Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina

Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina A tengerparti sétány, az Art Deco stílusban épült szállodák, a hosszan elnyúló homokos strand, a szörfösök, az ingyenes hula táncbemutatók és a pálmafás naplemente megér egy napot, de az igazi Hawaii messze nem ez. Nem gyujtja-e föl a házat? Akik ezt a szigetet választják, biztos, hogy már érkezéskor megilletődnek a táj szépsége miatt. Szerencsére ennek kevés nyomát látom, a szigetet nem a tömegturisták, hanem a hatalmas hullámokra megszállottan vadászó szörfösök keresik fel.

  • Szexuális identitás:
  • Szeretem a férfiakat
  • Mi a kedvenc zeném:
  • Opera

Az ujságokat átnézte futólag, a naptárakba bele-beletekintett s ezzel a Muzsáknak meg kellett elégedniök. Pedig sógorának könyvtára gazdag volt. A latin remekirókon s a magyar törvénygyüjteményeken kivül a magyar közjogtörténet fejtegetői, a Kövyek, Frankok, Kelemenek, Czirákyak, Bartalok mind megvoltak, de megvolt egy csomó állambölcseleti mű az angol, német, franczia irodalomból is.

Bentham, Tocqueville, Lamartine, a Rotteck-Welcker-féle Staats-lexikon s száz meg száz politikai röpirat. Nem Deák kedvéért szerezték be ezeket, hanem maga a művelt házigazda Oszterhuber József szeretett ezekben lapozgatni. Fiatal korától kezdve a nagy korkérdések s az alkotmány elveinek nagy küzdelmei iránt mindig élénken érdeklődött.

Hogy Deák szelleme s nagy tudása mégis miként nőtt és gazdagodott: erről másutt szóljunk. Az ostoba embert nem türhette maga körül, akár tanult, akár tanulatlan volt az. Kivált, ha tanult ember volt az ostoba, a semmit meg nem értő, a csigabiga eszü, a bizonykodó: azzal rögtön végzett, nyomban elkergette magától.

A tanulatlan ostobák iránt elnézőbb volt. A tanulatlan falusi emberek, az ugynevezett parasztok közt is vannak eszes, erősen figyelő, sőt nemesen mivelt emberek.

A valódi miveltség nem a tudás mértékétől, nem az értelem tudományos tartalmától, nem is a születés, szokás és nevelés külsőségeitől függ.

A legmagasabb s legjobban kiképzett osztályokban, uralkodó családok kebelében is vannak miveletlen, durva, elvetemedett, alávaló egyéniségek. Még a tudományos szakpálya se biztositja az igazi miveltséget. Vannak tudósok, tanárok, művészek, a kik — mint a példabeszéd mondja, — inkább kanásznak illenének be.

Az igazi miveltség a lélek nemességétől s az öröklött elme nagyságától függ. Ilyen pedig az ábécénemismerő falusi parasztok közt is elég van. Kovács Ádám volt a neve. Éltes ember, természettől erős elme, gondos figyelő s könnyen beszélő. A mi az ily kevés tudásu, de erős elméjü emberekkel rendszerint meg szokott történni: vele is megtörtént.

Falusi bölcselkedővé vált. De se nem unalmas, se nem kellemetlen. Adomája, példabeszéde, élczes szava volt elég. Ott lakott Oszterhuberék szomszédságában. Deák Ferencznek meg kellett vele ismerkedni. Már csak azért is, mert a nép Kovács Ádám uramat nem is hivta másként, csak ugy: a mi Deák Ferenczünk.

Sőt nyáron kettő is van. Ezzel sokat társalgott, sokat enyelgett, sokat kötődött. Nagyon tetszett neki a tanulatlan elme élessége, figyeléseinek gazdagsága s az a mód, melylyel gondolatait gyorsan és ügyesen meg tudta alakitani.

A falusi bölcs mindent tudott, minthogy sokat gondolkodott. Deák száz dolog felől meghallgatta véleményét. Mitől ered a derék-fájás? Hogy kell segiteni a bajon, a mikor mord az asszony vagy szótalan? Mikor legjobb a hajadon leányt férjhez adni?

Mikor ficzánkol a macska? A viz ezerszer erősebb, mint az ember, az ember mégis fölmegy a hegyre, a viz pedig azt meg nem tudja cselekedni. Hogy van ez? Mi az oka annak hogy egyszer zordon, másszor enyhe a tél?

Nem attól függ ám az uraság, ki jár pantallóban, ki jár pőre gatyában? Sárban az ember nyoma sem szebb, mint a kutya nyoma.

A tyuk akkor is beszél, a mikor senki se hallgatja. Deáknak volt kézi gyógyszertára. Amolyan homeopatha-féle. Az ötvenes években ezelőtt félszázaddal csaknem minden uri-ember agya többé-kevésbbé látott igazságot a homeopatha-elvekben.

Valami van is bennök kétségtelenül. Ott a falun nem volt se gyógyszerész, se orvos. Csak pálinka volt, kenőasszony, hashajtó. Az igaz, hogy három hatalmas gyógyszer.

Deák puszta-szent-lászlói orvosát Smalkovich Károlynak hivták. Ha szükség volt rá, Söjtörre küldtek érte. Minden utért és látogatásért Deák tiz forintot szokott adni nagy köszönet mellett. Tőle és az akkori és az ottani szokás szerint szép munkadij volt. Magát Deák nem homeopatha kásaszemmel gyógyitotta, de falun tartott magánál efféléket.

A leány lelkendezésére nyomban sietett Deák a duruszájához. Klára urasszony a kertben volt, a jó sógor a gazdaságban volt, más nem is segithetett, minthogy az orvos meg messze volt.

Fogta a gyógyszer-tokját s ment. Bizony ebül volt a falusi bölcs. Olyan belső nyilalásai voltak, olyan görcsei, csak ugy izzadt bele.

Hol ledült, hol felugrott, hol pedig a lészát akarta szétbontani. Engedelmes leányára még a fogait is vicsorgatta.

Alávaló betegség a bolondgomba mérge. Adott a bölcsnek hánytatót. Az nem használt semmit, mivelhogy az csak patikaszer volt.

De beletanácsolt azután vagy három liter meleg vizet. És pedig meleg vizet. A bölcs, habár falusi is, nem igen szokott vizet inni. Nem állja a természete. Meleg vizet pedig nem ivott soha életében az öregapja se.

De lett is akkora eredménye, a mekkora csak kellett. Idő multán egy kis jó erős fekete kávé, rá két pohárnyi erős törköly pálinka, kegyetlen izzadás s egy vagy két órai álom: de oly üdén kelt föl Kovács Ádám uram, mint a föcske.

Igaz, a mi igaz. Bolond volt ám az a gomba. Csak az volt a hibám, nem néztem meg jól. Pedig én azt is tudom, miért bolond a bolond gomba. Mondott aztán olyan elméletet, a mely mellett elbujhat minden növénytudós, méregtudós és vegytudós.

Az élemedett Deák lelkének egész világa csak akkor tárul fel előttünk tisztán, ha megtudjuk, miként érezte magát nők közt s kivált fiatal szép leányok közt. Mint jó testvér és édes gyermek: ugy játszadozott velük. Mint jó lelkü, de vásott gyermek: ugy dévajkodott velük.

Elfeledte életkorát, termete nehézségét, szervezetének lappangó kórjait, nemzetének nehéz gondjait s államférfiu szerepének rettentő felelősségét, a mikor jókedvü, fiatal leányok közt lehetett s velük játszadozhatott.

Ötvenkét éves korától 68 éves koráig. Szerelmi izgalomról szó se lehetett.

Arról is felvilágosított, hogy a legtöbb autóbérlő cégnél a szerződés apró betűs részében benne van, hogy nem lehet off-road-ra menni, Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina a biztosítás meg minden.

A leánykák többnyire közeli és távolabbi rokonok leányai. Hű rokonság s nemes barátság kötötte a szülőkhöz.

Fiatal leányok gyakran sokra engedik nőni lelkükben a képzeletet. Világhirü nagy férfiak, uralkodók, győztes hadvezérek, nagy művészek iránt, habár öreg korban vannak is, gyakran föltámad fiatal leányszivekben a vonzódás érzete, gyakran rajongássá is fokozódik.

Sokszor megtörtént ez Deákkal is, a min nem lehet csodálkozni. Szebb férfiarcz, mint az övé volt, alig képzelhető a világon.

Erő, hatalom, nagy sőt tökéletes nyugodtság, szelid, nyilt és komoly tekintet, mélyen néző tiszta szemek s gyermekes vidám lélek: ime ezek fénylettek arczán.

Mind olyan tulajdonságok, melyek a lelkesülő és ábrándozó nemesebb leánylelkek képzeletét annyira izgatják. S a mindenütt elterjedt vélemény az ő hatalmáról.

A császár az ő tanácsát kéri, mikor heregét szétszórják s attól kell félnie, hogy trónusa összeomlik.

Levelek a férjnek a coffs harbour-i napon

Egyetlen szava, szemöldökének egyetlen mozdulata teremt és buktat kormányzókat. Az országgyülés többsége rendületlenül követi.

Bölcsesége s jellemének fensége lefegyverzi még indulatos ellenfeleit is. Vagyona ugyan nincs, de ha akarná: milliókat szerezhetne. Egész nemzet tisztelete környezi, mig él s holta után örök emlékezet, örök dicsőség.

Ő e rajongás ellen nyájas, szelid, nemes játékkal, változatlan vidámsággal védekezett. S habár apróságnak véli is nyájas olvasóm, játékainak néhány esetét el kell mondanom. Puszta-szent-lászlói nyaralásából Deák csak igen ritkán mozdult ki azért, hogy a megyében vagy csak a környékben is látogatásokat tegyen.

Egyszer-kétszer dolgai miatt Pestre kellett berándulnia, elment három vagy négy hétre Balaton-Füredre, tett látogatást Jozéfa nénjénél s tőle való unokahugainál s öcscseinél Tolna vármegyében, nagy ritkán átrándult a szomszéd Söjtörre s a nem messze fekvő Gelsére: ez volt ugyszólván egész kocsikázó mulatsága.

A Sümeghy, Festetich és Séllyey családokat nagyon szerette. Ezek laktak ott közelben. Hanem azt igen szerette s szinte megvárta, hogy rokonai s barátai fölkeressék s fiaikat, leányaikat is oda vigyék.

Söjtörön laktak többnyire. Söjtör Deák Ferencz apai és anyai öröklött birtoka volt. Mikor a kis grófleányok föl kezdtek cseperedni, Deák már akkor is ismerte őket. Talán legjobban kedvelte a legkisebbiket, Máriát.

Meg is érdemelte. Alig ismert, de mégis történelmi szerepe volt e grófnőnek. Ez volt egyik udvarhölgye, társalkodója s mondhatni barátnője Erzsébet királyasszonynak. Mária magyar leánynak nőtt fel a szó igazi értelmében. Minden csepp vére tele volt magyarsággal.

Magyar érzéssel és akarattal. A mi nem is lehetett másként ott a Deákok, Csányiak, Oszterhuberek, Kisfaludyak, Séllyeyek, Sümeghyek, Csertánok, Farkasok, Hertelendyek s a többi erős, hazafias, ősnemes család közelében. Ily nő jutott a királyné mindennapi bizalmas társaságába.

El lehet képzelni, hogy a nemes királyné miért szerette ugy meg nyelvünket és nemzetünket. Engem a szerencse sohase hozott össze a grófnővel.

Nem ismerem. De Deák többször, Kerkapoly sokszor beszélt nekem róla. Kerkapoly is nagy tisztelője s bizalmas ismerőse volt. Mind a kettő nemes gondolkozásu, hazafias érzésü eszes és kiváló nőnek mondotta.

Deák halála után való kora reggel összejöttem Kerkapolyval a nagy nemzeti veszteség fölött eszmét cserélni.

Arról is volt szó köztünk, vajjon a király eljön-e Bécsből személyesen a temetésre? Tanácsosai jónak látják-e, hogy ezt a tisztességet megadják a magyar nemzetnek, a ki nagy fiát vesztette el.

A királyasszony épen a budai várban lakott már több idő óta, de az udvari rendelkezések szerint épen e napon délután kellett Bécsbe elutaznia.

No épen ez kellene még. A király esetleg nem jön el a temetésre, a királyné pedig épen a temetés elől utazik el. Deák Ferencz az osztrák udvar spanyol illemtana szerint senki se volt és semmi se volt.

Se pap, se katona, se nagy tudós, se nagy művész, se nagy rendek tulajdonosa, se gróf, se báró, még csak kamarás se, még csak utolsó kegyelmes vagy méltóságos ur se. Nem volt egyéb egyszerü tekintetes urnál, egyszerü köznemesnél.

Testőrei egyenkint Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina el már; ő maga küzdött utoljára.

Ilyen senkiért és semmiért, bármily tisztességes és érdemes polgár is, az udvar nem czeremóniázhat s a király szentséges személyét temetésre ki nem állithatja.

Megállapodtunk abban, hogy a királynéval tudatni kell, hogy Deák halálakor mit várunk az uralkodóháztól s mi a nemzet jogos óhajtása. Kerkapoly kocsira ült ott előttem. Még pedig kivételesen fiakker-kocsira.

Manó vigye azt az öt forintot, a mennyibe a két lovas fogat kerül. Hajtott föl egyenesen a várba s fölkereste Festetich Mária grófnőt.

A grófnő vállalkozott a királyasszonyt értesiteni, felvilágositani. Az eredményt mindenki tudja. A királyasszony nem utazott el. Budapesten maradt s a halál után harmad vagy negyednapra odament Deák ravatalához, saját kezével tette a ravatalra koszoruját s a hideg holttest lábánál letérdelve forró imádságot rebegett a halottnak örök üdvéért s a magyar nemzetnek örök boldogságáért.

A történelmi igazságért meg kell jegyeznem, hogy a nemes buzgalomban hű társa volt Ferenczy Ida is, a királyasszonynak másik bizalmas hölgye és társa. Kecskeméti lány, magas miveltség, tökéletes magyar.

Ő ült a királynéval együtt a kocsin, a mikor a várból lementek Deák ravatalához. De Kerkapoly és Deák őt kevésbbé ismerték, mint Mari grófnőt. Söjtör Puszta-Szent-Lászlóhoz alig van távolabb három kilométernél.

Egy kis gyalogséta. Ha szép idő volt, Festetich Mari grófnő maga mellé vette komornáját vagy valami kis pitykés dolmányu inast s minden harmad-negyed nap meglátogatta Deákot s az »öreg ur« mindig a legnagyobb szivességgel s hálás érzéssel fogadta a látogatást.

Ez a kiegyezés és koronázás előtt történt, a mikor még a grófnő nem volt a királyasszony udvarhölgye. Egyszer rendes falusi kerekes rokkát lát a nagy társalgóban. Valamivel diszesebb tán, mint a parasztasszonyok rokkája, de alakja, szerkezete, nagysága ugyanaz.

Szösz a fáján, fonál az orsóján, a szösz és az orsó a fonállal összekötve.

Egy hét mulva ujra átmegy látogatóba s fürkészi az arczokat, vajjon kitudódott-e a cselvetés.

Nem vesz észre semmit. Gyönyörü szőke leány volt a grófné, édesen csevegett Deákkal.

S egyszer csak azt mondja:. A fiatal leányok közül talán senkit sem szeretett jobban, mint Dőry Fannit, Dőry Imre leányát, Oszterhuber László feleségét. Sok és szép levelet irt hozzá, nagy kár volna, ha egyetlen egy is hiányoznék a levelekből. Egyet közöl a Ráth Mór-féle levélgyüjtemény is.

Ugyancsak a hordóhoz lépdelt, megnézte a kék cédulát, és Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina üres pohárba ugyancsak eresztett magának a sörből.

Ennél szebb levelet nem tud felmutatni a világirodalom. Az elhagyatottságról, az agg hajadon és agg legény állapotáról igy ir e levélben: Ha nincs, kit az ember szivéből szeressen, vagy legalább nincs közelében; — ha nincs, kinek életét, munkásságát, érzelmeit szentelje, ha nincs életczélja: rideg az élet, megdermed a sziv s a gond, a mit megosztani nem lehet, kétszeresen sulyos.

Ime, a levél egyik pontja. Külön értekezésre méltó ez. Hiszen Deák a maga sorsát, a maga gyakori bánatát is rajzolja e sorokban.

De idéztem azért, mert e sorok is bizonyitják, mily mélységes szeretettel volt Dőry Fanni iránt, a kihez e levelet És e nagy szeretet daczára még se volt elnéző e gyönyörü, fiatal és jókedvü leány iránt, ha hibázott.

Egyszer Puszta-Szent-Lászlón több vendég-nő társaságában a leányka szeleskedett, hebehurgya volt s jó kedvében szivarra gyujtott. A többi nő, mind rokon vagy barátnő, rárontott, dobja el a szivart. A leányka odafordult Deákhoz:. Kiváló hazafi, jeles fia vármegyéjének, ben szolgabiró, ben és ben főbiró s ben, ben és ben országgyülési képviselő.

Maga deákpárti, fia és leányai tüzes függetlenségiek. Különösen legidősb leánya, Mariska, tele rajongó hazaszeretettel, Kossuth lángoló hive, Ferencz József nevét az ajkán se akarta kiejteni.

Deák ben Marienbadból hazajövet gyönyörü Albach-féle imakönyvet vett emlék-ajándékul Mariskának, de dévajsággal akarta neki átadni. Megkérte Sümeghyt, hogy Mariska imakönyvét titkon hozza el hozzá. Deák pedig Ferencz József képét kemény arab enyvvel beragasztotta az imakönyvbe.

Ott, a hol a lányka a templomban belőle imádkozni szokott. S a könyv megint visszakerült a helyére. Másnap, vasárnap mennek a templomba. Deák is, Sümeghy is lesik, mit csinál a leány.

Hát bizony gyanutlanul kinyitja a könyvet s majd leesik a székről, a mint meglátja a császár képét. Majdnem sirva fakadt. A komoly leányarcz is nagyon szép, a mikor szép.

A leányarcz, a mikor komoly, főleg csak körvonalakból áll. A körvonal nem a szépség teljessége. Ha a körvonalak hullámos vonalakkal és szelid hajlásu szegletekkel váltakoznak vagy mindez együtt van az arczon, örökös mozgásban, örökös játékban: ugyanaz a leányarcz a szépség százféle alakulásának ragyogását tárja elénk.

Deák nagyon érezte ezt, tudta is. Egyébként is erős figyelő volt. De volt hatalmas szobrásztehetsége is.

Örökös faragása s néhány igazán csinos és találó faragott képe bizonyitja ezt. Teljes művészetté nem fejlesztette képességét.

Az élet és a környezet más feladatot bizott rá. De a képesség azért megvolt. Szobrász és festő más szemmel nézi az emberarczot, mint más ember. Ezer meg ezer olyan vonást, mozdulatot, szögletet s lélekjelet vesz észre rajta, melyet más nem tud észrevenni.

Sok ismerősünk arcát csak akkor ismerjük meg igazán, ha nagy művész kezén készült arczképét meglátjuk. A szobrász és festő csaknem oly biztosan belát az arczon át a lélekbe, mint a fényiró gép.

A fénykép nagy áruló. A jó ember képét is igazán megmutatja, de a gyönge vagy rossz emberét is. El nem titkol semmit. A hiuság és dicsekvés, a gőg és durvaság, a bűnös indulatok minden gonosz neme nyilván ott van a fényképmutatta arczon.

A hazugot, a gyilkost, a lókötőt csalhatatlanul föl lehet ismerni a fényképen. A szobrász és festő nem lélekbuvár. Az ő lelkét csak az alak maga köti le.

Hogy az az alak szenté vagy gyilkosé; azzal ő nem törődik. Ha a gyilkos alakja gazdagabb: akkor az tetszik neki igazán.

A kegyetlen tigrist és a ravasz rókát csak ugy kedveli, mint a nemes gazellát vagy a szelid galambot. De még sokkal jobban is kedveli, ha az alak élő és mozgó részletekben gazdagabb. Deáknak igazán fönséges élvezetet nyujtott Puszta-Szent-Lászlón, ha fiatal, szép leányok serege vette körül, ha ő velük dévajkodhatott s ha pajzánkodása a leányok arczára fölváltva mosolyt, nevetést, bámulást, csodálatot, megrezzenést vagy pillanatnyi ijedelmet fösthetett.

Minde lelki indulat a leányarczon villámgyorsasággal tünik föl és tünik el. Az arczot egy pillanatig átalakitja, de egy pillanatig se torzitja el.

Gyakran szebbé is teszi vagy legalább uj szépség alakitására birja. Ott ülnek és csevegnek Deák körül a hires vadgesztenyefák alatt a gyönyörü leányok.

Távoli rokonok, hű barátok leányai. Fábián Mili, hires szépség. Mind szép, mind hamvas fiatal, mind jókedvü. Ám a kik élnek közülök: vegyék jó szivvel a visszaemlékezést. Nem sok hija ötven esztendőnek, a mikor ez a jelenet történt.

Az időért, a mely azóta elmult, nem kár; lesz helyette megint. Hanem az ifjuságért, a mit elvitt magával, nagy kár. Egyszerü, nemes izlésü, finom ruhában van minden leány. Se Klára urasszony, se Deák nem kedvelte a pillangó-tarka ruhát.

A mint jókedvüen csevegnek, egyszer csak nagy csördités hallatszik az utczáról s könnyü sétakocsin beruczczan az udvarra két ifju lovag: Báthor Géza és Nedeczky Jenő. Megállnak a társaság irányában. A vadgesztenyefák alja árnyékos.

A napfényről bejövő homályt lát. S a homályból kiragyog öt ragyogó leányalak, mint a csillag a felhők mellől. Báthor Gézát elragadja a bámulat. Még nem is tudja, kik vannak ott, kezét fölemeli s elkiáltja magát. Akkor veszi észre, hogy Deák is ott van. Meggondolja a dolgot, s hirtelen igy fejezi be fölkiáltását:.

Minden leány valami gabonafaj lesz köztünk s aztán megkérdezzük a gyerekeket, hogy náluk milyenek a gabonák. Erre hatalmas nevetésbe törnek ki a leányok. Okolicsányi Amáliáról szól a mese. Szalmája nagy, feje picziny, kevés van benne. Ez is találó. Ez is nagy vidámság. Séllyey Mili az árpa, százezer forint hozományra becsülik, van udvarlója elég.

No, de már erre minden leánynyal felfordul a szék. A leányok fölugrálnak, a kaczagás miatt nem birnak magukkal s befutnak a szobákba, hogy bomlásnak indult piperéjüket rendbehozzák.

Meriden drága kísérők

Volt Deáknak vagyis inkább sógorának egy bájos nőrokona. Fiatal patvarista koromban magam is sokszor láttam a hóditó szépségü ifju lányt. Veszprémben volt Oszterhuber Ferencz kanonoknál.

Ma is él, egyik nagy tudósunk boldog házastársa. Nevét nem mondom meg, hátha izetlenségnek tartja ezt a kis történetet. A veszprémi központi főbiró udvarolt neki életre-halálra. Villax István volt a neve, az egykori zirczi apátnak unokaöcscse.

Eléggé mivelt s jó alaku uriember. Azonban Róza, nevezzük a leánykát Rózának, egyáltalán hideg maradt és semmiképpen sem fogadta el udvarlását. A főbiró tudta, hogy Deák rokona a leány s hogy Deák faragni szeret; járásában a szentgáli erdőkön levágatott minden Tiszafát és a szépjét elküldte Deáknak Puszta-Szent-Lászlóra.

A Tiszafa kihalóban levő özönviz előtti fa, kevés van az egész földkerekén. A főbiró tisztelte is Deákot, de egy kis számitás is lehetett a küldeményben. Deáknak hatása lehetett Rózára.

Róza gyakran hosszabb időt töltött Puszta-Szent-Lászlón s Deák sokat évődőtt vele. Ismeretes volt előtte a főbiró sikertelen udvarlása. De azért mindig csak azt állitotta, hogy titkon Róza is vonzódik a főbiróhoz.

A főbiró vörös ember volt. Vörös haja, vörös bajusza, vörös szakálla. Egyszer valami pamlag megbomlott a háznál s Deák látta, hogy belül vörös lószőrrel van kitömve.

Róza kis medaillont viselt a nyakában. Deák megkérte szobalányát, hogy a medaillont lopja el urnője nyakáról, mikor mélyen alszik. Deák a vörös lószőrből beletett egy vagy két szálat s a szobalány megint visszatette a medaillont helyére. Másnap, harmadnap megint csak kötődött Deák a leánykával s váltig erősitette, hogy a főbiró vörös szakálla bizonyosan ott van a medaillonban.

Klára urasszony akkor nem élt már. Csak Oszterhuber Józsefnek s Deáknak okozott a cselszövény s a leányka pirulása és bámulása vidámságot.

Hogy szokta Deák a leányokat megdobálni hógolyóval; miként viaszkolta le néha a kötő és horgoló fonalakat oly alattomban, hogy az asszonyok és leányok majd ónossá váltak a sok sikertelen kötő és horgoló kisérletben; — hogy állt ki lapdázni a két Festetich grófnővel s a két Fábián nővérrel, s miként cserélte ki a lapdát olyannal, a mely vizet eresztett magából: mindezt részletesen elmondhatnám, de Deák már rég porrá vált, azok a ragyogó ifju leányok pedig vagy nagy tiszteletövezte nagyanyák, vagy örök álmaikat aluszszák már ők maguk is.

Szivén viselte Deák boldogtalan hazájának minden gondját, de legnagyobb gondjai közepett is boldog gyermekké tudott válni Zala vármegye ifju hölgyei közt. Áldás legyen e hölgyeken s maradékaikon. Klára urasszony konyhája és asztala hires volt messze földön. A konyha a gazdagságról, az asztal azon túl diszéről és jókedvéről is.

Gyermeke nem volt. Magtalan volt a család, maradéktalan a boldog házasság. Miért kellett volna az asztalnál is takarékoskodni? Ugy is józan, okos, takarékos gazdák voltak s öröklött vagyonuk értékét kétszeres magasságra emelték.

Voltak nagy ebédek, kis ebédek. Vendéglátáskor, sátoros ünnepen, névnapon, születésnapon, toron, szüretkor, atyafilátogatáskor mindig nagy ebéd volt. A nagy ebéd tizenégy-tizenöt fogásból állt.

Ekkor felkerekedtek, Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina ismét felmentek a fedélzetre.

Leves legalább három, az egyik becsináltféle. Mellékételül hideg dolgok. Főzelék édes is, savanyu is. Legalább négy-ötféle sült, a mit az udvar s erdő, mező nyujthatott. Magyar tészta, sült is, főtt is. Édes tészta mindenféle.

Pedig a férfiak semmiféle édes tésztát, tortát, nyakon öntött felfujtakat nem szerettek, de már az asszonyok ezeket is szerették. Hát még az érett és aszalt gyümölcsök nagy sokasága! Klára urasszony konyhája. Husvéti nagy ebédjeit, ha röviden is, ismertetnem kell.

Ősi magyar szokás volt ez. Apám, öreg apám házánál is ily módon volt szokásban. Talán egy-két jó nemesi családnál most is megvan még Zalában, Vasban, Somogyban. Az ősi jó egyszerü szokások talán itt maradtak meg legtovább.

De már napról-napra mulnak, enyésznek, halványulnak. Maholnap a feledés köde boritja el őket. S a mint a mai öregek elmulnak, senki sem marad, a ki emlékezzék rájuk. Deáknak sok öregapai unokatestvérje volt.

Apjának testvérje Deák József alapitotta meg a tárnoki ágat.

Tárnok volt az ősi Deák-birtok, Söjtör és Kehida eredetileg Hertelendy-birtokok voltak s ezeket Deák Ferencz és testvérei leányágon örökölték. Deák Józsefnek kilencz felnőtt gyermeke maradt, hat fiu és három leány.

Ezek voltak Klára urasszonynak is, Deák Ferencznek is unokatestvérei. A mult század közepén még mind éltek s többen közülök Tárnokon laktak. Zala-Tárnok nincs nagyon messze Zala-Szent-Lászlóhoz, ide tehát a tárnokiak husvéti ebédre könnyen átjöhettek. Bárki jött: szivesen látták, mint vendéget és atyafit, de azt mind Deák, mind Klára nénje szinte megkövetelték, hogy Deák György és Deák Lajos, ha csak lehet, átjőjjenek.

György szerencsétlen lett. Festőnek született, kitünően rajzolt és festett. Azonban sulyos erkölcsi tévedésbe esett, bankjegyrajzolást bizonyitottak rá s e miatt hosszabb szabágvesztésre itélték.

Felesége bécsi udvari futár leánya volt: Profetti Karolina. Utódaik, ha nem csalódom, nem maradtak. Deák Ferencz az erkölcsi tévedések megitélésében szigoru volt s talán György unokatestvérétől el is zárkózott volna, azonban az asszonysziv sokkal enyhébb volt s Klára nénje meg tudott bocsátani s az ő kedvéért Deák is megbocsátott s igy azután Puszta-Szent-Lászlón sátoros ünnepeken, de máskor is gyakran együtt voltak: a két kehidai Deák-testvér s a két tárnoki Deák-testvér.

Volt Klára urasszonynak egy tojásdad alaku fehér font vesszőből készült jókora kosara, belefért harmincz tojás. De volt is benne ugyanannyi festett tojás.

Börzsönyfőzettel festette maga az urasszony.

Világosabb és sötétebb piros, világosabb és sötétebb lila, sőt lilakék is. Ezek a husvéti piros tojások.

Ezeket kellett a férfiaknak kirajzolniok. Csak igy szólitotta őket. Magát Deák Ferenczet a család kebelében sohasem hivta másként, mint »kis Ferkó«. Ő már tizenkét-tizenhárom éves volt, mikor a kis Ferkó született.

A mikor pedig már a világon voltát is tudta: akkorra tizenöt-tizenhat éves hajadonná nőtt fel. A kis Ferkó anyát nem ismert, apát se sokáig. Klára nénje volt testvérje, anyja, nevelője, játszótársa, ápolója, őriző angyala.

Csecsemő korában már kis Ferkónak nevezte, igy szokta meg s igy nevezte haláláig. Pedig nagyot fordult a világ. A gyermekből hirneves ifju lett, megyei táblabiró, alispán, vármegye követe, Zala bölcse, országos hirü férfiu, azután a haza bölcse, ötvenkét vármegye táblabirája, ban az igazságügyek kormányzója, a nemzet vezére, de azért neki csak »kis Ferkója« maradt.

Lajos épen oly ügyes faragó volt, mint maga Deák Ferencz. György pedig tehetséges festő és rajzoló, a ki az alakokat kigondolta s a piros tojásokra rákarczolta. A kidolgozást azután Deák Ferencz és a tárnoki Deák Lajos végezte. Ezeket emlékajándékként maga Klára urasszony osztogatta szét nővendégeinek.

Sohasem mondta meg, hogy a tojásokra minő jelző alakok vagy rajzok jőjjenek, de Deák Ferencz jól tudta már, kik lesznek a nővendégek s hogy ezek családi életében mi a legnagyobb érdekü ujság vagy belügy.

Volt leányka, a kinél félben maradt a házasság, felbomlott az eljegyzés és a mátkaság.

Darabokra szakadt rózsakoszoru jőjjön a tojásra. Volt leányka, a kiért köztudat szerint két ifju egyenlő reménységgel viaskodott.

Erre is volt a tojásnak szava. A jércze ott gubbaszkodik a háttérben magát összehuzva, az előtérben pedig két tépett kakas berzenkedik egymás ellen.

Siró szivek, nevető szivek, ölelkező szivek, szamártövissel átszurt szivek: mind torzképek, de egyuttal jelképek a leányok számára.

James Burbank nagyrészt neki köszönhette élete boldogságát. Ez a neme s szívű asszony csak a férjének és gyermekeinek élt.

Rajongva szerette gyermekeit, s most, hogy a polgárháború Florida küszöbére ért, mélységesen aggódott értük. Diana, helyesebben Dy mert családi körben csak így neveztékez a hatesztendős, eleven, behí zelgő modorú, életvidám leányka, ott élt a Castle-House-ban, édesanyja mellett.

De Gilbert már messze járt. Burbankné szünet nélkül aggódott érte, s gyakran nem is tudta palástolni nyugtalanságát.

Gilbert ekkor huszonnégy éves volt, testben és lélekben apjára hasonlított, ámbár közlékenyebb természetűnek ismerték, megjelenése pedig kecsesebb, vonzóbb volt. A bátor, edzett fiú minden sportágban otthonosan mozgott: lovaglásban, vitorlakezelésben, vadászatban egyaránt megállta a helyét.

Eleget aggódott anyja, amikor a fiú a duvali járás sűrű erdeit és lapos mezőit járta, vagy csónakon hatolt be a Saint John folyó keskeny öbleibe és szorosaiba, le, egészen a Pablo torkolatáig. Edzett szervezete most is könnyen viselte el a katonaélet minden fáradalmát. Amint a polgárháború első puskalövése eldördült, Gilbert megértette, hogy az északi heregben a helye.

Nem is habozott, hanem arra kérte szüleit, hogy engedjék útjára. Bármilyen fájdalmat okozott is a fiú távozása az anyának, s bármilyen veszélyt zúdíthatott is ez a jelentkezés a családra, James Burbank nem próbálta szándékától eltéríteni fiát.

Ő is azon a nézeten volt, hogy fia csak a kötelességét teljesíti, márpedig a kötelességet mindennél előbbre valónak tekintette. Gilbert tehát a legnagyobb titokban útra kelt Észak felé. Ha Jacksonville-ben megtudták volna, hogy James Burbank fia beállt az északi heregbe, valószínűleg azonnal bosszút állnak az egész camdless-bayi ültetvényen.

A fiatalember New Jersey államba utazott, s megfelelő ajánlólevelekkel ellátva, f elkereste apjának régi barátait. A tenger mindig is vonzotta, s jóakarói most könnyen elintézték, hogy beosztást kapjon az északi flottához.

Az előléptetés gyorsan ment ebben az időben, Gilbert törekvő katona volt, gyorsan haladt előre a ranglétrán. A wash ingtoni kormány szemmel kísérte ezt az ifjút, aki - noha családja Délen élt - nem félt felajánlani szolgálatait az északiaknak.

Gilbert már a Sumter-erőd ostromakor kitüntette magát. Ott volt a Richmond fedélzetén, amikor a Manassas a Mississippi torkolatában megtámadta az északi korvettet. Az ifjú Burbanknek is jelentős érdeme volt abban, hogy a Richmond megmenekült, és ismét az északiak kezére került.

Az ütközet után zászlóssá léptették elő, noha nem végezte el az annapolisi haditengerészeti iskolát. Igaz, hogy ebben az időben az északi flottában sok volt a kereskedelmi hajókról toborzott "újsütetű" tiszt.

A fiatal zászlóst Dupont tengernagy hajórajához osztották be. Részt vett a Hatteras-erőd ostromában, ebben a ragyogó hadműveletben, majd a Seas-szigetek elfoglalásában. Hamarosan hadnaggyá lépett elő, s most néhány hete Dupont tengernagy egyik ágyúnaszádján teljesített szolgálatot.

Dupont hajórajának feladata volt, hogy áttörje a Saint John torkolatának védőzárát.

Az ifjú Burbank is alig várta, hogy a véres háború minél előbb véget érjen! Szerelmes volt, és tudta, hogy viszontszeretik.

Amint levetheti az egyenruhát, visszatér Camdless-Baybe, és feleségül veszi apja egyik legbensőbb barátja, Walter Stannard leányát. Stannard nem tartozott a floridai földbirtokosok közé. Mióta felesége meghalt, szűkös vagyonából élt, s minden idejét leánya nevelésére fordította.

Jacksonville-ben lakott, ahonnan bármikor átrándulhatott Camdless-Baybe, alig három-négy mérföldes utat kellett megtennie, csónakon, a folyón felfelé. Tizenöt év óta minden héten átlátogatott a Burbank családhoz. Gilbert és Alice Stannard tehát szinte együtt nevelkedett.

A két család régen tervezte, nemrégen pedig végleg elhatározta, hogy a fiatalokból egy pár lesz.

Tudták, hogy ezzel mindkettőjüket boldoggá teszik. Floridában is akadtak olyan hazafiak, akik déli származásúak voltak ugyan, mégis a rabszolgaság ellen törtek lándzsát. Walter Stannard is közéjük tartozott. Csakhogy a rabszolga-felszabadítás e maroknyi floridai híve nem szállhatott szembe az ültetvényesek nagy többségével, vagy akár a jacksonville-i közhangulattal.

Jacksonville-ben ugyanis egyre inkább felülkerekedtek a szakadárok. A nagyhangúak, a járás főkolomposai, rossz szemmel néztek minden becsületesen gondolkodó embert.

Márpedig a fehér kisemberek nagy része és a minden szertelenségre hajló csőcselék a nagyhangúakat követte.

Walter Stannard New Orleans-i amerikai családból származott. Fiatalon elhunyt felesége viszont francia volt. Alice az anyjára hasonlított, benne is megvoltak a francia asszony nemes jellemvonásai. Amikor Gilbert útra kelt, a leánynak elegendő lelkiereje volt ahhoz, hogy vigasztalja és erősítse Burbanknét.

Egész szívével szerette Gilbertet - éppúgy, ahogy a fiú szerette őt - mégis újra meg újra elmondta Burbanknének, hogy Gilbert a kötelességét teljesítette, amikor katonának jelentkezett, hiszen egy emberfaj felszabadításáért, végeredményben tehát a szabágért harcol.

Alice ekkor tizenkilenc esztendős volt, szőke, csaknem fekete szemű, karcsú, finom, arcú leány. Talán túlságosan komoly, de melegszínű, szép, eleven arcát gyorsan átformálta a mosoly.

Hiányos volna azonban képünk a Burbank családról és hű barátairól, ha nem mutatnók be Marsot és Zermah-t is, a család szolgáját és szol gálóját. Gilbert nem egyedül indult útnak, kitűnik ez leveléből is. Kísérője Mars volt, Zermah férje.

Az ifjú Burbank keresve sem találhatott volna önfeláldozóbb útitársat, mint ezt a camdless-bayi rabszolgát, aki szabad emberré vált, mihelyt az északi államok földjére lépett.

De Mars továbbra is ifjú gazdájának tekintette Gilbertet, nem is gondolt arra, hogy elváljon tőle, noha beléphetett volna az északi kormány egyik újonnan felállított néger zászlóaljába. Mars és Zermah, származását tekintve, nem néger, hanem félvér volt. Zermah bátyja, Robert Small, ez a hős rabszolga, négy hónappal a háború kitörése után megkaparintott egy kis kétágyús déli gőzöst, ott helyben, a charlestoni öbölben, és azzal áthajózott az északiakhoz.

Zermah-nak is, Marsnak is ő volt a példaképe. A két félvér boldog házasságban élt, noha évekig fejük felett lebegett a gyűlöletes rabszolgakereskedelem szörnyű fenyegetése: bármely pillanatban erőszakkal elválaszthatják őket egymástól. A camdless-bayi ültetvény személyzetének sorába is egy ilyen válságos órában kerültek, amikor a rabszolgaárverés kiszámíthatatlan véletlene már csaknem elszakította őket egymástól.

Zermah és Mars hét évvel ezelőtt kötött házasságot; a nő akkor huszonnégy, a férfi huszonnyolc éves volt, mindkettő egy Tickborn nevű ültetvényes tulajdona. Tickborn birtoka mintegy húszmérföldnyire Camdless-Bay fölött terült el, a Saint John folyó partján.

Ez az ültetvényes akkor már több esztendeje szoros kapcsolatban állt Texarral.

Texar gyakran vendégesk edett a birtokon, és mindenkor szíves fogadtatásra talált. S ez érthető is, hiszen Tickborn maga is rossz hírű ember volt. A gazdasághoz nem sokat értett, az ültetvény keveset jövedelmezett, s ezért kénytelen volt rabszolgáinak egy részét elárvereztetni.

A Tickborn-ültetvényen kegyetlenül bántak a rabszolgákkal, köztük Zermah-val is. A fiatalasszonyt éppen ez idő tájt vetették börtönbe, olyan bűnért, amelyet soha el nem követett. Gyermeke született; csaknem mindjárt elszakították tőle.

A szerencsétlen kis poronty ott pusztult el apja karjai közt. Könnyű elképzelni Zermah fájdalmát és Mars haragját. De hát mit tehettek gazdájukkal szemben? Elevenen vagy holtan: övé volt a testük, hiszen megvásárolta mindkettőjüket. S a fiatal rabszolga-házaspárt újabb, hasonlóan szörnyű szerencsétlenség fenyegette.

A gyermekük halálát követő napon Marsot és Zermah-t árverésre vitték. Árverésen pedig - még ebben sem bizakodhattak - nemigen vette meg ugyanaz a rabszolgatartó a férjet is, a feleséget is.

Erőszakosan szétválaszt ják őket - ez a veszedelem lebegett a fejük felett. Akadt is vevő. Zermah-t akarta megvenni, egyedül Zermah-t. Nem volt ültetvényes, puszta szeszélyből vásárolta volna meg a rabszolganőt. Ez a vevő Texar volt.

Barátja, Tickborn már-már megkötötte vele az alkut, amikor új vevő jelentkezett, és az utolsó pillanatban magasabb árat ígért. Végignézte Tickborn rabszolgáinak nyilvános árverését, és hallotta, mint könyörög a szerencsétlen félvér nő, hogy ne válasszák el férjétől.

Zerm ah sorsa, hasztalan esdeklése, mélyen meghatotta az ültetvényest. James Burbank éppen dajkát keresett kislányának. Megtudta, hogy Tickborn egyik rabszolganője nemrég veszítette el újszülött gyermekét; elhatározta, hogy megvásárolja dajkának. Zermah kétségbeesett könnyei azonban arra indították, hogy a férjet is megvegye.

Mindkettőjükért nagyobb árat ajánlott, mint az addigi árverezők. Texar jól ismerte James Burbanket. Ismerhette is, hiszen a camdless-bayi ültetvényes már nemegyszer kergette ki birtokáról ezt a gyanús hírben álló, jöttment alakot.

Most is meg akart küzdeni dúsgazdag vetélytársával, de hasztalanul kísérletezett. Csakhogy Texar makacs volt. Már a kétszeresét ígérte a félvér nőért és férjéért annak az árnak, amit Tickborn kért. Ezzel azonban csak annyit ért el, hogy James Burbanknek még nagyobb árat kellett fizetnie a két rabszolgáért.

Végül is a házaspárt Burbanknek ítélte oda az árverésvezető. Így történt, hogy Mars és Zermah együtt maradhatott, sőt mi több: Florida legemberségesebb ültetvényesének szolgálatába állhatott.

A sok balszerencse után sorsuk jobbra fordult, és bizakodással tekinthettek a jövő elébe. Hat év múlt el. A félvér Zermah még mindig virágzó szépségű nő volt, határozott jellemű, hűséges szívű teremtés. Gazdáihoz mélységesen ragaszkodott; ezt már eddig is sokszor bebizonyította, és alighanem a jövőben is gyakran fogja bebizonyítani.

Mars méltó társa volt az asszonynak. Most, hogy James Burbank emberséges szíve megmentette őket, bizonyos, hogy soha semmi el nem szakíthatja feleségétől.

Valóságos mintája volt azoknak a remek afrikai emberpéldányoknak, akiknek vérébe bőséges kreol vér keveredett, magas termetű, rettenthetetlenül bátor férfi. Alkalomadtán sok jó szolgálatot tehetett új gazdájának. A félvér házaspár egyébként az ültetvény belső személyzetéhez tartozott.

Senkinek sem jutott eszébe, hogy rabszolgaként kezelje őket. Jólelkűségüket és józan eszüket hamarosan felismerték és megbecsülték.

Mars különös en az ifjú Gilbert Burbanket szolgálta nagy igyekezettel; Zermah a kis Diana dajkája volt. E munkájuk révén, természetesen, bizalmas kapcsolatba kerültek a Burbank családdal.

Zermah meleg anyai szeretettel gondozta a leánykát, korán elpusztult gyermekéért talált kárpótlást benne. Dy is ragaszkodott dajkájához, gyermeki vonzalma éppen olyan mély és őszinte volt, mint a félvér nő anyai gondossága.

Burbankné jól tudta ezt, és hálával, barátsággal viszonozta Zermah buzgalmát. Hasonlóan szeretetteljes kapcsolat alakult ki Gilbert és Mars között is. A ruganyos testű, izmos félvér kitűnő edzőtársnak bizonyult, s a legkülönfélébb sportágakban fejlesztette ifjú gazdájának erejét és ügyességét.

James Burbank hamarosan meggyőződhetett arról, hogy jól választott, amik or Marsot rendelte fia szolgálatára. A félvér házaspár tehát jobb helyzetbe került, mint valaha: Tickborntól is megszabadult, és elkerülte azt a veszélyt is, hogy Zermah Texar karmaiba kerüljön.

Másnap, kora hajnalban, a Fekete-öböl kanyargós lagúnájának mélyén, az egyik rejtett kis sziget partján, egy férfi sétálgatott.

Texar volt. Néhány lépésre tőle csónak siklott a parthoz. Ez a csónak ment érte előző este a Shannon gőzöshöz.

Most is Squambo, az indián ült benne. Texar még egy ideig fel-alá járkált, majd megállt egy magnóliafa előtt, egyik alacsony ágát magához húzta, és szárastul leszakított róla egy levelet.

Tárcájából egy piciny papírlapot húzott elő; néhány tintával írott szó állt rajta. A papírlapból apró tekercset csavart, ezt becsúsztatta a levél üreges szárába.

Ügyesen végezte a kényes műveletet, a magnólialevél látszólag változatlan maradt. Squambo átvette a magnólialevelet, elrejtette a csónak orrába, majd maga is elhelyezkedett a hátsó ülésen, és vízbe merítette kéttollú evezőjét.

Megkerülte s sziget csúcsát, és behatolt az egyik keskeny, kanyargós ágba, amely fölé boltozatos sátrat vont a fák sűrű lombozata. A lagúna valóságos útvesztő volt; kígyózó, egymást keresztező csatornák, keskeny árkok. A víz sötéten, csaknem feketén áramlott, mint Európában az úgynevezett "bolgárkertészetek" csatornahálózatában.

Csak olyan ember tájékozódhatott ezen a mély vizű torkolatvidéken, aki alaposan kiismerte magát a Saint John folyó mellékágainak zegzugos világában.

Squambo teljes biztonsággal haladt a lagúnán. Bátran nekivágott csónakjával a sűrű növényzetnek, olyan pontokon is, ahol senki sem sejtett volna átjárót. Időnként kezével tolta félre az alacsony ágakat. Ezek mindjárt visszahajlottak, és ismét összezárultak mögötte.

Néhány másodperc múlva már senki sem gondolta volna, hogy csónak haladt át a sűrű bozóton.

Hosszú, kacskaringós árkokon küzdötte magát végig ily módon az indián. Némelyik alig volt szélesebb, mint a szántóföldeken vágott vízleeresztő csatornák. A csónak közeledtére sűrű rajokban rebbentek fel a vízimadarak.

Sikamlós testű kígyók surrantak a víz felett lebegő gyökerek közé. Squambo nem félt a hüllőktől. Még a parti iszapágyukban szundikáló alligátorok sem rémítették meg, pedig az áthaladó csónak könnyen felébreszthette volna őket, ha történetesen beleütközik valamelyikbe.

Folytatta útját, s ha a csatorna már annyira elkeskenyedett, hogy evezni sem lehetett benne, lapátját csáklyaként használva tolta előre a csónakot. Vajon megvirradt-e már?

Vajon szétfoszlatták-e a nap első sugarai a sűrű éjjeli párát? A szövevényes lombmennyezeten keresztül ezt képtelenség volt megállapítani. Még a déli nap sem tört át a levelek függönyén. Egyébként a fekete mocsári víz mélyében hemzsegő víziállatoknak, vagy a víz felszínét ellepő ezerféle, vízinövénynek nem is volt fényre szükségük; félhomályban élő fajták tenyésztek itt.

Squambo csónakja már vagy fél órája haladt szigetről szigetre. Végül megállt az öböl egyik legtávolabbi zugában. Itt végződött a lagúna mocsaras része. A parton már ritkábban álltak a fák, lombozatuk is kevésbé buján nőtt, s ágaik között végre áthatolt a napfény.

A fák mögött erdőv el övezett hatalmas, lapályos rét terült el, a Saint John szintjénél alig magasabban. A part közelében öt-hat különálló fa meredt az égnek.

Az ablak felé tartotta a sört, hogy megvizsgálja igazi színét, bár nem kételkedhetett abban, hogy a sör valóban a csapról került Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina elébe:.

Körötte süppedő, iszapos talaj. Aki itt járt, úgy érezte, mintha ruganyos derékaljon lépkedne. Ösztövér levelű, lila bogyós szaszafrabokrok húzódtak a réten, szeszélyes, zegzugos vonalban.

Squambo egy tönkhöz kötötte csónakját, és kiugrott a partra. Az éjszaka párái már szétfoszlóban voltak. A kihalt mező fölött lassan felszakadozott a köd. Az öt-hat különálló fa körvonalai homályosan bontakoztak ki belőle. Egy közepes nagyságú magnóliafa is állt közöttük.

Az indián egyenesen ehhez a fához tartott. Nem volt messze, egy-két perc alatt elérte.

Aztán elengedte az ágat; az ismét visszacsapódott, és a magnólialevél eltűnt a többi között. Squambo ekkor visszasietett csónakjához, és ismét elindult a sziget felé, ahol gazdája várta. A Fekete-öböl világa öt-hatszáz hold kiterjedésű terület volt.

Nevét sötét színéről kapta. Vizét a Saint John folyó táplálta. Valóságos szigettenger volt ez. Csak az hatolhatott át rajta, aki jól ismerte a csatornák számtalan tekervényét.

Vagy száz kis sziget emelkedett ki az öböl vizéből. A szigeteket sem híd, sem töltés nem kötötte össze egymással. Csak hosszú, kötélszerű indák nyúltak át egyik partról a másikra, és itt-ott faágak fonódtak egybe a magasban, a szigeteket elválasztó csatornák felett.

Ez volt minden, ez azonban korántsem biztosíthatt a a közlekedést a lagúna távol eső partjai között. Az öböl legnagyobb, legjelentékenyebb szigete nagyjából a szigettenger közepén terült el. Kiterjedése mintegy húsz hold lehetett, s a Saint John vízállásának átlagos szintjénél öt-hat lábbal feküdt magasabban.

Évtizedekkel ezelőtt ezen a szigeten erődítés állt, helyesebben: afféle gerendákból ácsolt őrház. Az épület ma már - legalábbis katonai vonatkozásban - elhagyott volt. Félig korhadt palánkjai még ott húzódtak a magnóliák, ciprusok, örökzöld tölgyek, fekete diófák, ausztráliai fenyők és a többi óriásfa alatt, oszlopaikat átfonták a kobea hosszú lombfüzérei és a végeláthatatlan indák.

A kerítésen belül, a sűrű zöld lombozat mögül végül is előtűnt a mértani arányok szerint összeszerkesztett erődnek, helyesebben: megfigyelőállomásnak szolgáló épület.

Kis ház volt, hiszen annak idején legfeljebb húsz főből álló szakasz állomásozott itt. Ácsolt falain lőrések nyíltak. Tetőzetére gyepet ültettek, így hát valóságos földpáncél fedte az őrházat.

Alig néhány szoba volt az épületben, valamennyi helyiség egyetlen folyosóról nyílt, az élelmiszer és lőszer elraktározására egy nagyobb hombár szolgált. A kerítés keskeny folyosószerű kapuzata az udvarra szolgált, amelyet néhány magányos fa árnyékolt.

Majd facölöpökre épített tízfokú lépcső következett. A látogatónak ezen kellett felkapaszkodnia, míg végre eljutott az őrház egyetlen ajtajához, amely, az igazat megvallva, csak afféle ajtóvá alakított nagyobbacska lőrés volt.

Búvóhelyét, néhány bizalmas emberén kívül, senki sem ismerte. Itt élt, elrejtőzve az emberek elől, Squambo társaságában. Ez az indián hűségesen ragaszkodott gazdájához, akinél semmivel sem volt különb. Volt ott még öt vagy hat rabszolga is; ezek viszont se mmivel sem voltak jobbak az indiánnál. Bizony, nagy különbség volt a Fekete-öböl szigete és a folyó két oldalán virágzó gazdag ültetvények között.

Az öböl szigetvilága még Texar és néhány társa számára sem biztosította a megélhetést, holott egyik sem volt valami válogatós. Néhány háziállat legelészett a szigeten. A művelt földterület legfeljebb öt-hat hold lehetett. Burgonya, batáta és uborka termett rajta.

Állt ott vagy húsz gyümölcsfa is, de csaknem vadontermő állapotban, hiszen senki sem gondozta őket.

Ez volt minden. No meg a környező erdők vadállománya és a halak a lagúna sós vizű árterületén. Vad és hal minden évszakban akadt. A Fekete-öböl lakóinak azonban nyilván egyéb élelmiszerforrásaik is voltak: erről viszont csak Texar és Squambo tudott.

Maga a lakóház teljes biztonságot nyújtott, hiszen már a sziget is áthatolhatatlan rejtekhely közepén feküdt.

De különben is, kinek jutott volna eszébe, hogy megtámadja az elhagyott őrházat?

Mi oka lehetett volna erre? A sziget lakói mindenesetre két kutyát is t artottak, a Kis-Antillák valamelyik szigetéről származó vérebeket. Ilyen kutyákkal vadásztak valamikor a négerekre a spanyolok.

A két kutya minden bizonnyal jó előre ugatással jelezte volna minden idegen közeledését. Ez volt tehát Texar otthona, és ez az otthon illett is hozzá. És most lássuk, milyen volt maga Texar. Ebben az időben harmincöt éves lehetett.

Középtermetű, izmos férfi, szívós természetét a szabad levegő és a folytonos kalandok edzették meg. Spanyolországban született, s ez a külsején is meglátszott. Dús haja és sűrű szemöldöke egyaránt fekete volt, arcát zöld szem, tompa orr és vadállatiasan tág cimpák tették jellegzetessé; hosszú, keskeny és mindig összeszorított ajkát mintha egyetlen egyenes kardvágás hasította volna az arca közepébe.

Arcvonásai is elárulták, hogy alattomos és erőszakos ember. Régebben körszakállt viselt, de két évvel ezelőtt, nem tudni, milyen körülmények között, fél szakálla leperzselődött.

Azóta borotválkozott, s így ezáltal még inkább kiütköztek durva vonásai. Mintegy tizenkét éve annak, hogy ez a kalandor feltűnt Floridában. Birtokba vette az elhagyott őrházat. Tulajdonjogát senki sem firtatta.

Honnan jött? Egész előéletét homály fedte. Azt suttogták - s ez bizony iga z is volt - hogy régebben rabszolgakereskedéssel foglalkozott, és hajórakományszámra adta-vette a négereket Georgia és a két Karolina kikötőiben.

Vajon meggazdagodott-e ezen a gyalázatos üzleten? Nem úgy festett a dolog. Annyi biztos, hogy kevés becsülete volt még ezen a vidéken is, ahol pedig az ilyenféle kétes alakok éppenséggel nem mentek ritkaságszámba. Sokan ismerték, s ámbár rossz híre volt az egész járásban, különösen pedig Jacksonville-ben, jelentős befolyásra tett szert.

Igaz, leginkább a járási székhely lakosságának szedett-vedett elemei csoportosultak köré.

Gyakran tűnt fel a városban; ilyenkor valamiféle titkos ügyekben járkált, sok barátot szerzett a fehér kisemberek és a dologtalan söpredéknépség soraiból.

Emlékezzünk csak arra, hogy Saint-Aug ustine-ból visszajövet is öt-hat gyanús külsejű alak kísérte. Befolyása alá került a Saint John vidék néhány ültetvényese is. Gyakran meg is látogatta ültetvényes barátait.

Azok sohasem viszonozták a látogatását, hiszen Texar búvóhelyét, a Fekete-öböl szigetét, senki sem ismerte, de ő maga szívesen látott vendég volt a két part számos ültetvényén.

Ürügy is akadt: a vadászat, amely könnyen fűzi össze az egyívásúakat, a hasonló ízlésűeket. Texar befolyása egyébként néhány esztendő óta még növekedett is, különösen azért, mert a spanyol mindenáron azon volt, hogy bizonyos nézetek szenvedélyes védelmezőjének hírébe jusson.

Amint a rabszolgaság kérdése két táborra szakította az Egyesült Államokat, a spanyol azonnal a rabszolgatartás elszánt és makacs védelmezőjeké nt lépett fel.

Nem gyujtja-e föl Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina házat?

Sokan azt gondolhatták volna, hogy álláspontja csaknem önzetlen, hiszen jómagának legfeljebb hat-nyolc rabszolgája volt.

Egyre azt hirdette, hogy elvi okokból pártolja a rabszolgatartás intézményét. A csőcselék kapzsiságát, a legaljasabb szenvedélyeket igyekezett felszítani, és rablásra, gyújtogatásra, sőt gyilkosságra bujtogatott az északiak pártján álló városok és ültetvényesek ellen.

Most pedig ez a veszedelmes kalandor éppenséggel arra törekedett, hogy megbuktassa a város vezető embereit, és a mérsékelt elveket valló, tisztességes és megbecsült városi tisztviselők helyébe mindenre kapható cinkosait ültesse.

S ha egyszer a lázadás uralomra segíti a járásban, végre szabadon kielégítheti személyes bosszúvágyát. Érthető hát, hogy James Burbank és több más ültetvényes megpróbált átlátni ennek a veszedelmes embernek az üzelmein.

Indokolt volt ez, hiszen gonosz hajlamai amúgy is gyanússá tették Texart. Így állt szemben két csoport: az egyiket a gyűlölködés, a másikat a bizalmatlanság vezette.

S a bekövetkező események csak fokozták ezt az ellentétet. Hozzájárult a bizalmatlansághoz Texar egész előélete, legalábbis amennyit erről tudni véltek az emberek.

Sok gyanús mozzanat merült fel azóta is, hogy a rabszolgakereskedéssel felhagyott. Minden arra vallott, hogy a szeminol indiánok utolsó betörésekor titkos összeköttetésben állt a támadókkal. Talán alattomban értesítette őket, hogy melyik ültetvény védtelen? Sőt talán a fortélyos c sapdákhoz és kelepcékhez is segítséget nyújtott?

Bizonyos körülményei mindezt igen valószínűvé tették, és a szeminolok utolsó támadása után az ügyészség kénytelen volt vádat emelni a spanyol ellen. Letartóztatták, és bíróság elé állították. Csakhogy Texar alibit igazolt, aminthogy később is gyakran mászott ki így a csávából. A vád az volt, hogy részt vett egy rablótámadásban.

Ő azonban bebizonyította, hogy a bűncselekmény elkövetésekor nem is lehetett a kérdéses helyen; a támadás idején nem volt Floridábanhanem negyven mérfölddel északabbra, a Georgia államban fekvő Savannah városban tartózkodott, márpedig a megtámadott ültetvény a floridai Duval járásban feküdt.

Az ezt követő években több nagy bűncselekményt követtek el Floridában: az ültetvényeken rablók garázdálkodtak, az országutakon utasokat raboltak ki a banditák. Vajon nem Texar volt a vezetője ezeknek a támadásoknak, vagy legalábbis nem volt-e a tettesek cinkosa?

A gyanú mindenesetre felmerült ellene, de bizonyítékok hiányában megint csak felmentet ték. Legutóbb azonban úgy látszott, hogy végre rajtakapták a gonosztevőt, s ezúttal nem menekül meg az igazságszolgáltatás elől.

Ebben az ügyben idézte be a minap a saint-augustine-i bíróság. Nyolc nappal az itt leírt események előtt James Burbank, Edward Carrol és Walter Stannard éppen egy szomszédos ültetvényről tért vissza Camdless-Baybe.

Napnyugtakor, este hét óra felé, kétségbeesett segélykiáltásokat hallottak. Futva indultak a hang irányába, és hamarosan egy magányos majorság épülettömbje elé érkeztek. Az épülettömb lángban állt. Az öt-hat tagú támadócsoport kirabolta, és felgyújtotta a majorságot, majd kereket oldott.

A bűncselekmény elkövetői nem lehettek messze. Az érkezők még látták, amint két bandita az erdőn át menekül. James Burbank és barátai bátor emberek voltak. Üldözőbe vették a gonosztevőket, akik egyébként éppen Camdless-Bay irányában menekültek. Az üldözés, eredménytelen maradt.

A két gyújtogatónak sikerült az erdőn át egérutat nyernie. Burbank, Carrol és Stannar d azonban mégis felismerte az egyik menekülőt: a spanyol volt.

De ennél különb bizonyíték is akadt. A menekülő férfi ugyanis, amikor Camdless-Bay határában eltűnt egy útkanyarodóban az üldözők szeme elől, csaknem beleütközött az éppen arra sétáló Zermah-ba.

A félvér nő szintén azt állította, hogy a férfi Texar volt. Képzelhető, hogy a hír mekkora izgalmat keltett a vidéken. Rablótámadás és gyújtogatás - ettől a bűntettől féltek leginkább a nagy területen egymástól igen messze lakó ültetvényesek és majorosok. James Burbank habozás nélkül vádat emelt hát Texar ellen.

A hatóságok a feljelentés alapján megindították a vizsgálatot. Az ügyész Saint-Augustine-be idézte a spanyolt, és elrendelte a tanúkkal való szembesítését. James Burbank, Walter Stannard, Edward Carrol és Zermah azt vallotta, hogy a felgyújtott majorságból menekülő férfiban felismerte Texart. Bizonyosak voltak abban, hogy nem tévedtek.

Texar részt vett a rablótámadásban. A spanyol számos tanú megidézését kérte. Ezek meg is jelentek Saint-Augustine-ban. Valamennyien határozottan állították, hogy a merénylet napján, az esti órákban, Texar társaságában egy rossz hírű jacksonville-i lebujban, a Torillo kocsmában tartózkodtak.

Texar egész este velük volt. Döntő bizonyítéknak tekintették, hogy a spany ol a rablótámadás órájában összezördült a kocsma egyik vendégével; fenyegetések hangzottak el, dulakodásra is sor került, s bizonyosra vehető, hogy a sértett feljelentést fog tenni a spanyol ellen.

E vallomások igazságát nehéz tett volna kétségbe vonni, hiszen a tanúk Texartól távol álló személyek voltak. A saint-augustine-i ügyész sem tehetett egyebet: elejtette a vádat, és megszüntette a vizsgálatot Texar ellen.

A saint-augustine-i tárgyalásról tért vissza Texar, mentő tanúinak kíséretében, február 7-én este. Tudjuk, hogyan viselkedett a Shannon fedélzetén, miközben a gőzös lefelé haladt a Saint John folyón.

Tudjuk, hogy az indián Squambo csónakján tért vissza az elhagyott őrházba, ahová neheze n követhette volna bárki is.

És Squambo? Ez az eszes, ravasz szeminol indián Texar bizalmas embere volt. Az utolsó szeminol támadás alkalmával került a spanyol szolgálatába.

Ezzel a támadással kapcsolatban is Texar nevét emlegették, egyébként teljes joggal. A spanyol elszánt gyűlölettel gondolt Burbankre.

Egyre azon töprengett, hogyan állhatna bosszút a camdless-bayi ültetvényesen. Ha Texarnak valahogy sikerül megbuktatnia a jacksonville-i városi vezetőséget, akkor Camdless-Bayt komoly veszedelem fenyegeti.

Annyi bizonyos, hogy James Burbank nem félt ettől az alaktól. Felesége azonban, nem ok nélkül, féltette tőle férjét és családját. Sőt, ez a becsületes család "állandó rettegésben élt volna, ha megtudja, hogy Texar gyanítja titkukat. Pedig a spanyol megsejtette, hogy Gilbert Burbank az északi seregben harcol.

Hogyan szerzett tudomást erről? Hiszen Gilbert teljes titokban kelt útra! Kémek vezethették nyomra, s látni fogjuk: mindenkor akadtak buz gó kémei. Texar azt is sejtette, hogy James Burbank fia az északiak oldalán álló flotta egyik hajóján teljesít szolgálatot, Dupont tengernagy parancsnoksága alatt.

Feltehető volt tehát, hogy kelepcét állít az ifjú hadnagynak. Mi történik, ha sikerülne Gilbertet floridai területre csalnia, kézre kerítenie? Képzelhető, milyen sors várna rá az északiak hadisikereitől amúgy is felbőszült déliek kezében.

Ez volt tehát a helyzet történetünk kezdetén. Láttuk az északi haderő helyzetét: a washingtoniak hajóhada már elérte a floridai vizeket. Megismertük a Duval járás kellős közepén élő Burbank család körülményeit.

Láttuk Texarnak nemcsak Jacksonville-re, hanem a rabszolgatartók kezében levő egész területre kiterjedő befolyását.

Ha a spanyolnak sikerül céljá t megvalósítania, ha hívei megbuktatják a városi hatóságokat, Texar ráuszíthatja majd a camdless-bayi ültetvényre a rabszolga-felszabadítók ellen fellázított csőcseléket.

Squambo körülbelül egy óra hosszat maradt távol. Visszaérve belépett az őrház udvarára, majd felment a lépcsőn. Te is rabszolgaságra születtél - hajtogatta kedvenc mondókáját a jószágigazgató. Higgadtan, minden izgalom nélkül beszélt, hiszen nem először vitatkozott erről a camdless-bayi jószágigazgatóval.

De egyszer majd te is belátod, hogy józan ésszel nem képzelhető egyenlőség fehé rek és feketék között.

És a természet rendje szerint mindig is egyenlőek voltak az emberek. Gondolj csak arra, hiszen ez már egymagában is elég bizonyíték, hogy Amerikában tízszerte, hússzorta, talán százszorta több fehér él, mint néger.

De ha a négerek volnának többségben, bizony, a fehérek dolgoznának rabszolgaként! De nem, mégsem! A négerek nem volnának képesek ekkora igazságtalanságra, s főként ennyi kegyetlenségre! Ez a beszélgetés inkább csak afféle évődés volt, és semmiképpen sem zavarta meg Zermah és a jószágigazgató békés egyetértését.

E pillanatban semmi dolguk sem volt, hát elbeszélgettek egy kicsit. Persze, beszélhettek volna ennél hasznosabb kérdésekről is, csakhogy a jószágigazgatónak ez volt a vesszőparipája: folyvást a rabszolgaság kérdéséről vitázott mindenkivel. Perry és Zermah az egyik camdless-bayi bárkában ült.

Az ültetvény négy evezőse forgatta a lapátokat. Rézsút irányban vágtak át a folyón, Jacksonville felé, kihasználták az apályt.

A part neve Papakolea. Big Island legdélibb pontjától nyugatra fekszik - kihagyhatatlan élmény. Hilo a Big Island sziget legnépesebb városa, csaknem 50 ezer lakossal. Fontos előrebocsátani, hogy a földrajzi elhelyezkedésénél fogva Hilo a világ egyik legcsapadékosabb városa!

Nem véletlen, hogy kevés nyaraló jön a sziget keleti részére, ahol Hilo van. A turisták inkább a nyugati oldalra mennek nyaralni.

Oahu jó választás lehet azoknak, akik szeretik a tengerparti városi feelinget, nyüzsgést, a sok turista attrakciót, éjszakai életet, mozgalmasságot.

A légitársaságok legtöbb járatot oda visznek, és így talán kedvezőbb repülőjegyárat lehet kifogni.

Oahu hátránya, hogy a Hawaii szigetek lakosságának 80 százaléka ott él, emiatt ott túl nagy a forgalom, nincs meg a romantikus, nyugis sziget feeling.

Viszont tele van energiával, sok a vásárlási, étkezési, szórakozási lehetőség.

Persze lehet a szigeten találni nyugisabb sarkokat is, csak hát oda el is kell jutni a sűrű forgalmakon keresztül. Oahu a szigetek közül az, ami a legteljesebben képes hiteles Hawaii-érzést biztosítani.

Kialudt vulkánok, menő strandok, nagy szörfös élet, látványos hullámlovaglások, és persze Pearl Harbor. Oahi előnye, hogy a turista infrastruktúra tekintetében a leginkább kiépített, ugyanakkor sokaknak éppen ez is a hátránya, hogy nagyon kommersz, tömegturistás jellegű.

Erre tökéletesen alkalmas. Anélkül hogy tudtuk volna milyen Honolulu biztosak voltunk benne, hogy nem ott szeretnénk lakni, így egy helyi barátunk javaslatára, Kailua városában vettünk ki egy szobát az AirBnb-n keresztül. Ami különösen praktikus mert azonnal lehet helyiekkel érintkezni, tanácsokat kérni.

Sőt a mi vendéglátónktól szörf leckéket is lehetett venni. Kailua több szempontból is jó választás volt. Nem túl nagy, nem túl zsúfolt viszont minden van ami kell.

Nagyon kellemes kis város, szuper kedves és jó fej lakókkal és egy gyönyörű tengerparttal. Ráadásul pár kilométerrel arrébb van a leggyönyörűbb strand, azok közül, amiket én ott láttam, Lanikai Beach. Annak ellenére, hogy Kailuaban minden megvan és viszonylag kicsi, autó nélkül már ez a város sem olyan könnyen kezelhető.

De mivel Hawaii-on amúgy is elhagyhatatlan az autó használata, így legegyszerűbb még a reptéren bérelni egyet. Az utak elég jók és várazslatosan szép helyeken mennek keresztül, igaz hogy néha elég csúnya dugókba lehet ragadni… Bár viszonylag könnyű tájékozódni, azért GPS nem árt.

Vagy ahogy mi csináltuk — mivel 1 hónapos amerikai körútra mentünk — vinni kell egy kártyafüggetlen okostelefont, amibe különböző összegű top up kártyákat lehet venni, internet használattal így a googlemaps is elég segítség a tájokozódáshoz.

Mi leginkább a Windward es North Shore részét jártuk be a szigetnek. Honolulu és Waikiki Beach nem tartozott a legnagyobb élmények közé, de azért 1 napot eltöltöttünk ott is. Illetve egyszer átmentünk bulizni is de azt hiszem, nem az éjszakai életéről híres a város.

Nagy zsákmány kísérő hove

Este sétálgatni hangulatos, egy-egy nagyobb szálloda nyitott bárjában el lehet csípni kellemes koncerteket de elég zsúfolt a város. Hanauma Bay-be érdemes elmenni és minél korábban akár reggel 6-kor érkezni hogy még a tömeg nélkül lehessen élvezni a búvárkodást.

Ebben az öbölben annyira gazdag az élővilág, hogy szinte elég egy lépést tenni a parttól a vízbe és már látni a gyönyörű színes halakat. Még kisebb gyerekek is könnyedén élvezhetik.

North Shore-ra mindenképp érdemes felmenni. Elmenni egy igazi szörf versenyre Hawaii-on kihagyhatatlan. Érdemes helyieket megkérdezni arró,l hogy mikor várhatóak nagy hullámok, jó eséllyel akkor verseny is van. Nem beszélve arról, hogy menetközben lehet megtalálni a legjobb garnélarák lelőhelyeket.

Polynesian Cultural Center — Laie városban van. Annak ellenére, hogy ez egy kifejezetten turisztikai hely az egyik legnagyobb élményt nyújtotta. Informatív, de felettébb szórakoztató, ahogy bemutatják a különböző törzsek kultúráját.

Angolul nem árt tudni, de bizonyos részei anélkül is élvezhetőek. Waimea Valley Park — Annak, aki szereti a különleges növényeket, természeti szépségeket mindenképp ajánlom. Mindenkinek nagyon javaslom a Stand Up Paddling-et, amit a szörfözéssel ellentétben, szinte azonnal el lehet sajátítani és ritka szép helyeken lehet átevezni vele.

Ami kicsit zavart, annak ellenére hogy gyönyörű vadregényes utakon vezettem, hogy túl sokat kellett autókázni, ha többet akartunk látni annál, ami a közvetlen környezetünkben volt. Így utólag ha még egyszer Hawaii-ra vezetne az utam, biztos hogy precízebben megtervezném és összehangolnám, hogy mit szeretnék megnézni.

Az amúgy a nem túl korán kelőknek mindenképp javaslom hogy 1x nézzenek meg egy napfelkeltét bármelyik parton!

Az egész kép feltünő hasonlósággal állitja elénk a negyven év előtti jelenetet, Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina mikor gesztenyefáinak árnyékában maga ült a padon, az igazi »öreg ur«.

Maui jó választás lehet azoknak, akik kombinálni szeretnék a nyugalmas nyaralást az aktív pihenéssel, vidéki tájak élvezetével. Az elszigetelt Hana és a szárazföldi belsejében lévő Haleakala nemzeti park a nyugis rész. A mozgalmas rész a hotelzónák, ahol a nagy resortok vannak. Sokféle strand található Maui-n.

Oahu után Maui-ba megy a legtöbb repülőjárat. Maui nyersebb, ugyanakkor lezserebb, művésziesebb, kifinomultabb, mint Oauhu. Paia és Hana jó példa erre. Lahaina sokak nagy kedvence, egyfajta "Szentendre", na azért színvonalasabb kivitelben.

Maui valahogy természetesebb, mint Oauhu. Ez még az ott élők vonatkozásában is így van. Nagyon népszerű az amerikai celebek körében sokuknak van itt "vityilója".

Maui-ban senki se reméljen hatalmas éjszakai életet.

A bulizások többnyire a resort-ok területén belül zajlanak. Azokon kívül inkább pub-ok vannak, meg néhány bár. Maui-n azért az a jellemző, hogy a nyaralók 9 óra tájban visszavonulnak a hotelszobákba. A baráti társaságok esetleg kiülnek a tengerpartra és iszogatnak, dumálgatnak.

Egyszer-kétszer érdemes bemenni Lahaia központjába, ami azért elég szolid hely éjszaka. A Wailea Beach szuper partszakasz, nagyon jó fürdéshez és sznorkelezéshez. A Wailea térsége mozgalmas, sok minden programot lehet csinálni helyben is.

A szigeten a legnyüzsgőbb éjszakai élet azért inkább a Kaanapali térségében van, ás az ottani strand a szigeten tán a legszebb és legjobb.

A tenger azonban a Wailea térségében nyugisabb. Egyéb Maui-i szállláshelyek ajánlatai - hotelscombined. Legmagasabb pontja, a tekintélyes Haleakala vulkán méter magasan fekszik. Amikor megérkezünk Maui fővárosába, Kahului repterére, megcsap bennünket a meleg, és valami elképesztően különleges, finom, buja virágillat.

Csomagjainkat már a félig nyitott váróban vehetjük át, amely semmiképpen sem hasonlítható a zord, gépies, szabványrepterek váróihoz. Amíg az ember nem látja ezt a tájat, addig azt hiszi, ilyen csak a képeslapokon létezik.

Aki először jár itt, az bizony napokig nem tud betelni a látvánnyal. Maui a legjobb úti cél a vízi sportok szerelmeseinek, főként a szörfösök és a búvárok paradicsoma a sziget.

Itt található a világ tíz legszebb búvárhelyének egyike, a Molokini kráter. Kezdőtől a profi búvárokig, mindenkinek ajánlanak programot, rengeteg társaság foglalkozik búvároktatással, és hajós túrák szervezésével.

A szigeten az egyik legrégebbi és legmegbízhatóbb cég a Scuba Shack, Kihei városában, érdemes felkeresni őket. A szörfösöknek a Hookipa Beach Parkot vagy a Honolua Bay-t ajánlatos felkeresniük, errefelé mindig erős szél van, és hatalmasak hullámok a nyílt óceánon.

Az egyik legkülönlegesebb program, amit nem érdemes elmulasztani Mauin, az a bálnanéző túra. November és március között van a legtöbb bálna a sziget környékén, ilyenkor jönnek ide a nőstények elleni, és felnevelni picinyüket. Rengeteg cég kínál hajós bálnanéző túrákat, a legjobb közülük talán a Pacific Whale Foundation.

Ha nincs időnk vagy kedvünk hajós útra menni, akkor, ha szerencsénk van, akár a partról szabad szemmel is láthatunk egy-egy ficánkoló bálnát.

A szigeten a legjobb biciklitúrákat a Haleakala Bike Company szervezi, az egyik legnépszerűbb a sunrise-trip, érdemes kipróbálni, mert bicikliről nézhetjük végig a gyönyörűséges naplementét.

Kis csoportokra osztják a jelentkezőket, nincs tömeg, mindenki a saját tempójában haladhat, nem kell vinnünk felszerelést, mert mindent adnak, amire csak szükségünk lehet.

A látogatók egyik legkedveltebb úti célja a sziget déli részén fekvő elegáns Wailea, itt találhatóak a legfényűzőbb luxusszállodák és a legelegánsabb üzletek.

Lahaina, a régi főváros ma is nagyon kedvelt célpont, a romantikus hangulatú tengerparti településen pezseg az élet.

A főutca, a Front Street dugig van szuvenír és ékszerboltokkal, modern galériákkal és hangulatos éttermekkel, bárokkal.

Itt található a szigeten a legrégebbi épület is, és annak a hajónak a restaurált változata, amivel a polinézek a szigetre érkeztek. Kaanapali és Kapalua a sziget északi felén lévő városok, szintén elegáns szállodákkal.

El kellett menni a postára, a városházára, a boltoshoz, Lányok akarnak kakas kellemes kert észak-karolina trafikoshoz, be kellett szólni a körorvoshoz, akit éppen Csákinak hívtak abban az időben — mégpedig az igazi Csákiak közül való.

Makawao és Haiku a helyi kézművesek és hippik lakhelye, itt csupa egyedi készítésű ruhadarabot és használati tárgyat vásárolhatunk, és garantáltan bio ételeket fogyaszthatunk. Kula városát is érdemes felkeresni, amely csodás botanikus kertjéről nevezetes — itt közelebbről tanulmányozhatjuk Hawaii különleges növényvilágát.

A szigeten 81 strand található, vannak köztük vadregényesebbek, mint például a Makena Big Beach, a sziget déli részén, ahol ugyan se zuhany, se napozóágy nem található, azonban csodálatos, természet közeli élményben lehet részünk itt.

A naplementék is innen a legvarázsosabbak, mindenképpen érdemes végignézni legalább egyszer, ahogyan szép lassan alábukik az izzó vörös korong, valószínűtlenül rózsaszínes lilás fényeket és fekete pálmákat hagyva maga mögött.

Aki Mauin nyaral, annak szinte kötelező program végigjárni a hanai utat.

Ez az a fajta kirándulás, ahol már maga az út is élvezet. Érdemes korán reggel nekiindulni, és csomagolni magunkkal élelmet, mert kevés büfé van az út mentén a dzsungelben. Pár helyen találhatunk egy-egy pultot megrakva friss gyümölcsökkel, ananásszal, kókusszal és papayával, itt kiszolgálhatjuk magunkat és becsületkasszába fizetünk.

Az út hajtűkanyart és 56 egysávos hidacskát rejt magában, mindezt egy trópikus esőerdőn keresztül haladva. Láthatunk romantikus kis templomokat, fekete homokos tengerpartokat, bambuszerdőt, szivárványokat és számos kisebb-nagyobb vízesést is, melyek közül a legszebb a Seven Sacred pools, amely hét egymás alatt fekvő vízesésből áll, az utolsó már a Csendes-óceánban végződik.

A helyiek úgy tartják, ha valaki Mauin jár, akkor ezt az utat nem lehet kihagyni. A szigetnek sajátos mikroklímája van, az egész év egyetlen évszak. A tengerszinten az átlagos hőmérséklet általában fok.

A leghidegebb hónap december és január, de akkor is nyári időjárásra készülhetünk. A legmelegebb augusztusban és szeptemberben van, ekkor az átlaghőmérséklet megközelíti a 30 fokot. A forróságot azonban kellemessé teszi az úgynevezett trade wind, ami egy állandóan, enyhén fújó szellő a szigeten.

A magasabban fekvő részeken gyakori a permetszerű eső. A naplementék a napfelkelték viszont csodálatosak A legtöbb szigetnek, így ennek is több mikroklímája létezik, így — bár a sziget a maga km2-vel nem túl nagy, mégis nagyon változatos.

A déli és nyugati oldal száraz, így félsivatagos területek is kialakultak, míg az északi és keleti oldalon a sok csapadéknak köszönhetően buja trópusi növénytakaró fogad minket.

A híres Hana Highway-en végigkanyarogva szó szerint, ugyanis az északi oldal óceánpartján, esőerdőkön vezet végig az út, felejthetetlen! A válasz: igen! Mégpedig egy biciklis napfelkelte túrával a Haleakala vulkán kráter tetejére! Jól hangzik, igaz? Ha bármelyikőtök valaha is eljut erre a szigetre, nem szabad kihagyni ezt az élményt!

Csak rébuszokban tudok róla beszélni Szóval, ha befizetsz egy ilyen túrára, akkor készülj fel, hogy korán kell kelni.

Naná, hiszen napfelkeltét néz meg az ember, ami nyáron általában Az elszánt turistákat egy kisbusz veszi fel a szállásuk előtt kb.

A még kicsit álmosan pislogó emberek szeme aztán gyorsan kinyílik, főleg a dermesztő hideg és szél miatt. A napfelkelte fantasztikus, ahogy a felhők fölött aranyszínűvé válik az ég, aztán megjelenik a napkorong, megvilágítva a holdbéli tájra emlékeztető krátert amerre a szem ellát Ezért is linkeltem be ide ez nem a mi videónk, az nem publikus A lélegzetelállító látvány és élmény után következik a túra nem kevésbé izgalmas része: legurulni közel 3 ezer méterről a völgybe.

Mindenki speciálisan kiképzett erős fékkel felszerelt biciklit kap, bukósisakot, ill. Erre azért van szükség, mert ebben a magasságban a felhők fölött vagyunk, amelyen át vezet le az út, és mint tudjuk, a felhő vízből van. Szóval a túravezető indul a menet élén, mögötte pedig szép sorban a lelkes biciklis turisták.

Szuper volt legurulni, és megtapasztalni, ahogy a magashegyi táj és klíma szépen lassan átadja helyét az egyre melegebb, és egyre inkább trópusi környezetnek. Egy kis ízelítő itt egy túraszervező cég videója. Kauai-n van sok resort, minőségi hotelek pl.

Kevesebb repülési opció van és kicsit komplikáltabb, időigényesebb az eljutás, de megéri. Kauiai nyers, vidékies, nem amolyan nagyvilági hely. Akik ezt a szigetet választják, biztos, hogy már érkezéskor megilletődnek a táj szépsége miatt. Az egész sziget egy hatalmas kert. Nagyon természetes hely.

Ínyenceknek való. A sziget 30 százaléka érhető el közúton, és emiatt olyan népszerűek a helikopteres túrák, ugyanis így több minden látható a szigetből. Hihetetlenül szép a természet.

Feltétlenül látni kell Hanalei völgyet, mert az a világon az egyik legszebb hely.