Park szex szürkék

Park szex szürkék De ha az ember férfi, és lefekszik vele, egy exkluzív klub tagjának érezheti magát. Addig csak halogatják a dolgot. Pontosabban egy bizonyos ígéretes manhattani agglegény, nevezzük Tom Perinek. Kemények vagyunk és büszkék, és nem volt könnyű ilyenekké válnunk.

  • Szexuális identitásom with:
  • Man
  • Testalkattípus :
  • A testalkatom eléggé sportos
  • Van piercingem:
  • Nincs

Szűkítők Rendezés : Relevancia Relevancia Dátum. Az agyag művészete Találatok szűkítése Alkalmaz Folyóiratok, gyűjtemények. Feltöltés dátuma. Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat maradékával.

Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják.

Akit ezek a nők igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen.

Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak. Mostanra Peter már szinte kiabál. Miért nem mennek férjhez egy gusztustalan, kövér zsírszalonnához?

De ha megpillantod, mi tükröződik a tekintetükben, hogyan érezhetnél szenvedélyt?

Mondtam Park szex szürkék

Éppen olyan értéktelen, önző alakok voltak, mint a jóképűek. Egyébként is, ha egy nő már elmúlt harmincöt, és még nincs férjnél, azt mondja magában, miért kellene megállapodnom? Sarah közbekotyog. Épp most sikerült pénzt szereznie az első filmjére, és ettől valósággal eksztázisban van.

Ez annyira beszűkült gondolkodás, hogy vitatkozni se érdemes vele. Ha meg akarsz szerezni egy pasit, fogd he a szád. Csak ülj ott, ne szólj egy szót se, és érts egyet mindennel, amit a száján kiejt. Szerencsére felhív a barátnőm, Amalita, és elmagyarázza ezt az egész férjhezmenősdit.

Elmagyarázza, hogy igaz, a legfantasztikusabb nők gyakran maradnak egyedül, és nem örülnek neki, de azért kétségbe sem esnek miatta.

Jó hangulatban van, mert előző éjjel szexelt egy huszonnégy éves joghallgatóval. Dél- Amerikában, ahol felnőttem, van egy mondás: jobb egyedül, mint rossz társaságban. Ki viszi ágyba a sztármodelleket? Épp csak egy kevéske izgalom söpör végig a tennen, amikor péntek este az összeesküvős filmjeiről híres rendező, akit nevezzünk, mondjuk, Gregory Roque-nak, lép be a Bowery bárba.

Roque, viseltes tweedzakóban, lehajtott fejjel igyekszik az asztalához. Hat fiatal nő nyüzsög körülötte, egy ismert modellügynökség új sztárjai. Egyik sincs még huszonegy éves ketten nemrég töltötték he a tizenhatotés legtöbbjük nem látta Mr.

Roque filmjeit, mivel - őszintén szólva - kurvára nem érdeklik őket az ilyen filmek. Két kis tolóhajó próbálja a csapatot együtt tartani, és a cél felé terelni: Jack és Ben, harmincas éveik elején járó, jellegtelen, befektetésicég- tulajdonosok, az egyik lapátfogú, a másik zselézett bajú.

Első látásra vidám csapatnak látszanak. A lányok mosolyognak, Mr. Roque-ot, ne próbálják megszólítani, vagy pláne valamelyik lányt elrabolni. Roque hol az egyik, hol a másik lány felé fordul, néhány szót beszélgetnek. A fiatalemberek élénken társalognak. De a jelenet valójában nem olyan bájos, mint amilyennek látszik.

Először is, ha az ember jobban megnézi a lányokat, feltűnik, hogy arcukat az öregség ráncaihoz hasonlóan eltorzítja a tömény unalom. Semmiről sem tudnak Mr. Roque-kal beszélni, még kevésbé egymással.

De mindenkinek dolga van az asztalnál, amit lelkiismeretesen teljesítenek is. Ott ülnek, szépek, gyönyörűek, egy idő után pedig beszállnak Mr. Roque limuzinjába, és átmennek a Tunnelbe, ahol Mr. Roque kényszeredetten táncol az egyik lánnyal, aztán rájön, hogy halálosan unatkozik, és hazamegy egyedül.

A lányok még maradnak, bedrogoznak, aztán Jack, a zselés hajú, elkapja az egyik lányt, és közli vele: - Te hülye kis kurva!

Jack ad még neki drogot, a lány meg leszopja. Ez a forgatókönyv lényegében minden este lejátszódik New York vendéglőiben és éjszakai klubjaiban.

Ott láthatók azok a gyönyörű fiatal modellek, akik vándormadárként, csapatokban rajzanak New Yorkba, meg a kísérőik, a Jackhez és Benhez hasonló férfiak, akiknek gyakorlatilag abból áll az életük, hogy etetik, itatják, és változó sikerrel elcsábítják őket.

A fiatal lányok legjobb barátai a modellezők. A modellezők különös emberfajta.

Nem egyszerűen bugyivadászok - akkor lefeküdnének bárkivel, aki szoknyát hord. A modellezők nem nőzni akarnak, hanem modellezni. Imádják a szépségüket, és utálnak bennük minden egyebet. Isten hozott ebben az új világban!

Nem valami szép. A művész lakásán ülünk, a Sohóban, amelyet - egyél kiadásaihoz hasonlóan - a szülei fizetnek. A papája ugyanis vállfamágnás Minneapolisban. Ez jól jön Barkley-nek, mert a modellezés nem olcsó - italok az éjszakai klubokban, vacsorák, taxi az egyik klubtól a másikig és a drogok nagyrészt marihuána, néha heroin vagy kokain.

És kell még hozza szabadidő, rengeteg szabadidő. Barkley szülei azt hiszik, hogy fest, ő viszont egész nap a modelleket szervezi estére. Közben fel-alá járkál a lakásban, bőrnadrágban, ing nélkül. A modellek imádják.

Szerintük klassz srác, és még kedves is. Rágyújt egy cigarettára. Ugyanaz van, mint a kutyákkal, nem szabad kimutatni, hogy félsz. Cseng a telefon. Amszterdamban fotózik. Barkley kihangosítja. Egyedül van, és be van lőve. A hangja olyan, mint a kígyóé, amelyik épp most próbál kibújni a bőréből.

Annyira jó, bébi. A haját babrálja, amíg Hannával beszél. Rágyújt egy füves cigire. A regény egy olyan férfiról szól, aki modellekre hajt.

A csúcson a szupermodell- kefélők vannak. Úgy választanak modellt, mint lőhető agyaggalambot. Megrágják és kiköpik a lányokat. De nem minden modellező ilyen nagy ász. Manhattanben, ami egy kihagyhatatlan állomás a fiatal modellek életében, nem elég gazdagnak lenni.

Vegyük például George-ot és társát, Charlie-t. George és Charlie minden este modellekkel vacsoráznak, egyszerre akár tizenkettővel is. George és Charlie lehetnének közép-európaiak vagy akár közel-keletiek, de igazából New Jersey-ből jöttek.

Export-import vállalkozásaik vannak, és bár még egyikük sincs harminc, egyenként több milliót érnek.

A padlón perzsaszőnyegek, a falakon eredeti festmények. Szerinte ez egy sport.

Tavaly George teherbe ejtett egy tizenkilenc éves modellt. Öt hete ismerte. Most van egy kilenc hónapos fiuk.

Soha nem szokott találkozni vele. A lány a következőt akarta: havi dollár gyerektartás. Amikor mosolyog, látszik, hogy a fogai az ínyénél szürkék.

A modellek együtt járnak bulizni, egy lakásban laknak. Csak akkor érzik magukat biztonságban, ha szórakozni is együtt mennek el.

A pasikat ez elriasztja. A dolog egyrészt pompás, mert ha húsz modell van egy helyen, nem a legjobb nőre kell ráhajtani.

Laosz meztelen lányok usa

Ha egy modell van, ő lesz a legjobb nő a teremben, és az van, amit ő akar. Az első lánnyal megismerkedni nehéz ügy. Legjobb egy közös barát segítségével megtenni. Felske - akkor több esélye van, mint a civileknek.

Három évvel ezelőtt George egy éjszakai klubban összefutott egy lánnyal, akit még a középiskolából ismert. A lány egy modellügynökkel volt. Bemutatták George-ot néhány modellnek. Volt nála drog. Végül többen felmentek a lány lakására. A drog kitartott másnap reggel hétig.

Az egyik modellel le is feküdt. A lány hajlandó volt másnap találkozni vele, de csak akkor, ha a többiek is jöhettek. Mindet elvitte vacsorázni.

Aztán folytatta a dolgot. George mostanra ismeri az összes lakást. Egy modell általában ötszáz dollárért együtt lakhat öt másik modellel egy zsúfolt, két-három hálószobás lakásban, és elalhat az egyik emeletes ágyon.

George-nak résen kell lennie, mert a modellek jönnek-mennek, és lakásonként legalább egy lánnyal jóban kell lenni.

A kínálat viszont kiapadhatatlan. A francba! Te ki vagy? Körülbelül tíz percig beszélgetnek. Nincs kedved eljönni? Szinte hallani, ahogy kiveszi a hüvelykujját a szájából. George leteszi a kagylót.

Ha több lány van, versengeni kezdenek egymással. Ha egy lány jár valakivel, és ezt elmondja a többi lánynak, nagy hibát követ el. Azt hiszi, hogy a lakótársai a barátai, de ez nem így van. Csak véletlenül került össze velük.

A lányok egyfolytában próbálják elvenni egymástól a pasikat. George azt mondja, van egy bevált módszere. A wilhelminás lányok a legkönnyebb esetek.

Willi olyan lányokat gyűjt be, akik lakókocsiban vagy a londoni East Enden nőttek fel. Az Elite-nek két lakása van, az egyik a külvárosban, a Nyolcvanhatodik utcában, a másik a belvárosban, a Tizenhatodik utcában.

A belvárosi lakásban a lányok sokkal barátságosabbak. Az Eileen Ford- lányokhoz meg hozzá sem lehet érni. Ennek az egyik oka az, hogy ha felhívod őket, Eileen szobalánya leteszi a telefont. Már Egy csomó lány a Huszonnyolcadik utca és a Union Square között lakik. Ott van Például a Zeckendorf Towers, a Tizenötödik utcában.

Meg az a hely, a Huszonkettedik utca és a Park Avenue sarkán. Az idősebb modellek, akik sokat dolgoznak, többnyire az East Side-on laknak.

A működési elv a következő: a promóciós szakember kapcsolatban áll az ügynökséggel. A promóciósnak viszont szüksége van a modellezőkre, akik elviszik a lányokat vacsorázni.

Ugyanis a promóciósnak nem mindig van pénze arra, hogy a lányokat etesse. A modellezőknek viszont mindig van. És hát, valakinek etetni kell őket. A modellezők összeismerkednek olyan emberekkel, mint Mr. Roquenak lányok kellenek.

A modellezőknek is lányok kellenek, és szívesen mutatkoznak Mr. Roque társaságában is. Így mindenki boldog. Csütörtök esténként odakint a járdán nagy a zsivaj, lárma.

Imádták a mogyoróvajat, Park szex szürkék rágcsálták.

Az emberek lökdösődnek, próbálják elkapni az ajtóban álló magas, undok arcú pasas pillantását, aki talán félig ázsiai, félig olasz. Bent a helyiség tele van.

Mindenki táncol, mindenki magas és szép. Beszélgetünk egy olyan lánnyal; aki európai akcentussal próbál beszélni. Aztán egy Tennessee államban született lánnyal.

Én meg azt válaszoltam neki: próbáld megszokni, drágám. Ez New York. Jack sodródik mellénk, és beszélni kezd.

Három típus van. Az első, aki most érkezett vidékről. Általában fiatalok, tizenhat-tizenhét évesek. Sokat járnak szórakozni. Nincs túl sok munkájuk, de valamit azért akarnak tenni a. A második típusba tartoznak az olyan lányok, akik sokat dolgoznak.

Egy kicsit idősebbek, huszonegy évesek és afölöttiek, kábé öt éve vannak már a szakmában. Nem járnak el szórakozni, és sokat utaznak, ezért szinte soha nem lehet őket látni.

A legkülönösebb az volt, hogy ezek után szerettem azt Park szex szürkék majmot.

És a harmadik típus, a szupermodellek. Ők a nagymenő pasikra hajtanak, akik tehetnek értük valamit.

Mindegyiküknek istene a pénz, talán mert a karrierjük bizonytalan. Ha nincs húsz-harminc millkád, rád se néznek. Ehhez még ott van "a nagy nő" komplexusuk. Jackkel lemegyünk a mosdókhoz, és ott beszélgetünk tovább. Rengeteg pasi, akikkel lefeküdtek. Ellenszenves pasik. A legtöbben szétment családból jöttek.

Nincsenek értékeik, érted? Jobban szeretem az idősebb lányokat.

Csak egy másik farmerdzsekis, ösztöndíjas diák volt, és az is akart lenni; egy kocsmai dyke, bárban tanult dyke-mozdulatokkal, a Park szex szürkék harcos és még jobb szerető lassú, büszke járásával.

Olyat kell találni, aki még nincs túl mindenen. Én egy ilyet keresek. Ha egy megvan, mind megvan. Az éjszakai klubokban az idősebb lányokra kell figyelni. Akik korán haza akarnak menni, mert másnap korín kell kelniük és dolgozniuk kell.

Az ember kikíséri őket a taxihoz, akár egy igazi úriember, azután visszamegy, és megtámadja a fiatalokat. Most keresik a helyüket a felnőttek világában.

Még nem alakultak ki teljesen, és akkor megismerkednek ezekkel a férfiakkal, akik már az összes trükköt ismerik. Nehéz dolguk lehet! A lakásba visszatérve, Barkley kinyit egy kólát, és leül egy bárszékre a szoba közepén.

De butuskák, ide-oda sodródnak, elszúrják az életüket, és sokkal könnyebben megkaphatók, mint azt az ember gondolná. Sokkal könnyebb megdugni egy modellt, mint egy átlag lányt. Mert a modell csajok egyfolytában ezt csinálják. Olyanok, mint a normális emberek, amikor szabágukat töltik.

Nem otthon vannak, ezért olyanokat csinálnak, amiket általában nem szoktak. Csak éppen ezek a lányok soha nincsenek otthon, mert egyik helyről a másikra utaznak. Ezért ilyenek. Barkley belekortyol a kólájába, és megvakarja a hasát.

Délután három óra van, még nincs egy órája, hogy felébredt. Amikor itt vannak, úgy teszünk, mintha együtt járnánk. Fogjuk egymás kezét, mindennap találkozunk. Sok lány ezt akarja. Aztán elmennek. Barkley ásít. Olyan sok szép lány van, hogy az ember egy idő után már inkább olyasvalakit keres, aki meg tudja nevettetni.

Most már csak az idősebb lányokkal járok el. Rövidesen abba kell hagynom ezt az életmódot. Nem tudom tőlük a munkámat végezni. Elkefélem miattuk az életemet. George megvonja a vállát, és kinéz harmincnegyedik emeleti irodája ablakán.

Manhattan középső része látszik. Huszonkilenc évesen vénember vagyok. Az utolsó csábítás New Yorkban: Mr. Samantha mindig legalább négy pasival közlekedik, és a játék lényege az, hogy kitaláljuk, közülük éppen melyik a szeretője. Persze ez nem túl nehéz játék, mert elég könnyű kiszúrni a barátját.

Mindig a legfiatalabb, és olyan jóképű hollywoodi, második vonalbeli férfi színészek. Általában vidám, lüke arckifejezéssel ül az asztalnál ha nemrég ismerkedett meg Sammel vagy éppen unatkozó, lüke arckifejezéssel ha már voltak együtt pár helyen.

Az utóbbi esetben kezd a pasinak derengeni, hogy az asztalnál senki nem fog szólni hozzá. Minek is beszélnének vele, hiszen néhány hét múlva már a nevére se fog emlékezni senki. Mindnyájan csodáljuk Samet. Először is, nem könnyű dolog huszonöt éves pasikat fogni, ha az ember elmúlt negyven.

Másodszor, Sam egy igazi New York-i jelenség. Ha valaki New Yorkban történetesen sikeres, nőnemű és nincs férjnél, két választása van. Verheti a fejét a falba, hogy ő miért nem tud normális kapcsolatban élni valakivel, vagy megrántja a vállát, és úgy fogja fel a szexet, mint a férfiak.

Mint Sam. Mostanában komoly döntéshelyzetbe kerültek ezzel kapcsolatban a New York-i nők. Manhattan történetében ugyanis, most először, rengeteg harmincas és negyvenes nőnek van annyi pénze és hatalma, mint a férfiaknak - vagy legalábbis pont elég ahhoz, hogy: úgy érezhessék, semmiben nem szorulnak a férfiakra, a szexet kivéve.

Ne törődjünk a szerelemmel mint olyannal, csak használjuk a hatalmunkat, és így próbaijuk megtalálni az örömünket.

Mint látni fogják, a dolog működik. Rágyújt aznapi huszadik cigarettájára, és amikor a főpincér odarohan, és megkéri, hogy itt ne dohányozzon, azt válaszolja neki: - Még véletlenül se akartam senkinek kellemetlenséget okozni - és a szőnyegen tapossa el a csikket.

Mindannyian bólogatunk. Mindannyian meg-könnyebbültünk akkor, mert hónapok óta nem feküdt le senkivel.

Annyit mondtam neki, hogy mennem kell dolgozni, drágám.

Majd beszélünk. Utána teljesen elfelejtettem azt a palit. Én se érzek serunit a szex után. Szeretnék persze érezni valamit, de minek?

Mindannyian elégedetten hátradőlünk, és a teánkat szürcsölgetjük, mintha valami exkluzív klub tagjai lennénk. Kemények vagyunk és büszkék, és nem volt könnyű ilyenekké válnunk. Meg kellett küzdenünk a teljes függetlenségért, amikor már megengedhetjük magunknak, hogy úgy bánjunk a férfiakkal, mint szexuális segédeszközökkel.

Mindennek ára a sok munka, a magány és annak a felismerése volt, hogy talán soha nem lesz senkink, úgyhogy jobb, ha gondoskodunk magunkról, minden tekintetben. Csak élni akarja az életét. A Cosmót olvastam, azt írták, hogy a nőkben is vannak férfi tesztoszteron hormonok, és az egyik tanulmány szerint azok a nők, akiknek magas a tesztoszteron szintje, agresszívebbek, sikeresebbek, több szexpartnerük van, és kisebb a valószínűsége, hogy férjhez mennek.

Volt valami vigasztaló ebben, mert végre nem éreztem magam abnormálisnak. Nem úgy működnek, ahogy kellene. A fantasztikus szeretőket csak úgy hívja: szexisten. De még neki is vannak gondjai. Legújabb hódítása egy költő, aki hihetetlenül jó az ágyban, viszont ragaszkodik hozzá, hogy együtt vacsorázzanak, beszélgessenek meg minden.

Mostanában már nem keresi Charlotte-ot. Felteszem nekik a kérdést: szerintük mi a módszere annak, hogy a nők úgy viszonyuljanak a szexhez, mint a férfiak.

Beszivárgunk a réseken. Ez összezavarja a férfiakat. Hátradől a székében. Farmernadrág van rajta, és egy régi Yves Saint Laurent blézer. Úgy ül, mint egy férfi, szétvetett lábakkal. Mindnyájan ránézünk és nevetünk: - Mi van? Azt hallotta, hogy a film egy olyan nőről szól, aki a pénz, a forró szex és a hatalom utáni hajszában minden pasit felhasznál és kihasznál, aki csak az útjába kerül, és soha nem bánja meg, soha nem kiált fel, hogy jaj, istenem, mit tettem!

Carrie nem jár moziba. Úrilánynak nevelték, és az anyukája azt mondta neki, hogy csak a proligyerekek járnak moziba. Ezért aztán nagy élmény neki a mozi. Elkésik, és amikor a jegyszedő felvilágosítja, hogy már elkezdődött a film, azt mondja: - Anyagot gyűjtök, vazze!

Amikor kijön, csak az a jelenet jár a fejében, amiben Linda Fiorentino felszed egy pasit a bárkin, és aztán a parkolóban dugnak, a terelőláncba kapaszkodva. Könnyű elkülöníteni a közönséges mókustól: nagyobb testmérete, a minden példányára jellemző szürke háti és a világos hasi színezet rájuk vall.

Érett idősebb társaság magányos srácnak

A szürkék hátán legfeljebb egy halvány mogyoróbarna színezet látható a gerinc mentén; nincs fülpamacsuk még télen sem! A szürkék hatékonyabban megemésztik a makkot, mint vörös bundás társaik, ezért több zsírt halmoznak fel télire, és így nagyobb a túlélési esélyük.

Európában először Angliába telepítették be őket, még a Az inváziós faj egyedei elszabadulásuk után sikeresen túlélték a sajátos brit körülményeket, megbarátkoztak a helyi lakossággal, és azóta is stabil, gondtalanul szaporodó közösséget alkotnak. A növekvő szürkepopuláció egyre nagyobb területeket hódított meg, ám ezzel párhuzamosan sokfelé drámai módon csökkent az őshonos mókusok állománya.

Kisemlőskutatók százai próbálkoztak a két faj állományváltozásai közötti összefüggések feltárásával, ám ez már mit sem segített a kedves őslakókon.

A rossz példa ragadósnak bizonyult: az angliai betelepítést az olaszországi követte. Itt két időpontban, két helyszínen szabadultak el fogságban tartott szürke mókusok az ország északi területén: ban Piemontban, ban pedig Liguriában szöktek el a kis kártékony szörnyetegek.

Mostanra ez az inváziós faj elérte a Torino környéki elő-alpoki erdőket, a szürkék itt is kiszorították az őshonos mókusokat a természetes élőhelyeikről. Észak-Olaszország nincs is oly messze tőlünk, ezért magyarországi zoológusok azzal számolnak, hogy néhány évtizeden belül nálunk is megjelenhetnek a szürkék.

Hogy legalább lassítsák e folyamatot, a kutatók arra intenek mindenkit, hogy senki se tartson otthon hobbiból szürke mókust - ezek ugyanis a magyar állattartási szokásokat és népünk közismert szalmaláng-lelkesedését ismerve előbb-utóbb erdőinkben és parkjainkban tűnnének fel.

A szürkék kártételei között előkelő helyen szerepel az úgynevezett parapoxvírus elterjesztése. E vírus, melynek eredete és működési mechanizmusa egyelőre ismeretlen, csak a szürkék betelepítése óta betegíti meg a közönséges mókusokat, melyeknél horrorisztikus vérzéses bőrsérüléseket okoz.

A vörösök néhány napon belül el is pusztulnak, míg a szürke mókusok csak hordozók, és a vírus rájuk nézve szinte ártalmatlan.

Eddig ugyan nem bizonyították, hogy a vírus embert is megbetegítene - de ennek ellenkezőjét sem! És most én — magammá válok. Mielőtt felkel a nap? Vagy mielőtt végeztél a verssel? S ott a szerelem, börtönben, biztosan? Most megállok, itt, egy helyben, Számot adni és megmérni magam.

A sötét árnyék a kezemé már A papíron: a kész szó árnyéka, Ahogy a gondolat formálódik s formál, Koppanón, súlyosan hullik a lapra. Összeolvad, helyére kerül minden, Vágy tetté, szó hallgatássá lesz, Munkám, időm, arcom, szerelmem Eggyé válik, mint ahogy ágat ereszt És ahogy nő a növény, oly lassan, S ahogy a gyümölcs hagyja az ágat, Elválik készen, megéretten, De a gyökér már nem fárad: Így érik dallá a vers bennem, Növekszik, alatta termő talaj, Gyökere vágyban, szerelemben.

Most eljött az idő — és még fiatal. Most itt ez az egyetlen óra — s valahol Benne én, az űzött, mozdulatlanul, Lélegzem csendben: én, magamat.

Megállok és megáll felettem a Nap! It's taken Time, many years and places; I have been dissolved and shaken, Worn other people's faces, Run madly, as if Time were there, Terribly old, crying a warning, "Hurry, you will be dead before--" What?

Before you reach the morning? Or the end of the poem is clear?

Or love safe in the walled city? Now to stand still, to be here, Feel my own weight and density! The black shadow on the paper Is my hand; the shadow of a word As thought shapes the shaper Falls heavy on theis heard.

All fuses now, falls into place From wish to action, word to silence, My work, my love, my time, my face Gathered into one intense Gesture of growing like a plant. As slowly as the ripening fruit Fertile, detached, and always spent, Falls but does not exhaust the root, So all the poem is, can give, Grows in me to become the song, Made so and rooted by love.

Now there is time and Time is young. O, in this single hour I live All of myself and do not move. I, the pursued, who madly ran, Stand still, stand still, and stop the sun! A főiskolán egy hosszú éven át a karrierterveimben biológia szerepelt, és patkányok: olyan kövérek és szürkék, amiknek drót áll ki a koponyájukból, vagy nyúlánkak és fehérek, amiken színes fonalak jelölik a beléjük ágyazott elektródákat.

A farmakológia egy szögletes, szürke épületben volt, távol a kampusztól. Úgy jártam oda, mint egy zarándok, ketrecekbe bámulni és szőrt tapogatni egy majom nyakán. A majom odahajolt a rácshoz, ami távol tartotta borotvaéles fogát a húsomtól. Kis idő múlva a fogait kihúzták, és a majom csak köpött, amikor odamentem, hogy megnézzem.

Bántott, hogy már nem tud harapni — a patkányok legalább megtarthatták a fogaikat. Azzal biztattam magam, hogy az a létbiztonság, amit egy tudományos karrier adhat, valamiféle áldozatot követel.

Szerettem volna a bedrótozott patkányokkal meg a fogatlan majmokkal dolgozni, de nehéz volt. Túl nehéz. Gyűlöltem a mosott, fehér falakat, a kezem alatt összekucorodó, nyirkos teremtményeket, éppúgy, mint a gumikesztyűs professzorok engesztelhetetlen, gépies mozdulatait.

Miután megkaptam a takarítói állást a laborban, az álmaim tele lettek majomfogakkal, meg patkányok körmének karmolászásával a műanyag pulton.

Azokon a ritka estéken, amikor Toni és én a városban, valamelyik barátunk házában töltöttük az éjszakát, borzadva riadtam fel arra, hogy úgy ölel, ahogy a drótok kötik gúzsba a majmokat. Több bűntudattal, mint vággyal csókoltam meg a vállát, aztán becsúsztam a lábai közé, hogy a nyelvemmel enyhítsem azt, amit szavakkal nem tudtam.

Úgy voltam az orális szexszel, mint a kollégiumi szobatársam a transzcendentális meditációval: amikor a nyakam sajogni kezdett, és az ujjaim begörcsöltek Toni combján, kezdtem jobb embernek érezni magam. Minél tovább tartott, amíg elment, és minél nagyobb volt a fájdalom a nyakamban és a hátamban, annál messzebb jutottam gondolatban, míg végül olyan volt, mintha nem is Tonival szeretkeztem volna, hanem magammal.

Közben, egy ponton túl, egyszerre voltam jéghideg és tűzforró. Amikor elkezdett szerelmes szavakat bugyogni, amik azt jelezték, hogy már közel van az orgazmushoz, az én combom is együttérzőn remegni kezdett.

Ritkán mentem el, ha Tonival szeretkeztem, de semmi sem tett olyan kiegyensúlyozottá, mint az az egy-két óra, amit a duzzadt szeméremajkai közé tolt nyelvvel töltöttem.

Bűnbánat volt és vezeklés. Toninak a szex a kapcsolat tartalma volt, a szeretkezés pedig a biztosíték. Megvolt a saját ketrece, saját igénye a bűnhődésre, és gyűlölte, hogy el tudok vonulni a gondolataimba, gyűlölte a kettőnk közötti távolságot, amit ilyenkor nem tudott átlépni.

Egy hídra vágyott az agyamhoz, egy összeköttetésre, ami mindig rendelkezésre áll, amit nem tudok megszüntetni.

Velem lógott a laborban, ingerelt, flörtölt, kinevette a többi laborasszisztenst, az óvatos-komoly arckifejezésüket, amivel a patkányszart takarították az ujjaikról.

Az igazság az volt, hogy Toni imádta a labort, a tökéletes négyzet alakú panelszobákat, a ketreceket a falon, és azt az irritáló büszkeséget, amivel körüljártam, kezemben a partvissal meg a lapáttal. Szeretett követni esténként, nézni, ahogy felseprem a kis, szürke szarcsomókat, és felaprítom a ketrecek tetején sorakozó nyomtatott papírokat.

A mindig nála lévő termoszából vodka-narancsot kortyolgatott, hulladékkal dobálta a kopaszra borotvált fejű majmokat, és azzal gyötört, hogy mozog a fenekem, ahogy a lapáttal hajladozom.

Egyszer aztán megdühödtem rá, felragadtam a termoszát, és azzal fenyegettem, hogy azzal együtt kihajítom a laborom ból.

Aki addig szopogatja a mellbimbóidat, amíg nyüszíteni nem kezdesz.

De végül csak valami fekete szemű, őrült nőt találtam, aki ég a vágytól, hogy hülyére keféljen egy rakás fogatlan majom szeme láttára. Legfeljebb elszánt lehettem, amikor hagytam magam rávenni, hogy idehozzalak. Tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki melletted áll.

A szája széles volt és puha, jobboldalt kicsit felfelé görbült — ettől mindig elgyengültem csípőtájt. A szája felett pedig tiszta és ragyogóan fekete szemek. Néha, amikor azt akartam, hogy jól érezze magát, tágra nyitottam a szememet, erősen néztem, és hagytam, hogy lássa a szerelmet, amit adott nekem abban a pillanatban.

Bár nekem ez csak kéj volt, az ő szemében szerelemmé vált. De Toni tényleg mellettem állt, ezt tudtam.

Régi vágású volt, bár egyidősek voltunk. Csak egy másik farmerdzsekis, ösztöndíjas diák volt, és az is akart lenni; egy kocsmai dyke, bárban tanult dyke-mozdulatokkal, a nagy harcos és még jobb szerető lassú, büszke járásával.

Isten Park szex szürkék ebben az új világban!

És rendelkezett egy kocsmai dyke tehetségével, hogy gyorsan és nyersen feldühítsen, aztán éppoly gyorsan elbűvöljön és kiengeszteljen. Minden alkalommal, amikor előadta ezt a kocsmai mozgást, elszállt minden haragom.

Mélyen leszívta a füstöt, és ittasan mosolygott. Ne légy ilyen kimért — nem olvad meg a vaj a szádban! Lesütöd a szemed, ellágyítod a hangodat, hülye szandált meg idétlen, hímzett farmerblúzt viselsz, és örökké sikamlós hazugságokat mesélsz az unokatestvéreidről, nagyapáidról meg nagybátyáidról Felhúzta a lábát, és végigfuttatta a kezét nehézhúsú, izmos combján, hátrahajolt, megfeszítette a hátát, és lassan ismét végignézet rajtam, a pillantása a sliccem környékéről lassan felkúszott az arcomra, és mindenhol felforrósította a bőrömet.

Én nem vagyok senki, csak annak a fickónak a lánya, aki a legkisebb használt autóval járt egész Pinellas Megyében, és egy anyáé, aki nem volt józan, amióta megfogantam. A szüleim azt akarták, hogy főiskolára menjek, és kezdjek valamit magammal, úgyhogy itt vagyok.

A baj csak az, hogy nekik halvány sejtelmük sincs róla, hogy az, amit én igazán akarok, a nap lenni, a hold és a csillagok valami hülye szandálos és idétlen, hímzett blúzos, vajnyelvű lány életében. Nevettem és nem hittem neki, de tetszett, amit mondott, talán épp ezért. Sokkal könnyebb volt, hogy ha nem volt egészen komoly, ha nem kellett arra gondolni, hogy mi történhet, vagy mi történik köztünk, hogy ez egy igazi szerelem-e, ahogy az emberek nevezik, afféle veszélyes, ijesztő és kiszámíthatatlan szerelem.

Kikapcsoltam felül a blúzomat, és végighúztam az ujjamat a mellemtől egész a torkomig.

Előrehajoltam, amíg az arcom egészen közel került az övéhez. Megfordította a tot, és az égő végét kapta be, aztán megcsókolt, úgy, hogy a füst az én tüdőmbe áramoljon.

Beolvadtam a bordái közé, a csípőmet a combjának nyomtam. Addig nyomta belém a füstöt, míg a szoba lebegni kezdett a szemem előtt, és a kezem elkezdte bejárni a feszült, remegő lapockáját.

Amíg beszélgettünk, nem tűnt úgy, hogy Toni kapkodná a levegőt, de amikor a karjába omlottam, épp úgy zihált, mint én. A nyakamat harapta, az ujjai a bordáimat tépték. Annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam lehúzni a cipzáramat. Elkapta a csuklómat, és hátracsavarta a kezemet, fél kézzel ott tartotta, miközben a másik kezével letépte a blúzomról a csatokat, és lassan lehúzta a farmerem cipzárját.

Kiáltani akartam, hogy gyorsabban, de csak összeszorítottam a fogamat.

Ha csak egy szót is szólok, még lassabban csinálta volna, hogy gyötörjön. Úgy hallottam a zokogásomat, mintha hihetetlen távolról jött volna, mint egy visszhang. Centinként fejtette le a farmert a fenekemről, miközben úgy vinnyogtam, mint egy fémasztalhoz láncolt majom.

Bassza meg, csináld már! Toni végigcsúsztatott az asztalon, amíg a fejem lelógott, és a hajam a földet súrolta. Amint az ujjai szétnyitották a pinámat, és a fogai megtalálták mellemet, üvölteni kezdtem, és a majmok a fal menti ketrecekben velem üvöltöttek.

Magamba rántottam és eltoltam, harcolni akartam, azt akartam, hogy megadja magát, hogy álljon meg a világ, és várja meg, amíg mindketten befejezzük. Mikor végül jönni kezdtem, elfordítottam a fejemet, amíg a ketrecek elmosódtak, és a majmok barna és vörös csillogó rajzfilmfigurákká váltak. Toni felém mászott, a pucér hasát az enyémhez szorította, és én sírni kezdtem, a legmélyebb, fájdalmas zokogással.

Úgy éreztem, mintha a bőröm megpróbálná felszívni őt, magába szívni a csendjét, a békéjét. Meg akartam tölteni vele magam, amíg olyan nem leszek, mint egy vele kitömött plüssállat: sötét és csendes. Nem több, csak szex. Gyerekkoromban megharapott egy majom. Egy szutykos szőrű, szürke arcú, ketrecben tartott teremtmény, a tónál, ahol a mostohaapám vasárnaponként megpróbált összefogni egy vacsorára való adag macskahalat.

Az a majom híres volt az aljasságáról. Volt egy régi, vörös nyakörve, csengő lógott rajta, és mindig azon gondolkodtam, vajon kit engedhetett elég közel magához, hogy feltegye rá a csengős nyakörvet. Amikor megpróbáltuk cukros vízzel itatni a húgom cumisüvegéből, felugrott a ketrec rácsára, és belevisított a húgom ijedt arcába.

Aztán elkapta az üveg cumiját, és egyikünk se bírta kihúzni a mancsából, apró darabokra rágta, és kiköpködte, majd leugrott, felkapott egy marék homokot a ketrecen álló halas mérleg tetejéről, és hozzánk vágta. A kishúgom kábult, lassú mozdulatokkal pislogott, sírni kezdett, a majom erre, mint valami bosszú angyala, elkapta a hosszú, szőke haját, és megpróbálta áthúzni a dróthálón.

Olyan gyorsan történt, hogy alig foghattam fel.