Hol találok egy gazdag embert Salemben

Hol találok egy gazdag embert Salemben A szultán visszarántá lovát, hogy rá ne gázoljon a nőre s gondolván, hogy az tán egyike a tegnap leégetteknek, parancsolá a vele volt teszkeredzsinek, hogy adjon kezébe egy erszény pénzt és bocsássa őt a próféta nevében. A Mayflowerrel érkezett telepesek közül is van, aki Salemet választotta otthonának Forrás: Juhász Péter Puritánok, indiánok, régi amerikai városok. Mi sors vár reám a jövőben? Az egyetlen szilárd anyag, amit a lelkek valaha ismertek, most nyilvánult meg magán a Földön. A világi történetírás által számon tartottak közül a leggyűlöltebb, a Bibliában alig említett csoport, az esszénusok, a gyűlölt nép, a zsidóság legalja

  • Etnikai hovatartozás:
  • Norvégiában születtem
  • Szexuális identitás:
  • Szeretem a férfiakat
  • Írisztónus:
  • Sötét sötét szemek
  • Mi a nemem:
  • Lány
  • tudok:
  • Francia
  • a csillagjegyem:
  • Halak
  • Testalkatom :
  • Elég kövér vagyok.
  • Mit szeretek inni:
  • Abszint
  • Mi a hobbim:
  • Festés
  • Az én piercingem:
  • Nincs

Orlok Gróf rémálom Galériája például a teljes méretű filmszörnyek és horrorfilm-emléktárgyak kiállítását interaktív kísértetjárta látványossággá alakítja minden nap egy részében.

A Halloween őrület drámai hátterének biztosítása a világhírű Peabody Essex Múzeum. A promóciós állni Sírni Ártatlan, drámai ügyben a tárgyalás a Bridget Püspök ez tartott a régi Városháza.

A legnagyobbnak a Halloween előtti szombaton a Hawthorne Hotel ad otthont, amikor a szálloda általában elegáns belső tere színes fények, óriási sütőtök és elragadóan véres dekoráció fantáziavilágává alakul át.

A többség, azonban, bármilyen Halloween álruhát visel, megütötte a képzeletét. Apropó jelmezek, még soha nem láttam annyi kreatív és döbbenetes jelmezt, mint a Hawthorne jelmezbálokon, amelyeken részt vettem. Ennek a kreativitásnak egy részét a Hawthorne extravagáns jelmezversenye táplálja, de a legtöbb résztvevőt csak az éjszaka szórakozása és fantáziája motiválja.

A szálloda egész területén étel áll rendelkezésre, a libations pedig felár ellenében vásárolható meg.

A füle hallatára is így emlegettük, csak olyankor rövidítettük a nevét.

Azt mondják, csak egy bolond, hajléktalan cigány volt a Pánsípos Ember, ha egyáltalán létezett. Én neveztem el így, még kislánykoromban, az igazi nevét nem tudom, azért lett ez a neve, mert hatalmas, szép, és szerintem varázsló.

Olyan, mint egy isten. Mindenkinek kell egy isten, nekem ő kellett. A hátam mögött azt mondták a faluban, hogy én sem vagyok normális. Az egész családom fura és bolond, egytől egyig gyagyás mindenki, tudom én, ezt gondolják.

Mindig volt, aki visszamondta. Hadd mondják, nem érdekelt, csak egy kicsit rosszulesett. Biztos örülnek majd, ha meghalok. Bezzeg, ha meg baj volt, vagy valami kellett, valaki beteg volt, akkor segítségért könyörögtek anyámnak, aztán meg nekem. Gyógyítsuk meg őket, mondjunk imát, főzzünk teát, rakjunk borogatást, de persze pénzük, az nincs, csináljuk ingyen, nem kerül az semmibe, ott terem a gyógyír benn a vadonban, benn az erdőben.

Persze, ott, hogy rohadjál meg, akkor szedd le magadnak, ha ennyire ingyen van, aztán tanuld meg magadnak, hogy melyik mire való!

Tanuld meg magadnak, száz évig! Gyógyuljál egyedül! Jajgassál magadnak üres imákat! Ezt csinálták anyámmal. A háta mögött mondtak rá fűt—fát, ha baj volt, akkor meg azonnal hozzá rohantak.

Persze, fizetni, azt nem. Hát velem ezt nem csinálják, az biztos! Már kislánykoromban megfogadtam, hogy velem ezt nem lehet csinálni! Én gazdag leszek, hatalmas, híres, okos és szép. Sosem halok meg. Halhatatlan leszek. És így is lett! Még nem voltam negyven, amikor a Föld összes urát ismertem.

A tenyeremből ettek mind. Minden nagy embert ismertem. Hát ezért utáltam falun élni, még mindig ott lehetnék és gyógyítanék, ha az emberek nem lennének ilyen hálátlanok. Meg fukarok. Pénz nélkül ki tud élni? Anyám sem tudott pénz nélkül élni. Ha lett volna pénze, talán még ma is élne. Elvihettem volna orvoshoz.

Mindegy, nem panaszkodom, már rég nem érdekel. Mindenhol jó nekem. Mindig is a mi családunk gyógyított a faluban, csak hálátlanok az emberek, ez nem változik soha. Orvos nem is volt. Bekapta a lelkeket, és magával sodorta őket. Azok reménytelenül belegabalyodtak a fajfenntartás folyamataiba. Így jött létre a földön egy szenvedő hibrid, amely nem ember, de nem is állat - pontosabban: félig ember, félig állat - aki képtelen alkalmazkodni az állati evolúció törvényeihez, de nem is tudja függetleníteni magát tőlük.

És ekkor beszivárgott a szenny, vagyis inkább ők szennyezték be magukat azokkal a keverékekkel. Ez megvetést, gyűlöletet és vérontást hozott, és olyan ösztönöket, melyek az önzést táplálják, a mások szabágának tisztelete nélkül.

A lelkek, akik szabadok maradtak, nem siethettek segítségükre. Csak tehetetlen, rémült szemlélők maradhattak. Ez késztette Istent arra, hogy létrehozzon egy tökéletes fizikai formát, egy húsból alkotott testet, amelyben a "mentőlelkek" biztonságban inkarnálódhattak.

Szőke cédrus rapids a bangin teste

Ez a fordulat a Teremtés Könyvében jelképesen Ádám teremtéseként szerepel. Az ember jelenlegi formájában öt különböző helyen tűnt fel a földön, s mind az öt újonnan teremtett csoport etnikailag eltért a többitől. A lelkeket, akik így, a tiszta csatornákon keresztül inkarnálódtak, Cayce Isten fiainak nevezi, így különböztetve meg őket az állati anyag csapdájába esett lelkektől.

Az utóbbiakat az Ember Fiainak hívja. A Biblia intéseinek eredete, miszerint "tartsd a fajt tisztán", ezeknek a romlatlan lelkeknek első megjelenéséhez kapcsolható. Számukra a hibrid lelkek, az ő állati rútságukkal a hindu értelemben vett "érinthetetlenek" voltak. Az Isten Fiai az öt különböző - fehér, fekete, barna, vörös és sárga pigmentációjú - faj tagjaiként felépítették saját civilizációikat a kontinenseken, melyek a későbbi földváltozások következtében elpusztultak, vagy a felismerhetetlenségig megváltoztak.

Az Atlanti-óceán most elfedi Atlantisz elsüllyedt kontinensét a vörös faj bölcsőjétugyanúgy, ahogy a Csendes-óceán elnyelte Lemuriát a fekete faj bölcsőjét. Mivel Lemuriára vonatkozóan igen kevés kérdést intéztek Edgar Caycehez, az igazlátásokban is alig esik szó róla.

Atlantiszról Kr. Az igazlátások szerint tulajdonképpen nem túlzás kijelenteni, hogy Atlantisz volt jelenlegi civilizációnk bölcsője. Ez a hatalmas lélekcsoport volt a legdinamikusabb és a legleleményesebb ezen a világon. Atlantisz hatása többnyire ma is olyan erős, mint valaha.

A hatás különösen azokra a lélekcsoportokra vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy reinkarnációikat nem egy meghatározott fejlődési ütemhez igazítják. Civilizációjuk csúcspontján az atlantisziak rendelkeztek az ESP érzékszerveken túli érzékelés és a telepátia képességével, használták az elektromosságot, mechanikus úton mozgatott vízi és légi járműveket alkottak, meghonosították a rövidhullámú kommunikációt, kitágították az emberi életkor határait, és fejlett sebészeti ismeretekkel rendelkeztek.

Energiaforrásként a Tuaoi követ, a "Félelmetes Kristályt" használták, a lézersugár előfutárját.

Pusztulásukat végül is az energia rossz felhasználása okozta. Az emberi élet állandóan mozgásban lévő, nyughatatlan változatát képviselték; szakadatlanul azon iparkodtak, hogy megváltoztassák, módosítsák, javítsák a természet törvényeit.

Hatalmuk egészen fantasztikus méreteket öltött, s aztán elkezdtek visszaélni vele. Szellemi kezdeteik idején olyan civilizációt alkottak, amely elismerte az Egyetlen Istent, de végül is elutasították Őt egy brutális erejű, zsarnoki Isten kedvéért, ami egyet jelentett azzal, hogy saját erkölcstelenségüket, bűneiket imádták.

A fejletlen, hibrid lelkeket vagy mutánsokat rabszolgasorba alacsonyították, megaláztatásnak és erőszaknak téve ki őket.

Tökéletesen tisztában voltak a karma törvényeivel, de elkövették azt a hibát, hogy feltételezték: a felszaporodó adósságok bármikor könnyen visszafizethetők a jövőben. Egy tényezővel nem számoltak - hogy a fejlődés pályája irányt változtathat, és olyan testben kell szembenézniük adósságaikkal, amely már nem rendelkezik a jövőbelátással és a többi atlantiszi erővel.

Pontosan ez volt az, ami bekövetkezett. Mikor az ember érzékszervei a minimumra, azaz ötre csökkentek, az atlantiszi bűnös oly tehetetlennek érezte magát, mint a remeterák, amely elvesztette a csigaházat.

A karmikus adósságok, melyeket egyszerű lett volna egy vagy két életen át letörleszteni, hirtelen a végtelenségig tágultak. Néhány Isten ellen elkövetett bűn életek ezreit kérte kárpótlásul.

Megrettenve az örökkévalóságig tartó tehertől, a szellemi csődöt választották. A roppant adóssághalmaz azonban megmaradt, és még mindig fizetni kell. Századunk elején Edgar Cayce megjósolta, hogy mindkét típusú atlantiszi ember nagy számban fog visszatérni. Figyelmeztetett: minden tudományos felfedezés, minden anyagi felszabadulás, ami az Egy Isten Fiaitól származik, együtt járhat az Ember Fiai által hozott romlással és káosszal.

Ebben az összehasonlításban Roosevelt és Churchill lenne a skála egyik végén, Hitler és Sztálin a másikon.

János pápát és Mao Ce-tungot is. A civilizáció fejlődési folyamata a barbárság korától a működő demokráciáig, változatlanul hagyta a konok atlantiszi típust, kivéve azt az esetet, amikor a világ változékonysága miatt érzett zavara eléri a pszichotikus szintet. Olyankor teletömi magát LSD-vel, vagy felmászik a főiskola harangtornyába, és puskával lövöldöz "a bitorlókra, akik megváltoztatták a világot".

Az önfenntartás egy ravaszabb szintjén ő a nagy gúnyolódó, akinek cinizmusa aláássa a társadalmat. Megtalálható a korrupt politikusok, a demagógok, a vallási és faji diszkriminációt hirdetők, az uszítók jelmezében; ők azok, akik pénzsóvárságból a népszerű kultúrát fél-analfabétáknak való szemétté alacsonyítják.

Így hozták létre azt, ami a testet elpusztítja, bár a lelket nem. Nagy számban, igen nagy számban élnek atlantisziak jelenleg is a Földön.

A szélsőséges atlantisziakkal szemben, akik még mindig a paráznaságot, az erőszakot és a halált imádják, felsorakoztak a megfontoltabb, tapasztaltabb lélektársak józan erői: azok, akik a történelem folyamán leélt sok és változatos reinkarnáción keresztül tisztább perspektívára tettek szert - "azok a nemesítő hatású erők, akikben a szeretet hatalma munkál".

Ezek között található Krisztus is. Bennük van utódaink egyetlen eszköze, amellyel elkerülhetnek egy újabb, Atlantisz pusztulásához hasonlítható kataklizmát. Ez a gondolat rajzolódik ki világosan egy kisgyermek élet-igazlátásában.

Cayce felhívta a szülők figyelmét, hogy atlantiszi életében a gyermek az Egyetlen Isten híve volt. A harmadik és végső áradás idején a hatalmat Beliál fiai bitorolták. Gonosz istenük az Özönvizet túlélve a bibliai bálvány, Baál romlott alakjában maradt fenn.

A gyermeket Beliál fiai üldözték, "ahogy ez a jelenben is be fog következni. Az entitás óvakodjék tehát az önző emberektől". Ugyanez a figyelmeztetés megismétlődik egy másik igazlátásban: "Vigyázz, nehogy anyagi és hiábavaló dolgok miatt elhanyagold Őt, aki a Megváltód, akinek szava legbelülről szól.

Mert mire van ma leginkább szüksége a világnak? Arra, hogy Beliál fiai megkapják a figyelmeztetést: hogy azoknak, akik hűtlenek voltak és ma is hűtlenek az Egyetlen Istenhez, szembe kell nézniük önmagukkal az eseményekben.

Egy másik gyermek igazlátásában Edgar arra ösztönözte a szülőket, hogy tereljék a gyerek érdeklődését "a rádió, a televízió és a hasonló dolgok" technikai oldala irányába, mert egy Atlantiszon leélt életében tapasztalatokat szerzett már az elektronikus kommunikáció terén.

Akkor szakértője volt a hanghullámok használatának és "egy módszernek, amelyben a fényt használták a kommunikáció eszközeként.

Athletic a bbw akar fwb vagy több

Abban az életben a Morse-féle pontok és vonalak idejétmúlt dolgok voltak az entitás számára". Máshol azt javasolta egy ugyancsak atlantiszi "memóriabankkal" rendelkező fiatalembernek, hogy az elektronikát válassza életpályául, mert "egyetlen modern eszköz sem rejtély a számára, habár ma még nem érti meg őket.

Az entitás mindig is számított arra, hogy újra találkozni fog ezekkel! A fejlett technika, amelyet az atlantiszi tudósok magukkal hoztak ebbe a századba, legyőzött betegségeket, meghódította az eget, atomot hasított, de megteremtette a hidrogénbombát is, ami ugyanolyan visszaélés a nukleáris energiával, mint ami elpusztította eredeti teremtőit, és Atlantisz gőgös partjait mélyen a tengerfenék iszapjába temette.

Miért van az, hogy egy egykor erős faj totalitariánus képviselői semmit nem tanultak saját botlásaikból?

Mert nem tartottak lépést a világ spirituális fejlődésével, nem vettek részt a reinkarnáció törvényszerű lélekciklusaiban.

A legnagyobb fogyatékosságuk azonban minden kétséget kizáróan az, hogy nem ismerik Krisztust. A földi életről őrzött utolsó emlékük majdnem két évszázaddal megelőzi a Megváltást, amelyet a Mester hozott el az ember lelkének.

Hittételeink valószínűleg nem elég impozánsak ahhoz, hogy megértést és tiszteletet váltsanak ki az ilyen atavistákból. Krisztusról egyáltalán nincsenek emlékeik, így nincs okuk elhagyni ősi hitüket, mely szerint a legerősebb lesz a túlélő. Ma is épp oly buzgón vetnék rabszolgaságba az elmaradottabb népeket, mint azt a maguk idejében a humanoidokkal tették - azokkal a szörnyetegekkel, akiket az Egy Isten Fiai kivezettek az atlantiszi fogságból a történelem előtti Egyiptomba, ahol a gyógyítás templomaiban a sebészpapok megszabadították őket az állati származás tanújeleitől, és "emberré tették őket".

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok S gyönyörűen be is teljesíted majd - vagy ismét csúfos kudarcot vallasz, miként Atlantisz földjén, és miként azt számtalan lélek teszi a mi korunkban. A végső Armageddon csatája nem a Földön fog lezajlani - mondta Cayce.

Lelkek közötti csata lesz ez, azok a lelkek fogják megvívni, akik elhagyják a földet, azok ellen, akik vissza akarnak térni. Az egykor elhagyott Isten felé igyekvő lelkek az elkárhozott lelkek ellen, akik azt remélik, hogy ha erősen kapaszkodnak ebbe a hanyatló bolygóba, akkor mindörökre elszakadhatnak Istentől.

Az ortodox dogma kifejezéseivel élve, ezt a harcot nem az élők, hanem a holtak vívják majd meg.

De Edgar Cayce nem tett nagyobb különbséget holtak és elevenek között, mint amekkora különbség a hernyó, a báb és a pillangó között van.

Így a végső Armageddonban részt vevő lelkek ugyanazok lesznek, akik a Kezdettől mindig is voltak. Semmi sem lesz más, csak az, hogy más tudatsíkon tartózkodnak. Az anyag börtönéből átköltöztek az örökkévaló síkra, ahonnan származnak. Sikerült elásniuk a csatabárdot, és olyan harmóniában dolgoztak együtt, hogy Thomas Sugrue, az író az általuk aprólékos türelemmel feldolgozott igazlátások anyagából állította össze Edgarról szóló életrajzi kötetét Van egy folyó címmel.

Mindketten kölcsönös megbocsátást tanúsítottak egymás iránt; ahogy az igazlátás magyarázza, "mert mindkettő sikerrel nézett szembe önmagával. Jusson eszünkbe, miként rendelkezett Ő: ŤTe azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsedť.

Ne téveszd soha szem elől a bizonyosságot: Ő, a Mester, Jézus melléd áll majd, ha te mellette akarsz állani. A távoli múltban ez a két ember több életen keresztül is ellensége volt egymásnak - nem is annyira azért, mert eszményeik ellentétesek voltak, inkább azért, mert ugyanazt az ideált ellentétes célok érdekében szolgálták.

Nem gyűlölték egymást, csak féltékenyek voltak a másik dicsőségére; az egóik közt dúló háborút embertársaik szolgálatának elébe helyezték, és ez évszázadokkal késleltette lelki fejlődésüket.

Edgar ugyanebben az igazlátásban beszélt az aggodalomról is, amelyet a fizikai halállal találkozó, felvilágosulatlan lelkek iránt érzett. Ha a lélek úgy élt, hogy nem tudott az élet szakadatlan vándorlásáról a tudat síkjai között, akkor "megértés nélkül távozhat, míg végül látszólag a megértés lehetősége is elmúlik".

Ha viszont Hol találok egy gazdag embert Salemben lélek olyan emberben lakozik, aki önkéntesen választotta a vakságot, hogy a türelem és megértés által gyorsabban fejlődjék, akkor Isten dolgai kétségkívül nyilvánvalókká váltak benne.

Cayce hangot adott reményének, hogy az A. Minden gondolata mélyén ott rejlik az abszolút hit Krisztus hatalmában, aki felvilágosítja és megóvja az emberi lelket.

Így felelt: - Az, hogy az ok és okozat törvénye érvényesül itt, az anyagi dolgokban.

Ám a reinkarnáció elleni legerősebb érv egyben a reinkarnáció mellett szóló legerősebb érv is, mint minden olyan esetben, amikor egy elvet az alapjaira egyszerűsítünk.

Mert a törvény szilárd, és érvényre is jut - még akkor is, ha egy lélek sohasem akarna reinkarnálódni, hanem a vég nélküli szenvedést választaná - hiszen a Mennyország és a Pokol egyaránt a lélek alkotása. Cayce sohasem állította, hogy éber állapotban íróember volna, de amit írt, az megkapóan világos, érthető, és sohasem torzítja el semmiféle póz.

A bizonyíték nyilvánvaló abból a beszédből, amelyet az A. Én személy szerint úgy érzem, hogy ez az érték nagy mértékben függ attól, mennyi hit és bizalom van abban, aki ehhez az információforráshoz fordul.

Bármit mondanék, az nagyrészt feltételezésekből állana.

Szerelem és hűség hová lesz: Ha a Hol találok egy gazdag embert Salemben megtörik, kihűl?

Nem hivatkozhatom nagy tudásra, hiszen magam is csupán tapogatózom. Csak lépésenként teszünk szert hitre és megértésre. Többségünknek nincs olyan élménye, hogy egy csapásra tett volna szert vallására, mint az az ember, aki félúton járt a kút feneke és a pereme között, amikor egy adag dinamit felrobbanása kivetette onnan!

Többségünknek úgy kell levonnia következtetéseit, hogy összeveti a bizonyítékokat valamivel, ami a belső énünkből válaszol. A lélek tapasztalatainak összessége fel van jegyezve az egyén tudatalattijában, valamint az Akasha Krónikának nevezett helyen.

Ezeket a feljegyzéseket bárki elolvashatja, aki megfelelően rá tudja magát hangolni. Úgy tűnik, én egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik eléggé félre tudják tenni személyiségüket, hogy lelkük ráhangolódhassék az egyetemes tudás forrására. Nem kérkedésből mondom ezt; azt sem állítom, hogy olyan képességgel rendelkezem, amely másban ne volna meg.

Őszintén hiszem, hogy nincs olyan ember, akinek ne volna meg ez a képessége. Biztos vagyok abban, hogy minden emberi lény nagyobb erővel rendelkezik, mint aminek valaha tudatában lesz - feltéve, hogy hajlandó az önzéstől megszabadulni, mert ez szükséges ahhoz, hogy ezek a képességek kifejlődjenek.

Ön például hajlandó lenne, akár csak egy évben egyszer félretenni a személyiségét, és teljesen eltávolodni tőle? Erre a kérdésre válaszolva hadd mondjam el egy gyerekkori élményemet.

Boszorkányperek drámájából turisztikai látványosság

Mire tizenegy-tizenkét éves lettem, már háromszor elolvastam a Bibliát. Mostanra ötvenhat alkalommal olvastam végig. Nem kétlem, hogy vannak emberek, akik ennél többször olvasták. De életem során én megpróbáltam minden évben egyszer elolvasni. Egy nap látomásom volt, amely meggyőzött engem, hogy imámra kedvező fogadtatást kapott.

S mikor öntudatlan állapotba hozom magam, ezt hittel teszem. Abban is hiszek, hogy az információ forrása az Egyetemesből fakad, ha a kapcsolatot nem ingatják meg annak a személynek a vágyai, aki az igazlátást kérte.

Ez néha igaz lehet, de többnyire nem vagyok "médium" a szó hagyományos értelmében. Ha azonban a személy, aki az igazlátást kéri, ilyen kapcsolatot és információt keresve jön, azt hiszem, ezt a fajtát is megkaphatja.

Ha azt akarod hallani, mit mond Joe bácsi, akkor azt fogod hallani. Ha egy egyetemesebb forrásra akarsz támaszkodni, akkor azt kapod. Két irányba vág. Két évvel korábban egy beszédében ezeket mondta az A. Csak a megtermett gyümölcsök alapján tudunk ítélkezni: az élet efféle jelenségeit kutató emberek eredményei alapján.

Hogyan kezdett érdeklődni a paranormális jelenségek iránt? Médium ön? Micsoda ön: ez, az vagy amaz? Úgy látom, ha valaki nem képes megfelelni a hitnek, amely szerint él, akkor nem tudja tudása legjavát nyújtani. Mert napról napra a hitünk szerint élünk.

Ha nem tudjuk, miben hiszünk vagy miért, akkor bizony jócskán eltávolodhatunk attól, amire az Élet Forrása szánt bennünket. Mi ez az életnek nevezett jelenség? Hol és miként nyilvánulnak meg a különböző jelenségek?

Ezek mindegyikének megvannak a sajátosságai. Pont úgy, ahogy a fizikai testnek megvan a felosztása - mindegyik része függ a többitől, és némelyik egy kissé jobban függ, mint mások - a tudat tevékenységének is megvan a maga forrása, amely különféle módokon nyilvánul meg a test által.

A paranormális erő a lélektudat megnyilvánulása. Tudják-e önök, hol írták le az első sorokat a paranormális jelenségre vonatkozóan? Hol írták le az első sort annak meghatározására, hogy mi a paranormális jelenség - hogy hol a határ a valóságos és a nem valóságos között?

Áronnal, a fivérével együtt, bottal kezében kellett a fáraó elé járulnia. Isten hatalmas csodákat mutat majd általa az embereknek. Mózes a Fáraó elé lépett, a földre vetette vesszejét, és az kígyóvá változott. A varázslók szintén eldobták az ő vesszejüket, és azok is kígyóvá változtak.

De Áron vesszeje vagy kígyója felfalta a többiekét! Az egyikben Áron kinyújtotta vesszejét a folyóvíz fölé, és az vérré változott.

A varázslók is kinyújtották a vesszeiket, és a folyóvíz nekik is vérré változott.

A következő csapás a békák voltak, és a varázslók ezt is utána tudták csinálni varázslataik segítségével.

Aztán következett a tetvek csapása, mikor a vesszőt a föld porához érintették; és ez a csapás volt az első példa arra, hogy a testből vér távozott el. A varázslók ezt is megpróbálták, de semmi nem történt. S ők így fordultak a Fáraóhoz: "Az Isten ujja ez! Mózes II. Ha tudjuk, ha meg vagyunk győzve, ha látjuk az eredményét, hogy valójában Isten ujja az, akkor tudhatjuk, hogy az általunk látott vagy tapasztalt jelenség isteni eredetű-e, vagy más!

Azt mondjuk, minden erő, minden hatalom egyetlen forrásból ered. Ezzel egyetértek; csakhogy amikor az Élet Erejét helytelenül használják, a jelenség nem marad el - akkor sem, ha rossz szándékok hozzák létre.

Éppen úgy, ahogy születnek köztünk emberek, akik szellemileg fogyatékosak vagy testileg nyomorékok.

Az ilyen nyomorúságról az egyén látszólag mit sem tehet. Hangsúlyozom: látszólag. És az élet mégis megy tovább. Előfordultak már tévedések, eltérések a Mindenható céljaitól.

De mégis minden ment tovább. A konkolyt nem lehetett tövestől kitépni, mert tönkrement volna a búza is. De eljött az idő, mikor a búzát csűrbe gyűjtötték, és összegyűjtötték a konkolyt is, hogy tűzre vessék.

Pedig a szerail kapujában fogok egykor állani ezüst állványon. És azonnal kiküldé csauszait Tepelenti a tartományában levő városokra, az előljárókhoz, felszólítva mindazokat, hogy a kinek fia van, fiát, a kinek testvére van, testvérét küldje fel haladéktalanul. Azután parancsot adott ki, hogy minden nélkülözhető igás barmot hajtsanak fel a hegyek közé, a tengerekről minden bárkát gyűjtsenek a durazzói kikötőbe.

A janinai várkonyt ágyúk és bombák rémletes soraival rakatta meg s akkor megizené a hadkerületeknek, hogy seregeiket küldjék Janina alá.

Legalább ideje volt elébb kitűzni a veres zászlót, mint a rémizenetet vevé Sztambulból, hogy a nagyúr által kimondatott fejére a halál. Ah, Tepelenti Ali nem olyan könnyen adja oda azt az ősz szakállát!

A vadászok jól látszanak tudni, hogy minő oroszlánra indulnak ki? Egy nagyúri fermán a száműzött Pehliván Baba basát nevezte ki Lepantó urának, Szoliman basa lett Trikala kormányzója, s a hozzá tartozó hét hegyszoros őre, Durazzó helytartójává Mohammed bey tüzetett ki, kinek atyját Tepelenti ölette meg.

Tehát előkeresték legerősebb, legkeserűbb ellenségeit. Ah ez nagyszerű vadászat fog lenni. Ali összehivatá fiait, kik közül Vely volt Lepantó ura, Szolimán Trikaláé és Muktár Durazzó basája; megmutatá nekik a térképen, hol fekszenek tartományaik, s ha azokat elvesztették, mi marad számukra fenn.

Azzal mindháromnak saját maga köté oldalára kardjaikat s rájok bízta, hogy harczoljanak úgy, mint férfiak.

A két ifjabb tűzzel esküvék, hogy diadallal fogják viselni fegyvereiket; csak Vely bey hallgatott szomorúan.

Nem te érted, nem is magamért nem is az életért, nem is azért, a mi a halálon túl van, hanem azért, mert Lepantóban kisded gyermekem van és a várat ellenség ostromolja. Ez a kis gyermek mindaz, a mi engem még ezen a világon érdekel; harczolok úgy, mint a hogy egy apa harczol fiáért.

Kimentem őt, ha lehet. Dicsőségeddel, romlásoddal nem törődöm. Ha azt a hírt találod hallani, hogy elleneid Lepantót bevették és fiamat megölték, akkor azon kardodra, melyet reám bíztál, ne számíts többé.

A mint ily csendesen látta őt maga előtt haladni Tepelenti, azon kezde gondolkozni, hogy ne vonja-e ki övében levő pisztolyát s ne lőjje-e le, mielőtt elhagyná Janinát? Hiszen előre tudott már mindent. Saját neje, saját fiai, saját fegyvere!

Vitéz hereg, midőn harczolni kell. De vajjon kiért fog harczolni? El fogják-e feledni neki azok a bajnokok, kik őt ostromolva látják, megölt testvéreiket, elrabolt aráikat, leégett falvaikat? Nem tudja-e minden ember, hogy Tepelenti Ali kincseket gyűjtött teljes életében, jó tetteket soha.

És most ezen kincsek lesznek veszedelmére. Az idők meghozták a választ. Az utolsót azért hagyták meg, hogy legyen a ki elvigye Alinak Zaid levágott fejét, tudtul adva neki, hogy ezt azon leány küldi, a kinek mátkáját szemeláttára levágatta és küldeni fog még többet is.

Ez jeladás volt Ali görög hadainak. Ott Janina alatt, szemei láttára, hagyta el Zunga kapitány az albán tábort s midőn Trikalában megjelent a nagyúr serege, s Gaskho bey hírnöke a két tábor közé lovagolt, nyakába akasztva viselvén a fermánt s fegyverre szólítá a jobbágyokat a basa ellen, az egész tábor átment Gaskho beyhez.

Egyedül, kiséret nélkül futott el Szolimán, Ali legkisebbik fia, a nélkül, hogy apjától nyert kardját megpróbálhatta volna s útjában elfogatott. De még hátra volt a másik kettő. Muhtár bey hatalmas hajóhaddal állt a durazzói kikötőben s Vely bey haragszik bár atyjára, de vitéz bajnok, s neki fia van Lepantóban és azt meg kell szabadítania.

Nem csak fia, még más is van ott. Ama kegyetlen gyilkolás napján, melyen Ali basa fiai háremhölgyeit a tóba fojtatta, egy megmenekült a sok közül és az Xelianthe volt.

A hölgy is szerette Velyt, s tudtára adta, hogy él. Vely bey elszállítá őt Lepantóba s ott tartá kis fiával együtt, hogy apjától távol legyen. Sietve közelgett a bey Lepantóhoz, éjszaka érkezett a város alá s már messziről láthatá, hogy vára, melyben kedvesei vannak rejtve, lángok között áll.

A bőszült tigris vad dühével veté magát az ostromló Pehlivánra s az éjféli harczban elverte őt Lepantó falai alól; az albánok dühödten küzdöttek vezérük mellett.

Mit használt? Megmenték a várat, de lángok között álla az már; Vely bey ordítva rohant be a kapun, alig ismerve rá a helyre, a melyet nem rég hagyott el.

Kereste azt a pavillont, melybe gyermekét és nejét rejté. Az fából volt egészen, réz tetővel; valami olvadt sötétvörös ércztömeg csillogott az üszöghalom közepett. Vely ordítva rohant oda s katonáival félrevonatva az égett gerendákat és üszköket, egymás mellett két feketére égett csontvázat talált; a korallkarpereczekről, miket a tűz nem birt megemészteni, megismeré, hogy azok neje és fia voltak.

Egy szót sem szólt többet senkihez. Kardját hüvelyébe dugá s még azon éjjel fegyvertelenül átlovagolt a megvert Pehliván Baba basa táborába s átadá magát elleneinek. Serege felbomolva futott vissza ezután Janinába, hírül vivén apjának, hogy Vely bey, győzelem után, önkényt adta meg magát a szultánnak.

Mindenki elpártolt tőle, városai megnyiták kapuikat az ellenség előtt, legjobb barátai elárulák, két fia elpártolt már, még hátra van a harmadik.

Muhtár bey legderekabb közöttük, ő legmerészebb és legjobban szerette apját. Két nap mulva jön a hír, hogy Muhtár bey az egész haddal megadta magát Durazzó előtt a Kapudán basának.

Így végeztetett az égben; de azért utoljára mégis ott fogok a szerail kapujában állani ezüst állványon. Csapás csapásra jő ellened, öreg hadvezér! Heregeid átpártolnak az ellenhez, barátaid elhagynak egyenkint, gyermekeid elárulnak, váraidat feladják kardcsapás nélkül, szövetségeseid ellened fordítják a fegyvert s a jó vontcsövekből, miket magad hozattál franczia gyárakból, Janina falairól lövöldözik le a a szulióták albán őreidet.

Hol találok egy gazdag embert Salemben az ifju.

Ah a szulióták! Mint tudnak ők harczolni. Ha most is melletted emelnék a kardot, hogy hullana soronkint az ellen! Éppen úgy hullanak most a te hadaid. Két testvér vezeti őket, egy leány és egy férfi, a férfi neve Kleon, a leány neve Artemis.

Valahányszor e nevet meghallod, mintha mindig kést ütnének szivedbe, mert e leány volt az, kit szerelmednek feláldozni vágytál, mert ez volt az, kivel nőd megszökött és mert e nevet sohasem hallod a nélkül, hogy legvitézebb hadaid vesztét ne hallanád.

Mint az öldöklő Azraël angyal jár ő hadriadal közepett, fehér zászlóját hordva a golyók záporában s egy sem találja őt.

Szemed láttára üti fel bástyáidon a győztes lobogót s neked még csak arra sincs erőd, hogy óhajtani tudnád elestét, sőt a hol őt látod jönni elől, megtiltod az ágyuzást és nem engedsz feléje lőni. Közeleg a vész Janina ellen minden oldalról, ki kell üríteni a serleget Tepelenti, egész a seprejéig, egész az utolsó keserű cseppig, és végre?

Írtsd a Hol találok egy gazdag embert Salemben, a jót neveld, védd!

Egy éjszaka megütik a dobot Janina hét kapuja előtt s a Lithanizza magasából kilőtt bomba épen a város piaczán pattan széjjel.

Fel, fel, albánok! Ali tomboló paripáján ül, kezében jó csatakardja, mely sok vészbe beleszólt már. Egy percz alatt rendben áll védő serege; megnézi az ellen csatarendjét s mosolyra vonul el arcza. Gaskho bey, a jámbor vezér, mészárszékre hozta seregeit, egy óra alatt semmivé teszi őt Ali, hogy hírmondó sem megy vissza belőle.

Megint kiment a méhkirálynő, De nem találta a lepét: Berket, mezőt Hol találok egy gazdag embert Salemben sietve, Keresvén várt szerelemesét.

Csataterve méltó az agg vezérhez. Akárki lássa, azt fogja mondani: nincs menekülése az ellenfélnek!

Csak ti jertek. És mégis, mégis, el kell neki veszni. Az első lövésre, mielőtt kardját kihúzta volna, herege megadja magát az ellenfélnek, hacsak egyszer kilőtték volna fegyvereiket, övé a diadal; de nem, a sereg meghódolt s a jól elrejtett tűztelepek ágyúit saját maga ellen fordítják vissza.

Mindennek vége! Csak hétszáz albán lovas maradt meg Alival, a többi áttért, vagy el hagyta fogni magát. Az ősz oroszlán megcsóválja kardját feje fölött s széttekintve maroknyi csoportján, érczszóval kiált hozzájuk:.

Az ellen valamennyi kapun tódul a városba már, de a piacz elzárja az egyik városrészt a másiktól, s a diadalittas csapatok ott gonosz aratókra találnak, kik körülrakták magokat spanyol sorompókkal s végig kartácsolnak a hosszú szűk utczákon az utolsó tizenkét ágyúval, melyet Ali basa némái kezelnek; hű jelképei a halálnak.

Ali basa megveté lábát Janina közepén. Csak hétszáz embere van és tizenkét kerekes lövege; ellenfelének húszezer embere és kétszáz ágyúja és Gaskho bey mégis minden tudományával sem képes Alit elhajtani Janina piaczáról s midőn a város egyik felét már birja, a másik felét nem tudja elfoglalni.

Ha ökölre kerülnének, egy kezével lesujtaná a vén hadastyánt, de nem tud hozzáférni: ahhoz ész kell, nem erő. Ekkor az ostromló meggyujtatá körüle a várost, de Ali nem mozdult meg helyéből, s a szél Gaskho bey ellen vitte a lángot, ki már saját magát kezdé kiszorítva látni, midőn a két szulióta testvér, Kleon és Artemis, csapatjaik élére álltak s nekiindulának vakmerőn a vérpiacznak.

Meglátogattuk a salemi boszorkányok városát

Tepelenti megismeré a leányt fehér zászlójáról, a mint a széles középutczán tömött csapatjával, ő maga legelül, közeledett felé. Négy ágyú volt nekik szegezve, töltve lánczos golyókkal és tört üveggel. Ali elborult arczczal néze eléjök, azzal hüvelyébe taszítá kardját, s inte a tüzéreknek, hogy csatolják fel ágyúikat, fogják a lovakat eléjük s meneküljenek a várba.

Egyet sem lövetett rájok. A mint Ali hátat fordított, vérszemet kapott egyszerre az ostromló had; minden utczán rohantak futó csapatja után s midőn Ali a hídra ért, a szipahik és timarioták mint két raj egymással összekeveredve épen a hídfőhöz jutottak s diadalordítással tolultak utána.

A hídon elkezdődött a harcz; ember ember ellen küzdött, csak a rövidebb fegyverek, buzogány, handzsár dolgozhattak a tömegben, mely kétfelől forgott alá a túltömött hídról, mint a hangyák egy vékony nádszálról. Hatszáznak az albánok közül sikerült a várba menekülhetni; akkor Ali parancsára lecsapódtak az érczkapuk, száz kívül maradt a hídon, ezeknek el kelle veszni, a túlnyomó tömeg elborítá őket.

Tíz-húsz timariota között harczolt egy-egy albán. A híd rengett a harcz alatt s hajladozott a sűrű tömegek súlyától. Ekkor a sánczok két oldalán egyszerre megdördültek az ágyúk, mik a hídnak voltak szegezve.

A légi menyasszony Hol találok egy gazdag embert Salemben tiszta, fehér kebelé vel!

A harczolóktól ellepett híd czölöpjei keresztül-kasul törve dűltek ki, s a híd albán s török harczosokkal együtt leszakadt a mély árokba. Alant hegyes karók voltak a mély víz alá rejtve, s a parton maradt ostromlók elborzadva vevék észre, hogy a vízbe omlott tömeg közül senki sem jön fel a víz szinére, hanem a víz kezd lassankint veresebb, veresebb lenni, végre egészen vérpiros, a mint a holtak vére megfesté.

S átellenben a bezárt kapu állt előttök. Mindenütt győztetek, egész az utolsó pontig. Ez már az utolsó és még sem győztetek semmit, mert az utolsót nem birjátok.

A vár megközelíthetlen; sánczai a tó közepébe vannak építve, s azokból a sötét négyszegletű lyukakból hatvanfontos ágyúk seprik végig a víz szinét, hajóval meg nem közelítitek azt.

A száraz felől száz ágyú védi a bástyákat; ki birna áthatolni a hármas árkon?

Biztos örülnek majd, ha Hol találok egy gazdag embert Salemben.

Alit meg nem fogjátok ott. Hadkészlete, elesége végtelen időkre elég, s hogy megmutassa, mennyire el van szánva, az ostrom első hetében kőmüveseket állított a vár egyetlen kapujához, s befalaztatá azt magára. Már most nincs többé a váron ajtó. Még csak megszökni sem lehet belőle.

Tehát ott fog ő maradni, befalazva, mint egy sírboltban, elevenen eltemetve. Onnan csak az égbe, vagy a pokolba van még útja; a száraz felőli kijárást a szulióták őrzik, még ha repülni tudna is, nem menekülhetne tőlük. A hadjárat be van fejezve, a győztes Gaskho bey beigtatja magát, mint Janina basája.

Egész Epirus meghódol és megtagadja a bukott vezért, Stambulban hála-könyörgéseket tartanak az Ejub-mecsetben és a Zófia-templomban a kivívott győzelemért, melyet ágyúk dörgése közt hirdetnek ki a csauszok a köztéreken s Európa minden hírlapja bámulva hirdeti, hogy a hatalmas, rettegett kalandor, a hetvenkilencz évig mindig győztes hadvezér, a magasra nőtt pártfőnök, ki már kétségbe kezdé hozni, hogy ki az úr Törökországban: a szultán-e, vagy ő?

Most már csak az van hátra, hogy meghaljon. Ez is bekövetkezik nemsokára.

Escortok dayton usa

Egy éjszaka két merész albán lovag hosszú köteleken alábocsátkozik a sánczokról s egy fenyődarabon kiúsznak az acheruzi tó felől s még azon éjjel fölkeresik Gaskho beyt.

Tepelenti Ali meghalt. Ezt az örömhírt mondják legelőször a beynek. Meghalt bánatában, meghalt szégyenében. Talán mérget is vett. Holnap a három órai ramazát után fogják a várban eltemetni. Halála előtt összehivatá alvezéreit s megesküdteté őket, hogy a várat az utolsó lehelletig, az utolsó emberig védeni fogják.

Kincsei a vörös toronyba vannak lerakva; több mint harmincz millió piaszter. Azokat rájuk hagyta mind. De mit ér azoknak e tömérdek kincs, ha nem mehetnek ki vele abból a fészekből?

Meg nem adhatják magukat, mert Ali minden török szentekre megesküdtette őket, hogy védni fogják halála után is a várat, de a legénység más értelemben van; az örömest menekülne a várból, ha bűnbocsánatról biztosítanák. Gaskho beynek csak ki kellett nyujtania kezét, hogy Janina várát, a bevehetetlent, kétszáz ágyúval s roppant kincseivel martalékul vegye.

Korán reggel ott lebegett a szürke, holdtalan zászló Janina veres tornyán, a halál jele, s a víz felőli lövegek harminczhármat lőttek, a viszhangzó hegyeknek hirdetve, hogy Tepelenti Ali meghalt. A váron belül hallatszott a posztóval bevont dobok tompa robogása, s ki lehete venni az imámok halotti énekét.

Gaskho bey és táborkara a Lithanizza tetejéről nézte a basa temetését. Egy figyelő torony observatorium állt a tetőn, melynek erkélyéről az udvarra lehete látni, s a pompás telescopiumok, miket a szultán Bécsből kapott, hatalmas szolgálatokat tettek a nézőknek, azokon keresztül mindent a legjobban ki lehete venni, a mi a várudvaron történik, kivált egy távcső oly közel hozta a tárgyakat, hogy az imámok kezében kitárva állott Alkoránból a kezdő versek talikbetüit el lehete olvasni.

Közepett egyszerű ravatalon ott feküdt Ali basa. Valóban ő maga volt az. Akárki nézze bár, ő maga fekszik ott, meghalva, hidegen, mozdulatlanul; vezérei könnyezve állnak körüle s szolgái, a kik elmennek mellette, lehajolnak kezeit megcsókolni. Künn a városban megtudták a szulióták Ali halálát s üdvözletül egy bombát lőttek be a várba.

Azonban a bomba kanócza rövid volt s az még a levegőben szétpattant. Az observatoriumból jól láthatták, mint rebbent meg az udvaron álló tömeg a fejeik felett szétpattanó bomba dörgésétől, s mint pillantának fel valamennyien azon kis gömbölyű fehér felhőre, csak a középen fekvő halott maradt hidegen, nyugodtan.

Őt nem rendíti meg többé a szétszakadó bomba dördülete. Az imámok felveszik őt vállaikra, s a gyászének zengése mellett, a dobok halk robogása közt elviszik őt nyitott sírjáig. Bizonyára a sír meg van ásva.

A mozlem halottat nem teszik koporsóba, hanem sírját deszkázzák ki félig, hogy a halál angyalainak helyök legyen őt fölültetni, midőn eljönnek tetteiről számot kérni. A várőrség hármat lőtt fegyvereiből, az imámok énekeltek három verset, azután előjöttek a kapások s ráhányták a földet a halottra, egy nagy márványkő lap állt ott, azzal lenyomtatták a sírt, két turbános sírkövet állítva fejétől, lábától.

Midőn az imámok, a vezérek eltávoztak a befedett sírtól, Gaskho bey a Lithanizza tetején magához hivatá az observatorium őreit és ezt parancsolá nekik:. Éjszaka, midőn lemegy a hold, minden öt perczben egy világító röppentyűt kell kilőni, hogy a vigyázók láthassák a sírkövet és soha szem elől el ne bocsássák azt és őt minden órában tudósítsák.

Gaskho bey attól fél, hogy az öreg hetvenkilencz éves Ali még föltámadhat sírjából s leemeli halottkezével magáról azt a nehéz márványlapot? Vannak emberek, a kikről nem lehet elhinni, hogy meghaltak, és ha el vannak temetve, még akkor is félnek tőlük.

Késő estig minden órában jött a tudósítás Gaskho beyhez, hogy a sír változatlanul maradt és egész éjjel nem nyult ahhoz senki. A topidzsik kaszárnyájában, hol a kerekes ágyúk állottak, egy dobos legény a mint maga mellé letette a dobot, s két verőjét a szélére helyezé, egyszerre azt kezdi észrevenni, hogy a két dobütő-pálcza magától elkezd mozogni a kifeszített bőrön, mintha valami láthatatlan kéz riadót akarna verni; a legénység csodát kiabál s azt hiszi, hogy dzsin van a dobban.

Gaskho bey nem hitte a dolgot, míg maga oda nem ment a kaszárnyába s ime saját szemeivel láthatá, hogy a két dobverő eléggé kivehető mozgással vibrálva ütögeti a dobot, előre hátra rezegve rajta s aprózott pörgés hangját hallatva.

Azok rögtön munkához fogtak; hoztak füstölőt és szent könyveket, befüstölék a dobot orrtekerő illatokkal s olvastak rá ördög-űző szavakat rikácsoló hangon. Bizonyára ha ördög van abban a dobban és annak orra és füle van, meg kell neki szökni ez illattól és lármától. A míg kézben volt a dob, addig nem mozdult a verő, de a mint letették a földre, újra kezdte ama rejtelmes robogást.

Az observatorium főnöke szinte jelen volt e tüneményen. Ő mint renegát franczia, tudományos képzettséggel birt s a helyett a dzsinekről nem volt fogalma. Midőn látá, hogy az imámok épen nem boldogulnak szellemeikkel, félreszólítá Gaskho beyt s fülébe súgá:.

Gaskho bey elmosolyodott. Neki épen olyan kevés fogalma volt a tűzaknákról, mint a renegátnak a török boszorkányokról. Ez nem is sokáig időzött ott, hanem iparkodott mentül hamarább visszajutni a Lithanizza tetejére.

Mintegy másfél órai lárma után végre sikerült az imámoknak elkergetni a dzsint, a dob elcsendesült, a kedélyek megnyugodtak, a katonáknak utasításul adatott, hogy egy kardot tegyenek keresztbe az ajtó elé, akkor a szellem nem mer többet visszajönni s azzal megnyugodott mindenki a végzetekben. Átellenben Janina várkapujával, az összelőtt híd fejénél állt egy erős kőépület, sánczokkal és karózattal körülvéve, mely most a szulióták kezébe jutott.

Ez épületet választá a két görög testvér lakhelyéül. Ők kivánták, hogy legközelebb legyenek Alihoz, ők nem engedik őt sem lélek, sem madár képében megmenekülni, nagy ostromágyúik a befalazott kapunak vannak szegezve; vagy megadja magát, vagy temetőjét leli a várban.

Online pornó chat casa latina

És ime temetőjét lelte az náluk nélkül is. Hiába köszörülték ellene fegyvereiket, a halál kardja gyorsabb volt, hamarább levágta. Megpróbálta felébreszteni, és megnyugtatta le.

Miért volt az a Mrs. Putnam Tituba súgója? Ő voltmert akarta felidézni a halott lányait, hogy beszéljen velük. Végül csatlakozik az Abigail, Betty, Kegyelem, és Mary, mint a "megzavart lányok", akik másokat vádolnak boszorkányságról. Legutóbbi kérdések Mi a parris kapcsolata Thomas Putnamdal?

Mi az igazság pillanatai, miért vannak ezek? Hogyan találom a támogatott lakást? Megtarthatom a laminált padlót? Hogyan szárz meg a törölközőt? Mi a WHS háztartás?

Fareham piszkos feleségek

Ki a gyermekoktatás apja? Burgerim egy cionista? Mi a korrelációs együttható abszolút értéke? Mi a nagy Gatsby történelmi jelentősége? Hogyan kapja meg a kereskedők engedélyét Wisconsinban? Mit tehetsz Párizsban egy hideg esős napon?

Hogyan működik a kettős működésű tavaszi csuklópántok? Hány cső láb van egy tengeri csillag? Hogyan írsz egy töredéket a legegyszerűbb formában?