg. Az arany átszállítását New Yorkba Jacob Schiff, a Kuhn and Loeb elnöke szervezte meg és az arany a Morgan érdekeltséghez tartozó Guaranty Trust trezorjaiban nyert elhelyezést. Wilson elnök kormányzata ebben az időben ezer tonna élelmiszert szállított Szovjetoroszországba.

Ez nemcsak megmentette a bolsevik rendszert az összeomlástól, de Lenin és Trockij számára lehetővé tette a kommunista diktatúra konszolidálását.

The U. Food Aministration, az Egyesült Államok Élelmiszer Hatóságaamely ezeket a hatalmas szállításokat intézte, szép hasznot hozott azoknak a cégeknek, amelyek ebben a programban részt vettek.

A program irányítója Herbert Hoover volt, igazgatója pedig a Kuhn and Loeb egyik tulajdonosának a veje. Óriási haszonra tettek szert a HÁLÓZAT érdekkörébe tartozó amerikai, brit és később már német cégek is, amikor beindult az üzlet a szovjetrendszerrel.

A német Junkers repülőgépgyártó cég pedig szó szerint létrehozta a szovjet repülőgépipart. A brit tulajdonban lévő Léna Goldfields, Ltd.

Az amerikai bankár és vasútmágnás, Averell Harriman, aki később amerikai nagykövet volt Moszkvában, 20 évre szóló monopóliumot szerzett a Szovjetunió teljes mangántermelésére.

Wnated nagy dél-karolinai kakas 9

Armand Hammer, a kommunista milliomos, Lenin közeli barátja, ugyancsak szovjet kapcsolatainak köszönhette hatalmas vagyonát, mert ő kapta meg az azbeszt bányászat ellenőrzését egész Oroszországban.

A bolsevikok tisztában voltak vele, hogy Wall Street-i "jótevőik" kifosztják Oroszországot. Amit odaadtak az nem az ő pénzük és nem az ő vagyonuk volt.

Számukra egyedül a hatalmon maradás volt fontos. Hogy ez milyen nehéz volt, azt jól mutatja, hogy az államcsíny után ugyan kezükbe került az államgépezet, de Oroszország túlnyomó része még sokáig nem került az uralmuk alá.

Dél-Oroszország egésze ekkor, Ogyessza kivételével, Gyenyikin tábornok ellenőr zése alatt állott. Így tehát elfogadtak minden feltételt. Ami a HÁLÓZAT másik, fontosabb célját, a Globális Unió létrehozását illeti, a kommunizmussal folytatott kísérlet ebből a szempontból sem volt eredménytelen, noha részben úgy jártak vele, mint a bűvészinas a palackból kiszabadított szellemmel.

Főleg atomfegyverei miatt már nem lehetett teljesen ellenőrzés alatt tartani. Az szinte bizonyosra vehető, hogy a világállamon munkálkodók már nem fogják használni a lejáratott kommunista kifejezést, amelyet keleten és nyugaton egyaránt széleskörben elutasítanak az emberek.

Egészen biztos, hogy a pénzvagyon és a korporációk monopoltulajdonára épülő, kétpólusú társadalom új nevet fog kapni, hogy szalonképes legyen, és el lehessen adni a tömegeknek. Az új kurzus b evezetésére Amerikában, pl.

Valamennyi egy mindenható szupervilágállam bevezetését, annak előkészítését szolgálja.

Az először csak laza nemzetek feletti struktúrák fokozatosan át lesznek alakítva egy monolitikus Világállammá. A kommunista kísérlet tanulságai azonban lehetővé teszik a tévedések és zsákutcák elkerülését.

Az emberiség reményét pedig abban, ha ezt a jövőt elfogadja, és szívvel-lélekkel támogatja. Ezért is adta legfontosabb könyvének a "Tragédia és a remény" címet. Egyik "termése" a bolsevizmus volt, amely közel millió ember halálával és sok százmillió mérhetetlen szenvedésével járt.

Most érlelődő gyümölcse, a készülőben lévő Globális Unió, már kialakulása folyamatában világméretűvé tette az eladósodást, a kamatfüggőséget. Megjelent a soha fel nem számolható, nagyméretű munkanélküliség, felgyorsult a középosztály felmorzsolása, a pénzügyi és korporációs világmonopóliumok kialakítása.

Az emberiség egyre inkább a pénzvagyontulajdonos elit önző és ellenőrizhetetlen uralma alá kerül. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ezeket a korlátozásokat azért vezették be, hogy a prostituáltak templomba járjanak, mások viszont azzal érvelnek, hogy a plébánosokat a templomban és a bordélyházakon kívül tartsák.

Akárhogy is, ez egy bevétel nélküli nap volt a kapus számára.

Noha a bordélyházakat a férfiak szexuális kapcsolataiként hozták létre, nem minden férfi léphetett be oda. A klerikusok, házas férfiak és zsidók betiltották. A bordélyházakat gyakran látogató helyi férfiak főként egyedülálló férfiakból álltak; a mecénásokat korlátozó törvényeket nem mindig tartották be.

A kormány tisztviselői vagy a rendőrök rendszeresen átkutatják a bordélyokat, hogy csökkentsék az engedély nélküli ügyfelek számát. Mivel azonban a kormányzat olyan szoros kapcsolatban állt az egyházzal, a közös büntetés csekély volt.

Ezeket a korlátozásokat azért vezették be, hogy megvédjék a házas férfiak feleségeit mindenféle fertőzéstől. A bordélyházak lakóival szemben több korlátozást is bevezettek.

Az egyik korlátozás megtiltotta a prostituáltaknak, hogy pénzt kérjenek kölcsön a bordélyház vezetőjétől. A prostituáltak magas árat fizettek a bordélyház-tartónak az élet alapvető szükségleteiért: szoba és ellátás, élelem, ruhák és tisztálkodószerek.

A szoba és az ellátás gyakran a helyi önkormányzat által meghatározott ár volt, de minden más ára egy átlagos nő teljes keresetét is elérheti. A prostituáltaknak néha megtiltották, hogy különleges szeretőjük legyen. A prostituáltakra vonatkozó szabályozások egy része ügyfeleik védelme érdekében született.

Kirúgtak egy nőt, ha kiderült, hogy szexuális úton terjedő betegsége van. Ezenkívül a prostituáltaknak nem engedték meg, hogy ruhájuknál fogva berángassák a férfiakat a bordélyházba, nem zaklathatták őket az utcán, és nem tarthatták fogva őket kifizetetlen tartozásaik miatt.

Egyes helyeken egy prostituáltnak sárga csíkot kellett viselnie a ruháján, míg máshol a vörös volt a megkülönböztető szín. Más városok megkövetelték a szajháktól, hogy különleges fejdíszt viseljenek, vagy korlátozták a megfelelő nők ruhásszekrényét.

A prostituáltakra vonatkozó korlátozásokat nemcsak a prostituáltak védelmében vezették be, hanem a közeli polgárok védelmét is. Az Európa-szerte terjedő szifiliszjárvány miatt a középkor végén számos bordélyházat bezártak. Az egyház és a polgárok egyaránt attól tartottak, hogy a bordélyházakba látogató férfiak hazahozzák a betegséget, és megfertőzik az erkölcsileg igaz embereket.

Ez a terület hagyományosan Winchester püspökenem pedig a polgári hatóságok fennhatósága alatt állt. Ebből született a Winchester Goose szleng kifejezésamely prostituáltra vonatkozik. Az ezekben a bordélyházakban dolgozó nőket megtagadták a keresztény temetéstől, és a Cross Bones néven ismert, fel nem szentelt temetőben temették el.

A korabeli híres londoni bordélyház a Holland's Leaguer volt. A mecénások között állítólag I. Jakab angol és kedvence, George Villiers, Buckingham első hercege volt.

Rancho cucamonga ladyboy show

Egy utcában található, amely ma is a nevét viseli 26és ihlette az es színdarabot, a Holland's Leaguer-t is. Károly angliai engedélyt adott számos bordélyházra, köztük a londoni Silver Cross Tavernreamely a mai napig őrzi engedélyét, mert soha nem vonták vissza. A középkori Párizs hatóságai ugyanazt az utat követték, mint Londonban, és megpróbálták egy adott kerületre korlátozni a prostitúciót.

Lajos — kilenc utcát jelölt ki a Beaubourg Quartierbenahol ez engedélyezett. A törvény szerint nőnek jellemzően egykori prostituáltnak kellett vezetnie őket, külső megjelenésüknek pedig diszkrétnek kellett lennie. A lakóházaknak meg kellett gyújtaniuk egy piros lámpást, amikor nyitva voltak ebből származik a vörös lámpás negyed kifejezés és a prostituáltak csak bizonyos napokon hagyhatták el a házakatés csak a fej kíséretében.

A francia kormány időnként a Chabanais -ba tett látogatást is belefoglalta a külföldi állami vendégek programjábaa szenátus elnökével való látogatásnak álcázva azt a hivatalos programban.

A legtöbb európai országban a második világháború után illegálissá tették a bordélyházakat. Franciaország ban betiltotta a bordélyházakat Marthe Richard kampánya után. A velük szembeni visszacsapás részben a németekkel folytatott háborús együttműködésüknek köszönhetőFranciaország megszállása idején.

Huszonkét párizsi bordélyházat a németek parancsnokoltak kizárólagos használatra; néhányan sok pénzt kerestek német tisztek és katonák ellátásával. Olaszország ben illegálissá tette a bordélyházakat.

A es évtizedben szexbabákat és szexbotokat vezettek be néhány bordélyház területén.

A bordélyházakat Kínában hivatalosan prostitúcióra és szórakoztatásra használták az ókori Kína feudális korszaka óta. Kína ókori és birodalmi történelmének nagy részében a bordélyházak gazdag kereskedők tulajdonában voltak, akiket általában "madamként" szoktak sztereotipizálni, és olyan városi területeken folytattak üzleti tevékenységet, mint például a főváros.

Visszatérve az amerikai Vörös Kereszt misszió tevékenységére Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban, az volt a közkeletű magyarázat ottani tevékenységének a céljáról, hogy meg kellett akadályoznia egy különbéke létrejöttét Szovjetoroszország és Németország között.

Lehet, hogy egy kínai prostituált művészi volt és jártas volt az olyan gyakorlatokban, mint a tánc, a hangszereken való játékaz éneklés és a versekben való társalgás.

A prostitúciót nem tiltották be az ókori és birodalmi Kínában bár a prostituáltakat nem tartották alkalmasnak arra, hogy tekintélyes társadalmi besorolású férfiakhoz házasodjanakés ehelyett az utcai bordélyházakban elhelyezett prostituáltakat népszerűen ugyanabba a társadalmi osztályba sorolták, mint a kézműves nőketés elegáns, bár szennyezett lényeknek tekintették, leginkább udvarhölgyek, akik hasonló eszközöket használtak a nemesség tagjainak szórakoztatására.

A prostituáltak fogadásának gyakorlata ezekben a bonyolult bordélyházakban elterjedt a környező kínai kulturális hatású régiókbankülönösen Japánban az i. A japán gésa ismét a jó asztali modort, a művészi készségeket, az elegáns stílust és a kifinomult, taktikus beszélgetési készségeket hangsúlyozta.

A gyakorlat átterjedt Koreába isahol a prostituáltakból koreai kisaeng lett. Számos indiai hercegi állam kormánya szabályozta a prostitúciót Indiában az as évek előtt.

A brit Raj ben életbe léptette a Cantonment Act- et, hogy szabályozza a prostitúciót a gyarmati Indiábanhogy elfogadja a szükséges rosszat, hogy a brit katonák szexuális kielégülést kereshessenek, amikor távol vannak otthonaiktól.

A bordélyházak az as évek elején keltek életre Indiában, 37 amikor bizonyos táncstílusok olyan államokban, mint Maharashtramint például Lavani, és a Tamasha artistáknak nevezett tánc-dráma művészek prostituáltként kezdtek dolgozni.

Becslések szerint körülbelül nő dolgozott akkoriban a bordélyházakban, de egyesek becslése szerint a prostituáltak összlétszáma elérte az et. A tizenkilencedik század végén az Egyesült Államokban a bordélyházak nem voltak titokban. E változások eredményeként megváltozott a prostitúció gyakorlásának módja.

A látogatók könnyen találhatnak rendezetlen házakat, ha egyszerűen megnyitják a helyi vagy az egész államra kiterjedő címtárakat, például az ös Colorado Travellers' Guide- ot.

Ezek a kézikönyvek nem vonzottak az eufemisztikus nyelvezet használatával, és bár az akkori mércével mérve merészek voltak, nem voltak nyersek.

Ketten Hogyan találhatok egy prostituáltat New Charlestonban egy szobában.

Néhány példa így hangzik: "Húsz fiatal hölgy jegyez el éjszakánként, hogy vendégül láthassa" és "Idegeneket szeretettel várunk". Egyes területeken a bordélyházakat egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egy tizenkilencedik századi szaktekintély így írja le New Orleans városát: "Az itt tapasztalható könnyelműség és prostitúció mértéke valóban megdöbbentő, és kétségtelenül nincs párhuzam az egész civilizált világban.

A kényeztetés és gyakorlat olyan általános és általános, hogy az emberek ritkán törekednek takarják el tetteiket, vagy menjenek álruhába.

Egy átlagos házban öt-húsz dolgozó lány tartózkodott; néhány felsőbb kategóriás bordélyban alkalmazottak alkalmazottak, zenészek és egy kidobó is. A tipikus bordélyban több hálószoba is volt, mindegyik bútorozott.

Néhány előkelő bordély sokkal nagyobb volt; ez a helyzet a Virginia állambeli arlingtoni Mary Ann Hall tulajdonában. A belső tér elegánsan volt berendezve.