Keresi a kakas detroiti tavak

Keresi a kakas detroiti tavak Az évente megevett athéni szűz az ikerszövegben már tíz athéni szűz ígérete paradoxálisan visszautal Minótauroszra, a félig ember, félig állat mitikus lényre, Pasziphaé és a Poszeidón által küldött gyönyörű, fehér bika fiára, az istenek bosszújára az emberi engedetlenség a gyilkossági parancs nem teljesíté- se miatt. Majdnem úgy beszélgettünk, mint Kassák ekkoriban fogant regényeinek fiataljai; arról például, hogy a gyarmati imperializmus mennyire késleltetheti a kapitalizmus összeomlását, hogy mit követett el Noske, hogy társadalmilag is milyen fontos és hasznos két ilyen különnemű, de egyformán felszabadult fiatal lénynek a kispolgári érzelgősség vagy beszédmalackodás elkerülésével: az erotika örök csapdájának áthágásával komoly dolgokról eszmét váltaniok ezt főleg én hangoztattamés hogy a történelmi események mily bámulatosan megmagyarázhatók a dialektikával, amit viszont Anna nem győzött csodálni. Mint minden terminológiai kérdés, ez is megegyezés kérdése természetesen. De ha nem gondol semmit, akkor mit kezdjünk vele.

  • Mi a nemem:
  • Nő vagyok
  • Mit iszom szívesebben:
  • Forralt bor
  • Mit hallgatok szívesebben:
  • Szeretek rapet hallgatni

A civilizáció hullámai még csak a ház földszintjéig hatoltak el, a ház lakói innen hordták fel a vizet hosszúkás, nyakukon megszűkülő kannákban. Félre kellett állnunk, hogy a keskeny és létraszerűen meredek falépcsőn utat engedjünk nekik.

A szoba az utcára nyílt, világos volt. Annál jobban mutatta a falak és a bútorok piszkát.

Egy nagy asztalon könyvek, tégelyek, bögrék porosodtak, egy gyorsfőző. De a porrétegen itt is, ott is ujjnyomok és folyadékcseppek kiszáradt csillagai, annak bizonyítékául, hogy porosan is használják őket.

Az egész középkori aranycsináló vagy kuruzsló műhelyére emlékeztetett, a sarokban rogyadozó fogfúrószerkezet ellenére is, sőt talán elsősorban amiatt: maga volt a megtestesült ásatagság.

Lugosi orvosnövendék volt, s titokban máris rendelt. Ő szedte ki — néha szantímokért — a hontalanokból a szuvas fogat és a gonococcust. Álmos, nagy darab ember volt, erdélyi; onnan való, ahonnan a neve is: lugosi.

Az ágyon ült. Két oldalán a terítőn nyitott belével hasra fektetett, vaskos könyv és gépelt jegyzetek. Lába között a széken papirosban kézzel szétmarcangolt kenyér és megint csak kenyér, semmi hozzá. Arrébb a földön egy félliteres fehér üveg, már csak környi emlékével a tejnek.

A kenyér-csatatérré alakult szék másik oldalán egy kékre borotvált fekete arc, barna bársonykabát fölött; két értelmes patkányszem, egy aránytalanul széles kalapkarima árnyékában.

A fekete szem rám csillant. A hatalmas kalap a magasba emelődött, oly egyenesen, mintha drót húzta volna fölfelé.

Aztán ismét helyére ereszkedett. A fekete szem tovább csillogott. Ez volt Miller; a festő, ahogy a karima helyesen sejtette. Ezért is ült a kalap a tarkón itt a szobában is. Ez a kalap itt most inkább jelzett, mint szolgált valamit, olyanformán, ahogy a királyok sem az időjárás ellen viselik a koronát.

Vadonatúj kalap volt, de épp ezért kellett ismerősen üdvözölnöm: értékéből öt franknyi engem illethetett. Ezért is emelődött le tiszteletemre, másodszorra már véglegesen.

Dús abesszín hajzatot láttatott. Összemosolyodtunk Millerrel: lám, sikerült a nagy, majdnem szövetkezeti kiterjedésű hitelművelet; megvette a kalapot! Evégett kéretett ide? Miller az én szememben már meglett ember volt, szolgált a háborúban is mint zászlósmegvolt már huszonhárom éves.

De képes rá, hogy csak erre a kalapbemutatóra hívott ide. Képes lenne átfecsegni az egész délutánt anélkül, hogy tulajdonképpeni mondandójáról csak egy mukkot is ejtsen, s legfeljebb elváláskor emelje felém egy árnyalattal magasabbra a nevezetes fejfedőt, esetleg egy cinkosi hunyorítással megtoldva, amiután már maga is azzal távozik, hogy a jó pajtások közt lehetséges legtapintatosabb formában fejezte ki köszönetét azért a kis baráti kölcsönért, még súrolását is elkerülve a rút anyagiaknak, viszont örömét azon melegében megosztva velem, nem kímélve időt és fárágot, vagyis félig-meddig már vissza is adva a szívességet, mert hisz erre a mások előtt oly semmi, de kettőnk közt épp némaságával oly jelentős kalapemelésre egy fél napja ráment, s ezt én is érteni fogom.

Előre is értettem, ismertem emberemet. Máskor élveztem volna a játékot, most azonban hosszallottam rá egy délutánt: nekem is lett volna még egy utam, Bozsárhoz. A vége-hosszatlan baráti találkozások ideje volt ez. Amikor tehát a székről az utolsó kenyértetem is eltűnt, szentségtörő egyenességgel, egy hentes köznapiságával Miller szótárában ez jelentette a köznapi halandót, az értő ellenpárját megkérdeztem Millert, mi dolga velem.

Sőt arra is, amit te még ezután mondanál az én válaszomra.

Szóval, már kibeszélgettem magam veled. Ott voltam a tüntetésen! Épp a te közbekiáltásodnál határoztam el hirtelen, hogy én nem!

Én nem kiáltok. Vagy ha igen, inkább ti ellenetek! Az mégiscsak Petőfi ünnepe volt. Az egyszerűség kedvéért össze is foglalhatom itt neked. Vagyis tulajdonképpen meggyalázták. Amire az én első feleletem: hátha őszintén lelkesednek Petőfiért?

A jó vers szeretete elvégre nem jellemkérdés. Nemsokára egy szót se tudok váltani veled. Csak úgy csapdául vetettem ezt közbe: pontosan beleléptél! Csak kitérő volt, gyerünk vissza a fővonalra. Egyszóval, akárha csak álnokságból is, de: ünnepelték! Növelték a dicsőségét egy tömeg előtt, amely még a nevét sem tudja.

Ezt zavartátok meg. Merő becsületbeli aggályból megzavartátok Petőfi érvényesülését!

Most lett csak igazán az! Mit gondolsz, milyen érzéssel mentek el azok az ártatlan frankok arról az ünnepségről? Milyen véleménnyel a magyar népről, amelynek nem tudom, hány évtized óta ez volt az első bemutatkozása itt?

Hogy cigányfajzat, aki még vendégségben sem tud rendet tartani!

Érdekli őket a mi szennyesünk, azt hiszed? Lelkesedtetek, az igazságért! De mikor Aulard felállt, úgy láttam, mintha félig felemelkedett volna az a híres hat ülőszobor is, élén a te nagy Pascaloddal és Descartes-tal és Lavoisier-val! A leggyönyörűbb Nagy-Idát játszottuk meg nekik, a röhögnivalók nélkül.

Mert hogy Pekár milyen remek Csóri volt, azt csak mi láttuk. De én azt is láttam, hogy te milyen hamisítatlan Csimasz voltál. Kitűnő Pulcherunk milyen Juhgége, Venczel milyen Dalidongó, vagy hogy az ördögbe hívják azokat a vitéz feketéket. Egy sátoralja ordibáló, fazéktörő móré, ezt sikerült bemutatnotok!

Azért még nem kell összerontani egy oltárt, mert hellyel-közzel farizeusok is hókuszpókuszoznak előtte. Magának nincs úgy! Trencsényinek sok mosolya között volt egy elnéző, megbocsátó mosolya is.

Ez volt a legáttörhetetlenebb. Gyorsan magára öltötte. A te végső kérdésed ez volt: mit szólt volna mindehhez Petőfi? Mit helyeselt volna? Száz éve született. Micsoda korszak nyílt meg azzal a nappal! A századokat az ilyen emberek születésével kellene mérni.

Mi kezdődik ezzel az új századdal? Ez már a miénk! Muszáj vagyok még máma tanulni — mondta csaknem könyörgő hangon. Négy év háború. Három évig egy havasi fatelepen írnokoskodtam-koplaltam össze még erre a két évre valót.

Nekem minden perc drága. Miller ebbe érthetetlenül belepirult; a szégyen vörössége futotta el. Mi derült ki? Hogy ismét anatómiát tanul!

Lugositól vett leckéket. Olyan volt ez, mintha engem valaki rímszótár olvasása közben lepett volna meg. De Millernek erre is volt egy olyan kacsintása, amelyből azt is kiolvashatta az ember: ez lesz csak az igazi ugratás a végén! Csak Dukász szorítgatta még csokornyakkendőjét az ablak alkalmi tükrében.

Ez még egy néhány nap előtti vitára vonatkozott. Az újságok híradásai és gúnyos találgatásai nyomán az arról folyt, hogy vajon az akkor már Európa felé közelgő szovjet diplomaták milyen öltözékben fognak megjelenni a külügyminisztériumok díszcsarnokaiban. Burzsoá frakkban?

A parasztpárti képviselők nyugaton is népviseletben jártak. Ők munkászubbonyt öltenek? Franciaországban az is népviseletnek számíthat. Vagy rubaská -t? Most láttam csak, hogy első párisi találkozásunk óta milyen utat tett meg a biztos és könnyed mozdulatok irányában.

Ha ruhája is megfelelő lesz, kész világfi. Minden lépcsőfokra jutott egy mondata. Egyidőben ereszkedett le az emeletekről és álláspontja magasáról. A Szépművészeti Múzeumról megvan a véleményem! Jogom volna megfosztani ettől az emberiséget? Meg aztán: itt a művészi hiúság is!

Minden elismerés jólesik! Igaz, ha Miller egyszer valamibe beleharapott, nem lehetett szájából kivenni.

Éles eszével ritkította párját a festők közt. Ez gátolta tehetsége kifejlését. Tárgyak helyett elméleteket festett. Kalapját jelentőségteljes hunyorítás közben magasra emelte, majd mély meghajlás után visszatette fejébe, s kezet nyújtott. Mindketten elnevettük magunkat. A kapu előtt Dukász szorongatta Zéligmannt.

Trencsényinek elég volt négyemeletnyi leereszkedés Dukász oldalán, hogy az elvek terén is nyomába csatlakozzék. Zéligmann nyilván Gandhi vékony lábszáraira alapozott világszemléletét süthette el befejezésül akire mellesleg külsőleg is hasonlított, csak fiatalban és szőkében : megosztani az elnyomottak sorsát, tudatosan abban a rétegben maradni, egy ujjunkat sem odaengedni a hatalomnak; a hatalom maga a rothadás.

Zéligmann nemcsak lélekből beszél, tapasztalatból is. Elvét egypárszor már meg akarta valósítani; mindannyiszor a tragikus hősök sorsának megrázó eleve elrendeltségével bukott el.

Benne is két lélek lakott. Vegyésznek készült, először egy kis szappangyárba szökött el napszámosnak. Hallgatagsága itt a szorgalmon át talált szelepet, becsületessége megbízhatóság lett: árucikk, amelynek a kapitalisták is tudták az értékét, s meg is fizették.

Zéligmann munkavezető lett. Abban a pillanatban oldott kereket, amikor a tulajdonos az üzletbe is be akarta vonni. Mindnyájan tudtuk, hogy Zéligmannban a prófétai kényes elhúzódás a legkitűnőbb üzleti érzékkel lakott egy fedél alatt.

Negyedéve Zéligmann rendesen járt az előadásokra. Pulcher ellenőrzésére, akitől a havi segélyt úgy vette fel, mint holmi munkásfizetést, amelyért meg kell fáradnia. Vizsgázott is. De azért bejárhatok a kurzusokra! Épp csak magam tartom fenn magam.

Már beszéltem a főnökkel. Ezen nekünk is nevetnünk kellett megint. Világfelfogásáról Zéligmann verset is írt.

Egy hosszú szabadverset a pesti Magyar Betű -ben. A figyelmetlen nyomdász a vers alá így szedte a nevet: Féligmann Richárd.

Az eső hirtelen nekibuzdult, magától is elvégezte az utcaseprők munkáját: az egész úttestet ellepve próbálgatta fiók-Niagarává alakítani a meredek, szűk utcát. Libasorban mentünk lefelé a keskeny járdán. Lent feltűnt a Maubert tér. Furcsa volt elgondolni, hogy itt, ahol valaha Verlaine és Baudelaire dülöngött, ahol Musset topogott itt született néhány lépésre balraahol Marot és Ronsard hordta a gondját és a dicsőségét, mi itt úgy tréfálkozunk, úgy ugratjuk Zéligmannt, mintha a Szondy utcában járnánk.

Bozsár egy nyomorúságos sikátorban lakott, az Albert Mester utcájában, a Szajna-ágon még innen, de ott magasban mégis oly közel a Miasszonyunk tornyához, hogy a harangok himbálódzásakor attól lehetett tartani, bevágódnak a szobájába.

A többiek elkísértek az Érsekségi-hídig, szembe a szigettel. De a túlsó oldalt már annyira az én sajátságos területemnek érezhették bár nemigen tudták, kik között s hogyan élekhogy nem jöttek át. Csak Trencsényi nem tudta elszánni magát a magányra. A korlát mellett lépdelt, elfordultam tőle a másik oldal felé: azt hittem, valami járókelőre figyelmeztet.

De hüvelyk- és mutatóujja közt saját állát nyomta a magasba. Az oroszlánsörény és az oroszlánian hátraeső homlok, a kényelmes orr ráillett volna egy római pénzre.

Ilyen fiat szült volna Mária Magdolna valamelyik római zsoldosnak. De nem tudtam, mit kezdjek vele. Trencsényi kisegített.

Abban a percben szívembe fogadtam, ahogy egy nyomorékot szívébe fogad az ember. De máris elszégyelltem magam. Mihelyt magamra maradtam, az éber álmodozás azonnal úrrá lett rajtam még abban az időben is. A Szajna-hídon túl agyam — szinte függetlenül attól, hogy lábamat közben merre siettette — egy vágykép vonalain dolgozott, tájképfestői részletezgetéssel.

A nagy teherszállító hajó áttetsző, palackzöld vízen ringatódzik, egy trópusi part előtt. A távcső karikájában négylábon álló fészer, de a teteje pálmalevél.

Alatta egy barna bőrű asszony famozsárban tör valamit, előtte karcsú lány, fején lapos gyümölcsöcskosár; ruha csak a csípejét szorítja valamelyest.

Arrébb két koromfekete malac, pontosan ahogy Van Gogh festette. Az egész a délszaki ég tündöklő sajtburája alatt.

A fedélzeten állok. Fehér sisakban vagy a málhahordók rongyaiban? Ezt kell még kidolgozni. Aztán azt, hogy a hajó rádiósa vagyok-e, vagy hazájába visszatérő bennszülött-e, beteg, nyomorult, akit elhurcoltak, de megszökött. Esetleg nagy jövő előtt álló ifjú néprajztudós, aki azonban titkos megbízatást is vállalt, hisz beszéli már a szigetlakók nyelvét!

Igen, poggyászomban a forradalmi világmozgalom röpiratainak kötegei és egy titkos nyomda… Fegyver is? Ezt még tisztázni kell. Udvariasan eltisztelgek a hajóskapitánytól. Próbáltam másra gondolni, már-már ingerülten, mint aki valami szégyenletes szenvedélytől szabadulna.

Teljesen belemerültem, mintha ez lett volna legsürgősebb elintéznivalóm. A kapu előtt ébredtem vissza a valóságra. Hármasával szedtem a lépcsőket. Megint egy elfecsérelt délután! A szobában két teljesen ismeretlen Sándort találtam.

Szalonnát ettek, a parasztok ügyes módszerével, egy marokba fogva a szalonnát, a hagymát és a kenyeret. Egész álló nap magyarul beszéltem. A milliószám összezsúfolódott franciák sűrűjében oly természetes megszakítatlansággal beszéltem Petőfi — a jól vagy rosszul megünnepelt Petőfi — nyelvét, hogy otthoni nyugalom öntött el, annak a benyomásnak folytán, hogy az egész város az én anyanyelvemet beszéli, az egész világ egy közös nyelvben él.

Útközben egy szemernyi sót, egy árnyalatnyi festékanyagot nem szedtek magukba. Természetes volt, hisz az utat egyénileg — saját sorsukat nézve — szinte egy pillanat alatt tették meg: egy szusznyi rohanás szédületében.

Nagyrészt valóságosan is föld alatti sötétségben, mert éjszaka és zárt marhakocsikban is utaztak. Orosz Anna úgy érkezett meg Dés városvégéről a Szent Antal-negyedbe, Páris keleti városvégébe, hogy közben Pestre, de még Kolozsvárra is alig tette be lábát.

Mindez bár természetes, mégis derűsen meghökkentő volt. Hány százada erőlködik Besszarábia, hogy elérje nyugatot? A jászvásári szabók egyet kumtak, s már benne is voltak. Ki csodálkozhatott, hogy sietségükben magukhoz kapták, s a Rosiers utcabeli sötét szállásukon útizsákjukból a tökmagoszacskók és imaszíjak mellé kicsomagolták az olajlámpát is, aminek, mellesleg szólva, ott nagyon is jó hasznát vették?

A pesti ficsurak fekete lakkcipőt, selyeminget, bordó nyakkendőket s kölnivizet csomagoltak ki, amelyeknek használata közben aztán a város felkészült selyemfiú-jelölteknek szimatolta őket, igen helyes ösztönnel.

A következő József a zsebkendőnyi fehérneműs batyuján kívül csak egy katonaládánál is kisebb ládával érkezett meg, de amidőn a ládát átvettem tőle a vonatablakból, azon hajlással nagysietve tettem is le a földre; majdnem hogy a körmeimet is alátettem.

Egy-egy tucat csavarhúzót, reszelőt, hidegvágót és franciakulcsot hozott, gondosan bezsírozva, mintha most is Szekszárd alá indult volna, kazán mellé, részre csépelni. Félig-meddig földik voltunk, de ez csak a város szíve felé ballagtunkban derült ki.

Kajdacsi volt. Ne oda nézzen. Nem az. Amottan, az. Az a torony. Nem is tudom, hogyan, hiszen állomás arra még több van… Némedi, Simontornya, Egres, Szilas, Sárszentmiklós.

Amarra meg csak: Vajta, Cece. Most csinálják már az állomását is! Egy bódéban adják a jegyet. Annak áll meg! Ezt a Józsefet Térmegh Balázsnak hívták.

Volt miért megragadt rögtön a fejemben. Gyanakvó pillantással, mintha valami titkot akart volna kiravaszkodni belőlem, ezt kérdezte:. Franciávult mondott, ami volt olyan hiteles igazolás születése helyére, mint egy útlevéladat. Akkor nincs itt hiba — mondta megnövekedett biztonságérzéssel.

Kerekfejű fiú volt, a vidéki iparoslegényeknek azokkal a paraszti vörösrézbe vágott vonásaival, amelyeket a szakma egykettőre oly keményre tud verni. Annak a dalmátfejű Kacsmárnak volt valami távoli unokatestvére.

Most múzeum. A Louvre, hallhatta. Mert hogy előbb a Siót kell megásni, hajó alá. Ismerem én ezeket is, akár a tenyeremet. Engem nem adnak el. Két lokomobil is volt, az enyémhez az iskolai komámat hívtam magammal fűtőnek, iparra akart menni az is, a Debulay Danit, hadd szokja.

Jön ki a kastélyból egyszer a kisasszonnyal két úr hozzánk, hogy melyik itt a Debulay? Jelen, parancsolatjára. Maga barátom francia, tudja-e — mondja az egyik —, a maga ősapja francia volt, mert a maga neve francia. Református maga? Mert az is igazolás!

Maguk Franciaországból keveredtek el. Hát jó messze elkeveredtek, egész Tolna megye Kölesd-pusztáig!

Ez nekem nem volt nagy meglepetés. Bonyhádon velem is járt egy De Modes, a bördi levélhordót Detusesznek hívták, a menyödi patikus egy életen át csatázott az ellen, hogy a Turó neve miatt kiröhögjék, mert az ő apját még Thourot-nak írták. A Tolnába özönlött svábokkal befolyt és szétszivárgott egy elég vastag francia ér is.

Jön az, csak én legyek helyben. Hát ott hallottam én azt a két franciát meg a kisasszonyt eleget franciául aznap! Az egyik csak emelte a szemét, ejtette ki a monoklit és tette vissza. Volt annál vagy öt selyemzsebkendő is, egyikkel a nyakát törölgette, a másikkal a száját, a harmadikkal az orrát.

Telenéztük magunkat franciával! Gyöngék voltak uraknak is. De ez volt a megnyugtató is. Nyugat a szittyák képzeletében az volt, ami őseikében hajdan Bizánc: aranykapu, márvány oszlopsor.

Örültek, hogy egyszerűbb bejáratot is leltek. A kivérzett város ezeken át fogadta magába a hatalmas vérátömlesztést.

Meg sem kottyant neki a szűnni nem akaró áradat. A Várost valaha a minden országból idetóduló művészek tették világközponttá s világlátványossággá egyéniségük tarka kacatjaival?

A szín most sem hiányzott. A Munka-Tőzsde folyosóján egy sor kőfejtő csákány támasztotta a falat. A titkárral mentem. A kanyar után egy sor Davy-lámpa tűnt fel a folyosó alján. De ezek még kattowicziak voltak. A mecsekszabolcsiak a következő kanyarban hevertek, már arról is felismerhetően, hogy nem tudtak termet szerezni maguknak.

Maga a város sem tudta, mi történik vele, s tán azután sem tudta meg soha. A beszivárgók óvatosak voltak, nem csak akkor, amikor beszivárogtak, hanem akkor is, amidőn már-már megszállták a várost. Csak olyanformán, ahogy a szomjas lepkék megszállják egy-egy pocsolya széleit.

Elröppenésük is észrevétlen. A bennszülöttek mindig farkas-sötétségben szenvednek, ha idegenre néznek: mind egyforma nekik, egyformán ember, akár az Isten szemében. Pedig micsoda népmozaik rendeződött ott, micsoda fajtakaleidoszkóp rázódott. Ha valaki a színes nemzetiségmutató térképekhez hasonlóan néprajzi gyorsfelvételt készít, nem talál a természetben annyi színt, még az árnyalatokkal együtt sem, ahányfajta a jelzéshez kell.

Mi volt a Kaukázus hágóinak népfajtarkasága ehhez képest. Ezer és ezer törzs, klan és család élt egymás mellett, a saját nyelvébe és szólásába burkolódzva, egymásról alig tudva valamit a francia nyelv elszigetelő közegének kaukázusi magosában.

Mert itt még a nemzetek is szétoszlottak hajdani alkotóelemeikre. S Új-Brassók és Új-Bártfák: az otthon szétdarabolt ország itt összeforrt. Hogy mi a Bácska zsíros-paprikás disznópörköltjével és hétnapos lakodalmával, azt a Barbès-Rochechouart egyik hátsó udvarában tanultam meg, megtanulván egyúttal azt is, mi nagyjából az igazság az argentin pampák csikóséletéből, mert a garázsul szolgáló hátsó udvaron a bácsalmási magyar sofőr családjával egy platai származású kocsimosó családja osztozkodott.

Dést, a már említettet, számomra tündérvilággá varázsolta ott magasan Pest és Kolozsvár fölött az, amit Szent Antal külnegyedének abban a zsúfolt hónaposszobájában hallottam róla, zengő partiumi kiejtéssel, Orosz Anna családja körében, Orosz Anna ajkáról, Orosz Anna mosolyai közepéből.

Vagy még inkább az, amit a kihalt Bourdon körúton menve, a holt csatornaág hosszán hallottam már egyedül csak Orosz Annától, amikor egy-egy kései összejövetel után hazakísértem. Az idegennek minden város őserdő, úgy is tájékozódik benne, először olyan riadalommal, aztán egykettőre olyan közönnyel.

Az Arzenál környéki füstös utcácskákban a lyoni, a vincennes-i és szemben az orlèans-i pályaudvar szitálja rájuk a kormot úgy lépdeltem Orosz Anna mellett a kietlen éjszakában, mintha a Dés fölötti hegyekben jártunk volna.

Még csak néhány hete volt Párisban, de ő sem vetett egy kíváncsiskodó pillantást sem a lámpáival egyedül is eszelősen csillogó Bastille felé, ahogy a Charentoni utcán átvágtunk a végehosszatlan Montreuili utcába a Nation tér fölé. Megfeledkeztem a városról én is, csak természet volt.

Az első világháború idején a kutatások szüneteltek. Az azt követő időszakban nagy számban jelentek meg dialektológiai és néprajzi dolgozatok, de csak magyar nyelven.

Ebben az időben írta Eszterle M. Edit is a budakeszi hangtant feldolgozó művét. A cél továbbra is az őshaza kutatása volt. A korszak hiányossága, hogy a nagyszámú munka ellenére mégsem készült átfogó szintetizáló mű Manherz Egyedülálló Schlégl Jánosnak Az alsógallai német nyelvjárás mondatszerkesztése című munkája, mely hosszú ideig az egyetlen szintaktikai leírás egy magyarországi német nyelvjárásról.

Ez a munka is azonban csupán a legfontosabb jelenségekre koncentrál. Nem tér ki például az elöljárószók használatára és a vonzatokra. Ezek a kutatások azonban általában nem mutattak túl az anyaggyűjtésen, megelégedtek az adott tájnyelvnek a német dialektológiai rendszerben való elhelyezésével.

Új irányt jelentett a szegedi iskolának a nyelvföldrajz módszereit alkalmazó irányvonala.

Ekkor még a magyarországi német nyelvjárások összefüggő nyelvterületeit csupán a települések történetével magyarázhatták, a nyelvjárások belső fejlődését még nem kutatták. A nyelvjárási és történeti kutatások ig jelentős számban hozzájárultak a magyarországi németség kutatásához Manherz A második világháború után, ben jelent meg Schweighoffer Gyula Nagytevel község nyelvjárásáról és néprajzáról írt monográfiája.

Stokoe, William Keresi a kakas detroiti tavak.

A kutatások történetében Hutterer Miklós és Mollay Károly nevéhez fűződnek jelentős változások, akik az őshazakutatás szempontjából addig fontos diakrón leírások helyett szinkrón vizsgálatokat is folytattak, melyek már szociolingvisztikai szempontokat is magukba foglaltak.

Rövidesen megindult a magyarországi német névkutatás is, melynek Mollay Károly és Pogány Irén a jelentősebb képviselői. Az es években több projekt is indult a szókincs és hangtan kutatására. A dialektológiai kutatások központja a pécsi és a budapesti egyetem lett Manherz A kutatások elsősorban a nyelvjárások fonetikai és morfológiai leírására törekedtek.

Szintaktikai leírások csak csekély mértékben készültek, jelentős képviselőjük Wild Katalin. Az eddigi kontaktológiai kutatások általában a lexikológia tárgykörében történtek, és a következőképpen csoportosíthatók: a A nyelvi kapcsolatok történeti aspektusból való vizsgálata b A magyar nyelvben fellelhető kontaktushatások vizsgálata c A magyarországi német nyelvszigetek vizsgálata 1.

Budakeszi település rövid története A német település története ben kezdődik, amikor Lipót császár birtokot adományoz a Zichy családnak zsámbéki székhellyel, mert a török idők után a vidék elnéptelenedett.

A Zichy család —96 között kezdte meg az első telepítéseket. Budakeszi területén ekkor még két elnéptelenedett magyar falu, Alkeszi és Felkeszi áll, melyek közül csak Alkeszi népesedik be újra. Az első telepesek ben már szerepelnek egy adózási listán.

Ezek a telepesek a Fekete-Erdő környékéről és főleg Bajorországból érkeztek.

Az újabb telepesek a mai Württemberg tartományból érkeztek, igen különböző területekről, de akadtak Németország más vidékéről érkező, valamint elzászi és csehországi német telepesek is.

A pontos származási hely gyakran nem határozható meg, ezért a telepesek induláskor meglévő nyelvjárását nem tanulmányozhattam.

A falu töretlenül fejlődött, lakói szőlőtermesztésre alapozott mezőgazdasággal foglalkoztak ig, amikor is kitört a budai szőlőket sújtó filoxérajárvány, és véget vetett a szőlőgazdaságnak. Ekkor kezdődött a Budapesttel napi szinten való érintkezés, ugyanis a falu lakói más megélhetés után nézve a fővárosban találtak munkát ekkor indultak meg a milleneumi építkezésekilletve a turizmusban találtak megélhetést.

Ettől fogva számolhatunk erős kontaktusnyelvi hatásokkal. Budakeszit a századfordulón a magyar Ischlként említik: számos étterem, egy kaszinó is épült, megépült a tüdőszanatórium is. Az iskolai oktatás ebben az időben is magyarul folyt a településen.

Bár létezett német nyelvű iskola, a budakesziek túlnyomó része ragaszkodott a felemelkedést jelentő magyar nyelvű iskola látogatásához.

A második világháború végét követő kitelepítés és a korszak intézkedései jelentősen hozzájárultak a német nyelvhasználat visszaszorulásához. A lakosság mindvégig megőrizte kettős identitását, bár ma hivatalos kérdésre például kisebbséghez való tartozás beismerése az idősebb generáció ezt a történelmi események miatti félelmében tagadja.

A mai nyelvhasználatra jellemző, hogy csak a legidősebb korosztály beszéli a nyelvet. Magyarok jelenlétében nem tartják illendőnek az anyanyelven való társalgást.

Egymás között is egyre ritkábban beszélnek anyanyelvükön. A budakeszi nyelvjárás magyar kontaktushatásai A magyar kontaktushatásokat vizsgálva megállapítható, hogy léteznek olyan jelenségek, melyek a magyar nyelvvel való kontaktushatásnak látszanak, de valójában nem azok, csupán véletlen egybeesések az osztrák, illetve bajor nyelvhasználatban is megtalálható jelenségekkel.

Olyan jelenségekkel is találkozhatunk, melyek nem bizonyíthatóan magyar hatások, de mivel az anyaországi nyelvváltozatokkal való kapcsolat régóta nem áll fenn, a németországi standard nyelv vagy dialektus hatása feltehetően nem érvényesül, ezért valamilyen más hatás következtében jöhettek létre.

Ezeknél a jelenségeknél valószínű az osztrák nyelvhasználathoz való igazodás, főleg presztízs szempontból.

Ezek a budakeszi jelenségek a magyar jelenségekkel csupán formailag esnek egybe. Találhatunk olyan jelenségeket is, melyek egyértelműen magyar hatásnak tekinthetők. Ezért a jelenségeket e három szempont mentén csoportosítottam: a látszólagos, a feltehető és a valódi kontaktushatások szintjén.

Látszólagos kontaktushatások Ebbe a csoportba olyan jelenségeket sorolhatunk, melyeket látszólag megfeleltethetünk valamely magyar jelenségnek, de valójában a szomszédos Ausztriában vagy Németországban beszélt bajor nyelvi jelenségekként magyarázhatók. A következőkben erre találhatunk példákat: a budakeszi példák forrásai Bonomi gyűjtéséből, illetve saját felvételekből származnak.

Az összehasonlítás során a Muhr és által osztrák használatként megemlített példákat sorolom, illetve az AdA Sprachatlas-ban megtalált jelenségekkel igazolom az osztrák nyelvhasználathoz való igazodás tényét. Sajátossága a jelenségnek, hogy a standard nyelvvel ellentétben az elöljárószó datívusszal és nem akkuzatívusszal áll.

Ez a használat Muhr 74 szerint az osztrák nyelvhasználatnak felel meg, nem csupán eszközhatározói funkcióban. Feltehetőleg kontaktushatások Ebbe a csoportba azok a jelenségek sorolhatók, melyek nem azonosíthatók egyértelműen magyar hatásként, a jelenségek keletkezésére többféle magyarázat is adható.

A többi adatközlő számára ez a kifejezés nem jólformált. Mivel a Budakeszire érkező német lakosság nem Berlinből származik, feltételezhetjük, hogy nem egy konzervált formáról van szó. Ezeket a példákat tekinthetjük valódi magyar hatásnak is.

Ekkor mégiscsak kontaktushatásról kellene beszélnünk. Ekkor az in a napok esetében nem elöljárószó, hanem tárgyesetű határozott hímnemű gyenge névelő. Itt nem beszélhetünk kontaktushatásról. A budakeszi nyelvjárásban ezek az elöljárószavak a direkcionalitás kifejezésére is a datívuszi esetet követelik meg, az irányt pedig minden esetben igekötővel fejezik ki.

Ez a mondat a magyarul megfogalmazott mondat anyanyelvi fordításaként keletkezett. Ezek vegyes mintát mutatnak, hol az akkuzatívuszi, hol a datívuszi formák őrződnek meg, nem épült ki egységes paradigma.

Általában azonban az akkuzatívuszi forma marad meg. Ez a budakeszi nyelvjárás esetében is igaz a személyes névmások és a főnévragozás terén.

Míg a személyes névmások vegyes mintát követnek, a főnevek ragozásánál itt is inkább az akkuzatívuszi forma marad meg. Erről számos publikáció készült. Howe is utal erre a jelenségre a személyes névmások körében, de ő sem tér ki a két esettel álló elöljárószavak tanulmányozására.

Ezzel a témával csupán igen kevesen foglalkoznak, mint például Wieseaki a Németországon belüli másnyelvi kolóniák esetében fellépő esetvesztéseket tanulmányozza.

A két esettel álló elöljárószók esetvesztését eddig egyik németországi nyelvjárást érintő dialektológiai munka sem tartalmazza. Saját vizsgálataim szerint még az olyan németországi dialektusok is, mint az alemann, melynek nyelvtani rendszeréből hiányzik az akkuzatívuszi eset, a két esettel álló elöljárószók esetében a direkcionalitás kifejezését nem a datívusszal, hanem a nominatívusszal pótolják.

A nyelvi szigeteken belül Rosenberg inkább előfordulhat a főnévi ragok estében az esetvesztés, ez azonban általában a genitívuszi és a datívuszi esteket érinti.

Rosenberg példaként említi a texasi német kolónia nyelvi változásait, ahol kivétel nélkül mindig az akkuzatívuszi eset őrződik meg. Mindezekből az következne, hogy az esetek redukálása ebben az esetben sem a német nyelv valamelyik dialektusának sajátossága, hanem a nyelvi szigetben élő nyelvek és a környezeti nyelv egymásra hatásának eredménye.

Ezt támasztja alá Wiese 10—11aki a statikus, lokalitást kifejező datívuszt jelöletlen, míg a dinamikus, direkcionalitást kifejező akkuzatívuszt jelölt esetnek tartja, és úgy találja, a német nyelvtől eltérő nyelvcsoportokban az elöljárószavak alkalmazásakor a dinamikus jelölés sokszor elhagyható, hiszen az a kontextusból kitalálható.

A példákban előforduló esetvesztés egy másik oka lehet, hogy az igekötő, amely a direkcionalitás kifejezésére szolgál, és egyben az akcióminőséget is megváltoztatja, a magyar nyelvben az ige vonzata Kiefer — Lehetséges, hogy a német példában a direkcionalitás esetében az elöljárószó talán már nem vonzatként van jelen, és az igekötő veszi át a vonzat szerepét.

A nyelvjárás feltehetőleg a datívuszt már jelöletlen esetnek tekinti ezeknél az elöljárószavaknál. Sajnálatos módon a szakirodalom igen csekély mértékben foglalkozik az elöljárószavak szintaktikai viselkedésével. Bár Altmann foglalkozik ugyan az elöljárószavak és módosítószavak kombinációival és direkcionalitásával, csupán szemantikai szempontokat vesz figyelembe.

Az eseteleges vonzatbeli eltérésekre nem tér ki. A trieri adatközlőm szerint ennek az lenne a jelentése, hogy a vasútnál, mint intézménynél.

Ezt igazolja Muhr 73, az osztrák nyelvi használatban az auf vonatkozhat intézményre is. A többi adatközlőm szerint az auf elöljárószó használata vonat tetején elöljárós kifejezésnek feleltethető meg. A Magyarországon letelepített német lakosság elvesztette a kapcsolatot az anyaországgal, mire a vonat itt megjelent.

Az új technikai eszközök megnevezésére két út nyílt a nyelvszigetben élő németajkú lakosság számára: vagy a szomszédos Ausztria nyelvhasználati szokásait követték, vagy a többségi magyar nyelvhez igazodtak.

Ebben az esetben feltehetőleg a magyar mintát követik a beszélők csakúgy, mint a következő példákban: 4b Sajnálatos módon a szakirodalom alig foglalkozik az eltérő elöljárószavak használatával.

Összegzés A magyar nyelv kontaktusnyelvi hatása nemcsak a lexika, hanem már a morfoszintaxis szintjén is megjelenik. Megfigyelhettünk 1. Látszólagos magyar hatásokat például az auf elöljárószó széleskörű alkalmazásamelyek valójában a az osztrák nyelvhasználatból kerültek a budakeszi nyelvjárásba; b hozott bajor nyelvi elemek vagy korábbi nyelvi korszakok emlékei.

Feltehetőleg kontaktusnyelvi hatásokat a ahol az elöljárószavak használata nem a német standard szerint alakul, és a magyar nyelvhasználathoz közelít, például az in elöljárószó használata; b a két esettel álló elöljárószavak esetvesztése, ahol a direkcionalitás kifejezése a lokalitás kifejezésével megegyezően datívuszi esettel történik, és ezek feltehetőleg a magyar nyelvi közeg hatásának tudhatók be.

Valódi kontaktushatást Ez sem területileg, sem történetileg nem indokolható német nyelvjárási jelenség, és egyértelműen megfeleltethető valamely magyar kifejezésnek: Az auf elöljárószó, melynek használata közeledési eszközök esetében magyar mintára alakul.

A fentiekből kitűnik, hogy a kontaktusnyelvi hatások nem csupán a lexikális szinten, hanem már a morfoszintaxis szintjén is jelen vannak, bár ettől kisebb mértékben.

Az eddig rögzített szövegek azonban jó alapot nyújtanak a további elemzésekhez. Altmann, Hans Lokal- und Direktionaladverbien in einem mittelbairischen Dialekt.

Bonomi Jenő hagyatékából az ben készült felvételek. Johannes Künzig Institut. Bonomi, Eugen Sonderabdruck aus den Deutschen Forschungen in Ungarn. Frühneuchochdeutsche Grammatik. Tübingen: Niemeyer. Sammlung Kurzer Grammatiken Germanischer Dialekte, Eszterle, M.

Edit A budakeszi német nyelvjárás hangtana. Német Philologiai Dolgozatok, Folláth, Ferenc Szóképzés a budakörnyéki német nyelvjárásban. Howe, Stephen The personal Pronouns in the Germanic Languages. Berlin: de Gruyter. Hutterer, Claus Jürgen Das Ungarische Mittelgebirge als Sprachraum.

Kiefer, Ferenc A kétféle igemódosítóról. Nyelvtudományi Közlemények — Manherz, Karl Die Ungarndeutschen Mundarten und ihre Erforschung in Ungarn.

Merkle, Ludwig Bairische Grammatik. München: Hugendubel. Muhr, Rudolf Grammatische und pragmatische Merkmale des österreichischen Deutsch In: R.

Muhr, R. Schrodt, P. Wiesinger Hrsg. Linguistische sozialpsychologische und sprachpolitische Aspekte einer nationalen Variante des Deutschen. Hölder- Pichler-Tempsky Verlag. Österreichisches Sprachdiplom Deutsch. Lernzielkataloge zu Basisformulierungen, Lexik, Sprechhandlungen, Höflichkeits- konventionen, Diskurs und Diskursstrukturen, Deutsch als plurizentrische Sprache.

Paul, Hermann Mittelhochdeutsche Grammatik. Peter Wiehl — Siegfried Grosse, Überarb. Rosenberg, Peter Vergleichende Sprachinselforschung: Sprachwandel in deutschen Sprachinseln in Russland und Brasilien.

Festschrift zum Geburtstag von Harald Weydt. Tübingen: Stauffenburg, S. Schlégl, János Schmeller, Johan Andreas Königreichs, nebst einem Kärtchen z.

Uebersicht dieser Dialekte. Thienemann, München. Wiese, Bernd Über Lokalisationssysteme. Zur Struktur des Inventars der deutschen Lokalpräpositionen, mit Berücksichtigung finno-ugrischer Lokalkasussysteme.

Wilmanns, Wilhelm —2. Deutsche Grammatik. Gotisch, Alt- Mittel- und Neuhochdeutsch. Nomen und Pronomen. Straßburg: Trübner. Zehetner, Ludwig Das bairische Dialektbuch. Helga 1. Problémafelvetés Hogyan képes két olyan nyelv egymással kölcsönhatásba lépni, amelyek teljesen eltérő csatornát használnak?

Miként furakodhatnak be egy hangzó nyelv bizonyos jellemzői egy jelnyelv rendszerébe? Muysken a jelnyelv és hangzó nyelv viszonylatában is létező jelenség ld. Battison, ; Lucas—Valli b és ; Berent ; Emmorey et al. Bizonyos szerzők ugyanis megkülönböztetik egymástól a jelelt nyelvet és a jellel kísért hangzó nyelvet, a magyar szakirodalomban vö.

Henger—Kovács ennek a következő definíciójával találkozhatunk: A jelelt magyar a jelnyelv szókincsének alkalmazásával, de a magyar nyelv nyelvtani szabályai alapján szerkeszti meg a mondatokat. HELGA is a magyar nyelv szabályait követi, de nem használja a ragokat és mellőzi a névelőket. A kísérő artikuláció mindkettőben kiemelt szerepet kap.

Saját meglátásom szerint azonban nem teljesen helytálló a fenti felosztás. Egyrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy más nyelvterületeken pl. Lucas—Valli és ezekre a különféle arányú kevert kódokra iskolák, iskolai módszerek épültek, míg a kevert kódok árnyalatainak megkülönböztethetősége Magyarországon nem volt ennyire éles, és még senki nem is írta le a kevert kód hazai változatait!

Épp ezért egymáshoz viszonyítva nem tekintem autonóm rendszereknek a jelelt magyar nyelvet és a jellel kísért magyar nyelvet, ahogy szintén megfoghatatlan az érintettek körében ugyancsak elterjedt jelesített magyar nyelv megnevezés is — a definíciós homályt és ellentmondásokat egyelőre nem látom feloldhatónak; szerencsésebb, ha további vizsgálatokig ezeket a fogalmakat egyelőre nem választjuk szét, és inkább szinonimákként használjuk, ezt fejezi ki az 1.

Az alábbiakban kódkeverés, illetve kevert kód, jelelt nyelv megnevezést használok azokra az esetekre, amikor a valódi ún.

Ezzel szemben enyhébb eseteknek, másként kontakthatásnak fogom fel azokat a jelenségeket, amikor a hangzó magyar nyelvi forma kisebb mértékben befolyásolja a jelnyelvi megoldást, amelyekben ugyan kimutathatók a hangzó nyelvi alapok, azonban a végleges jelnyelvi formák már a magyar jelnyelv szabályszerűségeihez idomultak.

Ez utóbbi típus hasonló a hangzó nyelvek viszonylatában fellelhető szókölcsönzésekhez. Nyilvánvalóan számít, hogy az adott nyelvi szinten, illetve jelenségben mekkora a két nyelv eredeti megoldása közötti távolság: minél élesebbek a különbségek, annál szembetűnőbb lesz az egymásrahatás, annál erősebben torzul a befogadó nyelvi jelen esetben a magyar jelnyelvi forma.

Jelen tanulmány keretei között elsősorban különböző nyelvi szinteken megjelenő kontakthatásokat mutatok be, időnként kitérek általam már kódkeverésnek minősített megoldásokra is, és ezek elemzése révén igyekszem választ kapni a bevezetőben feltett kérdésre.

A morfológiai és mondattani elemzésekhez a saját két évtizedes megfigyeléseimen túl egy nemrégiben kidolgozott jelnyelv mint idegen nyelvi multimédiás tananyagban szereplő felvételekből hoztam példákat, illetve vitás esetekben a fotózáshoz felkért adatközlőm, Romanek Péter Zalán véleményére támaszkodtam.

Fontos tisztázni, hogy a magyar jelnyelv esetében még nem rendelkezünk olyan, szigorú szakmai szempontok alapján felgyűjtött nyelvészeti korpusszal, amely sokrétű elemzéseket tenne lehetővé, illetve biztos adat—metaadat összefüggéseket segítene feltárni.

A jelnyelv szintjei Fonológiai szint a jelnyelv esetében is létezik: az önálló jelentéssel nem rendelkező, ám jelentés-megkülönböztető szerepű egységek rendszert alkotnak.

William C. Stokoe a, ba modern jelnyelvkutatás úttörője kerémának nevezte el ezeket az alkotóelemeket, és eredendően három típusát különböztette meg: a kézformát, a mozgást és az artikulációs helyet. Később más kutatók elsőként Friedman ezt még kiegészítették a szintén manuális elemnek számító orientációval hogy merre néz a tenyér, illetve az ujjhegyilletve felhívták a figyelmet a nonmanuális komponensek jelentőségére is Brennan et al.

Ez utóbbiakat a hagyományos fonológiai felosztásba nem szokták belesorolni ld. Sandler—Lillo-Martinhanem inkább a prozódiai komponensekkel hangsúllyal, illetve a hanglejtéssel rokonítják. Újabb kutatások komplexen vizsgálják ezeknek a nonmanuális komponenseknek a fonológiai, morfológiai és szintaktikai funkcióját ld.

Pfau—Quer Jelnyelvenként eltérő lehet a felhasználható elemkészlet. Az összes típusból rendelkezésre álló elemekből — kézforma-készlet, mozgás-repertoár stb. Mindez azonban csak ritkán tekinthető tudatos tevékenységnek szójátékok vagy aktív nyelvújítási, jelalkotási időszakok eseténés a kialakuló jelek a konvenció révén válnak a jelnyelv szókészletének aktív és elterjedt elemévé.

Az említett külföldi, idegen jelnyelvi példák forrása a www. Külön köszönettel tartozom Romanek Péter Zalánnak a cikkben szereplő fotók elkészítéséhez nyújtott segítségéért a vele készült fotókat magam készítettem.

HELGA 2. Amíg a beszédhangok előállításához mindenki csak egy artikulációs bázissal, azaz hangképzőszerv-készlettel rendelkezik, addig a jelek előállításához szükséges kézből kettő van, és ezek egymástól függetlenül is működtethetők.

A lexikon szintjén: a jelek közt egyaránt vannak egy- és kétkezes formájúak, azonban ezek teljesen egyenértékűek formai szempontból. Érdekes jelenség azonban, hogy bizonyos derivatív alakok úgy jönnek létre, hogy egy eredetileg egykezes jelből kétkezes formát hozunk létre — pl.

Emellett létezik egykezes jelelés is — az egyik kéz akadályozottsága esetén —, ez azonban hasonló torzulásokat eredményez, mint amikor egy beszélőnek a szájában valamilyen idegen tárgy is van pl. A klasszikus felfogás szerint konvencionálisnak tekinthetők az olyan jelek, amelyek állandó forma—jelentés viszonyt képeznek, s ezáltal a meglévő szókészlet biztos elemeivé váltak, és különféle al-csoportokba sorolhatók pl.

Létezik szótári formájuk; izoláltan, kontextus nélkül is megadható a lexikális jelentésük, továbbá különféle morfológiai módosulások történhetnek velük. Ezzel szemben az ún. Legfőbb sajátosságuk, hogy analóg módon reprezentálják, illetve vizualizálják a megnyilatkozás jelentését.

Nem tartozik szervesen a jelnyelvhez az ujj-ábécé; a gesztusok; a kizálólag a jelelt nyelvekhez kevert kódhoz kapcsolódó nyelvtani toldalékok; vagy például a manuális jelzés nélkül álló artikulációs formák. A lexikonnak ezt a fajta többszintűségét különösen fontos precízen kezelni például a különféle lejegyzési rendszerekben vö.

Johnston ; Hanke et al. A fenti különbségek ellenére minden egyes szegmentálható elemre igaz az eredeti kiindulópont, nevezetesen hogy egy formát és egy jelentést kapcsolnak össze, ez a jelkapcsolat lehet állandósult avagy alkalmi.

A jelnyelvben található szószerű egységek rendkívül összetettek, főleg a produktív típusú kétkezes jeleknél fedezhető fel, hogy több morfémát tartalmaznak. Az ilyen, főként alkalmi használatban lévő konstrukciók sok esetben mondatoknak felelnek meg, azaz poliszintetikus megoldásokként működnek ld.

Wallin Még inkább igaz ez az ún. Ilyenkor vagy a hangzó nyelvi megfelelő írott alakját a betűsort jelenítik meg a daktil-ábécé segítségével, vagy az adott hangzó nyelvi kifejezés hangalakját idézik fel a fonomimikai ábécé használatával.

Idegen nyelvű szavak jellemzően nevek esetén már látványosabb az eltérés, ilyenkor a siketek az írott formához ragaszkodva betűznek, és inkább a daktil mellett döntenek; sokszor nem is ismerik a helyes kiejtést. Az általam ismert L1 nyelvhasználók nagy számban jelnyelvi oktatók véleménye, és a saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az esetek többségében a két kód közötti választást inkább a nyelvhasználó egyéni preferenciája, illetve jellemzően az életkora — és az iskolában, illetve a környezetében gyakrabban látott ábécé — befolyásolja: a fiatalabbak már inkább daktilt használnak, a közép- és időskorúak inkább a fonomimikához ragaszkodnak.

Hangok és betűk felbukkanása a jelek fonológiai szerkezetében A jelnyelvi jelek erősen motiváltak — ennek egyik oka szemantikai természetű, mert a jelek jelentős része ikonikus vagy kvázi ikonikus.

Ilyenkor a jelnyelvi jel képként idézi fel az adott entitást vagy tevékenységet, vagy annak valamely jellemző mozzanatát, és annak ellenére van szoros összefüggésben a jel formája annak tartalmával, hogy maga a tartalom, amit jelöl, lehet konkrét tárgy vagy cselekvés, de akár elvont fogalom is pl.

A jelölt és a jelölő közötti kapcsolat dinamikusan változhat: ez lehet elhalványulás vagy felerősödés, ez sok esetben együtt jár egy fonológiai egyszerűsödéssel vagy finomodással. Ezekben az esetekben a jelnyelvi jel a hangzó nyelvi szó kezdőbetűjét építi bele a jel fonológiai szerkezetébe kézformaként.

A kézforma tehát egybe fog esni az adott betű formájával, miközben a többi fonológiai komponens artikulációs hely, mozgás, orientáció is megtalálható a szerkezetben, a képződmény ezáltal tehát megfelel egy jel fonológiai szerkezetre vonatkozó követelményeinek.

Bizonyos esetekben a kézforma az eredeti daktil elemhez képest némiképp módosul, ennek feltehetően kényelmi anatómiai oka van csupán — az alábbi példák közül ez a jelenség figyelhető meg a VÁC jel vs.

Ez egy másik, gesztusalapú kontaktus lehetőséget is felveti. HELGA azonban olyan elem is, amely az alap szókészlet része, ilyen pl. Ennek a jelnek a történetével kapcsolatban — bár pontos nyelvtörténeti adatok érthető módon nem állnak rendelkezésre — feltételezhető, hogy az osztrák BLAU módosult formájával van dolgunk.

Az első magyar siketiskolába, Vácra ugyanis bécsi siketiskolai tanárokat hívtak, hogy segítsenek beindítani az itteni képzést, így az osztrák jelnyelv erős hatást gyakorolt akkoriban kialakuló magyar jelnyelvre. Feltűnő, hogy a magyar KÉK jel kézformája jelenleg az ún.

Ezek esetében már nem pusztán a kézforma nyomakodik be a jel fonológiai szerkezetébe, hanem — a fonológiai elemek sajátossága miatt — az artikulációs hely is az arc környékére kerül mindig az adott hangot szimbolizáló fonomimikai egységnek megfelelőenilletve a jel a mozgási komponensét is a fonomimikai elemtől örökli.

Lényegében egy fonomimika szimbólumhoz rendelnek hozzá egy jelentést, s emelik be ezáltal a lexikonba.

Emiatt a hangzó nyelvi hatást is erősebbnek tekinthetjük, hiszen a jel komplett fonológiai szerkezetét befolyásolja az hangzó nyelvi egységet felidéző fonomimikai elem egy adott jelentéses egység kiejtett megfelelője. Itt is igaz azonban, hogy egyes vidékeken ezekre a növénynevekre már alakultak ki kontakthatást nem mutató, inkább ikonikus jellegű jelek is.

HELGA változatokban az alakját felidéző jelet kapott, némileg eltérő konkrét megvalósulásokkal. Battison ; Brentari Jellemzően csak azok a formák bukkannak fel az inicializált jelekben legyenek akár daktilos, akár fonomimikai típusúakamelyek eleve fellehetőek a magyar jelnyelv kézforma-állományában, és anatómiai értelemben könnyebb kézkonfigurációnak minősülnek.

Szeretném világossá tenni, hogy itt a jelek fonológiai szerkezetébe keveredik bele a hangzó nyelv. Amikor a daktil-ábécé valamely alakzata válik egy jel kézformájává, ott elméletileg lehetne bármi más is ez a komponens, ahogy sok más jelnél a kézforma a rendelkezésre álló készletből szabadon megválasztott — ugyanakkor természetesen már konvencionálisnak számít —, hasonlóan a mozgási komponenshez vagy a jel kivitelezési helyéhez.

A fonomimikai elem beépülése estében — ahogy fentebb már utaltam rá — ez még erősebb beavatkozást jelent, hiszen ez esetben már nem pusztán a kézformát, hanem az orientációval együtt a teljes kézkonfigurációt, a mozgást és a helyet is a hangzó nyelvi hatás szabja meg.

A jelalkotás folyamatában ezeket a komponenseket jellemzően inkább az ikonicitás szokta befolyásolni, épp azért a segédkódok bevonása már leleplezi a külső nyelvi hatást.

Jellemző előfordulása ez a modern technikai eszközöknek éppúgy, mint a korábban nem elterjedt zöldség- és gyümölcsfajtáknak. A só eredetileg savanyú ízű dolgok jelölője is volt, ezt a szó etimológiáján kívül számos magyar nyelvtörténeti tény is jelzi l.

Magának a sóska növénynek a megnevezése több más esetben is szintén a sóval kapcsolatos.

A jel keletkezésének idejére vonatkozóan nem rendelkezünk semmilyen pontos információval. Fontos megjegyezni, hogy a fenti fajtanevekre egy-egy régióban egészen egyedi elnevezések is felbukkannak ld.

Ez a jelenség a szájkép megkülönböztető szerepét sejteti, azonban a jelnyelvi fonológiában máig vitatott, hogy ténylegesen minek is tekintsük, mekkora szerepe van az artikulációnak a jelnyelvben ld.

Langer et al. Mongyi—Lancz Ezekben az esetekben a lexikai és a grammatikai morfémák határán történik kódkeverés.

Mindig az egymással kapcsolatba kerülő nyelvek közi tipológiai különbségek alakítják ezeket a változatokat, és gyakran találkozhatunk ennek a típusú kódkeverésnek az egészen érdekes, meglepő példáival is, pl.

Az egyébként jellemzően nem agglutináló magyar jelnyelv időnként képes magába fogadni az erősen agglutináló hangzó magyar nyelvből bizonyos morfológiai megoldásokat, ezek azonban felfogásom szerint már nem nyelvi egymásrahatásnak, hanem mélyebb kódkeverésnek jellel kísért magyar nyelvi példáknak tekinthetők.

A morfológiai szerkezetben tettenérhető kódkeverések kialakulását szociolingvisztikai szempontból nagyban befolyásolta a hangzó magyar nyelvnek a siketoktatásban betöltött szerepe, túlsúlya.

Ettől függetlenül más, évtizedek óta eltérő siketoktatási modellekkel együtt élő jelnyelvek amerikai, német stb.

Elsőként vegyünk szemügyre néhány morfológiai megoldást a melléknevek fokozásánál, példaképpen a jelnyelvi ún. Fontos azonban előrebocsátani, hogy a fokozás kifejezésénél jelentős szerepet játszik a mimika, amely az árnyalatokat, fokozatokat is megragadhatóvá teszi.

Itt említem meg, hogy egyes esetekben az eredetileg egykezes jel felsőfokú alakja kétkezesre változhat — ld. Ez a mozgási komponenst fokozó megoldás csak bizonyos jelek esetében képes működni, használati körének fonológiai szerkezeti korlátai vannak.

A jelelők lehetőség szerint inkább a fentebb vázolt megoldásokkal próbálják kifejezni a melléknévi jelek közép- és felsőfokát, emiatt ennek a fajta összetételnek a használati köre viszonylag szűk. Az ÜRES jel szintén valaminek a hiányát jelzi — ez lehet tárgy, de akár elvont dolog is, pl.

Az alábbi, profromokat alkalmazó megoldás megkerülése az én olvasatomban inkább erősen kevert kódnak, jelelt nyelvi megoldásnak számít, mintsem enyhébb jellegű kontaktusjelenségnek.

Cseh-földön biztosabb. Hallgat minden elem Ég s föld határa közt. Minden perc egy halál! Az alvó felvirad, A bujdosóriad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről. Zipernowsky — fejlesztő-mérnök, tanár; a villamos-ipar hazai kifejlesztője.

Nevéhez fűződik a transzformátor és a váltakozó áramú energia-elosztó rendszer kifejlesztése. Bécsben született, iskolai tanulmányait Budapesten végezte. Műegyetemi évei alatt többször tartott elektronikai tárgyú előadásokat.

Zipernowsky figyelme már a kezdet kezdetén a váltakozó áram alkalmazása felé fordult. Hozzáfogtak az ilyen világítóberendezések gyártásához, és vezetése alatt a gyár hamarosan a váltakozó áramú elektronika úttörőjévé vált.

Nyomdái tényleges vezetését ben vette át. Neves, német eredetű magyar nyomdászcsaládban született. Később az általa berendezett bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankókat.

A passzív ellenállás kezdeményezőjének és legnagyobb alakja Deák Ferenc. A passzív ellenállás során lehetőleg törvényes keretek között próbálták meg kijátszani az Osztrák birodalmat. Ennek egyik példája a közügyektől való elzárkózás. Deák lelki alkata, politikai pályája, liberális nézetei, életformája, tevékenysége és történelemformáló személyisége alapján a személyéhez köthető a passzív rezisztencia fogalma.

Deák és követői engedett módon bírálták a rendszert és elhatárolódtak az abszolutizmustól. A passzív ellenállás bizonytalanná tette a kormány helyzetét, azonban nyilvánvaló volt, hogy ezt az ellenállást nem lehet sokáig fenntartani, főleg az anyagiak miatt, hiszen rákényszerülnek az emberek, hogy hivatalt vállaljanak.

Az osztrákok csak Deákkal voltak hajlandóak tárgyalni, mivel ban megtett mindent az áprilisi törvényekhez ragaszkodó magyar nemesek és az udvar megbékélése érdekében, majd a szabágharc kitörése után visszavonult birtokára.

Így ő volt az egyetlen reformkori politikus, aki az ötvenes években is hallathatta a hangját. Vajda János szerkesztette a lapot indulásától, Kiadó-tulajdonos volt Heckenast Gusztáv ; divatképekkel és mintarajz-mellékletekkel; a rendes heti divattudósításokat Jósika Julia bárónő írta.

Megjelent hetenként egyszer 8-rét egy íves számokban, Pesten; júliusától négyrét alakban; től havonként kétszer, től háromszor és Ferenc József, osztrák főherceg, tól haláláig osztrák császár; től Magyarország megkoronázott királya.

Irányítása alatt az es—as években az Osztrák Császárság súlyos katonai, és politikai veszteségeket szenvedett, amik kikényszerítették a Magyarországgal való kiegyezést.

A magyar nép ellenállását azonban nehezen törte meg. Közkeletű hagyomány szerint ben Ferenc József látogatása alkalmából Arany Jánost felkérték egy üdvözlőbeszéd megírására. A legenda szerint nem vállalta el, de írt egy balladát. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Edward angol király maga Ferenc József, a walesi bárdok pedig magyar költők.

Edward királyangol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh.

S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!

Az Üstökös volt címe az első és legrégibb magyar humoros lapnak A Pallas nagy lexikona szerint humoristico-belletrisztikus hetilapamely Szerkesztője és kiadótulajdonosa Jókai Mór volt, nyomtatta Landerer és Heckenast nyomdája.

A cikkeket Jankó János zsánerrajzai élénkítették. Az A századforduló táján a Pallas Részvénytársaság nyomdájában jelent meg. Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II.

A klórmész-oldatos kézmosást Ignác antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is.

Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal. Születésének Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő is.

A népmese gyűjtések mellett jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek.

Azok a művészek, akik hisznek a piac úgynevezett szabad voltáról szóló mesében, és a kereslet-kínálat törvényét minden befolyásolástól mentesnek képzelik, reprodukálják a kapita- lizmus ellentéteket fabrikáló, az anyagi tőkével nem rendelke- zőket a társadalomból Keresi a kakas detroiti tavak logikáját és vagy sikeresek lesznek, vagy nem, vagy megtollasodnak, vagy nem.

Novellái, regényei: Katalin, Uzoni Margit, Mária, Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásai: A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete.

A legkisebb fiút Vas Lacinak hívták, mert az olyan erős volt, mint a vas. No, nemcsak erős volt Vas Laci, de csintalan is; hét ördög lakott benne.

Egyszer, amikor az iskolából jött hazafelé, nekiszaladt egy öregasszonynak, aki a feje tetején egy kosár tojást vitt. Leütötte a fejéről a kosarat, s a tojás mind összetört. Azt mondta az öregasszony:. Azt kívánom, hogy amit legelőbb kívánsz, azonnal teljesedjék. Vas Laci nagyot kacagott, amint szaladt hazafelé, gondolta magában: ejnye, de bolond asszony ez, még jót kíván nekem, mikor a tojását mind összetörtem.

No, csak hazamenjek, mindjárt valami jót kívánok. Hazamegy a fiú, hát a nénjei éppen labdáznak. Közéjük áll ő is, de a királykisasszonyok összeegyeztek, hogy mind csak Lacit üssék, legalább így visszafizetik neki a kölcsönt, mert őket is sokat bosszantotta a csintalanságával.

Hej, mérgelődött Laci, mikor látta, hogy mind csak őt püfölik a labdával, s nagy mérgében odakiáltott a leányoknak:. Abban a pillanatban megnyílt a föld, eltűnt a három királykisasszony.

Nagy volt a szomorúság a király udvarában. Keresték a királykisasszonyokat mindenfelé az egész világon, de sehol sem találták, nem is tudták, hogy merre keressék, mert Vas Laci egy szóval sem mondta, hogy a nénjeit a föld nyelte el. Utánuk ment a legidősebb királyfi, utánuk a középső királyfi, de eltelt egy esztendő, eltelt kettő, három, még több is, és a királyfik még nem kerültek vissza, valahol elpusztultak bizonyosan.

Aközben Vas Laci felcseperedett, nagy, erős legény lett belőle, s ezt mondta a királynak:. Bánki Donát gépészmérnök, feltaláló. Korának legnagyobb gépészmérnöke, a Budapesti Királyi József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Gazdag életpályájára nagy hatással volt, hogy egyre iparosodó hazai környezetben kezdte mérnöki tevékenységét.

Az első évben a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban műszaki díjnokként dolgozott, majd 17 éven át két év műegyetemi konstruktori munkásságot is beleértve tevékenykedett a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárban, kezdetben konstruktorként, majd osztályvezetőként, s végezetül 8 évet főmérnökként.

Életpályájának ezen időszakában gépszerkesztőként közreműködött a budapesti gabonaelevátor, a Mechwart-eke megtervezésében, jelentős szabadalmi tevékenységet folytatott a gázmotorok és a belsőégésű motorok terén. Ezen időszakra esik a közvélemény előtt talán legismertebb találmánya, a Bánki-Csonka féle karburátor szabadalmaztatása.

Közép-ázsiai ügyekben tanácsait gyakran vette igénybe az angol és a török kormány. A legmagasabb körökben is megfordult. Első művét egy német-török zsebszótár összeállítása jelentette. Rendkívül érdekesek útleírásai, amelyeket három kötetben rögzített. Ez volt az a három könyv, amelyet több nyelvre fordítottak le, és általuk a tudós világhírűvé vált.

Nyelvészeti munkái is számos értékes témát boncolgattak. Az Ujkur nyelvemlékek a Kudatku Bilik szövegének első megfejtései kísérlete a turkológia egyik úttörő opusa lett. A Magyar Tudományos Akadémia MTA egy tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.

S zékháza, Budapest V. A magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István — birtokainak egyévi jövedelmét, 60 forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság ma MTA létrehozására, az ös reformországgyűlésen. A tervpályázatot ben írták ki.

A győztes, neoreneszánsz stílusú tervet Friedrich August Stüler nyújtotta be. A kivitelezés tavaszán kezdődött Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével.

A felavatásra Emlékszobrát ércből készítette báró Vay Miklós, A felavatás nagy nemzeti ünnep volt, Deák jelenlétében. Klauzál Gábor reformkori magyar politikus, miniszter, ügyvéd, kistétényi birtokos. Szellemi örökségét a budapesti Klauzál Gábor Társaság nevű civil szervezet ápolja tovább.

Klauzál bátor, de kitűnő politikai tapintatú ember. Kitűnő elme. Kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, haladó politikus. A kiegyezés megteremtésében és Magyarország századfordulós felemelkedésében amit már nem élt meg jelentős szerepe van. Kistétény ma Budatétény egyik legnagyobb kisugárzású embere volt.

Hamvas Bélamagyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros. Hamvas Béla munkásságát ben posztumusz Kossuth-díjjal, ban Magyar Örökség díjjal ismerték el.

Műveiből több színpadi és filmes feldolgozás készült, ezek közül az egyik legérdekesebb a Karnevál alapján írt Pác című előadás, melyet ben az Újvidéki Színház mutatott be. Hamvas Béla a magyar irodalom különös, egyedülálló alakja.

Érdeklődése rendkívül szerteágazó területeket ölel fel, mint például a klasszika-filológia, a művészettörténet, a keleti vallások és a szent nyelvek, ezek közül is elsősorban a szanszkrit.

Írásai nehezen kategorizálhatók, néha a filozófiához, máskor a kultúrtörténethez, megint máskor pedig a teológiai értekezésekhez közelítenek. A legkülönbözőbb írásokat mégis közös nevezőre hozza Hamvas gondolatvilágának fókusza, a tradíció, melyen ő elsősorban az őskori emberiség szellemi hagyományát érti.

A kőszívű ember fiaiJókai Mór ben megjelent regénye, amelyben az író az —es forradalom és szabágharcnak állított emléket. A mű a kiegyezés utáni politikai harcok jegyében íródott, amikor Jókai a függetlenségi célkitűzés mellett állt ki.

Az újonjött a Belleville Keresi a kakas detroiti tavak embersűrűjében is nyugodtan beszélhetett, rengetegben volt: anyanyelvét senki sem értette.

Az as forradalom és szabágharc huszadik évfordulóját Jókai ezen regényével ünnepelte. Először folytatásokban jelent meg a Hon című folyóiratban, és csak később vehették kezükbe a szándékosan 48 fejezetből álló regényt az olvasók. Az író ben, a kiegyezés után két évvel írta meg ezt a regényt. A saját élményein, emlékein kívül regénye abból az élményanyagból táplálkozik, melyet az ben mozgalommá szélesedő honvédemlékgyűjtés közben szerzett.

Jókai műve alapján ben parádés szereposztással filmdráma is készült. Pesten született és itt is halt meg. Őt tekintjük a vasutak villamosításának első úttörőjének. Az első háromfázisú villamosvonat megépítése, a róla elnevezett 50 periódusú Kandó- féle fázisváltós rendszer az ő nevéhez fűződik.

Ő tervezte meg a Budapest-Hegyeshalom közötti fő vasútvonal villamosítását.

A Ganz gyár vezérigazgatójaként, kezdeményezésére az ő vezetésével kezdtek foglalkozni a gyárban a háromfázisú villamos vontatással. Terveik alapján villamosították az olaszországi Valtellina vasutat, amely Európa első villamosított fővonala volt.

Munkásságát külföldön is elismerik, elsősorban az ötven periódusú, országos hálózatról táplált villamos vasút révén. Erdélyi Múzeum az Erdélyi Múzeum-Egyesület közlönye.

Döbrentei Gábor első erdélyi magyar művelődési folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak gazdag tartalmára emlékeztetően ben indult Finály Henrik jeles nyelvész és történész szerkesztésében. Az első folyam utolsó füzete ben jelent meg, az új folyam ban havi füzetekben György Lajos EME-főtitkár szerkesztésében indult.

Apja import angol telivér volt, amelyet ben vásárolt meg Francis Cavalie, a kisbéri ménes számára. Anyja, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt.

Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötét sárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

Élete során, vonaton beutazta fél Európát. Kettő- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált.

Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztőistállóiba.

Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galopp-pálya bejáratánál ben felállították a csodakancát ábrázoló életnagyságú bronzszobrot, Tóth Béla alkotását.

A sorozat indításával heves vitákat váltott ki a szakmából, kortársaiból. Az Olcsó Könyvtár a közművelődésnek nagy szolgálatokat tett, hiszen elérhetővé tette az irodalmat az alsóbb néprétegek számára is; másrészt viszont olvasóinak szellemi látókörét leszűkíthette: például Ibsen műveinek közzétételéről hallani sem akart, ellenben megjelentette a 48 előtti francia romantika kassza-darabjait, gyermek- és ifjúkorának színházi emlékeit.

Gyulai Pál többek között, a Kisfaludy Társaság másodelnöke; a Budapesti Szemle szerkesztője; a Franklin Társulat igazgatótanácsi tagja; a budapesti egyetem irodalomtörténeti katedrájának professzora és a Kisfaludy Társaság elnöke; majd tól a főrendiháznak ünnepélyesen delegált tagja stb.

Luppis János Giovanni Biagio Luppis von Rammer, vagy Ivan Lupismagyarosan Luppis Jánosaz osztrák-magyar haditengerészet tisztje, fregattkapitány, fegyvergyáros, az önálló hajtással rendelkező torpedó feltalálója. Az osztrák-magyar haditengerészetben volt tiszt.

Az as évek elején készítette találmányát, az önálló hajtású torpedó első, kezdetleges változatát, amely lényegében rugós szerkezettel hajtott csónak volt, orrában lévő, kis ütésre is robbanó szerkezettel. A hadügyminisztériumtól eleinte nem kapott támogatást, ezért kapcsolatba lépett Robert Whitehead angol feltalálóval aki később a Népszigeti hajógyárat alapította.

Fiumében állították elő közös munkájuk eredményeként ban a torpedó továbbfejlesztett változatát, amely már hatékony fegyver volt. Ez jelentős sikert hozott, számos országba szállítottak. Találmányáért ben magyar nemességet kapott. Vajda János ben született, a reformkor hajnalán.

Szellemi fejlődésére igen nagy hatással volt Vajda Péter, a nagybátyja, akit Petőfi is versben siratott el halálakor. A magyar irodalomnak egyik nevezetes alkotása a Húsz év múlvaa mozdulatlanságba dermedt jég a lélek pillanatnyi állapotát érzékelteti: a fagyos, szenvedély nélküli, érzelmekre már képtelen szívet.

A magyar irodalomban Vajda lírájában jelentkezik először az az újfajta szerelem-érzés, ami megfelelt a kora társadalmi, erkölcsi változásainak. A XIX. A korábbi évtizedek szerelmi lírájának Vörösmarty, Petőfi a család volt az eszménye. Verseiket — leglángolóbb pillanataikban is — bizonyos szemérem hatotta át: a testiség vonatkozásait kerülték, az erotika közvetlenül nem kapott hangot bennük, a vágy nem törte át az erkölcs határait.

Most megjelentek az új élet más fajta nőtípusai: a démon, a szabadabb erkölcsű társasági hölgy, a bukott nő, a züllésbe taszított leány. Vajda évtizedekig írta átkozódó hűséggel szerelmi himnuszait Ginához.

Ginát örökre el kellett veszítenie, a nagyravágyó leány nem akart költő hitvese lenni.

Így lett számára Gina jelképpé, a reményektől, örömöktől, boldogságtól megfosztó világ jelképévé.

Húsz év múlva. Gina emlékkönyvébe. Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül - Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen…. A politikus Deák, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere, a kiegyezés megalkotása Deák államférfiúi pályájának tetőpontja volt.

Hosszú szenvedés után, Temetése királyi pompával ment végbe február 3-án délelőtt 11 órakor, az egész nemzet gyászolta nagy fiát. Arany János a XIX. Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett Arany Jánost tartja az egyik legnagyobb magyar költőnek. P ályáját olyan jelentős művek fémjelzik, mint a Toldi-trilógia ; Szondi két apródja ; A nagyidai cigányok ; A Walesi bárdok, valamint az Őszikék-ciklus kiemelkedő műve, a Tetemre hívás Arany ezen kései versciklusa, egy késő ősszel, szinte levéltelenül virágzó kikerics fajtáról az Őszikék nevet kapta.

A cím jelképesen Arany kései költeményeire utalhat. A kötet, az es Margitszigeti séták során ihletett verseket, balladákat tartalmazza.

A kötetben megjelenő verseket a költő nem a nyilvánosságnak szánta, ezért őszintébben vall bennük érzéseiről, gondolatairól. Tetemre hívás A bűn és a büntetés viszonyát; az élet játékként való felfogását állítja középpontba a bűnhődő Benő és Kund Abigél tragédiáján keresztül.

Arany tiszta erkölcsi felfogásában a világ nem épülhet bűnre, nem maradhat megtorlatlanul az erkölcsi világrend megsértése.

A se istent, se embert nem ismerő magatartás démonikus attitűdjét mutatja be.

A vers zeneiségét az egyik legdallamosabb versláb, a daktilus biztosítja. Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hűs palotán; Ki se terítteti, meg se mosatja: Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerű ravatalán.

Könnye se perdűl, jajja se hallik, Csak odakap, hol fészkel az agy: Iszonyu az, mi oda nyilallik! A telefont — elavult nevén távbeszélőt — Alexander Graham Bell találta fel, majd építette meg ban, az amerikai Massachusetts államban.

A telefon olyan távközlő eszköz, mely beszédet továbbít elektromos jelek formájában. Magyarország első távolsági telefonbeszélgetése Sopron és Pinnye között jött létre ben.

Megvalósítója Salamin Leó, a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt. Ennek emlékét ma tábla őrzi az iskola falán. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt.

Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten ben állították fel.

Krúdy Gyula Nyíregyháza Munkatársa számos folyóiratnak és a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád -sorozat és az -ban megjelent — A vörös postakocsi c.

Még nem volt húsz éves, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Összegyűjtött Műveinek kiadását követően, ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját.

Krúdy Gyula — N. Ausztria és a Monarchia vezetői már az es években célul tűzték ki a Habsburg veszteségek balkáni kompenzációját. Andrássy Gyula közös külügyminiszter kezdetben mérsékelte ezeket a törekvéseket.

A Balkán tűzfészkének tekintett tartományban azonban, ben törökellenes felkelés robbant ki a keresztény lakosság körében, mely kudarca ellenére felidézte egy nagy délszláv állam létrejöttének lehetőségét, így a nagyobbik rossz ellenében Andrássy is a körültekintő terjeszkedés hívei mellé állt. Oroszország során háborút indított a roskadozó Török Birodalom ellen, a magyar politikus pedig titkos szerződésben elérte, hogy a győzelem esetén a Monarchia uralma alá vonhassa Bosznia és Hercegovina területét.

Az as berlini konferencia arról is határozott, hogy Bosznia, Hercegovina és a Novipazari Szandzsák katonai ellenőrzése a Monarchiát illeti meg.

Móra Ferenc író-meseíró, újságíró, muzeológus, Tanulmányait — a család szegénysége miatt — nehéz körülmények között végezte.

A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. Főbb művei:. Rab ember fiai Budapest, Mindenki Jánoskája Budapest, Csilicsali Csalavári Csalavér Budapest, Kincskereső kisködmön Budapest, Dióbél királyfi Budapest, Georgikon Budapest, Nádihegedű Budapest, Ének a búzamezőkről regény, Budapest, Véreim Budapest, Aranykoporsó történelmi regény, Budapest, Dióbél királykisasszony Budapest, Titulász bankója Történelmi elbeszélések, mesék.

Az ben az udvar által beterjesztett törvényjavaslat értelmében, azok a külföldön élő magyar állampolgárok, akik tíz éven belül nem kérik írásban állampolgárságuk meghosszabbítását, elveszítik azt. A tervezet szerint azokra a külföldön élő magyarokra, akik bármely magyar helység díszpolgárai, nem vonatkozna a törvény.

Az első, es honossági törvény az emigrációba vonult Kossuth Lajos kapcsán vált hírhedtté, hiszen ő is elveszíttette volna magyar állampolgárságát. Tisza Kálmán elegánsan akart távozni a politikából, ezért az es honossági törvény módosítására törekedett, Kossuth állampolgárságának megtartása érdekében.

Tisza javaslata arra irányult, hogy a díszpolgárokra a fenti szabály ne vonatkozzon.

Teréz sírni Keresi a kakas detroiti tavak.

Ferenc József, aki közismerten Kossuth ellensége volt, ezt nem tette lehetővé, így Tisza Gesztusértékű kiállás Kossuth Lajos mellett, hogy Kossuth Lajos.

Az erdélyi Ellenzék kolozsvári politikai, közgazdasági és társadalmi napilap volt — között. Bartha Miklós alapította ban, első száma Alapításkor az Ugron Gábor vezette ellenzék szócsöve volt.

Az as években a polgári liberalizmus jellemezte, majd ben rövid ideig az Országos Magyar Párt orgánuma lett.

Később Bánffy Miklós liberálisabb, a román kormánnyal együttműködést kereső szemléletét vette át. A második bécsi döntés után az Erdélyi Párt vonalát hirdette, és erős jobboldali befolyás alá került. A Budavári Palota Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota.

Budapest I. A Szent György térrel, és a történelmi lakónegyeddel együtt alkotja a Budai várnegyedet, ami óta része Budapest világörökségi helyszíneinek. A palota átépítését tól tervkészítés előzte meg: előbb Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján tól kezdték el.

Ybl Miklós eredeti terveiből a Krisztinavárosi-szárny valósult meg. Kisebb változtatásokkal, de az egész épületegyüttesen lemásolta a Mária Terézia-szárny homlokzati struktúráját.

Az átépítés re készült el. Az épületben több mint gazdagon díszített királyi lakosztály volt. Mária Terézia-szárnyban a rokokó stílusú terem. A méter hosszú bálterem Hauszmann Alajos tervezte szárnyban.

A Habsburg-terem egykor a kupola alatt helyezkedett el. Ybl Miklós által tervezett lépcsőház a krisztinavárosi szárnyban. A Szent Jobb kápolna mozaik oltárképét Lotz Károly tervezte. Az es kiegyezéskor vált a szabad iparrá a nyomdászat hazánkban.

Egyre nagyobb lett az igény a folyóiratokra, képes hetilapokra, könyvekre és napilapokra.

Ekkor, és talán bizonyos szinten ennek köszönhetően is A megalakult a Budapesti Hírlap, lap címében budapesti, de a rengeteg vidéki előfizető országos napilappá tette, bár eredetileg olvasóközönsége csak a közép nemesi és a polgári rétegből került ki.

A Budapesti Hírlap egy konzervatív a es kiegyezés politikájátnacionalista és soviniszta politikát képviselt, és legfőbb célja minden és mindenki magyarosítása volt. Ez arra indította, hogy búcsút mondjon Ázsiának és felkapaszkodjék arra a vonatra, amely az ottrekedt foglyok egy kisebb töredékét Európa felé szállította.

A kocsin, megérkezése után pontosan harminc perc elteltével az övé volt a legjobb fekvőhely és másnap a legkiadósabb ételadag. Nyugodt és könnyed embernek látszott, Struhalát, aki hűségesen követte, öt méterről pontosan célba köpte; szemében olykor festői lágyság ült és nevetve mes élte, hogy fiatalabb éveiben pompás angóra macskájukat bezárta a kemence sütőjébe és elevenen megsütötte.

Csinos férfinak látszott, volt benne hangra, növésre és zárkózottságra valami a diplomaták és vezérürük tulajdonságaiból. Tunák homályosan emlékezett rá a háborút megelőző évekből. A macska igaz lehetett, de az angóra kissé téves meghatározásnak látszott.

Brehm bizonyára közönséges házimacskának nevezte volna. Napokig vesztegeltek olykor egy-egy faház előtt, aminek állomás volt a neve.

Tunák ilyenkor a Struhala segítségével leszállott a kocsiról, megmosakodott és valami élelmiszer után nézett, a maga és Dombrádi számára. Katharinát elfelejtette már, a gondolatai ott futkároztak a vonat előtt. Vágyai minduntalan Terézt fényképezték a horizontra. Amíg az ú t és a sok nélkülözés ki nem merítette, sokszor álmodott Terézről.

Félig meztelenül látta, a selyem harisnyakötők ott harangoztak a combján a könnyű combinaison alatt.

Aztán mosolyogva ébredt. Egy nagyobb állomáson tömpe, alacsony emberke mászott fel a kocsira sárga újságlapot lobogtatva. Az újság egy térképet közölt, amely Európa új országhatárait szemléltette.

Egy szélesarcú, alacsonyhomlokú néptanító szertartásosan sírni kezdett.

Megdöbbent csend szállta meg a társaságot, egy fiatal zászlós könnyes szemekkel, mereven nézett maga elé, egy fiatal önkéntes kijelentette, hogy megváltoztatja a menetirányt, egyenesen Párizsba megy és a levegőbe röpíti Poincarét.

Tunák a térkép fölé hajolt, sokáig tanulmányozta. Képtelenség - mondta meggyőződéssel. Többen osztották ezt a véleményt.

Kuglai némán figyelte őket. Kaján ny ugalom ült az arcán. Körüljáratta a tekintetét a megdöbbent, riadt arcokon és sokkal keményebben, mint az előbb, azt mondta:.

Határozott, biztos és ellentmondást nem tűrő hang volt. A fáradt szemek kigömbölyödtek ráncos odvaikból. Alig lehetett kétség: ez az ember, aki útközben gyakran benézett a vasúti állomások távíróhivatalába, a valóságot közölte velük.

Tunák elnémulva nézte. Csak nagykésőre kérdezte meg:. A néptanító gyászos szűkölésbe kezdett, valaki dühösen káromkodott. Kuglai érzéketlenül, gúnyos arccal ült közöttük. Hallgatta esztelen fecsegésüket, gyerekes siránkozásukat és tehetetlen káromkodásukat.

Kérődztök, temetésekre jártok és verseket faragtok Locsolgatjátok és ápolgatjátok a multat, mint egy nyugdíjas özvegy a muskátliját Aztán jön egy ilyen dolog Kuglai acélkék szemét nyugalmas mosollyal szegezte Tunákra, akinek arcát szinte gyászdrapériával vonta be otthonának távoli tragédiája.

A többi már alig figyelt rájuk. A nagy veszteség lesujtotta őket, énekelni kezdtek és iskolás versekből idéztek. Dombrádi gyulladt, ragacsos szemét az ég felé fordította. Az ének sajgó zümmögéssé enyhült.

A fiatal zászlós komoran és mozdulatlanul ült a helyén, mint egy kataleptikus álomba merült fakír. Tunák kinézett a steppére, nehéz volt a szíve, órákig hallgatott. Kuglai únta a honfibút, oldalba rúgta az üres kézzel visszatérő Struhalát, aztán cigarettát emelt ki a zsebéből.

A tömpe emberke, aki az újságot hozta, figyelmesen a tovaszálló füst után szagolt. Kuglai hűvös mozdulattal összecsattantotta a tárcáját és hátat fordított az embernek.

Néhány félhangos megjegyzés hangzott el a cigaretta eredetét illetőleg. Kuglai egy félóra mulva cigarettára gyujtott. Legalább hat darab szorongott még a tárcájában. Őrület volt: itt, Ázsia közepén ilyen finom cigarettákat szívni, most! Honnan szerezhette?

Kombinációk keletkeztek, erőteljes megjegyzések röpködt ek Kuglai felé. Dombrádi nagyot sóhajtott. Pulykasültet szeretett volna enni. Sohasem evett még pulykasültet. Tunák az elsárgult térképet nézte. Vad fájdalmat érzett a torkában.

Alig lehetett kétség: ez az Keresi a kakas detroiti tavak, aki útközben gyakran benézett a vasúti állomások távíróhivatalába, a valóságot közölte velük.

Gyilkos képtelenségnek tartotta, hogy egy egyszerű ceruzával ilyen sötétté lehet árnyékolni milliók életét.

Dombrádi felemelte elaszott fejét és a szemébe nézett. Egy egész pulykakakast. Valami bécsi múzeumi adjunktus kucorgott a közelükben. Megütötte fülét a furcsa szó és megkérdezte:.

Aztán szomorúan nyelt egyet. És tudja, mit fogok csinálni? El fogok patkolni kedves Tunák úr Mellettük zavaros viták folytak. A néptanító, aki néhány órával előbb olyan megindítóan szenvedett a békeszerződések miatt, most spirális káromkodással követelte vissza valakitől megmaradt sókészletét, amelyet gyufaskatulyában őrzött.

Heves eszmecsere indult meg a lopás kritériumai felől s az elinduló vonat monoton zökkenőibe éles becsületsértések hasítottak bele. Két nap mulva megint elakadt a vonatjuk. A mozdonyukat elvették és átkapcsolták egy futárvonathoz.

Kuglai eltűnt az állomás épületében, egy félóra mulva aztán fölszállott a futárvonatra. Tanakodtak rajta, hogy mit jelenthet ez? Struhala is elhűlve nézett távozó gazdája után. A karját végighúzta izzadó homlokán. Tunák az éjszakákat szerette. A vonat kábítóan ringott velük, a kerekek kattogtak.

Minden felmerülhető akadályt számba vett: június közepe táján otthon lehet. Június tizenkettediké n van a Teréz születésnapja. Egy éjszaka naptár hiányában kiszámította, hogy június tizenkettedike csütörtöki napra esik. A vonat barátságosan ringatta, társai csendesen hortyogtak, csak Dombrádi nyöszörgött fel olykor szomorú vágyakozással.

Tunák fölébe hajolt, vizet adott neki, néhány vigasztaló szót mondott, aztán visszabújt a pokróca alá. Terézről, szüntelenül Terézről álmodott.

Éjszakánként otthon járt, ott ült a zongora előtt, a Zsidónőből játszott vagy épületállványokon mászkált és a munkavezetővel tárgyalt.

Álmában egyszer elmagyarázta valakinek a korinthusi oszlopok on látható akantuszlevelek eredetét. Terézzel is hosszú párbeszédeket folytatott: "Tintapetty, ne nevessen ki, verseket írtam. Szükségem volt rá, mint morfinistának az injekcióra.

Színek, virágok és vágyak nevei zümmögtek benne, aztán mégiscsak összegyűrte a papirost. Szörnyen férfiatlannak találta a rímeket. Dombrádi elsárgulva, lázasan pihegett. Egy reggel aztán elveszítette végleg az eszméletét és néhány rendhagyó görög főnevet kezdett ragozni.

Nem volt senki, aki vállalkozott volna rá, hogy leszállítsa a haldoklót a vonatról, nagy üggyel-bajjal a mérnök és Struhala vitték be valami kórházfélébe, ahol éjszakára éhtifuszban kiszenvedett. Mire kísérői vis szatértek a pályaudvarra, a síneket hosszú vonalon felszaggatva találták, az állomás épülete pedig romokban hevert.

Tunák kétségbeesetten káromkodott. Struhala nem látta sötét színben a dolgokat, vigyorgott.

Azt ajánlotta Tunáknak, hogy üljön föl a hátára. A mérnök elutasítóan intett. Struhala erre egy útszéli fűzfáról mankót nyesett Tunáknak, aztán elindultak, hogy a legközelebbi vasúti állomást elérjék. A mérnöknek véresre horzsolta a mankó a hónalját, combját sebesre törte a durva műláb, de könnyű lélekk el és mosolyogva bicegett tovább.

A Teréz meleg tintapettye vibrált előtte az országút forró porában.

Struhala a mérn ök kövér verítékcseppjei láttán ismételten felkínálta erőteljes hátát, de a mérnök ragaszkodott a gyalogláshoz.

Ezen a módon aztán nagyon lassan haladtak előre, végre is Struhalának erőszakkal kellett őt arra kényszerítenie, hogy nyeregbe szálljon. Akkor már túl voltak az Uralon, Európában jártak, Struhala acélosan egyenletes nyugalommal vitte a hátán új gazdáját.

Jobbfajta embernek látszik. Lám, hogy összefacsarodott a szíve, amikor az a szegén y Dombrádi elpatkolt ott a barakkban. Úrnak néz ki. Kár, hogy lefűrészelték a lábát. Szegény erősen szenved a poros, köves úton, ha egy-egy félórácskát mégis gyalogolnia kell.

A falvakban Struhala elővette a szájharmonikáját, Tunák pedig papirost kerített és portrét készített a parasztokról. Néhány rendetlen vonalat vetett a durva papírra, a kontúrok közepébe kisebbfajta burgonyát rajzolt, a papír háromnegyed részét sűrűn beárnyékolta hajjal és szakállal és készen volt a kép.

Színtétikus ábrák voltak, a nagy orosz föld minden szakállas muzsikjának vonásait megörökítette rajtuk. A burgonya és sűrű hajzat nem tévesztette el a hatását, a vermekből, dugott helyekről előkerültek a nyúlós kenyerek, olykor egy kis szalonnavég is és a portré ára kölcsönös megelége déssel kiegyenlítést nyert.

Struhala, aki a műalkotáshoz a zenekíséretet szolgáltatta, meglepő nagyságú harapásokkal tüntette el a ráeső tiszteletdíjat.

A nyúlós kenyér gyermekkori élményeket ébresztett benne. Igen, a maminkó dolgos fehérnép volt. Értette a módját. A lapos tésztát egy kaparóval kihúzta a kemencéből, kitette a háztetőre gőzölögni, aztán mikor kihűlt, mindenkinek tépett belőle egy darabot. Tunák szór akozottan megkérdezte tőle, hogy sokan voltak-e?

Szép napsütésben kocogtak a néptelen országúton. A mérnök a Struhala hátán ült és petyhüdten lógatta lábait az izmos karok felett. Struhala vidáman nyerített és néhány óvatos bakugrást is megkockáztatott. Hogy sokan voltak-e? Lehettek vagy kilencen-tízen, pontos könyvelést bizony nem vezetett a testvéreiről.

A legidősebbet Franyónak hívták, neki volt a legnagyobb golyvája a faluban, aztán kiment Amerikába, ahol a szomszédok állítása szerint megették valami n égerek. Jólelkűen nevetett, arcát gyermekes tudatlanság és zsíros veríték öntötte el.

Kuglaival két évig csavargott együtt, de az sohasem méltatta szóra, nem volt szabad kérdezetlenül a csőrét kinyitnia. Tunák a maminkóról, meg a testvéreiről is kérdezősködött. Egészen akkurátus ember, gondolta. Féllábbal is megállja a helyét, szíve is van, tréfához is ért.

Egészen jól megvoltak egymással. Ha éheztek, hát mindkettőjüknek egy formán kopott fel az álla, ha akadt valami harapnivaló, egyenlő rész jutott belőle mind a kettőnek. Ha alkalmatlan időben elnyomta néha az álom, Kuglai futrinkát meg egyéb bogarat eresztett az orrába.

Tunák emberségesen kivárta, amíg kihorkantotta magát eg y kissé. Fínom ember, a napokban, ahogy békésen poroszkáltak az úton, egyszer csak megkérdezte tőle: "Értesz a lovakhoz? Tunák nem mondott többet, de ez is elég volt a boldogsághoz. Struhala artikulátlan kitöréssel dobta a magasba koszlott sapkáját.

Mindíg lovak mellé vágyott, egy temetőkocsi vagy lakkozott landauer bakján ülni, és fogni a lovak gyeplőjét, "Hó, Cézár, Pista, he!

Egyszer egy sómalomban dolgozott. A ló, Fer dinándnak hívták, egy szép napon beszüntette a vizelést. Jöttek a szomszéd kocsisok, egy öreg zsidó is jött, ezt amazt adtak a lónak, de a vízvezeték csak nem akart működésbe jönni. Erre ő elment a boltoshoz, vett a gazdája kontójára egy üveg sört, azt ben yomta a Ferdinándnak szájába, mind egy cseppig kiitatta vele és egy óra mulva csak hallja, hogy minden rendben van.

Ért ő a lovakhoz! Szeretett volna közelebbi részleteket hallani a mérnök lovairól, de Tunák igen szűkszavú volt.

Egyszer nekibátorodott és megkérdezte a mérnöktől, hogy milyen színűek a lovak? Sem a lovakról, sem a családjáról nemigen beszélt, de azért szívesen hallgatta az ő locsogásait.

Elmesélte a mérnöknek háború előtti pályafutását, aztán Lizinka testvérét is szóba hozta.

Ez a Lizinka nagyon értette a dolgát. De negyedik héten kirugtak Struhala baratomat, mert felgyújtotta a zistallót. Lizinka testvérem nagyon mérges volt, fene essen a hasadba, testvérem, Janó, mondta a Lizinka, maskor vigyazzal, latod, odaégtek a tehenek. Mit csinajjak, mondtam Lizinkanak, ha nem akartak kigyönni az istallóból.

Aztan betette engem ahoz a gazdahoz, ahol ő szolga lt. Itt kitűnően mente a dolog. Napjaba haromszor szalonna, nagy darab kenyér. Egyszer aztan Lizinka testveremnek gyereke született a faskamraba Éjszaka rafeküdte, hogy ne csinajjon olyan förtelmes larmat A kicsi tótocska elpatkolta, nekünk pedig kit ették a szürit Bikaerős volt, nyakizmai kidagadtak, mint a kötelek.

Könnyedén vitte a hátán féllábú gazdáját. Hallani sem akart arról, hogy minden bakarasz után megpihenjenek. Hogy a nagy hőségben és porban lovasa el ne szontyolodjon, folytatta a Lizin káról szóló visszaemlékezéseit. Minden esztendőben produkalta egy apró tótocskat és mindgyart rajta is feküdte, hogy ne csinaljon olyan larmat Nagyon szapora fehernep vagy te, testvérem, Lizinka, mondtam neki, beverem a fejedet Az én fejemet aztat csak én verem be, szájaskodott a Lizinka, testvérem, Janó, te csak fogd be a szadat Szó, ami szó, igaza volt a Lizinkanak Ő viselte őket, ő hozta őket a vilagra, aztan a végén ő is gebedt meg tőlük Mikor mar a föld alatt volt vagy négy kicsi tótocska, akkor őraja is rafeküdte valami nehézség, hogy ne c sinajon több larmat ezen a földön Árokban, árnyékos fák alatt szoktak egy-egy félórácskát megpihenni.

A mérnököt, akinek hónalját a türelmetlen ügetésben sebesre horzsolta a mankó, hamarosan elnyomta az álom.

Keresi a kakas detroiti tavak was fantastic.

Struhala beléndek szárával vagy a sapkájával kergette el arcáról az alkalmatlan legyeket.

Dünnyögött is nekik valamit, de azok nem értettek a nyelvén, visszaszemtelenkedtek az alvó arcára és éktelen haragra ingerelték Struhalát.

Az eszmecsere zajára a mérnök abbahagyta pompás álmait és rendszerint a térképe után nyúlt. A térképet Katharinától kapta, nézegette, méricskélt rajta, számolgatott és az eredményt bejegyezte a noteszébe. Köpcös kis könyvecske volt, ebbe jegyezte fel néhány kurta szóval a megfigyeléseit.

Nevek, városok, évszámok, gyorsírással odavetett észrevételek hemzsegtek a notesz lapjain. Volt közöttük mindenféle színes lom, vidám rongydarabka, egy-egy magányos szó, amely oldalakra rúgó élményt őrzött a méhében. Sok haszontalan tarka ka vicsot felszedett útjában, hogy hazaérkezve megajándékozza velük Terézt, szegényes kárpótlásul az elveszett évekért.

Egyik nap eszébe jutott ez a név: Harmath Endre. A név mellé odaírta: "Zászlós, leugr. Búcsú és páthosz nélkül meghalt a hazájáért.

Aztán odalépett a kocsi szélére és levetette magát a kerekek közé. Romantika - mosolygott akkor Kuglai - vizenyősség. Gyönge lábon állhatnak a te ideáljaid, Kuglai, ha. Együgyű dolgokat fecsegsz, Tunák Megzápultak öregem, az összes ideálok Humbug az egész Élni, érted, élni Kuglai másnap amúgy is ellépett; őt azonban soká ig foglalkoztatta még a fiatal zászlós esete.

Voltak évei, szilaj, nyugtalan évei, amikor ő is habozás nélkül fel tudta volna áldozni magát.

A fiatal zászlós persze nem sokat korrigált a térképen azzal, hogy tüdejét és szívét odafreccsentette a vonat ker ekeire Az ember lehiggad, talán túlságosan is lehiggad, szinte egyenes arányban zsiradékainak leülepedésével és inkább vágyik a felesége, a rajzasztala, otthoni vesszőlugasa és mindennapi élete után, mint arra, hogy itt maradjon véres rongycafatnak, ro thadó hullának kiéhezett mezei egerek számára Igen, a zászlós fajtája kiveszőben volt.

Ebben nem tévedett. A néptanító néhányszor színpadiasan elzokogta a "szegény hazám"-at, aztán malmozni kezdett. Boldog nyerítést hallatott, ha sikerült átugrania ellenfele kavicsát.

Egy másik a "sókészlete" miatt csapott éktelen zajt. Nemzetközi bonyodalom származott belőle, velős demarsokkal. Lopással vádolta a költői lelkületű osztrákot akinek tetszését roppantul megnyerte a pulykakakasorgazdasággal egy lengyelt, sikkasztással egy pesti magyar bankhivatalnokot, rablással egy oroszt és mindenfélével egy zsidót.

Egy másik - Dombrádi szerint - 2 perc és 26 másodperc után már felszárította a hazáért megindult könnyeit és a néger nők öleléséről tartott szakszerű előadá st.

Kuglai nyelvével a fogait tapogatta. A kollektív embernek nem kellenek az ilyen üres fikciók És a kollektív életnek nincs szüksége hazafias kakasokra Az osztrák, akit nyelvészeti problémák gyötörtek, felhasználta az alkalmat és megkérdezte Kuglaitól:.

Napokig tartott még az útjuk, amíg újra vonatra ülhettek. A mérnök hatalmas szippantással szívta magába a közelgő otthon atmoszféráját.

A következő heteket jóformán már nem is a vonaton meg férges barakkokban, hanem otthon töltötte. Pihegve és felzaklatva gondolt a Terézzel való találkozásra és elkövetkezendő éjszakáira. Végigjárta a házat, a zongora mellett egy széken citromszínű vászonkötéses könyvre bukkant, a hálószoba szekrényének ajtaján egy lecsüngő melltartót látott, a következő pillanatban már va stag kerti ollóval a bokrokat nyesegette, nevén szólította a hátaslovát, felvette barna bársonykabátját és leült a rajzasztala elé Látta a könyveit Magyar, német, francia kötetek műemlékekről, építészetről, térművészetről Leült a teraszra, lenn az udvaron egy automatikusan forgó fecskendő a füvet locsolta, a gumitömlő fekete kígyóvonala lomhán kapaszkodott fel a men edékes úton, a szomszédban az operaénekesnő a Lammermoori Luciából korrepetált - ő megfogta a Teréz csuklóját és mosolyogva kérdezte: "Well, Tintapetty?

Ugye egészen jó dolog, hogy visszajöttem? Nézd, ebbe a noteszbe egy egész vagonrakomány emléket raktároztam el, de vigye az ördög, hagyjuk az emlékeket Boldog vagyok, hogy itt ülök újra melletted Valamelyik újság azt írta, hogy Magyarország minden vaskészletét elhasználta a háborúban Bementem egy üzletbe és vettem a számodra öt csomag - tudod, mit?

És tudod még mit? Nem tudod, honnan is tudnád Öt csomag varrótűt Elsőrangú, nemde? Úgy szeretem, amikor itt ülsz a teraszon és kézimunkát tartasz a kezedben Ócska ember vagyok, úgy-e? Színehagyott gusztusom van Mindíg csak itt egy kicsit röstelkedve halkítani fog a hangján reád gondoltam Tomskban egy nyugalmazott ezredes egy varrógépet akart eladni nekem Gondolatban néhányszor a szüleihez is ellátogatott.

A házat barátságosan sütötte a nap, a miniumvörös tetőn pávafarkú és golyvásgalambok tollászkodtak. Az oszlopos teraszon kerti székben az anyja ült és regényt olvasott. Lornyonját, amelyet sárga teknőc keretezett, olykor a szeméhez emelte, hogy kíváncsiság nélkül, futó pillantást vessen a lándzsás kerítés előtt elhaladó nőkre, akik divatos kalapjukat, vagy legújabb ruhakreációikat sétáltatták a ház előtt elhúzódó korzón A virágágyak közepén óriási kaktusz csüngette súlyos leveleit Benn a szalonban két húga négykezest gyakorolt a zongorán Eliz, a nagyobbik, Anna, a kisebb A dolgozószobában az apjuk szivar ozgatott A hatalmas könyvszekrényből hányszor világított feléje figyelmeztetőleg száz meg száz kötet hátáról valamilyen összetett formában ez a szó: jog.

Telekkönyvi jog. Nemzetközi jog. Hiteljogi döntvénytár. Corpus Juris Hungaric i. Aztán egy oldalállványon apja kedvelt írói: Vörösmarty, Dickens, Tolsztoj A szekrény párkányán kozák kancsuka ből. Spirituszban óriási pók. A széles íróasztalon akták, alattuk apja aláírása, tiszta, derűs betűi.

Tunák, törvényszéki elnök, kúriai bíró Magas, lágytekintetű ember volt, korán megőszült halántékkal, meleg mosollyal. A kedvessége szinte tökéletes volt. Úgy beszélt az anyjával, mintha nem is a férje, hanem egy gavalléros udvarló és egy szeretetreméltó nagybácsi keveréke volna.

Szeretett vadászni, szerette az élet mikroszkópikus csodáit és mindennapi apró problémáit. Szívesen eltársalgott egyszerű emberekkel, de a polgári ruhába menekült félműveltséget szemének egy kérlelhetetlenül hűvös intésével elparancsolta a közeléből. Sétálgato tt a kertben, nézegette a fáit, beszélgetett a kocsissal a nyulak dolgáról, az adóról, a választásokról és a rózsatetvekről Tunáknak különösen a névnapi ünnepségek maradtak élénken emlékezetében.

Júniusban volt az apja névnapja, az oszlopos teraszról meggyszínű szőnyeg futott be a hall nyitott ajtaján és a szalonban ünnepélyes emberek szorongtak.

A járásbíróság és törvényszék bírái, egyoldalú és kedélytelen bürokraták, akik félszegen kerülgették a szalon puha perzsaszőnyegeit és apja irónikus, elnéző pillantásait; a főispán elsőrangú medvevadász és egy pompás nyakkendőgyüjtemény tulajdonosa; a kanonok javarészt gömbölyű állapotban, erőteljes székely akcentussal; a polgármester, aki viszont tót mellékzöngéket kevert hazafias felköszöntőjébe.

Ott volt a dandárparancsnok is nőiesen magassarkú cipőben, nyakán szépszámú furunkulussal.